Dunántúli Napló, 1978. szeptember (35. évfolyam, 241-270. szám)

1978-09-24 / 264. szám

1978. SZEPTEMBER 24.

A FEGYVERES ERŐKET KÖSZÖNTJÜK

DN HÉTVÉGE 5.

Emlékezünk a hős elődökre, a szabadságharcos katonákra, akik 1848. szeptember 29-én vívták első győztes csatájukat Pákozd—Sukoró térségében. Emlékezünk a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregére és katonáira.

Elismeréssel adózunk a fegyveres erők és testületek tagjainak, katonáinak, határőröknek, rendőröknek, munkásőröknek és mindazoknak, akik hazánk biztonságáért, sérthetetlenségéért, belső biztonságáért fegyverrel állnak helyt, azoknak is, akik ebben segítik őket.

Az alakulat és „fia”

Tóth Ferenc főhadnagy népszerűségének egyik titka: jó tanácsért, segítségért bármikor hozzáfordulhatnak a sorállományú katonák

Hányszor is született meg, mennyit harcolt és küzdött, hány fiatalt faragott katonává, emberré? Pontosan és részleteiben nem tudja senki. A jogelődre mégis méltán büszke lehet a pécsi Petőfi Sándor laktanyában állomásozó gépesített lövészalakulat.

A gyökerek a Tanácsköztársaságba nyúlnak vissza . . .

A munkásokból szervezett 22. csepeli Vörös Gyalogezred katonái elsőként fogtak fegyvert a munkáshatalomért. A másik jogelőd az új magyar demokratikus hadsereg szervezésének egyik emlékezetes állomása, Sopron: ott alakult meg 1949-ben ismét. Ez aztán az ország nem egy városát megjárta, az ötvenes években fél évtizedig Pécsett is állomásozott.

A mai alakulat „anyakönyvi adatai”: Neve: MN 8677. Születési ideje és helye: 1958.

október, Budapest, Budaörsi úti Petőfi laktanya. Neme: gépkocsizó lövész.

Azóta eltelt két évtized.

Az alakulat 1962 augusztusában végleg áttelepült Pécsre. A születésénél közreműködő katonák közül ma is tizenegyen itt teljesítenek szolgálatot. Hallgatom visszaemlékezésüket a hajdani katonaéletről, felszerelésről, technikai ellátottságról és arról, hogy most hol tartanak.

Szilágyi Sándor őrnagy műszaki tisztként szakaszparancsnokként került az alakulathoz.

— Ladikokkal és gumicsónakokkal kezdtük, a hídverést a helyszínen talált anyagokból lao..,al, csákánnyal, fejszével, nehéz fizikai munkával

hajtottuk végre. Ma modern, nehéz típusú átkelőeszközök, hídvetők és földmunkagépek segítenek.

Kovács György őrnagy géppuskás szakaszparancsnokként kezdett:

— Gyalog kezdtük, aztán átszálltunk a 350-es, később a terepjáró Csepelekre, jó évtizede a PSZH-k szállítják a katonáinkat. Könnyen mozgunk bármilyen terepen, tűzerőnk is többszöröse a kezdetinek. A földbuckák és a lö- vészteknők helyett a szállító- járművek páncélzata biztosítja az embervédelmet. Talán a leglényegesebb változás ami a Magyar Néphadsereget, a mi alakulatunkat is jellemzi: a hosszú puskától eljutottunk a rakétáig. Ez a bonyolult haditechnika univerzális katonákat igényel.

Tilhof József alezredes az Egyesített Tiszti Iskola harcászati előadói katedráját cserélte fel akkor az alegységparancsnoki beosztással.

— Az alakulástól több tízezer fiatalemberből neveltünk igazi katonát.

A csapatmúzeumban tárgyi, írásos és fotódokumentumok vallanak a múltról. Hadgyakorlatok és gazdasági munkák, részvétel az 1965-ös dunai árvízvédelemben, az 1969- es baranyai hóakadályok elhárításában. Az Egri csillagok című film forgatásán ők állították ki az ostromló török és a várvédő magyar katonákat. Vörös selyemzászló, vázák emlékeztetnek a budapesti díszszemlékre és az augusztus 20-i viziparádékra. Járt náluk Fidel Castro és sok katonai

küldöttség, ők szinte mindenütt megfordultak, ahol segítő kezüket kérte a mezőgazdaság, nem egy kiemelkedő városi, megyei rendezvény. A Honvéd Steinmetz SE vitrinjei is számos sportsikerükről tanúskodnak. Az első alkalommal az 1958—59-es kiképzési évben avattak élenjáró szakaszt, parancsnoka Prezenszki József hadnagy volt, aki jelenleg alezredes. Kiváló és élenjáró katonák, alegységek alapozták meg az alakulat, tisztjeinek és parancsnokainak hírnevét. A fiatal tisztekből fontos beosztású főtiszt lett, a hajdani egységparancsnokok — Farkas Mihály, Kerékgyártó Béla és Balogh Kálmán — más, magasabb beosztásokban tevékenykedő parancsnokok lettek, az alakulat országos szakmai rangot és elismerést vívott ki magának. Felnőtt lett.

Méltó utódai a csepeli 22- eseknek.

*

Tóth Ferenc 1957-ben vonult be, 1958. október 20-án sor- állományú őrvezetőként felderítő rajparancsnoknak helyezték az alakulathoz. Akkor még nem gondolta, hogy egy életre.

— Heten voltunk testvérek. Apám remélte, hogy öt fia közül lesz egy hivatásos katona is — titokban rám gondolt. Kitűnő tanuló voltam, tanítónak készültem. A hatodik után kimaradtam, dolgoznom kellett. Voltam csapat- vezető a tsz-ben és ifjúsági vezető, szerettem emberekkel bánni.

— Ha akkor valaki azt mondja: egyszer te váltod valóra apád álmát?

Ismét elmosolyodik. Egész lényét meghatározza a belső békét és nyugalmat árasztó „tanítóbácsis" mosoly.

— Biztosan kinevetem. Tetszett az egyenruha, mégse gondoltam rá. Különben is hat általánossal hogy lehet valakiből katonatiszt? Leszerelés előtt győzködött apám és a parancsnokom. Az igaz, nem kellett sokat, mert szerettem a munkámat, a katonáimat. A döntő érv: tanulhatok, benntartott továbbszolgálóként. Befejeztem az általános iskolát és jöttem az alakulatommal Pécsre. Lakást kaptam, megnősültem és az alakulatnak is hűséget fogadtam, 1963-ban már hivatásos őrmesterként szakaszparancsnok-helyettesi beosztásban szolgáltam tovább.

Újabb munkával kiérdemelt lehetőség: új beosztást kínáltak. A régi a szívéhez nőtt, akárcsak a katonái, a döntő érv ismét a tanulás. Elfogadta. Azóta a sorállományúak szociális ügyeivel, kérelmeivel, áthelyezésével és családi problémáival foglalkozik szíwel- lélekkel és egyre magasabb poszton. Érettségizett, jelentkezett tiszti vizsgára, maximális pontszámmal vették fel a Kossuth Lajos Katonai Főiskolára levelező hallgatónak.

— Hét éve avattak tisztté, beteljesült apám vágya és az enyém is. Példámon felbúz- dulva azóta p család nem egy tagja lett rendőr, katonatiszti növendék, munkásőr.

Nyíltszívű, őszinte, csendes, szerény és türelmes. Parancsnokai és tiszttórsai derűs nyugalma és hűsége miatt az alakulat „fiaként” tisztelik. A kiskatonák is sűrűn fordulnak hozzá ügyes-bajos dolgaikkal, problémáikkal. A munka és a család soha, de a hazúgság, kétszínűség és igazságtalanság miatt hamar elveszti közismert nyugalmát.

— Ha elölről kezdhetné, tudatosan készülne a katonai pályára?

— Igen. Most már tudom: ez hivatás, sok nehézséggel, még több szépséggel.

— Van „születésnapi" kívánsága?

Meglepi a váratlan kérdés, aztán derűsen mondja:

— Három is, ahogy illik: o hátralévő időmet itt, ennél az alakulatnál szeretném eltölteni, hogy a 35. közös születésnapot is megtarthassuk. Szeretném elérni a főtiszti rendfokozatot és szeretnék jogot tanulni. Ez minden. Negyvenéves vagyok, egészséges, minden reményem megvan, hogy teljesüljenek a kívánságaim. Amit eddig célul tűztem ki, mindent megvalósítottam.

öt kitüntetése közül a legmagasabb a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozata. Szeptember elsejével léptették elő főhadnaggyá.

Közösség a határon

Még Pécsett elmagyarázták, merre van az őrs, mégis, alig találom meg. Lépésben hajtok a főúton. A járdán beszélgető helybeliek — látva, hogy hová tartok — ügyet sem vetnek rám. Számukra már csak idegen vagyok, de nem gyanús. Bent, a határőr őrsön remélem nem csörög miattam a telefon.

Pedig egyébként gyakran csörög... A beremendiek komolyan veszik, hogy az övék határőrközség.

o

Máté József őrnagy egy évtizede teljesít itt szolgálatot.

— A lakosság jelzi, ha gyanús idegen személyt látnak. Ha a bejelentés sötétedés után érkezik, talpon van, aki csak tud

és zárjuk a határt. Illetéktelenül nem lépheti át senki az államhatárt, mégis sokan megkísérlik.

— Kik, és miért próbálkoznak?

— Érdekes statisztikánk jött össze: van, akit a kalandvágy hajt, mások a családi problémák, illetve a bűncselekményt követő büntetés és az attól való félelem miatt kísérleteznek. A többség 18—40 év közötti, kamaszt utoljára két éve fogtunk el. Előtte a fiatalkorúak voltak túlsúlyban a rossz családi légkör, a gyenge tanulmányi eredmény, a verés indította erre őket. Évek óta nem jutott át nálunk senki, ebben a legfőbb érdem a lakosságé: segítik, támogatják a munkánkat.

— Az értesítéssel?

— Azzal is, de úgy is, hogy betartják és betartatják az előírásokat, ezzel közvetve is segítenek, barátként számíthatunk egymásra.

o

— Pedig ez nem volt mindig így — állítja Róth József, a nagyközségi pártvezetőség titkára. — Az ötvenes években néha ugyancsak „éles” volt a helyzet a helybeliek és a határőrök között. Megszólták a családot, ha lányuknak határőr udvarolt. Ma már? Sokan ide nősülnek a leszerelés utón, az őrs minden téren szerves része Beremendnek.

— Együttműködési megállapodások, közös rendezvények, társadalmi munkák a megmondhatói — folytatja Máté József őrnagy —, a BCM, a Dózsa Tsz is segít, most nyáron az iskola három osztályát mi festettük ki, de az együttműködés a szolgálatra is érvényes. A határ őrizete, a határrend biztosítása, az összbelügyi feladatok — garázdák, bűnözők kézrekerítése, lecsendesíté- se — és a helyi kishatárforga- lom ellátása a körzeti megbízott, a munkásőrök és az önkéntes határőrök, valamint a lakosság segítése nélkül nem is lehetne ennyire eredményes.

Gyanó László bányamester, a BCM munkásőr-rajparancsnoka a jó együttműködést emeli ki:

— Ha kérik, riadóztatom a rajt és megyünk..

Váradi Károly, a BCM kőbányájában fúrómester, a két éve alakult 13 tagú önkéntes határőr-csoport vezetője:

— Határsértőt ugyan még nem fogtunk, de bűnözőt már igen. Tóth Sándor, Vér Jenő és mások nemrég szereltek le a határőrségtől. Ez csak természetes, hogy most is mellettük

a helyünk, örülünk, hogy a legfiatalabbak, a 30 tagú úttörő határőrgárda tagjai is így gondolják.

Ez a „mellettük a helyünk” eredményezte, hogy tavaly a helységnévtábla mellé kitehet- ték a határőrközség feliratút.

o

A tavaly elnyert kitüntető címük: az Egység élenjáró őrse. Élenjáró, katonás, zárt világ az őrs. És csendes. A hálókörletekben a nap minden szakaszában alszanak, akik túl vannak a szolgálaton. Előtte melegvízzel letusolnak, a szárítóhelyiségbe teszik szellőzni az átizzadt csizmát, zubbonyt. Ketten forgatják a szabályzatot — készülniük kell —, most lépnek először belszolgálatba. Az étkezdében a lebbencsleves után ki-ki ízlése szerint töltöttpaprikát vagy kelkáposzta-főzeléket kér fasírt- tal. Egy határőr a tálalóablakon szól be: „Nénje, kaphatok még?” A két szakácsnő —Lantos Istvánné és Tordai Ferenc- né már megszokták a „nénje” megszólítást — munkához lát, egyikük a főzeléket, másik a feltétet teszi az üres tányérra.

— Látom, jó étvágyúak a Hűk.

— Étvágyuk az van és nem is válogatósak — mondja Lan- tosné. Tordainé még annyit tesz hozzá összegezésül: — öröm nekik főzni.

A klubhelyiségben játékok. Az udvaron az egyik épület oldalán füzérbe kötve pirospaprikák — télire. A disznóólban hízók és süldők. A múlt héten disznóvágás volt. A kutyakonyha gázrezsóján készül a kutya- menü. A kondícióterem, a betonozott labdarúgó kispálya és

az udvari tornaszerek most hiába kelletik magukat, aki nincs szolgálatban, az pihen, felkészül, kertészkedik.

o

Határőrök. Idén a Határőrség kiváló őrse címet szeretnék elnyerni, kétharmaduk kiváló, vagy élenjáró határőr, eddig minden követelménynek eleget tettek.

Turcsik Tibor és Németh László határőrök 5—5 nap jutalomszabadságot köszönhetnek Nérónak. Egy nyíregyházi fiatalember Hegyeshalom után itt próbált „szerencsét". A két határőr nem is sejtette, hogy figyelik őket, de Néró lefülelte a leskelődőt.

A határon különösen hűséges társ a kutya.

Hauptmann Ferenc másfél évig járőrözött Till-lel, akinek kitelt a szolgálata és leselejtezték:

— Kijött hozzám a boxból, szomorúan nézett rám, alig evett, nem akart visszamenni. Érezte, hogy el kell válnunk. Okos, hűséges társ volt, megszerettem. Most januárig Dolfi lesz a kutyám.

Szentkúti Antal másfél éve Viharral járőrözik.

— Sokat betegeskedett, de kigyógyítottam. Nejem most várja a második babát, ha szül, engem leszerelnek. Vihar is kiszolgálta az idejét, selejtezik. A napi 10—14 órás szolgálat hamar kikészíti a kutyákat, ígérték, hogy megkapom, és akkor hazaviszem.

Vranesics Antal határőr a magasfigyelőn teljesít szolgálatot, augusztusban került az őrsre.

— Először furcsa volt. Két hét után kezdtem megszokni, hogy mindig máskor alszom, eszem, ahogy a beosztás engedi. Itt fent csend van.

— És szép kilátás — vetem közbe —, innen gyönyörű a táj.

— Valóban, de nem azt kell néznem.

o

Kola Ferenc zászlós az ellátásért felelős. Derűsen közli, ő az őrs „anyja”, így tisztelik a „fiai”.

— Huszonnyolc éve vagyok határőr, és 1951-től ellátó. Deszkabarakkban kezdtem, ki- porciózott élelemmel. De sok szárított krumplit és káposztát ettem! Azóta? önellátók vagyunk, sertés és konyhakert o fő gazdálkodási területünk. Jól bejött minden: havonta kétszer vágunk disznót és a konyhakert bőven terem a szükségen felül is. A napi normához kilenc forintnál is többet hozzátehetünk, így primőrgyümölcstől palacsintáig, süteménytől a sült és főtt tésztáig, szinte minden az asztalra kerül, amit az öttagú étkezési bizottság kigondol a közösség kívánsága szerint.

Q

Szívem szerint még a legdrágább primőr epret, cseresznyét, sőt, a banánt se irigylem tőlük a nehéz, felelősségteljes, fárasztó szolgálat után.

Őrzik az államhatárt.

Irta és fényképezte: Murányi László

Szolgálatban társként, barátként Szentkuti Antal határőr és Vihar