Dunántúli Napló, 1978. október (35. évfolyam, 271-301. szám)
1978-10-06 / 276. szám
1978. október 6., péntek DunQatuli napló 3 A KMP megalakulásának 60. évfordulójára Szellemi vetélkedőre készülnek a mohácsi járás szocialista brigádjai Mintegy 3500 résztvevőre számítanak Megkezdődött az ismeretanyag tanulmányozása Találkozó a siklósi várban „KISZ-en innen, KISZ-en túl” — A villámkérdésekre adott helyes válaszért adjunk egy pontot? — Két pontot javasolok, mert ha nem is túl nehezek, de nem is könnyűek a kérdések. — Rendben, tehát minden helyes válasz két pontot ér. — A villámkérdésekben is természetesen szerepeljen a pórt megalakulásához, a Tanácsköztársasághoz fűződő tudnivalók. — Igen, így kell összeállítani a kérdéseket. A Mohácsi járási Pártbizottság egyik szobájában hangzanak el az előbbi mondatok, ahol Kispál Károly, a járási pártbizottság csoportvezetője vezette öt tagú munkabizottság készíti elő a járás szocialista brigádjai szellemi vetélkedőjét. A járási pártbizottsáq a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának, a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulója tiszteletére a járás szocialista brigádjai részére szellemi vetélkedőt hirdetett. A vetélkedő célja: a szocialista brigádok, a vetélkedők résztvevői szerezzenek minél több ismeretet a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéről, harcáról és internacionalista szerepéről, valamint a Kommunisták Magyarországi Pártja létrejöttéről, tevékenységéről. A részletes programot, valamint a felhívást a járás valamennyi pártszervezetének, gazdasági vezetőségének megküldték: ismertessék a dolgozókkal, a szocialista brigádokkal és „jegyezzék" nevezéseiket. A szellemi vetélkedő meghirdetésének nagy a sikere: 234 brigád nevezett be, öt-öt fős csapatokkal. A kiírás lehetővé teszi, hogy az öt fős csapatok mellett az egész brigád is részt vegyen a vetélkedőn, így a program mintegy 3500 dolgozó „megmozdulására" számít. A vetélkedőt három lépcsőben rendezik: az üzemi vetélkedőkre november 26-án, a körzetire (középdöntőkre) 1979. január 20-án, míg a járási döntőre 1979. március 21-én kerül sor. A Bólyi Mezőgazdasági Kombinát 104 szocialista brigádjából 102 nevezett be a vetélkedőre. A járás termelőszövetkezetei 82 brigáddal, az áfészek 22, az ipari vállalatok 28 brigáddal jelezték részvételüket a nemes versengésben. A versenyzők felkészítését a megküldött könyveken és ismertetőkön kívül segítik pedagógusok, könyvtárosok, művelődési házak vezetői, honismereti szakkörök. A lebonyolításhoz, a kérdések kidolgozásához jelentős munkával járul hozzá az oktatási igazgatóság, valamint a Mohácsi városi járási Könyvtár is. — Nagyon jelentősnek tartjuk ezt a kezdeményezést és nagyszámú nevező is bizonyítja: szocialista brigádjaink szívesen tanulmányozzák a magyar munkásmozgalom, a párt történetét — mondja Fóris Kálmán, a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát pártbizottságának titkára. — A kombinát párt-, szak- szervezeti és KISZ-bizottságai is segítik a brigádok felkészülését. Ez a vetélkedősorozat jó alkalom arra is, hogy a brigádok bővítsék ismereteiket a magyar forradalmi munkásmozgalomról. A brigádok már válogatják öt fős csapataikat, jó ütemben halad a felkészülés. A kombinát benevezett 102 brigádjának egyike a Schneider Ernő villanyszerelő technikus vezette, a vetőmagüzemben dolgozó 18 tagú szocialista brigád. — Tizennégy szerelő és 4 gépkocsivezető alkotja a szocialista brigádot — mondja a brigádvezető. — Megkaptuk a felhívást, jelentkeztünk. Ügy érzem, hogy a brigád kiveszi részét a munkából, háromszor nyertük el az aranyfokozatot, tavaly pedig a Vállalat kiváló brigádja kitüntető címet. Most a szellemi vetélkedőn is jól szeretnénk szerepelni. A brigád jól együtt van a munkában, egyéb közös megmozdulásokban is. Együtt voltunk például az idén Eger és környéke kiránduláson is .. . Kis szünet után folytatja: — Csak az volt a baj, hogy nem kaptunk buszt. . . — Hogyan utaztak? — Megoldottuk önerőből. Személyautókkal. A tizennyolc tagú brigádból tizenegynek van autója. Fölpakoltunk és indíts. Kitűnően éreztük magunkat. A kis kitérő után ismét a vetélkedőről mondja: — Már összeállítottuk a csapatot, megkezdtük az irodalom tanulmányozását. A mi brigádunkban magyarok, német nemzetiségiek dolgoznak együtt, most erre a vetélkedőre is közös a készülődés. A versenyzők, a helyezettek jutalmai is szépek. Például a járási döntő legjobbjainak jutalmai között moszkva—lenin- grádi út, utazás a bolgár tengerpartra, az NDK-ba, szerepel. A jó felkészülés után tehát a rajt: november 26-ón. Csiga István, a Pécsi Bőrgyár pártbizottságának titkára A bőrgyártást is meg kell tanulni Csiga István új szakmát tanul. Pedig látszólag semmi szüksége erre, hiszen nyolc évig volt korongos a Zsolnay gyárban, a gyakorlatban is kijárta a politikai, mozgalmi munka számos iskoláját. Hogy milyen eredménnyel, arról a Munkaérdemrend bronz és a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozata tanúskodik. Főiskolai diplomával rendelkezik, s most mégis a tímár szakmunkás tankönyveket és a bőrgyártás szakirodalmát bújja.- Alaposan meg akarom ismerni a klasszikus mesterséget és a korszerű technológiát, hiszen ebből naponta az élet vizsgáztat — magyarázza. Fél éve, hogy a Pécsi Bőrgyár pártbizottsága megválasztotta titkárának. Előtte a Baranya megyei partbizottság apparátusában dolgozott. Emlékszem, hogy mint kezdő újságírónak, mentőangyalom volt, amikor egy-egy nevezetesebb esemény során a jelenlévők személyére kellett fényt deríteni. És tudom, hogy kissé hamis lenne róla a kép, ha a magázás protokoll-szabályai szerint A KISZ Baranya megyei Bizottsága október 4-i kezdettel háromnapos „apparátusi" tábort szervezett a siklósi várban. A tábor célja: a mozgalmi munka irányításához, továbbfejlesztéséhez szükséges információk, munkamódszerek megbeszélése. A program keretében tegnap fórumot szerveztek, amelyen dr. Nagy József, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára válaszolt a résztvevők politikai, gazdasági, kulturális kérdéseire. Este került sor a „KISZ-en innen, KISZ-en túliak" találkozójára, ahol az apparátus dolgozói baráti hangulatú beírnám le a beszélgetésünket. Sok ismerőse, elvtársa, munkatársa számára ő csak Pista volt és lesz, mert természetes közege a közvetlen, őszinte emberi kapcsolat. — Tíz évig dolgoztál az apparátusban, Mások voltak a munkateltételek és a körülmények is. Nem volt benned szorongás az újtól? — Dehogynem. Az új mindig magában hordozza a kudarc lehetőségét is. Gazdasági területen a pártmunka bizonyos fokig bonyolultabb, mint egyéb, például elméleti síkon. A Pécsi Bőrgyár például 216 éves, nagy hagyományokkal. Termékei szinte a világ valamennyi tájára eljutnak, ugyanakkor erős a konkurencia, csak nagyon átgondolt, feszített munkával lehetséges az örökös előbbre lépés. — Milyen munkatársakra találtál itt? — Ebben a gyárban nagy tradíciója, tekintélye van a pártnak. Következetes, jó a káderpolitika, lehet támaszkodni, építeni a fiatalokra. A gyár- részleg-vezetők átlagéletkora 40 év körül van. A gazdasági vezetők jó partnerek a politikai munkában is. — Volt már vitád, nézeteltérésed? — Nagyobb jelentőségű nem. Egyszer előfordult, hogy fültanúja voltam, mikor az egyik üzemrészben a főnök enyhén szólva nem megfelelő hangon beszélt egy munkással. Azon melegében megmondtam neki a véleményemet. Félre ne értsd, nem akarom a jóságos párttitkár pózában mutogatni magam. Egyszerűen gyűlölök mindenfajta főnöki gőgöt, nem tudom elviselni a megaláztatást másoknál sem. Eszterágpusztán cselédgyerekként nőttem fel, voltam melós évekig, tudom mit jelent az, ha a köpenyes csak végigvonul a műhelyen, vagy odaköszön, elbeszélget az emberrel. szélgetésen látták vendégül azokat, akik korábban az ifjúsági mozgalom függetlenített apparátusában dolgoztak. Tájékoztatták őket többek között arról is, hogyan készülnek a kommunista ifjúsági mozgalom megalakulása 60. évfordulója megünneplésére. A közös vacsora asztalainál egy- egy csoportban helyezkedtek el az azonos területen dolgozó KISZ-en inneniek és KISZ- en túliak, felelevenítették emlékeiket, megbeszélték a jelen tennivalóit. Az est programjába tartozott: akik az elmúlt két évben távoztak a függetlenített apparátusból, a KlSZ- en túliak társasága ünnepélyesen tagjai sorába felvette. — Valami új tapasztalat, kellemes benyomás mindig emlékezetes marad. Van-e már ilyen a tarsolyodban? — Talán a legérdekesebb, hogy nagyon megváltozott a véleményem a külföldi tapasztalatcserékkel kapcsolatban. Eddig azt hittem, hogy csak amolyan kirándulások állam- költségen. Nemrégiben én is tagja voltam egy gyári delegációnak Olaszországban. Hát nem volt sétaút. Reggel hattól este tízig egymást érték a tárgyalások, gépszemlék, egymás közti megtanácskozása annak, hogy mi érné meg nekünk, mi az amiben ők, vagy mi járunk előbb, és így tovább. Ha ilyen alkalommal jól használják fel idejüket a szakemberek, rengeteg tapasztalatot szerezhetnek, nagyobb lesz az összehasonlítási alapjuk. Mindez szükséges a gazdaságosabb, hatékonyabb termeléshez. — Úgy érzem, eljutottunk az üzemi pártszervezetek feladataihoz. — Alapvető célunk, hogy a politikai munka sajátos eszközeivel segítsük a gazdaságos, okosan takarékos termelést. Nem kell feltalálni a spanyol- viaszt. Pontos, fegyelmezett munkára van szükség és ehhez meg kell teremteni a feltételeket. Nemcsak korszerű technológia kell, hanem sok törődés azokkal is, akik a gépeket kezelik. Nem lehet közömbös, hogy milyen érzésekkel jönnek az emberek dolgozni. — Nem lehet könnyű naponta megharcolni a sikerért. — Ez a jó benne. — Sikerült már börgyárivá lenned? — Azt hiszem. Egy reflexmozdulat szép lassan kikopott belőlem. Ha lefelé jövök a Rét utcán, már nem jobbra, a pártbizottság épülete felé in- dekszelek, hanem balra, a Szálai András út felé. Kurucz Gyula Arad, 1849 Tizenhárom csillag lehullt „Most tél van és csend és hó és halál". — A negyvennyolcas szabadságharc bukása utáni fegyvertelen, kiszolgáltatott Magyarország tragikus állapotát idézi Vörösmarty verssora. A korszak emlékét, mely 129 év óta, október 6-án újra és újra feleleveníti Haynau tábornagy rémuralmát, aki így vallott magáról: „Én a rend embere vagyok, és nyugodt lelkiismerettel lövetek százakat főbe, mert szilárd meggyőződésem, hogy ez az egyetlen eszköz minden jövendő forradalomnak elejét venni." Magyarországon is ezzel kezdte: 1849. október 6-án, Aradon a vár árkánál kivégeztetett 13 hős honvédtábornokot. Tizenhárom katonatiszt sorakozott a bitó alá, a kivégző osztag fegyverei elé. Köztük olyanok, akik talán bízva az ellenség nagylelkűségében, vagy mert nem tudtak megválni a hazai földtől, a világosi fegyverletétel után — megadták magukat. De nem tagadták meg a forradalom eszméit, inkább feláldozták életüket a nemzet, a szabadság egyetemes ügyéért. Ugyancsak aznap lőtték főbe a pesti Újépületben (a tv mai épülete helyén állt kaszárnyában) gróf Batthyány Lajost, az első felelős magyar kormány miniszterelnökét és a forradalom több vezető politikusát. Jelképesen — nevüket akasztófára tűzve — kivégezték a külföldre menekülteket is. Az évforduló gyászt ébreszt gondolatainkban, az aradi mártírok — Aulich * Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Lei- ningen-Westerburg Károly, Nagy-Sándor József, Pöl- tenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly — neve mindörökre belerögzödött a nemzet emlékezetébe. Arad azonban nem csupán a kegyelet jelképe maradt a magyarságnak; a tizenhármak a forradalom jelképeivé magasodtak. Pedig különböző útról indultak el: régi nemesi családból származott föurak, hivatásos katonatisztek, akik meggyőződéssel forradalmi eszméket vallottak, vagy ösztönösen a haladás oldalára álltak. Egyesek közülük korábban, a szabadságharc előtt különbözőképpen cselekedtek, a gyászos napon mégis a tizenhármak képviselték a nemzeti szabadságharcot, az európai haladást. Sorsuk tanulságos, hazafias magatartásuk példát adó, emlékük megbecsülendő. Az 1849 utáni esztendőkben példájuk hitet és erőt adott a nemzeti ellenállásnak, nem hagyva elaludni a szabadság gondolatát. Az eszmék ébrentartásában nagy szerepet vállaltak q legkiválóbb írók, művészek. Arany János a 48-as emlékeket, Petőfi szellemét idézte, s megénekelte a vérszomjas hódítóval is szembeszálló walesi bárdo- kat. Vajda János a nemzet „virrasztóiról" írt, Székely Bertalan, Madarász Viktor festményeiken történelmünk hősi jeleneteivel fejezték ki, hogy a cselekvő hazafiság hivei. Kossuth Zsuzsa, Leö- wey Klára és Teleki Blanka, a magyar nőnevelés úttörői sem maradtak ki az ellenállás szervezéséből. Folytatták a küzdelmet az ország határain túl, az emigrációban élők is. Arad ma szimbólum — a szabadság egéről lehullt tizenhárom csillagnak jelképe, annak a tizenhárom hősnek, akiket a magyar nép kegyelettel és tisztelettel örökre megőriz emlékezetében. H. A. Korszerű, tágas csarnokban dolgoznak a krómosok Garay Ferenc Korszerű technológia, fegyelmezett munka, törődés az emberekkel Csiga István a velúr-műhely dolgozóival beszélget
