Dunántúli Napló, 1978. szeptember (35. évfolyam, 241-270. szám)
1978-09-12 / 252. szám
1978. szeptember 12., kedd DunQntult napló 3 Ä Síámvitef ?t?tt áltó iíi&szerű és hosszabb távé féiMdatok Saomiiitel és Mőllalahiegetés Irta: Dr. Källai Lajos pénzügy miniszter-helyettes A ugusztus végén, ezerötszáz résztvevővel országos számviteli konferenciát rendezett Pécsett a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság, a Magyar Közgazda- sági Társaság és a Neumann János Számi- tógéptudományi Társaság. A Számvitel és vállalatvezetés elnevezésű konferencia nyitó előadását dr. Kállai Lajos pénzügyminiszter-helyettes tartotta a számvitel szerepéről a népgazdaság irányításában. Előadásában mindenekelőtt áttekintette a számvitel harminc év alatt elért fejlődésének legjelentősebb eredményeit, majd a gazdaságirányítás és az információ összefüggéseivel, információs gyakorlatunk hiányosságaival foglalkozott, végezetül részletesen felvázolta a számvitel előtt álló időszerű és hosszabb távú feladatokat. Első feladatul a költség- gazdálkodás rangjának helyreállítását jelölte meg, megjegyezve, a Pénzügyminisztérium és az Országos Anyaga és Arhivatal 1980-ig a gazdasági kalkulációkra és az önköltség- számításra új rendelkezést ad ki. A megnyitóról adott tudósításunkban egyébként előadásának e részét idéztük részletesen. A további feladatokat illetően a miniszterhelyettes az ügyvitel szervezettségi színvonalának javitását, a korszerű elemzési módszerek alkalmazását, megfelelő vállalati belső érdekeltségi rendszer megteremtését, az ügyvitel egyszerűsitését és célszerű gépesítését, a számviteli kutatások színvonalának emelését sürgette. Lapunkban most a legfontosabb feladatok közül néhánynak a részletes kifejtésére vállalkozunk azzal, hogy közreadjuk dr. Kállai Lajos pénzügyminiszter-helyettes Pécsett elhangzott beszédének e részét. Miklósvári Zoltán A számviteli rendszer alapvető feladata a gazdaságirányítás valós, növekvő információs igényének mind kevesebb ráfordítással való kielégítése. Ennek megvalósítása érdekében sokrétű feladataink vannak. A szervezettség színvonalának emelése Köztudott, hogy újból esedékes az ár- és pénzügyi szabályozó rendszer jelentősebb módosítása, az időszerű követelményekhez való igazítása. Ennek megfelelően kell, főként 1980. évtől kezdődően a számvitel központi szabályait és előírásait — a gazdaságpolitika követelményeihez igazítva — korszerűsíteni. Igaz az is, hogy a számviteli rendszerünk a jogos követelmények valóra váltása érdekében a jelenlegi keretek között is fejleszthető. Eszerint arra kell törekednünk, hogy a számviteli rendszer minél jobban elősegítse a népgazdaság számára döntő fontosságú hatékonyságjavulást, a ■"jövedelmező és a gazdaságos export létrejöttét, a gazdaságtalan, korszerűtlen termelés visszaszorítását, s ezen keresztül olyan gazdasági döntéseket eredményezzen, amelyek a népgazdaság általános egyensúlyának megteremtését mielőbb lehetővé teszik. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy jelentős erőfeszítést kell tenni az ügyvitel szervezettségi színvonalának javítására, korszerűsítésére, a szervezési kultúra fokozására. Különös figyelmet kell fordítani a gazdasági tevékenységhez kapcsolódó, a teljes folyamatot átfogó ügyviteli feladatok ellátásának szervezésére. A szabályszerűség, a bizonylati rend és legyelem szükségszerű erősítése, a gazdálkodás eredményei megítélésének, az ellenőrzés feltételeinek javítása érdekében — ha kell több kötelező előírással is — fokozottabban kell gondoskodni a szabványbizonylatok alkalmazásáról, egységes ügyviteli eljárások általános bevezetéséről. Különös figyelmet kell fordítani a termelési folyamat előkészítő, végrehajtó szakaszának ügyvitelére, általában a számvitelhez kevésbé kapcsolódó operatív nyilvántartási, elszámolási tevékenységre. Sajnos, az ügyviteli folyamatban nagyon elterjedtek az egyedi jellegű megoldások. Aktív cselekvésre van szükség annak érdekében, hogy ugyanazon folyamatok bizonylatai és elszámolási rendje nagy vállalatokon, szakágazatokon belül azonosak legyenek. Ennek érdekében céltudatosabban kell kialakítani és fokozottabban elterjeszteni a szabványbizonylatokat, mintaszervezéseket, modelleket, a tevékenységek megfigyelésének, nyilvántartásának komplex szemléletű rendjét. Érdekeltség nélkül nem megy Az anyagi érdekeltségi rendszer hatékonysága nagymértékben függ attól, hogy milyen a vállaat belső érdekeltségi rendszerének színvonala. Minden vállalaton belül — különösen így van ez a trösztök és az országos nagyvállalatoknál — többé-kevésbé pontosan elkülöníthető (elkülönült) szervezeti egységek vannak, s mint ilyenek, viszonylag önálló, sajátos érdekekkel is rendelkeznek. A vállalaton belüli érdekeltségi rendszer kialakításánál a részegységek érdekeire építeni kell. A közelmúlt tapasztalatai bizonyítják, hogy ha nem eléggé intenzív a vállalatok és a dolgozók érdekeltsége, akkor nem fejtenek ki elégséges erőfeszítéseket a hatékony és dinamikus gazdasági tevékenység érdekében. „Óvatosan" használják ki a lehetőségeket és indokolatlan tartalékokat képeznek. Ilyenkor nem fejlődik kielégítően a gazdasági tevékenység szervezettsége és kultúrája, ésszerűtlen az erőforrások felhasználása. Emellett gyakran fordul elő a gazdálkodásban gondatlanság, hanyagság, sőt pazarlás, sokszor érdemi következmények nélkül. Ezért kiemelt jelentősége van az olyan ösztönzési módszerek kialakításának — mint ahogy ezt pártunk XI. kongresszusa is meghatározta — amely kellően mozgósitja a vállalaton belüli egységeket, serkenti azok öntevékenységét, fokozza kezdeményező készségüket. Vállalati szinten rendelkezésre álló anyagi eszközöket célszerű s egyre inkább szükség- szerű az egységek teljesítménye alapján — az „egyenlős- diség” helyett — differenciáltan felosztani. Ha a vállalat valamelyik egységének hibájából hátrány következik be a gazdálkodó szerv egésze számára, úgy annak kedvezőtlen következményeit érvényesíteni kell az adott gyáregység dolgozói — elsősorban a vezetők — személyi jövedelmének alakulásában. A teljesítményarányos érdekeltség érvényesítésében a fejlődés lassú, sok még a tennivaló, amit az is jelez, hogy — országos átlagban — a nettó részesedési alap mindössze 25 százalékát osztják el így. Ez az összeg túlzottan alacsony ahhoz, hogy érdemi ösztönző és mozgósító hatást gyakoroljon. A vállalati belső elszámolás az önelszámoló egységek teljesítményének és ráfordításainak számbavételével egyrészt tájékoztatási (a vállalati eredményhez való hozzájárulás mérése), másrészt ösztönzési (a költségek csökkentésében való érdekeltség, teljesítményarányos bérfejlesztés az önelszámoló egységnél stb.) funkciót tölt be. A vállalaton belüli érdekeltségi rendszer egyik fontos kérdése, hogy milyen mutatók teljesítésében tesszük érdekeltté az egységeket. A nyereségmutatóra épülő ösztönzés felel meg nálunk általában legjobban az érdekeltségi rendszer lényegének is. így továbbítható ugyanis az egységekhez közvetlenül a vállalat egészével szemben támasztott követelményrendszer. A vállalati belső érdekeltségi rendszer kialakításához a számvitelnek — a vállalati belső elszámolási rendszer létrehozásával — megfelelő kereteket és feltételeket kell teremtenie. A vállalaton belüli elszámolások — a termelés (tevékenység), a technológia és a szervezeti sajátosságok miatt — igen sokrétűek, vállalatonként más tartalmú, eltérő részlete- zettségű információkat indokolnak. A lényeg az, hogy olyan mutatót, vagy mutatókat kell alkalmazni, ami ténylegesen, a valóságnak megfelelően méri az egyes egységek, részlegek munkáját, lehetővé teszi a differenciált anyagi elismerést. Ehhez pedig a teljesítményeket pontosan számba vevő, torzításmentes információs bázisra, elszámolási rendre van szükség. A Pénzügyminisztérium segíti a vállalatok ilyen irányú törekvéseit. Kidolgozzuk és a közeljövőben közzétesszük módszertani útmutató formájában a vállalati kollektíva tájékoztatására alkalmas, az önelszámoló egységek ráfordításait és teljesítményeit értékelő mutatószámrendszert, amely számviteli adatokon alapul. Kezdeményezzük és szorgalmazzuk például a költségcsökkentéshez fűződő belső érdekeltség bevezetését és alkalmazását az önelszámoló egységeknél. Ennek érdekében típus-megoldásokat dolgozunk ki a korszerű költségtervezés, költséggazdálkodás és költségelemzés módszereire. Egyszerűsíteni, gépesíteni A számviteli munka súlyponti feladata napjainkban az ügyvitel egyszerűsítése és célszerű gépesítése. Mind a két célkitűzés arra irányul, hogy a számviteli dolgozókat minél jobban mentesítsük a manuális munkáktól, ezáltal erősítsük az érdemi, elemző tevékenységet és elősegítsük a számviteli adatok vállalati hasznosításának megjavítását. A Pénzügyminisztérium évek óta fontos és folyamatos feladatának tartja az adatszolgáltatási kötelezettség egyszerűsitését. Törekvéseink eredményeként csökkent a könyvviteli zárlat munkaigényessége, egyszerűbb lett a leltározási kötelezettség, a mérlegbeszámolók, adóbevallások, adóbefizetések rendszere. Az adminisztrációs munka érdemleges csökkentéséhez a párhuzamos adatszolgáltatás mérséklése, megszüntetése mellett elsődlegesen az is időszerű, hogy valójában javuljon és ésszerű szintre csökkenjen a belső tájékoztatási kötelezettség. A gazdasági környezet, a gazdasági folyamat egyre ösz- szetettebb, bonyolultabb. Ez sürgeti a felesleges adminisztráció megszüntetését, a szükségtelen párhuzamosságok kiiktatását, az ügyvitel ésszerűsítését és egyszerűsítését. Az ésszerű ügyvitel alapelve, hogy az információ értéke, hasznossága mindenkor arányban legyen az információszerzés (adatgyűjtés, rögzítés és feldolgozás) munkaigényével. A pénzügyi-gazdasági ellenőrzés a múlt évben is megállapította, hogy a vállalatoknál és szövetkezeteknél még nem folyik tervszerűen, tudatosan és rendszeresen az adminisztráció egyszerűsítése. A jelzések szerint az eddigi egyszerűsítések lényegében csak külső kezdeményezéseken alapulnak. A lassú előrehaladás összefügg azzal is, hogy az irányitó szervek a vállalati adminisztráció egyszerűsítéséhez, korszerűsítéséhez nem adtak kellő és megfelelő szakmai útmutatást, irányítást. Kevés az olyan felügyeleti irányító szerv, ahol megtárgyalták a felügyeletük alá tartozó vállalatokkal az adminisztráció egyszerűsítésének lehetőségeit és módjait, áttekintették azok következményeit. A vállalatok magatartását általában a jelenlegi helyzetbe való beletörődés jellemzi. Ritkán lehet olyan esettel találkozni, amikor a vállalata párhuzamosan kért adatszolgáltatás megszüntetését javasolja. Természetszerűleg a gazdasági döntési, irányítási, szabályozási módszerek korszerűsítése is szükséges ahhoz, hogy a vállalati gazdálkodást tükröző számviteli rendszer egységesebbé, áttekinthetőbbé, egyszerűbbé, ugyanakkor egyértelműbbé és hasznosabbá válhasson. Az ügyvitel egyszerűsitését sürgeti, kényszeríti a létszámgondok fokozódása, a változó információs igények növekvő munkaigénye. A felesleges, a bürokratikus jellegű ügyvitel leépítésével kell a szükséges tájékoztatás feltételeit megteremteni. Ennek érdekében fejleszteni kell az ügyvitel területén dolgozók szakképzettségi színvonalát, céltudatosabbá és eredményesebbé tenni az irányító szervek ez irányú tevékenységét. Érdemleges előrehaladáshoz elsődlegesen arra van szükség, hogy egyszerűsödjön a gazdaságirányítás mechanizmusa, mindenekelőtt a pénzügyi rendszer összetettsége. Ezzel egyidejűleg korszerű módszertani és technikai megoldások ajánlásával is segíteni kell a számviteli munka ésszerűsítését és egyszerűsítését. Az adatfeldolgozás gépesítése, a döntéshozatal ez irányú megalapozása kulcsfontosságú feladat. A gazdasági egyensúly megszilárdítását középpontba helyező gazdaságpolitikánk a gazdasági döntések jobb megalapozásával párhuzamosan a döntési idő radikális lerövidítését követeli meg a gazdálkodás minden szintjén. Ez azt igényli, hogy tovább fejlődjön a korszerű adatfeldolgozás. A saját számítógépen vagy megbízásos alapon főleg a legmunkaigényesebb számviteli területek gépesítésére kell törekedni: így az anyagelszámolás, a bérelszámolás, az állóeszköz-nyilvántartás, a számlázás, a költségelszámolás, az utókalkuláció, valamint a főkönyvi könyvelés gépi programját kell kidolgozni és szélesebb körben alkalmazni. Komplex rendszerre van szükség A számviteli dolgozók kiemelten fontos feladata az adatfeldolgozás leggazdaságosabb változatának kiválasztása, a meglévő és egyre dráguló számítástechnika ésszerű kihasználásának szorgalmazása. A vállalatok a számviteli adatfeldolgozás gépesítésekor ne elégedjenek meg a korábbi nyilvántartások összeállításával. Törekedjenek arra, hogy a számítógépes adatfeldolgozást és -nyilvántartást közvetlenül az irányítási feladatok szolgálatába állítsák. Az elkövetkezendő évek feladata olyan komplex vállalati információs és irányítási rendszer létrehozása és széles körű alkalmazása, amely a számviteli adatok, eddiginél hatékonyabb felhasználását és hasznosítását biztosítja. A gazdasági folyamatok „kívánatos" értékeinek és a tényleges értékeknek a folyamatos összevetése például egyszerre segítheti a tervező és az értékelő munkát. Döntéseink megalapozottsága jelentősen nőhet, ha pontosan ismerjük elhatározásaink „kell" paramétereit. A tényszámok összevetése a standardokkal tevékenységünk kritikai elemzését jelentheti, egyben adott esetben működési feltételeink megváltoztatására is figyelmeztet. A korszerű adatfeldolgozás, az adatok könnyen mibilizálható tárolása új helyzetet teremthet a közgazdasági elemző-értékelő munkában a központi és a vállalati irányításban egyaránt. Ezen a területen már vannak kezdeti eredmények: néhány vállalatnál rendszerszemléletű szervezéssel korszerű információs és irányítási alrendszerek jöttek létre. A társaság őszi programja A Magyar Közgazdasági Társaság megyei szervezetének szakbizottságai és vezetősége összeállította őszi és tavaszi munkaprogramját. íme, az idei ősz legérdekesebbnek ígérkező előadásai. SZEPTEMBER Még ebben a hónapban két kitekintő jellegű előadásra is sor kerül. A lengyel népgazdaság fejlődésének időszerű kérdéseivel foglalkozik Jan Pawlik, a krakkói Jagelló Egyetem tanára. Dr. Veress József, a PTE közgazdaságtudományi karának adjunktusa a megváltozott hazai gazdaságirányítási rendszer egy évtizedének tapasztalatairól ad számot, összefüggés-- ben az európai szocialista országok gazdaságirányítási rendszereiben bekövetkezett változásokkal. OKTÓBER Többek között ismertetik a magyar—jugoszláv határmenti áruforgalom megyei tapasztalatait és a továbblépés útjait, előadás hangzik el Pécs új lakótelepeiről, az ellátás és a hatékonyság kérdéséről a zöldség- és gyümölcskereskedelemben. Dr. Komló László kandidátus, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének osztályvezetője beszámol az európai agrár- közgazdászok 1978. évi dijoni kongresszusáról, a külföldi előadók sorában pedig Sztojan Tepsic, az eszéki Közgazdasági Egyetem tanára tart előadást a jugoszláv vállalatok gazdálkodásának időszerű problémáiról. Az Ifjú Közgazdászok Klubja klubdélutánt tart a BARANYAKER- nél. NOVEMBER A november havi programot a magyarországi szerencsejátékok időszerű kérdéseiről szóló előadás vezeti be — dr. Hoffmann József, az OTP vezérigazgatóhelyettese tartja. Szó lesz a közgazdasági szabályozó rendszer aktuális kérdéseiről, erre előadót a Belkereskedelmi Minisztériumból kértek fel. Hogyan segítheti a pénzügyi-gazdasági ellenőrzés a népgazdaság és a gazdálkodó szervek feladatainak megvalósítását? - ezzel foglalkozik dr. Sütő Dezső, a PM Bevételi Főigazgatóság vezetője. Az ipari-építőipari szakbizottság az SZVT-vel közösen kétnapos — munkaügyi kérdésekkel foglalkozó — konferenciát rendez, s ugyancsak kétnapos konferenciára kerül sor az élelmiszeripari szakbizottság szervezésében a mezőgazdasági kooperációk érdekeltségi viszonyairól. A társaság a határmenti árucsere kereskedelmi és pénzügyi kérdéseiről Eszéken folytat tárgyalásokat. DECEMBER Többek között sor kerül az ötödik ötéves terv belkereskedelmi célkitűzései időarányos teljesítésének értékelésére a megyében, szó lesz a szabályzóváltozás irányáról a kereskedelemben. Dr. Hágelmayer István, a Pénzügykutató Intézet igazgatója a gazdaságpolitika és a pénzügy- politika időszerű kérdéseiről tart előadást az ötödik ötéves terv teljesítésének tükrében. S végül december közepén tapasztalatcserére Pécsre érkeznek Vas me- | gye ifjú közgazdászai.
