Dunántúli Napló, 1978. szeptember (35. évfolyam, 241-270. szám)
1978-09-17 / 257. szám
DN HÉTVÉGE 4. BELPOLITIKA 1978. SZEPTEMBER 17. Goidölian kincsünk a szemét Bőr, papír, üveg és fém Válogatva nyersanyag volna, de ki válogasson? Csomagolóanyagban visszük haza a vásárolt árucikkek 98 százalékát: a kenyeret, tejet, tejfölt, a félkiló paradicsomot, a Tomi Sztárt, hypót, a haris- . nyanadrágot, inget, a televíziót, még a bútort is. Természetes, hogy a „burkot” a szemétbe dobjuk, meg se próbáljuk elvinni, hogy eladjuk. Eszünkbe se jut, visszamenteni ezt a nyersanyagot. Ez nem a mi dolgunk. De vajon az is ugyanilyen magától értetődő, hogy a vállalatoktól, üzemektől mi minden és főleg miért kerül a szemétbe? Például... Bőr... Havonta 37—40 tonna króm- és egyéb bőrhulladékot visz a szemétbe saját szállítóeszközeivel a Pécsi Bőrgyár. Hogy miért? Munkaerőhiány és pénzszűke miatt nem tudják feldolgozni a marhahasíték-maradé- kot. A szállítás, deponálás tetemes költségei még mindig az olcsóbbik megoldást jelentik. Meg kell szabadulni a hulladékanyagoktól, ezek miatt nem állhat le a folyamatos termelés. Az egészségügyi, tűz- és környezetvédelmi előírások is rögzítik: „mellékterméknek" kapun kjvül a helyei A bőrgyáriak léptek egyet... Több milliós beruházással nemsokára beindul egy gyártósor, mely a 0,5-15 deciméteies marhahasítékokból — szétfosz- latással és latex hozzáadásával — rostműbőrt készít. Ezt közvetlenül vagy sarokkéregnek helyben feldolgozva szállíthatják a cipőgyáraknak. Tehát rövidesen napi 1—1,5 tonnával kevesebb bőr jut a szemétbe. De: havi átlagban a 15—20 tonnányi sertéshasíték és a kész bőrök „stuccolási” hulladéka továbbra is a Kénes útra kerül. Hogy ez szemét avagy újra hasznosítható nyersanyag? Mivel se munkaerő, se pénz, se kiforrott technológia nincs az újrahasznosításra, egyértelmű a válasz: szemét. Papír... Pécsett a BARANYAKER Vállalat az egyik legnagyobb „papírfogyasztó". Az értékkel jelölt göngyölegeket a boltok visszaküldik a nagykereskedelmi vállalatoknak. És a többit? A felgyülemlett papírt elsősorban tűzrendészeti előírások miatt egy bizonyos mennyiségen felül és időn túl nem tárolhatják a boltok — helyük sincs rá. A nagyobb egységekből a vállalat gépkocsijai szállítják a Gomba úti telepre a tiszta, szenyező- déstől és idegen anyagtól mentes papírhulladékot — csak ilyet vesznek át. (1978. I. félévi adat: 65,7 tonnával adtak át a MÉH- nek.) A „szennyezett" tételeket és a kis boltok papírfeleslegét pedig elnyelik a kukák, Bobrök, konténerek. Hogy ez valójában mekkora mennyiség? Végtére mindegy bármekkora is, a közé keveredett nylonzacskók, sziács és más idegen anyagok miatt úgyis a szemétbe kerül. Hogy törvényszerű-e ez a „belekeveredés" vagy esetleg megérné szétválogatni? Először is nincs ember... aztán ha lenne is vállalkozó, nincs anyagilag érdekelve. A Baranya megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat ABC- óruházaiból a MÉH — néha a vállalat — gépkocsijai hordják a felesleges papírt. (Májusi-június—júliusban összesen 15,2 tonnát adtak el.) A kis boltokból hová kerül a papír? Ezt csak a gyűjtő kedvű úttörők és a szemétszállítók tudják megmondani. Pedig ez sem kis mennyiség. o Anyagi érdekeltség. A közületi szállítójárműveken utazó „közületi” papírért kilogrammonként 40 fillért fizet a MÉH az átadó vállalatnak átutalással. Tehát a kifizetett összeg nem azoké, akik szétválogatják, foglalkoznak vele, időt és munkát ölnek bele. Ezt így írják elő a különféle rendeletek, szigorú megkötések, nehogy visszaélés, jogtalan anyagi előny származzon belőle. Egyrészt ez érthető is. Másrészt. így viszont tetemes mennyiségű papír kerül a Kénes úton a dózerok alá ... üveg . . . Éves átlag: 350—400 tonna üvegtörmelék, hóromnegyedmil- lió palack maradványa kerül a Villány-Mecsekaljai Borgazdasági Kombinátból - szemétbe. Ennyi törik a töltősorokon és raktározás közben. Két—három- százezer ebből a visszavett, de szennyes, a csorba, a forgalomból kivont palack. A nem megbízható tisztaságú palackokba nem tölthető se bor, se üdítő, így - mivel nincs üvegfelújító berendezésük —, az ilyen fiaskók egyre távolabb kerülnek a töltőgépektől, aztán meg sem állnak a szeméttelepig. Miért? Mert nincs munkaerő - na és felújító berendezés. Megoldhatatlan a tört üvegek szétválogatása szín szerint — balesetveszély miatt is. így pedig nem veszi át-a MÉH. Megoldást a Kénes út jelent. A Pannónia Sörgyár is minden hasznosítható hulladékot átad a MÉH-nek egy több éves szerződés értelmében. A barna sörösüveg-törmeléket — ha csak a koronazár és a címke az idegen anyag —, külön ötköbméteres konténerbe gyűjtik, azt a Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat autója viszi a Gomba úti átvevőhelyre. (Az első félévi eladás: 18,4 tonna.) Ha viszont az üveg közé más szemét is kerül — gyakran megesik —, akkor az egész szállítmány egyenesen a szemétbányába kerül. Ez sokszorosa annak, mint ami a Gomba útról vagonokban indul Olaszországba, hogy útburkolat készüljön belőle. A Dél-dunántúli MÉH Nyersanyaghasznosító Vállalat elméletben minden hulladékot átvesz. Valójában csak olyan nyersanyagot vesz át, amit meghatározott minőségben, mennyiségben és ütemezésben kér tőlük az ipar. A feldolgozó gyárak diktálják a feltételeket, ehhez kell alkalmazkodniuk. Megrendelőik feldolgozható állapotban várják a nyersanyagot. Kezdjük a papírral. Eddig 50—70, újabban 200 kilós, nemsokára már ennél is nagyobb súlyú papírbálákat raknak a vagonokba. Tervezik: Pécs egy új, nagy teljesítményű bálázót kap. Ez a papírüzem már 2—3 kocsival gyűjti össze menetrendszerűen vagy hívásnak eleget téve a papírt. Hogy jelenleg miért visznek vállalati kocsik papírt a szemétbányába? Már utaltam a magyarázatokra. Félő, ez az új papírüzem beindulásával sem lesz másként. A szemétbe kerülő üveghegyek is ... Az lenne az ideális, ha a „termelők" tisztán, szeny- nyező- és főleg idegen anyagoktól mentesen, külön gyűjtenék és tárolnák a barna, zöld és fehér üveget, mert az üvegipar csak így hajlandó átvenni ' és az export is nagyon esetleges. Jó, jó. De kik és hogyan válogassák? (Nagy úr és kifogásnak is megfelelő a munkaerőhiány.) Majdnem mindenfajta fémet korlátlan mennyiségben átvesz a MÉH. A gumival más a helyzet, nem veszik, mert nincs hová, nincs kinek szállítani. Bőrt - és csakis nyersbőrt — a szúróhelyekről vesznek át, ezt tartósítva, kezelve adják tovább. A textilnél különösen erős a minőségi követelmény — szemétbányái rongyot nem vesznek át. o A vállalatok és egyének vagy viszik a MÉH-be a hulladékot, vagy nem. A pécsi szemétbányában viszont minden megterem. Amíg be nem telik, ott csak egyfajta feltétel a mérvadó: oda kell vinni a hulladékot. A MÉH korábban szerződésben állt a bányamesterrel, de ez a csatorna eldugult, amióta prizmás műveléssel tüntetik el a szemetet. Legalább a fémek visszanyerése miatt érdemes lenne valamilyen megoldást keresni és találni, (A lakossági hulladékot korábban 8 helyen vehették át Pécsett, most ez a hálózatuk 3 átvevőhelyre zsugorodott.) A legjobb mindenképpen egy nyersanyagválogató gépsor lenne, ami a szemétbe szánt anyagokat — a milliós értékeket - kimenti. A Cecchini erre hivatott. Murányi László Tábortűz a váróteremben Kitört ablak - zsúfoltabb vonat Vaskos az iratcsomó a vasúti rongálókról — Tábortűz? — nézek hihetetlenkedve a főintézőre. — Márpedig megtörtént — mondja rezignálton, mint akinek még mindig nem sikerült megfejtenie egy nehezebb rejtvényt. — Mégpedig Balaton- lellén, a vasútállomás várótermében. Három pécsi fiatalember — még a tavaszi hónapokban — döntött úgy, hogy ez a melegedés legmegfelelőbb módja . . . Vaskos az az iratköteg, amelynek segítségével Márton János, a MÁV pécsi igazgatóságának főintézője illusztrálni akarja beszélgetésünk témáját: vajon csökkent-e az utóbbi időben a szándékos károkozás, a rongálás, a garázdaság az igazgatóság területén? Lehet válogatni a jegyzőkönyvekben: — Nem is tudom ... Talán ez... Már csak az érték miatt is. Kimeríthetetlen az emberi leleményesség. Egy gyékényesi határőr azt a berendezést találta meg leszerelve az egyik kocsiban, amelynek segítségével a mosdóban működtetni lehet a villanyborotvákat. Az okozott kár: 15 ezer 300 forint. S az illető — ha már munkához látott — leszerelte a mosdó egyéb felszerelési tárgyait is. A másik eset: valakinek a MÁV emblémával ellátott függöny tetszett meg. Egy mozdulat — a kár kétezer forint. Később a függönykedvelő úriember a kukára hivatkozott: ott találta — állította — a vadonatúj holmit. Sok szó esik arról, hogy a vasúti személykocsikban felszerelt villanyégőket sehol máshol nem lehet használni. Ez hovatovább már mindenki tudja, ám mégis gyakori, hogy kiszedik ezeket. Mint az a három páprádi lakos, akik kalapnyit szedtek össze az utazás unalmának elkerülése érdekében — azután játékosan kiszórták óz ablakon. S még egy érdekes eset: a leleplezett rongáló — becsület is van a világon! — pofonokkal próbálta meggyőzni a mozdony vezetőjét, hogy ő tulajdonképpen jót akart. A pofonokkal azonban már egy újabb oldalát érintettük a vasúti károknak. Köztudott, hogy aki a szándékos károkozót leleplezi, ha a vasút dolgozója, akkor pénzjutalmat, ha utas, akkor szabadjegyet kap. — Amikor a jutalmazási rendszert bevezettük — mondja Márton János — megszaporodott a leleplezett rongálások száma. Az utóbbi években azonban visszaesett, s ennek megvan a magyarázata: néhány esetben megfenyegették a leleplezőket. Kaptunk már olyan telefont, hogy a jutalmat tartsuk meg, s inkább gondoskodjunk a megrémült ember védelméről. .. Kellemetlenül vesszük tudomásul egy-egy utunk kezdetekor: összetört tükrök, kivágott üléshuzatok, égőt hiányoló foglalatok, bezúzott ablakok jelentik nemegyszer a környezetet. Ami ezen túl is feltűnő: azokban a szerelvényekben, ahol büfékocsi vagy mozgó-, árus van, gyakoribbak a rongálások. — Azt nem tudom — mondja Márton János — ha például Kaposváron be lehetett tiltani a szeszes ital árusítását az állomás egész területén, akkor miért nem lehet azt megcsinálni egy-egy szerelvényen is? Mert az összefüggés a „besö- rözés" és a károkozás közgtt valóban nyilvánvaló! Túl az utazás kísérőjelenségein, egyéb kellemetlenségeit is vállalnunk kell mások felelőtlenségének. Jelesül: zsúfoltabb lesz a vonat. A „kellőképpen megrongált” vagont ugyanis ki kell vonni a forgalomból, s nem biztos, hogy másikkal tudják pótolni a hiányzó kocsit. Vagyis — ahogy a vasutasok ezt szaknyelven mondják — a forda kevesebb utast tud szállítani. Már csak két adat: a pécsi igazgatóság területén a múlt évben, összesen 212 ezer forint kárt okoztak. Érdemes azonban felfigyelni arra, hogy az elkövetők jó része ismeretlen maradt. így az a bizonyos vaskos iratcsomó korántsem ad hű képet az utasok általános magatartásáról. S ez lényegében azt jelenti, hogy a MÁV-nak permanensen harcolnia kell a rongálok, garázdák ellen, mert — hallottuk az igazgatóságon — a jutalmazások legfeljebb c leleplezést segítik, de a bicskák mindig ezt megelőzően kerülnek elő a zsebekből. Mészáros Attila Segítettek-e a gondokon a fizetőparkolók? Kevesebb autó várakozik a belvárosban Az ürge — így mondja az ményre egy mindössze 4 forint egyik Széchenyi téri parkolóőr értékű kis cetli késztette: a — kiugrott a kocsiból és elsza- megfizetésre váró parkolójegy, ladt. A tetszetős sportteljesít- Hogy azután volt-e értelme az olcsó futásnak, az már más kérdés, mert az autó rendszáma végül is a rendőrségen kötött ki. Mint ahogy a ZP 61 — 31-es is, amelynek tulajdonosa a díj leszurkolására biztató mondatra kedélyesen azt válaszolta : — Tőlem legfeljebb egy kézszorítást kap, mást nem... Egyébként az ilyen jelenségek csak kezdetben — vagyis a fizetőparkolók július 3-i bevezetése után, pár napig — voltak a jellemzőek. Legalábbis ezt hallottuk a pécsi városi tanács vb építési és közlekedési osztályán Tóth Benedektől és ugyanezt mondta dr. Tóth János, a Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalatnál. A tapasztalatokról érdeklődtünk, hiszen vége a nyárnak, az idegenforgalmi csúcsnak, s az idő alatt kiderülhetett, elérte-e a célját a rendelkezés: meggyorsult-e a belvárosban a gépkocsik forgása, azaz lerövidült-e a parkolóhelyeken eltöltött idő? A válasz egyértelmű: míg korábban csak nagy nehezen tudtak a gépkocsivezetők helyet találni, ma már meggondolják, hogy egyáltalában a belvárosban parkoljanak-e. Hiszen a rendelkezések szerint minden, a parkolóhelyen megkezdett óráért négy forintot kell fizetni, s hogy ezért mennyit adjanak ki az emberek, sokan jól meggondolják. A belvárosban kialakított fizetőparkolókban mintegy 300—350 gépkocsi fér el. Az igények napról napra nőnek, emelkedik a városban a személykocsik száma. Ahogy tudnak, úgy segítenek az illetékesek. A pincemunkák során szanált területek kínálják az egyik megoldást. Az igényeket azonban valószínűleg soha sem érik utói. A belvárosban újabb parkolókat csak a rekonstrukció befejezése után tudnak építeni. A távlati cél egyébként az, hogy a külső övezetekben maradjanak a kocsik, s a belső részeken a közlekedést a helyi járatú buszokkal oldják meg. Az új lakótelepek külön problémát jelentenek. A. szabályok szerint minden elkészült négy lakáshoz kell tervezni egy parkolóhelyet. Ez általában meg is van — mármint a tervezés hiánytalan — ám az átadással néha csúsznak. Tóth Benedektől kérdeztük: — Véleménye szerint általában elégedettek-e a pécsiek a parkolási lehetőségekkel? — Erre az autósok minden bizonnyal nem-mel válaszolnának. Szokatlan még nekik a hatalmas forgalom. Más városokhoz viszonyítva azonban nem rossz a helyzet Pécsett. Vagyis relatíve nincsen itt semmi baj... — Milyen kötelezettségeket ró a vállalatra a fizetőparkolók bevezetése? — kérdeztük dr. Tóth Jánostól. — Azon túl, hogy beszedik az őrök a pénzt, semmilyent. Még őrzési felelősségük sincsen. Az eddigi tapasztalatok szerint 20—25 ezer forint bevételt jelent a parkolási díj, egy-egy hónapban. Sokakat érdekelhet még: mi várható a jövőben. Parkolóház? Parkolóórák? Egyéb megoldások? Nem jártunk messze az igazságtól a kérdéseinkkel. Kivéve a parkolóházakat. Ezek megépítése Pécsett egyelőre kizárt. Más a helyzet a parkolóórákkal. Szükség van még legalább háromnegyed év tapasztalataira .annak eldöntésére, hogy felállítsanak-e ilyen szerkezeteket a városban. Ha igen, változik a parkolási díj is. Fontolgatják annak lehetőségét, hogy — ez is bizonytalan még —, hogy a parkolási idő függvényében emelkedő tarifát állapítanak meg. Mindehhez azonban az kell, hogy — a terveknek megfelelően — a város egyéb részein is fizetőparkolókat alakítsanak ki, s az így nyert tapasztalatok birtokában mondják ki a végső szót Mindez annak a tükrében fontolandó meg, hogy a változások segítenek-e majd a városnak a parkolási lehetőségek oldaláról szemlélve, neuralgikus pontjait. Hogy csak egy példát említsünk: a Perczel utca színház környéki szakaszát. De bizonyára most sokan hozzáteszik: meg ez az utca, meg az a tér... Lehetne bizony sorolni. Mészáros Attila
