Dunántúli Napló, 1978. szeptember (35. évfolyam, 241-270. szám)
1978-09-01 / 241. szám
1978. szeptember 1., péntek Duntintuli napló 3 Együttműködés, barátság a világ gyermekeivel Közös célok, együttes akarat „A mS világunkért" Beszélgetés Szűcs Istvánnéval, a Magyar Úttörők Szövetsége főtitkárával ősz közeledtével a természet megadóan készül az elmúlásra. Az oktatási intézmények, közöttük az általános iskolák is, éppen ellenkezőleg, ilyenkor új- hodnak meg. Az öreg vagy éppenséggel frissen emelt falak között ezekben o napokban új és új tervek születnek, várakozástól vibrál a levegő. Ennek a sajátos, éppen ősszel virulni kezdő világnak egyfk meghatározó, éltető ereje az úttörőmozgalom. Szűcs Istvánnéval, a Magyar Úttörők Szövetsége főtitkárával beszélgettünk azokról az elképzelésekről, amelyek segítségével minden eddiginél színesebbé, tartalmasabbá, hasznosabbá kívánják tenni a gyerekek életét.- Milyen alapvető, fontos feladatok teljesítését tűzte ki célul az úttörőcsapatok elé 1978-79-re az úttörőszövetség? — Az előttünk álló tanévben szövetségünknek az a feladata, hogy változatlanul kövesse az elmúlt esztendőkben kialakított fő irányvonalát, továbbra is törekedjen a társadalom és a gyerekek igényeinek összekapcsolására. Olyan programot biztosítson az úttörőcsapatok tagjainak, amelyekben egyaránt lehetőségük nyílik a közösségi, közéleti tevékenységük kibontakoztatására, az egyéni felelősségtudatuk fokozására, az iskolán kívül szerzett ismereteik alkalmazására és bővítésére, a számukra előírt alapkövetelmények teljesítésére. Továbbá játékra, testedzésre, a tudománynyal, a technikával és a művészetekkel való érdekes találkozásokra, a felnőttekkel való kapcsolatok további erősítésére. 1979 — a gyermekek nemzetközi éve- Jövőre az egész világ figyelme hatványozottan fordul a gyerekek felé, hiszen 1979-et az ENSZ a gyermekek nemzetközi évének nyilvánította. Milyen módon jut szerephez ez az esemény a Magyar Úttörők Szövetsége programjában? — Áthatja és meghatározza azt. Központi kérdés lesz a gyermekek helyzetének elemzése, élet- és tanulási feltételeinek biztosítása, a gyermekek jogainak, érdekeinek képviselete, védelme. A felnőttek cselekvő aktivitása, törődése mellett a kisdobosoknak és az úttörőknek is módjuk lesz arra, hogy ne csak elfogadják a segítséget, hanem aktívan részt vegyenek saját közösségük életének megszervezésében, környezetük alakításában, sokféle módon erősítsék a világ gyermekeivel való együttműködésüket, barátságukat. A gyermekek nemzetközi évével összefüggésben érdemes megemlítenünk az úttörőév fontos politikai eseményeit — a KMP, a KIMSZ megalakulásának, a Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulóját —, amelyeknek nevelési lehetősége ott kezdődőik, hogy fel kell ébreszteniük a gyerekek kíváncsiságát a történelmi kor iránt. Igyekszünk felfedni előttük az akkori kor és mai életünk tartalmi kapcsolatát. Ehhez a munkához biztosít lehetőséget „A mi világunkért" elnevezésű mozgalom, amely a gyermekek tennivalóit foglalja keretbe. A mozgalom lehetővé teszi, hogy a kisdobos és úttörő közösségek megismerjék szocialista valóságunkat, tettekkel bizonyítsák, készek dolgozni, áldozatot vállalni ai mi világunkért, hogy kifejezzék együttérzésüket, szolidaritásukat az elnyomott országok népeivel, gyerekeivel, hogy érzékeljék, vannak olyan gyerekek, akik nem élnek olyan boldogan, mint ők. Módot nyújt ahhoz, hogy tettekkel bizonyítsák, méltók elődeik munkájához, életéhez. A mozgalmat Zánkán hirdettük meg, a közelmúltban. „A mi világunkért" mozgalom kiemelkedő, központi rendezvénye lesz a nemzetközi gyermeknaphoz közel eső időpontban megrendezendő nagyszabású országos játék, amelynek célja a különböző országok, népek játékainak, dalainak, kultúrájának megismerése. Nincs két egyforma csapat — A mozgalom, mondhatnánk, ajánlás, amely lehetővé teszi, hogy az úttörőcsapatok fejlettségi szintjüknek, sajátosságaiknak, lehetőségeiknek megfelelően határozzák meg feladataik sorrendjét, a tevékenység formáját. Hasonló önállóságot már korábban is biztosítottak a csapatoknak. Hogyan éltek eddig ezzel a lehetőséggel, előbbre lépnek-e jövőre az úttörőcsapatok ezen a területen? — Nincs két egyforma úttörő- csapat. Az a tapasztalatunk, hogy érdekes programot csak ott valósítottak meg, ahol mesz- szemenően figyelembe vették a gyerekek igényeit, a csapat körülményeit. A legtöbb helyen jói éltek ezzel a lehetőséggel. Igaz, akadnak olyan közösségek, ahol adósak az önálló kezdeményezéssel. Úgy tűnik azonban, hogy az elmaradók is felzárkóznak, ösztönzi őket több példa is, néhány érdemleges helyi ötletet ugyanis országos szintre emeltünk. így történt ez többek között a ,,Kék nyakkendőért” és a „Vörös nyakkendőért” felvételi próbával is. — Milyen akciók, próbarendszerek, szemlék és vetélkedők teszik teljessé a kisdobosok, úttörők jövő tanévi szervezett, közösségi programját? — Ezek tulajdonképpen „A mi világunkért” mozgalom részeként ajánlások, sokféleségük a gyerekek érdeklődését tükrözi. Mindenki megtalálhatja a saját érdeklődésének, tehetségének megfelelő tevékenységi formát. A tudományos-technikai szemlék a különböző tudományok a technika, a mezőgazdaság iránt érdeklődőknek nyújtanak hasznos elfoglaltságot. A „Művészetek vándorútján” kulturális játék, amely érdekes, vonzó művészeti ágak megismerését, gyakorlását biztosítja, fejleszti az anyanyelvi kultúrát. A „Barátunk a könyv, o_ múzeum, a film ..." közművelődési játék célja az önművelés. Az 1978— 79-es úttörőévben is sor kerül a kulturális szemlére, az éneklő rajok országos találkozójára, az úttörőzenekari fesztiválra, a riporter-vetélkedőre, a Kazinczy- versenyekre, a gyermekhősök találkozójára. Folytatjuk a Teremtsünk értéket! akciót, az Edzett Ifjúságért tömegmozgalmon belül az ügyesség-bátorság sportjátékot, az úttörőolimpia versenysorozatát, a Szülőföldexpedíciót, és ezúttal is sor kerül honvédelmi versenyekre,. az úttörő-gárda szemléjére. Ezek a programok folyamatos, egész éves elfoglaltságot teremtenek a gyerekeknek. A II napos tanítási hét- Hogyan tudja segíteni a Magyar Úttörők Szövetsége az új nevelési-oktatási dokumentumoknak megfelelő nevelőmunkát az iskolákban, miként kívánnak közreműködni a tizenegy napos tanítási ciklus eredményessé tételében?- Az úttörőcsapatok sokat tehetnek azért, hogy a tanulással kapcsolatban pozitív vélemény alakuljon ki a gyerekek között, ösztönözzék az iskolai kötelezettségek elvégzésére az úttörők társaikat, és bátran marasztalják el azokat, akik nem tanulnak, hiszen tanulni nemcsak „gyermeki", hanem állampolgári kötelesség. Az úttö- mozgalom sok olyan formát teremt, amelynek tág határai között a gyerekek a tanítási órákon szerzett tudásukat szinte rendszeresen egységbe foglalhatják, összefüggéseiben ismerhetik meg környezetüket, ugyanakkor a csapatos kutatások, munkák a társadalmi beilleszkedésre készítik fel a gyerekeket. A tizenegy napos tanítási hét bevezetésével jobban össze kell hangolnunk tevékenységünket a különböző művelődési intézményekkel, hogy a tanórán kívüli nevelési alkalmak, események valóban jól szolgálják a gyerekeket. — Az előzetes tervek szerint a gyermekek nemzetközi éve alkalmából hazánk ad otthont a CIMEA által megszervezett európai gyermektalálkozónak, valamint Budapesten tanácskozna egy kormányszintű fórum a gyermekek helyzetéről, jogairól. Milyen teendők várnak mindezzel kapcsolatban a Magyar Úttörők Szövetségére? — 1979 augusztusának első felében az úttörőszövetség központi táboraiban biztosítunk helyet az európai gyermekek találkozójának. Igyekszünk felhasználni az I. nemzetközi gyermekfesztivál tapasztalatait. Azt szeretnénk, ha programunk kifejezné az európai enyhülés, a béke és barátság gondolatát. A mintegy tíznapos táborozás során baráti találkozókra, kulturális és sportrendezvényekre kerülne sor. Terveink szerint vendégeink három—négy napot megyékben, családoknál tölte- nének el, így közvetlen benyomásokat szerezhetnének életünkről, alaposan megismerhetnék a magyar pajtásokat, szüleiket. A kormányszintű tanácskozással kapcsolatban: a Magyar Úttörők Szövetsége tagja az előkészítő bizottságnak, és természetesen részt vesz a program előkészítésében. Szeptemberben minden úttörőcsapathoz eljut a Magyar Úttörők Szövetsége levele. Érdemes idézni: „...Érdekeljen minden, ami a családban, az iskolában, lakóhelyeteken, hazai tájakon és a világ különböző országaiban történik. Akarjatok, tudjatok beleszólni a kis és nagy közösségek dolgaiba, és ne mulasszatok el semmit, amivel tenniakarásotokat bizonyíthatjátok, s ami gazdagabbá teheti a most kezdődő úttörőévet. A mi világunkért azzal tehettek a legtöbbet, ha megértitek örömeit és gondjait, ho akartok érte — ma még gyerekként, de holnap már felnőttként - cselekedni." Bocs Ferenc Hogyan állunk a munkaversennyel? — ebédszüneti kérdés Örömök, gondok a fiatalok gyárában A Mechanikai Laboratórium pécsi gyárában mesélték: az idősebb munkásnőnek autóbalesetnél meghalt a lánya. Azóta ő neveli az unokát. Nagymamafejjel szerette volna elvégezni a nyolc általánost, de özvegyasz- szony lévén, nem tudta kire hagyni a gyereket. A szocialista brigád tagjai megbeszélték vele, iratkozzon be, ők keresnek egy nénit,-aki az előadások idején vigyáz a kicsire. A pénzt is ők adják a pót-nagymama fizetésére. Nemcsak az emberbaráti szeretet, sokkal inkább kolléganőjük munkája volt a brigád elhatározásának alapja. Az asz- szony évek óta közöttük van, jól dolgozik, megbecsülik. A beszélgetésen a Mechanikai Labor nyolc dolgozója — Török Ferenc üzemvezető, szak- szervezeti bizottsági titkár, Gungl Mária, Szarka Mihályné; Komlósi Józsefné, Magyar Józseféé, Nagy Ferencné betanított munkás, Bosnyák József műszerész, Letenyei László esztergályos - mondta el véleményét arról, kit miért fogad be vagy zár ki egy munkahelyi közösség, miként lehet jól összehozni a gyár érdekeit az egyéni boldogulással. A gyárban csaknem kilenc- százan dolgoznak. Az átlag életkor 26 év. Ma is sok fiatal kopogtat a kapun. A többségük hamar beilleszkedik a kialakult rendbe, igyekszik jól dolgozni. Vannak kivételek isi! — Szerencsére kevesen, de talán pont ezért hívják fel magukra a figyelmet — mondja Török Ferenc. — Mindenkinek szemet szúr, ha valaki könyvvel, újsággal ül a gép mellett, s alig várja, hogy hátat fordítson a főnök, máris olvas. Általában ők azok, akik félórákat töltenek a büfé előtt, meg a mellékhelyiségben. Néha az az érzésünk, hogy nekik csak zsebpénz a fizetés, a szüleik gondoskodnak róluk.- Foglalkoznak velük? A közös célokért viszont vóll- váll mellett dolgoznak. Együtt építették sportpályájukat, most pedig a KISZ-klubot bővítik. Támogatnak, patronálnak bölcsődéket, óvodákat. A családi estek, autóbuszos kirándulások is segítettek összekovácsolni a barátságokat. Jó példa ennek bizonyítására a présműhely asz- szonyainak az ötlete, akik elhatározták, hogy együtt mennek a moszkvai olimpiai’ játékokra. Már most gyűjtik a pénzt az útra. — Ha maguktól nem veszik észre a többiek példáját — magyarázza Komlósiné —, akkor beszélünk velük. De ha nem hajlandók tudomásul venni, hogy dolgozni kell, akkor nem sírunk utánuk, ha elmennek. Egy fiatalember édesapja sorra járta a főnököket, hogy vegyék fel a fiát ide, valami vezető beosztásba, mert a gyerek kimondottan erre termett. Mondták neki, hogy igazgató már van, művezetőben és csoportvezetőben sem szűkölködnek, de ha a fiú megpróbálna egy kicsit dolgozni, talán „kiszoríthat" egyszer valakit. — Igaz, nem lenne könnyű dolga — mondja Magyarné. — Nekünk nem kell ahhoz a titkárságon kopogtatni, hogy az igazgatóval beszélhessünk. Mindennap ott van az üzemekben. És ha túlórázunk, vagy plusz műszakban dolgozunk, ő se tölti pihenéssel az idejét. — A vezetők ismerik is az embereket — veszi ót a szót Letenyei László. A forgácsoló üzemben dolgozik egy kollégám, aki kitűnő szakember és példamutatóan szorgalmas. Egy nap egy csomó selejt került ki a kezéből. Elnézte a rajzot. A selej- tért nálunk pénzlevonás a büntetés. Egy fillér levonással sem büntették, a tévedéssel is számolni kell. — Sok újságban, kiadványban találkozunk azoknak a berendezéseknek a fényképével, amik itt készülnek nálunk - mondja Gungl Mária. — Mi egy kicsit másképp nézzük ezeket. Mindig azt az alkatrészt keressük, amelyiket a mi kezünk készített. — Több olyan kollégánk van, A forgácsoló üzemrész akik országos szakmai versenyekről hoznak első, második helyeket — veszi át a szót Szarka Mihályné. — Persze azért az itteni munka a fontos. És akik szorgalmasak, jól dolgoznak továbbtanulhatnak, előbbre léphetnek. Lakásszerzésben is segíti őket a gyár.- Kiket részesítenek előnyben?- A lakással egyedül az a gond, hogy nincs elég. Többen vannak olyanok, akik a munkájuk, családi körülményeik miatt egyformán jogosultak lennének a gyár támogatására. Ilyenkor nem szeretnék azoknak a helyében lenni, akik eldöntik, kiknek adják végül is a támogatást.- és a továbbtanulás? — Ott néhányon túllőnek a célon — mondja Nagy Ferencné. — A középiskolai végzettség megszerzésében mindenkit segít a gyár, illetve az arra érdemeseket még tovább taníttatja. Itt jönnek a problémák, mert páran olyan főiskolára, egyetemre pályáznának, ahonnét biztos nem térnének vissza hozzánk, iffetve nem is tudnánk nekik a végzettségükhöz megfelelő beosztást adni. — Ilyenkor mit csinálnak? — Először megpróbáljuk rábeszélni egy olyan felsőfokú oktatási intézményre, ami a mi profilunkba vág - mondja Bosnyák József. — Nem szívesen mondunk le a tehetséges emberekről. Ha nem változtatnak a szándékukon, akkor is javasolja a gyár a felvételüket, csak nem kapják meg azokat a kedvezményeket — útiköltség, szállásdíj fizetés, plusz szabadság — mint a többiek. Egyéni álrfiok megvalósításához nem illik a közösség vállára állni. Az elektromos szerelőműhely Török Éva
