Dunántúli Napló, 1978. október (35. évfolyam, 271-301. szám)
1978-10-07 / 277. szám
6 Dmicmtiilt napló 1978. október 7., szombat Á vállalati üzletpolitikáról Szeptember végén háromnapos, nemzetközi jellegű konferencia zajlott le a Tolna megyei Tengelicen. A vállalati üzletpolitika főbb kérdéseivel foglalkozó konferenciát a Pécsi Tudomány- egyetem Közgazdaságtudományi Kara piacszervezési tanszéke, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem két tanszéke és az Országos Piackutató Intézet rendezte. Pécsett, a piacszervezési tanszéken már évek óta dolgoznak a vállalati üzletpolitika különböző részkérdéseinek kimunkálásán. A konferenciát azért hivták egybe, hogy a hazai és külföldi előadók, egyetemi és vállalati szakemberek részvételével összefoglalják, teljesebbé tegyék eddigi kutatásaik eredményeit, egyben útmutatásokat és ösztönzéseket kapjanak a további kutatásokra. Ez teljességgel sikerült is. Azzal együtt, hogy a részt vevő vállalati szakemberek sem távoztak üres kézzel, mintegy módszertani felkészítést kaptak, aminek hasznát láthatják hatodik ötéves tervük elkészítésénél. Közgazdasági élet rovatunk olvasóinak az alábbiakban részieteket adunk a konférencián elhangzott előadások anyagából, betekintést, ha tetszik — a külföldi előadók révén — kitekintést adva a vállalati üzletpolitika kérdéseire. Miklósvári Zoltán Dr. Horst Model Dr. Zeller Gyula Ésszerű anyagáramlást! Dr. Zeller Gyula, a PTE Közgazdaságtudományi Kara piac- szervezési tanszékének vezetője a konferencia bevezető előadásában a vállalati üzletpolitika céljaival, funkciójával, területeivel foglalkozott. Előadásából olyan részt idézünk, amiről ez ideig kevés szó esett Magyar- országon. Lehet, hogy vitát vált ki az a megállapításom, hogy a disztribúciós politika az üzlet- politika önálló részterülete. A vitatkozók elsősorban hazánk nagyságrendjét, a viszonylagos monopolhelyzetben lévő nagykereskedelmet, TEK-vállalatokat, az ország nagyságához képest talán túlzottan is koncentrált termelőkapacitásokat sorakoztatják fel ellenérvként. Azt azonban tudomásul kell vennünk, hogy a termelés és a fogyasztás térben egyre távolabb kerül egymástól, és gondolnunk kell arra is, hogy bár a szállítási tevékenységek értéknövelők és pótlólagos termelési folyamatnak tekinthetők (ahogyan Marx mondja A tőke II. kötetében), az eljut- tatási idő és költség optimálása egyre nagyobb feladat. Olyan tevékenységgel van ugyanis dolgunk, amely biztosítja a dolgok használati értékének realizálását, de nem növeli azok használati értékét, sőt egyes esetekben használati értékként való létezésük korláAz értékesítés-szervezés a jugoszláv termelő szervezetekben — erről tartott előadást dr. Tibor Kárpáti, az Eszéki Egyetem Közgazdaságtudományi Kara marketing tanszékének vezetője. Bevezetőben elmondta, a Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban a társult munka minden szervezetében az értékesítési osztály az ,,ütőerő”. Ebben az osztályban realizálódnak a munkaszervezet egész termelésének sikerei, illetve a marketing sikerei is. Ez az osztály szervezetten gyűjti a termeléshez a megrendeléseket, értékesíti a társult munka egyes szervezeti egységeinek késztermékeit vagy szolgáltatásait. Tevékenységeinek sikere az összjövedelemben, annak nagyságában, a megrendelések meny- nyiségében, az új vevőkben, a piac mélységében és szélességében, a kedvező árakban stb. tükröződik. De mi a dolga az értékesítés főnökének? Dr. Tibor Kárpáti terjedelmes előadóból ezzel kapcsolatban idézünk fel részleteket. «V A marketing szemszögéből nézve a vezető, szervező vagy az értékesítés főnöke hangolja össze a társult munka szervetozza magát a forgalmat (pl. meg romlása). A termékek térbeli mozgásának biztosítása érdekében egységes vállalati, sőt vállalatközi koncepció kidolgozása szükséges, hiszen a szállítási rendszer elemei között az optima- litás tekintetében ellentétek vannak. Gondoljunk csak arra, hogy a termelés számára kritérium az egységre eső legalacsonyabb költség, ezért igyekszik nagy szériában dolgozni, ami viszont a késztermék-készlet felhalmozódásához vezethet. A beszerzéseknél a szállítási szervezet úgy törekszik optimumra, hogy a legolcsóbb szállítási módokat keresi, ez azonban csökkenti a beszerzési sebességet és nagyobb tartalék- készleteket igényel; az értékesítésnél az olcsó szállítási mód miatt az áru késhet a piacról, vagy éppen különleges csomagolásra szorul. Az értékesítés bő választékot igyekszik a piacon biztosítani, ugyanakkor viszont a pénzügyi részlegek a lehető legkisebb forgótőkével szeretnének dolgozni, emiatt a termelés ellátása vagy a piaci igények kielégítése csorbát szenvedhet, a nyereség csökkenhet. így tehát a jó marketing- koncepciót nehéz elképzelni egységes elosztási szemlélet nélkül. A vállalat jó marketing munkával elősegítheti értékesítésének javulását, de ha az aktivizált piac nem kapja meg zetének ajánlatait a kereslettel. Piaci munkája abból áll, hogy a már előre meghatározott feltételek mellett meghatározza a munkaszervezet termékeinek mennyiségét vagy a szolgáltatásokat, amelyeket az adott piacon felajánl és értékesít. Ezzel, és számára a pénzügyi kerettel meghatározott anyagi eszközökkel együtt törekszik a lehető leghasznosabb módon és a legoptimálisabb feltételek mellett megvalósítani a társult munka szervezete termékeinek és szolgáltatásainak értékesítését. Emellett állandóan szorgalmaznia kell a termékek vagy a szolgáltatások minőségét, felhasználásuk minden lehetőségét, hogy ezáltal kielégítse a fogyasztó funkcionális és pszichológiai követelményeit. Ezek szerint az ő munkája nemcsak abból áll, hogy értékesítse és megfizettesse az árut, hanem biztosítania kell a vevőnél a kereslet folytonosságát, ki kell elégítenie kívánságaikat és utólagos igényeiket. Ez főleg az utólagos javításokra, az eladott készülékek, munkagépek és hasonlók szervizére, az alkatrészek eladására stb. vonatkozik. A JSZSZK-ban az utóbbi időben igen téves, sőt káros módrendben, pontosan és folyamatosan a termékeket, mert rosz- szul szervezett azok eljuttatása a vevőkhöz, akkor a tetemes költséggel járó piacaktivizálás felesleges volt. Ezét kell kialakítanunk azt a vállalati szemléletet, amely az anyagáramlás folyamatát rendszernek tekinti és célul tűzi ki a teljes áramlási rendszer működésének optimálását. A teljes áramlási rendszernek sok eleme van (beszerzés, tárolás, üzemen belüli mozgatás, készóruraktár, elosztóraktár, kiszállítás az üzletbe, üzleti tárolás, esetleg házhozszállítás); a sok elem optimálása nem könnyű feladat. A feladatot nehezíti az is, hogy nemcsak vállalaton belüli, hanem vállalatok közötti koordinációról is szó van, az üzletpolitikai elképzelések e területét ezért több vállalattal (szállító, fuvarozó, kereskedelmi és felhasználó'vállalatok) kell egyeztetni, és ez az elkülönült érdekek miatt nem is egyszerű dolog. Szándékosan beszéltem erről a területről többet, mint a többiről, mert úgy gondolom, itt lesz a közeljövőben a legtöbb tennivalónk. Egyebek mellett előbb-utóbb el kell jutnunk odáig, hogy az anyagáramlás optimálásában érdekelt vállalatok közös fejlesztési akciókat hozzanak létre, ehhez közös érdek kialakítása szükséges. szert vezettek be az értékesítési tevékenység beh, ami abból áll, hogy az értékesítés vezetője, szervezője, illetve főnöke nem gondoskodik az eladott áru megfizettetéséről, hanem átengedi azt más szervezeti egységeknek (könyvelés), mintha az értékesítés egyirányú folyamat lenne, amely az áru átadásával véget ér. Különböző körülményekből kifolyólag az ilyen és ehhez hasonló felfogásra csak a mai piacgazdálkodásunk gyakorlatában került sor és sehol másutt. Ez természetesen teljesen téves és emiatt ki kell küszöbölni. Az értékesítés vezetőjének, szervezőjének vagy főnökének kötelessége éppoly mértékben gondoskodnia az eladott áru megfizettetéséről, mint magáról az értékesítés folyamatáról. Az eladott és meg nem fizetett áru vagy szolgáltatás tulajdonképpen ajándékozás, mert mint egyirányú aktus (az áru átadása és a pénz be nem hajtása) nem tekinthető kereskedelmi üzletnek. A probléma komolyságából kifolyólag a társadalomnak 1976- ban szabályoznia kellett a számlák megfizetését és szigorú megtorló intézkedéseket kellett előírnia. Iparági üzletpolitika is létezik Dr. Horst Model, a berlini Bruno Leuschner Közgazdasági Főiskola professzora előadásának címe: Az ipar, a bel- és külkereskedelem együttműködésének súlyponti kérdései a belföldi ellátás és a külkereskedelmi tevékenység fejlesztésében. Ezzel kapcsolatban több fontos megállapítást tesz: Az ipar és a kereskedelem együtt felelős az igényeknek megfelelő ellátás és a magas külkereskedelmi hatékonyság kérdésében. Növelni kell az ipar és a kereskedelem együttműködésében a piaci adottságokhoz való alkalmazkodás képességét. A hazánkban is ismert NDK-beli professzor előadásának most egyik rövid közbevetését idézzük fel. * A Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kara piacszervezési tanszéke által rendezett konferencia a vállalati üzletpolitika fontosabb kérdéseivel foglalkozik. Mint résztémák, az alábbiak: a vállalati üzletpolitika megalapozása marketing kutatással és prognózissal; a termelő vállalati termék- és értékesítéspolitika; a kereskedelmi vállalatok üzletpolitikája. Tapasztalataink arra mutatnak, hogy az üzletpolitikát (vállalatpolitikát) nem csupán a vállalatokra, kombinátokra vonatkoztatva szükséges kidolgozni, hanem az egyes iparágak (pl. egy vállalati egyesülésre) sőt a továbbfeldolgozók (pl. cipő-, bőripar, beleértve a megelőző és a követő fokozatokat is) számára is. üzletpolitikájuk kialakítása során az értékesítési koncepcióknak piackutatáson, prognózisokon kell alapulniuk. Nem szabad a stratégiai koncepciók kidolgozását izoláltan az ipar és kereskedelmi vállalatoknál végrehajtani, hanem közös munkára kell törekedni az ipar és a kereskedelmi vállalatok fölé rendelt irányító szervek segítségével. Menő üzletszerző — Garantáltan príma áru kérem! Tökéletesen le lehet bar- nulni tőle Erb János rajza Dr. Tibor Kárpáti Ki a jó értékesítési főnök? Dr. Kalevl Piha H vállalat ideológiai felelőssége üzletpolitika és üzletfilozófia. Ezzel foglalkozott előadásában dr. Kalevi Piha, a Tur- kui Közgazdasági Főiskola Marketing Intézetének igazgatója. A finn professzor többek között kifejtette, szükséges azon tényezők részletes vizsgálata, amelyek különböző időben, különböző helyzetekben vagy különböző gazdaságokban meghatározzák az üzletpolitika kialakítását. Ezeket a tényezőket a felelősség területeiként határozhatjuk meg, és az ezeknek való megfelelés a vállalat feladata. A vállalati felelősségnek szerinte négy — gazdasági, társadalmi, erkölcsi és ideológiai — területe van. Lássuk, hogyan látja a finn professzor az ideológiai felelősség területeit. * Ha a vállalatnak van gazdasági felelőssége tulajdonosaival szemben az üzleti célok elérésében, akkor egyidejűleg az ideológiai célokat is teljesítenie kell. Már a történelem is megmutatta, hogyan válhat a kereskedelem — a háború mellett — újra és újra az imperializmus, a vallás vagy a gazdasági expanzió fegyverévé. Ezt a folyamatot írja le Isaac Asimov híres tudományos-fantasztikus regény-triológiája, „Az alapítvány” is igen érdekes módon. Ha a múlttól és a jövőtől ismét visszatérünk a mához, köny- nyen beláthatjuk, hogy bármely politikai-gazdasági rendben a gazdasági egységeknek ideológiai funkciójuk is van. A kapitalista országokban a vállalatok a magántulajdon ideológiáját testesítik meg, bár más társadalmi-gazdasági ideológiák, különösen a szövetkezeti mozgalom is fontos tényezői voltak az üzleti magatartásnak. A szocialista országokban ezzel szemben a termelőtevékenységek a gazdasági egységek marxi elméletén nyugszanak és a szocialista ideológiát testesítik meg. A nyugati politikai filozófia alapvetően az egyes embernek, mint minden társadalom alapjának a fontosságán alapszik. Ennek ellenére az egyéneknek át kell ruházniuk a hatalmat a kormányra. Mivel az üzleti tevékenységek a modern élet fontos részét képezik, és mivel az üzleti döntések és tevékenységek sok egyénre kihatnak, az emberek az üzleti tevékenységek és irányításuk bizonyos vonatkozásait a kormány égisze alá helyezték. Mind a kormánynak, mind az üzleti tevékenységeknek vannak olyan céljai, amelyek egymást kölcsönösen érintő érdekekből áll- nák, mint például a prosperitás fenntartása, a teljes foglalkoztatás, a stabil árak és a tisztességes verseny. Ez a kapitalista ideológia alapja. A kormány szerepének vizsgálata meglehetősen eltér a szocialista országok esetében. A marxi elmélet azt vallja, hoc^y a kormány a gazdasági rendszer eszköze, és feladata a gazdasági tevékenységek megfelelő módon való működésben tartása. Filozófiailag ez azt jelenti, hogy a gazdasági egységek legfontosabb szerepe az állam szükségleteinek kielégítése. így a központilag tervezett gazdaság rendszere meghatározza a vállalatok feladatait, amelyek a makroökonómiai szinten körvonalazott szükségletekből fakadnak. így a mikro- ökonómiai nézőpontot alárendeli a makroökonómiainak. Következésképpen a marketing céljai a szocialista országokban eltérő módon határozhatók meg. Talán a kínai vállalati irányítás különbözik leginkább a nyugati országok vállalatvezetésétől. Az ideológiai hatalom alapvető tényezői Kínában a maoista ideológiából és az erős patriotizmusból fakadnak. Ennek az alkalmazásában vélik megtalálni a munka motivációjának ösztönzőit és a nem megfelelő hatékonyság kivédésének módját. Természetes, hogy a külső környezetben lévő ilyen ideológiai különbségek visszatükröződnek a vállalati vezetés döntéshozatalában, a vállalati üz- letpolitikábcn. Németh Imre Segített a pécsi egyetem A tengelici konferencián elhangzott elvi és módszertani kérdésekhez a gyakorlat oldaláról közelített Németh Imre, a Tolna megyei építőanyagipari Vállalat igazgatója. Korreferátumának címe: Beruházási döntés előkészítése komplex piackutatással. Ezeket a komplex piaci vizsgálatokat mellesleg a PTE Közgazdaságtudományi Kara piacszervezési tanszéke végezte el. Vállalatunk termelésének döntő többségét a beton- és vasbetonelem-gyártás, valamint a folyamkavics kitermelés adja. Négy üzemmel és szolgáltató részleggel rendelkezünk. Paksi betonüzemünket városrendezési okok következtében a közeljövőben át kell telepíteni. Az áttelepítést technológiai — és termékszerkezet — korszerűsítésre, valamint kapacitásbővítésre is fel kívánjuk használni. A termék- szerkezet átalakítás és a technológia korszerűsítése megköveteli, hogy vállalatunk a következő öt évre viszonylag pontosan, tíz évre pedig megközelítően ismerje a beton- és vasbeton szerkezetek országos keresletét. Ennek érdekében a beruházási döntés meghozatala'előtt — 1976 végén —felkértük a Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kara piacszervezési tanszékét a beruházást megalapozó komplex piaci vizsgálatok, valamint az áttelepülő üzem munka- és üzemszervezési feladatainak elvégzésére. A komplex piaci vizsgálat eredménye megerősítette azt a vállalati tapasztalatot, hogy a lakossági ellátást biztosító beton- és vasbeton elemek korszerűsítése — 'különösén a magán-lakásépítkezéseknél —, illetve a korszerűbb termékek iránti kereslet növekedése a vártnál alacsonyabb ütemű. A közmű- és mélyépítés területén használatos, viszonylag kis szériájú vasbeton elemeket illetően pedig hiány mutatkozik. A piackutatás eredményének elemzéséből az új üzem termékszerkezetének meghatározása, a szükséges gazdaságossági számításokkal együtt megtörtént. Ám a szükséges pénzügyi források biztosítása a beruházások szigorítása miatt jelentős gondot okozott. A komplex piackutatás azonban lehetővé tette, hogy a szükséges pénzügyi eszközök rendelkezésre álljanak. Az Állami Fejlesztési Bank és az ágazati minisztérium, a felügyeleti szerv szükségesnek ítélte meg a beruházás megvalósítását. A piaci információk alapján az új kapacitással előállított termékek gazdaságossága viszonylag nagy pontossággal bizonyítható. A termékek lakossági, regionális és népgazdasági igényeket elégítenek ki. Ennek alapján a bank jóváhagyta a beruházáshoz szükséges állami támogatást és hitelt. A munkálatok már folynak, az áttelepített új üzem 1980 második felében megkezdi a termelést.
