Dunántúli Napló, 1978. október (35. évfolyam, 271-301. szám)
1978-10-09 / 279. szám
Miskolc Győr Szeged Debrecen Pécs Helyzetkép a nagyvarosokból LAKÁSRA VÁRVA... Öt varos — 73 000 igénylő Elérkeztünk az esztendő utolsó negyedébe, folyik a nagy lakásépítési hajrá — eb- berr a 90 napban dől el, teljesül-e az 1978-as terv. Az alábbiakban az öt magyar nagyváros lakáshelyzetéről adunk helyzetképet tudósítóink beszámolója alapján, Debrecenből Nagy Zsuzsa (Hajdú-Bihari Napló), Győrből Csiszka Antal (Kisalföld), Miskolcról Békés Dezső (Déli Hirlap), Szegedről Majoros Tibor (Délma- gyarország) jelentkezett. DEBRECEN: Igen magas a szanálási arány a Hajdúság fővárosában: a terv még 1599 lakás megszűnésével számolt, a mai ismeretek alapján azonban 1980 végéig 1976 lakást kell újjal pótolni. Állandóan emelkedik az igénylők száma is: tavaly még 19 ezer, idén már 21 ezer lakásigény van a to- nácsnál. Pedig szép számmal épülnek lakások. A ma már 200 ezres lélekszámú város ötödik ötéves tervében .12 100 lakás építése szerepel; állami erőből 7790, magáperőből 4310 valósul meg. Félidőben 11450 lakás felépítése látszik reálisnak: a magánerős lakásépítés nem éri el a tervezett szin. tét, az állami lakásépítés azonban valamivel több — 7811 - lesz. Ebben az évben várhatóan 2359 lakás épül meg Debrecenben. mintegy 300-zal kevesebb az 1978-ra tervezettnél. Az épülő lakások többsége kétszobás, jelentős arányban készülnek másfél szobásak is, egyszobást viszont már egyáltalán nem építenek. GYŐR: A 125 ezer lakosú Rába-parti városban 8500-nál több lakásigénylést tartanak nyilván a legfrissebb adatok szerint, ebből 2500 cserére vonatkozik. Az igények csökkenésére belátható időn belül nem lehet számítani, mert erőteljes ütemben gyarapodik a népesség. Győr összesen 7184 lakás megépítését tervezte erre az öt évre, ebből állami célcsoportos lakás 3944 lesz. Az első két évben 3027 lakás épült meg, idén várhatóan 1331 készül el, ez a lakásmennyiség megfelel a terv ütemének. A lakások összetételét illetően az előző tervidőszakkal szemben kedvező, hogy 2 százalékról csaknem 20 százalékra nő az 5-6 személyes, vagyis az 53 négyzetméternél nagyabb Ic- kások aránya. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy elkészült egy 120 lakásos garzonház és 1980-ig átadják a 90 kislakásos nyiígdíjasházat. MISKOLC: 1970-ben még 7000 lakás- igénylőt tartottak nyilván, ma már 18 000-en várnak lakásra Miskolcon. Pedig a negyedik ötéves tervben 13 000 új lakás épült, s ebben a tervidőszakban is közel 12 000 lakás felépülésével lehet számolni. A látszólagos ellentmondás magyarázata az, hogy 1970-től napjainkig Miskolc több olyan területét kellett lakásépítésre kiielölni, ahol százával bontották le a régi, elavult lakásokat. A jelenlegi tervidőszakban épülő lakások 25 százalékát azok kapják, akik bontásra Ítélt réqi házakban laknak, évi 450—500 lakást jelent. Miskolc vezetői 10—11 évre becsülik azt az időt, amikor már a jogos lakásigénylők számának csökkenésével lehet számolni. SZEGED: A Tisza-parti városban 14 000- nél többen várnak lakásra. E tervidőszakra mintegy 12 000 lakás építését tervezték Szegeden, 7000-nél többet állami erőforrásokból A lakásépítés tervszerűen halad, s bár emelkedett az átadott lakások száma, gyarapodott az igénylők tábora is, 11 ezerre. A tervidőszak első felében több mint 4000 lakást osztottak szét Újszegeden, Felsővároson, Tarjánban és a Csongrádi sugárút mentén épülő városrészben. A tervezett 1300-ból 680 munkáslakást mór átadtak, s mind több lakást juttat a tanács a sokgyermekes családoknak. PÉCS: Az egyik legfontosabb lakásellátottsági mutató kedvezőtlen képet mutatott Pécsett a tervidőszak elején: a korábban tervezett 115 helyett 124 család lakott 100 lakásban 1976. január 1-én, A gondok enyhítésére 8530 lakás építését tervezte a város, fejlesztési tervében 5810 célcsoportos lakás építésére 3,3 milliárd forintot irányzott elő. Ezt úgy ütemezték, hogy évről évre több lakást adhassanak az igénylőknek, akiknek száma ma már megközelíti a 15 000-et. A tervidőszak első két évében 3375 lakás épült Pécsett, ebből cél- csoportos 1819 volt. Idén várhatóan 1802 lakás épül, amiből 1214 célcsoportos. A számokból kitűnik, hogy Pécs időarányosan teljesíti ötödik ötéves lakásépítési tervét. (Az idei örömöt némileg csökkenti, hogy az 1978-ra tervezett tanácsi értékesítésé — szövetkezeti — lakásokból mindezideig egvetlenegyet sem adott át az építőipar.) Csökkent a másfél, két, két és fél szobás lakások aránya, a magasház miatt emelkedett az egyszobásoké, de ugyanez lehetővé tette, hogy emelkedjék a 3 és több szobás lakások aránya, ami a nagycsaládosok szempontjából kedvező. A tervidőszak elejétől 1978 végéig 565 lakást számolnak fel, a hátralévő két évben további 572 megszüntetését irányozzák elő. E lakások többsége a rendkívül elavult Budai városrészben van — a hatodik ötéves tervben ez lesz- a pécsi lakásépítés legfontosabb „hadműveleti területe". Hársfai István MA KEZDŐDIK PÉCSETT D z agglomeráció-kutatás módszertani kérdései címmel, mától nemzetközi konferencia színhelye a Pécsi Orvostudományi Egyetem. A településhálózattal kapcsolatos kutatások egyik legjelentősebb hazai bázisa a Magyar Tudományos Akadémia Dunántúli Tudományos Intézete. Ez a tény önmagában is indokolja azt, hogy városunk ad otthont a hazai és a nemzetközi tudományos élet reprezentánsait felvonultató tanácskozásnak. A HDN szerkesztősége ez alkalomból interjút kért dr. Bihari Ottó akadémikustól, a Dunántúli Tudományos Intézet igazgatójától. — A professzor úr által vezetett intézetben immár fél évtizede folynak agglomerációs kutatások. A ma kezdődő konferencia azonban nem azt a célt tűzte ki, hogy kutatási eredményekről adjon számot, hanem csupán módszertani eszmecserére invitál a meghívó. Nem vall ez túlzott szerénységre? — A területfejlesztési kutatás összehasonlító és komplex vizsgálódásokat tesz szükségessé, összehasonlító, amennyiben fejlett és kevésbé fejlett területek helyzetét elemzi és komplex, amennyiben különböző tudományágak képviselőinek összehangolt munkáját teszi szükségessé. Az agglomerációs kutatás teamjében egyenrangú partnerként dolgozik a történész és az államjogász, a szociológus és a közgazdász. Ilyen fajta komplex kutatást e témában csak a Dunántúli Tudományos Intézet végez. Különböző részterületeken azonban az ország számos intézményében születtek már igen figyelemre méltó eredmények. A konferenciára elhívtuk az államigazgatás gyakorlati szakembereit is. De hiszünk abban, hogy valamennyien profitálhatunk a külföldi előadók felszólalásaiból, akik számot adnak arról, hogy saját országukban milyen módszerekkel folytatják a területfejlesztési kutatásokat. flgglomeracia-kiHatok konferenciája Beszélgetés dr. Bihari Ottó akadémikussal — Az agglomeráció az urbanizáció egy sajátos formája, — állapítja meg professzor úr egyik tanulmányában .. . — Nemcsak, hogy sajátos formája az agglomeráció az urbanizációnak, hanem az urbanizációs fejlődés magasabb foka is. Városi központ nélkül nem alakulhat ki agglomeráció. Az agglomerációs fejlődés első szakaszában a város felszívja a környék lakosságát. Ekkor rohamosan nő a központi település lélekszáma. A következő fázisban a város telítetté válik, de munkaerő igénye változatlanul növekszik. Ekkor a környék lakosságának már csak a munkaerejére van szüksége és felduzzad a bejáró munkások száma. Ez azután olyan ellentmondásokat szül, amelyeket csak a város és a város környéki községek szoros és tervezett együttműködésével lehet csökkenteni, feloldani. — A konferencia résztvevői nemcsak a tanácsteremben cserélnek majd eszmét; ellátogatnak a pécsi agglomerációba is. Milyen sajátosságai vannak Dél-Dunántúl központi agglomerációjának? — A pécsi agglomerációnak az általános kialakulási és fejlődési törvényszerűségek mellett több különös jegye is van. Pécs és Komló között a Mecsek hegység kedvezőtlenül hat az infrastrukturális kapcsolatok szorosabbá válására, ez csökkenti az összenövés tendenciáját és egyfajta kettős agglomeráció kialakulását segítette elő. Az agglomerációs térséget és környezetét az aprófalvas településszerkezet jellemzi. Végül történetileg is jellemző sajátossága a pécsi agglomerációnak, hogy fejlődésében a döntő lökést a kitermelőipar, azaz a szén- és ércbányászat fellendülése jelentette. — Az agglomerációs kutatással foglalkozó szakemberek számának növekedése és a ma kezdődő konferencia megszervezésének ténye is jelzi, hogy a társadalom fontosnak tartja a településhálózat vizsgálatát és segítséget is vár a tudásoktól a fejlesztés irányának meghatározásában. — E kutatások egyik célja valóban az, hogy különböző alternatívák biztosításával segítsék a helyes politikai döntések megszületését. A Dunántúli Tudományos Intézetben folyó agglomerációs kutatások során szeretnénk feltárni azt, hogy milyen tényleges társadalmi kapcsolatok jellemzik a térséget, az erők összpontosításával hol fejlődhetnek ki egészséges központok. Az agglomeráció kibontakozását és sajátosságait feltáró ellentétek ugyanis nélkülözhetetlenné teszik a fejlődés további útjainak felvázolását, ezen belül is az agglomerálódó terület szerepének és jelentőségének kirajzolását, egyrészt a népgazdaság egészének fejlődésében, másrészt a szűkebb vagy tágabb „vonzási térben". Nemcsak az agglomeráció kialakulásának és működésének tudatos feltárása szükséges, hanem a tervszerű, a népgazdaság egészéhez kapcsolódó fejlesztésük is. E. A. Pusztuló régészeti leletek Sokakat valósággal megrázott a hír, amikor a rádióban arról hallottunk, hogy a Zalaszent- gróti Állami Gazdaság területén nemtörődömség következtében helyreállíthatatlanul elpusztult egy bronzkori település. Sajnos, Zalaszentgrót nem egyedi eset, s erről legutóbb' Somogy megyében győződtünk meg. dr. Magyar Kálmánnal, a Rippl-Rónai Múzeum tudományos főmunkatársával beszélgetve. El lehet-e szó nélkül menni az mellett, hogy Hedre- helyen egy Árpád-kori bazilika falait borotválta le egy dózer? Hogy Nagybalogpusztán egy ugyancsak Árpád-kori templom maradványait felrobbantották? S tegyük hozzá: ennek az esetnek nem volt következménye .. .- Eléggé gyakori a régészeti leletek elpusztítása — hallottuk Felrobbantották a templomot dr. Magyar Kálmántól. — Előfordul, hogy a régi emlékekhez ferde módon vonzódok a múzeum nevében járnak el. Más helyen a földből előkerülő érmék „biztosítása" érdekében az amatőr kíváncsiskodók „kollégáikat" táblával riasztották el. S az sem ritka, hogy — különösen a vállalatok, termelőszövetkezetek esetében - egyszerűen figyelmen kívül hagyják a régészeti emlékek megvédésének kötelezettségéről szóló rendeleteket . . . Mint legutóbb Somogyváron, a megye egyik legértékesebb régészeti leletegyüttesének esetében. A régész véletlenül járt arra, amikor észrevette: a regionális vízvezetéket építők a hajdani bazilika francia szentélyén keresztül akarták az árkot megásni a csöveknek ... De térjünk vissza Hedrehelyre, a legfrissebb példához. Lelkes patrióták már a 30-as években szorgalmazták itt az ásatást. Végül 1970 körül kezdődött meg, amelynek eredményeként — 1973-ban - dr. Magyar Kálmán lokalizálta és meghatározta egy francia kolostor helyét. A feltárt kolostort visszatemették, a helyreállítás hiánya miatt lassan pusztul. A hajdani épületegyüttes másik részén, ahol most az óvoda van, bejelentés nélkül kezdtek el földmunkát. Az eredmény: a bazilika még meglévő falcsonkjait valósággal leborotválták dózerről. Csak szeptember 18-án sikerült a munkát leállítani, de addigra már megsértették a bazilika szentélyét is, s valószínűleg az alapfalakból is sok elpusztult. Még a tél beállta előtt mindezt vissza kellene temetni - kérték ezt a múzeum szakemberei —, az ásatások megkezdéséig. Most az óvoda említett részén parkosításra készülnek, s a régész véleménye szerint egy ásónyomnyi földmunka is helyrehozhatatlan károkat okozhat. — Ne legyen úgy oda régész úr! (gy legalább tisztán látszanak az alapok! Erb János rajza A kérdés nem felesleges: kit kellene felelősségre vonni? Nyilván nem az ősöket, akik ide építkeztek. Csakhogy, míg a községi tanács építésügyi előadója tudott a leletmentés szükségességéről, addig a szociálpolitikai előadó nem, s kiadta az utasítást az óvodai munkára. Ami megint azt jelenti: nem tudja a jobbkéz mit csinál a bal. De mondhatnánk így is - bármely meghökkentő és szomorú: — Hedrehely esetében a lepusztítás „hivatalos köpenyben" okozott mérhetetlen kárt. Mészáros Attila
