Dunántúli Napló, 1978. augusztus (35. évfolyam, 210-240. szám)

1978-08-10 / 219. szám

e Duncmtiiit napló 1978. augusztus 10., csütörtök $f$ies 1 láda, téka és asztal; Váraljai színes festett bútorok Rózsák, tulipánok a kazettákon A Salome ürügyén A szemtanú krónikája Kelemen József naplója az 1848/49-es baranyai, pécsi eseményekről Az 1848/49-es események tanulmányozásakor sajátos szint képviselnek a korabeli szemtanúk krónikái. Ezek a naplók azért érdemelnek különös figyelmet, mivel olyan ember irta, aki a saját életén keresztül vetette papírra az országos és a helyi eseményeket, ezen felül elmondásából sajátos színt kapnak a már ismert vagy ismeretlen történések. Az egyén a történelmet mindig a saját személyiségén keresztül látja, elsődlegesen tehát ez a meghatározó a korabeli naplóiróknál. A Duna által kettéválasztott terület Tolna megyei és kalo­csai Sárköz néven ismeretes. A Tolna megyei Sárköz a régi Sár­víz torkolatvidéke és a Duna közötti lapályos terület, amely észak—déli irányban Tolna köz­ségtől Bátáig, nyugatról kelet­re pedig a szekszárdi hegyek lábától a Dunáig terjed. Őcsény, Decs, Sárpilis, Alsónyék tartozik ide. A sárközi községek lakói el­sősorban egymás között háza­sodtak, de emellett kapcsola­tot tartottak a közeli és távoli környék magyar községeivel is. A Sárköz ez itt különböző idő­ben megtelepedett református népességet egységbe kovácsol­ta. Az azonos életkörülmények közé kerülő azonos vallásé ma­gyar községek népe zárt hely­zetében azonos életformát, szo­kásokat vett fel és később egy­séges népként szerepel. Pataki József 1937-ben ezt írja: „Népi érintkezés szempontjából első­sorban számbajövő községek a sárközin kívül: Bogyiszló, Érsek­Festett láda kazettadisze csanád (1860-ig), Szekszárd, Szeremle, Dunaszentgyörgy, Bá- ta, 1830-ig Zengővárkony, Hi­das és Váralja.” Tudnunk kell azonban, hogy a sárköziek egy ennél sokkal nagyobb területen — igaz, hogy ma már csak szórványokban - élő néprajzi csoport. Baranyá­ban ma még hét községben, il­letve városban ők képezik az őslakosságot: Zengővárkony, Pécsvárad, Nagypall, Belvárd- gyula, Babarc, Kölked és Mo­hács református magyar ősla­kossága értendő ide. A XVIII. században még számottevő re­formátus magyarság teljesen el­tűnt Mecseknádasdról, Nagy- mányokról és Bonyhádról. E fal­vakból néhány csalód Váraljá­ra költözött. A Bonyhád közelségében fek­vő Váralja tehát nem tartozik a szőkébb értelemben vett Sár­közhöz, mégis a hasonló törté­nelmi sors, a gazdasági, tár­sadalmi fejlődés és főként az összeházasodások következté­ben igen sok a hasonlóság a sárköziek népi kultúrájával. Elsősorban a házassági kap­csolatok, valamint az azonos íz­lés, a mesterek azonossága ré­vén kerültek Baranyába a Vár­alján készült bútorok. (Ezekből szép számpial találhatunk a bu­dapesti Néprajzi Múzeum mel­lett a szekszárdi Béri Balogh Adóm Múzeumban, sőt kiemel­kedő a pécsi Janus Pannonius Múzeum Váraljáról származó bútoregyüttese is.) E bútorok anyaga főképp pu­hafa, amely szerkezeti megol­dásokra, festésre kiválóan al­kalmas. A XVIII. században a parasztbútorok jelentős részét még a vándorló templomfestő asztalosok készítették; a rene­szánsz hatású kompozíció és színvilág rokonsága ezért oly szembetűnő néhány református templom berendezésén, festett famennyezetén és a mindennapi használatra szánt bútorokon. Különösen a XVIII. század má­sodik felétől terjed egyre in­kább a festett díszítés, a vésés, faragás rovására. Legfontosabb bútordarab év­századokon keresztül a láda volt, amely egyszerre többféle célnak is megfelelt. Később az­tán egyre szaporodnak a külön­féle berendezési tárgyak, majd elkülönülnek a speciális rendel­tetésű darabok: a pad, asz­tal, ágy, téka, szék, fogas stb. Vizsgált bútorainkon a készí­tés idejét majdnem minden eset­ben feltüntették, ezért biztosan tudjuk, hogy a 1800-as évek kö­zepétől a kilencszázas évek ele­jéig készültek ezek. Musch Hen­rik és János kezéből igen szép tárgyak kerültek ki: ők búto­rai'. virágozását mintalapok alapján készítették. Legtöbb a láda; a nagyobb mé­retű fehérneműs, ruhás ládák, a kisebb, ékszerek és főkötők táro­lására szolgáló ládikákkal vál­takozva. Ugyanazok a díszítő­elemek szerepelnek a padokon, tékákon, fogasokon, ágyakon, de a felület arányai természe­tesen mindig meghatározzák az elrendezést. A rendelkezésre ál­ló méretek szabják meg a fes­tett kazetták méreteit, számát, esetleg mindez el is maradhat, s csupán sordíszként kerülnek a virágok, növények a keskeny, hosszú bútordarabokra. A növények szárára fő- és mellékmotívumként fűződnek fel a rózsák, tulipánok, levelek: fe­kete. zöld, kék és piros színnel. A díszítőelemeket fehér és szí­nes pettyezés kíséri, emeli ki. Az egvséqesen sötétkék alapot leqqyakrabban okkersárga vagy fehér, esetenként piros „kazet­ták" színesítik, megfelelő rit­musban váltakozva. A név és évszám a festett mezők között maradó helyre ke­rül; a ládákon a tulajdonos fér­fi vagy nő neve látható, a pa­dokon, ágyakon, székeken pe­dig általában a házaspáré. A ládák, tékák zárját szintén fes­tett díszítés koszorúzza. Az asz­talosmesterek többnyire néme­tek voltak, s ez a feliratok írá­sában tükröződik is. A helytelen elválasztás azonban nem csu­pán a szótagolás szabályainak ismeretlenségén múlott, hanem a fő szempont a térkitöltés volt; tehát a betűt kompozíciós elemként kell értékelnünk. A tornyos, „fürhanqos" ágyak fel­ső, csipkézett részét facsüngők díszítik, melyeket pirossal és „arannyal" festettek be. A Magyarországon iái ismert bútorkészítő központok mellett egyáltalán nem jelentéktelen a váraljai. Az itt készült munkák kirajzásáról egyelőre pontos képet nem alkothatunk, éppen ezért fontos a további gyűjtő- és feldolgozó munka, amelynek során a készítőközpontra jel­lemző azonosság mellett az egyes mesterek egyéniségére is fény derülhet. Wessetzkyné Sáfrány Zsuzsa Ady Endre Nagyváradon töl­tött három éve (1900—1903.) a költői pályára való előké­szület ideje volt. Ö mondta: „ott lelt önmagára". Újság­írói tevékenysége mellett ál­landóan képezte magát. Au­guste Comte, a francia böl­cselő pozitivizmusáért lelkese­dett, Herbert Spencert, Mar­xot, Darwint és Nietzschét ol­vasta. Kapcsolatba került a város haladó gondolkodású tu­dósaival, tanáraival, sőt anti- klerikális érzülete ellenére kapcsolatba került egy- tudós szociológus pappal, név sze­rint Kozári Gyula pécsegy- házmegyei pappal, a nagyvá­radi hadapródiskola hittanórá­val, akit tíz év múlva is emle­getett a Graz melletti üdülő­Pécs város lakossága szá­mára rendkívüli művészi él­ményt jelentett a Salome elő­adása a Szabadtéri Táncszí­nen. Tévériport is jelent meg róla. Érdekes módon a ripor­ter Szolomét, a pécsi riport­alany pedig Salomét mondott a beszélgetés során. Másutt is gyakran találkoztam e bibliai név kétféle kiejtésével. Ezért elővettem az Idegen nevek kiejtési szótárát, amely felvilá­gosított, hogy e nevet ango­lul sz(ej/óme-nak, németül és spanyolul szálome-nak vagy szólómé-nak kell ejteni. De magyarul? Az sajnos nem de­rült ki a szótárból, miként az sem, hogy e név héber szó, s e nyelven miként kell kiej­teni. Ezért a pécsi főrabbihoz fordultam, fellapoztam a most megjelent Bibliai kislexikont, s így tudtam meg, hogy Heró- diásnak, Heródes Antipas má­sodik, törvénytelen feleségének első házasságából származó leányát Sajóménak (ejtés: sa- lome) hívták. E héber név a sjalom zion (Sión békéje) ki­fejezés rövidítéséből ered, s mivel a görög és a latin nyelv nem ismeri a s hangot, csak az sz-t, ezért oly gyakori e névnek szólómé (szólómé) ejtése. Pécsett azonban — a héber eredetet figyelembe vé­ve — helyesen ejtik salomé- nak a Keresztelő szent János fejét vetető leány nevét. A Salome név ürügyén azon­ban hadd hívjuk fel a figyel­met a manapság gyakran vá­lasztott Szilvia névre is. Ez a több albai király nevét meg­örökítő utónév a latin Silvius (ejtés: szilviusz) férfinév női változata és a sitva (= erdő) szó származéka. A különleges neveket kedvelők inkább tö­rődnek a szóhangzással, mint a keresztnevek eredetével, je­lentésével. Minderről pedig gondosan tájékoztatja az ér­deklődőket Ladó Jánosnak most újra kapható Magyar utónévkönyv című munkája. A mindinkább elterjedőben levő Szilvia nevet egyesek helyen, Mariagrünben. Tőle is tanult, vele is társalgott a Körös-parti sétákon. Kozári Gyula a konvertiták csoportjá­hoz tartozik. 1866. október 27- én Marcaliban zsidó család­ban született. Középiskoláit Nagykanizsán végezte, rövid ideig bölcsészetet és jogot hallgatott, majd megkeresztel- kedése után a pécsi papneve­lő intézetbe lépett, ahol a teológia elvégzése után 1887- ben pappá szenteltetett. Több helyen káplánkodott, 1893-ban Pécsett hitoktató, a jogakadé­mia hitszónoka, és 1898-ban a hadapródiskola hittanára lett, ahonnan 1903-ban a nagyvá­radi hadapródiskolához került ugyanezen minőségben. Kozári papi működése mellett szor­Syfv/a-nak írják. A napokban olvastuk: Sass Sylvia sikere Londonban. Hogy miért kell a Szilviát Sylviának írni, nem tudjuk. Még Romulus és Re­mus anyjának, Rhea Silviának a nevét sem írták y-nal! Ugyanilyen sznobizmusnak tartjuk az egyik tévérendező nevének Lúcsiaként való ejté­sét. Ez a latin eredetű név a Lúciusz férfinév párja, tehát Lúc/ának, régi magyar alak- változatában pedig Lucának (I. Luca széke!) kell ejtenünk. Jelentése: virradatkor született. Közeli rokona a Lucifer név, amely fényt hozót jelent, de mivel éppen a sötétség bib­liai fejedelmét, az ördögöt nevezik ekként, a történelmi tanúság szerint csak kevesen viselték nevét. Jóindulatú helyesírási téve­dés az Edit és a Judit névnek th-s írása: Edith, Judith. Igaz, néhány száz évvel ezelőtt minden t végű szót th-nak ír­tak. Fejtörőink: Július 13-i számunkban né­hány fejtörőt közöltünk. Ezek megfejtése: 1. Helyettes igaz­gató: a) olyan személy, aki az igazgatónak legelső és he­lyettesítésre jogosult munka­társa; b) az igazgatói munka­kör ellátására ideiglenes, átmeneti jelleggel kineve­zett vagy megbízott sze­mély. 2. Igazgatóhelyettes: az igazgató állandó helyettese (lehet több isi). 3. Vezetőhe­lyettes: a vezető megbízott állandó helyettese. 4. Vezető helyettes: több helyettes kö­zül az első számú, valamiféle önálló feladatot is ellátó sze­mély. Helyes válaszukért könyvju­talomban részesült dr. Borbás Géza pécsi és Szabó Jenő siklósi olvasónk. Új fejtörőnk: 1. Melyik írás­mód helyesebb: Clara Zetkin vaqy Zetkin Klára? 2. Zetkin- nek vagy Cetki.nnek ejtsük-e e nevet? Várjuk szíves válaszukat! galmasan forgatta a tollat és egymás után adta ki önálló műveit, amelyek leginkább a bölcselet körül csoportosultak. Főbb művei: Korunk bölcsele­té, Az átöröklés problémája, Comte, A pozitivizmus és az evolúció, Pascal, Descartes és szent Tamás, A Madách-kér- dés. A Szent István Társulat Tudományos és Irodalmi Osz­tálya már 1895-ben tagjává választotta. Felolvasásokat tar­tott nemzetközi kát. kongresz- szusokon, így Bruxellesben és Freiburgban. Haladó gondolkodása miatt nem élvezte egyházi hatósá­gainak kegyét és a ranglét­rán nem emelkedett. 1926- ban halt meg. Uhl Antal Az ebből az időből fennma­radt írások közül az egyik leg­érdekesebb Kelemen József pé­csi kanonok (később nagypré­post) náplója. Idézzük fel őt magát, mit ír az akkori politi­kai gyakorlatról: „Kortes Vi­lág! Ez azon üdő volt, midőn a’ magyar szabadság szerinti Tiszt választás egy kis változá­son ment keresztül. Tudni való, hogy a’ magyar szabadságnak egyik legszebb ága az volt, hogy Bíróját maga választotta, t:i:a’ Nemesség. Ezen Kivált­ságát a’ nemesség századokon által felkiáltással gyakorolta . .. De 1820—1821 Azon szerencsét­len gondolatra jött a kormány, hogy a1 Restaurátioknál, hol eddig felkiáltással ment a’ do­log és így választattak meg a Tisztek, ezután votumra menjen a dolog, és a' votumok szám­iáltassanak. - Lett ebből szép világ, elkezdődtek a’ pártosko­dások a’ bocskoros nemességet tractálni kezdték, itatták, innét sok veszekedések, részegeske­dések cum Consectariis, ember­ölések . .. különbféle zászlók olá gyüjtettek a’ restauráló kortesek, ezek pedig úgy állot­tak egymással szemközt, mint két had, minduntalan össze verekedtek, az illy csoportok a’ legnagyobb garázdálkodásokat vitték végbe, a' hivatalokat árulták. . . Innét a’ birtokos ne­messég el szegényedett, ado- ságba verte magát, a' válasz­tok pedig neki szokván a’ sok dinumdanumnak, elszoktak a' dologtol, és egészen demorali- záltattak”. Természetesen krónikásunk osztályhelyzeténél, hivatásánál fogva a maga szubjektív szem­szögéből látja az eseményeket, de ennek ellenére értékes kút­főül szolgál a helyi események rögzítésében. A forradalmi ese­ményekről ezeket írja: Csodálatos esztendő „Csudálatos 1848 esztendő! A' Pozsonyi Ország Gyűlés za­varos kezdett lenni, úgy tetszik a' magyarok majmolni akarták a Francziákat, hogy valamint ott Páris adja a’ tónust az egész országra nézve: úgy Ma­gyarhonban is Pestről jöjjön a’ hangulat: a' következés bizo­nyító: hogy Klauzál Gábort és Csányi Lászlót — előkelő kolomposait a’ Liberálisoknak - azért hagyták Pesten, hogy ott a népet, azt a’ sok szemét népet — lassan, lassan készít- gessék el a' zavarra. Ismét tör­tént: hogy Március derekán egyszerre összvecsoportozások lőnek Pesten, 's megszülettek a' pesti petitionok pontjai: mely- lyek az Ország Gyűlést is, mely eddig a’ törvényes úton ha­ladott, a' forradalmi térre so­dorta. Itt Pécsett Március 18- án kióftatott ki a szabadság, 's midőn másnap a’ Templom­ba mentünk 8 orakor hordottak körül város hajdúja által a Szabadságot, alkotmányt, s' egyenlőséget hirdető ezédulák, a’ legnagyobb betűkkel nyom­tatva lévén: ÉLJEN a’ szabad­ság, éljen a’ király éljen a’ Haza! mindenfelé a városba a’ legnagyobb mozgalmak, nyughatatlanságok, zsibongó­sok, s' aligha a' papság elke­rülte volna a' kirablást, ha ezen estve tűz nem támadott volna, a' mi a’ figyelmet oda­fordítván, a' mitől mindnyájan méltán féltünk, csakugyan sze­rencsésen megmenekültünk ... Perczel Miklós asztalra állott a’ Sz. Háromság előtt a piarezon, 's onnét predicalta az egyen­lőséget' Nincs most többé Föl­des Ur, így szollott, nincs ne­mes, nincs fő Papság, hanem mindnyájan egyenlők va­gyunk’.. . Gyalázatos idők! ha az ember az utczára kiment, utánna kiabáltak: minek ez a' sok hiába való Pap, nekünk most katona kell .. Eszék várának elestével Ba­ranya és Pécs is sebezhetővé vált, amit a császáriak ki is használtak. Most adjuk át a szót ismét az események tanú­jának: „1849. 30 Januarii jöt­tek a Császáriak be Pécsre, a' sárga fekete zászlót ki kelle tűzni minden toronyra, jöttek pedig Nugent, Dietrich és Pál- fy Generálisok". Garázdálkodó császáriak A császári csapatok itt-tar- tózkodásáról, a lakossággal való kapcsolatáról a kanonok ezt jegyezte föl: „ .. . garázdál­kodni kezdett, ’s az utzákon kezdték a’ gyermekek sapkájá­ról a’ nemzeti szalagot leszag­gatni, de mivel ez rósz vért csinált, csak hamar meg­szűnt. .. Ezen Horváthok vag­daltak meg a’ piarezon egy pé­csi lakost, ki különben olasz lévén, több esztendőktől fogva itt lakott ’s a' városban kiflit árulgatott, ’s onnét csak kiflis- nek neveztetett. Ezen ember mámoros fejjel a’ piarezon el­kiáltván magát .Éljen Kossuth’ az ott lévő Horváthoktol úgy megvagdaltatott, hogy bele halt”. A Kossá Dániel marócsai ta­nító vezette népfelkelés turonyi kudarca után a császári csa­patok ágyúkkal megerősítve Siklós felé-^vonultak, Pécs váro­sát kiürítették. Másnap, 1849. június 12-én br. Majthényi Jó­zsef vezette nemzetőrök bevo­nultak az őrizetlenül hagyott városba, ahol „ ... az egész Város nagy Sympathiát fejtett ki erántuk, nem is csuda, mert a’ Császáriak durvaságukkal a’ népet elidegenítették". A gyengén felszerelt, csekély harcértékű had nem sokáig tudta tartani a várost. „15-a Junii Regvei 1/4 nyolezra meg- kondultak a' harangok, ’s félre­vert szomorú tompa hangjok- kal hirdették: hogy jönnek a’ Császáriak: az egész Pécs nagy zavarba jön, lotás futás az egész városban ... a’ harangok egyre zúgtak... 1/4 tízre ágyú dörgések hirdették a’ Ráczok visszajövetelét. . . A napló következő oldalai a pécsi egyházmegye történetét kutató személy számára bírnak jelentőséggel. De a forradalom és szabadságharc másfél évé­nek helyi eseményei megérté­séhez nélkülözhetetlen ez a napló, minden érdeklődő, aki a jelenleg az Egyetemi Könyv­tárban található krónikát fel­lapozza, sok érdekes és tanul­ságos dolgot talál benne. (Nóray János naplóját Beze- rédy Győző múzeumi osztályve­zető, Kelemen kanonok feljegy­zéseit Fényes Miklós könyvtár- igazgató közölte, megjelent a Baranyai Helytörténetírás 1973. évi kötetében.) Vargha Dezső Dr. Tóth István Akitől Ady Endre is tanult

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom