Dunántúli Napló, 1978. október (35. évfolyam, 271-301. szám)
1978-10-05 / 275. szám
6 Dunantmt napló 1978. október 5., csütörtök Baranyai tájak. Cuni természetvédelmi terület Erb János felvétele Textilipari múzeum létesül A múzeumi tudományok legfiatalabb ága, a műszaki, nemcsak a múlt ipari emlékeinek őrzője, hanem az ifjúság politechnikai nevelésének fontos eszköze is. Ma már közel harminc műszaki múzeum és kiállítóhely működik az országban. Számuk most eggyel növekszik: a Könnyűipari Minisztérium és a Textilipari Kutató Intézet irányítása alatt Textil és Textilruházati Ipari Múzeum születik. Az új múzeum ebben az évben a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár volt angyalföldi gyáregységének helyén nyert elhelyezést. Ez valóban méltó környezetet teremt az új műszaki-kulturális intézménynek. A hely kiválasztása azért is szerencsés, mert a jelentős munkásmozgalmi hagyományokat őrző épületet már-már a lebontás veszélye fenyegette, miután a körülötte kialakuló modern, új lakótelepen gyárként már nem működhetett. Múzeumként azonban nemcsak az épület ipari műemlék jellege érvényesülhet, hanem valóságos kulturcentruma lehet a leendő városrésznek. A hagyományokat őrző falak között természetesen sok dolguk lesz még az építőknek, hogy az épületet korszerű múzeummá alakítsák. S amíg az építők dolgoznak, serényen folyik a gyűjtőmunka is. Jelenleg már kétezernél több értékes tárggyal rendelkeznek. Most a legsürgősebb feladat, hogy azokat a gépeket és berendezéseket megmentsék az utókor és a múzeum részére, amelyek a gyáripar nagyarányú rekonstrukciója révén feleslegessé válnak. De nem késlekedhetnek azok sem, akik az országot járva öreg mesterektől régi szerszámaikat, felszerelési tárgyaikat, megsárgult irataikat gyűjtik — s azokat az elbeszéléseket jegyzik fel, amelyeket az öregek a szövés, a fonás, a ruhakészítés mesterségéről, régi módszereiről, feledésbe menő szokásairól elbeszélnek. Felkutatják azokat az egykori rajzokat és feljegyzéseket is, amelyek a divat változásairól adnak számot. A gazdag program meg- valósíiásának lehetőségei most már adottak. Egyre gyűlik az ország minden részéből napvilágra kerülő értékes anyag — remélik, hogy 1980-ban a Textil és Textilruházati Ipari Múzeumban mindezt megmutathatjuk a nagyközönségnek is. Egy matróz hurcolta be Mohácsra Járvány • Az 1872—1873. évi kolera Baranyában i Gyógykezelés csersavval, mákonnyal, meleg teákkal A XIX. sz.-ban sűrűn látogatták Baranyát pusztító járványok, melyek közül az 1872/ 73-as kolerajárvány történetéből szeretnénk ízelítőt adni. Erre ösztönzött bennünket egyrészt az, hogy a kolera legyőzése még ma sem teljesen megoldott, másrészt népünk XIX. századi életének megismeréséhez a járványok története is hozzátartozik. Megelőző intézkedések A járvány közeledtének hírére kibocsátott belügyminiszteri rendeletek alapján már 1871-ben megelőző intézkedéseket tettek Baranyában. 1871. szeptember 25-i jelentés szerint a mohácsi járásban elrendelték az összes községekben a házak napi szellőztetését, udvarok, utcák tisztán tartását, hulladékok eltávolítását, megtiltották éretlen gyümölcs, romlott halak, s „egyéb egészség ellenes élelmiszerek árusítását", megparancsolták az árnyékszékek, csatornák fertőtlenítését („desinfectio"), a járásbeli orvosokat felkérték községeik sűrűbb látogatására, a Mohácson átvezető államutat „a sok ganéj és elszórt szalmától felszabadították.” A járvány mégis -kitört. Magyarországon 1872. szeptember 14-én ütött ki a kolera, Baranyában a kezdete 1872. november 7-re tehető, amikor a Budapestről jövő „Erős” nevű gőzös kolerás matrózát Mohácson partra tette, aki a városban kóborolt, majd kórházbaszállítása után meghalt. November 11-én Mohácson, 16-án pedig márDu- naszekcsőn is több megbetegedés fordult elő. A járvány 1872. december 27-i megszűntéig a két helységben 193 megbetegedettből 102 meggyógyult, 91 meghalt! A járvány ez évi kis mértéke a kiütés késői, novemberi időpontjával magyarázható. Dr. Hölbling Miksa megyei tisztifőorvos zárójelentésében a járvány okául jelöli meg, hogy „ .. . gőzösök által a közlekedés folytonos és szapora. . a Duna partvidéke mocsaras, a nép szegény, rossz és zsúfolt lakásokban él, ruházata célszerűtlen, életmódja kifogásolható, továbbá makacs és tudatlan. A védekezés irányítása a megyei „cholerabizottság” feladata volt, melynek elnöke: Jeszenszky Ferenc alispán, tagjai: Frank József főjegyző helyettes elnök, Bánffay Simon főügyész, Dr. Hölbling Miksa megyei tisztifőorvos, Dr. Mendl Alajos tb. főorvos, Krasznay Mihály főszámvevő, Danitz Antal tb. főügyész. A bizottság 1. ülése: november 19-én, 2. ülése november 26-án, 3. ülése december 3-án volt Pécsett. A bizottság intézkedése alapján Mohqcs, Dunaszekcső városrészekre, 4 vészkerületre lett osztva, „melynek mindegyikében egy-egy elüljáró járja be a házakat” s a betegeket bejelentette az orvosnak. „Mohácson minden városrész számára egy külön cholera orvos volt kinevezve”, Dunaszekcsőn Dr. Mayer Antal cs. kir. katona főorvos kezelte a kolera-betegeket 5 Ft napidíj mellett. Mindkét helységben kolera-kórházat állítottak fel, Pécsvárad mezőváros piacterén pedig a megyében állomásozó katonaság számára- 1 szoba-konyhás 4 ágyas épületet jelöltek ki kolera-kórházul. Szekcsőn — mint másutt is, ahol nem volt patika — a gyógyszerek az orvos, elöljáróság, ill. plébános felügyelete alatt „készenlétben tartattak." Gondot fordítottak a nép oktatására, nyomtatványokat is terjesztettek. A vonaton utazó lebetegedettek számára külön „coupé” kijelölését érte el a bizottság. A két helységben megváltozott az élet. Betiltották a búcsúkat, vásárokat, körmeneteket, lakodalmakat s egyéb csoportosulásokat, „a kocsmák esteli 8 órakor bezáratnak, az éjjeli fennmaradás az utczá- kon járkálás eltiltatott”, bezárták az iskolákat is. Sok halálos áldozat 1873-ban már nagyobbmér- tékű volt a járvány. Június 28- án Herceqszőllősön jelentkezett először, október 6-ig 53 helységben volt kolera (Pécs nélkül), 25 baranyavári, 12 mohácsi, 1 pécsváradi, 11 siklósi, 4 pécsi járási helységben. 2124 összes megbetegedettből meggyógyult 1069, meghalt 1054. Pécsett július 22-től szeptember 16-ig 125 megbetegedettből 95 meghalt! Az 1873. évi járványt valószínűleg Bácsból, Szlavóniából hurcolták be. Újból működésbe lépett a kolera-bizottság (júl. 14., júl. 26., aug. 21-én Pécsett ülésezett), intézkedései az előző évihez hasonlók. Figyelemreméltó a járvány népre gyakorolt pszichikai hatása: „Az elrémült nép mindegyik beteget cholera betegnek és halálosnak tekinti” — írta Hölbling. „Az egyházak soha ily telvék mint most, naponta zsúfolásig vannak a' templomban, holott máskor legföllebb néhány vénasszony látogatja azt" — jelentette 1873. aug. 16-án a baranyavári járás szolgabírája. Ispotályok felszereléséhez hiányzik a pénz és érzik, hogy „a betegeket csak úgy szalmára, náddal összetákolt kunyhókba odadobni embertelenség lenne” — s veszélyes is I — így a fertőzött házakban a fertőtlenítések jegyzők, bírók felügyeletével történő véghezvitele maradt hátra, valamint feladat: ,,a' holttakat pandúrok assistencziájával a’ kamarába vitetni, ’s a’ bánatos vagy kandi népet onnét eltávolítani, míg a lelkész a holtat eltemeti.” A nép ragaszkodott szokásaihoz, a halotti torhoz is. Szemelits szolgabíró írta: „A torokat szigorral megtiltottam, s ha kell pandúrok által fogom az embertelen lakmá- rozásokat kiüríteni.” r ínséges viszonyok Következő sokatmondó javaslatát a kolerabizottság elfogadta: 1, járványlepte helyeken halottaskamrát kell létesíteni, hol a halott temetésig van, 2. Tilosak a virrassztá- sok és torok 50 frtól 200 írtig terjedő bírság büntetés mellett, 3. „A halott rendes, zárt koporsóban takarítandó el, lé- czezett koporsó használata tiI- tatik”, ellenkezés esetén a zárt koporsók elkészíttetése az elöljárók feladata. Sokatmondó, hogy még a legésszerűbb intézkedések — pl. halott elkülönítése — is erőszakkal, felemásan valósultak meg. A gyógykezelés doverpor (görcsoldó) és csersav, mákony, jégdarcbocskák (ez hányás ellen), szénsavas italok, dörzsölések, izgatószerek, meleg teák, „bőr alá föcskendezések” stb. segítségével történt. A kolera-eseteket viszonylag gyorsan bejelentették, a kolera megjelenésének tényét — az első halálesetekre gondolunk — precíz, rendszerint a halál után másnap, szolgabíró jelenlétében végrehajtott boncolással állapította meg az orvos. A járvánnyal egyidőben marhavész pusztított, s természetesen a többi betegségek sem maradtak el. Az ínséges viszonyok miatt az éhezők köny- nyebben estek a kolera áldozatául. Országosan az „áldozatok száma halottakban a százezret felül haladja... a járvány nagyrészt a szegényebb sorsú földmíves és napszámos osztály közt dúlt, kik nagyszámú özvegyet és árvát hagytak hátra nyomorban és ínségben.” Megkerült pécsi sajtókiadvány Iskola-Hét Iglói Zoltán 1966-ban megjelent munkájában (Pécs—Baranya sajtójának bibliográfiája 1918—1921) az „Iskola-Hét” című kiadványt „az elkallódott, tehát — tudomásom szerint — ma már sehol fel nem lelhető" sajtótermékek közé sorolja. Nemrégiben előkerült egy példány belőle. Ezzel szeretnénk a tisztelt olvasót megismertetni. A Pécsi Szociáldemokrata Párt 1919. október 25. és 1919. november 1. között nagyszabású kulturális programsorozatot indított. Célja az volt, hogy ennek bevételéből a világháború következtében felszerelés nélkül maradt pécsi elemi népiskolákat ellássa padokkal, táblákkal, asztalokkal. Ezt az akciót volt hivatva propagálni az „Iskola-Hét” című időszaki kiadvány. 1919. október 25-én jelent meg 1000 példányban. Kiadója a Pécsi Szociáldemokrata Párt volt. A szerkesztés feladatát Császár Géza újságíró vállalta. A kiadvány 24x15,7 cm nagyságú, 24 oldalas terjedelmű. A Pécsi Irodalmi és Könyvnyomdái RT. nyomdájában készült. Ára 2 korona volt, amit szintén az iskolák felszerelése javára fordított a párt vezetősége. A kiadványt a különböző kulturális rendezvények látogatói közt árusították. Az „Iskola-Hét” elsősorban a programsorozat részletes műsorát tartalmazta. Ebből megtudhatjuk, hogy pl. az október 25-i hangversenyen a városi zeneiskola tanárai — Hanák Árpád, Kürschner Emánuel, Zu- pancsics Vilmos—■ Mendelssbn, Löwe, Schumann, Schubert, Se- ling, Zádor, Dvorák műveivel léptek a közönség elé. Ugyancsak színvonalas volt az 'október 26-i délelőtti műsor, amit a pécsi tanítók rendeztek. A „Munkás üdvözlet” című, a „Munkás testvérek" című kórusműveket a mecsekszabolcsi Munkás Dalárda adta elő. Ugyanezen a napon délután a Ráth utcai sporttelepen nagy sportünnepség és sportverseny volt. A Pécsi Munkás Sport Club „kombinált" csapata játszott a Bohémek csapatával. A mérkőzés csak egy órás volt, mert fél 3-kor a PMSC I. csapata barátságos összecsapásra látta vendégül a Szigetvári Munkás Testedző Egylet labda. gúgóit. A kiadvány több kisebb lélegzetű írást is tartalmaz. A bevezetőben a vagyonosokat szólítják fel az adakozásra: „Itt az idő, hogy a hadimilliomosok erszényükön köny- nyítve, lelkiismeretükön is könnyítsenek. Mindenkinek kötelességei vannak a kultúrával szemben ... A munkásság megteszi a magáét; de ugyanakkor elvárja, hogy ebben a mozgalomban az iparos és tőkés is részt vegyen”. Magyar józsef, a „Munkás” című lap szerkesztője „Munkásság és a kultúra" című írásában azt fejtegeti, hogy a „kultúra a társadalmi haladás hajtóerője”. Egy állam „kul- túrnívóját” nemcsak a felső- oktatási intézmények számából kell megítélni, hanem „elsősorban fontos, hogy népiskolái milyenek. Van-e elég jól felszerelt népiskolája? Tehát nem túlzsúfoltak-e az iskolák? Van-e kötelező népoktatás valóban ...? Államiak-e az összes iskolák, avagy felekezetiek nagyrészben?" A továbbiakban ezekre a kérdésekre válaszolva megállapítja, hogy mivel „az uralkodó osztályok megfeledkeztek, sőt tendenciózusan elhanyagolják a népoktatást" ezért egyedül a munkásság az, amelynek érdeke minden más osztályénál jobban a „társadalom kultúrszínvonalának emelése”. A kiadványban találunk egy nagyon szép, lírai hangvételű kis írást. Fehér Sándor, a Felsőkereskedelmi Iskola tanára írta. Elénk villantja a kis elemista gyerekek mohó kíváncsiságát, amint a betűvetés titkait lesik el: „Nézzük csak azt a hatvan-hetven gyereket ott, az iskolateremben. Milyen tátott szájjal lesik, milyen csillogó szemmel futkosnak a kréta mozdulásai után.” De, nehéz akadálya van az írás tudományába való behatolásnak: „Jó! esnék most irkába, vagy táblára csikorgó palavesszővel utána csinálni. De nem lehet ám. Ha lehetne valahogy, bújva, pad alatt, de nincs pad. A kiadvány közli Ember János tanfelügyelő naplótöredékét, amelyben hitet tesz a rögös, de szép hivatású, egész embert kívánó tanítói pálya mellett. Lotz Frigyes írásával zárul az „Iskola-Hét”. Egy nagyon szép jövőt jósol az egész oktatásnak: „Ha majd nem a mili- tarizmus, a kaszárnya, az ágyú lesz fontos az államnak, hanem a béke, kultúra, iskola ... akkor felismerik majd a nevelés fontosságát, akkor áldozni fognak az iskoláért, s ott fenn a Mecseken egészséges, tágas, hatalmas, modern, esztétikus iskolaépületeket fognak emelni... napsütötte labdaterükön felcsendül majd a vidám, életerős gyermekek hangos kacaja, s boldog, megelégedett, tisztán hivatásuknak élő tanítók fogják hirdetni, hogy az élet szép.” Tegzes Ferenc levéltáros Október 26. 1919. November 1. SKOjA-HÉT 1- KIADJA? ...... í PÉCSI S28Clil8Eft!8X8/tTi FÁST. ÖSSZEÁLLÍTOTTA: CSÁSZÁR GÉZA, nak részletes programmja. 3. Naplótöredék (Einber János tanfelügyelő.) 4. Gyerekek térdepelnek. (Fehér Sándor.) . 5 A munkásság és ß kűitura. Ara 2 Korona. Vajmi Mária
