Dunántúli Napló, 1978. szeptember (35. évfolyam, 241-270. szám)
1978-09-03 / 243. szám
1978. szeptember 3., vasárnap Dünantmi napló 3 Tallózás a zsebkönyuben Hol tart, merre tart a magyar ipar? Az ismert külpiaci nehézségek közepette is a magyar ipar fejlődése töretlen. Mindennek sokrétű bizonyítékát találhatjuk az Ipari zsebkönyvben, melyet a Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában most jelentetett meg a KSH. A könyvecske — a hagyományostól eltérő. az időszerű gazdaságpolitikai feladatok érvényesülését jobban kifejező csoportosításban adott — számsorai, színes grafikonjai szemléletesen mutatják be a magyar iparban 1970 óta végbement legfontosabb változásokat. Szén, autóbusz, szalámi Kezdjük azzal, amivel az Ipari zsebkönyv is kezdi. Az országban 1977-ben 713 állami iparvállalat (csaknem fele nehézipari) és 701 ipari szövetkezet működött. Számuk csökkenő, mert míg 1975-ben ösz- szesen 1572 vállalat és ipari szövetkezet működött, addig 1977-beii már csak 1414. Sok ez vagy kevés? A szakemberek mindenesetre sajnálkoznak, az utóbbi évtizedekben a kis- és közepes vállalatok száma erőteljesen csökkent, s ez ellentétben áll a nemzetközi irányzatokkal. Az ipar aránya az ország nemzeti jövedelmének termelésében 1977-ben 46,8 százalék, az ország összes exportjában pedig 90 százalék. Az ipar foglalkoztatta 1977-ben az ország aktív keresőinek 34,7 százalékát. Ez az arány immár csökkenőben van, hiszen a fejlett országokhoz hasonlóan nálunk is egyre többen dolgoznak az Un. tercier szektorban. íme, néhány fontosabb termék — a felsorolás nagyon hézagos —, amit a magyar ipar 1977-ben termelt. Szénből 25,5 millió tonnát, kőolajból több mint 2 millió tonnát, villamos energiából 23 390 millió kWó teljesítményt, bauxitból 2,9 millió tonnát, nyersacélból 3,7 millió tonnát, cementből 4,6 millió tonnát, téglából csaknem 2 milliárd darabot, polietilénből 50 ezer tonnát, izzólámpából 344 millió darabot, autóbuszból 11 890 darabot, hűtőszekrényből 455 ezer, mosógépből 202 ezer, televízióból 423 ezer darabot, bőrcipőből 46 millió párat, szalámiból csaknem 15 ezer tonnát, cigarettából 25 milliárd darabot. Mi és a nagyvilág A zsebkönyvben mellesleg találunk adatokat arra is, hogyan alakul országonként a fontosabb termékek egy lakosra jutó termelése (1976-os adatok). Néhány termékben hasonlítsuk össze magunkat néhány országgal. Egy lakosra jutó Ország Szén Kőolaj Villamos Nyersacél Cement Kénsav kg kg energia kWó kg kg kg Bulgária 2907 13 3167 281 498 98 Csehszlovákia 7892 9 4202 985 640 83 Lengyelország 6362 13 3029 455 576 96 Magyarország 2383 202 2080 344 406 60 NDK 14732 3 5311 401 676 57 Románia 1215 686 2717 501 585 73 Szovjetunió 2774 2025 4330 564 484 78 Franciaország 475 20 3613 439 555 75 NSZK 3637 90 5508 712 573 79 Olaszország 22 20 2857 415 646 51 USA 2929 1867 9844 541 286 139 Anglia 2214 215 4952 398 282 59 Japán 164 6 3896 952 609 54 Téglából csaknem 2 milliárd darabot gyártottak Lássuk ezekután, mit fogyasztott el importból a magyar ipar, illetve, milyen termékekből szorultunk behozatalra? 1977-ben behoztunk 4,3 millió tonna nyers vasércet, 8,5 millió tonna kőolajat, 1,2 milliárd köbméter földgázt, 460 ezer tonna benzint, 7100 traktort, 2240 vosúti teherkocsit, csaknem 17 ezer tehergépkocsit, 156 ezer tonna műanyag alapanyagot, 50 ezer tonna vegyi szálat, 150 ezer tonna cellulózt és még sok minden mást. Mit vitt ki ezzel szemben a magyar ipar 1977-ben a világpiacra? Ismét csak nagyon hézagos felsorolásban: 580 ezer tonna bauxitot, 710 ezer tonna kalcinált timföldet, 1,1 millió tonna hengerelt acélt, 1900 eszterga jellegű fémmegmunkáló gépet, 10 ezer autóbuszt, csaknem 300 millió izzólámpát, 7900 tonna kötöttárut, 23 millió pár lábbelit, 118 ezer tonna vágott baromfit, 270 ezer tonna gyümölcs- és főzelékkon- zervet, 8500 tonna szalámit és még sok minden mást. Hányán élünk, hngyan élünk? Szemezgessünk most a zsebkönyv azon fejezetéből, ahol iparunk technikai-műszaki színvonaláról esik szó. Az állami iparban 1976-ban az alapüzemi gépek kapacitását 83 százalékban használták ki, ezen belül a villamosenergia-iparban 100 százalékosan, a textilruházati iparban viszont csak 50 százalékban. A szocialista ipar 1977-ben 31 millió forintért vásárolt licencet a szocialista országokból, 580 millió forintért a tőkés országokból. 1976-ban az iparban alkalmazott 275 li- cencen 124 vállalat osztozkodott. Bármelyik adatot nézzük, kevés. A magyar bányászatban 1977-ben a géppel jövesztett szén aránya 60 százalék, az automata szövőgépek aránya a textiliparban 46 százalék, a futószalagon gyártott cipők aránya 99,5 százalék, az üreges téglák aránya az ösz- szes téglatermelésben 72 százalék, a mesterséges szálak aránya a textilipar alapanyagfelhasználásában 43 százalék. Végül adalékok ahhoz, hányán éltek 1977-ben az iparból, hogyan él az ipari munkásság? Tavaly az állami iparban 1,453 millióan, a szövetkezeti iparban 436 ezren dolgoztak. A magánkisiparosok száma tavaly év végén 35 600, alkalmazottakkal és tanulókkal együtt 44 400. Mellesleg értékben a lakossági szolgáltatások 40 százalékát még ma is a kisiparosok végzik el. Találunk arra is adatot, hogy milyen a foglalkoztatottak számának megoszlása Budapest-vidék szerint: Budapest 28,7, vidék 71,3 százalék. Ez az arány 1970-ben még így festett: 35—65 százalék. Budapest gazdasági túlsúlya tehát mérséklődik. Az állami iparban foglalkoztatottak átlagos havi bére 1977- ben 3319 forint volt — a fizikai foglalkoztatottaké 3218 forint —, a szövetkezeti iparban foglalkoztatottaké 2718 forint — a fizikaiaké 2578 forint. Az átlagos havi bér a legmagasabb a bányászoknál: fizikaiak 4650, nem fizikai foglalkoztatottak 5294 forint. Ezen belül természetesen különbségek vannak: a bányászatban szakmunkát végző fizikai foglalkoztatottak átlagos havi bére 5641 forint, a betanítottaké 4448, a segédmunkásoké 3495. Egy öntő szakmunkás átlagos órabére 1977 szeptemberében 27,39 forint, egy betűszedőé 25, egy fonóé 18 forint. Miklósvári Zoltán Alkatrészgyártás, szükségből Elektronikus ellenőrző műszert készítenek a Dohánygyár tmk-műhelyében Központi tmk-műhelyek - hatékonyabb karbantartás Korszerű berendezések, kisebb javítási igény A tervszerű megelőző karbantartás értelmezése valamennyi termelőüzemünkben egyöntetű. De ha a részleteket tekintjük, ha a különböző gazdasági egységekben kialakított tmk-részlegek felépítését nézzük, már jócskán vannak különbségek. Van, aki a decentralizált műhelyekre esküszik, mások azt vallják, hogy igazán szervezett és hatékony tmk-te- vékenységet csak központilag kialakított egységben lehet végezni. • A Mecseki Ércbányászati Vállalat szolgáltató üzemének profilja sokrétű: a legfontosabb feladata a bányaüzemek kiszolgálása, az energiaellátás, a szállítás biztosítása, a berendezések javítása, karbantartása. Harangozó Mihály főmérnökhelyettes szerint egyik fő céljuk a gépek karbantartásának csökkentése. Oiyan berendezéseket kell vásárolni, amelyeknek kisebb a javítási időigénye. Az automatizált gépek ugyan drágábbak, de ez idővel megtérül, hiszen javításukhoz nem szükséges annyi munkaerő, mint korábban- Példaként az V-ös üzemben már elkészült gyorsfürdővíz előállító kazánokat és a kezelő nélküli csavarkompresszorokat említi. Az új rendszerű kazánokban nem rakódik le a vízkő: ezzel a tmk- sok megszabadultak egy igen nehéz munkától, a csavarkompresszor karbantartási igénye sokkal kisebb, mint az előző típusoké. Az üzem központilag végzi az akkumulátorok felújítását, a fejlámpák karbantartását. Ennek köszönhetően a gyárilag megállapított három évi „kihordási idő” helyett a MÉV-nél átlagosan öt esztendeig használhatnak egy-egy lámpát. Szervezetten oldottak meg a fúrószár-felújítást és -előállítást, a rakodógépek sorozatjavítását, a bányamozdonyok és csillék karbantartását is. A tmk-nak úgy kell dolgoznia, hogy ne zavarják a termelést, ez pedig tervszerűséget követel. Harangozó Mihály szerint a központosított tmk-nak nem velejárója a rugalmatlanság, sokkal inkább a nagyfokú előrelátás. A gépészek és villamos szakemberek által kidolgozott tmk-tervek segítséget nyújtanak ahhoz, hogy optimális időben rendelkezésre álljanak a különböző anyagok. Persze mindent képtelenek beszerezni, ezért szükségből maguk állítják elő az említett alkatrészeket. Első hallásra szinte hihetetlen amit Kajcsa László, a Dohánygyár tmk-üzemvezetője mond: öt esztendő alatt harminc százalékkal nőttek a teljesítmények. S mindezt úgy érték el, hogy tervszerűbbé, szervezettebbé tették a karbantartást. öt évvel ezelőtt próbaképpen az éjszakai műszakban végezték el a meghibásodott cigarettagyártó-gépek javítását. Az elképzelések beváltak, így a későbbiek folyamán a csomagolásban és az előkészítő üzemrészben is áttértek 2+1- es műszakbeosztásra. Létrejött a szervizműszak, amely a napközben jelentkező hibákat éjjel kijavítja. A gépeket megtisztítja, és a reggel hatra érkező gépkezelőnek már működő berendezést ad át. Azóta a tmk-műhelyben dolgozók is nagyobb gondot fordítanak a karbantartásra, tervszerűbbé vált e tevékenység. A tmk-t végzőket érdekeltté tették a javítási idők csökkentésében azáltal, hogy ez év elejétől bevezették a teljesítménybéres gépjavítást. Az éves tmk-tervben foglaltak szerint végzik a közép- és nagyjavításokat a Dekajet-típu- sú cigarettagyártó-gépeken, a csomagoló-berendezéseken. Az egyedi berendezések továbbra is a nagy nyári tmk feladatkörébe tartoznak. Ezeket a gépeket, amelyek főként az előkészítésben működnek, a kéthetes leállás idején szedik darabokra, cserélik ki az elhasználódott alkatrészeket. Persze a heterogén géppark sokszor fejfájást is okoz a sokféle alkatrészigény miatt. A gépek tipizálása minden bizonnyal egyszerűbbé tenné a dolgokat, és a fiatal szakemberek is előbb eligazodnának. A Pécsi Kesztyűgyár l-es üzemében a kialakítandó központi tmk-műhelyt és műszaki anyagraktárt Kruller János telepvezető mutatta be. Az üzemrészből ugyan még hiányoznak a fém- és famegmunkáló gépek és a raktárba sem állították be a polcrendszert, de már érzékelhető, hogyan is látja majd el feladatát a központi tmk. A vállalat öt gyárában eddig külön-külön javították a tmk-részlegek a gépeket, készítették a kesztyűkivágó-kali- bereket. Ezt a feladatot a decentralizáltan működő szervezet már nem tudja megfelelően ellátni. A központi tmk kettős feladatot lát el, tehát: itt történik majd az új kesztyű- modellekhez szükséges kivágószerszámok gyártása és javítása, valamint a közel ezerhat- százra tehető kesztyű- és bőrruhavarrógépek és különböző bőripari gépek felújítása is. Ide, a Hőerőmű mellé költözik majd a központi gyárból a még ott dolgozó tíz szerszámkészítő. A részleg a későbbiek során tovább bővül és mintegy ötvenen dolgoznak majd itt, asztalosok, villanyszerelők, géplakatosok és szerszámkészítők. A feladat, ami majd a központi tmk-ra vár. speciális, hiszen Magyarországon nincs egyetlen vállalat, amely ilyen nagy géppark gondozását vállalni tudná. A varrógépeket ötévenként szükséges teljesen felújítani, ezekhez viszont alkatrész kell. Egy-egy varrógép több száz részegységből áll, s azok beszerzése egyáltalán nem könnyű. Angol, nyugatnémet, olasz, osztrák és NDK gépek működnek a varrodákban: az alkatrészbeszerzési források korlátozottak. így a részegységek jelentős részét maguk készítik majd el. Az elképzelések között szerepel az is, hogy az érkező gépeket tesztelni fogják, melyik alkatrészek kopnak a legjobban. Az eredmény pedig nagy segítséget adhat a tervszerű alkatrészrendeléshez. • A fentiekből is kitűnik, hogy a vállalatok egy része felismerte annak a lehetőségét, hogy a központosított tmk-részlegek életrehívása hatékonyabbá teheti a karbantartó tevékenységet, az szervezettebb keretek között folyhat, jobban elősegít- .ve ezáltal a zavartalan termelést. Salamon Gyula Gépjavítás és formakészítés a Kesztyűgyár központi tmk-műhelyében
