Dunántúli Napló, 1978. augusztus (35. évfolyam, 210-240. szám)
1978-08-13 / 222. szám
1978. AUGUSZTUS 13. BELPOLITIKA DN HÉTVÉGE 7. Gazdátlan kincsünk a szemet (I.) Önálló iparág lesz a szemétfeldolgozás Ma még milliós értékek kerülnek a földbe Pécs ásványi kincsei a szén és az uránérc. Mindkettőből bőséges készleteket rejt a föld mélye, érdemes kibányászni. Azt viszont kévésén tudják, hogy harmadik nagy kincsünk a szemét. Igen, a szemét. . . Csak ezt nem bányásszák, hanem betemetik. A szemétbányában milliós értékek kerülnek a földbe. Ideje lenne a szemét-milliókat is felsorakoztatni a szén és az uránérc mögé. Kénes úti szemétbánya. Orrfacsaró a szag és a legyek milliói. Hurkatöltő, kétlapos vil- lanyrezsó, gumicsövek, autóköpenyek, műanyag rekeszek, bőrhalmok, üvegtörmelék hegyek. A kenyeret és zöldséget a turkálók válogatják, hordják zsákszámra, nem törődve a bányamester és a KÖJÁL felháborodásával. Nem hagyják magukat kiűzetni a „paradicsomból", ök tudják: kincs a szemét. Kartondobozok, cipők, megunt táskák, autó lökhárító, rozzant heverő, villany- és vízszerelési anyagok: drótok, vascsövek, csapok. Került ide üzemképes vekker és zsebrádió, aranygyűrű, nyaklánc, létfontosságú „élő" szám- laköteg, építészeti-kivitelezési terveket tartalmazó dosszié. Menetrendszerű pontossággal érkeznek a köztisztasági szemetes autók: Bobr-ok, kukások, teherautók. Rendszertelenül, de annál gyakrabban a különböző vállalatok, intézmények kocsijai. Tartalmuk? Vegyes háztartási szemét tonnaszámra: bőr-, papírhulladék, üvegtörmelék, ezerszámra kartondobozok. Fichter Imre irányítja a bejövő kocsikat és hessegeti a szemétbányái kincskeresőket. Katona József és Király János dózerről teríti, nyomatja a frissiben lerakott kupacokat. Gépeik alatt hullámozva remeg a bepréselt szemét. A szemétbányán rendnek kell lenni. A szemétszint aliq 40 méterre van a körbehúzódó dombok csúcsaitól, melyek két éve még száz méternél is mélyebb, hatalmas tölcsért zártak körbe. o A Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalatnak már évek óta nem téma a szemét- szállítás. Olyan szervezetten oldották meg, hogy csodájára járnak hazánkból és a környező államokból. — Hová vigyék a szemetet? A jelenlegi bánya egy év múlva megtelik és újabb területet még nem jelöltek ki e célra. A másik: hogy lehetne a veszendőbe menő milliós értékeket visszamenteni? Évről-évre gyarapszik életünk kísérője, a szemét. Nyolc éve még 164 ezer, tavaly már 234 ezer köbméter szeméttől váltunk meg. (Havi átlagban 14-16 tonna kenyér kerül o Kénes útra.) © Mit tettek a város távlati szemét-elhelyezési gondjainak megszüntetésére? Megbízták a Magyar Állami Földtani Intézet dél-dunántúli területi földtani szolgálatát új szemétbánya helyének felkutatására. (Szigorúak a követelmények, hiszen a napi kétezer tonna, 620 köbméternyi szemét fertőzésveszélyes és környezetkárosító. Elhelyezésére csak zárt, kötött, agyagos altalajú terület jöhet számításba, ami nem engedi ót a szennylét.) Az 1974. végén elkészült szakvélemény Kökény és Gyód térségét találta alkalmasnak. Azóta már tárgytalan, mert üdülőterületté nyilvánították. Megbízták az Építésügyi Minőségvizsgáló Intézetet a leggazdaságosabb, a másodnyersanyagokat is hasznosító berendezés felkutatására. Az ÉMI az olasz Cecchini cég válogató, osztályozó berendezését találta alkalmasnak. Tavaly az olasz szakemberek Pécsre jöttek és hosszabb méréssorozatokkal analizálták a nyári és téli szemetünket. Közös vélemény: a berendezés használható Pécsett. Most már a beszerzésre vonatkozó konkrét tárgyalások kezdődtek meg. Ez év február 9-én az ÉVM Lakás- és Kommunális Főoszályán a pécsiek zöld utat kaptak. A beruházási előtanulmány elkészítése 2,2—2,3 millió forintba kerül, felét az ÉVM állja. o A vállalati analizálás alapján nézzük meg, milyen értékeket tartalmaz a szemét. 1976. októberi mérések (egy köbméter átlagban 457 kilót nyomott) papír: 14, műanyag: 17, fém: 5, üveg: 3, vegyes zöldség: 170 és salak: 236 kiló köbméterenként. Marad 12 kiló egyéb... Számoljunk csak: a tavalyi „termés” 234 ezer köbméterével. Az 1977-i két analitikus felmérés már több komponensre terjedt ki — aszerint, mi mindent tud szétválogatni a gép: papír, karton, műanyag, durva szerves anyag, gaz, ágak stb., vas- és fémhulladék, finom szerves anyag, konyhai hulladék, üveg — szín szerint és külön osztályozva a fehér, barna, zöld — bőr és rongy, fa, cserép, tégla, kő és végül a téli vizsgálatnál a salak és hamu. A nyári szemétnek végül 1,8, a télinek 1,2 százaléka maradt meg valójában szemétnek, a többi újrahasznosítható nyersanyag. Még annyit: az 1978. júniusi szemétmennyiség 16 829 köbmétert tett ki. Ezt 50 474 háztartás, a közterület és utca, valamint az ipar produkálta. Illetve: ezek a mennyiségek csak a köztisztasági szállító eszközökkel kikerült szemetet jelentik. Ne feledjük: a vállalatok és intézmények egész sora ingáztatja teherautóit telephelye és a szemétbánya között. — Mit tud a Cecchini és mennyiért? — Megteremthet egy új, önálló iparágat: a szemétfeldolgozást. Óránként 144 köbméter vizet használ, illetve ennek felét újrahasznosítja. A papírt alapanyagként adja vissAa, a durva és finom szerves anyagokból előkezelés és sterilizálás után granulált állati tápot és komposztot állít elő, a többit előkezelés, fertőtlenítés után bálázza, zsákolja, a végén megmaradt, hasznavehetetlen anyagokat egy külön berendezéssel elégeti. A szemétből iparilag hasznosítható anyagokat állít elő. Rengeteg pénzt takarít meg, nem kell távoli helyekre hordani a város hulladékát. Murányi László ,,A pécsi nép nem tud utazni... ” Hogyan tömegközlekediink ■ ■ ¥ ■ f III UMMIf II UüllUullllll ■ Naponta 240 000 utast szállítanak a pécsi autóbuszok kezett!” — A szakállasnak nincs ideje válaszolni, örül, hogy a lépcsőig eljutott, itt még egy kis dulakodás és már kint is van. Közben a jegykiadó automata „bedöglött", valaki ököllel csapkodja. Jó szán- dékúan egy kontyos nő az automata védelmére kel, de meg is kapja a magáét: „Mit szól bele, az én 2 forintosomat nyelte el!" Előkerül még egy kettes, s az automata megjavul. A zúgolódás alábbhagy. A Rákóczi úton kicserélődnek az utasok és félházzal haladunk Üjmecsekalja felé. A végállomásra 6 óra 45 perckor érkezünk. Egy férfi sietősen indul a felső megállók felé. Vajon mi a véleménye a pécsi autóbuszközlekedésről? — Rossznak nem mondható, csak az a borzasztó, hogy állandóan feltúrják az utcákat. Például a 30-as útvonala is szinte hetente változik. A Cserkúti MEZŐGÉP Vállalatnál dolgozom, így a munkahelyemet csak két járattal közelíthetem meg, jó lenne, ha a 27-es útvonalát legalább a reggeli és délutáni órákban Cserkútig meghosszabbitanák. Azt viszont Fel- és leszállás a Konzum előtti megállóban nem értem, hogy a jóratszá- mokat miért nem jelzik az autóbuszok oldalán és az utastérben. Pedig régen ez szokás volt — mondja Fejes András. — Milyenek a buszvezetők? — Udvariasak és udvariatlanok. Van, aki figyeli az utasokat, és nem csapja be az orruk előtt az ajtót, mások pedig erre fittyet hánynak. 7 óra 30 perc. A 39-es autóbuszon alig vagyunk néhányon. Még az almacsutkáknak, újságpapírnak, tökmagnak is jut hely. Ha nem tudnám, hogy ez a busz reggel tiszta volt, hajlamos lennék a vezetőt okolni. Tényleg, ennyire rendetlenek vagyunk? Lvov-Kert- városban, a Sarohin tábornok útra kanyarodva olyan porfelhő csapódik be a 180-as Ikarus csuklórészénél, hogy szinte beterít mindenkit. És ez minden porosabb úton ismétlődik. Egy mellettem ülő kismama mondja is, hogy ezekre a buszokra csak gázálarcban volna szabad felszállni. Megérkezünk a végállomásra. — Mi az autóbuszvezető véleménye az utasokról? — A pécsi nép nem tud utazni és türelmetlen. Az időseket nem segítik fel a lépcsőn, a fiatalok nem adják át az ülőhelyeket, a fel- és leszállásnál nem figyelnek a csöngetésre, — mondja Kol- bach Ferenc. — És mint utasnak az autóbuszközlekedésről ? — Nem tudok kritikát mondani, mert ismerem a problémákat, de nagy gond az, ha egy járat kimarad. Ezt pilótaként és utasként is észreveszi az ember. 8 óra 30 perc. A reggeli csúcs a pécsi autóbuszközlekedésben lefutott. Úgy, ahogy bármelyik hétköznapon. S az egész kezdődik délután. A végére egy adat: a helyi autóbuszok naponta 240 000 utast szállítanak Pécsett. Roszprim Nándor Hajnali indulás a munkahelyekre Újmecsekaljáról A forgalomirányító szoba faliórája négy órát mutat. A buszvezetők sorban veszik fel a menetpapírokat, indítókulcsokat, néhányon a sarokban, a hűtőszekrény mellett beszélgetnek. Kint motorok búgnak fel, az égett gázolajszag betölti a levegőt. — Az autóbuszvezetőknek húsz perccel a garázsból való indulás előtt kell jelentkezniük a forgalomirányítóban. Ezt az időt arra használják fel, hogy megvizsgálják a buszok biztonsági berendezéseit, melegítik a motorokat, a 200-os Ikarusoknál pedig feltöltik a rosrészbe, úgy csappan az utasok száma, ülőhely is jut mindenkinek. Fehérhegyre a 10-es- sel egyidőben érkezünk. Visszafelé a Budai vámnál megtelik a busz. A gyárvárosi iskolánál idős házaspár száll fel, a néni kezében bot. Senki nem adja át az ülőhelyét. A Mohácsi úti megállónál többen szállnak le, mint fel, de az a néhány ember, aki fölfelé igyekszik, akadályozza a leszállókat. Egy szakállas férfi öblös hangon kér utat, nagy nehezen az ajtóhoz verekszi magát, egy hang megszólal: „Előbb is eszébe juthatott volna, hogy megérAtszállások a Budai vám állomáson légpárnákat, úgy, hogy a vezetőfülkében lévő műszer 3,5 atmoszférát jelezzen, — mondja Kóczán Lőrinc, a 12-es Volán Vállalat forgalomvezetője. Ahogy közeleg a reggel, mind több csuklós- és szólókocsi hagyja el a garázst, ez a szám hat és hét óra között már eléri a 114-et. Általában ennyi autóbusz szállítja a pécsieket reggelente. Újmecsekaljai autóbusz-végállomás: 5 óra 45 perc. A buszvezetők pihenőjében kis táblán felirat: „Melegfrontra érzékenyek óvatosan vezessenek!" A megállókban fázósan sétál néhány munkába induló. Egy fiatalember unottan belerúg egy földre dobott, összegyűrt papírzacskóba, majd szemüvege fölött a beálló 20- as autóbuszra sandít. 5 óra 50 perc. Az autóbuszon lehetünk vagy tízen. 5 óra 52 perc: indulunk. A Tüzér utcai megállónál már jó félig megtelik az autóbusz. Az utasok álmosan bámulnak ki a panoráma ablakokon, egy kék dzsekis fiatalember ülve bóbiskol, a kanyarban felriad, majd ismét becsukja a szemét. A csuklórésznél egy lányt kérdezek Pécs tömegközlekedéséről. — Szerintem sokat javult, de még mindig gyakori a járatkimaradás. Az kétségtelen, hogy ezeken a szép új buszokon kényelmesebb utazni — mondja Szomor Judit. A Kórház téren már egy skatulya gyufát sem lehet leejteni, olyan szorosan állunk. Fékezésnél egy terebélyes asszony a kapaszkodónak taszít, ő a jegykezelő automatára esik. Bocsánat. A busz elejére megyek: ott mintha kevesebben lennének. A Konzum Áruház előtti megállóban mindenki egyszerre szeretne leszóllni, kíméletlen ta- szigálás kezdődik. A munkakezdés előtti téma adott: „Hogy milyenek az emberek!" A felszállás zavartalanabb, de a buszvezetők, Jónás Aladár felszólítja az utasokat, hogy mind a négy ajtót vegyék igénybe. A jótanács nem sokat használ. Ahogy kiérünk a meszesi vá
