Dunántúli Napló, 1978. augusztus (35. évfolyam, 210-240. szám)

1978-08-06 / 215. szám

1978. augusztus 6., vasárnap Dunántúli napló 13 SD' ÓRA A NAGYVILÁGBAN A ViT színes forgatagában Fidel Castro több ország küldötteivel is találkozott. A képen: a lengyel delegáció tagjaival látható. Támadás Islamabadban a PFSZ irodája ellen Szoujet jegyzék az USA ENSZ- képviseletéhez A Szovjetunió New York-i ál­landó ENSZ-képviselete jegyzé­ket intézett az Egyesült Álamok ENSZ-képviseletéhez, amelyben ismételten felhívta az amerikai hatóságok figyelmét p szovjet képviselet normális működését akadályozó ellenséges akciókra. A jegyzék megállapítása sze­rint augusztus 1-én és 2-án a szovjet ENSZ-képviselet épüle­te előtt huligán elemek provo­katív csoportjai fenyegették a szovjet diplomatákat és csa­ládtagjaikat és a szovjet állam­polgárok fizikai bántalmazásá­ra uszítottak. Az eseményt fi­gyelő rendőrök semmilyen in­tézkedést nem tett a provoká­ció megszüntetésére. A Szovjetunió állandó ENSZ- képviseletének jegyzéke emlé­keztet arra, hogy az ilyen ellen­séges cselekmények a külföldi hivatalos személyek és az Egye­sült Államok hivatalos vendé­geinek védelmére vonatkozó szövetségi törvények értelmé­ben büntetendőek. így a Szov­jetunió ENSZ-képviselete érthe­tetlennek tartja az Egyesült Ál­lamok hatóságainak azt o szán­dékát, hogy elhárítsa a felelős­séget az említett törvény és az általa vállalt nemzetközi köte­lezettségek megsértéséért. A jegyzék szerint ezek az ak­ciók a Szovjetunióval és a szovjet emberekkel ellenséges hangulat szítását szolgáló kam­pány fokozódásáról tanúskod­nak. A Szovjetunió ENSZ-képvi­selete a szovjetellenes cselek­mények újabb hullámának mi­nősíti ezeket a provokációkat és megállapítja, hogy ezeket bizonyos amerikai körök szerve­zik. A Szovjetunió képviselete ha­tározottan tiltakozik a Szovjet­unióval szembeni ellenséges ak­ciók miatt. Ismételten nyomaté­kosan követeli, hogy az ameri­kai hatóságok hozzanak hatha­tós intézkedéseket, hogy a jö­vőben hasonló esetek ne fordul­janak elő — állapítja meg a jegyzék. + LA PAZ: Az Egyesült Álla­mok Paul Boeker nagykövet út­ján jegyzékben értesítette az új bolíviai katonai kormányt, hogy a továbbiakban is fenntartja vele a kapcsolatokat. Ez a múlt hónapban államcsínnyel hata­lomra jutott Juan Pereda Asbun tábornok rendszerének formális elismerését jelenti. Mint a brit külügyminisztérium szóvivője be­jelentette, Nagy-Britannia is hivatalosan elismerte az új bo­líviai kormányzatot. ♦ BELFAST: 8 perc alatt 4 bomba robbant péntek este Belfast belvárosában. A robba­nások következtében 2 rendőr megsebesült. A robbantássoro­zat elkövetését még egyetlen észak-írországi szervezet sem vállalta magára. + PEKING Óriási közönség- sikere van Pekingben a kultu­rális forradalom utáni időszak első kalandfilmjének, amely „A 99-es" címmel ezen a hé­ten került a mozik műsorára. Jóllehet, a filmet a főváros több tucat mozijában játsszák egyidejűleg, jegyet kapni rá szinte lehetetlen, minthogy a kínai filmgyártás több mint 12 esztendőn át gyakorlatilag szü­neteltette tevékenységét, s azt megelőzően sem kényeztette el fordulatos cselekményű filmek­kel a közönséget. Hua Kuo-feng Jugoszláviába látogat Belgrádban szombat este hi­vatalosan közölték, hogy Jo- szip Broz Tito jugoszláv köztár­sasági elnök, a JKSZ elnöke meghívására Hua Kuo-feng, a Kínai Kommunista Párt elnöke, az államtanács elnöke augusz­tus második felében hivatalos baráti látogatást tesz Jugoszlá­viában. ♦ + WASHINGTON: Az Egye­sült Államok újabb 12 F—4d tí­pusú vadászgépből álló erősí­tést küld a Dél-Koreában állo­másozó légierőinek — jelentet­ték be Washingtonban. A gé­pek személyzetével együtt a Dél-Koreában állomásozó ame­rikai légierők létszáma 8000 főre emelkedik, a vadászgépek száma pedig eléri a 72-t. Az újabb amerikai lépés szer­vesen beleillik a szárazföl­di csapatok 32 000 katonájának négy-öt év alatt végrehajtandó kivonását ellensúlyozó intézke­désekbe. ♦ VATIKAN: VI. Pál pápa egészségi állapota rosszabbra fordult az utóbbi napokban, felerősödtek izületi gyulladás okozta fájdalmai — jelentette be szombaton a Vatikán. + MOSZKVA: A gazdasági épitőmunkában és a kulturális élet területén elért eredmé­nyekért, a forradalmi mozga­lomban, a Nagy Honvédő Há­ború idején szerzett érdemeiért, a város alapításának 200. év­fordulója alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntették ki Petrozavodszkot, a Karéi Autonom Szovjet Szocia­lista Köztársaság fővárosát. A kitüntetést szombaton Jurij Andropov, az SZKP KB PB tag­ja, a Szovjetunió Állambizton­sági Bizottságának elnöke adta át. + LISSZABON: Antonio Ra- malho Eanes portugál köztársa­sági elnök, aki eredetileg va­sárnapig adott időt a pártok­nak, hogy a kormányválság megoldására új parlamenti többséget hozzanak létre, vagy pedig egyezzenek bele egy pártokon felüli „elnöki közvetí- tésű kormány” megalakításába, pénteki késő esti beszédében közölte: hétfőn még egy utolsó tanácskozássorozatot szándéko­zik folytatni a pártok vezetői­vel. Mint mondotta, „döntése közel van". Két vagy három ismeretlen személy automata fegyverekkel és kézigránátokkal támadást intézett szombaton délelőtt a Palesztinái Felszabadítási Szer­vezet Islamabadban lévő kép­viselete ellen. Az alig öt per­cig tartó akció következtében négyen vesztették életüket: meghalt a képviselet két pa­lesztin tagja, egy palesztin di­ák és egy pakisztáni őrszem. Juszef Abu Hantos, a PFSZ pakisztáni képviselője sértetlen maradt. Ahogy az AP ameri­kai hírügynökség tudósítójának elmondta, a támadás idején a képviselet személyzete mel­Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter szombaton hajnal­ban elutazott a Közel-Keletre. Az amerikai diplomácia veze­tője először Jeruzsálemben, majd hétfőtől Alexandriában tárgyal az izraleli, illetve egyiptomi vezetőkkel a zsákut­cába jutott béketárgyalások felújításának lehetőségeiről. Elutazása előtt, pénteken az amerikai képviselőház külügyi bizottsága előtt Vance kifejez­te azt a reményét, hogy van lehetőség a kompromisszumok­ra, bár — mint mondotta — utazását kritikus időpontban bonyolítja le. Hszü Hsziang-csien, a KKP KB Politikai Bizottságának tag­ja, kínai miniszterelnök-helyet­tes és honvédelmi miniszter sú­lyosan rágalmazó szovjetellenes cikket írt a Hungcsinak, a párt elméleti folyóiratának legutóbbi számában. E provokatív írást elemzi a Pravda szombati szá­mában I. Alekszandrov, aki töb­bek között megállapítja: a Szovjetunió és a szocialista or­szágok ellen irányuló írásában Hszü Hsziang-csien ismét ki­fejti a nemzetközi fejlődésre vonatkozó maoista koncepcióit, amelynek lényege a világuralmi törekvés és a szovjetéi lenesség. Miközben a Szovjetuniót „Kína legfőbb ellenségének” minősíti, megismétli a háborúval kapcso­latos maoista téziseket, amelyek szerint a háború „normális je­leit 15 palesztin diák tartóz­kodott az épületben. A táma­dóknak sikerült elmenekülniük, a pakisztáni rendőrség meg­kezdte a vizsgálatot. Miután Libanonban összetű­zésekre került sor különböző palesztin fegyveres csoportok között, öt palesztin ellenállási szervezet nyilatkozatban szólí­totta fel a palesztin csopor­tokat, hogy békés úton rendez­zék nézeteltéréseiket. „Az egy­más közötti problémák rende­zésének módja a demokrati­kus párbeszéd, nem pedig a fegyveres konfrontáció” — hangoztatja a nyilatkozat. Mint emlékezetes, Alfred Atherton a közel-keleti ügyek­ben illetékes amerikai utazó nagykövet, aki a hét elején fe­jezte be tárgyalásait Jeruzsálem­ben és Alexandriában, semmifé- le eredményt nem tudott elérni: miközben az izraeli vezetők mereven elutasítják a megszállt területek teljes kiürítését, Szá­dot elnök e követelés teljesí­tésétől teszi függővé, hogy hajlandó-e folytatni a Leeds kastélyban rendezett hármas találkozóhoz hasonló tanácsko­zásokat. lenség", „a béke folytatása" s „a harmadik világháború bár­mikor kirobbanhat”. Hszü Hszing-csien szerint háJ ború esetén Kína „kedvező helyzetbe" kerülne. Ennek meg­értéséhez ismét Mao elméleté­re kell gondolnunk, amely első­sorban a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti kato­nai összeütközés kiprovokálásá- ra spekulál. A jelenlegi kínai vezetés az imperializmus és a reakció legagresszívebb köreivel való összefogás útjára lépett. Sőt, Mao Ce-tung követői hajlan­dóak „nemzetközi egységfron­tot" alakítani e körökkel a Szovjetunió és a szocialista or­szágok, a kommunista pártok és a nemzeti felszabadító moz­galmak ellen. lfance a Közel-Keleten A kínai honvédelmi miniszter rágalmai Zelei Mi kiős: Megszólalnak kövek és emberek —* Szovjet úti naptó I V. Látni az arcán A konyhában közben nagy a forgalom, ebéd készül, tea fői. Egy sörte hajú fiú karjába két- hároméves kislány csimpaszko­dik. — Itt lakhat a kollégiumban? — kérdezem. — Hát persze — mondja Va- szilij Krivosej, pedagógiai főis­kolai hallgató. — Nagyon sok családos egyetemista van nálunk. — S a gyerek napközben ho­vá lesz? - kérdem. — Hétfőtől péntekig óvodába visszük. Ez diákoknak mindösz- sze havi négy rubelbe kerül. Eszembe kell hogy jussanak saját diákéveim albérletről al­bérletre kódorgó „egyetemi há­zaspárjai”, akik az órarendben lévő lukak szerint vagy épp a kevésbé fontosnak vélt órák mellőzésével szervezték meg, hogy a feleség vagy a férj vi­gyázzon-e a gyerekre. — Mennyi az ösztöndíj? — Ez az egyetemtől is, az év­folyamtól is függ, no meg a tanulmányi eredménytől. Negy­ven és száz rubel között mozog az ösztöndíj összege. Családo­soknál a tanulmányi eredményt nem veszik annyira szigorúan figyelembe. Én hatvan rubelt kapok, a feleségem negyven­ötöt. — Mire elég ez a pénz? — Nem sokra. A megélhetés­re. Számtalan dolgot nem en­gedhetünk meg magunknak, amit majd megtehetünk, ha dolgozni fogunk. De arra elég, hogy tanulhassunk, s hogy sú­lyos, a tanulmányi munkát gát­ló gondjaink ne legyenek. Nem új dolog nálunk, hogy csalá­dos emberek nappali tagozatra járnak. Tudhattuk, hogy mit vál­lalunk, azt is, hogy mit kapunk: eleget ahhoz, hogy nyugodtan tanulhassunk. A kislány már únhatja a be­szélgetést, mert odasomfordál és megrángatja apja zakójá­nak az ujját. Szegedi barátom cukrot tesz a szájába, ettől megnyugszik. Apját teával kí­náljuk — ilyenkor csend van. A derengő világosságban az ab­lakon túl az osztankinói tv-to- rony lámpái látszanak, illetve vesznek ködbe: a torony 537 méter magas. 1965-ben kezdték építeni, s két év múlva, az Ok­tóberi Forradalom ötvenedik év­fordulóján sugározta először a tv-műsort. A repülőút után és repülő- utak előtt első igazi utazásnak az a másfél óra tűnt, amíg a helyiérdekűvel — ahogyan Moszkvában nevezik: elektrics- kával — a hetvenegy kilomé­terre lévő Zagorszkba mentem. Apró falvak, nyaralótelepek, nyíresek, fenyőerdők közt vitt a vonat. Eredetiben láthattam Repin tájaiból egy villanásnyit. Nem volt szerencsém, mert majd egy órával hamarabb megérkeztem a Jaroszlavszkij pályaudvarra, mint ahogyan a következő elektricska Zagorszk. ba indult. Leülök, alig néhány civil, szinte mindenütt csak ka­tonák, s egy középkorú nő meg egy férfi jár katonától katoná­ig, mindegyikkel beszélnek, ki­vel egy-két szót csupán, kivel hosszabban. Jó félóra múlva érnek a pádhoz, amelyiken én is szorongok. — Van már munkahelye? — kérdezik a szélen ülő közle­gényt. — Van — válaszolta a kiska­tona, tovább olvasva a Kroko- gyiit­— Magának? — kérdik a kö­vetkezőt. — Miért, hol lehetne elhe­lyezkedni? — kérdez vissza a katona. — Az építőipari vállalatunk­nál — villan fel a nő arca, s a férfi máris kérdez: — Mi a foglalkozása? — Lakatos - feleli a kiska- tona. — Akkor ezt a telefonszámot hívja fel, és ezt az elvtársat ke­resse — mondja a nő, miköz­ben egy cédulára felírja a ne­vet és a számot. — De minél hamarabb ám — teszi még hoz­zá. A férfi már sorolja is a szo­ciális és egyéb feltételeket: — Csak itt Moszkvában kell dolgoznia, havi százötven ru­bellel kezd, munkásszállást tu­dunk adni, három-négyágyas szobák vannak benne. Több­nyire műhelyben vagy fedett helyen kell dolgozni, néha sza­bad ég alatt is, de egy kiszol­gált katonának ez biztos nem számít. — Feltétlen telefonáljon mi­nél előbb — mondja mégegy- szer a nő, s mennek a követ­kező katonához, kezdődik elöl­ről a beszélgetés, hiszen a Szovjetunióban, bátran mond­hatni, az építés a legfontosabb iparág. Ezen belül is a lakás­építés. Az elmúlt ötéves tervben, 1971—75 között több mint tizen­egy millió lakást és családi há­zat építettek, ami ötvenhat mil­lió ember lakásviszonyait javí­totta, változtatta meg. A tava­lyi esztendőben pedig tizenegy millió ember költözött új lakás­ba. Nem egészen két esztendő alatt épül fel annyi lakás, mint amennyi a forradalom előtt Oroszország városaiban volt, s négy éw alatt készül el annyi, amennyi a második világhábo­rú előtti lakásállomány volt. A világon egy állam se költ any- nyit ilyen célra, mint a Szov­jetunió. A tervek szerint 1980- ig több mint száz milliárd ru­bel jut lakásépítésre és kom­munális beruházásokra. Ez a száz milliárd rubel nagyobb annál az összegnél is, mint amennyit például a vas- és szí­nesfémkohászatra, a vegyipar­ra, a gépgyártásra együttvéve fordít az állam — a lakbér pe-| dig szinte jelképes: a csalód jövedelmének, átlagosan egy százaléka. A lakásépítés üteme viszont alig változik. Ugyanannyi, öt­százötven millió négyzetméter szobaterületű lakást építenek 1976 és 1980 között, mint az előző tervidőszakban. De ál­landóan növekszik az építésre fordított pénz. Ma kétszerese a nyolc—tíz évvel ezelőttinek. A többletet nem a mennyiség­re, hanem a lakások minőségé­re költik el. Két építőipari toborzó már négy-öt padsorral arrébb győz­ködi a legényeket. — Honnan lehet tudni, hogy ki a leszerelt, ki csak szabad- ságos? — kérdezem a mellet­tem ülő kiskatonát. — Látni azt az arcán minde­gyiknek — válaszolja. — S ha leszereltek, mért van­nak katonaruhában? — Mert még nem értek haza átöltözni. A régi civil, amiben bevonultak, már nem menne ró senkire. Ki, miben szerelt le, abban megy haza, a ruha pe­dig az övé. Nem is lehetne min­den szál katona után ezer ki­lométerekre küldözgetni a va­sárnapi nadrágját. Még tíz perc a zagorszki elektricska indulásáig, de ag­godalmas idegen, elköszönök, és elindulok keresni a vonatot. — Vigye már ezt a csoma­got, kedveském! — szól egy nénike, s választ sem várva, a kezembe nyom egy húsz kilós kosarat. Közben magyaráz, saj­nos olyan gyorsan s valamilyen tájszólásban, hogy alig értem, de buzgón bólogatok. Zagorszkról írni orosznak is nehéz feladat lehet. Nekem ki­vihetetlen. Kolostorerődítmény­nek, kolostorvárnok, kolostorvá­rosnak próbálom nevezni. Min­degyik elnevezés megközelíti, de egyik sem pontos. Magas falai miatt valaha jól védhető erődítménynek számíthatott, de távolról a templomok aranyo­zott és kék, csillagos kupolái vidámak inkább.-Nem emlékez-“ tetnek sem erődítményre, sem kolostorra. Mintha gazdag, ke­leti vásárváros hívná a csavar­gót, falai közt üvöltő törökméz- árussal. Bentről figyelni a templo­mokra, a falakra, az ablakré­sekre, a tornyok aranyával fél­ezer éve birkózó napfényre — elcsöndesítené a nagyhangú tö- rökmézárust is. Legrégibb temploma az 1423- ban épült egytornyú Troickij- székesegyház. Andrej Rubljov ikonjaiból őriznek benne néhá­nyat. Egy másik templomban, a fiatalabb Uszpenszkij-székes- egyházban nyugszik Borisz Go­dunov és családja: felesége, lánya, fia Múzeuma pedig szá­mot ad a kolostorélet minden percéről. A szolga-barátok használati tárgyaitól kezdve az aranyfödeles énekeskönyvekig végignézhetjük a pravoszláv vallás tárgyi emlékeit. (Folytatjuk)

Next

/
Oldalképek
Tartalom