Dunántúli Napló, 1978. szeptember (35. évfolyam, 241-270. szám)
1978-09-25 / 265. szám
Somogybán bevált Rostokolás helyett ingajárat Menetrendszerű tsz-buszok A városi embernek mi sem természetesebb, mint reggel felül az autóbuszra, s úgy utazik néhány percet, míg munkahelyére vagy az iskolába ér. Délután a műszak, a tanítás végeztével megteszi ugyanezt, legfeljebb csak a zsúfoltság miatt zsörtölődik. A falun élőknek viszont nemegyszer esőben, hóban, sárban kell kilométereket kutyagolni, hogy eljussanak oda, ahová a kötelességük szólítja őket. Talán éppen a szomszédos községbe, amit busszal nem, vagy csak nagy kerülővel lehet megközelíteni- A reggeli és a délutáni utasszállításba a közületi szállító járművek még csak-csak besegítenek, napközben azonban többnyire a telephelyen rostokolva várják o később hazaszállítandókat. Arra már jóval régebben rájöttek, hogy jobban ki kellene használni a vállalati és tsz-járművek, autóbuszok egésznapos szabad kapacitását. Azt, hogy ne csak egy-két fuvart végezzenek nap mint nap, ami 2—3 órás üzemelést igényel, hanem támogassák a helyi közlekedést is. Miután a közületi járművek használatát szabályozó miniszteri rendeletet tavaly szeptemberben módosították, lehetőség nyílt ezek lakossági igénybevételére is. A jó példával Somogy megyében jártak elöl, ahol a megyei párt- és állami vezetés úgy látta, hogy a tervezettnél több Volán-járat beiktatása sem oldja meg alapvetően az utasszállítási gondokat — a zsúfoltságot, a nagy kerülőket — ezért a termelő- szövetkezetek segítségét kérték. Egy évvel ezelőtt két tsz autóbuszát — az üzemeltetőkkel történt megállapodás értelmében — menetrendszerű, bárki által igénybe vehető személyszállításra állították be. Nágocson és Homokszent- györgyön volt a premier. Az előbbi helyen azóta a szomszédos községeket összekötő, jó állapotban lévő üzemi úton ingázik napjában a járat, ezzel az addigi 25 kilométeres kerülő helyett mindössze hármat kell megtenni az iskolába, a munkahelyre menőknek és onnan haza igyekvőknek. Olyan úton, amelyen a voló- nos buszok nem is járnak. Homokszentgyörgyön pedig csaknem 100 kisiskolás szállítását oldották meg ilyen módon, akiknek zöme korábban fárasztó gyaloglásra kényszerült. A bevezetett újítás a falusi lakosság körében kedvező fogadtatásra talált. Érthető, mert megszűnt a több kilométeres bandukolás, a Volán-járatok zsúfoltsága, az utasoknak pedig úgyis mindegy, kinek fizetik a hagyományos autóbuszközlekedési tarifa szerinti viteldíjat. Somogybán bevált a közületi járműveken történő személyszállítás, ezért további 4—5 körzet bekapcsolását tervezik hasonló módon. Másutt is próbálkoznak az országban elterjesztésével, mint például Szabolcs megyében és Bács-Kiskunban. Azonban — ahogy ezt a Közlekedési és Postaügyi Minisztérium illetékesei elmondották —, meghonosítása nem megy zökkenőmentesen. Néhol még az üzemeltetők elzárkóznak előle, féltik eszközeiket, jövedelemkieséstől tartanak. A jövő útja viszont a közületek és Volán személyszállítóparkja közötti ésszerű munkamegosztásé, a szabad kapacitás kihasználásáé. A somogyi kísérlet sikere is azt bizonyítja: a kezdeményezés életképes, ért demes a lehetőséggel élni. Corbusier megértette A szín a környezetalakítás eszköze S zínesek lesznek-e városaink? A kérdés indokolt, hiszen eddig jobbára csak bátortalan kísérletek voltak, azok is autodidakta módon. Az olyan nagyszabású vállalkozások, mint a budapesti Rákóczi út is, tudományos megalapozottsággal születtek. A bátran alkalmazott erőteljes színek látványa fölötti vita máig sem ült el. Túlságosan megszoktuk a szürkét. Városaink szennyezett levegője mindent egyforma szürkére festett. A lassan tisztuló levegő — és az időtálló, gazdag színskálával jelentkező homlokzati festékek megjelenése — a színek alkalmazására bátorít. Környezetünket ezzel is emberibbé tehetjük. A héten a képzőművészeti világhét alkalmából az építészet és a képzőművészetek kapcsolatáról tanácskoztak Budapesten a szakemberek. Az egyik vitaindító előadást dr. Nem- csics Antal, a Budapesti Műszaki Egyetem docense, a Magyar Színbizottság elnöke tartotta a hazai színdinamikai kutatásokról és építészeti alkalmazásukról. Az előadás rámutatott arra, hogy a színes környezetalakítás nagyléptékű képzőművészeti tevékenység, amelynek felelősségteljes voltához nem férhet kétség, ezért semmiesetre sem lehet egyéni munka. Ha valahol, hát itt feltétlenül csoportmunkára van szükség: építészek, képzőművészek, szociológusok, pszichológusok, fizikusok, vegyészek stb. együttműködésére. — Városaink általános képe ma még színtelen. Mivel magyarázza a színezéssel szembeni idegenkedést? — kérdeztük dr. Nemcsics Antalt. — A színdinamika az utóbbi évtizedek szülötte és még mindig tart a rácsodálkozás, hogy mit is lehet elérni a színek jó Lesznek színes városaink? Beszélgetés a Magyar Színbizottság elnökével alkalmazásával. Az idegenkedés? Általában úgy hitték —és hiszik ma is sokan—, hogy a szín elterdli a figyelmet a funkcióról. A színdinamikai kutatásoknak köszönhető, hogy ma már tudunk a színekkel operálni, a funkció szolgálatába tudjuk állítani a színezést, melynek hatása már nem kiszámíthatatlan. Sajnos gyakran a legjobb építészek is idegenkednek. Elsősorban őket kell meggyőzni arról, hogy a szín az építészet egyik eszköze. Le Corbusier ezt megértette, Moholy-Nagy szintén, Vasarely álma a színes város... A szín nem járulékos elem, ugyanolyan lényeges, mint a forma. A tér rosszá válhat a nagyszerű arányok ellenére is, ha rosszak a színek. — Várható-e áttörés a Magyar Szinbizottság tevékenységének hatására? . — Hivatalos intézkedésekre lenne szükség, pl. olyan ÉVM- állásfoglalásra, ami a beruházót, a tervezőt és a kivitelezőt a színekben gondolkodásra ösztönözné. Fontos lenne a szakemberek továbbképzése is. a BME építészmérnöki karán 1970 óta kötelező színdinamikai oktatás folyik, s úgy tudom, ezt más főiskolákon is bevezették. Vannak tudományos anyagaink, amelyekkel megismerkedhetnek a szakemberek, s amelyek segítenek eligazodni a színezendő város épületeinek egymáshoz való viszonyában, formarendjében, segítenek a színválasztásbon, aszerint hogy nagyítani, vagy kicsinyíteni akarunk valamely objektumot, növelni vagy csökkenteni akarjuk a jelentőségét. Az áttörés lehetősége tehát adott. — Elképzelhetö-e a Magyar Színbizottság „decentralizácó- ja", azaz vidéki helyi szervek létrehozása? — Éppen most foglalkozunk a vidéki szakcsoportok létrehozásával. Be akarunk vonni ebbe a munkába minden olyan vidéken élő szakembert, akinek köze van a város színeinek alakításában. .Az ötletszerűséget a tudatos, jól átgondolt szín- dinamikai tevékenységnek kell felváltania. Hársfai István lehet vadászt kérni Mű-sas és csilingelő a seregélyek ellen Szervezett formában sor kerülhet a seregély kilövésére is annak ellenére, hogy védett állat. Szőlő- és gyümölcsérés idején, ha a gazdák közösen fordulnak a helybeli természetvédelmi hivatalhoz, akkor a hivatal rendelhet ki vadászt a dézsmáló szárnyasok pusztítására, de csak a zárt kertek területén. Egy seregélycsapat több ezer példányból állhat és ha meglep egy kertet, ott képletesen mondva kő kövön nem marad, leszüretelnek. Pusztításaik fő területe a Mecsek, főleg Pécs, Komló, Vasas, Hsszúhetény környéke. A kiskerttulajdonosok úgy próbálnak védekezni, hogy kiabálnak, zajt csapnak, játékpisztolyokat durrogtatnak. A madárijesztő nem használ, ha hagyományos figurákat utánoz, vagyis kitömött boszorkányt, és így tovább. Legjobb és amire már sokan áttértek, hogy nagy ragadozó sast formálnak meg műanyagból, rongyokból, bőrből és a hatalmas, kiterjesztett szárnyú bábut póznára erősítik fel. Ettől még megijednek a seregélyek. Franc László téesztag be- remendi telkén olyan szélirányjelzőt állított fel, mely az erősebb szélben nagy zajjal mozgat egy apró csilingekből, harangocskákból álló szerkezetet. CS. J. Jubileumi hónap a Konzumban Kétéves fennállását ünnepli idén november 7-én a Konzum Szövetkezeti Áruház. Ebből az alkalomból jubileumi hónapot - pontosabban két hónapot - szerveztek az áruház vezetői és dolgozói. Ez annyit jelent, hogy november végéig, tehát a karácsonyi csúcsforgalom kezdete előtt, kedvezményes akciókkal kívánnak a vásárlók kedvében járni. Az első ilyen jellegű rendezvény hétfőn, szeptember 25- én kezdődik, törülköző- és lepedővásárral. Azok a vásárlók, akik az október 14-ig tartó időszak alatt ezekből a cikkekből százötven forint fölötti értékben vásárolnak, jutalomtárgyakat kapnak az áruháztól. Ezenkívül október 17-én délután 15 órakor nyilvános sorsolást tartanak, s akinek a névvel és lakcímmel ellátott blokkmásolatát kihúzzák, az a vásárló a kirakatokban már hétfőn látható főnyeremények, illetve egyéb nyereménytárgyak valamelyikének tulajdonosává válhat. Ez persze csak az első: ezek az akciók, szám szerint öt, követik egymást, s mindegyik körülbelül kéthetes időtartamú lesz. A divattervezők ismét kitaláltak valamit Az új divat jegyében készült el Ádám zakója meg inge..sportos hétköznapi viselete... és felöltője is. Jóvágású férfiak. Divatosnál divatosabb ruhákban, ami természetes is, hiszen egy divat- magazin oldalairól néz vissza ránk a sokarcú Ádám. Ádám azonban voltaképpen András. Brád András ugyanis második éve vezeti az Ez a divat Ádám rovatát, amely a közeljövőben újabb oldalakkal bővül. Fő munkatevékenysége azonban nem ez. Diplomája szerint hivatásos ruhatervező művész, akik azonban ismerik, az iparművész avagy a divat- tervező szóval illetik foglalkozását, amely számára hivatás. Tizennégy éve dolgozik a Zalaegerszegi Ruhagyárban, ahova meglehetősen messziről került. Sarkadon született, itt járt gimnáziumba, s innen jelentkezett az Iparművészeti Főiskolára is. Még főiskolásként résztvevője volt az egyik zalaegerszegi művésztelepnek. Akkor történt, hogy a Divattervező Intézet egyik munkatársa — aki a Zalaegerszegi Ruhagyárnak is tervezett — elvitte az üzembe, s megkérdezte tőle, nincs-e kedve itt dolgozni. Hamarosan megköttetett a szerződés, amely Brád Andrást mint a gyár ösztöndíjasát arra kötelezte, hogy három évig az üzemben kell kamatoztatnia tehetségét iskolái végeztével. Mintha egy számmal nagyobb ruhát hordanánk Ódám voltaképpen András — Őszintén szólva nem akartam itt maradni — emlékezik vissza. — De aztán olyan szerencsésen alakultak a dolgok, hogy mégsem mentem el. Úgy gondolom, jól jártunk egymással. — Az embereknek meglehetősen homályos elképzelései vannak a divattervező munkájáról. Beszéljen errőlI — Egy gyárban nem lehet szabadon tervezni. Konkrét feladatok vannak. Minden évben két kollekciót kell terveznem a belföldi piacra a tavaszi—nyári és az őszi—téli divatnak megfelelően. Évente egy alkalommal kell megtenni a szovjet export-ajánlatunkat, és vannak állandó kiállítások is, amelyeken rendszeresen részt veszünk. Idehaza például a BNV-n, a külföldiek közül pedig kiállítunk a A magányosok klubjában Toporgott a lépcső tetején a 68 éves Bálint Sándor. Elszokott már attól, hogy ő legyen a társaság középpontja, így, amikor megkapták az engedélyt — Lehet jönni! — csendesen odaszólt Új Ferenc- nének: — No, most Te karolsz belém, vagy én beléd? Mindez pedig volt szombaton délután Pécsett, a Ságvári Endre művelődési házban működő magányosok klubjában. Az összejövetel oka: az előbb említett két idős ember — kezdettől tagjai a közösségnek — bejelentettték, hogy Itt ünnepük meg az egybekelésüket. Nos, az eseményre sokan voltak kíváncsiak a klub tagjai közül. Meg kell mondanunk: a magányosok nem is annyira magukra hagyatot- tak. Most 140 a tagok száma — a korátlag 28—30 év! —, de sok a tiszteletbeli tag is. ök azok, akik a január 7;e óta működő klubban találkoztak az azóta már társukká vált partnereikkel. — Most is kilenc pár van várakozó állásponton — mondja Dóka Margit, a klub vezetője. Ami azt jelenti: nem döntötték még el, hogy végleg együttmaradnak-e. Persze — bizonygatták ezt többen is a klubtagok közül — az összejöveteleik célja nem elsősorban a párkeresés. (De nem baj, ha sikerül.) Közös kirándulásaikon, programjaikon túl segítik egymást a tagok, elsősorban a fiatalabbak az idősebbeket! — Takarítás, szénbehordás, meg a többi — mondja Köves Gyula, a klub helyettes vezetője. Szegfű és dal köszöntötte a két idős embert szombaton délután. A végén már olyan jó hangulat kerekedett, hogy bizony a kívülálló nehezen mondta volna meg, milyen közösség összejövetelén van. Hogy mást ne mondjak: az új párt köszöntő dalok másról sem szóltak, mint a szerelemről. M. A. kölni „Férfi divat hét”-en, no és Párizsban is. Ezek mellett természetesen mindig akadnak alkalmi munkák.- Mit tart a legfontosabb feladatának? — A vállalati iparművész dolga az, Ipogy jól tudjon koordinálni: a világdivatból azt kell átültetnie a hazai viszonyok közé, amit a lehetőségek megengednek. Én nem panaszkod- hatom, mert amit ma Magyar országon el lehet követni, azt én el tudom követni. Itt a gyáron belül szabad kezet adnak nekem, és a külső partnerekkel, az alapanyaggyártó vállalatokkal is nagyon jó a kapcsolatom: amit elképzelek, mindent megcsinálnak. A konfekció- iparban még az is nagyon lényeges, hogy ne egy-két ember alkatát vegyük figyelembe, hanem a tömegeket öltöztessük.- Mi lesz a jövő divatja? — Minket, divattervezőket már a jövő évi őszi—téli divat foglalkoztat. A fehér, a fekete, a nyers, a homokszín és a barna lesznek a divatszínek. A sima felületű szövetek eltűnnek, az enyhén játékos felületű, lágy tapintású anyagok dominálnak majd kisléptékű mintákkal. A női divathoz hasonlóan a férfiaknál is a bő szabásvonal ér vényesül elsősorban. A klasszikus öltönyök is lezserebb sza- básúak lesznek, a bővülés folytán pedig egészen más jelleget kapnak a férfiingek. Keskeny lesz az ingeken a gallér, a zakókon a fazon. Szűkülnek a nadrágszárak, s nagyobb szerep jut a kiegészítő kellékeknek, a különféle keskeny sálaknak - mondja, s még megemlíti, hogy egy nemzetközi di- vatproqnózis'szerint az elkövetkezendő tíz évben úgy fogunk kinézni, mintha valamennyien egy szómmal nagyobb ruhát hordanánk. így lesz-e, az majd elválik a gyakorlatban. Csapó Ida — Horváth L. —
