Dunántúli Napló, 1978. október (35. évfolyam, 271-301. szám)
1978-10-28 / 298. szám
6 DunantQli napló 1978. október 28., szombat Szükségből erényt Napjaink Utóhang egy irodalmi esthez Különösebb irodalmi hagyomány nélkül is lehet irodalmi-művelődési lapot indítani. Ezt az állítást igazolja a miskolci irodalmi és művelődési lap, a Napjaink. Tizenhat évvel ezelőtt heves vitákban született. Megjelenése óta kételyek, előítéletek ellen harcolt és küzdelme nem volt eredménytelen. A kétkedők is meggyőződtek arról, hogy van létjogosultsága irodalmi lapnak, olyan ipari megyében is, mint amilyen Borsod. A folyóirat egyik célkitűzése, ahogy ezt a nemrégiben a pécsi Napjaink-estre látogatott szerkesztők nevében is megfogalmazta Papp Lajos főszerkesztő: a leg- helyibb dolgokról is országos igénnyel írni. Ez év januárjától új formában jelenik meg a lap. A régi újságtípus helyett magazin-füzet formát alakítottak ki. De nem a többi irodalmi laphoz hasonló kemény, könyvszerű borítót választottak — tudatosan. Az új formátum így a korábbi frisseséget is jobban megőrzi és ezt sokszínűsége is biztosítja (ellentétben a hosszabb átfutású folyóiratokkal). A szélesebb közvéleményre támaszkodnak, valóban mozgatják a szellemi életet. ,,A szükségből erényt kovácsoltunk" - mondta Papp Lajos a beszélgetésen. Vagyis: megmutatták, hogy irodalmi háttér-bázis hiányában is tudnak színvonalas lapot szerkeszteni. Fő törekvésük a valóság ütőerén létezni, a mindennapokat visszaadni. Felkarolják a fiatal tehetségeket, vállalják a bemutatás kockázatát. Lehet, hogy száz fiatalból csak egy válik íróvá, költővé, de akkor is megérte a fáradozást — vallották az esten a szerkesztők, Serfőző Simon költő és Tuba Imre rovatvezető is. A lap egyik érdekessége publicisztikus jellegéből adódik. Közvetlen környezeti problémákkal foglalkoznak, nem kapcsolódnak semmilyen izmushoz, kerülik az irodalmi belterjességet. Soky ma már elismert írót, költőt mutattak be a tizenhat esztendő alatt. így például Ratkó Józsefet, Ószabó Istvánt, Raffai Saroltát. Az irodalmi írások mellett helyet kapnak a mélyinterjúk, a riportok, a munkás- osztály életével foglalkozó cikkek. A lapot Miskolcon szerkesztik, de az ország minden részéből kapnak írásokat. A lap a többi irodalmi folyóirathoz képest is rendkívül népszerű. Négyezres példányszámban jelenik meg; 1600 előfizetőt tartanak számon. Budapesten is igen keresett, megjelenése után néhány nappal már nem lehet megvásárolni. Mégis úgy érezzük, mindenképpen szükség lenne egy olyan regionális központra, amely el tudja látni a társadalomtudomány, a humán-kultúra magasabb színvonalra emelését, hátországát a lapnak — így tartják a szerkesztők. Ennek érdekében rendezték meg az idén már hetedik alkalommal a tokaji írótábort, ahová társadalomtudományi szakembereket, irodalmárokat hívtak meg. Kialakítva a szellemi közeledés és véleménycsere lehetőségét. Rokonszenves, színvonalas lap a Napjaink. „Polgárjogot nyert” és megérdemel- I ten népszerű. ________B. A. H angverseny Népi műemlékek műszaki átadása „Korunk zenéje” LAJTHA LÁSZLÓ SZERZŐI ESTJE Az Országos Filharmónia és a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapja közös rendezésű Lajtha-estjével befejeződött a „Korunk zenéje" sorozat. A Kodály és Bartók nemzedékéhez tartozó zeneszerző francia kiadóknál megjelent életművéből nagyon keveset ismer a pécsi, egyáltalán a magyar közönség, így e koncert — 15 évvel a szerző halála után — sokak számára egy kicsit bemutatkozásul is szolgált. A négy fúvóshangszerre írt Quatre Hommages nemcsak címében, de szellemében is francia zene. Szkladányi Péter (fuvola), Deák Árpád (oboa), Paláncz Tamás (klarinét) és Várnagy Attila (fagott) pontosan megérezték és éreztetni tudták ezt a karaktert. Kissé sápadtra sikerült a Jannequin emlékére készült nyitótétel; szebb, színesebb hangzásokat hallottunk a Couperin szellemét idéző másodikban. Igazi, vérbő muzsikálás volt a harmadik darab (Ravel emlékezete), hogy aztán a Colas Breugnon-ra utaló negyedik szellemes, sziporkázó fináléként zárja a sort. Mindez csak az előadók fokozatos „bemelegedéséből" adódott volna? Úgy tűnt, maga a kompozíció ilyen, egymást követő tételei egyre több ihletről tanúskodnak. Szünet után hangzott fel a női karra és orgonára írott Magnificat, a budapesti Szilágyi Erzsébet Női Kamarakórus és Baráti István előadásában, Mohainé Katanics Mária vezényletével. Az 1954-ben készült kompozíció nem annyira technikai, mint inkább értelmezési nehézségek elé állítja előadóit. A zenei anyag az egyes szövegrészektől független, önálló életet él, egymással rokon elemek felsorakoztatásával építkezik, nincsenek „poénjei”, jól megragadható csúcspontjai. Mohainé Katanics Mária kiváló formaérzékkel, egyetlen hatalmas ívvé fogta össze a kompozíciót; szép hangú, nagyon kulturáltan éneklő kórusa pedig pontosan megvalósította elképzeléseit. Külön kiemelendő a gregorián idézetek egyöntetű, hajlékony megszólaltatása. Baráti István eszményi kísérő volt, regisztrálásával és ritmikai pontosságával jól szolgálta a karmesteri elképzelést. Dobos László Az elmúlt napokban két restaurált népi műemlékházat adtak át az építészek a Janus Pannonius múzeum néprajzi osztályának. Az egyik zselici talpasház Magyarlukafán; két épületből ötvözték össze Szigetvári János tervei alapján. Az elképzelések szerint berendezése után fiatal népművészek al- kotóhóza lesz, amely tavasztól őszig ad majd otthont kosárfonóknak, fazekasoknak, fafaragóknak. Ófaluban német lakóházat restauráltak helybeli mesteremberek az Országos Műemléki Felügyelőség pécsi építésvezetőségének megbízásából. A múlt század elején építeni kezdett, később többször megtoldott ház német bútoriparosok bemutatóhelyisége lesz. Sokan próbálták már megfejteni azt a rejtélyt, amely a Mészáros Márta-filmek hazai és külföldi fogadtatásának szembetűnő különbségében jelentkezik. Itthon a nagyközönség langyos érdeklődése vagy éppen érdektelensége, a nyugati nagyvárosokban pedig táblás házak, elismerő vélemények. E kettősséget — okoskodásomat kérem, tekintse az olvasó hangos gondolkodásnak — a következőkkel lehetne magyarázni: a fejlett kapitalista országok filmművészete, ezek közül is különösen a svéd — elsősorban Bergman által — előszeretettel fordul a magánélet legintimebb, sokszor a kívülálló számára érdektelennek tűnő belső problémái felé. Ezt sok mindennel lehetne indokolni, leginkább talán az egyre erőteljesebb individualizá- lódási tendenciával. Mindenesetre tény, hogy az embereket a filmen is érdekli mások magánélete, még olyan áron is, hogy hosszú-hosszú snitteket kell végignézniük, amikor látszólag nem történik semmi. A magyar közönség mintha türelmetlenebb lenne. A cselekményért megy moziba, a filmhős lelki drámája kevésbé köti le, még akkor sem, ha egy-egy szereplőben magára ismerhetne. ♦ Mészáros Márta legújabb filmje úgy tesz engedményt a „türelmetlen" magyar nézőnek, hogy korábbi alkotásainak drámaiságából, monoton feszültségéből semmit sem ad fel. Az Olyan, mint otthon mozgalmas, eseménydús — Koltai Lajos jóvoltából — gyönyörűen fényképezett film, akár „közönségfilmnek” is nevezhetnénk. Címét a főhős, Novák András mondja ki a történet végén. Nem tudni azonban, mire érti az otthont: az amerikai, 44. emeleti lakására, amelyről olyan sokat mesél kis pártfogoltjának, Zsuzsinak vagy a szülői házra, amelytől egy kiábrándító szüreti mulatság után elfordul, vagy a pesti lakásra, ahol munka nélküli napjait tölti? Hiszen .neki semmi sem sikerül: önkényesen meghosszabbítja amerikai tartózkodását, de nem találja a helyét és hazatér. Az állását tovább nem töltheti be, falura megy, a szüleihez, de ott sem tud mit kezdeni magával. A szerelme férjhez ment, más nőügyek nem izgatják. Életének a tízéves Zsuzsi feltűnése ad — látszólagos vagy valódi? — értelmet. Magához veszi, s amolyan ügyetlen apaként, bátyként idomítgatja a kislányt. Megvallom, a cselekménynek ez a szála — méghozzá a fő szála — kissé valószínűtlennek tűnik, de az emberi lélek annyira kiismerhetetlen ... S olyan hitelesek Mészáros Márta epizódképei, hogy az egész hitele iránt sem hagynak kétséget. ♦ Novák András szerepében Jan Nowicki néha paranoiás fickót játszik, de ez — Kern András szinkrontúlzásai ellenére — csak elvétve zavaró. Czinkóczi Zsuzsa érettebb színésznő a maga bakfis éveivel, mint jó néhány színiiskolát végzett kolléganője. Az Olyan, mint otthon Mészáros Mártának talán eddigi legjobb filmje, az örvendetesen újra magas színvonalú magyar filmek átlagából is kiemelkedő alkotás. Értékei alapján megérdemelné, hogy végre ne csak a párizsi mozikban vetítsék sikerrel . . . Havasi János Vezényelt: L. Gardelli Szép siker — ünneprontó gondolatokkal III Film jegyzet Olyan, mint otthon Tudjuk, sokszor leírtuk .már, hogy Lamberto Gardelli az a karmester, akit a közönségnek nem kell bemutatni. Ha neve megjelenik a plakátokon, a hangverseny szervezői máris dörzsölhetik a tenyerüket; telt házra, biztos sikerre számíthatnak, Gardellinek varázsa van — szokás mondani. így igaz. Olyan egyéniség, aki képes magára vonni ötven-hatvan-zenész figyelmét, aki kezének egyszerű felemelésével azonnal feszültséget teremt. Kétségkívül ez sikereinek egyik titka. A másik, s a fontosabb, korántsem ilyen „misztikus"; sőt, egészen egyszerű. Gardelli pontosan vezényel. Kevés mozdulattal, de a kellő pillanatban irányítja zenekarát. Fegyelmezetten, hókuszpókuszok nélkül. Magyarán: mesterember a javából, aki tudja és komolyan veszi a vezénylés mesterségét. S mivel egy- egy mosollyal, energikus vagy kecses gesztussal lelkesíti is együttesét, szinte biztosra vehetjük, hogy az a zenekar, melynek élére áll, tudása maximumát fogja nyújtani. A vasárnap esti hangversenyen Gardelli ráadásul kitűnő hegedűművész-partnert kapott Kiss András személyében. Rutinos, technikailag biztos, szép hangon muzsikáló, s Mozart világában otthonos hegedűst, így nem csoda, hogy Vivaldi d-moll concerto-ját, Mozart D-dúr hegedűversenyét és Dvorak Vili. szimfóniáját végighallgatva a közönség elégedetten, szép élménnyel gazdagodva távozhatott. A siker tehát nem maradt el — néhány ünneprontó gondolat mégis a beszámoló végére kívánkozik. S e gondolatok — sajnos — a „hazai" gárdát, a Pécsi Filharmonikus Zenekart érintik. Igaz, rég hallottunk ennyire tiszta, fegyelmezett fú- vós-Jatékot. Különösen a rézfúvósok tettek ki magukért. (A régi igazság, íme ismét bebizonyosodott: a jó produkció feltétele a próbákon folyó intenzív munka.) Kevesebb örömöt szereztek viszont a vonósok. A vonósegyüttes nem egységes, ez tény. Hogy miért, arra persze nehéz választ adni. Talán túlzottan leköti egyes játékosok figyelmét az, hogy „szép" hangot csaljanak ki hangszerükből. Dicsérendő, hogy száműzik a mellékzörejeket, hogy nemesen éneklő hangra törekszenek. A baj az, hogy jóformán mindenki másképp. A sok „szép” hang pedig jóval kevésbé széppé áll össze; a zörejek leküzdése lassan azzal az eredménnyel jár, hogy az egyes hangoknak nincs elejük és végük. Ezt pedig a ritmikus fegyelem és az összjá- ték fegyelme sínyli meg. Az, hogy a pécsi székesegyház mindent összemosó és egységesítő akusztikája sem tudta elfedni a vonóskar bizonytalanságait (sem a Vivaldi-műben, sem a Mozart-koncert zenekari kíséretében), már figyelmeztető jel. Szerencsére a zárószám, a Dvorak-szimfónia előadása kárpótolt az addigi hiányosságokért. Ez a produkció egyben azt is megmutatta, hogy a továbblépésre adottak a lehetőségek. Csak élni kellene velük. Hogy egyszer (majd, valamikor) elég legyen a plakátokon a zenekar neve ahhoz, hogy a rendezők biztos sikerre, telt házra számíthassanak. Kovács B. Sándor Titkár nőképző tanfolyam A „klasszikus” titkárnő képzetéhez sok mindent társítunk. Olyasvalakit látunk magunk előtt, aki fejben tartja a főnök ügyes-bajos dolgait, irá- nyítgatja az ügyfeleket, kávét főz. Napjainkban azonban egyre nagyobb felelősség hárul a titkárnőre, rengeteg ismeret birtokában kell lenniük. Nem a szépség az első követelmény, hanem a tudás, a jó tájékozottság. Éppen ezért indított néhány évvel ezelőtt próbaképpen irodavezető-ttikárnő- képző tanfolyamot a TIT Baranya megyei Szervezete. A tanfolyamok sikerrel jártak és azóta is egyre nő irántuk az érdeklődés. Az idén újra meghirdetik az oktatást. A tanév november elején kezdődik. A leendő, vagy a mór éppen gyakorló irodavezetők, titkárnők 180 órát hallgatnak eg. Az előadások a személyiség fogalmáról, a társadalmi együttélés szabályairól, a jogszabályokról, a vezetésről szólnak. Megismerkednek államunk szervezetével, a munkajogi ismeretekkel. A tanfolyam hangsúlyozottan kiemeli a személyi tényezők jelentőségét, a vezető típusok, a szocialista vezető ismérveit. Elsajátíthatják az időgazdálkodás titkát, . a jó munkaközösség kialakításának pszichológiai feltételeit. Hallgatnak előadásokat nyelvünk eredetéről, nyelvszokásokról, stílusról és helyesírásról. Felmerülnek a titkárnői munkával közvetlenül kapcsolatos témák is. Gyakorlatot szereznek a jegyzőkönyvvezetésben, de foglalkoznak a nyelv, az irodalom, a művészetek kapcsolatával és pl. a gicc: fogalmával is. A gazdaságpolitikai ismeretek és sok egyéb hasznos tudnivaló mellett etikai kérdésekről is hallanak az előadásokon. A tanfolyam elvégzéséről a hallgatók igazolást kapnak. B. A. Jugoszláv iskolaigazgatók Baranyában A djakovói járás iskolaigazgatóinak huszonhét fős küldöttsége érkezett tegnap Baranya megyébe. A vendégeket az udvari határátkelőhelyen fogadták, majd Pécsett, a Délszláv Kollégiumban Bernics Ferenc megyei művelődési osztályvezető előadását hallgatták meg nemzetiségi politikánk időszerű kérdéseiről. Horvát- szerb nemzetiségi óvodások, általános és középiskolások adtak műsort, és Ruzsin Emil igazgató ismertette az iskolában és a kollégiumban folyó nevelőmunkát. A délelőtt további részében a Jókai utcai Általános Iskolába látogattak el, ahol Gábriel József kalauzolta a vendégeket. Délután városnézésen vettek részt, majd Szentlőrincre utaztak, ahol Kovács Nándor igazgató irányításával a diákotthon életével ismerkedtek.
