Dunántúli Napló, 1978. október (35. évfolyam, 271-301. szám)

1978-10-14 / 284. szám

2 / Dunántúlt napló 1978. október 14., szombat Közlemény az MSZMP KB 1978. október 12-i üléséről (Folytatás az 1. oldalról) vérpáríok összefogásának erő­sítéséhez. Pártunk képviselői tárgyaláso­kat folytattak a Német Szociál­demokrata Párt, a Chilei Szo­cialista Párt, a Japán Szocialis­ta Párt és a Belga Szocialista Párt hazánkba érkezett küldött­ségeivel, részt vettek a Jamaicai Népi Nemzeti Párt és az Angol Munkáspárt kongresszusán. A megbeszélések elősegítették egymás helyzetének és állás­pontjának kölcsönös, alaposabb megismerését, az együttműkö­dés további lehetőségeinek fel­tárását a béke és a nemzetközi biztonság megszilárdításáért, az egyetemes emberi haladásért folytatott tevékenységben. 6 Hazánk külpolitikai céljait, • az enyhülés és a társadalmi haladás ügyét az elmúlt idő­szakban is jól szolgálta a Ha­zafias Népfront, a békemozga­lom, a Magyar Szakszervezetek, a Kommunista Ifjúsági Szövet­ség és más társadalmi, tönteg- szervezetek és mozgalmak szé­les körű, aktív nemzetközi tevé­kenysége. Jelentős esemény volt a havannai vilógifjúsági talál­kozó, amely előmozdította a tár­sadalmi haladás, a "Béke, a né­pek közötti barátság ügyét és az imperializmus elleni harcot. A találkozón a magyar fiatalok küldöttsége méltóképpen képvi­selte ifjúságunk, népünk törek­véseit. II. A Központi Bizottság áttekin­tette az építő- és építőanyag­ipar helyzetét, meghatározta továbbfejlesztésének feladatait. Megállapította, hogy az építő­ipar munkájáról szóló 1964. évi határozata elérte célját, az iparág fejlődése meggyorsult. Nagy teljesítményekre képes építő- és építőanyagipar jött létre, amely növekvő arányban járul hozzá a nemzeti jövede­lemhez, a nemzeti vagyon gya­rapításához. i Az építőipar termelése !• I960 óta megháromszoro­zódott. Az utóbbi években a termelés növekedése a munka termelékenységének emelkedé­séből származott. Ipari és me­zőgazdasági üzemek százai épültek fel, illetve bővültek új egységekkel, köztük olyan jelen­tős létesítmények, mint a Gaga­rin Hőerőmű, az Ajkai Timföld­gyár, a Péti Műtrágyagyár, a Hejőcsabai Cementgyár, a Du­naújvárosi Hullámpapírgyár, a Gyulai Húskombinát, a Zala­egerszegi Hűtőház. Felújult és bővült az ország úthálózata, megkezdődött az autópályák építése. A már kiépült metróvo­nalak lényegesen javították Bu­dapest tömegközlekedését. Az építőipar eredményeiről tanúskodik a 15 éves lakásépí­tési terv túlteljesítése, az egész­ségügyi, oktatási, kulturális és sportintézmények bővülő háló­zata és sok más, a lakosság életkörülményeit javító létesít­mény. A nagyarányú építkezés nyomán városaink fejlődtek, nagy részük korszerű városköz­ponttal és lakótelepekkel gaz­dagodott. Több új szocialista város született. Sokat változott a községek arculata is hazánk­ban. Lényegesen előrehaladt az építés •iparosítása, emelkedett műszaki színvonala. Szélesebb körben alkalmazzák a korszerű építési módokat és technológiá­kat. Az építőipari gépek teljesít­ménye négyszeresére nőtt. Tíz házgyár létesült, amelyek össz- kapacitása évi 30 ezer lakás felépítését teszi lehetővé. Meg­kezdődött a könnyűszerkezetes építési program végrehajtása. Építőanyagipari üzemek re­konstrukciója és új üzemek lé­tesítése lehetővé tette a nép­gazdaság és a lakosság igé­nyeinek jobb kielégítését. Az építő- és építőanyagipar fejlődésével egyidejűleg javul­tak az ágazat dolgozóinak élet- és munkakörülményei, növeke­dett a szakmai hozzáértésük, politikai és általános műveltsé­gük. A Központi Bizottság elisme­réssel állapította meg, hogy az építőipar jelentősen hozzájárult társadalmi, gazdasági és tele­pülésfejlesztési céljaink megva­lósításához. Az eredmények fő forrása az építő- és az építő­anyagipar dolgozóinak áldozat­kész munkája. Ezen belül ki­emelkedő a dolgozóknak mint­egy a felét kitevő törzsgárda, valamint a szocialista brigádok helytállása, példamutatása. A Központi Bizottság az épí­tő- és építőanyagipar nagy eredményeinek elismerése mel­lett rámutatott arra is, hogy ob­jektív és szubjektív okok miatt az ágazat fejlődése nem volt egyenletes, és elmaradt az igé­nyek növekedésétől. A felada­tok teljesítését ma is nehezítik az építőipar belső aránytalan­ságai. Elmaradás főleg a szök­és szerelőipari, a közművesítési, a mélyépítési és az épületfenn- t rtási tevékenységben mutatko­zik. Az építőipari gépek sokfé­lesége miatt nehéz az alkatrész- ellátás. A munka szervezettsége nem igazodik kellően az építés iparosodásának követelményei­hez; nem megfelelő a gépek és a munkaidő kihasználása, még sok a jogos minőségi kifogás. A feladatok tervszerű teljesí­tését, a beruházások program- szerű megvalósítását hátráltatja, hogy sokszor nem megfelelő a beruházások előkészítése, az építésben részt vevő vállalatok együttműködése. A rendelkezés­re álló építőipari kapacitáshoz képest még mindig sok a meg­kezdett beruházás. Az indokolt­nál hosszabb a kivitelezési idő, gyakran túllépik az előirányzott költségeket. A lakásépítés terv- szerűségét, folyamatosságát ne­hezíti a hiányos terület-előké­szítés. A lakosságnak sok gon­dot okoz, hogy a lakásépítés ütemével nem tart lépést az is­kolák, az egészségügyi és a szolgáltató létesítmények meg­építése. ^ A Központi Bizottság meg- állapította: a XI. kongresz- szus határozataiban, a párt programnyilatkozatában kitűzött célok megkövetelik az építőipar teljesítőképességének jelentős növelését, az irányítás, a szer­vezettség színvonalának eme­lését. Az építő- és az építő- anyagiparnak az eddiginél tervszerűbben, hatékonyabban, jobb minőségben kell kielégíte­nie a gazdaság fejlesztését és az életkörülmények javítását szolgáló építési igényeket. Az építőipar erőforrásait min­denekelőtt az állami nagyberu­házások, az export-árualapok bővítését szolgáló beruházások meggyorsítására, a lakások és a hozzájuk kapcsolódó létesít­mények felépítésére kell össz­pontosítani. Ezzel egyidőben nagyobb figyelmet kell fordíta­ni az épületfenntartási, felújí­tási munkák meggyorsításához szükséges feltételek biztosításá­ra. Folytatni kell az építés ipa­rosítását. Hazai adottságaink és a szocialista nemzetközi mun­kamegosztás lehetőségeinek jobb kihasználásával javítani szükséges az építő- és építő­anyagipar technikai felszereltsé­gét, műszaki színvonalát, anyag- és alkatrészellátását, ösztönözni kell a korszerű épí­tési módok gyorsabb és na­gyobb arányú elterjedését. Alapvető követelmény a veze­tés, az üzem- és munkaszerve­zés színvonalának emelése, a rendelkezésre álló eszközök és munkaerő ésszerűbb felhaszná­lása. Az építőipar termelésének a növekedése a jövőben is a munka termelékenységének emelkedéséből származzék. Ha­laszthatatlan teendő a munka­erő-gazdálkodás javítása, a tervszerű foglalkoztatás biztosí­tása. A szakmai képzés és to­vábbképzés, a közép- és felső­fokú szakoktatás igazodjék méginkább a gyakorlati követel­ményekhez. Az anyagi és erkölcsi elis­merés az eddigieknél jobban fejezze ki az elvégzett munka minőségét, a kiemelkedő tel­jesítményt. Szélesebb körben kell alkalmazni a teljesítmény­bérezés olyan formáit, ame­lyek a szervezettebb, a jobb minőségű és a hatékonyabb munkára ösztönöznek. Lénye­gesen javítani kell a munka- fegyelmet, a munkaidő kihasz­nálását. A gazdasági és műszaki ter­vezésben, a kivitelezésben egyaránt szigorúan érvényesí­teni kell a takarékosságot. ' Az építőanyagipar fő feladata, hogy az építőipar és a lakos­ság igényeit egyenletesebben, javuló színvonalon elégítse ki. Hasznosítsa jobban a hazai nyersanyagvagyont, bővítse az építőanyagok kínálatát, növel­je a gazdaságos exportot. Fejleszteni kell az építési ágazat ipari hátterét. A kohá­szat, a gép- és a vegyipar, a fa- és a textilipar gondoskod­jék az ehhez szükséges kapa­citásokról. Az ipar, a kereske­delem és a szállítás maga­sabb színvonalon elégítse ki az építőipar szükségleteit. Tovább kell javítani az épí­tő- és építőanyagipar dolgo­zóinak élet- és munkakörülmé­nyeit, szociális, kulturális el­látását. A változó munkahely­ből, a családtól való távollét­ből eredő hátrányok ellensú­lyozására intézkedések szüksé­gesek. Folytatni kell a mun­kásszállók építését és a meg­lévők korszerűsítését. “> Az építési igények és az •• építőipar kapacitása közöt­ti jobb összhang megteremtése megköveteli a központi tervező- és irányító munka színvonalá­nak emelését. A népgazdasági terv jobban alapozza meg az építőiparnak a többi ágazattal arányos, összehangolt, a szük­ségletekhez igazodó fejleszté­sét. A gazdasági szabályozó rendszer segítse elő, hogy az építőipar fejlődése és munkája szorosabban kapcsolódjék a népgazdasági tervben előirány­zott feladatokhoz; számoljon az építési ágazat sajátosságaival. Nagy figyelmet kell fordítani a beruházási folyamat szerve­zettségének javítására, a beru­házók, a tervezők és a kivite­lezők kölcsönös érdekeltségé­nek fejlesztésére, együttműkö­désük erősítésére, a szerződések fegyelmezett teljesítésére. A beruházó, a tervező és a kivi­telező közösen alakítsa ki a megvalósítás programját. Ér­dekeltségük és felelősségük szo­rosan kapcsolódjék az elfoga­dott program végrehajtásához. Az építő- és építőanyagipar előtt álló feladatok magasabb követelményeket támasztanak az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium irányító munkájá­val szemben is. A minisztérium fordítson megkülönböztetett fi­gyelmet a műszaki-technikai fej­lődés meggyorsításának előse­gítésére, az állami, a szövet­kezeti, a házilagos építőszerve, zetek arányos fejlesztésére. Ösztönözze és támogassa a vál­lalatok kezdeményezéseit. A minisztérium erősítse kap­csolatait az egyes építőipari szervezeteket irányító, felügye­lő főhatóságokkal és a taná­csokkal. Az építőipar országos vállaló, tai összpontosítsák tevékenysé­güket a népgazdaság lefonto- sabb beruházásainak megvaló­sítására. A területi állami épí­tőipari vállalatok készüljenek fel növekvő és többirányú fel­adataik ellátására, fejlesszék az ehhez szükséges szerelő, szak­ipari és egyéb kapacitásaikat. A mezőgazdasági építkezések jelentős részét ezután is a me­zőgazdasági üzemek építőszer­vezetei végezzék. Az építőipari szövetkezetek, a tanácsok irá­nyítása alatt működő vállalatok továbbra is. elsősorban a la­kosság építési igényeit elégít­sék ki. Az építő- és építőanyagipari vállalatok az eddigieknél szé­lesebb körben alkalmazzák a korszerű irányítási és vállalat- szervezési módszereket. A sza­kosítás előnyeinek kihasználá­sa érdekében erősítsék és fej­lesszék tovább a vállalatközi együttműködést. A A tudományos kutatás job- ban kapcsolódjék az építő­ipar igényeihez, feladataihoz. Az ágazati kutatómunka a rendel­kezésre álló kapacitások ész. szerűbb, koncentráltabb fel- használásával segítse a kor­szerű gyártási eljárások meg­alapozását. A kutatóintézetek aktívabban vegyenek részt tu­dományos eredményeik gyakor­lati bevezetésében; fordítsanak figyelmet a külföldi kutatási eredmények átvételére, alkalma­zására, továbbfejlesztésére. A műszaki tervezés fontos feladata: az új technológiák, az anyaggal és energiával taka­rékoskodó építészeti megoldá­sok, a tipizált és szabványosí­tott elemek széles körű alkalma­zása, az anyagi lehetőségeink­kel arányban álló, rendelteté­süknek jól megfelelő létesítmé­nyek tervezése. A műszaki tervezők, az építő­művészek mindezt figyelembe véve törekedjenek esztétikus, változatos, a környezettel össz­hangban álló építészeti megol­dásokra. III. A Központi Bizottság megtár­gyalta és jóváhagyta a lakás­építés és -gazdálkodás 1990-ig szóló tervének irányelveit. Meg­állapította, hogy a lakáshelyzet­ben fordulatot eredményezett az 1961—1975 közötti 15 éves lakásépítési terv sikeres befeje­zése, 1 millió 50 ezer új lakás felépítése. Ebben az időszakban az ország lakosságának egyhar- mada, több mint egymillió csa­lád költözött új lakásba. A la­kásépítés az utóbbi években is lendületesen folytatódott: az idei várható teljesítéssel együtt az V. ötéves terv első három évében több mint 270 ezer la­kás épül fel. A lakásviszonyok további ja­vítása a jövőben is fontos fel­adat. Arra kell törekedni, hogy az állam és a lakosság együt­tes erőfeszítésével 1990-ig a la­kásigények nagy része fokoza­tosan kielégíthető legyen. Az új lakások építésével egyidejűleg meg kell gyorsítani a régi laká­sok felújítását és korszerűsíté­sét; javítani kell a lakásgazdál­kodást. I A második 15 éves lakás- • építési terv 1976—1990 kö­zött 1 millió 200 ezer új lakás felépítését irányozza elő. A népgazdaság teherbíró­képességével összhangban kell növelni atakások átlagos alap­területét, és javítani kell fel­szereltségüket, minőségüket. A sokrétű és változó igények ki­elégítése végett növelni szüksé­ges mind a nagy családok el­helyezésére, a többgenerációs együttélésre alkalmas többszo­bás lakások, mind a gyermek­telen házaspárok és az egye­dülállók részére megfelelő ki­sebb lakások arányát. Folytatni kell a nyugdíjas-házak építését is. Az új lakások nagyobb része koncentráltan, korszerű kivitele­zésben és mintegy 50—60 száza­léka többszintes épületekben létesüljön. A nagyvárosok és általában a városok lakáshely­zetét gyorsabb ütemben kell ja­vítani. Az új lakásoknak mint­egy kétharmada a városokban, ezen belül Budapesten 300 ezer lakás épüljön fel. A városi lakások növekvő há­nyadát városrész nagyságú ne­gyedekben kell felépíteni. Az oktatási, egészségügyi, kereske­delmi és más szolgáltató léte­sítmények az új lakásokkal egyidőben készüljenek el. A községekben a jövőben is zömé­ben egyedi családi házak épül­nek, de eTő kell segíteni a be­építhető területek ésszerűbb hasznosítását, a telepszerű, több lakásos családi házak számának növelését. A lakások fenntartása, fel- “• újítása, korszerűsítése* az eddiginél több figyelmet, terv­szerűbb munkát igénylő fontos feladat. Gyorsítani kell az el­maradt és az esedékes felújí­tásokat. A folyamatos karbantartás­sal egyidejűleg — 1990-ig — 100—120 ezer komfort nélküli, állami tulajdonban lévő lakás­ból mintegy 50—60 ezer jól fel­szerelt, nagyobb alapterületű lakást kell létrehozni, 70—80 ezer félkomfortos lakást pedig komfortossá kell átalakítani. Elő kell segíteni, hogy a la­kosság a saját munkájával is fokozottabban vegyen részt a lakások karbantartásában. 3 A lakásépítés és -fenntar- • tás olyan társadalmi fel­adat, amelynek anyagi terheit az állam és a lakosság a jö­vőben is közösen viseli. A te­herviselés arányait gazdasági lehetőségeinkkel, életszínvonal- politikai céljainkkal összhang­ban kell megállapítani. A lakásigények kielégítésé­ben a továbbiakban is több­féle formát kell alkalmazni. Ezek ösztönöznek a lakosság, a vállalatok, szövetkezetek és intézmények erőforrásainak fo­kozottabb bevonására; segítsék elő a lakásépítési terv bizton­ságos teljesítését. Az állami bérlakások száma fokozatosan emelkedjék. A VI. és a VII. ötéves terv éveiben - a jelenlegi 23 százalékkal szemben — a felépülő új laká­soknak mintegy 30 százaléka állami bérlakás legyen. A személyi tulajdonú laká­sok építésének formái a jövő­ben is a lakosság igényeinek differenciált kielégítését szol­gálják. Jobban ki kell használ­ni a szövetkezésben lévő elő­nyöket. Növelni kell a lakás­építő szövetkezetek szerepét a személyi tulajdonú többszintes lakóházak és a családi házak építésében. A magánlakás-épí­tést megfelelő hitelekkel, elő­készített területek biztosításá­val, a hatósági eljárások egy­szerűsítésével, a típustervek választékának bővítésével, épí­tőgépek kölcsönzésével tovább­ra is segíteni kell. Növekvő mértékben kell támaszkodni a lakosság azon készségére, hogy saját eszközeivel és munkájá­val is hozzájáruljon a lakás­építéshez. A lakásigények gyorsabb és differenciáltabb kielégítése érdekében a lakáscsere legyen intézményes, és váljék a lakás- gazdálkodás szerves részévé. A tanácsok az új állami laká­sok egy részét közvetlenül használják fel a lakáscserék ösztönzésére. A lakásépítésben és -gaz­dálkodásban a jövőben is biz­tosítani kell, hogy a több- gyermekes családok, a fiatal házasok és az ipari munkások az átlagosnál gyorsabban jus­sanak lakáshoz. A Az előirányzott lakásépítés, -felújítás és -korszerűsítés járuljon hozzá településfejlesz­tési céljaink eléréséhez, mér­sékelje az alapellátásban meg­levő különbségeket a telepü­lések között. Az V. ötéves terv lakásépí­tési és -gazdálkodási céljai­nak megvalósítása eredménye­sen folyik. A következő évti­zed lakásépítési és lakásgaz­dálkodási feladatait az ötéves Október 10. és 13. között Moszkvában megtartotta 53. ülését a KGST külkereskedelmi állandó bizottsága. Az úfésen részt vettek a KGST-tagországok és Jugoszlávia küldöttei, vala­mint megfigyelőként jelen vol­tak a KNDK képviselői is. A KGST külkereskedelmi ál­landó bizottsága a közeljövő­Részletes amerikai tervezet alapján tárgyal Izrael és Egyiptom a különbékéről — közölte pénteken a washing­toni tanácskozás szóvivője. A bejelentés váratlan volt, mi­után az izraeli és az egyiptomi fél maga is szerződés-tervezet­tel érkezett az amerikai ■fővá­rosba. A jelek szerint Wa­shingtonban számítottak rá, hogy az álláspontok — leg­népgazdasági tervekben kell konkrétan előirányozni. * Az építő- és az építőanyag­ipar, a lakásépítés eredmé­nyeihez nagymértékben hozzá­járultak a pártszervezetek, a tömegszervezetek, társadalmi mozgalmak. A feladatok sikeres teljesí­tése érdekében tovább kell erősíteni a párt gazdaságirá­nyító, politikai szervező és el­lenőrző munkáját. Az építő-és az építőanyagiparban dolgozó pártszervezetek támogassák a vállalatok gazdasági vezetését a tervszerűbb, hatékonyabb munka feltételeinek megterem­tésében, mozgósítsák a párt­tagságot és az egész kollek­tívát a határozatokban foglalt feladatok megvalósítására. A vállalatok vezetői jobban tá­maszkodjanak az üzemi de­mokrácia intézményeire, igé­nyeljék és hasznosítsák a dol­gozók észrevételeit, javaslatait. A szakszervezetek a terme­lést segítő tevékenységükkel, o munkaverseny-mozgalom fel­karolásával, érdekvédelmi és nevelési feladataik jó ellátá­sával járuljanak hozzá az ága­zat dolgozóinak eredményes munkájához. A Kommunista Ifjúsági Szö­vetség fokozza felvilágosító és szervező tevékenységét, befolyá­sát az építő- és építőanyag­iparban dolgozó fiatalok kö­rében. Segítse a fiatalok be­illeszkedését a munkába. Moz­gósítsa tagságát,,az ifjúmunká­sokat a vállalati tervek határ­időre és jó minőségben való teljesítésére. A sajtó, a rádió és a televízió segítse elő a tervek megvaló­sítását, az eredményeket és a gondokat reálisan ismertesse, a közvélemény formálásával já­ruljon hozzá az építő- és épi- tőanyagipar dolgozóinak meg­érdemelt, nagyobb társadalmi megbecsüléséhez. A Központi Bizottság felhív­ja a kommunistákat, a társa­dalmi, az állami, gazdasági ve­zetőket, az építőipar és építő­anyagipar dolgozóit, munkás- osztályunkat, népünket, segítsék elő az ország gazdasági fejlő­dését, a dolgozók életkörülmé­nyeinek további javulását biz­tosító építési feladatok sike­res megoldását. IV. A Központi Bizottság úgy határozott, hogy a magyar mun­kásosztály marxista—leninista forradalmi élcsapatának, a Kommunisták Magyarországi Pártjának 60 évvel ezelőtt tör­tént megalakulásáról, a dolgozó magyar nép történetének e ki­emelkedő eseményéről novem­berben ünnepi ülésen emléke­zik meg. ben elsősorban a KGST komp­lex programjának megvalósítá­sával kapcsolatban álló felada­tokra, valamint a hosszútávú együttműködési célprogramok kidolgozására és realizálására összpontosítja figyelmét. A résztvevők megvitatták és elfogadták a bizottság 1979— 1980-ra vonatkozó munkatervéi alábbis kezdetben — eltérnek majd egymástól, ezért eleve kidolgozták a maguk, nyilván kompromisszumos javaslatait. A tárgyalások szombaton csak nemhivatalos keretek kö­zött folytatódnak, míg vasár­nap ismét teljes ülések várha­tók. Vance külügyminiszter he­lyét, aki október 25-ig távol lesz Washingtontól, Atherton utazó nagykövet veszi át. Ülést tartott a KGST külkereskedelmi állandó bizottsága Izraeli—egyiptomi tárgyalás

Next

/
Oldalképek
Tartalom