Dunántúli Napló, 1978. október (35. évfolyam, 271-301. szám)

1978-10-29 / 299. szám

i 978. OKTÓBER 29. GAZDASÁGPOLITIKA DN HÉTVÉGE 3. Fórum a beruházások hatékonyságáért (II.) » ft kivitelező fejét veszik Csúszik a beruházás határideje, nem megfele­lő minőségben készültek el a létesítmények, túllép­ték a költségeket. Legké­zenfekvőbb a kivitelező fe­jét követelni. Az építőipari vállalatok vannak a beru­házási folyamat végén, az építőmunkások dolgoznak a szemünk előtt, mi sem egyszerűbb, mint bennük keresni a bajok gyökerét. Sorozatunkban ezúttal Nemeskéri Lászlóval, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat igaz­gatójával beszélgettünk a beruházási tevékenység gyengeségeiről. — A tervező szerint a kivi­telező lehetőségein és akara­tán nagyon sok múlik, valóban ennyire monopolhelyzetben van az építőipar? — Engedje meg, hogy el­mondjam a matróz és kapi­tány esetét, nagyon hasonlít arra, amit a beruházási folya­matban részt vevők néha mon­dunk egymásnak. Azt kérdi a parancsnoki hídról a kapitány: mennyi? A matróz néhány pil­lanatnyi gondolkodás után azt feleli: ötven. Mi ötven? Meny­nyi? — kérdez vissza a ten­gerész. — Amikor a középtávú terv­ben meghatározzák a célokat, csak a létesítmények határide­jét és számát tudjuk, de hogy hol, milyen technológiával és milyen tervek alapján kell épí­tenünk, azt nem. Amíg nem tudunk építési rendszerek fel- használásával dolgozni, ez mindig bizonytalanságot okoz. Ennek a bizonytalanságnak a mértéke olyan is léhet, hogy az elképzelnél 20—40 száza­lékkal is több élőmunkát kö­vetel a megvalósításuk. A be­ruházási folyamat vizsgálata­kor a megrendelő a lebonyolí­tó, a tervező és természetesen a kivitelező is sok mindent mondhat és kérdezhet, a lé­nyeg azonban nem ez. Alap­vető tényezőkben van a hiba véleményem szerint. Nemrégi­ben Berlinben és Újvidéken jártam. Mindkét városban be­mutatták a városok fejleszté­si tervét 2000-ig. Pontosan meg van határozva, hogy mi milyen funkcióval épül, figyelembevé- ve a költségek emelkedését, s azt is, honnan lehet a forrá­sokat előteremteni. Ennek alap­ján a tervező vállalatok időre részletes beruházási programo­kat tudnak készíteni a kivite­lezők ki tudják dolgozni fej­lesztési terveiket. A tanácsnak ma nincs olyan szerve, amely a város fejlesztéssel foglalkoz­na. A Pécsi Tervező Vállalat ugyanis megbízás alapján fog­lalkozik városfejlesztési tervek­kel. — ön azt mondja, mono­pol helyzetben vagyunk? Tu­lajdonképpen nálunk soha nem a vállalati érdek dönti el, hogy mit építsünk, hanem a társadalmi követelmények, amelyek csaknem minden eset­ben meghatározzák feladata­inkat. — Úgy értsem, hogy a be­ruházások előkészítő szaka­szában sokkal jobban mono­polhelyzetben vannak az ér­dekeltek, mint önök? — Pécsett a PTV is, az UNI- BER is arra törekszik, hogy minden létesítmény rajtuk ke­resztül valósuljon meg. De például a PTV kapacitása leg­alább olyan mértékben befo­lyásoló tényező a beruházások optimális lebonyolítására, mint a miénk. A városi tanácsnak, mint említettem, nincs olyan Nincs megfelelő ipari háttér, csak gépláncokhoz alkalmazkodó szer­vezéssel léphet előre az építőipar szerve, amely hosszú távra ké­pes lenne kidolgozni a vá­rosfejlesztési célokat, amely megkeresné az optimális fej­lesztés lehetőségeit, kiválaszta­ná azokat a variánsokat, ame­lyek közül a műszaki, gazda­sági, esztétikai szempontból legmegfelelőbbeket ki lehetne vá lasztani. — Az UNIBER nem tudja el­látni azt a feladatot, hogy egyértelmű és világos prog­ramot adjon a tervező szá­mára. — Milyen az együttműködés a PTV-vel? — A PTV is alapvetően ka­pacitáshiánnyal küzd. Nem is mindig az a tervező kapja a megbízatást, aki a legjobban felkészült arra a feladatra, hanem aki éppen a legkevés­bé leterhelt. Hol azonban az tőipari vállalatok között. Vál­lalatunk ötezer munkásának életszínvonala függ attól, hogy a vállalat milyen eredményt ér el és abban a tervező vállalat­nak is nagy része van.- A kivitelező ugyan a be­ruházási folyamat végén van, elismerem, hogy eddig sok hi­ba halmozódik fel, kétségtelen azonban, hogy önöknek is van mit tenniük.- Legnagyobb gondunk az ipari háttér hiánya. A BÉV je­lenleg évi 100 milliós kapaci­táshiánnyal küzd.- A technikai és technoló­giai korszerűsítés vállalatunk­nál régen megkezdődött, az országban először építettünk panelházakat, először tettük ezeket változatossá, bevezettük az IMS technológiát, a közmű­alagút építését. Ennek ellenére kétségkívül a kivitelezési mun­Egy épülő óvoda a siklósi városrészben a csodálatos ember, aki sör­gyárat, kórházat, abc-áruházat egyforma színvonalon tervez? Ez egyébként az UNIBER-re is vonatkozik, ők is valamennyi beruházás lebonyolítását el­vállalják. — Mi azt kérjük a tervezőtől, hogy a tervezés folyamán vegye figyelembe a kivitelező érdekeit is. Ők ugyanis azt mondják, hogy minden időben a beruhá­zó és a beruházás érdekeit képviselik. Ezzel egyetértünk, amíg a kivitelező érdekeit nem sértik. A rrti érdekeink ugyanis nem öncélúak. Mi is azt akar­juk, hogy Pécs változatos, szép város legyen, úgy érzem eddig sikerült is ezt elérni. Nem sza­bad azonban azt hinni, hogy csak úgy lehet szép várost épí­teni, ha az azonos rendeltetésű létesítmények mind egyedi ter­vek és technológiák alapján épülnek. Vállalatunk 1,2 mil­liárd forintot épít be évenként. 1500 lakást adunk át, termelé­kenységben, éppen ezért bér- színvonalban is, azonban az utolsó között kullogunk az épí­ka hatékonysága ma sem meg­felelő. Gyenge az ipari háttér, amely megnehezíti a hatékony szervezést, pedig csak korsze­rűen szervezett munkával lehet az építőiparban munkafegyel­met, nagyobb termelékenységet elérni. Legfontosabb most, hogy felépüljön saját ipari bá­zisunk, ugyanilyen fontos azon­ban, hogy országosan is meg­teremtsék az ipar hátterét. Sür­gető azonban a megrendelő, a lebonyolító, a tervező és a ki­vitelező érdekeinek azonosítá­sa. Az UNIBER-nek nem sza­badna csak a megrendelő ér­dekeivel azonosulnia-, a tervező nem képviselheti csak a beru- Házó és a beruházás, valamint saját érdekeit, mi pedig saját érdekeinken kívül a népgazda­ság, a város és a beruházási folyamatban részt vevők érde­keit is figyelembe kell, hogy vegyük. Az érdekek koordiná­ciójára lenne véleményem sze­rint a legnagyobb szükség, a nagyobb érdekeltség egységes megfogalmazása mellett. Lombosi Jenő Burgonyahegyek közelebbről Burgonyaakció háztól-házig Kukorica heiyett - burgonyakeményítő Megindult az arab export Bár a legfrissebb statisztika szerint még nem fejeződött be- mintegy 75 százaléknál tart- a burgonya-betakarítás, az országban a szokatlanul nagy termés miatt burgonyahegyek tornyosodnak. Mi a helyzet Baranyában, amely köztudottan burgonya exportőr megye? Éppen az utóbbi öt-tíz évben, a termelés koncentrálásával lett azzá. Ma ott tartunk, hogy a megye la­kosságának téli burgonya-szük­ségletét — 500 vagon — egyet­len tsz megtermeli, s még rosz- szabb években is jelentős mennyiségű árut tudunk szállí­tani a főváros és más ipari nagyvárosok ellátására. Nos, természetesen nekünk is megvannak a magunk burgo­nyahegyei. Van 600 vagon szer­ződésen felül termett ún. sza­bad burgonya, aminek átvéte­lére ugyan 1978. április 30-ig megállapodást kötött a ZÖLD­ÉRT, de azt ma még senki nem tudja megmondani, hogy ezt a burgonyát ki fogja elfogyaszta­ni. A termelő tehát lényegében nem károsodik, hiszen garanciát kapott rá, hogy tavasszal a ZÖLDÉRT őszi árakon a burgo­nyát elszállítja. A legérintet- tebb termelő megyénkben a Szentlőrinci Allomi Gazdaság, amely burgonyatermelését — az idén ismét növelte a területet- 500 hektáron koncentrálta. Érről a területről, öntözött kö­rülmények között, az idén 2300 vagon burgonyát takarít be, részben vetőgumónak, részben étkezési célokra. Kern József, az állami gaz­daság igazgatója kérdésünkre úgy nyilatkozott, hogy pillanat­nyilag nincsenek értékesítési problémáik. Igaz, az ár a ta­valyinál 20 százalékkal ala­csonyabb, s az is igaz, hogy ősszel nehéz eladni. Az állami gazdasáq ezért kénytelen mint­egy 2000 vagon burgonyát sa­ját kockázatára tárolni, ők rendelkeznek a megye legna­gyobb tárolókapacitásával. Vajsztón korszerű tárházakat építettek, ezenkívül sikerrel al­kalmazzák a szükségtárolós módszerét is, amely olcsóbb és kevésbé munkaigényes a ha­gyományos prizmázásnál: ven­tilátorral levegőt fuvatnak a burgonyakazlakba, így lényege­sen kisebb a bemelegedési ve­szély és a romlási veszteség is. Tavaly 350 mázsa burgonyát állítottak elő hektáronként, most az idén elérik a hektá­ronkénti négy vagonos átlagot, a legkorszerűbb holland és osztrák fajtákból. Ez a többlet- termelés az idén is megteremti az ágazat jövedelmezőségét, amely az elmúlt évhez képest még valamit javul is. Nagy termelő a sombereki, a kovácshidai és a vejti termelő- szövetkezet is. Mindhárom nagyüzem rendelkezik ma mór megfelelő tárolókkal, így a ta­vaszi kiszállítás nem okoz kü­lönösebb gondot. Külön figyel­met érdemel, ahogy a vejti Rá­kóczi tsz-ben — amely tagja a SOLANUM-rendszernek - az előrejelzések alapján felkészül­tek a nagy termés fogadására. Két hónap alatt építettek fel — saját kivitelezésben — egy mo­dern, 500 vagonos burgonyatá­rolót, s hogy ennek a beruhá­zásnak az átfutási ideje milyen fantasztikus gyors, azt akkor érzékelhetjük igazán, ha meg­tekintjük a ZÖLDÉRT szeptem­ber végén átadott 300 vagonos pécsi burgonyatárolóját, amely kereken három évig épült. Hála a vejtiek és a többi termelő­üzem igyekezetének, Baranya pillanatnyila j nem áll rosszul burgonyatároló kapacitással. A ZÖLDÉRT 950 vagon bur­gonya átvételére kötött szerző­dést, ezzel szemben 1100 va­gonnal vett át, illetve további 600 vagon burgonya tavaszi át­vételére tett ígéretet. A lakos­ság téli szükségletére decem­ber 1-től 440 vagon burgonyát tárol be a ZÖLDÉRT, ennyire kapott a tanácstól tárolási megbízást. A hegyek azonban addig is fogynak, hisz novem­ber végéig a lakosság 150 va­gon burgonyát közvetlen szál­lításból elfogyaszt. Növelik a lakossági fogyasztást a ZÖLD­ÉRT különféle burgonya-akciói is. Eddig már mintegy 30 va­gon burgonyát szállított háztól- házig. Az olcsó burgonya akció október végéig tart, havonta 50 vagon egy forinttal olcsóbb burgonyát vásárol meg ebben az akcióban a lakosság. A megyei kiszállítások az idén akadoznak, hisz a hagyomá­nyos vevő megyék — Zala, Pest, Szolnok és Komárom — ame­lyek több száz vagon burgo­nyát szoktak évente Baranyától megvásárolni, az idén önellá­tók lettek és nem kérnek. A fő­város azonban továbbra is nagy vevő. Budapestre már ok­tóber közepéig 150 vagon bur­gonyát szállított a Baranya me­gyei ZÖLDÉRT. Megindult az export is, Bulgáriába eddig 14Ö" vagon burgonyát szállítottak Baranyából. Új külpiacot jelen­tenek az arab országok. Ezek­be eddig 40 vagon burgonya ment el és további szállítások vannak kilátásban. A megyei burgonya hegyek csökkentésébe belesegít a pé­csi AGRARIA Keményítőgyár is, amely átállítja termelését. A gyár ebben az idei szezonban kukorica helyett nagyrészt bur­gonyából állítja elő a kemé­nyítőt. — Rné — A vejti burgonyatároló A2 épülő vajszlói új burgonyatároló

Next

/
Oldalképek
Tartalom