Dunántúli Napló, 1978. szeptember (35. évfolyam, 241-270. szám)
1978-09-06 / 246. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli napló XXXV. évfolyam, 246. szám 1978. szeptember 6., szerda Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Tanuljon-e a munkás? Magyar-mongol tárgyalások Aláírták a két ország 1979. évi árucsere-forgalmáról szóló jegyzőkönyvet Szuhe Bator Érdemrenddel tüntették ki Lázár Györgyöt Traktorszállitmány gördül ki a pécsi főpályaudvarról Erb János felvétele Őszi csúcs»MflV-nál ■ Az év végéig 4,9 millió tonna áru ■ Zöld út a gyorsan romié termékeknek H osszú évek óta tartó vita — esetenként szikrázó véleménykülönbségekkel tarkítva —. hogy tanuljon-e a munkás vagy ne? Lehet, hogy ez sokak számára meglepően hangzik, mégis tény: vannak, és nem kevesen, akik megkérdőjelezik a korszerűnek nevezett munkásműveltség célszerűségét, sőt azon a véleményen vannak, hogy amíg például az iparban a fizikai munkások csaknem fele különösebb képzettséget nem igénylő kisegítő tevékenységet végez, addig igazán nem kell kétségbeesni ama másik statisztikai adat olvastán, hogy a népgazdaság anyagi ágaiban dolgozó fizikai foglalkozásúak 40 százalékának nincs általános iskolai végzettsége, műveltsége. Sőt — sorakoztatják tovább az érveket — könnyen belátható, hogy a képzettség és a szaktudás nélkül végezhető segéd- és betanított munka rangja a következő évtizedekben sem csökken, s ha ezt valaki netán nem hiszi, akkor bizonyítékként újabb adatok következnek. Hogy például: majd másfél évtizedei ezelőtt, 1964-ben a munkások 44 százaléka foglalkozott kisegítő tevékenységgel, s ez az arány alig csökkent. Aztán: az átfogó gépesítés hiánya miatt az iparban anyagmozgatási és raktározási tevékenységet végzők száma az elmúlt öt évben növekedett (1972-höz képest 7 százalékkal). A betanított munkások aránya ugyanebben az időszakban változatlan maradt, sőt a legfrissebb adatokból az is kiderül, hogy szakképzett munkások tömegei dolgoznak egyszerű betanítást igénylő munkakörökben. S egyébként is: manapság — s már jó ideje — inkább a praktikus létszámgondok okoznak gyötrő fejfájást; legfőképpen a segéd- és betanított munkások, vagy azok hiánya, akik a kisegítő folyamatokon dolgoznak. Az elmúlt ötéves tervidőszakban üzembe helyezett beruházásoknál és nagyobb szabású rekonstrukcióknál (például a textiliparban) elsősorban az alapvető termelőfolyamatokat gépesítették és a kisegítő tevékenységek létszámszükségletét gyakorlatilag nem csökkentették. De még az efféle tények sem cáfolják annak igazságát, hogy a munkások műveltsége — gazdasági tényező. S hogy o munkaerőgondokon jobbára a munka minőségének javításával segíthetünk. Ez pedig elsősorban a képzettség függvénye. A szakképzettségé, és a szakképzettséget megalapozó általános műveltségé. Igaz ugyan, hogy az iparban foglalkoztatott fizikai munkások csaknem fele képzettség nélkül is végezhető kisegítő tevékenységet végez. De ebből az is következik, hogy ezt a munkástömeget ma még lehetetlen hatékonyan, gazdaságosan foglalkoztatni, mert ehhez hiányzik a műveltségük és az erre épülő szakmai képzettségük. Másképpen fogalmazva: az iparban dolgozó fizikai munkásság fele, az a tömeg, amely potenciális munkaerőtartalékként kezelendő. Persze nem olyan gazdaságban, ahol — perdöntő érvként emlegetik — még jó ideig szükség van a képzetlenekre, az alacsony iskolázottságúak- ra, mert az erőteljes műszaki fejlesztés, a technikai korszerűsítés, a magasfokú gépesítés távoli lehetőség. Mi tagadás: az ellenérvek vég nélkül szaporíthatok. Hogy mennyi bennük a realitás, az persze külön és hosszadalmas vitát érdemelne. Az viszont vaskos és vitathatatlan realitás, hogy jó harminc évvel azután, hogy megjelent a dolgozók iskoláinak létrehozásáról és működéséről szóló törvény, a fizikai foglalkoztatottak megdöbbentően nagy hányada a minimális műveltséget jelentő általános iskolai végzettség nélkül dolgozik. Vagyis: éppencsak a betűvetést ismerik, elemi fokon olvasnak, számolnak. S persze ennék megfelelő a gondolat- világuk, és fogékonyságuk, sőt: hajlandóságuk a sokat — és mindig csak óhajtó módban — emlegetett korszerű, szervezett és fegyelmezett munkavégzésre. Egyszóval: lehet vitatkoznia munkásműveltségen, ám időnként azon sem ártana elgondolkodni, hogy több százezer, éppencsak írni, olvasni tudó emberrel ugyan hogyan, miként lehet magas színvonalon működő gazdaságot teremteni. Úgy és addig semmiképpen, amíg nem sikerül egészen más munkakörülményeket és feltételeket teremteni. Olyan körülményeket, amelyek között a műveltebb, szakmailag képzettebb munkás lényegesen többet és jobbat produkálhat és többet kereshet, mint például a hat általánost végzett, szakképzetlen segédmunkás. Mert egyelőre gyakran ennek épp az ellenkezője tapasztalható. S csak az ilyesfajta ösz- szefüggések felismerésével, s az ezekből adódó logikus következmények érvényesítésével remélhető, hogy gyorsabban és jelentős arányban csökken majd az iskolázatlan és szakképzetlen munkavállalók száma. S akkor talán köny- nyebben és gyorsabban megy majd a továbbképzés is — amiről mellesleg egy majdnem légüres térben lógó kormány- határozat intézkedik —, s tolón megszabadulnánk egy felesleges és értelmetlen vitától is. S őt: netán még a műszaki fejlesztés üteme is gyorsítható lenne — közvetett módon. Végtére is: az sem rossz megoldás, ha egyre kevesebben lesznek, s végül elfogynak azok, akik vállalnák a szakképzetlen, az alacsony szintű ismeretekkel is ellátható munkát. Kényszerhelyzet lenne? Igen! De olyan kényszer- helyzet, amely előbbre vinné a gazdaságot. Ilyesmire volt már példa a világ gazdaságtörténetében .. Vértes Csaba Lázár György, a Minisztertanács elnöke mongóliai hivatalos baráti látogatásának harmadik napján, kedden délelőtt az Ulánbátortól mintegy húsz kilométerre lévő szonginói biokombinátba látogatott el. A látogatásra D. Gombozsav, az MNFP KB titkára és Cs. Szűrén miniszterelnök-helyettes kísérte el. Az üzem bejáratánál Dembe- rel földművelési miniszterhelyettes, valamint a kombinát magyar és mongol vezetői, dolgozói üdvözölték a magas rangú magyar vendéget, akit dr. Sz. Szodnomodzs igazgató tájékoztatott a kombinát tevékenységéről. Az ázsiai viszonylatban is kiemelkedő jelentőségű létesítmény magyar anyagi-műszaki segítséggel épült fel és 1974 óta működik. Szerepe szinte felbecsülhetetlen, a Mongólia legfontosabb nemzeti vagyonának számító, csaknem 25 milliós állatállomány megóvása és fejlesztése szempontjából. Lázár György megtekintette a biokombinát több üzemét és személyesen is meggyőződhetett arról, hogy a biokombinátban eredményesen alkalmazzák a különböző bonyolult, korszerű gyártási technológiákat. Ebben része van a jelenleg is ott dolgozó 68 magyar szakembernek, akik szaktanácsadást nyújtanak és segítik a mongol műszakiakat, szakmunkásokat a technológiai folyamatok elsajátításában. * Kedden délután írta alá Tordai Jenő magyar és D. Ce- renszanzsa mongol külkereskedelmi miniszterhelyettes az 1979. évi magyar—mongol árucsereforgalomról szóló jegyzőkönyvet. Eszerint a két ország kereskedelmi forgalma jövőre meghaladja majd az ideit és nagyobb lesz annál is, amennyit az 1976-1980. évi államközi egyezmény 1979-re eredetileg előirányzott. A Mongol Népköztársaságból főként bőrruházati cikkek, különféle gyapjúáruk és prémek érkéznek, valamint egyebek között a szonginói kombinátban készült, úgynevezett biopreparátumok, amelyeket a Phylaxiában dolgoznak majd fel az állat- egészségügy részére. A magyar exportlista jelentős tételei az ipari üzemekben, öntözőtelepeken és a geológiai kutatásoknál szükséges gépek és azok alkatrészei. Magyarország ezen kívül gyógyszereket, valamint különböző ruházati és műszaki fogyasztási cikkeket szállít. A magyar—mongol kormányfői tárgyalások során mindkét fél kifejezte érdekeltségét és készségét, hogy továbbfejlesz-' szék gazdasági és műszaki-tudományos kapcsolataikat. Ezért a magyar fél kiegészítő hitelt ajánlott fel. Az erre vonatkozó megállapodást Lázár György és Zsambin Batmönh kedden délután írta alá. A Lázár György délután megtekintette az Ulánbátori Képző- művészeti Múzeumot, amelynek gazdag gyűjteménye a kőkorszaki sziklarajzoktó! a mai modern szobrokig és festményekig öleli fel Mongólia területének és népének művészetét. Ezután ünnepélyes eseményre került sor: átadták Lázár Györgynek a Szuhe Bator Érdemrendet, a Nagy Népi Hurál épületének dísztermében Sz. Zsalanazsav, a Nagy Népi Hűről elnökségének elnökhelyettese, az MNFP KB titkára nyújtotta át a magyar kormányfőnek a legmag.sabb mongol állami kitüntetést. Lázár György kedden a késő esti órákban, különvonattal Darhan városba utazott. Az év utolsó négy hónapjában négymillió-kilenszázezer tonna mezőgazdasági termény, szén, vasérc, kő és egyéb áru vár még vasúti szállításra Baranya, Somogy, Tolna, s részben Zala és Fejér megyékből. A tranzitforgalmat nem számítva a MÁV Pécsi Igazgatóságának ennyi mező- gazdasági terményt, ipari terméket és nyersanyagot kell még ebben az évben a célállomásokra eljuttatnia, hogy első félévi lemaradását behozva teljesíteni tudja éves tervét. Erről tanácskoztak tegnap Pécsett a MÁV Pécsi Igazgatóságán "Szabó Tibor igazgató és Mészáros András igazgató- helyettes elnökletével a vasúti szakemberek és az igazgatóság területén levő mezőgazdasági nagyüzemek, iparvállalatok képviselői. A szállítók és fuvaroztatók közös célja az őszi szállítási feladatok összehangolása és maradéktalan teljesítése. A mezőgazdaságban jó volt a termés. A vasútnak az idén országosan 10 százalékkal több árut kell szállítania. Az őszi csúcsforgalmat növeli, hogy a vasút az első félévben csak 47,8 százalékra teljesítette éves tervét, aminek legfőbb oka, hogy a kitermelő ágazatok — szén-, kő-, kavicsbányák — az év elején nem deponáltak elegendő árut. A több százezer tonnás lemaradást is az őszi csúcsban kell pótolni. A nagyobb forgalmat azonos kocsiparkkal kell lebonyolítani, mert az új vasúti kocsik beszerzése továbbra is korlátozott. Kedvező változás, hogy a kocsiparkon belül nőtt a négy- tengelyes kocsik aránya, ami 70 000 tonnával növelte a raksúlykapacitást. A gépi rakodás rongálja a kocsikat, megnőtt a javítási igény. A legfőbb gond, hogy a vasúti kocsik nincsenek jól kihasználva, mivel a fuvaroztató vállalatok egy része hét végén nem szívesen fogad kocsikat. Míg a hét első négy napján naponta 1900—2000 kocsit indít a MÁV Pécsi Igazgatósága, addig szombaton már csak 1100, vasárnap pedig 650—700 vasúti kocsira van igény. Sok a késedelmes rakodás is, ebben az évben 4 millió tonna kapacitás fecsérlődött el a késedelem miatt. Az őszi szállítási csúcsforgalmat csak úgy tudja maradéktalanul levezetni a MÁV, ha a fuvaroztatók a hét végeken, munkaszüneti napokon és az éjszakai órákban is vállalják a rakodást. A szállítási fegyelemben, szervezettségben élenjár a BÉV, a ZÖLDÉRT, az AGROKER, a Pécsi Sörgyár, a Bőrgyár, az AFORT és a Mecseki Ércbánya Vállalat, a Bólyi Mező- gazdasági Kombinát és a Konzervgyár. Az export—import szállítások meggyorsítósóra a Pécsi Vasúti Igazgatóság is megkezdte o tengelyátszerelt szovjet kocsik forgalmát. A szovjet importban főként a MÉV, a Pécsi TDZÉP és a bútorgyárak érdékeltek, az exportban a szigetvári Konzervgyár és az alma-, valamint a gabonaexportáló vállalatok. A MÁV dolgozóira nehéz feladat hárul az őszi csúcsban, amit csak túlmunkával tudnak teljesíteni. A vasút a népgazdasági igényeknek megfelelően rangsorolja a szállításokat, első helyen szerepel az exportszállítás, kiemelt feladatot jelent a gyorsan romló termékek, mindenekelőtt a zöldség-gyümölcs szállítása. Nagy feladat a mintegy 630 ezer tonna cukorrépa elszállítása is. Új gyártócsarnokot építenek az ÉPGÉP mohácsi gyáregységében, a százharmincmillió forintos fejlesztési programon belül. Jelenleg a Shéd-tipusú csarnok vasváz-elemeit készitik beemelésre. A tervek szerint 1979-ben készül el. — Szokolai felv. —
