Dunántúli Napló, 1978. október (35. évfolyam, 271-301. szám)

1978-10-01 / 271. szám

\ DN HÉTVÉGE 4. BELPOLITIKA 1978. OKTÓBER I. A 6/A Szólói András úti szakasza A Rákóczi úttól a Tüzér utcáig Ifegíg a 6|H-n Két dolog motoszkált bennem, amikor végigsétáltam a 6/A út eddig elkészült szakaszán, a Rákóczi úttól a Tüzér utcáig. A mintegy 2,5 kilométeres útvo­nalon sok minden történt 1974. szeptember vége óta, amióta az első szakasz a felüljáróval együtt elkészült. Mindenekelőtt tanúsíthatom azt, ami az autó kormánya mö­gül talán nem olyan egyértel­mű, de így — egy jó órás séta tapasztalatait összegezve — a napnál is világosabb, hogy a 6/A út még így, csonkán is ténylegesen betölti a városi fő­útvonal szerepét. Szinte másod- percnyi kihagyás nélkül suhan­tak el mellettem a járművek, bizonyítván: mennyire nincs iga­zuk azoknak, akik még ma is megkérdőjelezik, szükség volt-e itt erre az útra. Ami pedig a bennem motosz- kálókat illeti: 1. ez az út egy kicsit több odafigyeléssel, a „terek útjává” válhatna; 2. számos más város­beli példa ellenére sem öltözött új ruhába az útvonalat szegé­lyező két házsor egy része. Induljunk neki az útnak, ami — érdekes módon — jellegében is, küllemében is út, Így ahogy e két betűvel értelmezhetjük. De hivatalosan utcák sorából áll. Tehát a Rózsa Ferenc úti cso­móponttól indulok, s itt mind­járt a néhány év előtti tervpá­lyázat jut eszembe: szép teret képzeltek ide az építészek. De vajon mikor lesz itt tér? Maga az út rendezett; amit lehetett, annak idején „kipofozták". Most a kerítések, téglabástyák rend­ben vannak, s gondolom, jó da­rabig ugyanezt a képet mutat­ja ez a néhányszáz méteres út­szakasz. Csak a Czinderi utcá­ba ne nézzen be az ember... A Szalai András út sarkára érve a túlsó, a „piactéri" oldalt nem veszem észre, hiszen ott előbb-utóbb megkezdődik az autóbusz-pályaudvar építése. De van még három sarok, amivel •lehetne valamit kezdeni. A cso­mópontot egyszer majd rende­zik, de addig is ... jó lenne pél­dául a Tempó-sarkot néhány paddal, virágtartóval otthono­sabbá tenni. Figyelem a Sopiana előtti parkolót. Sok-sok autó áll ott — részben az egykori Regős utca aszfaltján. Aztán ott, ahol a régi utca és az új út spiccben összefut, zavarba jövök. Minden olyan esetleges, olyan befeje­zetlen. Pedig éppen négy esz­tendeje, hogy az út elkészült. És éppen itt, egy autóbuszmeg­álló is van. Erről jut eszembe, hogy egy­szer esős időben buszra várva, a többi várakozóval győztünk hátra ugrálni, mert a járda előt­ti hatalmas viztócsán átszágul- dó autók oda-odafröccsentették az áldást. Miért van ekkora tó­csa egy új úton? Rájöttem: a víznyelő jó távol van a járda szegélyétől. Akkoriban meg is érdeklődtem: miért? Azért, mert a buszöböl akkor készült, amikor a víznyelők már a helyükön vol­tak. Jó, de akkor az öböl miért nem lejt a víznyelők felé? Újabb csomópont, a Bajcsy. Nos, ez is térnek kínálja magát, s bizonyára az is lesz, ha el­készül a művelődési központ. A négy sarok közül pillanatnyilag egynek adatott meg, hogy han­gulatos kis pihenőzúggá vál­jék. A másik oldalon még épül­nek az üzletek. Ha elkészülnek, a két oldal együttes rendezése sokat jelentene a városnak ezen a helyén. A Szalai András út innen kö­vetkező szakaszáról annyit, hogy az északi oldala egyetlen hatal­mas parkoló. Amikor a hatal­mas, szürke kőzúzalékkal fedett térségen nyüzsgő gépkocsitö­meget nézem, mindig eltűnődöm azon: hol találnak majd helyet ezek, ha elkészül a művelődési központ, előtte a rendezett szobros-szökőkutas térrel? Fel­tűnt az MHSZ és az SZMT szék­háza előtt várakozó sok gépko­csi. Megnéztem a két székház közös parkolóját az épületek mögött: üres. Ekkor tűnődtem el azon, hogy az épületek előtti térségből, ami a május 1-i fel­vonulások központi helye lévén amúgy is rangot kapott, s egyéb alkalmakkor is szerephez jut­hat, jó lenne valami szép tér­burkolattal olyan reprezentatív teret kialakítani, ami része le­hetne a majdani művelődési központ előterének. S a Jókai utca sarok is várja még az ügyészség előtti terecskéhez való igazítást. Átérek a József Attila útra. A negyedik sarkon folyik az építkezés... Itt kezdődik aztán a 6/A-nak az a szakasza, ami­nek a képére az elején mór utaltam. Az utat szegélyező házsor bizony nem azt a képet mutatja, amit egy több tízmilliós közúti beruházás után elvárhat­nánk. Néhány nagy házat a PIK felújított, s ezek most még job­ban felhívják a figyelmet a töb­biek állapotára. A vakolatukat hullatott házak nem nyújtanak valami szép látványt. Egy ré­szük magántulajdonban van, de talán szerét lehetne ejteni egy általános sortatarozásnak? A magántulajdonosoknak is jobb, ha rendben van a háza. Újabb csomópont: Megyeri út. A 6/A enyhe ívben kanyarodik, tág teresedést vág át. Sajnos négy nyári hónappal az út- átadás után még mindig a be- fejezetlenség a hely jellemzője. Ezen a környéken a Határőrség mutatott példát: a laktanya fő­bejáratát igazán szépen építet­ték újjá. Reméljük, ezt rövide­sen követi a tisztiházak tataro­zása. A térség rendezésébe ez is beletartozik. Meg a Megyeri út zsákutcává lett része, a volt ABC mellett. Erről már írtunk: nem készültek víznyelők, eső idején megáll itt a víz, pocso- lyósodik . .. Megígérték, hogy megcsinálják . . . Innen már gyorsan elérünk az út végéhez. Tüzér utca. Balra a szépen megfiatalított atlétikai pálya, a változatlanul vén lelá­tóval. Nem emeli a környék színvonalát, s ha elkészül a 6/A következő szakasza, akkor vég­képp elszomorító látványt nyújt, hiszen az új út a városba ér­kezőket szinte nekivezeti ennek az elaggott épületnek. Ez pe­dig már 1979-ben lesz! A Tüzér utcáig kész az út, helyükre ke­rültek a forgalomirányító lám­pák is, a becsatlakozás mégis olyan érzést kelt, mintha nem lenne kész. Nem véletlenül: az út végén még mindig egy rom­halmazzal teli grund van. Hársfai István A Tüzér utcánál Akaraterőivel es szorgalommal Otthont teremtő fiatalok O Tojótyúkok, eladott göbék tucatjai, OTP-kölcsön, elma­radt nyaralások, segítőkész ro­konság és óriási szorgalom. Ezek voltak a kellékei — vagy hogy stílszerűek legyünk az alapjai — a baksai Szűcs család házának. Rádfa utca 9. szám. Nem a tisztaszobában, hanem a konyhában ülünk, a család pénzügyminiszterével Szűcs Bé- lánéval, az Ezüstkalász terme­lőszövetkezet gépírónőjével. A gépkocsivezető férj valahol Ócsárd táján dolgozik a be­takarításnál. A beszélgetésnél a gyerekek: Ágnes, Zsuzsa és Béla asszisztálnak. A lakás háromszobás. Kö­rülbelül 400 ezer forintba ke­rült. — A férjem meg én is tősgyökeres baksaiak vagyunk. Tíz éven át laktunk a két kis szobából, konyhából álló örö­költ hajlékban. Addig álmo­doztunk a szép, új, igazi ott­honról. Először tojótyúkokkal kezdtem el foglalkozni a ház­tájiban. Később rájöttünk ar­ra, hogy kifizetődőbb a ser­téstartás. A malacokat mindig jó pénzen el lehet adni a vásárban. A tsz ad hozzá ku­koricát, ezt mi még kiegé­szítjük egy kis táppal és bú­zával. A férjem havi négy-öt­ezer forintot hoz haza, én háromezret keresek és ehhez jön még a családi pótlék. Ez havonta több mint nyelcezer forint. A kertben megterem a zöldség, van egy kis szőlőnk is, és minden évben vágunk disznót. így élelmiszerre nem kell sokat költeni. így tudtunk spórolni. Van egy Trabantunk is, azzal nem sokat törődtünk mostanában, nem volt nekünk időnk áutókázni. — Két évig épült a ház. Kaptunk hozzá 100 000 forintot az OTP-től. A segédmunkát a rokonsággal együtt mi végez­tük, a fuvarozásban segített a termelőszövetkezet. Most már minden együtt van, és még maradt is egy kis megtakarí­tott pénzünk. Tavaly a sza­badság ideje alatt építkeztünk, idén is van még munka a ház körül, jövőre szeretnénk vala­merre elmenni. Azért volt szó­rakozásunk, mert szeretjük a televíziót. Újságokat is jára­tunk: a Dunántúli Naplót, a Képes Újságot és a Nimródot. — Mit ebédeltek ma a gye­rekek? — Paradicsomlevest és kol- bászos lecsót. o is ideg- és időőrlő foglalatos­ság volt. — Eddig mennyi pénzbe ke­rült az építkezés? — 350 000 forintba. Ebben benne van a telek- és a mel­léképület ára is. Kétszintes a ház, négyszobás. Saját terve­zésű olaj légfűtést szereltem bele. Most már csak a par­kettázás van hátra és az ősz elejére meglesz a lakásavató. — Miért Meszesen települ­tek le? — Itt élvezhetjük a város előnyeit annak hátrányai nél­kül. Jó levegőt és csendet nyújt ez a vidék, ha pedig szórajcozni vagy fontosabb dolgokat bevásárolni van ked­vünk, akkor fél óra alatt be­érünk Pécsre. Nehéz volt fel­építeni ezt a házat, de nem cserélném most már el se­hová, semmi pénzért. . . o A Hegyi család jövedelme havonta 8000 forint. A férj a Baranya megyei Sütőipari Vállalatnál pék, a feleség pe­dig Hirden szövőnő. 10 éve házasok, nagyobbik lányuk, Katalin 9 éves, húga Eszter pedig 3 esztendős. Hegyiék Komlón laktak a sógoréknól. Jöttek a gyerekek, és két családnak kicsi lett a lakás. Beadták a lakásigény­lést a tanácshoz, de nem biztatták őket azzal, hogy rö­vid időn belül lakást kapnak. — Akkor elhatároztam, hogy magam építem fel a házat. Kiléptem a vállalattól, és 1973-ban vettem égy házhe­lyet Hosszúhetényben. Két éven át a szomszédos maszek pék­ségben dolgoztam, és minden szabad percemben építettem a házat. 1975-ben költöztünk, be, akkor még csak egy szo­ba és a konyha volt készen. Akkor megnyugodtam, és új­ból visszamentem régi mun­kahelyemre, Komlóra. Azóta is ott dolgozom — mondja o férj. — Kik segítettek az ott­honteremtésben? — 80 000 forint megtakarí­tott pénzünk volt, amikor el­kezdtük. Ehhez — a vállalat­tól és az OTP-től — a fele­ségemmel egytüt felvettünk még több mint 150 000 forint kölcsönt. Készpénztámogatást a szülőktől csupán néhány ezer forintot kaptunk. Szóval nagy ára volt ennek a ház­nak, mert az én életemben öt éve nincs presszózás, nincs mulatozás. Most gyűlt össze annyi pénzünk, hogy még a tél előtt elvégezhessem o külső vakolást. — Most tehát három szoba, összkomfortos, kényelmes, ön­álló otthona van. Sok fiatat házas vágyik hasonlóra ... — Mi is éveken ót • csak vágyakoztunk, de közben tét­lenkedtünk lakásügyben. Mai eszemmel azt tudom mondani, hogy csak akaraterő és szor­galom kérdése az önálló ott­hon megteremtése. Aki nem hiszi el, jöjjön el hozzám, ide, Hosszúheténybe, a Béke utca 36. alá ... E. Az Auth família még nem költözött be az új lakásba. A férj 26 éves, a Sopiana ma­rósa. A feleség 24 éves bolti eladó, öt hete született meg a három és féléves Zoltán kis- húga: Andrea. Auth István a katonaság ideje alatt ismerkedett meg leendő feleségével, és akkor döntött úgy, hogy építkezni fog. Azt mondja, hogy ma már nem merne újból bele-- vágni. — Hogyan jött össze az új lakás ára? — Édesapámnak Apátvaras- don a bekötő út mellett volt a háza és /kisajátították. Emellett mi is összespóroltunk úgy százezer forintot. — Gyorsan épül a ház? — Negyedik éve épül, de én úgy érzem, hogy ez a négy év olyan hosszú volt, mint az örökkévalóság. Ma­gunk csináltuk, amit lehetett, ráment a szabadság, ráment a szabad szombat, ráment a vasárnap. A legtöbb idő az anyagbeszerzéssel telt el. Min­dig az volt a hiánycikk, amit éppen kerestünk, ügyeskedés, csúszópénzek útján sikerült csak hozzájutni sok minden­hez. Az ügyintézés, az ilyen- ol>an papírok utáni járkálás iQfc .. A Hegyi család a hosszúhetényi Béke utcában épített családi há­zat Sziics Béla lakása Boksán, a Rádfa utcában

Next

/
Oldalképek
Tartalom