Dunántúli Napló, 1978. szeptember (35. évfolyam, 241-270. szám)
1978-09-27 / 267. szám
1978. szeptember 27., szerda Dunántúli napló 3 Kikre tartozik a járdák tisztítása? Törmeléklerakó a vasasi elágazásnál m ilyen is Pécs? Az itt lakó több mint 160 ezer pécsi és az idelátogatók véleménye megoszlik: kétezer éves kultúrát idéző, gyönyörű, fejlődő, zegzugos .. . Sorolhatnám még a véleményeket, egyvalamit azonban mindenki hozzátesz: szemetes. Pécs szemetes város. Mi tagadás — valóban az. Az ember hamar meggyőződhet erről, ha a lába elé is vet néhány pillantást. Úton-útfélen szemétbe botlik: a sajátjába, a máséba, valamennyiünkébe. A városban 1500 utcai hulladékgyűjtő várja, hogy a felesleges papírt, használt buszjegyet, cigarettacsikket oda dobjuk. (Ez utóbbit természetesen nem a hengerbe, hanem oldalt a csikkgyűjtőbe. Évente több tucat gyűjtőedényt kell selejtezni, vagy teljesen felújítani, kiégés miatt.) Elég-e ez a másfél ezer? Nem. Akik adnak a tisztaságra, joggal kifogásolják, kevés a gyűjtőedény. így látják a Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat vezetői is. Megrendeltek ez évre újabb ötszázat — darabja 600 forint —, a gyártó ÉPGÉP jövő év első negyedére igazolta vissza. A járdák tisztántartása a házkezelőség, házmesterek, a lakók feladata, a közterületek, parkok a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalaté, az úttestek a köztisztaságiaké — ha szigorúan azt nézzük, ki miért felelős. Persze, ez a felelősség mór velünk, szemetelőkkel kezdődik. Nem lenne egyszerűbb, ha városunk tisztaságáért elsősorban mi, városlakók tennénk többet? Ami nem a lakók bűne.. . Lvov-Kertvárosban sorra épülnek a panelházak, költöznek a lakók. Az Egri Gyula úti tömb belső udvarán, ameddig a szem ellát, törmelék- és szeméthegyek — az építők hasznavehetetlen anyagai, pvc-csövek, drótok, festékes edények, és a lakók által kidobált holmik. A rendezetlen terep csábít a szemetelésre. Az 1,1 köbméteres hulladéktárolók kint a salakúton, jó messze sorakoznak. Ottjártunk- kor száraz lábbal lehetett megközelíteni valamennyit. Homik Tibor, a Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat szállítási üzemegység vezetője számára sem éppen lélekemelő látvány. — Elsősorban a lakosság, aztán a kórházak, gyermekintézmények, konyhák és végül az üzemek szemetét kell elszállítanunk. Ezt így a jelenlegi gépesítettségünkkel és létszámmal egyre nehezebb megoldanunk. Nem lehetne szinkronban az építkezésekkel együtt az utakat is elkészíteni? Igaza van. Az úttestek felülete csupasz, málló beton, kiálló aknafedlapokkal. Mire megkapják az aszfaltszőnyeget, a fed- lapok már kilazulnak és kezdhetnek mindent élőiről. Az épülő, vagy a frissen átadott házak körül jó ideig még áldatlan állapotok uralkodnak, szél kavarja a port, a könnyebb szemetet, a nehezebbje marad a helyén. A Bohrokat nem lehet lépcsőházak közelébe telepíteni, mert nincs út, onnan nem is lehet kigörgetni a szemétgyűjtő autóhoz, a lakók meg vagy elviszik a távoli edényekbe a háztartások hulladékát, vagy ... úgyis van ott elég. A tízemeletes Diana tér 2-4- be már augusztus óta folyamatosan költöznek, a vele egybeépített 6—8. lépcsőházakban még javában dolgoznak az építők. Keskeny betonjárda vezet a kapuhoz, körös-körül meg hulladék, szemét. — fgérik az építők, hogy rövidesen rendet csinálnak. Pedig ez még nem is olyan csúnya rész — nyugtat minket Sá'ics lánosné, a körzeti PIK házkezelője. Az Izabella és Olga utcák környéke már rendezett, parkosított, elfogadható tisztaságú. Itt már csak apró szemét — tejfölös pohár, papír — csúfítja a pázsitot, bántja a szemet. 3. Találomra felkerestünk néhány illegális lerakóhelyet a Ivov-kertvárosiak után. A nagy- árpádi út mentén kerti hulladékok, építkezések maradványai púpozódnak a gazban, sok helyütt a lerakók már nem is törődnek azzal, hogy legalább elrejtsék. A déli ipari összekötő út külön világ. A jól belátható részen, az útpadkán végesteien végig kupacok, halmok, törmelékhegyek. Itt-ott egy tiltó tábla. Aki ide hozza a törmeléket nem a táblát figyelte, hanem hogy őt ne lássák meg. Tavaly a köztisztasági gépei végig az út mentén beljebb tolták, eltüntették az útpadkáról a szemetet. Tessék megnézni, akár ma már kezdhetnék újra. A zagytározóhoz vezető úton, a Tüskés rét északi oldalán két tábla is hirdeti: magánterület, szemetet lerakni tilos. De a távfűtési gerincvezetékek tövében gumik, WC-kagylók, cserepek, palák, törmelékek halmai. 4. Igaz is, az ilyen nagytömegű hulladékot hová lehet elvinni? Valakik azért hortók ide, mert vagy nem kaptak kérdésükre választ, vagy a számukra lényegesen olcsóbb megoldást választották. Építkezéshez homokot, téglát a világ végéről is hozatnak az építtetők, tataroztatok. Mert szükségük van rá. Az eszükbe sem jut, hogy a törmeléket lényegesen olcsóbban is el lehetne szállíttatniuk. A köztisztasági is vállalja — köbméterenként 100 forintért. Tudom, nem olcsó, de a kézi rakodást meg kell ' zetni. Hogy takarékoskodjanak ezzel, személyautókkal és más alkalmatossággal hordják el a megmaradt anyagokat. Nekik így olcsó. A városi tanács meg tetemes ösz- szeget fizet, hogy ezek végül is elkerüljenek onnan végleges helyükre, vagy legalábbis szem elől. Most vásároltak öt darab ötköbméteres konténert az ilyen illegális lerakóhelyekre, hogy az ismeretlenek legalább ne szanaszét, hanem azokba „pakoljanak”. A volt Becő-féle homokbánya — a 6-os út mentén a vasasi elágazásnál — jó időre megoldja a törmelék-lerakási, gondokat. A Jurisics úti építkezések földfeleslegét és rövidesen az építkezési törmelékeket is oda szállítják az 5. ÉPFU teherautói. Ők már felfedezték. Murányi László Szemétdomb a kertvárosi Diana téren Tutistadömping Baranya megyében Qj pénzbeváltíhelyek Ha netán valaki a Himalája tövébe szakadt rokonától ,150 nepál mohurt kap — ez Nepál pénzneme — ne essék kétségbe. Ugyanis a Magyar Nemzeti Bank budapesti központjában átválthatja forintra. De ne is örvendezzen, mert csak ott. Az ország többi pontján, légyen az bank, utazási iroda vagy egyéb pénzváltóhely, csak a közismertebb valutákkal foglalkoznak, dollártól a rubelig. így esett a minap, hogy a Magyar Nemzeti Bank Baranya megyei Igazgatóságának Geisler Eta utcai központjában csak megszemlélték azt az öt izraeli fontot, amit egy nénike próbált forintra váltani, majd felküldték Pestre, ők csak bizományba vehetik át, beváltani, értéke felől nyilatkozni nem tudnak. A megyénkben lévő pénzváltóhelyek pénztárosainak kezén — Baranya helyzetéből adódóan — főleg dinár megy át keveredve némi nyugatnémet márkával, USA és kanadai dollárral. Az elmúlt évtizedek és napjaink idegenforgalma így köny- nyen rekonstruálható. Örömmel fogalmazhatjuk meg: az. idei nyár minden eddigi turistaforgalmat felülmúlt. Tavaly az ősz kezdetéig mindössze 350 000 külföldi járt Baranyában, az idén ugyanebben az időszakban több mint háromnegyed millióan ettek-ittak-alud- tak megyénkben. Mivel megszűnt a kötelező pénzváltás rendszere — az IBUSZ a forintváltás érdekében júriius 17- től augusztus végéig, a legnagyobb csúcsidőben új szolgáltatásként pécsi és harkányi irodáiban szombati és vasárnapi ügyeleteket szervezett a turisták pénzváltásának segítésére. A Konzum áruházban pedig új pénzváltóhely nyílt, melyet főleg Jugoszláviából érkezők keresnek fel előszeretettel. A Konzum —/change eddig 257 millió forintot adott át külföldi valutáért. De az ügyeletek forgalma nem követte a turistadömpinget. Valahogy kevesebb márkát, dollárt váltottak be vendégeink, mint azt a forgalomból következtethetnénk. A pécsi ügyelet mintegy 212 millió forintos, míg a harkányi 385 millió forintos forgalmat bonyolított le. Kevesebbet mint tavaly! .... G. M. Pénzbeváltás a Konzumban Látogatás a BNV-n Öltözködés, divat A bőr- és ruházati termékek pavilonjában A kíváncsiság és az érdeklődés minden évben tömegeket vonz az őszi Budapesti Nemzetközi Vásárra: hogyne izgatná a legtöbb embert, a szakembereket, a fogyasztókat egyaránt, hogy milyen új termékekkel bővül a kereskedelem választéka a következő évben. Az idei őszi vásáron bemutatott fogyasztási cikkek 12 árucsoportja közül a legnagyobb az „A”-csarnokban látható textil-, bőr- és ruházati termékek kiállítása. Hazánkkal együtt 13 ország mutatja be újdonságait, mintegy 6600 négyzetméteres területen. A magyar textiltermékek mellett láthatók a jugoszláv, lengyel, NDK-beli, osztrák, francia és román textíliák; a külföldi kiállítók közül libanoni, svájci, olasz, osztrák, lengyel és jugoszláv cégek képviseltetik magukat, férfi, női és gyermekruhákkal, finomkötöttáruval és pulóverekkel elsősorban az olasz cégek jelentkeztek a kiállításon; s végül a különböző bőrárukat — cipőket, kézitáskákat, bőrdíszműárukat — bemutató külföldiek közül meg kell említeni az NDK, csehszlovák, román, osztrák, spanyol és olasz cégeket. A magyar könnyűipari vállalatok és szövetkezetek ebben az árucsoportban mutatják be a gyártmányfejlesztésben elért eredményeiket: mintegy 250 terméket láthatnak a vásárlátogatók ebben az árukategóriában. Részletesebben a magyar könnyűipari termékekről — az anyagokról, ruhákról, cipőkről — szólnék. Mostanában sok szó esett a divat új irányzatairól, s az „A" pavilonban látottak egyértelműen azt bizonyítják, hogy itt, ezen a kiállításon nem tűnik úgy, mintha a divat után kullognánk. A bemutatott ruhák szépek, ízlésesek, a divatbemutatók reprezentatívak, s az már egy más kérdés, hogy mindebből mit láthatunk majd viszont a jövőben az üzletekben. Függetlenül attól, hogy a pavilon elegáns, az áruk egy része valóban újdonság, mint például néhány díjnyertes szövetanyag, vagy mint az „Amur” horgászkabát, azt azért el kell mondani, hogy a ruházati termékek kiállítása összességében nézve eléggé Janus-arcú. Ezt a benyomást pedig azért kelti, mert az itt látottak egy bizonyos százaléka semmiféle újat nem mond a vásárlóknak, hiszen számos ruházati cikk már korábban is kapható volt az üzletekben. ‘ Szenzációs újdonságokat a ruhák terén nem láttunk, de azt hiszem, ez nem is baj. Sokkal fontosabb az, hogy amit bemutattak a kereskedelmi szakembereknek és a fogyasztóknak, az valamennyi kifogástalan minőségű, esztétikus, korszerű, s amit a pavilonban láthattunk, az mintegy összefoglalója azoknak a ruházati és divatcikkeknek, amelyeket már régóta keresünk az üzletekben, áruházakban. Az a tény, hogy mindezekkel a vásárban találkozhattunk, azzal a reménnyel biztat, hogy a jövőben tényleg megvásárolhatjuk őket. A vásárban látottak és a kereskedelem jelenlegi kínálata közötti legkiáltóbb ellentétét a cipőknél tapasztaltuk. Régen lehetett ennyi jó minőségű, gyönyörű és divatos cipőt együtt látni. Többnyire nyers színű, kecses, hegyes orrú, vékony sarkú — tehát az idei őszi divatnak megfelelő — lábbeliket állítottak ki a különböző hazai szövetkezetek, olyanokat, amilyeneket idén hiába kerestünk a cipőboltokban. A felsőruhákban nemcsak sétálgatva gyönyörködhetünk, hanem idén is, csakúgy, mint korábban, nonstop divatbemutatókat rendeznek. A Magyar Divat Intézet a 17-es pavilonban tartja bemutatóit, az OKISZ Labor pedig az „A" csarnokban. Ez utóbbiban látható bemutatók 20—20 percesek, s a pavilonon belül helyük attól függően változik, hogy melyik cég termékeit vonultatják föl a manökenek. A kis területen tartott divat- bemutatók közül a legérdekesebb és legrendhagyóbb a Pécsi Kesztyűgyáré. Formája teljesen elüt az ilyen rendezvényeknél szokásostól, tele ötlettel, szellemes megoldással. A bőr- és velúrkabátokat, ruhákat, kesztyűket bemutató manökenek az átlagosnál jóval több ideig tartózkodnak a dobogón, s nem sétálnak a nézők előtt, hanem minden egyes ruhát vagy ruhacsoportot előre megtervezett és bé- tanult koreográfiával, népszerű zeneszámokra táncolva, sőt kisebb pantomim-előadásokkal mutatnak be. Egy példa: két manöken — egy nő és egy férfi— egy piros női velúr pele- rint egy torreádor-jelenetet eltáncolva mutatott be, a „Viva Espana” zenéjére, s ezzel, mint az egész műsorral, nagy sikert arattak. A ruhák, cipők, textíliák, az egész „A”-pavilon azt bizonyítja, hogy könnyűiparunk, szövetkezeteink képesek minőségileg és esztétikailag is mindenki igényeit kielégítő termékek gyártására. A többi már a kereskedelmen múlik, s reméljük, hogy hasonló színvonallal nemcsak a következő vásáron fogunk találkozni, hanem mindennapi vásárlásaink során is. Dücső Csilla
