Dunántúli Napló, 1978. október (35. évfolyam, 271-301. szám)

1978-10-03 / 273. szám

1978. október 3., kedd Dunántúlt napló 3 város közelsége egyelőre semleges Egy nap csak 24 órából áll Mezőgazdasági termelőszövetkezet Pécs határában Tervek az ellátásba történő közvetlen bekapcsolódásra Egy nagyváros közelsége meghatározza a mezőgazdasá­gi termelőszövetkezet tevé­kenységét. Példa erre a fővá­ros határában gazdálkodó óbudai termelőszövetkezet. Fontos szerepet tölt be Buda­pest közvetlen ellátásában. Olyan piacot nehezen találni a fővárosban, ahol ne lenné­nek az óbudai tsz-nek stand­jai. Pécs egyetlen termelőszö­vetkezetének szántóföldjei a város déli részén terülnek el mintegy 2700 hektáron. A re­ménypusztai tsz 1948-ban ala­kult, elsők között az ország­ban. Az évek során több ki­sebb termelőszövetkezetet hoz­zácsatoltak. Az egyesítések so­rát 1974-ben a pogányi tsz zárta, s így létrejött egy erős gazdaság pécs—reménypusz­tai Új Élet Termelőszövetkezet néven. A régi gyakorlat szerint A reménypusztai termelőszö­vetkezetnek milyen a profilja az egyesítés után négy évvel? Erre kerestünk választ. Élnek-e a város közelségével, a köz­vetlen értékesítés lehetőségé­vel? Befolyásolja-e a gazda­ság tevékenységét, hogy Pécs központjától szinte karnyújtás­nyira vannak? Kislaki László, a szövetkezet elnöke elmondta, hogy az el­múlt négy esztendőben az egyesítés előtti két tsz-nél ki­alakult fő ágazatokra helyez­ték a hangsúlyt. Növények közül elsősorban kukorica-, búza-, borsó- és szálastakar- mány-termesztéssel foglalkoz­nak. A kukoricából az átlag­termések 1974 óta dinamiku­san fejlődnek. Tavaly 80 má­zsa volt a termés hektáron­ként. A gazdaság tagja az IKR-nek, s a rendszergazda­ságok versenyében minden év­ben az első három között vé­geztek. Búzából idén 57 má­zsa volt a hektáronkénti átla­guk, ami Baranya megyében a harmadik legjobb eredmény. Borsónál is 31 mázsa körül mozog az átlagtermésük. A jó eredményeket a szakszerűen végzett műtrágyázásnak és nö­vényvédelemnek is köszönhetik. Közös növényvédő repülőgépük van a szalántai és az újpet- rei gazdasággal. A takarmány- búzából és kukoricából a ter­més több mint amennyit fel­használnak, így értékesíteni is tudnak. Az állat­tenyésztés fejlesztése Az állattenyésztésen belül kiemelkedő a baromfi előne­velés. Évente 600 000 tojójér­cét nevelnek, ennek 70 száza­léka exportra kerül. Az előne­velésből az éves árbevétel meghaladja az 50 millió forin­tot. Ezt a tevékenységet fej­leszteni kívánják. A baromfi­férőhely jelenleg 11 000 négy­zetméter, amit még idén 2000, a későbbiekben pedig 3000 négyzetméterrel bővítenék. A sertés törzstenyészetükben évente 500 kant nevelnek. A 200-as tehenészetet. 1980-ig 100 férőhellyel bővítik. Az ere­deti állomány vöröstarka, de két év múlva kizárólag Hols- tein-Friz F1-es tehenek lesz­nek. A szövetkezet melléküzem­ágában az agárdi AGRO- KOMPLEX-szel, és az AGRO- TRÖSZT-tel kötött szerződés alapján sertés- és szorvasmar- ha-önitatókat gyártanak. A 25 fős kisüzem éves termelési ér­téke meghaladja a 15 millió forintot. Az önitatók fele ex­portra kerül. A pécs—reménypusztai Új Élet Termelőszövetkezet éves termelési értéke 120—130 mil­lió forint. Mint az előbbiekből kiderül, a gazdaság semmivel nem különbözik a fő ágaza­tokat tekintve Baranya bár­melyik, Pécstől jóval távolabbi szövetkezetétől. Igaz, hogy a piacon két pavilonban a ház­tájikban termelt zöldségféléket, valamint takarmánybúzát és kukoricát árusítanak, azzal az adottsággal azonban, amit a város közelsége jelent, jelen­leg nem él a termelőszövet­kezet. Kislaki László szerint az egyesítés óta eltelt négy esz­tendő alatt a jól bevált ága­zatok korszerűsítése, a jobb terméseredmények elérése volt a feladat. Az anyagi erők is csak ezt engedték. Az elkö­vetkezendő időben ebből ki­lépve bekapcsolódnak a la­kosság közvetlen ellátásába. Vásárcsarnok és Malom-völgy 1980-ig egy hizlalda építését tervezik, s a későbbiekben egy kis vágóhidat is létesítenek. Ez azért is lényeges, mert az épülő pécsi vásárcsarnokban helyiségük lesz, ahol a zöld­ségféléken túl saját készítmé­nyeiket is árusítják. Ezt megelőzően Pécs új ki­rándulóközpontjának, a Ma­lom-völgynek átadása után ét­termet alakítanak ki az úgy­nevezett Bagoly-várban, s a 200 hektáros terület különbö­ző pontjain pavilonokat he­lyeznek el, ahol pecsenyét, grill-csirkét, üdítő italokat áru­sítanak, és friss tejet is. Ha ezek megvalósulnak, ak­kor tényleg érezhető lesz, hogy Pécsnek termelőszövet­kezete is van, méghozzá nem is akármilyen. A szövetkezet tervei közt szerepel egy fürj- és ga­lambfeldolgozó felépítése. Az üzem a jövő év januárjában indulna ideiglenes helyen, majd decemberben már az addig elkészülő új feldolgozó­ban vágnának, csomagolná­nak. Az áru exportra megy, de talán kerül ezekből az ínyencfalatokból a pécsiek asztalára is. Roszprim Nándor Betakarítás előtt Értékesítési és ellátási gondok Nagyságrendben, a munka nehézségében az őszi mezőgaz­dasági tennivalók sokkal na­gyobb feladatot jelentenek a gazdaságoknak, szállító vállala­toknak, feldolgozó üzemeknek és nem utolsó sorban az AG- ROKER-nek mint a búza aratá­sa. Az elmúlt napokban például a szigetvári és sásdi járások mezőgazdasági üzemei a hiá­nyos gép- és alkatrészellátás miatt panaszkodtak, ugyanakkor az AGROKER raktáraiban szá­mos, az őszi munka elvégzésé­hez fontos gép áll. Szeptember végén például 25 különböző típusú kukorica­adapter, 7 darab vetőgép, két tucatnyi műtrágya- és szerves- trágyaszóró berendezés, a 180 és 240 LE-s traktorokhoz hasz­nálható ekék, gabonakombáj­nok, több tucat különböző típu­sú erőgép áll rendelkezésre. Az AGROKER szerint a cu­korrépa-, a burgonya-betakarí­táshoz szükséges gépekből, szá­rító berendezésekből is kielégí­tették, kielégítik az igényeket. A gazdaságok 1978-ban 30 százalékkal több alkatrészt vá­sároltak, mint az elmúlt eszten­dőben (bizonyára a beszerzési nehézségektől félve túlbiztosí­tották magukat), most mégis al­katrészhiányra panaszkodnak. Az AGROKER azt állítja, hogy a megrendelt alkatrészek nagy ré­sze beérkezett, azt a gazdasá­gok már meg is vásárolták, vagy pedig most is rendelkezé­sükre áll a vállalat kiadóiban. Mindössze néhány cikkből kell ismételten a napi megrendelé­sek alapján a budapesti köz­ponti készletből az igényeket kielégíteni. Ilyenek például a BISON Gigant kombájnokhoz szükséges alkatrészek. A növényvédőszerekből, vala­mint talajfertőtlenítőkből meg­felelő készletek állnak rendelke­zésre, sajnos a műtrágya-ellátás más, sokkal nagyobb gondot jelent. A Péti Nitrogénművek ugyan elegendő mennyiséget bocsát a mezőgazdaság rendel­kezésére, a megfelelő ellátás azonban a vagonhiány miatt csak közúti szállítással biztosít­ható. A Baranya megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya egyébként a járá­si pártbizottságok segítségével rövidesen feltérképezi a gazda­ságok igényeit, valamint velük megismerteti az AGROKER kész­leteit, elképzelhető ugyanis, hogy a kettő azonos. L.J. Munkakezdés a beruházásokon Lvov-Kertváros Ahol nem lehet lazítani a munkafegyelmet Lvov-Kertváros — szeptember végi péntek reggel 6 óra. Az épülő új városrész épületei kö­zött járkálok. A daruk körül 4—5 munkásruhába öltözött ember beszélget, kezükben a reggelit rejtő táska, öt perc­cel később beindítják az új iskolával szemben a POCLAIN-t, kinyújtja gémjét, aztán a földbe túr. A házak közül panelszállí­tó tréler bújik elő, olyan gyor­san húz el, hogy alig tudom rendszámát leolvasni: ...73-13. Sokan még tiszta ruhában van­nak, mások a bolt felé indul­nak kosarakkal, szatyrokkal. Szállingóznak a munkások. Az építésvezetői irodában még senki — nekik hétkor kez­dődik a munkaidő. Hat óra húsz perc: valame­lyik épületben kalapács csat­tog a vason, aztán elhallgat. Mozdulatlannak tűnik most min­den, a POCLAIN is abbahagy­ta a munkát. A közgazdász szá­molni kezd bennem: ennyi meg ennyi ember dolgozik itt, ezt megszorzom az elveszett percekkel, ez idő alatt fel le­hetett volna építeni... A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat ezen a reg­gelen is több mint 1700 mun­kást szállított Pécsre. Félszáz- nyi autóbusz indult még a haj­nali sötétben. Jó néhányon van­nak, akik Somogy megyei köz­ségekből érkeztek. Sötétben in­dultak, előző este sötétben ér­tek haza. Jól szervezett gyárakban, fu­tószalagok mellett is nehéz pon­tosan gombnyomásra indítani a munkát. Az építőiparban az elmúlt két és fél esztendőben 17 százalékkal emelkedett a termelékenység. Dr. Ábrahám Kálmán minisz­ter mondotta nemrégiben: a nagyberuházásokon főként a munkák gyenge előkészítése miatt a teljesítmények elma­radtak a tervezettől. Az építő­ipar legfontosabb feladatai közé tartozik a közeljövőben az idővel való ésszerű gazdálko­dás, ebből ugyanis csak napi 24 óra van. Ezért is kell már most 25 ezer építőmunkásnak három műszakban dolgoznia, csaknem ugyanennyi pedig két műszakban dolgozik. BÉV-telep és Egyesült Izzó Hat óra 35 perc. Egy lel­ket sem látni a BÉV épülő új telepén, öt perccel később megérkezik az első munkásjá­rat. Itt hétkor kezdődik a mun­kaidő. Hat óra 45 perc: a BÉV uránvórosi betonüzemében -egy­mást érik a rakodó gépkocsik, kettő már a Megyeri úti sorom­pónál várakozik. Úgy látszik, Lvov-Kertvárosban is megindult teljes lendülettel a munka. Az Egyesült Izzó pécsi Sopi- ana Vákuumtechnikai Gépgyárá­nak beruházásán is hét órakor kezdődik a munkaidő. Schóber Tibor művezető irodájában két ács a terveket keresi, egy mun­kás azt mondja, kimegy meg­nézni a szivattyúkat, az ét­kezőben néhányon esznek. A művezető azt mondja, hét óra után öt perccel már mindenki a munkahelyén lesz. Az ötszin­tes irodaépületen, a konyhán és az éttermen huszonheten dolgoznak a szakiparosokon kí­vül. Ezek az emberek is haj­nalban indultak Véméndről, Mo­hácsról, fél hétkor a pécsi kis- állomásról a vállalat városi já­rataival viszik őket a pécsi munkahelyekre. A fiatal műve­zető két hete dolgozik csak itt, a Pollack Mihály Műszaki Fő­iskola elvégzése után buda­pesti beruházásokon dolgozott. Azt mondja: legkorábban hét­főn délben kezdődött és leg­később péntek délben be­fejeződött mindenütt a munka. Itt lényegesen jobban kihasz­nálják a heti munkaidőt, per­sze a szervezés maximumát még messze nem érték el. Hét óra 15 perc: az étterem­be anyagot visz be a targon­ca, teherautó érkezik, válasz­falakat hozott. A Tanácsi Ma­gas- és Mélyépítő Vállalat it­teni munkásai megkezdték a munkát... MÉV V-ös üzem Az építőiparban a fizikai dol­gozók 80 százaléka már teljesít­ménybérben dolgozik, bár egye­lőre csak a nagyvállalatok is­merték fel ennek igazi jelen­tőségét. Nem hiszem, hogy bár­milyen más eszköz célhoz vezet­ne, mint a megfelelő érdekelt­ség kialakítása, a magasfokú gépesítés, a gépláncokra szer­vezhető korszerű munkaszerve­zés. Az elmúlt két esztendőben a kivitelező építőiparban az elmondottaknak köszönhetően három százalékkal emelkedett az egy munkásra jutó ledol­gozott órák száma. Baranya legnagyobb beruhá­zásán, a Mecseki Ércbányásza­ti Vállalat V-ös bányaüzemé­nek építésén rég felmérték, hogy sem hangos, sem szép szóval, csupán nem lehet a munkaidő kihasználást növel­ni. A Bányászati Aknamélyítő Vállalat reggel fél hatkor in­dítja munkásjáratát, negyed hétre érnek ki az üzembe, ahol először elfogyasztják a védő­ételeket, aztán átöltöznek, kö­vetkezik az eligazítás, ponto­san hét órakor pedig leszállnak az aknába. Hét óra 13 percet töltenek lenn a bányában. A váltás 47 perccel később száll le, ez­alatt a műhely munkásai át­vizsgálják a szállítógépek kö­teleit, a gépeket, biztonsági berendezéseket, a mélyítés köz­ben ugyanis egyetlen percre sem állnak meg. Az aknamé­lyítők ezen a percnyi pontos­ságú munkarenden, ha akar­nának, sem tudnának változtat­ni, de nem is kísérli meg sen­ki a munkafegyelmet meg­bontani. Egyrészt erre ösztön­zi őket a teljesítménnyel szo­rosan összefüggő bérezés, más­részt a munkarendet megbontó rövid idő alatt gyengébb ke­reseti lehetőséget biztosító mun­kahelyen találná magát. Lombo;i Jenő Bezárta kapuit az őszi BNV £ hónapban anyagmozgatási és nemzetközi védjegykiállítás az A pavilonban Vasárnap este a Rákóczi-in- duló hangjai utón négy nyelven búcsúzott az utolsó látogatóktól, a kiállítóktól a vásár rendező­sége, bezárta kapuit az 1978. évi őszi Budapesti Nemzetközi Vásár. A tíz nap tapasztalatait ösz- szegezve Hamvai Istvánné, a BNV igazgatója elmondotta, hogy mind a kiállítók, mind a látogatók véleménye szerint hasznos volt a további szakosí­tás, a korábbi árucsoportok megduplázása, amellyel átte­kinthetőbbé vált az egész be­mutató. Egyedül az idegenfor­galom és turizmus témát nem tudták úgy megszervezni, ahogy szerették volna. Ezért a Belke­reskedelmi Minisztériummal kö­zösen már most megkezdték a szervezést, hogy jövőre össze­fogottabban, a követelmények­nek megfelelően egy helyre ke­rülhessen a hazai és a küldföldi országok utazási, idegenforgal­mi kínálata is. Az idei őszi BNV szervezet­tebb, rendezettebb volt a koráb­biaknál, javult fogadási készsé­ge, kulturáltabb körülményeket, környezetet biztosított a kiállí­tóknak és a látogatóknak egy­aránt. A kapuk bezárása után azon­nal megkezdődött a kiállítás bontása, különösen az A pavi­lonbelieknek kell igyekezniük, hiszen három hét múlva ott már újabb bemutató, a Budatrans- pack nemzetközi anyagmozga­tási és csomagolási, valamint Trade Mark nemzetközi védjegy­kiállítás várja a szakembereket, a közönséget. Tojójércék a reménypusztai termelőszövetkezetben

Next

/
Oldalképek
Tartalom