Dunántúli Napló, 1978. október (35. évfolyam, 271-301. szám)
1978-10-22 / 292. szám
1978. OKTÓBER 22. GAZDASÁGPOLITIKA DN HÉTVÉGE 3. Íz Miser-Mis iszol mai írta: Czégény József, a megyei pártbizottság titkára Dombóvár felől érkező bányászok a komlói pályaudvaron Zug, zakatol a schichtes-vonat Harminchat kilométer naponta hatszor Négyszázan, barátok, szomszédok, brigádtársak A Baranya megyei Pártbizottság a közelmúltban tárgyalta meg és hagyta jóvá a mezőgazdaság, az élelmiszeripar és fagazdaság távlati, 1990-ig szóló fejlesztésének koncepcióját. Ritka eset, hogy a megyei pártbizottság — önálló napirendi pontként — ilyen átfogó és hosszú távra szóló koncepciót tárgyal. Volt ugyan korábban is a megyei pártbizottságnak távlati fejlesztési koncepciója az ágazatra, de a mezőgazdaságra szólt. Az élelmiszer- iparral, az erdő- és fagazdasággal együtt még nem szerepelt. A távlati fejlesztési koncepció tehát figyelembe vette a megváltozott körülményeket, mindenekelőtt azt, hogy ma már a mezőgazdasági termelés szorosabban kapcsolódik az élelmiszeriparhoz. A mezőgazda- sági termékek feldolgozásának egy része közvetlenül a mezőgazdasági nagyüzemekben folyik, nem kis része kooperációk útján az élelmiszeriparral együttesen. A mezőgazdasági, fagazdasági és élelmiszeripari termelés a mezőgazdaság szocialista átszervezése óta — de különösen a 60-as évek második felétől — dinamikusan fejlődött. Meghaladta mind az eredeti tervezett fejlődési ütemet, mind az országos átlagot. Az üzemek — kevés kivételtől eltekintve — stabil gazdasági és pénzügyi körülmények között gazdálkodnak, anyagi, műszaki', technikai felszereltségük nagyon sokat fejlődött, a dolgozók munka- és életkörülményei, jövedelmi viszonyai jelentősen javultak. A termelőszövetkezetekben dolgozók átlagos jövedelme már az 1970-es évek elején elérte a munkások átlagjövedelmének szintjét. Az ágazatban dolgozó szakemberek felkészültsége — mérnöktől a szak- vagy betanított munkásig — nem a régi, hanem attól több, képzettebb, nagyobb, bonyolultabb feladatok ellátására képesek. Gondolkodásmódjuk sem a régi, hanem a nagyüzemek körülményei között formálódott, szocialista gondolkodásmód a meghatározó. Az élelmiszer ágazat dinami. kus fejlődésének eredményeként kiegyensúlyozottabb lett a lakosság élelmiszer-ellátása mennyiségben és minőségben egyaránt. Ez idő alatt többszörösére nőtt az élelmiszeripar exportmennyisége is. Nagy elismeréssel szólt erről a megyei pártbizottság, mindenekelőtt azokról, akik részesei, létrehozói voltak. Úgy vélem, nem lenne teljes a kép, ha az alapvetően kedvező tendencia mellett nem szólnánk arról, hogy néhány részterületen lassúbb a fejlődés, mint amivel a korábbi távlati fejlesztési anyagunkban számoltunk. Itt főleg a szarvasmarha létszám növekedését, a tö- megtakarmány-termesztést, a rét-, legelőgazdálkodást kell megemlíteni. De vonatkozik ez — több évet figyelembe véve — a kertészeti ágazatok egy részére és az öntözéses gazdálkodás kiterjesztésére is. A megyei pártbizottság a közelmúltban elfogadott távlati fejlesztési koncepciójának elkészítéséhez a körülmények is kedvezőek voltak. Az alapot a Központi Bizottság március 15-i — az ágazattal foglalkozó — határozata nyújtotta, de felhasználhattuk a tavaly októberben hozott KB-határozatot, amely a hosszú távú külgazdasági politika és a termelési szerkezet fejlesztéséről szólt. Segítségünkre volt a XI. kongresszus határozatának félidejéről szóló értékelés is. Nagy számú szakgárdát kértünk fel a tervezet kialakításához. Felhasználtuk a május—júniusi hónapokban megtartott járási és városi pártbizottsági ülések és a taggyűlések ezzel kapcsolatos tapasztalatait, de ezen. túl több fórum vitatta, véleményezte a tervezetet. így például a megyei pártbizottság és a megyei tanács gazdaságpolitikai bizottsága, majd a végrehajtó bizottságok együttes kibővített ülésén tárgyalták meg és jóváhagyólag igen sok hasznos észrevétellel, javaslattal gazdagították azt. Igényeltük és meg is kaptuk mind a Központi Bizottság, mind a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium illetékes vezetőinek észrevételeit, javaslatait is. Ezek alapján vitatta meg, gazdagította és hagyta jóvá a megyei pártbizottsági ülés. Szeretném hangsúlyozni, hogy távlati fejlesztési koncepcióról, irányelvről van szó, és nem tervről. Az egész megyére vonatkozó fejlődési ütem — évi 3—3,5 százalék — nagyon differenciáltan realizálódhat az üzemek terveiben. Mert például ahhoz, hogy ez realizálódjon, a nagyüzemekben 5—6 százalékos azonos értéken számított termelési növekedést szükséges elérni. Ezt is az adott vállalat, szövetkezet fejlettségétől, körülményeitől függően nagy differenciáltsággal indokolt hogy tervezzék. A háztáji és kisegítő gazdaságok termelésével hosszú távon is számol a tervezet — méghozzá növekvő erkölcsi, anyagi támogatás mellett. Ezzel együtt mégis reálisan mérlegelve — itt a termelés arányait tekintve mérséklődik. Az irányelv az élelmiszertermelés ütemének mérsékeltebb fejlődési dinamikájával számol, mint. amit az elmúlt tiz évben az ágazat elért. A mérsékeltebb ütemet indokolja az, hogy már egy viszonylag magasabb szintről kell ezt a 3—3,5 százalékos évi fejlesztést elérni és figyelembe kell vennünk azt is, hogy már ma is, de különösen a jövőt illetően egyre inkább előtérbe kerülnek a minőségi követelmények. A termékek minőségi, beltartalmi értékének a növelése, a termékek feldolgozási foka iránti igény mind a hazai fogyasztók, mind a külpiac részéről elkerülhetetlenül jelentkezik. A lakosságunk életszínvonalában az élelmiszerfogyasztás meghatározó, hisz összfogyasz- tásunkon belül mintegy 40 százalékos arányban részesül. Ugyanakkor összexportunknak közel egynegyede mezőgazdasági és élelmiszeripari termék. Mindezek az ágazat súlyát érzékeltetik. Élelmiszertermékeinknek közel negyedrészét külpiacon értékesítjük. A tervezett éves 3 százalék körüli növekményből belföldi fogyasztásra csak 1 százaléknyi növekményt használunk fel. A többlet 2/3-át külföldön kell értékesíteni, nehezebb, illetve szigorúbb feltételek mellett — jobb minőségben, maga. sabb feldolgozottsági, előkészí- tettségi, kiszereltségi formában. A javaslat kialakításakor figyelembe kellett vennünk azt is, hogy az élelmiszertermelés növekménye egyre nagyobb anyagi befektetést, beruházásokat igényel még akkor, is, ha elég nagy tartalékaink vannak mind a szakszerű termelés, mind a meglévő eszközök jobb kihasználása, az irányítás, a munka szervezettségéhek javítása terén. Nem mindenáron a meny- nyiség növelése a célkitűzés, hanem a piaci igényekhez jobban igazodó és gazdaságosan termelhető élelmiszertermelést tűzetjük célul. Tehát a költségek alakulása nem csupán egy tényező a sok közül, hanem a legfontosabbak egyike. Az állami gazdaságokban, a termelőszövetkezetekben, az élelmiszeripari vállalatokban, az erdő- és fagazdaságban ma már óriási értékű, modern eszközök halmozódtak fel. Ezek használatát, mozgásba hozását más felkészültségű emberek látják el. Nagy szellemi tőke halmozódott fel egy-egy vállalatnál, állami gazdaságban, termelőszövetkezetnél. Ehhez még hozzá kell tenni az együttműködések, kooperációk adta előnyöket is. Mégis úgy vélem, a legnagyobb figyelmet ennek az emberi vonatkozású fejlesztésére, a legújabb tudományos ismeretek, eljárások alkalmazására, illetve azok fogadókészségére kell fordítani. A párt-, állami, társadalmi, érdekképviseleti szerveinktől, a termelőüzemek pártszervezeteitől nem azt kérjük, hogy most nekilássanak egy 15 éves távlati fejlesztési anyag elkészítéséhez, hiszen a vállalatok, szövetkezetek 5 éves tervek készítésére kötelezettek, hanem azt, hogy a megyei pártbizottság irányelvének ismeretében segítsék saját eszközeikkel a közvetlen és távlati célkitűzések megvalósítását. Azt kérjük, hogy segítsék a termelőüzemek gazdasági és szakvezetőit ahhoz, hogy — a napi munkán túl — jó éves és középtávú terveket készítsenek, és azt eredményesen hajtsák végre. Csodálkozva szabadkozott a mozdonyvezető: ő bizony nem vezeti másképp a Komlóról Dombóvárra közlekedő hajnali schichtes-vonatot, mint bármelyiket a MÁV Pécsi Igazgatóságán. Azt jól tudja, hogy a 7 óra 2 perckor a bányászvárosból kigördülő öt kocsis szerelvényben legalább 400—500 bányász tér haza éjszakai műszakból tíz településbe, ahonnan bejárnak Kossuth-bányára, Anna-, Zobák- és Béta-aknára, mint vájár, csillés, aknász és kiszolgáló. A zömük sásdi és hertelendi. A vonat legalább a század- forduló óta teszi meg ezt a 36 kilométeres utat pirkadatkor, kora délután, az éjszaka kezdetén a három műszak miatt. Valószínűleg Anna-akna beindulása után kezdte el pályafutását — német szóval — a schichtes-vonat. A MÁV Pécsi Igazgatóság hat megyéjében ilyen nincs több; hogy egyszerre ennyi munkás utazzon egyazon munkahelyre. A 400 bányász 90 százaléka együtt öregedik most már a járattal; zömük 50—55 éves. A fiatalok, legfeljebb 20-30-an szoronghatnak az őszi ködben kattogó vonaton. Először a Kossuth-bányaiak jönnek meg negyed hétre, közelről,^ gyalogosan. Aztán fél hétkor az Anna-aknaiak, zobá- kiak kapaszkodnak fel, majd háromnegyed hétkor a bétaiak. Kiforrtak a törzshelyek: egy pádon, padsorban az egyfalube- liek úgy, hogy az ajtó épp az állomási kijárattal esik szembe begördülés után. A Jánosiból, Pölöskéről, Magyarszékről beutazók nem eresztik el magukat, legfeljebb bóbiskolnak, hamar itt a megállójuk. Akiknek Hertelend, Bo- dolyabér, Godisa, Sásd, Vásá- rosdombó, Kaposszekcső a falujuk és Dombóvár a városuk — vagyis majdnem egyórás útnak néznek elébe —, azok nyugovóra térnek rögtön a beszállást követően. Fej alá huppan a táska hátoldalával, esetleg egy pulóver is gyűrődik rá, hogy puhább legyen; a lábról lecsúszik a cipő és újságpapírt tesznek a lábfejük alá. Sapka vagy kalap takarja féloldalason az arcot, erősen nyakba eresztik a zakót vagy pulóvert. Lehúzzák gz összes ablakrolót, ülve is elszenderednek, nyújtott lábbal, hátrafeszített nyakkal, óvatosan a sarokba húzódnak, hogy jól tartsák magukat. Az első röpke pihenés nyolc órai föld alatti hajrá után. Villámgyorsan berendezkednek az alvó, hortyogó szakaszok, a kártyás részek, az olvasósarkok, ahol villanyt is gyújtanak. A kártyások susto- rogva verbuválódnak, megszokott partnerek, sosem viccelnek. Ha nincs ki a csapat, akkor addig járják a kocsikat, míg össze nem áll. Éneklésről, hangszeren-ját- szásról nem hallottak. Nagyon ritkán nevetnek, legfeljebb egy jó, humoros bemondáson. Az elszánt újságolvasók nekibuzdulnak, aztán kezük lehanyat- lik — benne marad az újság —, és lassan fejük is bólogatva le- csuklik. Hajdan összejártak a rádióhallgató fiatalok és álomba szenderültek a reggeli muzsikától. Nehezen leltem ébrenlevőre. Szőcs László 1955-től vonatozik, 54 éves, kiszolgáló, Anna- aknán betonozik. Kaposszek- csői, ahogy Horváth Gyula és Király József is. Kísérőm, kalauzom maradt az „alvók vonatán”. — Három napig bírom mindössze 4—5 órai alvással, tovább nem, de csak akkor, ha odahaza sok a kiskerti dolog. Egyébként a nappali pihenés nem ér fel az éjszakaival. Tudjuk, ki hová valósi, ha elaludná a megállót, felrázzuk. A kalauz is ismer minket, alvótól nem is kér bérletet. A bányában éjjel két és három óra között a legveszélyesebb, akkor a szempilla ólomnehéz és ragad. Ha ébren akarok lenni, akkor beszédes társaságot keresek a vonaton, de ők is mindig csen-' desek, mert mindenütt botlani szunditokba. Éjjelre otthonról hozunk élelmet, de nem fogy el mind, és hajnalban, ha kedvünk szottyan, katonákat cserélünk. Általában „lenti emberek", vagy az idősebbek merülnek mély álomba gyorsan. Ingerlékenyek, feszültek vagyunk, de nem veszekedünk. A meleg az andalít, a zaj kábít, a zö- työgés mintha ringatna. Csak a fény, a nap bántja a szemet. Észrevesszük mindjárt, ahogy zöttyenünk, összekoccanunk, megcsúszunk, hogy új mozdony- vezetőt kaptunk. Az igazi vezető álomkönnyen viszi a vonatot. Nesztelenül, óvatosan jár az idegen is és a közéjük tartozó minden esetlensége, szögletessége ellenére is igyekszik nem zavarni a többieket. Amikor rágyújtanak, két tenyérbe bujtatják a sercenés fényét és fürgén karcolnak a gyufaszállal a foszforlapon. A fizikailag megviselt éjjeles, ha diskurál, akkor nagyon szívbéli a téma. így a kert, kertészkedés. a szőlő, az új bor, a foci és a horgászat jöhet szóba. A kiskertművelés módszereiről rendszeresen minifórum kerekedik ki, de ez az örök sláger. A 30 éves Szalai Lajos szeme környéke pirosas, valósággal égeti, csípi szemhéját az álmatlanság.- öt évet húztam le Kossuthon csillésként. Dombóvárról jártam be, most nemrég a schichtesen vizsgálok jegyet. Az elővájóban a ventillátor elviselhetetlenül dübörgött, nem is kaparó, ott mellet-préselő és meleg a levegő; ez is megviselt. Aztán a fürdés csak tovább bágyasztott. Azonnal eldőltem az ülésen, kinyújtottam a lábam, s nem álmodtam soha semmit; mindig más költött fel. Előfordult, hogy „dolgoztunk” hazafelé is, vagyis vitatkoztunk a benti dolgokról és nincs pardon, egymás szemébe mondtuk a hibákat. Krémusz Sándor 23 éves, segédvájár Béta-bányaüzemben, dombóvári, három éve vonatozik.- Nehéz helyen, a frontfejtésben dolgozok, 3—4 óra körül kegyetlenül érzem a gyengeséget. Kinn is megélhetnék, de nekem a bánya kell. Amikor letusolok hajnalban, az legalább két óra alvásnak számít. mégis, ingerültségem, levertségem nem szűnik. Ám a jó társaság felold és feldob, ha a barkácsolásról, a katonaidőről diskurálunk. Éjszakázás előtt déltől hétig fekszem, másképp kábult maradok, és az evés se megy. Mindig a többség dönt a mi vonatos csoportunkban, aki ez ellen vét, azt „kinézzük". Zúg. zakatol a műszakos-vonat; ~24 óra alatt hatszor rója le útját Komló és Dombóvár között. Hajnalban és kora éjszaka csak bányászok ülnek, szundítanak padjain. Amikor leszóllnak, ráköszönnek az alvókra, pedig azok ezt aligha hallják. Másfajta vonatismeretségek, mint úgy általában. Ebben izzik, lappang a munkahely gondja, feszültsége, ott vibrál a fejtés atmoszférája, mert ügyeiket itt is megvitatják, panaszt tesznek egymásnak, de sose haraggal és azért az örömön is osztoznak. Egy falu- és egy vonatbéliek társaságai, de az egész szerelvény is egy nagy közösség. Az éjszakázásból jövők 400-an haverok, komák, szomszédok, brigádtársak, jó barátok, még a nehezen elviselhető fáradtságban és az álomnélküli alvásban is. A mozdonyvezető - és ezt végül is bevallotta —, úgy vezet, hogy a benn ülők minden szakaszt első osztályúnak, párnázottnak érezzenek. Csuti János Óriási értékű, korszerű termelőeszközökkel rendelkeznek gazdaságaink
