Dunántúli Napló, 1978. október (35. évfolyam, 271-301. szám)

1978-10-10 / 280. szám

1978. október, 10., kedd Dunántúli napló 3 Őszi szezon a csemetekertekben 14 millió facsemete, 2200 hektár ui erdő Az országos választási elnökség közleménye az időközi választásról Vasárnap négy országgyűlé­si választókerületben időközi vá­lasztást tartottak. A választás □ törvényes előírásoknak meg­felelően rendben zajlott. A budapesti 2-es számú vá­lasztókerületben a választásra jogosultak 79,2 százaléka vett részt a szavazásban. Képviselő­nek — 1,4 százalékos ellensza­vazat mellett — Szurdi Istvánt választották. A Bács-Kiskun megyei 14-es számú választókerületben a vá­lasztásra jogosultak 98 száza­léka vett részt a szavazásban. Képviselőnek — 0,1 százalékos ellenszavazat mellett — dr. Má- tyus Gábort választották. A Békés megyei 10-es számú választókerületbe a választásra jogosultak 97,7 százaléka vett részt a szavazásban. Képvise­lőnek — 0,2 százalékos ellen- szavazat mellett — Mészáros Istvánt választották. A Borsod-Abaúj-Zemplén me­gyei 13-as számú választókerü­letben a választásra jogosultak 98,3 százaléka vett részt a sza­I vazásban. Képviselőnek — 1,4 százalékos ellenszavazat mel­lett — Herczeg Károlyt válasz­tották. A törvényes előírások szerint megtörtént 908 helyi tanácsi választókerületben a tanácsta­gok időközi választása is. A választásra jogosultak 91,8 szá­zaléka vett részt a szavazás­ban. Megválasztottak 750 köz­ségi, 104 városi, 54 fővárosi ke­rületi tanácstagot. Korszerű gépeket rendeltek Ausztriából Kevés a tölgymakk — jó árat fizetnek érte Megkezdődött az őszi csúcs­szezon a Mecseki Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság csemete­kertjeiben. Szeptember utolsó napjaiban a bólyi, a sellyei, a csányoszrói, a vitézi és a görüi csemetekertekben 18 millió lom­bos- és fenyőcsemetét vettek leltárba. Ebből 14 milliót az ősz folyamán — illetve kisebb részt tavasszal — kiszednek, a többit még egy évig nevelik. A Mecseki Erdőgazdaság ösz- szesen 96 hektáron foglalkozik facsemete-előállítással, részben saját erdeinek pótlására, rész­ben belföldi eladásra és export­ra. Az idén felszedésre kerülő 14 millió facsemete 2200—2300 hektár új erdő telepítésére ele­gendő. Négymillió csemetét az erdőgazdaság maga használ fel, tízmilliót pedig értékesít. A tízmillió fenyő- és lombcse­mete bőven fedezi a Baranya megyei állami gazdaságok és termelőszövetkezetek igényét, s jut belőle a többi erdőgazdasá­goknak és exportra is. A más erdőgazdaságokban általában veszteségesnek számító cseme­tenevelés, szaporítóanyag-for­galmazás a Mecseki Erdőgazda­ságnak egyik legjövedelmezőbb tevékenysége, mert a Nyíregy­házi Erdőgazdaság után itt ál­lítják elő a legnagyobb meny- nyiségű és legjobb minőségű facsemetét. Míg 1975-ben 854 000 deviza­forintot, addig tavaly már 3,3 millió devizaforint értékben ex­portáltak magot és csemetét, mindenekelőtt égert és gyer­tyánt az NSZK-ba, Hollandiába, Franciaországba és Olaszor­szágba. A csemetetermelés és -eladás tavaly több mint 10 millió forint bevételt hozott az erdőgazdaságoknak. A középtávú tervekben az er­dőgazdaság évi 20—30 millió facsemete előállítását, illetve forgalmazását tűzte ki felada­tul. Az ehhez szükséges munka­erő nem áll rendelkezésre, ezért került napirendre a csemeteker­ti munka gépesítése. Bolyban, az ország legnagyobb és leg­délibb fekvésű csemetekertjé­ben megteremtették a gépesítés feltételeit. A 46 hektáros kert­ben 21 hektáron nevelnek évről évre csemetét, a többit pedig ugarolják. Itt rendezték meg ez év augusztusában a csemete- kerti gépek és berendezések or­szágos, illetve nemzetközi be­mutatóját, ahová a nagy euró­pai cégek legújabb gépeiket hozták el, közülük az osztrák RATH cég mutatkozott be a legnagyobb sikerrel. Csemeteki­emelő kombájnjukat, amely na­ponta több mint félmillió cse­metét emel ki és kötegel százas kévékbe, az erdőgazdaság meg­rendelte. Ez a gép, amely 100 asszony napi munkáját végzi egy műszakban, tavasszal már előreláthatólag munkába áll. Megvásárolták továbbá a RATH cég univerzális vetőgépét is, amely a tíjlgytől a dióig min­denféle nagyságú magot képes elvetni. Fenyőmag vetésre — te­kintve, hogy az aprómagnak számít — kisebb gépeket szerez be az erdőgazdaság. Várják Bolyba a RATH cég nagykapa­citású vermelő gépét is, amely egy óra alatt 100 asszony napi munkáját végzi el. Megrendel­ték az osztrákoktól a dugványo- zó gépet is, amely fás — min­denekelőtt nyár és fűz — dug­ványokat ültet. A csemetekertek másik nagy munkája a kapálás is feledésbe megy hamarosan a bólyi cse­metekertben. Az erdőgazdaság mérnökei olyan vegyszerkombi­nációkat kísérleteztek ki, ame­lyekkel megoldották a nyár-, a fűz-, az akác-, a tölgy- és a fe­nyőcsemeték vegyszeres gyom­irtását. A gépesítéssel most újabb nagy lépést tesznek elő­re a korszerű csemete előállítá­sában. Ez az ősz azonban még Boly­ban is nehéznek ígérkezik. Mintegy 90-100 ember dolgo­zik október közepétől a cseme­tekertben. Egyidejűleg végzik a magvetést, a csemeték felsze­dését és a kiültetést is. A legtöbb gondot mégis az idei gyenge tölgymakk-termés okozta. Jó években 8—10 vagon makkot gyűjt be és értékesít belföldre, exportra az erdőgazdaság. Az idén egész Európában gyenge volt a tölgymakk-termés, a me­cseki erdőkben sem számítanak 1,5 vagonnál többre. A makk begyűjtése és felvásárlása meg­kezdődött. A csermakkot kilón­ként három forintért, a kocsá­nyos- és kocsánytalan tölgy makkját nyolc-tíz forintért vá­sárolja fel az idén az erdőgaz­daság. Kevés a munkáskéz Udvarol a művezető Nyílt vélemények a gondokról Szervezetlenség és túlszervezettség Udvarol a művezető. A ki­jelentés ilyen megfogalmazás­ban túlzottan leegyszerűsített­nek tűnik, de kétségkívül ma­gában foglalja mindazt, ami a középvezetők, a közvetlen ter­melésirányítók gondjaira jel­lemző. Mert udvarol a műveze­tő a munkásnak és felettesei­nek, anyagért könyörög és en­gedményeket tesz — s mindezt kényszerűségből teszi. Azért, mert üzemeink többségében kevés a munkáskéz. Jani Pál, a Pécsi Bőrgyár sertés me­szes műhelyének műveze­tője, Gász János, az ön­tödei Vállalat mohácsi gyá­rának művezetője, valamint Fo- garasi László, a Baranya me­gyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat marhavágó művezető­je teljes nyíltsággal szóltak gondjaikról azon kerekasztal- beszélgtésen, amit szerkesztő­ségünkben rendeztünk a közel­múltban. — Kezdjük az alapkérdéssel. Miért kényszerül udvarolni a művezető? JANI PÁL: A Pécsi Bőrgyár legmostohább körülmények kö­zött levő műhelyében dolgo­zom. Naponta 1,2 millió forint értékű nyersbőr érkezik az üzemrészbe, s ezt hibátlan mi­nőségben kell továbbadnunk. Ebből is érzékelhető a hallat­lan nagy felelősség. Nehéz em­bert kapnunk. A bőrös szakmát inkább elkerülik, holott nálunk legalább négyezer forint az át­lagkereset. Nem egyszer a kés élén táncolunk a hiányzók miatt: sajnos ma már nem rit­ka, hogy valaki két vagy akár három napot hiányzik igazolat­lanul. GASZ JÁNOS: Azt szokták mondani, hogy az anyag a leg­jobb szervező. Ha netán üzem­zavar, vagy anyaghiány miatt kénytelenek vagyunk leállni, magyarázkodhatunk. Ha valaki hiányzik, akkor az nálunk már mázsákat jelent, többlet meg­terhelést a többi munkásnak. Az ember sokszor kényszerhely­zetben van amiatt, ha nem tud­ja biztosítani a megfelelő mun­kafeltételeket. A munkást bosz- szantja, ha csak egy targonca üzemképes és emiatt talicskáz- nia kell. FOGARASI LÁSZLÓ: Szerin­tem a szervezetlenségből adó­dik, hogy a művezetőnek ud­varolnia kell. Az utasítást ak­kor is végre kell hajtanom, ha meggyőződésem mást diktál, ha érzem, hogy az intézkedés helytelen. A marhaexport fon­tosságát, azt hiszem, nem szük­séges külön ecsetelnem, de az már elgondolkoztató, hogy igen hullámzó a vágásra kerülő mar­hák száma. Azzal, hogy hol 250, hol pedig 750 marhát vá­gunk egy-egy nap, a meg­Régi módszerrel, jó minőségben Ismét izzanak, füstölögnek a mészégető kemencék az abaligeti határban. Az ál­lomás közelében néhány évi szünet után begyújtottak ket­tőt. Megéri, hisz úgy kell a finomra égetett mész, mint a cukor. A kisüzemi szinten előállítottat jellemzi, hogy zsíros, szapora, kitűnő a va­koláshoz és olcsó is. Évente 300—350 tonnát akarnak szállítani Barcsra, Szigetvár­ra, Pécsre, Komlóra a Tü- ZÉP-eknek, a PIK-nek és a Mecseki Szénbányáknak. A nyers követ, ami csaknem há­romszor annyi, mint a vég­termék súlya — Bükkösdről, Hetvehelyről hozzák, mivel saját bányát nem nyitottak. Két tsz-dolgozó folytatja /M eszet égetnek az erdei kemencékben az ősi mesterséget úgy, ahogy elődeik az alkalmi munkában meszet égető nógrádiaktól tanulták vala­mikor az 1920-as években. Havi keresetük személyenként 5—7 ezer forint. Ahogy az a'baligetiek, úgy a hetvehelyiek sem győzik a mészigények kielégítését. A nagy érdeklődés már tavaly megmutatkozott nemcsak magánépíttetők, de vállala­tok részéről is. A hetveheiyi tsz területén, a Somhát-dűlő- ben négy csúcsos, sisakra emlékeztető kemence bújik meg több mint ötven éve, de már csak az egyikben éget szénnel, akáccal, fűz­és nyárfával Biró Ferenc és Kalányos János. Kalányos Jánosnak apja, nagyapja is mészégető volt mindvégig ebben a völgyben. Havonta kétszer—három­szor rakják meg a kemencé­ket, hogy alkalmanként a 600 mázsa nyerskőből legalább 200 mázsa égetett mész ke­rüljön ki. A tsz évente 300— 400 tonnát küld Pécs, Kom­ló, Sásd és Paks TÜZÉP- te lepel re. Baranya megyében a há­rom kemencén négyen dol­goznak idősödő emberek. Mészégetőnek már nem jön fiatal, de koros sem a ne­héz fizikai munka, a por, a hőség, az állandó lekötöttség miatt. Amikor alágyújtanak, akkor 3—4 napig kinn is al­szanak a kellemes meleget adó, dohogó-sustorgó „szik­la-máglyák" tövében. Cs. J. 1. Jani Pál, Pécsi Bőrgyár, 2. Gász János, Öntödei Vállalat, Mohács, 3. Fogarasi László, B.m. Állatforgalmi és Húsipari Vál­lalat felelő leterheltséget, a fo­lyamatos munkát nem le­het biztosítania. Ha az éves számokat nézem, akkor a terv szerint huszonötezer marhát kell levágnunk, ugyanakkor kapaci­tásunk ennek kétszerese. Ezért van az, hogy a vágólegények rendszeresen besegítenek a csontozóknak, de én tudom, hogy a marhavágó sose dolgo­zik úgy, mint egy csontozó, mert azt a munkát nem érzi a sajátjának. — A művezetőnek amellett, hogy munkát biztosit az embe­reknek, az egyéni gondokra is kell figyelni. — Éppen ezért tartom nehéz­nek a helyzetünket: nagyon el­térő ugyanis a tudati szint. És ha ehhez hozzászámítom a lassan nyolc éve folyó vágó­hídi rekonstrukciót, ez mind az embereken csapódik le: hiszen látják a szervezetlenséget más területen és ez rájuk is hatás­sal van: egyszerűen demorali­záló a munkafegyelemre. — A művezetők leterheltsége különböző. Azt is mondhatnánk, ahány üzem, annyira változó. JANI PÁL: Hozzám ötven ember tartozik, de naponta két- három órát elvesz az adminiszt­ráció. Ezt túl soknak tartom. FOGARASI LÁSZLÓ: Ahhoz, hogy mindent kifogástalanul el­végezzünk, polihisztornak kelle­ne lennünk. GÁSZ JÁNOS: Nálunk más a helyzet. Egyenletesnek mond­ható a leterheltség, gondot in­kább az jelent időnként, ha hi­bás a műszaki rajz, ha nincs szerszám. Előrébb tarthatnánk viszont a termelékenységet ille­tően. Komplett vízvezetékszerel­vényeink egy része már elavult: van olyan gyártmányunk, amit még a húszas évek végén ter­veztek. Enyhíthet a gondokon a gazdaságosan és nagy soro­zatban gyártható termékek to­vábbfejlesztése. Az új magké­szítőműhely elkészültével a munkakörülmények is javulnak, csökken az asszonyok megter­helése. — Munkafegyelem és felelős- ségrevonás. Az utóbbi időben mind többször felmerülő kér­dés. Mit tehetnek önök a mun­kaidő teljes kihasználása érde­kében? JANI PÁL: Ez az egyik leg­égetőbb dolog. Engem már megfeddtek azért, mert ha előbb elvégezték a munkát az emberek, hazaengedtem őket. Nekem a holnapra és az előre nem látható dolgokra is gon­dolnom kell. Ezért időnként kénytelen behunyni az ember a fél szemét. A pluszmunkák elvégzését többek között oly­módon érheti el a művezető, ha szükség szerint kedvezményt is ad a dolgozónak. FOGARASI LÁSZLÓ: A bün­tetés nem hálás dolog. Azt hi­szem a vállalatvezetők is ha­sonló cipőben járnak. Én azt mondom: addig büntessen az ember, amíg adhat is. Ezzel együttvéve az a véleményem, hogy a munkásra mindig lehet számítani, kiváltképp akkor, ha a művezető állja a szavát.- Régi igazság, ha megvan­nak a munkafeltételek, a folya­matos munkavégzéssel, fegye­lemmel sincs akkor gond. De a szervezetlenség a munkaerő- hiány szülője, legalább is ka­pun belül. JANI PÁL: Nem véletlen, hogy a korszerű munkaszervezési módszerek nagyon lassan ter­jednek, annak ellenére, hogy szinte alig van vállalat, ahol ne hozták volna létre a szerve­zési csoportot. Az előrelépést gátolják a szállítás, az anyag- ellátás zavarai. S ez csak két példa a számtalan közül. De nem hagyhatók figyelmen kívül a szubjektív okok sem. Nemrég hallottam, hogy az egyik pécsi nagyüzemben a szervező tanul­mányt készített az üzemvezető felkérésére az irányítás egysze­rűsítésére, a felesleges áttéte­lek kiszűrésére. Elvileg el is fo­gadták azt, jónak tartották a javaslatokat, mégis a fiókba került a többhónapos elemző munka, azon egyszerű oknál fogva, mert kiderült, hogy a műszaki vezetők közel egyharmadára egyszerűen nincs szükség. GÁSZ. JÁNOS: A korszerű munkaszervezés nélkülözhetet­len eszköze a mozdulatelem­zés. Ha csak a fölösleges ele­meket szűröm ki, az eleve ha­tékonyabbá teszi az emberi munkát és növeli a termelékeny­séget. De a túlszervezés is gát­ja lehet a továbblépésnek. En­nek kényszerű példája az anyaghiányból fakadó saját alkatrészgyártás elszaporodása. És amíg üzemeink nem szaba­dulhatnak meg ettől a kölönc­től, a szervezettség sem kerülhet kartávolságnyira. Salamon Gyula Az egyik facsemete felszedőgép

Next

/
Oldalképek
Tartalom