Dunántúli Napló, 1978. október (35. évfolyam, 271-301. szám)
1978-10-26 / 296. szám
6 DunantQlt napló 1978. október 26., csütörtök •» A legújabb Ady-míífordítások R endkívül nehéz Adyt más nyelvre fordítani — történelmünk, nemzeti sajátosságaink, a stílusában rejlő jelentésárnyalatok, hangulati elemek kellő ismerete és érzékelése nélkül. Radó György egyik cikkében (Miért nehéz Adyt fordítani? — Magyar Nemzet, 1977. Vili. 28.) több nyelvi példával igazolja, milyen nehéz a Héja-nász az avaron vagy A föl-földobott kő sorainak más nyelvre való átültetése. „Nehéz, de nem lehetetlen Adyt jól fordítani" — állapítja meg végül is a kiváló műfordító. Hogy ez valóban így van, igazolja az a tény, hogy a 100 éves évfordulóra számos Ady- versfordítás jelent meg külföldön. A sor azonban korántsem zárult még le. Ebben az évben is új és új külföldi kötetekben szárnyal Ady költészete. Ezek közül mutatunk be kettőt. I. Délszláv Ady-forditások Nemrégiben Bosnyák István kimutatta (Híd, 1978. II.), hogy milyen Ady-indíttatások találhatók a mai délszláv költészet nagyjainak életművében. Nem csoda ez, ha meggondoljuk, hogy az utolsó 25 évben nyolc délszláv nyelvű Ady-fordítás csatlakozott az előzőekhez. A pár hónappal ezelőtt megjelent új kötet műfordítója: Jo- szip Krlezsa, a Pécsett is jól ismert kiváló horvát írónak, Miroszláv Krlezsának távoli rokona. A magyarul is jó| tudó költő sokáig néptanítóként működött Baranyában és Bácskában, s így nem jelentett számára különösebb nehézséget a horvát—magyar Ady-kötet ösz- szeállítása. Munkája — Csuka Zoltán megítélése szerint — nemcsak szöveghű, hanem köl- tészetileg is értékes. Azért is rendkívül figyelemre méltó vállalkozás Joszip Krlezsa Ady- kötete, mert a versfordító elsősorban nem a „protokoll"-ver- seket választotta fordításra, hanem azokat, amelyek Ady költészetének jellegzetes motívumait hordozzák, s éppen ezért a mai horvát olvasóközönség érdeklődésére is számot tarthatnak. II. Finn fordítások Helsinkiben ebben az évben érdekes Ady-kötet jelent meg a Finn Oktatási Minisztérium, a Magyar Népköztársaság helsinki nagykövetsége, a Helsinki Egyetem magyar intézete és a Finn—Magyar Társaság támogatásával. A kötet címe magyarul: Fölszállott a páva — Ady Endre versei finnül. A kötet szerkesztője: Hannu Lau- none és Márk Tamás, a Pécsi Tanárképző Főiskola adjunktusa, aki a szerkesztés munkáján kívül Ady verseinek finn fordításai címmel rövid ismertetést is vállalt. Dr. Márk Tamás két év óta magyar lektorként tartózkodik Helsinkiben, s a Finn társalgási zsebkönyv (1977.) c. munkájában a finn nyelv szépségét sugározza szét Magyarországon, most pedig Ady legszebb verseinek bemu-' tatásával a magyar nyelv köl-v tőiségét bizonyítja Finnországban. A kötet 13 finn műfordító 37 Ady-versét közli; köztük oly nehéz, hangulati hatást is kiváltó szimbolikus verseket, mint A fekete zongora, Az ős Kaján, Vörös szekér a tengeren, Héja-nász az avaron stb. A fordítók nehéz, de nemes munkájukat kiválóan oldották meg. A verskötet végén Hannu Launonének Ady életét és munkásságát röviden kifejtő sorait találjuk. Reich Károly rajzillusztrációin kívül hét jól sikerült fotóreprodukció is emeli a kötet értékét. (— thisz) c <r 0 Az elfelejtett mecénás Jánosi Engel Adolf Gőzfűrésztelepet, parkettagyárat és gőzfürdőt építtetett Baranyai tájak: Mecseknádasd Fotó: Maletics „Csinálja ezt utánunk más vidéki város” Verdi: „Requiem” bemutató Pécsett Nagy sikerű előadások 1897—98-ban A Pécsre és Komlóra ellátogatok számára Jánosi Engel Adolf neve nem sokat mondhat, hiszen — ki tudja, miért — kimaradt a „Magyar életrajzi lexikon"-ból is. Pedig korábban Pécs városa — a város szépítése és kiépítése körüli érdemeiért — egy belvárosi utcát nevezett el róla (ma: Goldmark Károly utca). A 75 éve halott Jánosi Engel Adolf neve elválaszthatatlan a komlói kőszénbányák kiaknázásától. Az Engel-család történetének jeles ismerője, Lenkei Henrik szerint „hónapokon keresztül maga fogta az ásót, kapát kezébe, míg végre nagy kétkedéssel, sőt gúnnyal fogadott föltevése beigazolódott. Ma a komlói bánya .. . igen értékes és gazdag kőszéntelep és több megyét lát el villamosvilágítás- sal” (1930). 1860-ban Engel Adolf megvásárolja báró Wenckheim Viktortól a Czindery-kertet (a Rákóczi út és a Czindery utca által határolt területet) és létrehozza a mai Rákóczi úton az első dél-magyarországi gőzfűrésztelepet és parkettagyárat, majd gőzfürdőt építtet melléje 1870-ben. 1877—78-ban Engel a terület be nem épített részét odaadja hetenként egyszer ingyen „azzal a jó kívánsággal, hogy a Pécsi Dalárda az ő közhasznú működése mellett minél szebben virágozzék, s hogy a mi nagyrabecsült közönségünknek ezekben a szomorú és borús időkben nagyon sok vidám órát szerezhessen.” (Haksch Lajos: A negyvenéves Pécsi Dalárda története, Pécs, 1902. 82. lap.) A pécsi úszósport történetében is jeles dátum az 1857- es év, mivel ekkor csapoltatja le Engel Adolf a város végén éktelenkedő Balokány-mocsa- rat és a helyén Engel modern uszodát és tornaiskolát létesít. Az uszodában bevezeti az ún. száraz úszást („Trocken Schwimm-Methode”), aminek a város lakossága és a katonaság is nagy hasznát veszi. 1859-ben egy füzetet ad ki német és magyar nyelven a következő címen: „Az Albert főhercegről nevezett első pécsi uszoda és ezzel összekötött testgyakorló intézet”. Ez volt városunk első nyilvános uszodája és tornaintézete. Engel Adolf uszodája a „jelenlegi balokányi uszoda helyén 20 öl hosszú, 8 öl széles és másfél öl mély medencével bírt, mely a fölötte levő forrásból minden 24 órában ötezer és negyven akó vizet nyert, sőt magában a medencében is két forrás bu- gyogott” — jellemzi az uszodát az 1910-ben megjelent cikk. Az első évben 180 „mindkét nembeli egyénnél több” tanulta meg az úszást, kiken kívül még „számosán élvezték a fürdési kéjt". Az Engel-uszodában alkalmazott eredményes úszóoktatási módszerért és az uszoda használatáért Engel Adolf 1868. december 30-i keltezéssel a bécsi honvédelmi minisztériumból köszönőlevelet kap. A testgyakorló intézetet 1910- ben is sokan látogatják. A „Pécsi Napló” említett írása szerint „az úszni tanuló a tandíj- és fürdőért május elsejétől szeptember végéig 12 forint 60 krajcár új pénzt fizetett. A szabadon úszás és fürdés ára ugyanezen időszakra 10 forint 50 kr. új pénz volt.” A Rákóczi úti gőzfűrésztelep és parkettagyár termékeivel Engel részt vesz az 1878. évi párizsi világkiállításon, s a bemutatott faipari termékeiért a nagy aranyérmet nyerte el, a király pedig arany érdemkereszttel tüntette ki. Az 1885. évi budapesti kiállításon elért eredményeiért I. Ferenc József 1886-ban nemesi címet adományoz Engelnek „jánosi” nemesi előnéwel. Egy Engel Adolfnak küldött köszönőlevélben Zavaros Péter — Pécs helyettes polgár- mestere — 1873-ban (!) kiemeli, hogy az Engel-féle uszodában „számos szegénysorsú iskolás gyermek ingyen oktatásban részesült”. A szegények felkarolása és önzetlen segítése nem véletlen gesztus Engel Adolf esetében. Engel igazán „lentről” jött, hisz gyermekkorában ceruzát árult. Kitűnő szakmai felkészültsége és nyelvtudása példaként szolgált a fiai számára is, akik híre jóval túlnőtt Pécs határain. Engel József (1851—1939) a lipcsei „Musikalisches Wochenblatt” munkatársa lett egészen fiatalon Richard Wagnerrel és Liszt Ferenccel párhuzamosan. Kitűnő zenekritikai és zenetörténeti írásai mellett J. E. de Sinoja álnéven szépirodalmi tevékenységet is folytatott német (!) nyelven. („Die Marranen”, 1900; „lm Beichtstuhl", 1902; „Der Kabbalist”, 1909; „Der Kaufmann von Rom oder Shylocks Ur- gestalt”, 1925.) Többször találkozott Wagnerrel Bayreuthban is. Engel Sándor Magyarország és Ausztria faiparáról írt 2, ill. 3 kötetes munkát („Ungarns Holzindustrie und Holzhandel”, 1882; „österreiches Holzindustrie und Holzhandel”, 1907.). Engel Móric széles körű szak- irodalmi munkásságával vívott ki magának nagy elismerést idehaza és külföldön. Költeményeket is írt és két színművet („Hasszán"; „Transaktionen”). Jánosi EngeJ^ Adolf életének utolsó időszakát Bécsben töltötte. Sajátos véletlen vagy talán több annál, hogy — 75 évvel ezelőtt — ugyanabban a kerületben (Döblingben) halt meg, ahol a másik nagy példaképe, Széchenyi István vetett véget életének. Dr. Hajzer Lajos Verdi halhatatlan műve ősbemutatója 1874. május 22-én volt a milánói San Marco székesegyházban, a mester vezényletével. A frenetikus sikerű ősbemutatót európai diadalát követte. Játszották Európa majd’ minden országában. Nálunk a budapesti Nemzeti Színház Operai Tagozata adta elő 1875-ben, Erkel Sándor főzeneigazgató vezényletével. Ezután ezt a művet hosszú ideig nem játszották Magyarországon, a következő bemutatóra 22 év múlva került sor. Már az is örvendetes tény, hogy ez a bemutató vidéken zajlott le, de számunkra még külön öröm, hogy erre éppen Pécsett került sor.-VCziglányi Béla kir. ítélőtáblái bíró, a Pécsi Dalárda tisztség- viselője kezdeményezésére tűzték műsorra a művet, a tervet tett követte, lelkesen csatlakozott hozzá a város zeneértő és zeneszerető lakossága. A Re- quiemet Rendező Bizottság vezetője Cziglányi Béla volt, tagjai Eckhardt Antal, Haksch Lajos, Hoffer Károly, ifj. Reberics Imre, Szigriszt Ferenc, az előadás művészeti vezetője Lőhr Vilmos, segítőtársai Hoffer Károly és Eckhardt Antal. A kórust három pécsi dalárda tagjai, valamint műkedvelő énekesek alkották, a zenekari kíséretet az egyre izmosodó Zenekedvelők Egyesülete, továbbá az „Albrecht Főherceg” Cs. és Kir. 44. Gyalogezred zenekara szolgáltatták. A -szóló- szólamokat a következő énekesek énekelték: Thaller Gusztáváé, Schlauch Anna, Schneider Istvánná (szoprán), Zelesny Sarolta (mezzo), Czankl Mici (alt), Hoffer Károly (tenor) és Taky Gyula (basszus). Az előadásokat széles körű hírverés előzte meg. A pécsiek szétküldték a meghívókat az ország minden részébe, a korabeli zenei élet nagyságaihoz, társdalárdákhoz és zenekarokhoz, minden zeneszerető ember tudomást szerezhetett a készülő nagy eseményről. •Sokan éltek is a lehetőséggel, eljöttek mindenhonnan, de az is igaz, hogy a már akkor is korlátlan kultúrhatalommal rendelkező fővárosból kevesen vették a fáradságot, hogy eljöjjenek egy vidéki városba. Azt, hogy az előadás egyáltalán „nem vidéki színvonalon” létrejöhetett, Lőhr Vilmos karmesternek köszönhetjük. 1897. március 9-én és 10-én zsúfolásig megtelt a Nemzeti Színház. Pécs és az ország zeneértő és zeneszerető társadalma nagy ovációval fogadta a nagy sikerű előadást, de még ennél is többet jelentett az a tény, hogy amíg az előadás színre került, a szervezésben, a próbákon olyan lelkesedés volt tapasztalható, amely alapján látszott, hogy a város lakói mind szívügyüknek tekintik az előadás sikerét. * A két nagy sikerű előadás után a szervezők olasznyelvű táviratot küldtek Verdinek, amelyben ez állt: „Alulírt Dalegylet a Zenekedvelők Egyletével szövetkezve és a vidékeinkről összegyűlt közönség üdvözli önt, nagy mester, távol a magyar hazából, ön remekének, a Requiem misének nemzeti színházunkban történt előadása alkalmából. Csodáljuk ön lángeszét, éltetve ön halhatatlan nevét. Holnap ismétlés. Pécsi Dalárda.” Nyolcvan éve 1898. szeptember 13-án ismét felmerült a Requiem előadásának gondolata, és ismét Cziglányi Béla vetette fel, a meggyilkolt Erzsébet királyné emlékére. A gyászünnepélyt is a Nemzeti Színházban tartották meg, ismét nagy közönségsiker mellett, a város előkelőségeinek jelenlétében. A karmester Eckhardt Antal volt. Az ünnepélyt dr. Várady Antal, a neves pécsi származású költő nyitotta meg egy erre az alkalomra írt versének elszavalásával. Az előadás bevétele 700 forint 88 krajcárt tett ki, amelyet a Szoboralap javára ajánlottak fel. * Ezek az előadások, nem is kell külön hangsúlyozni, nagy jelentőségűek voltak a város zenei életében. Az a magasfokú zenekultúra, amely e várost, különösen a 19. század második felében jellemezte, ilyen nagy művek nagy nyilvánosságú sikerein mérhető le igazán. A kórusélet mindig is fejlett volt, amit a számtalan sikeresen működő dalárda mellett az is jelez, hogy a Pécsi Dalárda volt a polgári dalegyletek között az első az országban, dicsőségét számtalan első díj, magas elismerés, nagysikerű külföldi út jelezte. Emellé az énekkultúra mellé sorakozott fel a hivatalosan 1895-ben alakult, de már évekkel előbb működő Zenekedvelők Egyesületé. Ezek az adottságok, no meg a hallatlan se- gíteniakarás hozta létre ezeket a sikereket. A fővárosból érkezett Lányi Ernő és Tarnay Alajos is elragadtatással írtak az itt látottakról. Nemhiába írta a Pécsi Napló 1897. március 12-i száma: „Csinálja ezt utánunk más vidéki város!" Vargha Dezső levéltári munkatárs Ez volt a Volksbund Ismét egy olyan könyv, mely a magyar történeti szakiroda- lomban úttörő feladatra vállalkozott: átfogó, tudományosan megalapozott képet jadni a Magyarországi Németek Népi Szövetségének, ismertebb nevén a Volksbund na k tevékenységéről, szerepéről 1938-as megalakulá-- sától egészen 1945-ben bekövetkezett felbomlásáig. Tilkov- szky Lóránt munkájának jelentősége azonban nemcsak ebben az úttörő jellegben van, hanem főként abban, hogy a rendelkezésére álló dokumentumok felhasználásával ^a valós történelmi helyzetet es szerepet mutatja be, szemben azokkal a nyugaton, elsősorban az NSZK-ban megjelent tanulmányokkal, melyek igyekeznek meghamisítani, félremagyarázni a Volksbund körüli problémákat. f Tilkovszky a korabeli politikai viszonyok összefüggésében vizsgálja a Volksbund létrejöttét és későbbi tevékenységét. Fontos tényezőnek érzi a két világháború közötti magyarországi nemzetiségi politikát. Énnek soviniszta jellegé döntő szerepet játszott abban, hogy az egyre erősödő náci Németország fokozatosan meg tudta nyerni céljainak a hazánkban élő német nemzetiségeket. Eleinte a Volksbund vezetői nem értettek egyet a hitleri elgondolásokkal, határozottan ellenezték azt a tervet, hogy ö németajkúakat Magyarországról áttelepítsék az anyaországba. Az áttelepítés körüli politikai csatározásokról, a háttérben zajló eseményekről új,'eddig ismeretlen dokumentumokat ismertet a könyv. Ahogy a német agresszív terjeszkedés egyre nyilvánvalóbbá vált, ahogy a magyar nemzetiségi politika régi bűnei tragikusan halmozódtak, úgy ■> változott meg, tolódott rossz irányba a Volksbund kezdetben sok pozitívumot rejtő tevékenysége. A változást a világháború kitörése, majd pedig a Szovjetunió elleni támadás gyorsította meg. A Volksbund szervezeteiben mind erősebben érződött a náci szellem, vezetői mindinkább a háborús ideológia szolgálatába állították őket. Hamarosan már nem csupán politikai együttműködésről volt szó, önkéntesek álltak a horog keresztes zászló alá, hogy részt vegyenek Németország világhódító céljainak megvalósításában. Ennek megfelelően a Volksbund szerepe teljesen átalakult, s fokozatosan sodródott a szélsőséges irányzatok felé. A Vörös Hadsereg sikeres előnyomulása, majd a magyar- országi hadműveletek a Volks- bundon belül is megoszlást eredményeztek. Az elkötelezettség azonban már annyira erős volt. hogy a józanabb gondolkodásúak nemigen juthattak szóhoz. Megkezdődött a talán legtragikusabb felvonás, a magyarországi német lakosság kiürítése. Szerencsére a náci Németország közelgő összeomlása ennek az esztelen tervnek a megvalósítását keresztülhúzta. Tilkovszky könyvének nagyon sok pécsi, baranyai vonatkozása van. Kovács Sándor
