Dunántúli Napló, 1978. augusztus (35. évfolyam, 210-240. szám)

1978-08-08 / 217. szám

2 Dunántúli napló 1978. augusztus 8., kedd Segítség Zoltán Attilának Zoltán Attila 22 éves, ár­va fiatalember, budapesti lakos az orvosok és párt­fogója: Grigássy Éva író, orosz-ukrán műfordító jó­voltából már fel tud állni, megáll egyedül, sőt néhány lépést is tesz. Nagyon fia­talon súlyos mozgássérült lett. További mozgás-, lé­pésgyakorlatokra van szük­sége, egy speciális három­kerekű kerékpárra, mellyel gyakorolhat, erősítheti izom­zatút. A triciklit vasárnap kapta meg Szigligeten, a Magyar írók Alkotó Házá­ban, ahol nyaral, ahová a finom szerkezetet elhozták az alkotók, a Baranya me­gyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat, az 5-ös ÉPFU Vál­lalat KISZ-es dolgozói. A húsz szocialista bri­gádtag Vojtek Endre, Kiss László, Vörös István, Mor­vái Gyula, Öry Irén, Vince Zsolt irányításával, a válla­latvezetés nagyfokú támo­gatásával hatvan társadal­mi munkaórában, szabad idejében, a hétvégeken alakította ki a közlekedési eszközt, több mint harminc­ezer forint értékben. A szombati utolsó hajrában egész éjszaka végezték az utolsó simításokat. Zoltán Attila tíz nyelven ír, olvas, fordít, dolgozik több kiadónak: az Európa Könyvkiadónak jelenleg ku­bai novellisták munkáit for­dítja, de élő spanyol klasz- szikusok műveiből is fordít. Fő területe a spanyol nyelv. Most felvették az Eötvös Tudományegyetemre, spa­nyol nyelv és irodalom szakra: a triciklivel fog jár­ni az egyetemre. — CS — Nagyszabású jubileumi vetélkedő a mohácsi járásban Háromszáz brigádra számítanak A mohácsi járás monstre ve­télkedőre készül csaknem 300 szocialista brigád részvételével. Az alkalom: a KMP megalaku­lásának és a Tanácsköztársa­ság kikiáltásának 60. évfordu­lója. A cél: minél többen — különösen a fiatalabb generá­ció tagjai közül — ismerjék meg a magyar munkásmozgalom történetét, az események törté­nelmi összefüggéseit, s nem utolsósorban a mozgalomhoz kapcsolódó irodalmat, zenét, képzőm űvészetet. Az MSZMP Mohács járási Bizottsága januári ülésén meg­tárgyalta és elfogadta cselek­vési programját, amelyben a szellemi vetélkedőre való felhí­vását is megfogalmazta. Legnagyobb a jelentősége az üzemi vetélkedőknek. Itt még mindenkinek esélye van, hogy a középdöntőkön, majd a járási döntőn képviselje bri­gádját az öttagú csapatban, ez az igazán tömegméretű ver­seny. És ez az az alkalom, amellyel élve minden résztvevő nyer. Nem egyszerűen csak a brigádnaplóban szereplő, ér­tékelhető bejegyzést, hanem mélyebb, átfogóbb tudást, új ismereteket, a múltba ágyazó­dó jelen pontosabb megítélé­sét. Mindehhez persze komoly felkészülés szükséges, de nem maradnak segítség nélküj a brigádok. Mindenekelőtt az MSZMP Baranya megyei Bi­zottsága Oktatási Igazgatósá­gának illetékes tanszékei, az adott lakóhelyi környezet hely- történeti kutatói, a művelődé­si házak, könyvtárak, a peda­gógusok, az ott élő veteránok sokat tehetnek, tesznek is majd a sikeres vetélkedés érdekében, öt fős csapatok vesznek részt a versenyeken, de a brigádok többi tagja is segíthet a kö­zépdöntőben, illetve a járási döntőn. A pártunk XI. kongresszusa, illetve a tavaly októberi KB határozat szellemében sorra kerülő vetélkedő szép ered­ményt ígér, hiszen több mint 4700-an vesznek részt a felké­szülésben, illetve szurkolnak a későbbi győzelemért. Novem­berben kezdődnek az üzemi se­lejtezők, a középdöntő 1979 januárjában lesz, s a döntőt a Tanácsköztársaság évforduló­ján, márciusban tartják. K. Gy. „A vendég csak (izet, fizet, fizet...” A Hétfői Dunántúli Napló augusztus 7-én megjelent szá­mában ,,A vendég csak fizet, fizet, fizet...” című cikk fog­lalkozott a Baranya megyei Tanács V. B. kereskedelmi osz­tálya kereskedelmi felügyelősé­ge és a Baranya megyei Rend­őr-főkapitányság népgazdaság és társadalmi tulajdonvédelmi osztálya közös szervezésében Harkányban, augusztus 2-án lebonyolított kereskedelmi el­lenőrzéssel. Már az ellenőrzést követő napon vállalatunk tudomást szerzett a harkányi Fasor ven­déglőben történt árdrágítás tényéről, amellyel az említett újságcikk is foglalkozott. Meg­állapítottuk, hogy az ellenőr­zés és a cikk is az elkövetett Válasz a HDN tegnapi számában megjelent cikkre árdrágítást reálisan tükrözte. Megállapítottuk továbbá azt is, hogy a szabálysértést Szibelle Nándor, kisegítő felszolgáló követte el. Az ellenőrzést kö­vetően a Fasor vendéglő ve­zetője nevezettet azonnal el­bocsátotta, mert az is kitu­dódott, hogy a szóban levő kisegítő felszolgáló ittasan végezte munkáját. Vállalatunk vezetősége Szibelle Nándort írásban értesítette, hogy elle­ne fegyelmi eljárást kezdemé­nyezett és azonnali hatállyal megszüntette felszolgálói tevé­kenységét. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy vállalatunk becsületes dolgo­zóit, akik többségben szocia­lista brigádokba tömörülve nagy szorgalommal és udvari­asan végzik különösen nyáron a megnövekedett munkájukat, mélységesen felháborították a történtek. Annál is inkább, mert nevezett főállásában a vállalatunk dolgozója. Mezei András, a Baranya megyei Vendéglátó Vállalat igazgatóhelyettese Világhírű szovjet balett- együttes érkezett hazánkba Hétfőn megérkezett Buda­pestre a Moszkvai Állami Aka­démiai Zenés Színház Szta- nyiszlavszkij-balett néven is­mert együttese, amely — a budapesti nyár rendezvény-so­rozatának keretében — au­gusztus 9-től 3 alkalommal tart előadást a Margit-szige- ten. Előadják Johann Strauss ze­néjére a Burmejszter által ren­dezett Straussiana című egy- felvonásost, Minkusz: Paquita című háromfelvonásos balett­jét, és Hacsaturján Gajane­szvitjét, változó szereposztás­ban. A társulat külföldön több íz­ben képviselte sikerrel a szov­jet balettművészetet. Több szo­cialista országon kívül jártak már Nyugat-Európában, Észak- Afrikában és Japánban, s min­denütt a legnagyobb elisme­réssel írtak, nyilatkoztak mű­vészetükről. Hazánkban kétszer, 1959- ben és 1960-ban vendégsze­repeitek, és jártak Szegeden, Budapesten, Pécsett és Veszp­rémben is. Negyven kilométerre Pécstől A BESENCEI FALUVÉG Mz Ormánság egyik erdő- vei körülvett szigete Be- sence - Páprád, Vajszló, Nagy- csány, Csányoszró gyűrűjében. A szentlőrinc—csányoszrói úttól 1000 méternyire salakkal, zú­zott kővel terített út visz a falu széléig, onnan földút kanyarog Páprádig. öreg házai kopottak; nagy téglaistállói jelzik az egy­kori gazdaságot. Az ezredfordulón 61 házat, 343 lakost számláltak össze, 70- ben 54 háza, 182 lakosa volt, s még ma is 52 háza és 192 la­kosa van. — Jó itt a megélhetés! — mondja Szeles István, a terme­lőszövetkezet traktorosa. - Jó a föld, van takarmány bőven. — Mivel foglalkoznak az em­berek? — Legtöbben a tsz-ben dol­gozunk. A háztájiban pedig ser­tést, de leginkább szarvasmar­hát tartunk. Nekünk is van ki­lenc fejőstehenünk — van más­nak is. Sertést meg még az is tart, aki Pécsre jár munkába. Húsz—huszonöt besencei la­kos jár Pécsre, főleg útépítés­Besence nem jut Gyűrűfű sorsára nél dolgoznak segédmunkás­ként. — Úgy volt, hogy nem kapunk bekötő utat — mondja Szeles néni —, mert nem vagyunk két­százan. Ha még sokáig nem kapnánk, többen is elmennénk innen. De most már emiatt nem kell aggódnunk, őszre megkez­dik a kövesút építését. így majd bejárhat a faluba a busz, nem kell az országút mellett fagyos- kodni. — Itt akarunk élni, ahol már megszoktuk — veszi át a szót Szeles István. — Mások meg azért akarnak itt maradni, mert nincsenek abban a helyzetben, hogy házat vegyenek maguk­nak Sellyén vagy Pécsett. Ha jobb lett volna a közlekedés, biztosan kevesebben költöztek volna el. * Kudar Dezső, a csányoszrói tanács igazgató főelőadója: — A megyei tanács félmillió forint hitelt adott a bekötőút építésére. Idén ősszel kezdi el a munkát a KPM Közúti Igaz­gatósága. A műúttól a falu kö­zepéig járhat majd rajta a busz, az alsó tagozatos gyerekek is bejárhatnak Csányoszróba osz­tott iskolába. Sokat jelent az új út — nem hiszem, hogy Be­sence is Gyűrűfű sorsára jut. K. M. A vonat az vonat, ha ba­latoni is. Koszos mezte­len talpak lengenek a le­vegőben, hátha mezítláb kicsit hűvösebb. A vagonban többfé­le kereszthuzat kavarja a meleg levegőt, kis barátnőm is az ülés alá vágja a szandálját és le­gyezkedik. — Felforr az ember agya — közli felháborodottan. A kalauz természetesen nya­kig fel van öltözve, ahogy il­lik. Sapka, táska, szíj, jegyblok­kok, ceruza. Hárman vagyunk, kérem a három jegyet, de kis barátnőm közbeszól. — Ne te vegyél, majd min­denki a magáét. Hát ha ilyen önérzetesek, egye fene, kérek egy jegyet. — Kettő harminc — mondja a kalauz. Kis barátnőm felkacag, vég­re valami derűs hír ebben a hőségben. — Az más — mondja —, ak­kor akár vehetnél tízet is. A kalauz izzadt holdvilágké­pe aggodalmasan forgolódik ide-oda. — Hármat kérek — mondom Vidám (legalábbis nyári) történetek higgadtan, mert rend a lelke mindennek. A kalauz megtörli homlokát, tömb, papír, ceruza, miegymás. Belemerül a papírjaiba. * — Hat kilencven — mondjuk „ közben mi ketten egyszerre, ki is készítem a pénzt. Kis barát­nőm tovább vihog. — Szóval nem veszel tizet? A kalauz ír. Egy izzadáscsepp lepottyan az orráról. Elmerül- ten bámulja a papírját, mozog a szája. Mindenki őt figyeli. Aztán felnéz, és meg­könnyebbülve kitépi a papírt a tömbből. — Hat kilencven — mondja. A környéken viharos vihánco­lás támad. A kalauz most néz fel igazán, látja a meztelen lábszárakat, vallókat, a sok hiá­nyos öltözékű, őrája mosolygó lányt — és izzadt holdvilágké­pén elégült derű ömlik el. Ki­húzza magát, hátradobja a tás­káját és peckes, férfias léptek­kel halad tova. A Itt, a pécsi belvárosban a ká­nikula, kissé, hogy úgy mond­jam kellemetlen. Nincsenek fák, csak házfalak. S a fák és a ház­falak között van egy sereg kü­lönbség, noha lehet, hogy mind­kettőben nedvesség áramlik. De árnyék szempontjából, különö­sen, mikor delel a nap . . . Lehet, hogy ezen meditáltam, így történhetett, hogy betértem a Bizományi Áruházba. Kosa­rat is kellett vinni, tehát ön- kiszolgáló rendszer van. A sző­nyegeknél — mindenkinek van­nak gyenge pontjai — magam mellé raktam a kosarat, és né­zegetni kezdtem a szép iráni szőnyegeket. Négyezer és ti­zennyolcezer közt van az áruk. Nem mondom ... De végtére négy- vagy ötezer forint manap­ság nem is az a borzasztó nagy pénz... Ábrándozásomat sztentori hang vágta ketté. — Nem kell szétszedni! — zúgta a hang. — Nem azért van az ott! — Nem eladásra? — mond­tam elhűlve. — Nem szétszedni! Szólni kell, és megmutatjuk! Már fogtam is a kosarat, úgy látszik, itt ez a házirend, már megint nem olvastam el vala­mi fontos feliratot, ez gyakran előfordul velem. Szófogadóan kitakarodnék, de a hang utá­nam szól. — Négyezertől tizennyolc­ezerig van az áruk. Nem ám ötven forint! Ez aztán a kereskedő . . . A Ezen a kis fürdőhelyen nincs fagylalt, nincs üdítőital, nincs sör. Jó hely. Mígnem egy dél­előtt megjelenik a vattacukor­árus. A sor pillanatok alatt ott kígyózik előtte. Hiába, az em­berek javíthatatlanok. A gyere­kek boldogan vonulnak el a hurkapálcára tekere'dett, hab­könnyű ragaccsal, ami — in­nen úgy tűnik nekem — egyéb­ként is feleakkora, mint amit a vásárokban látni. Viszont egy adag — öt egész forint... Persze, hogy fél perc alatt el­tűnik a cukorfelhő a hurkapál­cáról. A gyerek még akar. A szülök tiltakoznak. Ki így, ki úgy. — Nem fogsz ebédelni! — Egyél inkább körtét! Egy mama azonban egészen eredeti módon hárítja a gyerek nyafogását. — Szó sincs róla! Nem fog­juk meggazdagítani a bácsit! A strand népe előbb jói rö­hög, aztán elkomorul. Nézik a bácsit, magukban számolni kez­denek. Onnan tudom, hogy én is utá­naszámoltam. Tíz perc alatt mi­nimum húsz adag, öt forintjával az annyi mint... • Tényleg felforr az ember agya ebben a melegben. ' H. E. Augusztus 26-án területi, 30-án megyei döntő Fejőverseny Baranyában A gépi fejőmesterség tu­dományából adtak számot Majson a termelőszövetke­zet tehenészei, a tegnap délután megtartott első szö­vetkezeti üzemszintű fejő­versenyen. A verseny kezde­ményezője és meghirdetője a majsi Kossuth Tsz „Ha­ladás” szocialista brigád­ja volt. A vetélkedőre 17 termelőszövetkezet és öt ál­lami gazdaság nevezett be. (Az állami gazdaságokban már lezajlottak az üzemi vetélkedők.) A fejőverseny ugyan nem újdonság az országban, hi­szen az elmúlt években már zajlottak fejőversenyek a KISZ Közpo'nti Bizottsága felhívására. A majsiak kez­deményezése annyiban új, hogy itt nemcsak a fiata­lok, hanem nemre és kor­ra, szakképzettségre és is­kolai végzettségre való te­kintet nélkül bárki részt ve­het. A versenybizottság (a KISZ megyei bizottsága, Tsz Szövetség, Megyei Ta­nács mezőgazdasági osz­tálya, Állattenyésztési Fel­ügyelőség, Állami Gazda­ságok Főosztálya) segítsé­get nyújtott a jelentkezők­nek az erőpróbát megelő­ző felkészülési időszakban elméleti ismertető előadá­sokkal, filmvetítésekkel és gyakorlati bemutatókkal. Az üzemi versenyeket követően augusztus 26-án a területi, 30-án pedig a megyei dön­tőre kerül sor. A verseny szervezői azt remélik, hogy ezzel a meg­mozdulással népszerűsítik a fejő szakmát, a résztve­vők pedig esetleg sok hasz­nos újdonságot ismerhet­nek meg, amit a termelés­ben hasznosíthatnak. Tűz a termény- szárítóban Hétfőn kora hajnalban tűz pusztí­tott a bárándi Új Élet mezőgazdasági tsz szárító üzemében. Egy 15x12 mé­teres vasvázas raktárban meggyul­ladt az ott tárolt körülbelül 700 ma* zsányi lucernaliszt és a nagy hő ha­tására a raktár tetőzete is lesza­kadt. A tüzet későn vették észre, és a tűzjelzéssel is késlekedtek. A veszélyes, kifejlődött tüzet a püspökladányi, a berettyóújfalui és a karcagi állami, valamint a bárándi önkéntes tűzoltók többórás megfeszí­tett munkával oltották el. A vizsga­lat eddigi megállapítása szerint a lucernaliszt pihentetésére és tárolá­sára vonatkozó technológiai előírást nem tartották meg. A keletkezett anyagi kár meghaladja a 350 ezer forintot.

Next

/
Oldalképek
Tartalom