Dunántúli Napló, 1978. október (35. évfolyam, 271-301. szám)

1978-10-18 / 288. szám

e DunantQli napló 1978. október 18., szerda ÍA# égés* lakóteleppel tegezödünk' Négygyerake5 összkomfort KISZ-lakótelep, Március -21. tér 7. szám, II. emelet, 6-os ajtó. A Tihanyi család átlag­életkora 13 év. Az anya, Mari­ka 28 éves, az apa, Imre 31 esztendős. A gyerekek között a 7 éves Attila a korelnök. Marietta húga első osztályos. Négy és fél éves Gábor öccse óvodás, a 14 hónapos Bálint pedig még otthon ismerkedik a világgal. — „Rókavadászaton" ismer­kedtünk össze, 1966-ban Gyu­lán — kezdi a történetet Imre. — Mindketten elektroműszeré­szek vagyunk és az MHSZ-nél ezt a sportot választottuk. Én nem voltam valami jó „róka­vadász" és az elrejtett adóké­szüléknél jobban érdekelt Ma­rika. Rádiósnyelven: egyforma volt a hullámhosszunk. Gyak­ran találkoztunk, aztán meg­untam az utazgatást Abda és Pécs között, 69-ben összehá­zasodtunk. Marika: — Én olvastam 1972-ben az újságban a KISZ lakásépítési akciójának a hirdetését. Jelent­keztünk és elkezdtük a pénz­gyűjtést. 35 ezer volt a beug- ~ ró. Az 1974 novemberi költö­zésre együtt volt a szükséges összeg, meg már három gyerek is. Szóval szerencsénk volt, mert könnyen kaptunk itt la­kást és közben megjelentek az új lakásügyi jogszabályok és végülis semmit sem kellett fi­zetnünk. Visszakaptuk a spó­rolt pénzt és abból rendezked­tünk be. A Tihanyi család havi jöve­delme valamivel több, mint 6000 forint. A családfő a Zsol- nay gyárban dolgozik naponta 6-tól 2-ig, 3600 forintért. Ma­rika havi 1000 forint gyermek­gondozási segélyt kap kézhez. 1520 forint a négy gyermek után járó családi pótlék. Imre: — Mindig az az elég, ami van. Abból kell megélnünk, pa­nasz nélkül, tisztességgel. Ne­künk sohasem voltak súlyos anyagi gondjaink. Most havi 290 forint a törlesztés. Van ta­karékbetétkönyvünk, minden hónapban félreteszünk 500- 600 forintot. Nem kell különö­sebben spórolnunk sem. A gye­rekek mellett jutott sztereó rádióra és automata mosógép­re, nyaralásra és varrógépre. Már csak a kocsi hiányzik. Mi is feltettük magunknak a ki­csi vagy kocsi kérdést és azt válaszoltuk, hogy mit ér a ko­csi kicsik nélkül. Pár év és el­jön az autóvásárlás ideje is. Marika: — Az ismerősök olykor rész­véttel néztek ránk, amikor megtudták, hogy négy gyere­ket nevelünk. „Hát nektek ennyi van ... és hogy bírjá­tok? Ugye nem akartátok?" Ma mór mosolyogva válaszo­lok az együttérző kérdésekre. Minálunk nem véletlenül jöt­tek a gyerekek. Négy gyereket akartunk. Négy gyerek nem négyszer annyi gond, mint egy gyerek. Négyszer annyi öröm és legfeljebb dupla gond. Van, amikor 7-8 gyerek szaladgál a lakásban — vagy ennyire kell figyelni az udvaron —, mert a szomszédok elmennek valahová és mi vigyázunk az ő srácaik­ra is. A lépcsőházban hat lakás van. A földszint 1-ben egy el­vált asszony él a fiával. Mel­lettük egy mérnöktanár házas­pár két gyerekkel. Az I. eme­leten egy orvosházaspár lakik és egy diák testvérpár. A II. emeleten Tihanyiék szomszédja egy kereskedő-házaspár 2 kis­gyermekkel. Imre: — Először az OTP-nél talál­koztunk a leendő lakótársak­kal. Én egy kicsit másként képzeltem egy ifjúsági lakóte­lep megszületését. Szerettem volna részt venni a saját ott­honom építésében. Azt hiszem, hogy a közös munka összeko­vácsolta volna a leendő lakó­társakat. Négy éve lakunk itt, 97 más családdal együtt a lakótelepen és hosszú ideig tartott az ismerkedés, amit persze a gyerekek nagyon megkönnyítettek. Ma már szinte az egész lakóteleppel tegeződünk. Marika:- A lakásavató ismerkedés­re a földszinten jött össze a lépcsőház, 1974 telén. Azóta minden lépcsőházbeli szom­széd nevenapját közösen ün­nepeljük. Nem határoztuk mi ezt el, azt hiszem, hogy a Se­resék kezdték a meghívást és azóta ez hagyománnyá vált. A gyerekek születésnapján min­den lakásban megtartjuk a ba­bazsúr! Azt hiszem, hogy en­nek köszönhetően ebben a házban még nem volt vesze­kedés a szomszédok között. Ha valahol néhanapján hango­sabb a lemezjátszó, akkor meg­értjük, hiszen itt minden lakó fiatal. Imre: — Persze nem ártott volna, ha a tervezők egy klubot is álmodtak volna az ifjúsági la­kótelepre, mert nyáron még csak-csak találkozunk az ud­varon, de télen kicsik a laká­sok egy kiadósabb összejöve­telre. Fényképalbumot lapozunk, miközben a televízióban Temp­lar karatézik. Marika és Imre amatőr fótosok. Finn házaspár mosolyog az egyik felvételen... — Lauha és Tauno Lahti vá­ros kórusában énekelnek — idézi az emlékeket Marika. Én a Mecsek Kórusban vagyok az egyik szoprán és Finnország­ban ismerkedtem meg Tauno- ékkal. Meghívtuk őket. A gyerekek beköltöztek hoz­zánk és a vendégeké lett a másik szoba. De más dalosok­kal is jóban vagyunk, ezen a képen a rostocki Brigitte és Jutta látható. Vitray műsora, a Csak ülök és mesélek jut eszembe, ami­kor kiderül, hogy Marika a négy gyerek mellett még éne­kel, finnül tanul a népfrontnál és elvégzett három különböző tanfolyamot szabás és varrás ügyekben. A zsúfolt könyves­polcok tanúsága szerint még olvasásra is jut ideje. Imre szabadidejében otthon barkácsolgat. Ébresztőóráját összekötötte egy elektromos csengővel, mert így könnyeb­ben egy a :iv,5-ös ébredés. Marika is ekkor kel, mert reg­gelit készít férjének és Gábor­nak, aki a Zsolnay óvodába jár. Utána pedig már kelnek fel sorban az iskolások is és Bálint is követelőzik. Késő este van, mikor búcsúz- kódunk. A teraszról végiglátni a várost. A harkányi út fé­nyeit, a 25 emeletest, az erő­művet, a Kálvária dombot. A körbejáró tekintet a fregoli- szárítón akad meg, ahol leg­alább ötven zokni és trikó lóg a köteleken. A Tihanyi házaspárnál egyébként ez a csütörtöki ösz- szejövetel amolyan búcsúest volt, mert már összepakoltak a költözködéshez. Még e hó­napban megkapják a három és fél szobás új otthont Lvov- Kertvárosban. Erdős Ákos Az ifjúsági parlamentek előtt K özel egy évtizede fogad­ta el pártunk Központi Bizottsága ifjúságpoli­tikai határozatát, amely köny- nyen érzékelhető változások fo­lyamatát indította el az ifjúság­ról való társadalmi mértékű gondoskodás tekintetében is. Határkőként tartjuk számon e határozatot. Ennek oka az, hogy egyértelművé tette mind az ál­lami, mind a társadalmi szerve­zetek felelősségét és feladatait e politika végrehajtásában. Az ifjúságpolitikai határozatot ezért követte az ifjúsági törvény és más jogszabályok, s ezzel immár az állami politika kiemel­kedő jelentőségű feladatai kö­zé került az ifjúság sokoldalú nevelése, fejlődése feltételeinek biztosítása. E politika és a nyomában ki­bontakozó társadalmi folyama­tok oezsdítően hatottak egész ifjúságunk gondolkodására, s egyben az ifjúsági mozgalom fejlődésére is. Ez különösen a fiatalok társadalmi, közéleti ak­tivitásában nyilvánult és nyilvá­nul meg. Az ifjúsági parlament mint a fiatalok közéleti tevékenységét és a munkahelyi demokráciát továbbfejlesztő intézmény, ma már elválaszthatatlan, állandó­an erősödő és színesedő szo­cialista demokráciánk fórum- rendszerétől. Ezért immár har­madszor rendezik meg ország­szerte ezeket a ..oarlamente- ket”. A vállalatoknál, szövetke­zeteknél, különböző intézmé­nyekben és tanintézetekben ok­tóber 15. és december 15. kö­zött összegyűlnek a fiatalok és találkoznak a munkahelyi, tan­intézeti vezetőkkel, hogy közö­sen értékeljék az ifjúságpoliti­ka megvalósulásának helyzetét, az előző parlamenteket követő­en elfogadott ifjúságpolitikai in'ézkedési tervek végrehajtá­sát. Az ezévi ifjúsági parlamentek jelentőségét növeli az a tény, hogy lehetőség nyílik a KISZ Központi Bizottsága 1977 októ­beri, 0 KISZ feladatairól az if­júság érdekeinek képviseleté­ben és ^delmében — szóló ha­tározatainak széles körű megis­mertetésére. Jogos várakozás előzi meg a fiatalok részéről ezeket a ren­dezvényeket, hiszen az előző parlamentek értékelése során a fiatalok számára is egyértelmű­vé vált, hogy az ifjúsági parla­ment alkalmas arra, hogy a fia­talok legszélesebb körét bevon­ja az őket érintő kérdések meg­vitatásába, illetve megoldásá­ba. De a parlamentek egyben nagy lehetőséget rejtenek ma­gukban az állami, a gazdasági vezetők számára is, akik a KISZ segítségével mozgósítani tudják a dolgozók egy jelentős részét a gazdasági célok megvalósítá­sára, a hatékonyabb és jobb munkavégzésre. Az 1978. évi munkahelyi, in­tézményi ifjúsági parlamenteket a Minisztertanács, a SZOT és a KISZ KB együttes határozatának megfelelően az 1976-ban jól be­vált elvek alapján rendezik meg az állami, a KISZ és a szakszer­vezeti szervek. E szerveknek gondoskodniuk kell arról, hogy az ifjúsági parlamenteken a gazdasági intézményi vezetők értékeljék a korábban elhang­zott és elfogadott javaslatok megvalósításának helyzetét, hogy tájékoztassák a „képvise­lőket" a megtett intézkedések­ről. Mindezekkel együtt, s ve­lük természetesen egységben, az egész társadalom, benne a fiatalok általános és közös ér­dekeiről, az V. ötéves terv mun­kahelyi, intézményi célkitűzései­nek időarányos, helyzetéről is szó esik majd. A cél az, hogy vezetők és ve­zetettek, fiatalok és idősebbek közösen keressék, közös felada­taik megoldásának módját. E közös gondolkodás eredményeit most is intézkedési tervekbe kell foglalni és az ifjúsági paTia- mentek résztvevői egyetértési jogukat gyakorolhatják az in­tézkedési tervek felett. A KISZ-szervezetek mint a ko­rábbiakban, úgy most is fele­lősséget éreznek az ifjúsági par­lamentek sikeres megrendezé­séért mozqósítva tagjaikat, s egyben ellátva fontos feladatu­kat, tagsáquk és minden fiatal joqos érdekeinek képviseletét. A KISZ-szervezetek mint máskor, úgy most is a pártszervezetek, a kommunisták segítségével vesz­nek részt az előkészítésben és igénylik támogatásukat a vitás kérdések egyeztetésében is. A felkészülés során a KISZ- szervezetek fontos feladata az is, hogy a gazdasági vezetés beszámolójához kapcsolódva értékeljék az elmúlt időszakiján végzett ifjúságpolitikai munkát, az elmúlt parlamenteken el­hangzott felvetések kapcsán tett intézkedések hatását, vala­mint, hogy minősítsék a követ­kező időszakra szóló intézkedé­si tervet. A z ifjúsági törvény által életre hivott parlamen­tek azokban az intéz­ményekben váltak valóban a közös gondolkodás fórumaivá, ahol a qazdasági, állami veze­tők felelőssége a fiatalok köz­életi aktivitásával találkozott. Idén is csak ez lehet a siker zá­loga. Dr. Varga-Sabján László, a Baranya m.-i KISZ Bizottság titkára Kalákáról — kalákában Az újságíró kérdéseire is kalákában válaszolnak! Az egyik mondatát a másik erő­síti vagy cáfolja, — kritikai vagy egyetértő gesztussal kí­sérik. Néha egész kis kánon alakul prózában, máskor csak némi ritmusos kíséret. Azt hiszem, kottapapírra kel­lett volna írni a velük folyta­tott beszélgetést, úgy jött vol­na ki, alá- és fölé helyezett hangsúlyokból és ellenpon­tokból — az összhang. A Kaláka együttes 1969. november 29-én alakult. Né­gyen vannak, a Gryllus test­vérek, Dániel és Vilmos, Rad- ványi Balázs és Huzella Pé­ter. Közülük hárman együtt jártak általános iskolába, ze­nei általánosba. — Nagyon jó alapokat kap­tunk. A naponta felhangzó közös éneklés, a kamaraze­nélés, a kórusgyakorlat indí­tott el bennünket, s jelölte ki az útunkat. Külföldön úgy ha­tározzák meg együttesünk ho­vatartozását, hogy „főik group”. Mert nem elektromos hangositással dolgozunk, „né­pi hangszeres, énekes cso­port” vagyunk. — Ez azt is jelenti, hogy ki­lógunk a különféle skatulyák­ból. (Néha ez jó, néha meg hátrányos.) Ritkán játszunk „népzenét", saját szerzemé- nyűek a számaink. A legtöbb­ször irodalmi alapanyaggal dolgozunk, verseket zenésí- tünk meg, mégsem csupán irodalom a műsorunk, hiszen a zene változtat, változtathat a vers irodalmi akusztikáján. Most, a rádióban a sanzon- rovat foglalkoztat bennünket, bár aki szigorúan veszi, az mégsem tart bennünket san­zonénekesnek. — Amikor elkezdtük, több­féle út állt előttünk. Virágzott a beat, az akusztikus együt­tesek egész sora aratott si­kert. Már megvolt az első pol-beat fesztivál is. Hozzánk az ősi népzene állt közel. Az ösztönösnek mondható egy­két év után rájöttünk arra, hogy nem elég a sláger férc­szövege. A népi ihletésű ze­néhez igényesebb szöveg szükséges. Ekkor folyamod­tunk a versek megzenésítésé­hez. — Eleinte mi is 2—4 perces „számokat" készítettünk. (Az elsők között volt Petőfi: Megy a juhász a szamáron, Arany: Egri leány.) Majd hosszabb versekkel próbál­koztunk. Most is repertoáron van Weöres Sándor: Az éj­szaka csodái. A nagy vállal­kozások egyike volt az Anti­goné kórusának „eljátszása" zenével, Latinovits, Mensáros, Kozák András, Monori Lilt társaságában. Erről rádiófel­vétel is készült. A Thália Szín­házban A hétfejű tündérben ugyancsak mi adjuk a zenét. Most pedig részesei vagyunk egy érdekes kísérletnek: Shakespeare Hamletiének monodráma változatát mond­ja el Kozák András. Az ösz- szes többi szerep a miénk. Zenével jelenítjük meg Clau­dius udvarát és Offélia őrü­lését, a színészek szereplését, s a szellem hangjait egyaránt. — Ennek okán kibővült a nézőink, hallgatóink köre is; míg a beategyüttesek általá­ban kortársainknak és a ná­luk fiatalabbaknak zenélnek elsősorban, a mi fellépésein­ken már megjelenik az idő­sebb generáció is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom