Dunántúli Napló, 1978. október (35. évfolyam, 271-301. szám)

1978-10-22 / 292. szám

DN HÉTVÉGE 10.

OKTATÁS-MŰVELŐDÉSPOLITIKA

1978. OKTÓBER 22.

Évad nyitás — nyitva hagyott kerdesekkel

Bicskey Károly és Horineczky Erika a Nyulak Margitjában

Unger Pálma, Sir Kati, Vallai Péter és Vári Éva A néma levente c. Heltai-darabban

Németh József operaénekes sikere az NSZK-ban

Németh József operaénekes az utóbbi évadokban sok örömet okozott Pécs operakedvelő közönségének. Néhány szerepe (pl. Tonio a Bajazzókban, Scarpia a Tos- coban, Amonasro az Aidában stb.) bizonyára ma is emlékezetes. Mint korábban hírül adtuk, a nyáron az NSZK-ba szerződött. Az alábbiakban első idei fellépései után megjelent kritikákból adunk közre egy kis összeállítást.

„Aszerint a mondás szerint: bíráljatok felül mindent és tartsátok meg a legjobbat, ennek a Simonénak az énekegyüttesét kellene emlékezetben tartani. Németh Józseffel a címszerepben egy fiatal hősbariton mutatkozik be, szokatlanul szép, értékes hangszínnel, természetes

mentalitással, gazdag kifejezőskálával és kitűnő technikai iskolázottsággal. (Többek között a Moszkva konzervatóriumban), akinek növekvő színpadi biztonsága mellett az út nyitva áll felfelé. Ha a sorsverte Doge alakjából, aki a politikai rágalom és az emberi szenvedés minden poklán keresztül megy, egy pszichológiai mélybe hatolás

még hiányzik is, körvonalaiban az alak méltósága már látható. Hogy megvan az állóképessége, azt Németh bebizonyította ezen felül is: mint magyar, aki még kevésbé sajátította el a németet, fonetikusan tanulta meg óriási szerepét — s bírta végig. Egy vállalkozás, amely balul is kiüthetett volna. (Augsburger Allgemeine Zeitung, 1978. október 2.)

*

A címszerepet a magyar Németh József énekelte. Biztos jövőjű bariton, ha megtanulja, hogy mindenkori szerepének jellemét elmélyítse, amihez természetesen a rendezői segítségben is részesülnie kellene. (Süddeutsche Zeitung, 1978. október 3.)

*

A hét koronája ma Németh Józsefet illeti énekesi és megjelenítő teljesítményéért, Verdi Simone Boccaneg- ra című operájának címszerepében, (Neue Presse, 1978. október 5.)

Két bemutató a Kamaraszínházban

Első könyvünk

A Nemzeti Színház épületében folyó munkálatok miatt a Kamaraszínházba szorult kapunyitás a minden idénykezdést megelőző várakozást a szokásosnál is nagyobbra növelte. Az érdeklődést csak tovább fokozta, hogy az új évad feladatainak teljesítése jelentősen megváltozott összetételű gárdára hárul.

Spiró György Nyulak Margit- ja és Heltai Jenő A néma levente c. műve két egymást követő este került bemutatásra. Az emberi elme az események egymásutániságában mindig a közöset, az összefüggést keresi. Esetünkben ez minden nagyobb nehézség nélkül adódik is: egy fogadalom megtartásának vagy megszegésének hatása az emberi kapcsolatokra. Az ez úton elinduló elemzés mégis hamarosan zsákutcába futna, mert a két író és a két rendező (Konter László és Szegváry Menyhért) kérdésfeltevése és megoldási variációi homlokegyenest ellenkezőek. Elégedjünk meg a két bemutató egészen más téren jelentkező közös vonásával: igazi színészsikert mindkettő a „régi" gárda egy-egy tagjának, Labancz Borbálának és Vallai Péternek hozott.

Spiró Györgyöt, - saját bevallása szerint, 16 éves — drámaírói múltja ellenére, csak a Pécsi Nemzeti Színház mostani bemutatóia avatta színpadi szerzővé. A kitűnő játéklehetőséget nyúitó szerepek, a tragikus, komikus és szatirikus színek biztos kezű keverése, a jó ritmus, merész ritmusváltások rutinos szerzőnek is dicséretére válnának, s elkövetkező színpadi sikereket ígérnek. A darab viszont, sajnos, sem gondolatilag, s°m stilárisan nem egységes. Az elindított asszociációsorok kibomlósuk előtt elhalnak, vagy épp ellentétükbe csapnak át, s az abszurd, groteszk és realista, sőt naturalista elemek keveredése nem áll össze egységes egésszé.

A történelmi dráma mindig a kortársnak szóló tandráma. Konkrét történelmi helyzetek és személyek viszont óhatatlanul megőrzik a köztudatban lévő potenciális megítéltetésüket, s ezt a történelmi témához nyúló írónak tudomásul kell vennie. Velük az adott értékítélettel homlokegyenest ellenkező szerepet eljátszani csak igen komoly felkészültséggel, lehengerlő logikájú, nagy elhitetőerővel megírt darabokban lehet. IV. Béla, az „országépítő”, a központi monarchia tűzzel- vassal való kiépítésével és megerősítésével az ország puszta létezését, fennmaradását szolgálta. Történelmi szerepe - saját korában - egyértelműen pozitív. S épp ez az, amiért a darab szerinti elnagyoltan felvázolt „háttér-mumus” szerepre, mely a kolostor zárt (?) közösségében a fasizólódás útját egyengető opportunizmus indukálását szolgálná, alkalmatlan.

Konter László a darab szövetében nem tudott olyan fonalat találni, melynek hangsúlyozásával a fent említett zavaró hatásokat csökkenthétté volna. Az amúgy is meglévő stiláris egyenetlenséget a neonatura- lista rendezői elemek (pl. va'ó- di földes kolostor-udvar) méq csak fokozták. Érthetetlen volt az előadás szerkezete is: apró ielenetekre tört első rész, melyeket Károly Róbert hanaulad- laq iái illeszkedő közzenéi foa- laltak keretbe, maid a második részt bevezető funkció nélküli lírai álomiótékot követő „szabályos” második felvonás. Fentiek maqyarázhatíák. hogy a látszólag hálás iátéklehetőséq ellenére a színészek többséae nem tudta igazi tudósát nyúi- tani. Labancz Borbála nagy ió- tékintelliaenciá ja. taoasztalata és játékkedve kellett ahhoz, hoav a kolostor priorisszáia szerepében egvséqbe tudja ötvözni a qroteszk és realista elemeket. s alakításában elhihe- tővé teqve a loaikai bukfenceket. Ebben méltó oartnere csak Bicskey Károly sz°rzetese volt. Horineczky Erika Marqit szereidében meqnverő lényével a közönséa szimpátiáiét uqyan elnyerte. de a szerep hiányossá- nait nem tudta feledtetni. Az anácák alakítói. Hartmann Teréz és Muszte Anna, iái éltek a iátéklehetőséaael; Vári Éva a keményebb színek menfoaná- lá'ával maradt adós Cserényi Bélának ielleatelen szerepe nem nyúitott lehetőséoet szerencsésebb bemutatkozásra.

*

Heltai Jenő irodalmunk sajnos már mindörökre megoldatlan kérdőjeleinek eqyike. Jó oár műve seiteti az igazi naqy írói egyéniséget, de ténylegesen maradandó alkotásai száma mégis csekély. Ezek közé tartozik neoromantikus mesejátéké, A néma levente. A Mátyás-korában játszódó, ismert történetet feldolgozó mű mara- dandósága elsősorban Heltai nyelvi zsenialitásában - no meg tökéletes színpadismeretében rejlik. A franciás pikantériával és olasz szenvedélyességgel fűszerezett, patikamérlegen kitárázott hatásokra épített, elragadóan szellemes, fül- bemászóan zamatos nyelvezetű játékon színészqenerációk nevelkedtek. Színpadraállítása látszólag nem gond, csak hagyni kell élni a darabot.

Ez a látszólagos könnyedség téveszthette meg Szegváry Menyhértet is. Rendezése nem összefogott, a könnyedség, cicomák, romantikus felhanqok alól nem bontotta ki eléggé a darab másik nagy értékét, a jellemformálódás reális katarzisát átélő Zilia alakját. Nem figyelt eléggé Heltai darabjának stílusára sem. Mesejáték — felnőtteknek. Könnyed, pikáns, olykor frivol, de sohasem natu- ralisztikus. A színészi játék esetenkénti elcsúszása kilóg a darab egészének atmoszférájából. Nagy Réka Ziliájának nincs kellő súlya, pedig a börtönjelenet egyes részletei jelzik, képes lenne szerepe mélységbelí kibontására. Bárány Frigyes Agárdi Pétere ezúttal nem egységes alakítás. Első jelenete megoldatlan. A darab kívánta stílust hóhér-alakításában talália meq igazán. Vallai Péter Beppója telitalálat. Szinte lubickol szerepében — bár az első jelenet sikerületlen köpenye ebben eléggé akadályozza a darab fő mozgató rugója. A teljes felszabadultság és természetesség mellett is mindig mértéktartó, stílusos. Vári Éva is látható élvezettel játszik a testreszabott szerepben, s ebben jó partnere Sir Kati és Unger Pálma. Melis Gábor Mátyás királya a kelleténél kissé enerváltabb. Fabó Györgyi dekoratívon alakította Beatrixet, Takács Margit miniatűr szerepébe is színt tudott vinni. Cserényi Béla, Koronczay László, Fülöp Mihály és Vörös László alakítása még nem tűnt teljesen kidolgozottnak.

Szilárd István

Életünk talán legfontosabb könyvét az első osztályban vesszük kézbe. Abból tanulunk meg olvasni, írni, görcsösen vagy könnyedén szárnyalva, kínlódva vagy élvezettel. . Ettől az évtől kezdve soha nem látott, kedves, színes olvasókönyveket kapnak az elsősök, amely olyan, mint egy mesekönyv, mégsincsenek benne eszményített papírfigurák. A könyv főszereplője egy csalód, apu, anvu és három testvér — íqy mesélték az Építők úti első osztályosok. A család kedvence Gubanc, a oúMkutya. A szomszédban lakik Ági. a falun pediq naqymama és nagypapa. akikhez el lehet menni nyaralni.. . Arra a kérdésre, hoqv ki a lenrokonszenvesebb az úi könyvből, az eqyik kisfiú azt felelte hoqy apu fiquráia. mert uqvanúqy autót szerel, mint az iaazi apukák . . .

Több mint eqv hónapja tanítanak az úi könyvből a oeda- qóausok. Az ő véleményüket kérdeztük mea az Építők úti általános iskolában, ahol dr. Kollár Lászlóné. Kovács Zoltánná, Loósz Kálmánná és Sziqeti Aq- nes tanítia a néqv első osztályt, az idei évtől az új tanterv szerint.

— Nem nyelvészeket kell képeznünk — bocsátotta előre dr. Bárdi Lászlóné igazgatóhelyettes beszélgetésünk elején — hanem helyesen, szépen beszélő, író, olvasó gyerekeket kell

nevelnünk az anyanyelvi órákon, melyeken most nem válik el olyan élesen az írás- és olvasástanítás. Ebben a munkában nagyon fontos eszköz az új olvasókönyv-család mindhárom darabja.

— Hogyan lehet ezeket használni? Hogyan lehet tanítani és tanulni az új olvasókönyvből?

íme az Építők úti pedagógusok néhány eddigi tapasztalata :

— Tetszetősebb, hangulatosabb az új könyv a réginél, szívesen dolgozunk vele annál is inkább, mert munkáltató jellegű. A gyerekek beleírnak, belerajzolnak, feladatokat oldanak meg benne. Ezek különböző nehézségűek, így minden gyerek meg tud oldani valamit és hamarabb jut sikerélményhez.

— A tankönyv módszertani újdonsága, hogy nem hangokat, betűket tanulnak először a gyerekek, hanem az ábrák mellett található szóképeket, szavakat, Sokan találják különösnek, de a gyerek előbb ismerkedik meg a szó képével, és csak azután ezeknek az ismerős szóképeknek az elemeivel, a betűkkel. Az elsősöknek azonban, akiknek egyébként is minden új, nem okoz problémát ez a tanulási mód.

— A másik újdonság, hogy nem szótagolva tanulunk olvasni, hanem itt is az egész szót, illetve a szóképet vesszük alapul, azaz az élőbeszédet. Csak az aggaszt, nem üt-e majd vissza ez a helyesírás tanításánál.

— Milyen segítséget kaptak a tanítók e sokféle feladat megoldásához?

— Amilyen alaposan előkészítették a hetvenes évek elejétől az új matematika tantervet vagy most az új hatodikos fizikát, olyan nagyon háttérbe szorult ez az új anyanyelvi tantárgynál — panaszolja az iskola alsótagozatos munkaközösségének vezetője, Dárdai Já- nosné. — Egyetlen előadást hallgattunk néhányon Pécsett a szerzőktől, a tankönyv azonban még nem volt kész akkor. Júniusban került az iskolákba, most pedig kinek-kinek egyénenként kell kitalálnia, hogy milyen módszerrel tanítja majd az új anyagot. Nem készült még el ugyanis a kézikönyv, hiányzik még sok-sok szemléltetőeszköz és illusztráció, amit nem pótolhat a pedagógusi leleményesség.

— A szülő hogyan segíthet az új tanterv szerint tanuló elsőosztályos gyermekének? — kérdertük végül az Építők úti tanítóktól.

— El kell felejteniük a szülőknek a hagyományos lecke- felmondatást. Ehelyett sok-sok beszélgetésre, együttlétre, sétára, kirándulásra, sok élményre, benyomásra van szüksége a kisgyermeknek, és ezeket nem a televízió előtt kell beszereznie, hanem családi körben, kihasználva a szabadidőt, a szabadszombatok adta lehetőségeket.

Gállos Orsolya