Dunántúli Napló, 1978. szeptember (35. évfolyam, 241-270. szám)
1978-09-14 / 254. szám
e Dunántúlt napló 1978. szeptember 14., csütörtök an segédlet a rekonstrukeiéhez Fotogrammetria és műemlékvédelem Ahol a helyreállításhoz egyéb műszaki dokumentáció nem áll rendelkezésre Nemrégiben megírtuk, hogy a Sallai utca 22—24. számú házak felújításának tervezésénél az építész a helyi gyakorlatban szokatlan segédlettel dolgozik: az épületek utcafrontjáról készült fotogrammetriai felvétellel. Hasonló segédlettel tervezik a nyugati városrész rekonstrukcióját. Amikor a BARA- NYATERV megbízást kapott a Pécsi Nemzeti Színház épületének felújítására, mielőtt bármihez is nyúltak volna, a homlokzatok egyképes és sztereo fotogrammetriai felvételét készítették el. Használatra alkalmas felvétel készült a Líceum utca keleti oldaláról; ez meggyőzően bizonyítja, hogy egy esetleges rekonstrukciónál mely épületeket lehet szívfájdalom nélkül eltüntetni. A kevés példából is látható, hogy általuk hangsúlyozottan jelentkezik az eljárás műemlék- védelmi vonatkozása. A magyarázat egyszerű. A fotogrammetriát ott kell alkalmazni, ahol a helyreállításhoz egyéb műszaki dokumentáció nem áll rendelkezésre. Már pedig műemlékeinkről igen kevés kivételtől eltekintve, nincs a kezünkben ilyesmi. Vagy ha van is, az nem egyezik a tényleges állapottal. Amint egy építkezést is a tervezés előz meg, a műemléki helyreállítás is ezzel kezdődik. A tervezőnek rendelkeznie kellene valamilyen kiindulási alappal. Az épület ugyan ott van, de hát az épület három dimenzióban, nem pedig síkban ábrázolt, falra szegezhető vagy asztalra fektethető — tehát folyamatosan szemlélhető — ábra. Dokumentáció nincs, tehát csinálni kell. Lerajzolni? Egy fényképfelvételt készíteni? Pontos mérnöki felvétel alapján műszaki rajzokon rögzíteni a helyzetet?... Az első kettő nem megbízható, a harmadik fölöttébb költséges. Hát akkor? A fotogrammetria a fényképezés hajnalán született. A német Albrecht Meydenbauer a múlt század 50-es éveiben találta ki a „képírás" érdekes alkalmazási lehetőségét, s ugyan- ő hozta létre évekkel utóbb Messbildanstalt néven a világ első fotogrammetriai mérőkép archívumát, amely jelentősen megkönnyítette számos, a második világháborúban elpusztult műemlék újjáépítését, helyreállítását. A fotogrammetria az utóbbi évtizedekben ugrásszerű fejlődésen ment át, ami elsősorban az optikai ipar fejlődésének köszönhető. Egyre szélesebb körben alkalmazzák a térképészettől kezdve az élet számos területén. Pécsett, a Pollack Mihály Műszaki Főiskola mélyépítési intézetében dr. Novotny Jván és Aradi László adjunktusok foglalkoznak a fotogrammetria alkalmazási lehetőségeivel, s a bevezetőben említett felvételek is az ő munkájuk. Mi is a fotogrammetria lényege? A szó első tagja félreérthetetlenül utal arra, hogy fényképezéssel kapcsolatos eljárásról van szó. Az építészeti gyakorlatban általánosan az egyképes és a sztereo eljárást alkalmazzák. Az egyképes eljárást a mélységben viszonylag kevéssé tagolt felületeknél használják, s oly sok felvételt készítenek, amennyivel az összedolgozásnál kiküszöbölhetők a leképezésből származó torzulások. A Sallai utca 22—24. homlokzata is több tucat felvételből állt ösz- sze olyan összefüggő függőleges síkfelületté, amilyent egyetlen felvétellel nem lehetett volna torzulásmentesen elérni. Ugyanígy a nyugati városfalhoz is sok tucat felvételt kellett készíteni. Egyképes eljárással csinálták meg a Líceum utca fotogrammetriai képét. Meglepő, hogy mennyire más egy ilyen kép, mint a tényleges utcakép. A valóságban csak a részleteket látjuk, s nem az egészet, amire nincs is lehetőségünk. Márpedig a részletek külön- külön kevésbé nyersek és szókimondók, mint az egész. Az egyképes eljáráshoz az említett .esetekben elegendő volt egy jó amatőr-fényképezőgép, s maga a módszer leegyszerűsítve nem sokban különbözik attól, amikor egy felvételsor mozaikjából állítunk össze egy panoráma tájfelvételt. Itt még a fényképről részletgazdag rajz készül, ami aztán tetszés szerint felhasználható. A sztereo-fotogrammetria ennél jóval bonyolultabb. Ehhez mindenekelőtt különleges lemezes kamerára, ún. fototeodolit- ra van szükség, továbbá olyan kiértékelő műszerre, amelynek segítségével a két felvételről egy műszakirajz-pontosságú rajz készül. Illusztrációnkon a Pécsi Nemzeti Színházról készült sztereo-képpár egyikét láthatjuk. A korrekt felvétel enyhén borús időben készült, így mentes lett minden zavaró árnyéktól, a részletek jól kivehetők. Miért volt szükség itt a másik eljárásra? Nos, a színház keleti és nyugati homlokzatáról egyértelműen egyképes felvételt lehetett készíteni, ezeknek az oldalaknak a tagolatlansága ezt még megengedte. Nem így a főhomlokzat, amelynek részletgazdag tagoltságát csakis sztereofelvétellel lehetett visszaadni. A felvételeket egyébként a szemközti OTP emeleti helyiségeiből készítették. A kiértékelés egy bonyolult műszer segítségével a Budapesti Műszaki Egyetemen történt: a két negatívot egy-egy fénysugárral világították át azonos pontokon, s ahogy a negatívokat mozgatták, úgy mozgott egy másik asztalon a ceruza, amely most már minden, a fényképfelvételből adódó térbeli torzulást kiküszöbölve, olyan rajzot készített, ami semmivel sem kisebb értékű — sőtl — annál, amit állványozással, helyszíni méricskéléssel, többhetes munkával készítettek volna. Ez a rajz most már minden további munkára alkalmas dokumentáció. Van a fotogrammetriának egy harmadik módszere is, az ún. ortogonális fotótérkép, amely görbe felületekről készít pontos fényképes ábrázolást. Ezt eddig széleskörűen csak a térképészetben alkalmazták, elsőként dr. Novotny Iván foglalkozott vele: alkalmazható-e az építészeti fotogrammetriában. Úgy tűnik, hogy igen. Mellékelt illusztrációnk a pécsi ferences-templom mennyezetének egy részletéről készült réstranszformálással, s a görbületokozta torzulásoktól mentes. A főiskolán természetesen elsősorban oktatási célból foglalkoznak a fotogrammetriai módszer lehetőségeinek tanulmányozásával, ami természetesen nem zárja ki a gyakorlati alkalmazást. Az intézmény előreláthatóan még ebben az esztendőben kap egy svájci gyártmányú Wild-féle fototeodolitot, amelyhez egyszer később talán kiértékelő műszert is sikerül beszerezni. De addig is megkezdhetik a harmadéves építész- hallgatók részére egy félévben az építészeti fotogrammetria fakultatív oktatását. Mire lenne célszerű alkalmazni az építészeti fotogrammetriát? A főiskola két adjunktusa a műemlékvédelemben látja elsősorban a jelentőségét, erről szól az a tanulmányuk is, ami az intézmény tudományos közleményeiben a közeljövőben jelenik meg. Műemléki adatbank képét vetítik elénk ebben. S ha jól meggondoljuk, az ötlet nem elvetendő. Pécs évek óta készül a tömbrekonstrukcióra. Ennek előkészítéseként mór most el lehetne kezdeni a felvételek készítését, hogy amikor a konkrét munkára sor kerül, a „műszaki rajzok” már kézben legyenek. Hársfai István Tanulni a természettől Önálló tudományág: a bionika Az Eiffel-torony szerkezete elvileg hasonlít a magasabb rendű emlősök sípcsontjának felépítéséhez. A korszerű repülőgépek szárnyprofilja a tokhalak formáját utánozza. Az üreges, csőalakú építmények pontosan követik a növények szárának Szerkezetét. Számtalan példát sorolhatnánk még fel arra, hogy a mérnökök — maguk sem sejtve — sokszor a természet megoldásait másolják. Az utóbbi évtizedekben világossá vált a kutatók előtt, hogy az élő természetben rengeteg olyan „találmány” rejlik, amely jelentősen meggyorsíthatja a korszerű műszaki eszközök, mechanikai berendezések, rádióelektronikus műszerek, kibernetikus rendszerek megalkotását. Ezek felkutatását és tanulmányozását ma már önálló tudományág, a bionika végzi. Ezt a biológia és a technika határán kialakult új tudományágat a gondolkodás frissesé- ge jellemzi. A bionika számtalan eredménye arról' tanúskodik, hogy a természet rendkívül gazdag konstrukciós „ötletekben". Az eddigi tapasztalatok szerint a legtöbb használható ötletet a rovarvilág tagjainak tüzetes tanulmányozása révén szerezheti a tudomány. Ebből kiindulva a Szovjetunióban olyan kezdeményezés látott napvilágot — és részben már meg is valósult a gyakorlatban —, hogy az iskolai oktatásban, a szakköri foglalkozásokon a rovarokat százszoros nagyítású képeken mutassák be a tanulóknak. A test minden részletét pontosan ábrázoló képek tanulmányozása során ugyanis sok olyan ötlet születhet, amely átültethető a műszaki gyakorlatba. Szeptember 16-án észlelhetjük Teljes holdfogyatkozás Érdekes természeti jelenség az esti égbolton Derült idő esetén, közvetlenül a napnyugta utáni időszakban nem mindennapi esemény szemtanúi lehetünk az égboltra tekintve. Hűséges égi kísérőnk ezekben a percekben emelkedik a keleti horizont fölé teljes fényében és nagyságában pompázva. De hamarosan egy sötét árnyék teszi fakóvá fényét, és borítja be korongjának mind nagyobb hányadát: kezdetét veszi a holdfogyatkozás. Holdfogyatkozás mindig holdtöltekor jön létre, abban az időszakban, mikor a Hold legfényesebben világít egész éjszaka. A fogyatkozás közeledtével a Hold fénye eleinte alig észrevehetően csökken, szabadszemmel többnyire nem is észlelhető. Ekkor van a Hold félárnyékban. Ezt követően azonban kelet felől körív alakú, sötét árnyék kezd nyomulni a Hold korongjára, szemlátomást elsötétítve a világos területeket, és alig több mint egy óra leforgása alatt elsötétül az egész holdkoröng. Meglepő, de ilyenkor továbbra is ott látható az égbolton az elsötétült holdtányér: homályos, barnás-vörös, színben. Ritkaság, mikor teljesen láthatatlanná válik. Ilyenkor a közvetlen környezetében is feltűnnek a halvány csillagok, a világos éjszaka sötétté változik, hasonlóan az újhold körüli éjjelekhez. Amint a Hold mozgása során kezd kilépni a Föld árnyékkúpjából, véget ér a fogyatkozás totális szakasza, égi kísérőnk lassan visszanyeri eredeti fényét és nagyságát, hogy bevilágítsa az éjszaka hátralevő részét. A jelenség látványosságán túl, nézzük meg, mi idézi elő a fogyatkozást. Köztudomású, hogy a Földnek nincs saját fénye, a Nap világítja meg. A Nap és a Föld méretbeli különbségéből adódik, hogy a Föld mögött lesz egy olyan kúp alakú térrész, ahová — geometriai megfontolásból — egyáltalán nem juthat fény: ez a teljes árnyék kúpja. Hossza 217 földsugárnyira terjed. Mivel a Hold átlagosan 60 földsugár távolságban kering a Földünk körül, a Földnek árnyékával teljesen be kellene borítania a Holdat, amennyiben az az árnyékkúp tengelyén áthalad. Valójában ez mégsem következik be. Ennek oka a Föld légkörében keresendő. A légkör ugyanis megtöri a fénysugarakat, így a teljes árnyék kúpja 41 földsugárnyira rövidül. A Hold tehát ezen kívül halad el, ezért marad látható a teljes fogyatkozás ideje alatt is. Elsö- tétedésének mértéke erősen függ a fénytörést okozó légkör pára- és felhőtartalmától, valamint szennyezettségétől. összefoglalva megállapítható, hogy a fogyatkozások az égitestek térbeli elhelyezkedése folytán fellépő árnyék jelenségek. Ennek következtében bekövetkezésük időpontja előre meghatározható. így adhatók meg pontosan a szeptember 16-án, szombaton bekövetkező jelenség időadatai is. Belépés a teljes árnyékba 18 óra 20 perc, 2 mp. Teljes fogyatkozás kezdete 19 óra 24 perc, 5 mp. Teljes fogyatkozás vége 20 óra 44 . perc, 2 mp. Kilépés a teljes árnyékból 21 óra 48 perc, 1 mp. A fogyatkozás legnagyobb fázisa holdótmérőben kifejezve: 1.33. Tehát a Hold akkora utat tesz meg árnyékos térben, amely átmérőjének egyharma- dával nagyobb. Mindenkinek kellemes, derült estét kívánok a jelenség jó megfigyeléséhez. Mezősi Csaba A földi légkör fénytörése miatt a geometriai árnyék ötödére csökken, s valójában el sem éri a Holdat.
