Dunántúli Napló, 1978. augusztus (35. évfolyam, 210-240. szám)
1978-08-10 / 219. szám
1978. augusztus 10., csütörtök Dünantmi napló 3 Április 22-én lépett életbe — egy korábbi módosításaként— a belkereskedelmi miniszter rendeleté, amely kimondja, hogy pótlékot kell fizetni „a kiskereskedelmi, vendéglátóipari és nagykereskedelmi egységek azon dolgozóinak, akik takarító- személyzet hiányában az egység takarítását maguk végzik. A fővárosban, a városokban és az üdülőhelyeken a takarítási pótlék havi összege — az egység alapterületet figyelembe véve — négyzetméterenként az élelmiszer-kiskereskedelemben 4 Ft-nál, a kereskedelmi vendéglátásban 6 Ft-nál kevesebb nem lehet.” Ezt a fizetési pótlékot, amit az érdekeltek — érthető módon — megelégedéssel nyugtáztak, május elsejétől folyósítják. A rendelet megjelenése óta még nagyon kevés idő telt el ahhoz, hogy érdemes legyen hivatalosan is ellenőrizni, vajon most alaposabban takarítják-e a boltokat, mint annak idején, amikor ugyanezt a munkát fillérekért kellett elvégezni. Osztoznak az összegen A tisztaságra lévén kíváncsi, több üzletbe bementem. Nem lehet azt állítani, hogy a különböző boltokban egyforma tisztaság fogad, amikor belépünk vásárolni. Ez azonban függ a vevőktől és az üzlettípustól is. Egy hús- vagy zöldségboltban például sosincs olyan tisztaság, mint egy ABC- üzletben, hiszen más-más jellegű az árukínálat is. — Nyáron naponta kétszer mosunk föl, váltáskor és záráskor — mondja a Kórház téri húsbolt vezetője —, a többi munka azonban folyamatos, így a mosogatás, a söprés: ezekre naponta többször is sor kerül. Tizenegyen dolgozunk itt, a takarításban — csakúgy, mint azelőtt — mindenki részt vesz. Májustól négyzetméterenként négy forintot kapunk, ez egy hónapra 460 forint. Könnyen ki lehet számítani: arányos elosztás esetén egy főre havi 41,8 Ft jut. Vajon dolgozna ennyiért másod- vagy harmadállásban egy takarítónő? Aligha. De ha ez az ősz- szeg nem is jelentős, legalább mégis egy gesztus azok felé, akik saját munkakörük betöltése mellett a nálunk már közmondásos takarítónőhiányt önmaguk próbálják megoldani. — Eddig is meg kellett csinálni, de most legalább kapunk valamit — mondják egy hasonló helyzetben lévő kisebb ABC-ben. — A négyzetméterenkénti hat forint egy hónapban 780 forint plusz pénzt jelent, ezen arányosan osztozunk. S hogy érezzük, tényleg több a pénzünk, ezért megegyeztünk: egyik hónapban a dolgozók egyik része, másikban a többiek kapják a pénzt. így kéthavonta kap csak többet egy ember, de akkor körülbelül kétszáz forinttal. Itt is váltáskor és záráskor takarítanak, ebben a két időszakban kisebb a forgalom, s viszonylag zavartalanul bonyolítható le az üzlet fölmosása. A Tiszták-e üzleteink? ■ Fizetési pótlék a takarításért I Önmagába visszatérő görbe ■ A vásárlókon is múlik fakkok, a hűtő tisztántartása folyamatos, nem igazodhat időponthoz, hiszen bármikor kiömölhet, kiszóródhat valami — olyan ez, mint otthon, mondják, nem lehet abbahagyni. Az tény, hogy a vásárlókat sokszor zavarja a nyitvatartás alatti takarítás, hogy várni kell, amíg odaférhetnek egy- egy polchoz, vagy éppen át kell ugrani a fölmosórongyon, s ki kell kerülni egy vízzel telt vödröt. Másik oldaláról nézve a dolgot, az viszont a takarítást végző eladókat zavarja, hogy a frissen föltörölt kövezetét azonnal összetapossák, s rövid időn belül olyan lesz az üzlet, mintha mi sem történt volna. Az önkiszolgáló egységekben nagyobb az esély a piszok föl- halmozódására, mint például a Kossuth utcai csemegében, ahol a ragyogó tisztaság egyik oka a kiszolgálásos rendszer, a másik az a szerencsés helyzet, hogy takarítónőjük van. Azokról az üzletekről még nem szóltunk, amelyekre e rendelkezés utolsó mondata vonatkozik: ,,E'pótlék nem fizethető azokban a fogyasztási, értékesítő és beszerző szövetkezeti és Zöldért egységekben, ahol a tisztítószerek és eszközök beszerzési költségét is magában foglaló, nem bérjellegű költség- átalányt fizetnek, s azt továbbra is fenntartják.” Egy olyan zöldség-gyümölcs boltban is jártam, amelyikre a rendelkezésnek ez a része érvényes. Mint kiderült, havi 120 forintot kapnak 'tisztítószerre, s ez az összeg bizony elég kevés, nehezen jönnek ki belőle. S még valami: ezekben az üzletekben fizetési pótlék nélkül takarítanak továbbra is. Ebben azért ellentmondás van, hogy egyik helyen fizetnek ugyanazért a munkáért, a Áiásikban nem — pedig a takarítás itt is, ott is ugyanaz. A Zöldért igazgatójának tájékoztatása szerint a közeljövőben náluk lesz valamilyen változtatás, hiszen a jelenlegi megoldás felemásnak tűnik. Méltányoljuk az igyekezetét A rendelkezés kényszerhelyzetben született, a takarítónőhiány ellenére valamilyen módon érdekeltté kellett tenni az eladókat az üzletek tisztántartásában. Ám ez a pótlék még mindig nem annyi, hogy bárhol megérné zárás után tovább bentmaradni és akkor végezni el ezt a munkát. Tehát tulajdonképpen gyökeres változtatásra egyelőre nincs lehetőség. Ez a — nevezhetjük úgy — tiszteletdíj talán mégis lendít any- nyit az ügyön, hogy üzleteink egy fokkal tisztábbak legyenek, mint korábban. S ide kívánkozik az is, hogy mi, vásárlók, legyünk türelmesebbek ezen a Segítség az életbe kilépő állami gondozottaknak A jövőben anyagi támogatással segítik a felnőtt kort elért és az életbe kilépő állami gondozott fiatalokat - erről intézkedik az oktatási miniszter most megjelent rendelete. Az állami gondozottak közül - a felnőtt kort elérve — évente több mint 2000-en hagyják el nevelőintézetüket és kezdenek önálló életet. A rendelet szerint 18. évének betöltése után minden arra érdemes állami gondozottat anyagi támogatásban is lehet részesíteni, ha nem rendelkezik önálló vagyonnal. Ez a támogatás megilleti azokat is, akik továbbtanultak és tanulmányaikat eredményesen fejezték be. Az érintettek legkorábban 18. életévük betöltésekor: a volt állami gondozottak tanulmányaik befejezése előtt fél évvel, azok pedig, akik családot kívánnak alapítani, házasságkötésük előtt 30 nappal kérhetnek támogatást intézetüktől. téren, s méltányoljuk azt, hogy az érintett üzletek dolgozói igyekeznek eleget tenni e merőben más feladatnak is. Dücső Csilla Több sör a Balatonnál Az idegenforgalom ez évi ugrásszerű növekedését a Belkereskedelmi Minisztérium a megyei tanácsokkal együttműködve felkészülten fogadta. Ennek nyomán a leglátogatottabb megyéket kiemelten kezelik, hogy megfelelő mennyiségű kenyér, tej, tejtermék, hús, üdítőital és sör érkezzen folyamatosan az üzletekbe. Sörből például a Balaton mellé a tavalyinál 15 százalékkal többet szállítanak a főszezonban, szemben a forgalom országos hatszázalékos növekedésével. A jelzések szerint csupán néhány finom húsféléből, például bélszínből nem mindig tudják a rendeléseket kielégíteni. Közös örömök, feladatok Nagyhajmási utcarészlet Népfronttitkár egy kisközségben Társadalmi munkával szépítik Nagyhajmást A sásdi járásban, annak is az egyik legészakibb részén, a dombok közt bújik meg Nagyhajmás. Névadása idején még lehet, hogy nagy volt, de most mindössze három elsős tanulója van az általános iskolának, a felsőtagozatosok már Má- gocsra járnak. Nincs saját tanácsuk a körzetesítés óta, saját papjuk, a körzeti orvos hetenként egyszer rendel itt, a gyerekeket, ha szakorvos kell, ugyancsak Mágocsra viszik. De él itt több mint hatszáz ember, akiknek otthont nyújt a falu, megélhetést helyben, vagy a környékben. Vannak közös ambícióik, gondjaik, örömeik — sokkal közösebbek, mint a nagyvárosban. És van, aki mindenkivel szót ért, aki hajlandó vállára venni — persze sok segítőtárssal együtt — a falu ügyes-bajos dolgait. Ifjú Kleisz Jánosné a község hazafias népfront bizottságának titkára. A Komlói Carbon mágocsi konfekció üzemében szalag mellett dolgozik, pártmunkában ellátja a községi alapszervezet gazdasági felelősi teendőit. Meredek domboldal, kocsiszaggató dűlőút — így jutok el abba a szép földszintes házba, amely az otthonuk, s ahol a népfrontos munkájáról beszélgetünk: — Vannak-e speciális feladatai? — Hát a várositól vagy egy nagyközségitől mindenképpen eltérő. Az igények mindenütt egyre nőnek, de az anyagi lehetőségek nem érik utói. Egyetlen községben sem várhatják a sültgalambot, nekünk is tenni kell, ha újat, jobbat akarunk. Éppen ezért a társadalmi munkára való mozgósítás, ennek szervezése a legfontosabb népfrontos feladat itt is. — Nem ütközik ez túl sok akadályba? — Azt nem mondom, hogy nincs, aki egy vállrándítással intézi el az egészet, de a falu túlnyomó többsége szívesen dolgozik a közösségért, így épült fel tavaly a ravatalozó, a buszváró, rendszeresen lekaszálják a kövesút melletti partot, fásítást, díszcserje ültetést végeztünk. — Mindezt kizárólag népfront szervezéssel? — Nem, egyedül ezt nem lehetne. Minden programot közösen szervezünk a helyi KISZ és pártalapszervezettel. — Meglehetősen heterogén Nagyhajmás lakosságának nemzetiségi összetétele. Okoz-e ez valamilyen nehézséget? — Semmi ilyenről nem tudok. Pedig élnek itt németaj- kúak, délszlávok, székelyek, de annyira elkeveredett egymással a különféle nemzetiség, hogy már hagoymónyőrzésről sem beszélhetünk. Két évvel ezelőtt rendeztük meg az első svábbált, igen nagy sikerrel, de idén a harmadikat már . közkívánatra nemzetiségi bál néven rendezzük, mert semmi értelme külön-külön másféle cím alatt meghirdetni ugyanazt. Egyébként még egy példa; férjem német nemzetiségű, az én szüleim Marosvásárhelyről származtak a környékre. — Vannak megoldatlan gondjaik? — Úgy érzem, nem lehetünk türelmetlenek. Jó volna, ha mielőbb megépülne a törpevízmű, de most a mágocsi iskola tornatermének építésére kell a pénz. És ennek elkészülte nekünk is érdekünk, hiszen a mi gyerekeink is oda fognak járni. K. Gy. Nyílt levél A fák és védőik Tisztelt Tibor Istvánná! M egköszönöm hozzám intézett sorait. Engedje meg, hogy a nyilvánosság előtt válaszoljak az ön által felvetett közérdekű gondolatokra. Azért teszem ezt, mert a dolgok véletlen egybeesése folytán az ön soraival egyidőben egy másik levelet is kézbesített a posta, s a két levél között igen szoros összefüggést látok. ön egy glosszámra reagált. Abban a Pécsvárad környéki hársak szomorú sorsát tettem szóvá. Együtt érez velem: a fák, amelyek évszázadokat megértek, védelmet érdemelnek. De hogyan? ön ezt írja: „A környezetvédelemmel számtalan bizottság foglalkozik, de az értekezleteken túl kik fékezik meg ténylegesen is a rongálókat, szemetelőket? Megfelelő ellenőrzéssel, ha kell, kemény büntetéssel igyekeznek a nálunk fejlettebb államok is rendelkezéseiknek érvényt szerezni.” Én egyetértek Önnel, de kételkedem abban, hogy az ellenőrzéssel és büntetéssel elégséges eredményt érhetünk el. Egy új szemlélet kialakulását is elő kell segítenünk. És itt szeretnék a másik levélre hivatkozni. Ezt Terbe Lászlóné kisegítő iskolai tanítónő írta ugyancsak Pécsről, a Surányi Miklós út 21-ből. Pécs legszebb részéről van szó, a Mecsek-oldalról, amelyre oly büszkék vagyunk, s amelyet oly nagyon szeretnénk megóvni. Terbéné arról panaszkodik, hogy lakótársai az ő és férje többéves munkáját kezdték ki, az általuk ültetett fákat, bokrokat, virágokat — legalábbis részben — ki szeretnék irtani, s ez ellen kér segítséget. A levél nyomán kerestem fel a Terbe családot. Hogy milyen a Mecsek-oldal, azt gondolom, nem kell különösebben magyaráznom. A sok ház között gazdag növénykultúra él, a szőlőtől a fügéig minden megtalálható. És sokszor mégis keveselljük — joggal! — e gazdagságot. Ebben a környezetben épült fel 1973-ban a Surányi út 21.: kilenc lakás, presszó, fodrászat, posta... Állami építkezés minimális telken — ezt meg kell érteni. A házon kívül alig maradt szabad felület, s annak a túlnyomó része is betonsivatag a hatférőhelyes garázssor előtt. A „házigazdának" — a PIK-nek — abban az időben a kis gondja is nagyobb volt, semmint egy ilyen parányi udvarocskát parkosítson. Terbéék magukra vállalták ezt a munkát, 25 fát, 30 díszbokrot, 40 rózsatövet telepítettek rengeteg virágot ültettek, szabad idejüket e kert gondozásának szentelik. És ez - az öntevékeny munka vagy az üdén pompázó virágoskert? — a lakótársaknak nem tetszik. Birtokháborítás címén tettek bejelentést — egyebeket is felemlítvén — Terbéék ellen, de a hatóság ezt nem tudta megállapítani, hiszen birtokháborításról csak a PIK beszélhetne. A helyzet mérgesedik, Terbéék féltik ötéves munkájuk eredményét — a növényzet most kezd azzá válni, amit várunk tőle -, a lakótársakban viszont most élednek fel eddig ném volt érzetek. Homokozót áhítanak,' jóllehet a házbeli gyerekek jószerint kinőttek már a homokozó-korból. Pihenőparkot akarnak és pingpong-asztalt felállítani ott, ahol ez egyszerűen lehetetlen. Új gyalogút kellene a garázsokhoz, pedig az elképzelt út a többszöröse lenne jelenlegi megközelíthetőségének. Elnéztem ezt a szép, virágos udvart, és sehogyan sem értettem meg a lakótársakat. Hogy lehet ezt a gyönyörű vegetációt birtokháborításként felfogni? És eszembe jutott: hányszor, de hányszor biztotjuk a pécsieket, hogy törődjenek többet környezetükkel, óvják, gondozzák, csinosítsák azokat a parkrészeket, lakóházuk körül, amikra a PIK-nek, vagy a Kertészeti Vállalatnak nincs energiája. Szomorú hallani ezekután, hogy ha valaki önszántából környezetjavító tevékenységbe kezd, megnemértéssel találkozván sérelmet kell szenvednie. Terbééknek úgyszólván virógágynyi területet kell védelmezniök. Meggyőződésem, hogy a lakótársak többet nyernének azzal, ha ők maguk is a fák-bokrok gondozására adnák fejüket, mintha kiirtásukat szorgalmaznák. Terbéék ügyéről még csak annyit, hogy c PIK tehetne jó szolgálatot, ha házigazdái minőségben venné védelmébe ezt a kis oázist. V itatkoznom kell azonban önnel abban, hogy indokolt volt-e a Petőfi utcában a József Attila utca és az Erreth Lajos utca közötti szakaszon a fák kivágása. Sajnos effajta fájdalmas műtétek lesznek ezután is. Annakidején sajnáltuk, hogy a József Attila utcai fákat ki kell vágni, de beláttuk, hogy a fáknál sokkal nagyobb szükség volt Pécsnek erre az útra. Úgy vélem, egyetért velem abban, hogy kétféle érdekről beszélhetünk ezúttal. A Petőfi utcai fák sorsát a város fejlődése pecsételte meg, de vajon miféle városérdek fenyegetheti a Terbéék teremtette oázis sorsát. Valamely fa, bokor valakinek mindig az útjában lehet. Irtsuk hát ki? Soraimat abban a reményben zárom, hogy Terbéék esete nem hct riasztóan azokra, akik buzdításunkat megszívlelve környezetük csinosítását fontolgatják. Tisztelettel: Hársfai István U. i.: Terbéné egyébként lakóháza körül ugyanazt tette, mint a meszesi iskolában, ahol növendékeit szoktatja a növények szere- tetére, amiért idén az „Egy napot Pécsért" mozgalom bronzplakettjét kapta. Uf háztáji robot Morzsol, darál, szecskázik, szeletel, fúr és gyalul a Veszprémi Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalatnál kialakított új háztáji robot prototípusa. A variálható új kisgép a háztáji gazdaságok leggyakoribb és legnehezebb munkáit könnyíti meg, így elsődlegesen az állatok eledelének előkészítését és az otthoni barkácsolást. Az első háztáji robotot bemutatták a szakembereknek, akik elismeréssel fogadták. Az elismerés egyaránt szól az ötletnek, valamint annak, hogy ezzel a berendezéssel 40 százalékkal olcsóbban gépesíthetik a háztáji gazdaságot, mintha egyenként vásárolnák meg külön-külön motorral a kis gépeket. A háztáji robot sorozatgyártását jövőre kezdik meg. A fejlesztése sem fejeződött be: a következő években meg akarják oldani azt, hogy adapterként öntözőberendezés és fejőgép is csatlakoztatható legyen.
