Dunántúli Napló, 1978. augusztus (35. évfolyam, 210-240. szám)
1978-08-06 / 215. szám
1978. augusztus 6., vasárnap Dunántúli napló 13 SD' ÓRA A NAGYVILÁGBAN A ViT színes forgatagában Fidel Castro több ország küldötteivel is találkozott. A képen: a lengyel delegáció tagjaival látható. Támadás Islamabadban a PFSZ irodája ellen Szoujet jegyzék az USA ENSZ- képviseletéhez A Szovjetunió New York-i állandó ENSZ-képviselete jegyzéket intézett az Egyesült Álamok ENSZ-képviseletéhez, amelyben ismételten felhívta az amerikai hatóságok figyelmét p szovjet képviselet normális működését akadályozó ellenséges akciókra. A jegyzék megállapítása szerint augusztus 1-én és 2-án a szovjet ENSZ-képviselet épülete előtt huligán elemek provokatív csoportjai fenyegették a szovjet diplomatákat és családtagjaikat és a szovjet állampolgárok fizikai bántalmazására uszítottak. Az eseményt figyelő rendőrök semmilyen intézkedést nem tett a provokáció megszüntetésére. A Szovjetunió állandó ENSZ- képviseletének jegyzéke emlékeztet arra, hogy az ilyen ellenséges cselekmények a külföldi hivatalos személyek és az Egyesült Államok hivatalos vendégeinek védelmére vonatkozó szövetségi törvények értelmében büntetendőek. így a Szovjetunió ENSZ-képviselete érthetetlennek tartja az Egyesült Államok hatóságainak azt o szándékát, hogy elhárítsa a felelősséget az említett törvény és az általa vállalt nemzetközi kötelezettségek megsértéséért. A jegyzék szerint ezek az akciók a Szovjetunióval és a szovjet emberekkel ellenséges hangulat szítását szolgáló kampány fokozódásáról tanúskodnak. A Szovjetunió ENSZ-képviselete a szovjetellenes cselekmények újabb hullámának minősíti ezeket a provokációkat és megállapítja, hogy ezeket bizonyos amerikai körök szervezik. A Szovjetunió képviselete határozottan tiltakozik a Szovjetunióval szembeni ellenséges akciók miatt. Ismételten nyomatékosan követeli, hogy az amerikai hatóságok hozzanak hathatós intézkedéseket, hogy a jövőben hasonló esetek ne forduljanak elő — állapítja meg a jegyzék. + LA PAZ: Az Egyesült Államok Paul Boeker nagykövet útján jegyzékben értesítette az új bolíviai katonai kormányt, hogy a továbbiakban is fenntartja vele a kapcsolatokat. Ez a múlt hónapban államcsínnyel hatalomra jutott Juan Pereda Asbun tábornok rendszerének formális elismerését jelenti. Mint a brit külügyminisztérium szóvivője bejelentette, Nagy-Britannia is hivatalosan elismerte az új bolíviai kormányzatot. ♦ BELFAST: 8 perc alatt 4 bomba robbant péntek este Belfast belvárosában. A robbanások következtében 2 rendőr megsebesült. A robbantássorozat elkövetését még egyetlen észak-írországi szervezet sem vállalta magára. + PEKING Óriási közönség- sikere van Pekingben a kulturális forradalom utáni időszak első kalandfilmjének, amely „A 99-es" címmel ezen a héten került a mozik műsorára. Jóllehet, a filmet a főváros több tucat mozijában játsszák egyidejűleg, jegyet kapni rá szinte lehetetlen, minthogy a kínai filmgyártás több mint 12 esztendőn át gyakorlatilag szüneteltette tevékenységét, s azt megelőzően sem kényeztette el fordulatos cselekményű filmekkel a közönséget. Hua Kuo-feng Jugoszláviába látogat Belgrádban szombat este hivatalosan közölték, hogy Jo- szip Broz Tito jugoszláv köztársasági elnök, a JKSZ elnöke meghívására Hua Kuo-feng, a Kínai Kommunista Párt elnöke, az államtanács elnöke augusztus második felében hivatalos baráti látogatást tesz Jugoszláviában. ♦ + WASHINGTON: Az Egyesült Államok újabb 12 F—4d típusú vadászgépből álló erősítést küld a Dél-Koreában állomásozó légierőinek — jelentették be Washingtonban. A gépek személyzetével együtt a Dél-Koreában állomásozó amerikai légierők létszáma 8000 főre emelkedik, a vadászgépek száma pedig eléri a 72-t. Az újabb amerikai lépés szervesen beleillik a szárazföldi csapatok 32 000 katonájának négy-öt év alatt végrehajtandó kivonását ellensúlyozó intézkedésekbe. ♦ VATIKAN: VI. Pál pápa egészségi állapota rosszabbra fordult az utóbbi napokban, felerősödtek izületi gyulladás okozta fájdalmai — jelentette be szombaton a Vatikán. + MOSZKVA: A gazdasági épitőmunkában és a kulturális élet területén elért eredményekért, a forradalmi mozgalomban, a Nagy Honvédő Háború idején szerzett érdemeiért, a város alapításának 200. évfordulója alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntették ki Petrozavodszkot, a Karéi Autonom Szovjet Szocialista Köztársaság fővárosát. A kitüntetést szombaton Jurij Andropov, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Állambiztonsági Bizottságának elnöke adta át. + LISSZABON: Antonio Ra- malho Eanes portugál köztársasági elnök, aki eredetileg vasárnapig adott időt a pártoknak, hogy a kormányválság megoldására új parlamenti többséget hozzanak létre, vagy pedig egyezzenek bele egy pártokon felüli „elnöki közvetí- tésű kormány” megalakításába, pénteki késő esti beszédében közölte: hétfőn még egy utolsó tanácskozássorozatot szándékozik folytatni a pártok vezetőivel. Mint mondotta, „döntése közel van". Két vagy három ismeretlen személy automata fegyverekkel és kézigránátokkal támadást intézett szombaton délelőtt a Palesztinái Felszabadítási Szervezet Islamabadban lévő képviselete ellen. Az alig öt percig tartó akció következtében négyen vesztették életüket: meghalt a képviselet két palesztin tagja, egy palesztin diák és egy pakisztáni őrszem. Juszef Abu Hantos, a PFSZ pakisztáni képviselője sértetlen maradt. Ahogy az AP amerikai hírügynökség tudósítójának elmondta, a támadás idején a képviselet személyzete melCyrus Vance amerikai külügyminiszter szombaton hajnalban elutazott a Közel-Keletre. Az amerikai diplomácia vezetője először Jeruzsálemben, majd hétfőtől Alexandriában tárgyal az izraleli, illetve egyiptomi vezetőkkel a zsákutcába jutott béketárgyalások felújításának lehetőségeiről. Elutazása előtt, pénteken az amerikai képviselőház külügyi bizottsága előtt Vance kifejezte azt a reményét, hogy van lehetőség a kompromisszumokra, bár — mint mondotta — utazását kritikus időpontban bonyolítja le. Hszü Hsziang-csien, a KKP KB Politikai Bizottságának tagja, kínai miniszterelnök-helyettes és honvédelmi miniszter súlyosan rágalmazó szovjetellenes cikket írt a Hungcsinak, a párt elméleti folyóiratának legutóbbi számában. E provokatív írást elemzi a Pravda szombati számában I. Alekszandrov, aki többek között megállapítja: a Szovjetunió és a szocialista országok ellen irányuló írásában Hszü Hsziang-csien ismét kifejti a nemzetközi fejlődésre vonatkozó maoista koncepcióit, amelynek lényege a világuralmi törekvés és a szovjetéi lenesség. Miközben a Szovjetuniót „Kína legfőbb ellenségének” minősíti, megismétli a háborúval kapcsolatos maoista téziseket, amelyek szerint a háború „normális jeleit 15 palesztin diák tartózkodott az épületben. A támadóknak sikerült elmenekülniük, a pakisztáni rendőrség megkezdte a vizsgálatot. Miután Libanonban összetűzésekre került sor különböző palesztin fegyveres csoportok között, öt palesztin ellenállási szervezet nyilatkozatban szólította fel a palesztin csoportokat, hogy békés úton rendezzék nézeteltéréseiket. „Az egymás közötti problémák rendezésének módja a demokratikus párbeszéd, nem pedig a fegyveres konfrontáció” — hangoztatja a nyilatkozat. Mint emlékezetes, Alfred Atherton a közel-keleti ügyekben illetékes amerikai utazó nagykövet, aki a hét elején fejezte be tárgyalásait Jeruzsálemben és Alexandriában, semmifé- le eredményt nem tudott elérni: miközben az izraeli vezetők mereven elutasítják a megszállt területek teljes kiürítését, Szádot elnök e követelés teljesítésétől teszi függővé, hogy hajlandó-e folytatni a Leeds kastélyban rendezett hármas találkozóhoz hasonló tanácskozásokat. lenség", „a béke folytatása" s „a harmadik világháború bármikor kirobbanhat”. Hszü Hszing-csien szerint háJ ború esetén Kína „kedvező helyzetbe" kerülne. Ennek megértéséhez ismét Mao elméletére kell gondolnunk, amely elsősorban a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti katonai összeütközés kiprovokálásá- ra spekulál. A jelenlegi kínai vezetés az imperializmus és a reakció legagresszívebb köreivel való összefogás útjára lépett. Sőt, Mao Ce-tung követői hajlandóak „nemzetközi egységfrontot" alakítani e körökkel a Szovjetunió és a szocialista országok, a kommunista pártok és a nemzeti felszabadító mozgalmak ellen. lfance a Közel-Keleten A kínai honvédelmi miniszter rágalmai Zelei Mi kiős: Megszólalnak kövek és emberek —* Szovjet úti naptó I V. Látni az arcán A konyhában közben nagy a forgalom, ebéd készül, tea fői. Egy sörte hajú fiú karjába két- hároméves kislány csimpaszkodik. — Itt lakhat a kollégiumban? — kérdezem. — Hát persze — mondja Va- szilij Krivosej, pedagógiai főiskolai hallgató. — Nagyon sok családos egyetemista van nálunk. — S a gyerek napközben hová lesz? - kérdem. — Hétfőtől péntekig óvodába visszük. Ez diákoknak mindösz- sze havi négy rubelbe kerül. Eszembe kell hogy jussanak saját diákéveim albérletről albérletre kódorgó „egyetemi házaspárjai”, akik az órarendben lévő lukak szerint vagy épp a kevésbé fontosnak vélt órák mellőzésével szervezték meg, hogy a feleség vagy a férj vigyázzon-e a gyerekre. — Mennyi az ösztöndíj? — Ez az egyetemtől is, az évfolyamtól is függ, no meg a tanulmányi eredménytől. Negyven és száz rubel között mozog az ösztöndíj összege. Családosoknál a tanulmányi eredményt nem veszik annyira szigorúan figyelembe. Én hatvan rubelt kapok, a feleségem negyvenötöt. — Mire elég ez a pénz? — Nem sokra. A megélhetésre. Számtalan dolgot nem engedhetünk meg magunknak, amit majd megtehetünk, ha dolgozni fogunk. De arra elég, hogy tanulhassunk, s hogy súlyos, a tanulmányi munkát gátló gondjaink ne legyenek. Nem új dolog nálunk, hogy családos emberek nappali tagozatra járnak. Tudhattuk, hogy mit vállalunk, azt is, hogy mit kapunk: eleget ahhoz, hogy nyugodtan tanulhassunk. A kislány már únhatja a beszélgetést, mert odasomfordál és megrángatja apja zakójának az ujját. Szegedi barátom cukrot tesz a szájába, ettől megnyugszik. Apját teával kínáljuk — ilyenkor csend van. A derengő világosságban az ablakon túl az osztankinói tv-to- rony lámpái látszanak, illetve vesznek ködbe: a torony 537 méter magas. 1965-ben kezdték építeni, s két év múlva, az Októberi Forradalom ötvenedik évfordulóján sugározta először a tv-műsort. A repülőút után és repülő- utak előtt első igazi utazásnak az a másfél óra tűnt, amíg a helyiérdekűvel — ahogyan Moszkvában nevezik: elektrics- kával — a hetvenegy kilométerre lévő Zagorszkba mentem. Apró falvak, nyaralótelepek, nyíresek, fenyőerdők közt vitt a vonat. Eredetiben láthattam Repin tájaiból egy villanásnyit. Nem volt szerencsém, mert majd egy órával hamarabb megérkeztem a Jaroszlavszkij pályaudvarra, mint ahogyan a következő elektricska Zagorszk. ba indult. Leülök, alig néhány civil, szinte mindenütt csak katonák, s egy középkorú nő meg egy férfi jár katonától katonáig, mindegyikkel beszélnek, kivel egy-két szót csupán, kivel hosszabban. Jó félóra múlva érnek a pádhoz, amelyiken én is szorongok. — Van már munkahelye? — kérdezik a szélen ülő közlegényt. — Van — válaszolta a kiskatona, tovább olvasva a Kroko- gyiit— Magának? — kérdik a következőt. — Miért, hol lehetne elhelyezkedni? — kérdez vissza a katona. — Az építőipari vállalatunknál — villan fel a nő arca, s a férfi máris kérdez: — Mi a foglalkozása? — Lakatos - feleli a kiska- tona. — Akkor ezt a telefonszámot hívja fel, és ezt az elvtársat keresse — mondja a nő, miközben egy cédulára felírja a nevet és a számot. — De minél hamarabb ám — teszi még hozzá. A férfi már sorolja is a szociális és egyéb feltételeket: — Csak itt Moszkvában kell dolgoznia, havi százötven rubellel kezd, munkásszállást tudunk adni, három-négyágyas szobák vannak benne. Többnyire műhelyben vagy fedett helyen kell dolgozni, néha szabad ég alatt is, de egy kiszolgált katonának ez biztos nem számít. — Feltétlen telefonáljon minél előbb — mondja mégegy- szer a nő, s mennek a következő katonához, kezdődik elölről a beszélgetés, hiszen a Szovjetunióban, bátran mondhatni, az építés a legfontosabb iparág. Ezen belül is a lakásépítés. Az elmúlt ötéves tervben, 1971—75 között több mint tizenegy millió lakást és családi házat építettek, ami ötvenhat millió ember lakásviszonyait javította, változtatta meg. A tavalyi esztendőben pedig tizenegy millió ember költözött új lakásba. Nem egészen két esztendő alatt épül fel annyi lakás, mint amennyi a forradalom előtt Oroszország városaiban volt, s négy éw alatt készül el annyi, amennyi a második világháború előtti lakásállomány volt. A világon egy állam se költ any- nyit ilyen célra, mint a Szovjetunió. A tervek szerint 1980- ig több mint száz milliárd rubel jut lakásépítésre és kommunális beruházásokra. Ez a száz milliárd rubel nagyobb annál az összegnél is, mint amennyit például a vas- és színesfémkohászatra, a vegyiparra, a gépgyártásra együttvéve fordít az állam — a lakbér pe-| dig szinte jelképes: a csalód jövedelmének, átlagosan egy százaléka. A lakásépítés üteme viszont alig változik. Ugyanannyi, ötszázötven millió négyzetméter szobaterületű lakást építenek 1976 és 1980 között, mint az előző tervidőszakban. De állandóan növekszik az építésre fordított pénz. Ma kétszerese a nyolc—tíz évvel ezelőttinek. A többletet nem a mennyiségre, hanem a lakások minőségére költik el. Két építőipari toborzó már négy-öt padsorral arrébb győzködi a legényeket. — Honnan lehet tudni, hogy ki a leszerelt, ki csak szabad- ságos? — kérdezem a mellettem ülő kiskatonát. — Látni azt az arcán mindegyiknek — válaszolja. — S ha leszereltek, mért vannak katonaruhában? — Mert még nem értek haza átöltözni. A régi civil, amiben bevonultak, már nem menne ró senkire. Ki, miben szerelt le, abban megy haza, a ruha pedig az övé. Nem is lehetne minden szál katona után ezer kilométerekre küldözgetni a vasárnapi nadrágját. Még tíz perc a zagorszki elektricska indulásáig, de aggodalmas idegen, elköszönök, és elindulok keresni a vonatot. — Vigye már ezt a csomagot, kedveském! — szól egy nénike, s választ sem várva, a kezembe nyom egy húsz kilós kosarat. Közben magyaráz, sajnos olyan gyorsan s valamilyen tájszólásban, hogy alig értem, de buzgón bólogatok. Zagorszkról írni orosznak is nehéz feladat lehet. Nekem kivihetetlen. Kolostorerődítménynek, kolostorvárnok, kolostorvárosnak próbálom nevezni. Mindegyik elnevezés megközelíti, de egyik sem pontos. Magas falai miatt valaha jól védhető erődítménynek számíthatott, de távolról a templomok aranyozott és kék, csillagos kupolái vidámak inkább.-Nem emlékez-“ tetnek sem erődítményre, sem kolostorra. Mintha gazdag, keleti vásárváros hívná a csavargót, falai közt üvöltő törökméz- árussal. Bentről figyelni a templomokra, a falakra, az ablakrésekre, a tornyok aranyával félezer éve birkózó napfényre — elcsöndesítené a nagyhangú tö- rökmézárust is. Legrégibb temploma az 1423- ban épült egytornyú Troickij- székesegyház. Andrej Rubljov ikonjaiból őriznek benne néhányat. Egy másik templomban, a fiatalabb Uszpenszkij-székes- egyházban nyugszik Borisz Godunov és családja: felesége, lánya, fia Múzeuma pedig számot ad a kolostorélet minden percéről. A szolga-barátok használati tárgyaitól kezdve az aranyfödeles énekeskönyvekig végignézhetjük a pravoszláv vallás tárgyi emlékeit. (Folytatjuk)
