Dunántúli Napló, 1978. október (35. évfolyam, 271-301. szám)
1978-10-21 / 291. szám
e Dunantmt napló 1978. október 21., szombat 4 műszaki könyvnapok újdonsága Az építőgépek — különösen a nagyértékű gépek és gépláncok — kihasználása joggal áll a társadalmi és méginkább a szakmai érdeklődés előterében. Mint minden jelentős állóeszköznél, itt is az üzemeltetés, szervezés, javítás, karbantartás valóságos tennivalóit kell megfogalmazni, minden érdekelttel megértetni és következetesen végrehajtani. A téma tehát nagyon időszerű: az építőgépészek ilyen jellegű szakmai találkozója immár hagyományosnak tekinthető, ugyanis harmadízben rendezte meg a Gépipari Tudományos Egyesület építőgépész és építőgépipari szakosztályai, az ÉVM műszaki fejlesztési főosztálya, valamint gép- és energiagazdálkodási önálló osztálya azt a szemináriumot, amelynek a közelmúltban Pécs adott otthont. A továbbiakban dr. Szabó János építésügyi és városfejlesztési államtitkár egy korábban elhangzott előadásából adunk közre szemelvényeket. Ma már szinte közhelynek számít, hogy a mennyiségben valamint minőségben növekvő építési feladatokat csak a következetes iparosítással, ezen belül az ésszerű gépesítéssel lehet megoldani. Ebből következik, hogy az építőipar számára mind több korszerű építőgépet kell beszerezni és működő- képességükről gondoskodni. Egyébként, a tervek szerint a hazai építőgép-állomány értéke 1990-re eléri a 28—30 milliárd forir\|ot. A gépállomány számszerű növekedése mellett elkerülhetetlen az újabb építési technológiák bevezetéséhez szükséges minőségi változás. Egyes berendezéseken már a programozott automatika is megjelenik. Komplex rendszerek A gépállomány minőségi változásával nem járt együtt a fenntartás módszerének és szervezeti rendszerének fejlődése. Célszerű tehát áttekinteni: hol tartunk, hogyan, milyen irányban kell ezen a területen előrelépnünk. A vállalatok gyakran az érvényben lévő utasításokat — szabványokat —, a biztonság- technikai előírásokat kivéve, még ahol alkalmazhatók lettek volna, sem vették figyelembe. Egyes vállalatok a ciklus-rend előírásokat legfeljebb irányelvként használták a tmk-tervek elkészítésekor, a gépeket azonban azok műszaki állapotára és a termelési körülményekre tekintettel adták javításba. A ciklusidők be nem tartása miatt a javításra kerülő gépek olyan állapotba jutottak, hogy sok esetben a javítás anyag- és bérköltsége éves szinten megközelítette a gép beszerzési árát, sőt, előfordult, hogy túl is lépte azt. Néhány építőipari vállalat felismerve a gépfenntartás jelentőségét, — így többek között a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat —, egyes kulcs- fontosságú építőgépekre korszerű fenntartási elveken alapuló rendszert vezetett be. Bár ezek a fenntartási rendszerek egymástól eltérőek, annak ellenére az adott helyzetben előrelépést jelentettek. Ma már felismert tény, hogy a korszerű építőgépek komplex fenntartási rendszert igényelnek, amely az új gépek üzembehelyezésekor végzendő 0 revíziós vizsgálattal kezdődik és a selejtezést követő bontással fejeződik be. A nagyértékű és a termelési folyamatban meghatározó szerepet játszó gépek, berendezések, valamint járművek fenntartására a műszaki állapotvizsgálaton alapuló megelőző fenntartás a legmegfelelőbb. A gépek előírt műszaki állapota mellett ez teremti meg a maximális élettartamot és az üzemeltetés optimumát. A műszaki állapotvizsgálat (diagnosztika) széles körű bevezetéséhez a módszer eszközigényessége, a vizsgálati módszerek kidolgozása és a jellemző paraméterek meghatározása miatt hosszabb időre van szükség: ma ez még csak járművekre és egyes mobil gépekre valóságos lehetőség. A gazdaságos fenntartás szóSzükség van korszerű javító szervezetekre Hidraulikus és elektronikus . irányítású berendezések rosan összefügg az alkalmazott javítási módszerrel. Ezért a fenntartási rendszer kidolgozásakor már figyelembe kell venni, hogy az kielégítse a főda- rabcserés, esetleg gépcserés javítási rendszer követelményeit is. A jelenlegi rendkívül pontatlan, szubjektív üzemóra nyíl vántartás helyett a gépekre, egyes fontosabb fődarabokra üzemóra számlálókat, illetve teljesítmény-adatrögzítő műszereket kell felszerelni (ezt a rendszert a BÉV már gyakorlatban alkalmazza). A szervezeti intézkedések velejárója, hogy az építőgépek fenntartási rendszerének kialakításakor szükség van megfelelő ügyviteli rendszer kidolgozására is. Az építőipari géppark fenntartásához jelenleg mintegy nyolcmillió óra/év javítókapacitásra lenne szükség, ezzel szemben alig több mint öt és félmillió óra/év kapacitással rendelkezünk. A gépállomány adott ütemű fejlesztése esetében változatlan műszaki feltételek mellett, 1990-re közel 19 millió óra/év javítókapacitásra lenne szükség, azonban a reálisan elérhető mérték mindösz- sze 9—10 millió óra/évre becsülhető. A gazdaságos javítás /egyik jellemzője a jól szervezett, az optimális kapacitás-kihasználást eredményező folyamat. Az iparág feladataihoz feltétlenül szükséges típusösz- szetétel mellett is csak a szakosított javítással adhat megoldást. A szakosított javítás ugyanis lehetővé teszi a nagyobb termelékenységű technológiák bevezetését, speciális berendezések, gépek, szerszámok, ellenőrző- és mérőműszerek gazdaságos alkalmazását. Az építőipar gépállományának ma még csak mindegy felét javítják szakosított műhelyekben. Az arány növelhető, de a mintegy 4900 típusból álló építőgépparkra teljes egészében nem terjeszthető ki. A szakosított javítóüzemek épületeinek és technológiai berendezéseinek mintegy ötven százaléka elavult, nem alkalmas a korszerű javítástechnológiai folyamat bevezetésére és megszervezésére. Nagyon időszerű tehát az építőgépfenntartás iparosítása és ami ezzel jár, a korszerű építőgépjavító szervezetek létrehozása. A szakosított gépjavítást három irányban kell továbbfejleszteni: az építőgépjavítással foglalkozó fázisok fejlesztésével, az építőipari vállalatok vertikumaiban rejlő kapacitások kihasználásával, valamint a komplex gépüzemeltetési szolgáltató vállalatok létrehozásával. Pontosabb információkat A gépjavítás minősége az alkatrész-ellátástól is függ. Alkatrész-készletezéssel több országos vállalat foglalkozik. Ezért is gyakran előfordul, hogy időnként egyes építőgépekhez túlzott a készlet, máskor a gépekhez, fődarabokhoz egyáltalán nem lehet alkatrészt beszerezni. Problémát okoz a készletgazdálkodás alacsony információs és szervezettségi szintje. Az alkatrész-készletezés helyzetének javításához szükség van egy olyan központi nyilvántartási rendszerre, amely a javítási feladatok ismeretében pontos információt szolgáltat az alkatrész-utánpótlás tervezéséhez és beszerzéséhez. Az alkatrész-ellátással összefüggő kérdés az alkatrész-felújítás. Ez a tevékenység, az új érték egyenlegében mindössze tíz százalékot tesz ki. A gazdaságos alkatrész-felújítás mennyisége az összesen felhasznált alkatrészértékhez viszonyítva harminc százalékra lenne növelhető. Ehhez azonban biztosítani kell a megfelelő sorozatnagyságot és a korszerű technológiákat. Az első hazai, toronyrendszerü automatizált beton gyár vezérlőhelyisége. Felépítették Pécsett az ÉLGÉP és a nyugatnémet ELBA-cég kooperációjában. Felvételünkön Ernst Mauderer vezetőszerelő, az automatika ellenőrzése közben. Fotó: Erb János Átadás előtt az automatizált betongyár Mindössze néhány napot kell várni arra, hogy megkezdődjenek az üzemi próbák hazánk első, toronyrendszerű automatizált betongyárában, ahol az adalékanyag betáplálásától, a kész beton kiadásáig minden gombnyomással történik. A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat leendő új központi telephelyén, az ÉLGÉP és a nyugatnémet ELBA-cég kooperációjában készülő korszerű üzemben megszűnik a fizikai munka, az óránként 55 —72 köbméter beton előállítását legfeljebb három szakember irányítja majd. A nagyfokú műszaki és technológiai előrelépést jól érzékelteti a következő összehasonlítás: a hasonló kapacitású és általánosan elterjedt betonelőállító üzemekben legalább tizenöten látják el ugyanazt a feladatot, amit harmadannyi ember végez majd a Pécs külvárosában átadásra váró üzemben. De fcmi teszi mindezt lehetővé? Az alap- és adalékanyagtárolókból a központi vezérlőben szolgálatot teljesítő kezelő gombnyomással ad parancsot arra, hogy a kívánt receptúrá- nak megfelelő betont állítsa elő a berendezés. A központi adattárolóban —, amely különben digitális egység — har- minckét-féle keverék receptjét raktározzák, s a technológiai utasítástól függ, hogy milyen minőségű betont állítanak elő. Automatikusan történik a kavicsfeladás, annak a megfelelő rekeszekbe való továbbítása, kiválasztása, adagolása, központilag vezérelt a cement, a víz, a folyékony vegyszer adagolás és mérés, a keverés és a mixerkocsiba történő továbbítás. A betongyár hosszabb áramszünetkor sem áll le, a helyi energiatorrás kétnapos üzemelést biztosít. A vezérlőben elhelyezett műszerekről leolvasható az adaBetonkészítés központi vezérléssel lékanyagok relatív nedvesség- tartalma, ezáltal elérhető a legkedvezőbb víz- és cementfelhasználás, amely gazdaságossági szempontból egyáltalán nem elhanyagolható. A beépített elektronikus szonda a homok nedvességtartalmát mutatja, amit kiskomputer számol át súlyszázalékra, tehát ily módon korrigálható a receptúrá- nak megfelelő mennyiség. A betongyár tervezői gondoltak a környezetvédelmi szempontokra is. A beépített pneumatikus szűrőberendezés kizárja a porveszélyt. A zárt technológiának köszönhetően a lecsapódott cementszemcsék nem kerülnek a szabadba, az így felfogott anyagot visszajuttatják a tárolókba, majd újra hasznosítják. A legkisebb meghibásodás esetén a gyártási folyamat automatikusan leáll, s a kezelő arról is információt kap a folyamatábráról, hol következett be az üzemzavar. A kiépített gőzrendszer egyébként lehetővé teszi, hogy az automatikus betongyár mínusz tizenöt fokos dermesztő hidegben is hibátlanul dolgozzon. Nem esett szó az üzemben alkalmazandó bizonylatolási rendszerről, amely ugyancsak automatizált. Az egyes szállítmányok anyakönyvi céduláján feltüntetik a frakció összetételét, mennyiségét, a beton előállításának időpontját, sőt a kártyára rávezetik az anyagot elszállító jármű rendszámát is. Egyébként a második ÉLGÉP— ELBA automatikus betongyár szerkezeti szerelése megkezdődött, ami ugyancsak Pécsett épül, a BÉV panelüzemében. Peddinghans-technológia a BÉV-nél A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalatnál évek óta gondot jelent a betonacél előkészítő- és szerelőkapacitás hiánya. A megoldást, a nyugatnémet Peddinghaus-cégtől vásárolt komplett betonacél megmunkáló üzem megvásárlása jelentette, melynek elkészülte után évente nyolcezer tonna anyagot készítenek elő a korszérű berendezések, háromezerrel többet, mint a korábbi vasasüzemben. A BÉV központi telephelyén létesítendő csarnokban e hét végén kezdődik a technológiai szerelés és november végén működésbe lép az első magyarországi komplett betonacél megmunkáló üzem. Néhány szót a technológiáról! A vasanyagot a tárolóboxokból villamos csörlő húzza a vágóasztalra, ahol beállítják a darabolandó hosszt, a darabológépről az anyagot görgősor juttatja a következő művelet elvégzéséhez a hajlítógépekre. A megfelelő profilú betonacél ezt követően címkézve, diszpozícióval ellátva hagyja el az üzemet, amit a tnunka- helyre szállítanak. A Pedding- haus-típusú berendezések kiszolgálásához maximum tizenkét fő elegendő. Ezt a munkát korábban százötvenen végezték. Az üzemből kikerülő mennyiség fedezi a BÉV betonacél szükségletét. Az előregyártás megoldásával a felesleges létszám foglalkoztatását a helyszíni szerelésnél biztosítják majd. Szakkonyv a nyomásos öntésről Pécsi gépészmérnök fordításában Érdekes könyvújdonsággal lepte meg az idei műszaki könyvnapok alkalmával a szakembereket, a Műszaki Könyvkiadó. Az alumínium- és színes- fémöntészettel foglalkozó műszakiak körében minden bizonnyal sikerre tarthat számot a Nyomásos öntés című könyv, amelyet Ritter Mátyás pécsi gépésznpérnök fordított magyar nyelvre. A színesfém- és alumíniumöntvények gyártása, illetve felhasználósa hazánkban az utóbbi években rohamosan növekszik, ezért több vállalat , és szövetkezet épít új öntödét, illetve korszerűsíti meglévő üzemeit. Az öntvénytömegcikk- gyártás gazdaságos eljárása a nyomásos öntés. Az iparnak, e szakterületet ismertető irodalom iránti igényét kívánta kielégíteni a Műszaki Könyvkiadó ezzel a szakkönywel. A kötet összehasonlítja a nyomásos öntési eljárást más tömeggyártási módokkal, részletesen ismerteti a nyomásos öntésre alkalmas anyagokat és eljárásokat, az olvasztó és hőntartó kemencéket, valamint a használatos segédberendezéseket és műszereket. A nyomásos öntvény tervezésével kapcsolatos ismeretekről szóló részek nem csupán az öntőszakemberek számára hasznosak, hanem a megrendelők részére is. A német nyelvről fordított könyv igen lényeges része, a nyomásos öntőszerszámok szerkesztésével és gyártásával foglalkozó fejezet. A kötet útbaigazítást nyújt az öntési technológiák kidolgozására az öntvények bonyolultságának és az ötvözet jellegzetességének figyelembevételével, továbbá tárgyalja a nyomásos öntéssel rokon, nyomás hatására dermedő öntvényeket, a kisnyomású öntési eljárást és az e téren elért eredményeket, tájékoztatást nyújt a hazai, nyomásosán öntött szabványos anyagokról is. A nyomásos öntésnek a Zsiguli programban is jelentős szerepe van és hazánk egyik legjelentősebb nyersanyag kincsének, az alumínium feldolgozásában is számottevő a jelentősége, Egyébként, az első hazai gyártmányú nyomásos öntőgépet néhány esztendeje a pécsi Vasas Ipari Szövetkezetnél fejlesztették ki, melynek annak idején Ritter Mátyás is egyik alkotója volt. A prototípus két esztendeje működik a szövetkezet pellérdi színesfémöntödéjében és a tervek szerint a PG 100 típusú berendezésből jövőre hármat állítanak majd elő. Az oldalt összeállította: Salamon Gyula 8SS5HBBW5"'?'' - i'K'* ! .-j-'-.M «í Az első hazai gyártmányú nyomásos öntőgép prototípusa: a PG 100-as berendezést a Pécsi Vasipari Szövetkezetnél fejlesztették ki.
