Dunántúli Napló, 1978. szeptember (35. évfolyam, 241-270. szám)

1978-09-26 / 266. szám

1978. szeptember 26., kedd

DunQntuli napló

3

Megifjodik, korszerűbb a történelmi belváros

Tömbrekonstrukció Egerben

csit a háztömbök körül. A péMegkönnyítik a második műszakot

Élelmiszeripari és háztartási újdonságok a BNV-n

Borecet, mirelit levelestészta és „zsebkolbász”

W árosaink közös sorsa a korábban kialakult városközpontok — belvárosok — avultsóga. Ebben sok minden közrejátszik. Az is, hogy az elmúlt évtizedekben a nagyarányú lakásépítkezések közepette nem maradt energia az ódon belvárosok karbantartására. Ezek ma már teljes értékű rehabilitációra szorulnak: a számottevő történelmi értékeket megőrizve ki- vül-belül korunk követelményeihez kell igazítani az avult épületegyütteseket. Van, ahol a rehabilitáció évek óta folyik, van ahol gondolkodnak rajta. Eger egyike azoknak a városoknak, ahol a tömbrekonstrukció néven ismert munka egy évtizede eredményesen folyik, s amely város éppen ezért kapta meg tavaly a Magyar Urbanisztikai Társaság Hild János emlékérmét. Az indoklás szerint: „Eger város vezetése az elsők között ismerte fel, hogy az új városrészek építése mellett gondot fordítson a városközpont újjáélesztésére is.”

*

Eger — Dobó István — Gárdonyi - Egri csillagok - Bikavér... A legtöbb embernek ez jut eszébe a Mátra- alji városról. . Pedig Eger ma már jóval több ennél. De több volt a török uralom alól történt felszabadulás óta is, hiszen — az a városkép, ami ma az Egerbe látogatót fogadja (és itt a történelmi városközpontra gondolunk), a XVIII—XIX. században formálódott ilyenné. Érseki székhelyként épült az Egér-patak jobb partján, barokk és későbarokk középületekkel és lakóházakkal. A gyors felépülésből viszonylag egységes stílusú város született. A következő évtizedek elvettek belőle és hozzátettek, ami megmaradt, az fizikailag és erkölcsileg romlott, avult. A közelmúlt évtizedekben az egri belváros lakói a szó szoros értelmében menekültek már az új városrészek sok kényelmet nyújtó lakásaiba.

*

A térképen jól elkülönül a régi Eger az újtól: kanyargós, zegzugos utcák az előbbiben, szép, egyenes utcák a másikban. A rekonstrukció alá vont rész a régi Egernek egy része, a területet, a Széchenyi utcát és a Zalár József utcát összekötő kis utcák szabdalják, szeletelik fel kisebb tömbökké, amelyek két-háromszor akkorák, mint a pécsi Ele- fántos-tömb. Ezeknek a módszeres felújítása folyik immár 1967 óta. Hogyan?

*

Mielőtt a kérdésre válaszolnánk, kalandozzunk egy kicsi latogato otthonosan érzi magát, hiszen az egri és a pécsi belváros között sok a hasonlatosság, az említett utcácskák azonban — számomra legalábbis — a Boltív-közzel mutatják a iegtöbb rokonvonást. Sok-sok üzlet az öreg épületekben. Köztük akad fiatalabb is, némelyik „kilóg” a sorból (olyankor épült, amikor a történelmi városközpont városképének védelméről szó sem volt), de van olyan új is. ami alázatosan belesimul az

ódon környezetbe, nem hivalkodván a kelleténél jobban modernségével. Látni aztán félresikerült emeletráépítést, ami ott is lenyelni való béka.

A tömbök belseje — talán a kisebb méretnek köszönhetően — nem olyan riasztóan zsúfolt, mint a pécsieké, de ott is ócska lakások, rossz raktárak és más hitvány toldalékok keltenek lehangoló benyomásokat. Az egyik tömb már „járható", a kis 'udvar, amely fogad, árkádos épülettel övezett, közepén egy aprócska, gótikus hangulatot idéző házacska bájos virágüzlet. Ennek háta mögött az egész tömbbelsőt uralva terpeszkedik az IBUSZ vadonatúj lapos irodaépülete, ami nem nagyon illik ide, dehát itt van. Mellette étterem kerthelyisége, előttük és a Bajcsy-Zsilinszky utcai házak tömbbelső felé megnyitott frontja között szépen rendezett park térplasztikával, padokkal. A tömbből a házak kapuin keresztül lehet kijutni az utcára, a hajdan zárt udvarok ma egyetlen egységet képezve közterületté léptek elő. A város ezáltal kitágult, s azzal, hogy az épületek belső homlokzata is láthatóvá vált, az élmény kibővült.

A következő tömb munkában van, itt a házak nagyrészt készek már, s főleg az új közterület rendezése —parkosítás, térburkolás, bútorozás

— van vissza. A harmadik ennél kezdetibb stádiumban van, éppen csak hozzányúltak.

*

Ez a tömbrekonstrukció folyamata egyébként, amiről Zámbori Ferenccel, a városi tanács építési osztályvezetőjével beszélgettünk. És amit elmond, az egyben válasz is a korábban feltett „hogyan?”-ra.

A 60-as évek elején teljes közműfelújítást hajtottak végre az 1966-ban védetté nyilvánított történelmi belvárosban. Akkor még szó sem volt tömbrekonstrukcióról. Csak később jött az ötlet, hogy ha már többet bír el a közműkapacitás a korábbinál, miért ne tudhatnának többet az öreg háztömbök is. Közben jöttek a pincék is, az ellenük való küzdelem meggyorsította a születő gondolat megizmosodását. Mindenki egyetértett abban, hogy el kell kezdeni a tömbrekonstrukciót, ennek érdekében a lakóház-felújítási keretet meg is emelték, s az egész munkát az Egri Ingatlankezelő, Közvetítő és Lakásberuházó Vállalatra bízták. Minthogy jóváhagyott részletes rendezési terv nem volt még, intézkedési tervet dolgoztak ki, s ennek alapján 1967-ben el is kezdődött a munka. A harmadik ötéves tervben 70, a negyedikben 140 millió forintot fordítottak e célra, a most folyó tervidőszak előirányzata pedig 200 millió forint. Ezen felül vannak a kereskedelmi és vendéglátóipari felújításokra és beruházásokra fordított pénzek. Ezek a közületek eleinte ellenszegültek a tanácsi elképzeléseknek, de amikor rájöttek, hogy ezen a „bolton" csak nyerhetnek, megértő és segítőkész partnerekké váltak.

A tömbrekonstrukció során az értéktelen, nem megmentendő, a környezetbe nem illeszkedő épületeket —, ha arra állaguknál fogva különben is rászolgáltak, lebontják, s helyükre újat építenek. Az ily- módon kívül-belül megifjodott, korszerű lakásokkal és üzlet- helyiségekkel rendelkező tömbök új látványosságot jelentenek. De a látvány akkor teljes, ha azt a színek is segítenek hangsúlyozni. Ezt sem bízták a véletlenre: a tömbökre színdinamikai tervet dolgoztak ki a Budapesti Műszaki Egyetemen, s eszerint festették ki a homlokzatokat.

*

it hozott eddig a tömbrekonstrukció? Bármily furcsa is, ugyan szűntek meg lakások, a lakásszám mégis nő, hiszen sok korszerűtlen, nagyméretű lakásból lehet több kisebb korszerűt csinálni. Növekszik ezenkívül az üzlettér, összességében mintegy 20 ezer négyzetméterrel. „Magunk sem gondoltuk, hogy ilyen lehetőségek vannak" — jegyezte meg Zámbori Ferenc.

A tömbrekonstrukció két nagyobb területi egységre, az ún. üzletnegyedre és az igazgatási negyedre tagolódik. Most az elsőnek a felújítása folyik, s a mai ismeretek szerint 1985-ig be is fejeződik. Az igazgatási negyed rekonstrukciójával 1990-ig szeretnének elkészülni. Az egész munka szoros összefüggésben van az egyéb városépítési törekvésekkel, nemcsak az építészeti összhang, hanem elsősorban lakosság-ellátási szempontból.

Hársfai István

Teflon edények,

(Munkatársunk telefonjelentése)

A szüntelenül változó vásárváros idén — közhelyszámba menő de igaz megállapítás — minden eddiginél gazdagabb hazai és nemzetközi árubemutatóval várja a látogatókat. Ebben a hatalmas árukavalkádban próbáltam megtalálni azokat, amelyek az ún. második műszak megkönnyítését szolgálják. Nehéz dologra vállalkoztam. Rá kellett ugyanis jönnöm, hogy ilyen vagy olyan vonatkozásban közvetve vagy közvetlenül minden kiállított áruféleség kapcsolódik ehhez.

Néhány újdonságról adnék hírt az alábbiakban, azzal a hátsó gondolattal, hogy ezek csak most és itt újdonságok, előbb- utóbb az üzletekben is találkozunk velük. Egy nagyon prózai dolog lenne az első illusztráció: borecet. Manapság „mérget" árusítanak ecet gyanánt, használható csak sokszoros hígítás után lesz. Az élelmiszeripar kiállító csarnokába takaros, fél literes üvegben látott borecetre igen kedvesen mondták: „bármely pillanatban" megjelenhet az üzletekben. Úgy legyen! Külföldet járt háziasszonyok a megmondhatói mi sóvárogva szemlélik a félkész tésztákat, a kinti élelmiszerboltokban. Nos, a mirelit gyárt levelestésztát, (13,90) és tiroli almásrétest (14,70). Reméljük, hogy hamarosan az üzletekben is megtalálhatjuk. Ugyanitt az Al- latforgalmi és Húsipari Tröszt vezérigazgató-helyettese már nem biztatott azzal, hogy az egyelőre exportra gyártott és az árában 16 százalékos csomagolási költséget viselő fóliás kolbász és szalámi-félékkel rövidesen találkozhatunk, holott fontosnak tartaná, hogy a hazai vásárló is megismerkedjék vele. Ehelyett végre hamarosan piacra kerülő újdonságok a „zsebkolbász" ajánlja. Zalai termék, 96 forint lesz az ára, csinos dobozban csomagolva hozzák forgalomba.

Ebben a csarnokban éppen akkor jártam, amikor a párt- és állami vezetőket kalauzolták itt. Megütötte a fülemet: élelmiszeriparunk hallatlanul gazdag választékot kínál, ma már üdítőgáztűzhelyek

italokból, és egyre újabbakat tud produkálni. Nos, két újdonságra felhívtam a figyelmet: a Sió zöldségkoktélra, és az Olympus paradicsomkoktélra.

Míg az élelmiszereknél maradva; a kecskeméti UNIVER ismét szerepelteti a vásáron a hónapok óta hiánycikk vöröshagyma krémet. Vajon ez az „újdonság" ismét megkíméli egynémely könnyektől a második műszak dolgozóit? Amiben főzünk: a sokoldalú teflon edényekről itt a vásárban tudtam meg, hogy milyen szép kenyeret lehet bennük sütni. És amin főzünk: a LAMPART legújabb gáz- és elektromos tűzhely családjának tagjait, szinte márcsak beszélni kellene megtanítani. A gáztűzhely négy égőfeje pl. különböző kalóriára méretezettek, időre programozhatok a sütők, amibe grill-sütőt is be lehet helyezni.

A második műszak fontos kelléke — a házi munkán sokat könnyítő Patyolat-szolgáltatások mellett is — a mosószer. A Ti- szamenti Vegyiművek máris közkedvelt nagydobozos Tomi-csa- ládját vonultatta fel, a cég kereskedelmi osztályvezetőjével beszélgetvén ő tette fel nekem a kérdést, szükség van-e a több tucat mosószerre, azokra is, amelyek gyengébb minőségűek. Hát ha csak a választékról lenne szó, de ha azt vesszük, hogy a sok mosószer legtöbbje, ugyanazt tudja... És amivel mosunk, a Hajdúsági Iparművek Mini-Mat mosógépe — 12 féle programozással — nagy érdeklődést keltett.

A külföldi kiállítók is számos praktikus termékkel jelentkeztek. A szovjet kiállítóknál láttam a hűtőszekrény mélyhűtőjébe helyezhető elektromos fagylaltgépet, amivel — otthon! — csokoládén, vanílián és puncson kívül számtalan fagylaltféleség készíthető. Jól jönne a lengyelek elmés aprósága is: a jég- kockakészítő tálból egyszerű emelővel lehet kiszedni a jégkockákat, anélkül, hogy apróra törnénk. No és a szovjet fondü- készlet receptkönyvekben mind sűrűbben találkozunk, a sokféleképpen elkészíthető sajtétellel, de a hozzávaló edényboltjainkban igen ritka.

H. 1.

Tömbbelsőrészlet a Bajcsy-Zsilinszky utcában

ISIcIKkä

Somos Ferenc

Augusztus közepétől a mohácsi állomásfőnökség vezetője Somos Ferenc.

A legrégebbi vasutak egyike a mohácsi, korábban épült, mint a pécs—budapesti vonal, az 1850-es években. A DGT telepítette le, hogy Pécsbányá- val kiszolgálja a Dunán közlekedő gőzhajókat. Osztrák munkások érkeztek Mohácsra, köztük Somos Ferenc ősei, megépítették a vasutat, s utána itt is maradtak.

— Valamennyi elődöm vasutas. Nagyapámék nyolcán voltak testvérek, mindannyian vasutasként szolgáltak. A 12-es őrházban, innen nem messze, élte le életét nagyapám, ott született apám, nagybácsim is.

Olyan távolságra épültek az őrházak, hogy lássák egymást a pályaőrök. Ok tartották rendben a sínek környékét, feleltek a pályaszakaszért. Amikor jött a vonat, a kosarat felhúzták a póznára és megveregették a sínt, jelezték a következőnek.

— Nem akartam vasutas lenni! Itt születtem, itt éltem mellette, mégsem vonzott a vasút. Az akkori állomásfőnökkel játékvezetői tanfolyamon találkoztam. Hortobágyi hívott a vasúthoz, 530 forintért raktári munkás lettem. Aztán forgalmi tanuló Villányban. Reggel hétkor mentem, haza este hétkor jöhettem vissza. Még szombaton is és minden nap kikérdezett a főnököm. Távirészvizsga

után a mélyvíz legmélyebbjére kerültem, Szentlőrincre, az igazgatóság egyik legforgalmasabb állomására. 1957 őszén kerültem Mohácsra. Rövid ideig dolgoztam itt, jelentkeztem a budapesti tisztképző iskolára, 60- ban jöttem vissza. Tartalékos lettem, helyettesítettem a hiányzókat, s ez most milyen jól jön. Hiába tudja elméletben az ember, ki mit csinál, a gyakorlat a döntő. Múlt év elején neveztek ki ideiglenesen állomásfőnöknek. 1978. augusztus 15-től véglegesítettek.

— Életem fő célja: mindig úgy dolgozni, hogy ne hagyjak magam után restanciát, ne kelljen éjszaka felriadnom, nyugodtan aludhassak. A becsületesen dolgozó, józanul gondolkozó ember az eszményképem. Munkavégzésben az apám. Kötődök a megszokottsághoz, stabilitást jelent az azonosság. A család

mindig biztonságot adott. 1960- ban képes voltam 12 órát utazni, hogy 5-6 órát itthon lehessek.

— A hozzátartozói is ilyen családcentrikusak?

— A fiam szokta megfogalmazni, milyen jó, amikor mind a négyen itthon vagyunk. Most bizonytalan mikor érek haza, itt nincs munkaidő. Hobbym a könyv, 2—3 ezer könyvem lehet.

— Másik szenvedélyem a foci, középiskolás koromban játszottam. A rengeteg edzés, utazás vissza is vetett, pedig mindig szerettem, hozzá kell tenni, könnyen is tanulok. Első elemitől kezdve kitűnő voltam. Most a szakosítót csinálom. 21 éve tanulok, még vissza van három, utána Pestre kell mennem vezetőképzőbe, az még két év. Ha elvégzem, akkor 26 évi szervezett oktatásban vettem részt. Emellett csuda tudja hány tanfolyamra jártam.

— Hogy jobban ismerjem a labdarúgás szabályait, játékvezetői vizsgát tettem. Atlétizál- tam, B vizsgás sportrepülő voltam 1952-ben, 16 éve van jogosítványom. Tanáromat rábeszéltem az általános iskolában, csináljunk modellezőszakkört. Magam terveztem és építettem a modelleket, így kerültem oda, hogy repülőmérnöknek jelentkeztem. Nem vettek fel. Nyolc egyetemre jelentkeztem, mindig az volt a válasz: felvételi vizsgája sikerült, helyhiány miatt elutasítjuk... Tizenöt évvel később tudtam meg, felvételi kérelmeimet záradékkal látták el: klerikális, reakciós. Talán amiatt bélyegeztek így, mivel szüleim eljártak énekelni az egyházi énekkarba. Nagy tüske volt bennem a műegyetemi elutasítás.

— Rendkívül szeretek gépet konstruálni. Ha látná a műhelyemet! Csináltam faesztergát bár soha nem láttam, és eszter- gólok rajta. Terveztem és készítettem villamos fűnyírót. Tervezni, szervezni ez az én asztalom. Most nem egészen ez, de igyekszem kihozni belőle, amit lehet.

Horváth Teréz