Dunántúli Napló, 1978. augusztus (35. évfolyam, 210-240. szám)

1978-08-06 / 215. szám

DN HÉTVÉGE 10. FIATALOK 1978. AUGUSZTUS 6. Havannából erkezett Kubai napló Farkas István útibeszámolója A Dunántúli Napló minifóruma Válaszol: Deák Gábor, a KISZ KB titkára. Befizetések a VIT-számlára Dolgozó fiatalok „L __ Deák Gábor, a KISZ KB tit- ® mOZgalOmDOn kára a pécsi Mini-VIT fórumán. A KISZ-naptár és a tervezés Sípol-e a macskakő? A július 30-j pécsi VIT-karne- vál egyik díszvendégeként Deák Gábort, a KISZ Központi Bizott­ságának titkárát köszönthettük a Sajtópresszóban, o Dunán­túli Napló minifórumán. Az ér­deklődő fiatalok kérdéseiket bedobhatták a DN-pavilon ur­nájába és feltehették személye­sen is. A helyszínen nem jutott idő valamennyi kérdés megvá­laszolására, ezért — mint őzt már előre jeleztük —, az ifjúsá­gi oldalon folytatjuk a válasz­adást. Galambos Gábor Sásáról azt kér- dozte, hogy mennyi pénz gyűlt ösz- sze a magyar VIT-alap számlájára, és mi lett ennek az összegnek a sorsa? Deák Gábor: - Másfél évvel ezejőtt született meg a VIT- alap csekkszámlájáról szóló politikai döntés. Akkor úgy gondoltuk, hogy körülbelül nyolcmillió forinttal járul hozzá a magyar ifjúság a költségek­hez. Ezzel szemben több mint 24 millió forintot fizettek be a társadalmi munka-akciók so­rán. Ez a túlteljesítés jelzi tár­sadalmunk három nemzedéké­nek széles körű összefogását a VIT sikeréért. Egyben azt is mutatja, hogy Magyarországon népszerű a VIT gondolata, a magyarok szimpátiája, interna­cionalista szeretete igen erős a kubai nép iránt. Érdemes azt is elmondani, hogy sok egyéni befizetés is érkezett e számlá­ra. Az összeget a magyar VIT - delegáció költségeinek fedezé­sébe fordítottuk és hozzájárul­tunk a rendezéshez is. — Mi az oka annak, hogy a KISZ szervezettsége nem mondható túl­zottan magasnak a dolgozó fia­talok körében? - így szólt a pécsi Szebeni Andrea írásban feltett kér­dése. Deák Gábor: — A KISZ tag­létszáma jelenleg 827 ezer. So­ha ilyen magas nem volt. Ez azt jelzi, hogy erősödött a KISZ politikai hatása. Az tény, hogy a szervezettség a fiata­lok különböző rétegeiben nem mondható arányosnak. Alapel­vünk az, hogy a szervezet tag­létszáma' fejezze ki a tagjaira gyakorolt tényleges hatást. A dolgozó fiatalok 30 százaléka tagja a KISZ-nek. Ezt mi is ke­vésnek találjuk. A szervezetek létszáma mindig arányos a KISZ tekintélyével és program- jáva'l. A nagyüzemekben pél­dául a fiatalok 60 — néhol 80 — százaléka KISZ-tag. Elsősor­ban a szövetkezetekben, vala­mint a kis- és középüzemekben kell vonzóbb programókkal több fiatalt megnyerni. Fontos feladatunk az is, hogy biztosít­suk a folyamatosságot: azaz Az oldalt összeállította: Erdős Ákos ne szakadjon meg az iskolából kikerülő fiatalok tagsága és mozgalmi munkája, amikor be­lépnek a gyárkapun. Jobban ki kell használnunk a sikeres po­litikai akciók által keltett ked­vező tömeghatást. Végül pe­dig — úgy érzem —, hogy o KISZ propagandája néhol túl­zottan , .szemérmes". — A mozgalmi év a KISZ-ben áp­rilis 4-én kezdődik. Ezt nem tartjuk szerencsésnek, mert gondot okoz a vállalati és a mozgalmi tervek egyez­tetése — irta kérdőívünkre Szél Gá­bor. Deák Gábor: — Nincs fe­szültségmentes szervezési szisz­téma. Rugalmasan kell értel­mezni a mozgalmi év fogalmát. Az áprilisi időpont a naptári év és a tanévkezdés közötti időpontra esik. Ügy hiszem, hogy a dolgozó fiatalok köré­ben egy kicsit előre kell ter­vezni, a diákoknál pedig job­ban lehet igazodni az iskolai programhoz. A pártszervezetek cselekvési programja is az év elején készül el és a KISZ ak­ciótervek ezt követik. Nem ter­vezzük a mozgalmi naptár megváltoztatását. — Javultak-e az építőtáborokban az állapotok a Sípoló macskakő című ominózus film elkészülte óta? — ér­deklődik a komlói Sipos Zsolt. Deák Gábor: — A fiatalok egyre nagyobb számban vesz­nek részt az önkéntes ifjúsági építőtáborok munkájában. A népgazdaság, ezen belül is a mezőgazdaság, számít az ifjú­ságra. A KISZ egyrészt ezért tartja fontosnak az építőtábo­rok szervezését, másrészt pe­dig azért, mert az ifjúság ne­velésében a munkára nevelés fontos tényező. Az utóbbi évek­ben pontosabbá vált a KISZ és az állami szervek munka- megosztása. Egyre több gaz­daság szeretne építőtáborokat szervezni a területén. A KISZ abban az esetben vállalkozik ennek a segítésére, ha a gaz­daságok pontosan biztosítják a munkához, a szabad idő kelle­mes eltöltéséhez szükséges el­engedhetetlen feltételeket. Úgy hiszem, hogy a Sipoló macska­kő ma már nem aratna olyan sikert, mint néhány évvel ez­előtt, hiszen a helyzet azóta gyökeresen megváltozott. Ba­ranyai tartózkodásom ideje alatt ellátogattam a Bólyi Me­zőgazdasági Kombinátba, ahol a fiatalok — többségükben lá­nyok — igen nehéz munkát vé­geznek. Azt tapasztaltam, hogy a gazdaság vezetői igyekeztek a legjobb feltételeket megte­remteni és ezért cserébe a fia­talok példásan teljesítik önként vállalt kötelességüket. Úgy ér­zem, hogy ma már a bólyi pél­da a jellemző és az általános - fejezte be a válaszadást a KISZ Központi Bizottságának titkára. Farkas István, a baksai Ezüst­kalász Termelőszövetkezet 29 éves főkönyvelője öt baranyai társával együtt kéthetes juta­lomutazáson vett részt, a XI. VIT otthonában, Kubában. Csü­törtökön érkezett haza, tőle kaptuk az alábbi útibeszámo­lót: „Lázas izgalommal teli vá­rakozás után az IL 62-es AE- ROFLOT-gépünk 16 óra 30 perckor indult a Ferihegyi re­pülőtérről. 20 óra 30 perckor Marokkó csodálatos tengerpar­ti városában, Casablancában leszálltunk, majd egy óra pi­henő után indultunk Havanná­ba. Az éjszaka 11 órás repülés­sel telt el és magyar idő sze­rint reggel 7 óra 30 perc volt, amikor szorongással teli érzé­sekkel léptünk ki a forró tró­pusi éjszakába. Az a fogadta­tás, amiben első perctől kezd­ve részünk volt, hamar feloldot­ta a szorongást és tovább fo­kozta a hangulatot. Az idegen- vezetők, tolmácsok és a fogadó küldöttség tagjainak tapsviha­ra és rumba tánca köszöntött bennünket. A Havannától 25 ki­lométerre iévő tengerparti üdü­lőhelyen, Guanovóban szállá­soltak el bennünket, csodála­tos környezetben, kétágyas, minden kényelemmel ellátott turista bungalókban. A 17 órás repülőút ellenére első utunk a tengerparthoz ve­zetett és az első kubai napfel­keltét a tengerparton köszön­töttük. Már az első nap meg­ismerkedtünk a kubaiak csodá­latos italkülönlegességével, a dajkirivel. A VIT megnyitásáig még 11 nap volt hátra, és mi részesei voltunk annak a han­gulatnak, mellyel az egész fő­város készült a fesztiválra. Ked­den délelőtt a havannai Nemze­ti Kórházba látogattunk ma­gyar-kubai- baráti találkozóra, ahol megismerkedtünk a kór­ház életével, a kubai egészség- ügyi viszonyokkal. Délután szabad program ke­retében megvívtuk az első ba­rátságos labdarúgó mérkőzést, a helyi üdülők csapatával. Szerdán baráti találkozón vet­tünk részt a havannai Magyar —Kubai Barátság üveggyár­ban, ahol magyar szakemberek irányítják a termelést. Ezen a napon került sor a havannai Forradalmi Múzeum megtekin­tésére. Itt találkoztunk a kubai forradalom időszakának törté­nelmi emlékeivel. Köztük Che Guevara és Fidel Castro sze­mélyes jellegű tárgyaival. Csütörtökön háromnapos ki­rándulásra indultunk az ország központi tartományába, Cien- fuegos-ba. A háromnapos út során végig megcsodálhattuk a kubai táj jellegzetes szépségét, a hatalmas cukornád-ültetvé­nyeket, pálmaligeteket, cédru­sokat. Utunk során érintettük a híres Guamai turisztikai köz­pontot, mely egy lagunarend- szer közepén lévő tavon épült fel. Visszaérkezésünk után meg­látogattuk Közép-Amerika leg­híresebb mulatóját, a Tropica- nát, ahol páratlan revüműsor nézői voltunk. Közben Kuba, a VIT mellett lázasan készült a Moncada laktanya megtámadásának 25. évfordulójára, mely Kuba nem­zeti ünnepe. Ez alkalomból fo­gadást tartottak részünkre, a kubai ételkülönlegességek egész sorát felvonultatva. A VIT-et megelőző napokban sor­ra érkeztek a külföldi delegá­ciók, melyekkel baráti találko­zón vettünk részt. így vendégül láttuk a csehszlovák küldöttsé­get, másnap lengyel—magyar baráti találkozót tartottunk és vártuk 28-át, a VIT hivatalos megnyitóját. A megnyitó nap­ján tudtuk meg az örömhírt, hogy a csoport teljes létszám­ban részt vehet a nyitóünnepé­lyen. Guamamóból 13 óra 30-kor hosszú autóbusz-konvojjal in­dultunk a stadionba. Végig Ha­vannán, a zászlódíszbe öltözött házak között lelkesen éljenző és integető kubaiak fogadtak. A megnyitó előtt hatalmas, tró­pusi zivatar bőrig áztatott mindannyiunkat, de a lelkese­dés egyre fokozódott, taps- és énekpárbaj zúgott végig a zi­vatar alatt. 6.15-kor bevonult az elnökség Fidel Castróval az élen. Ezt a taps- és hangor­kánt átélni megborzongatóan csodálatos volt. Nagy sikere volt a szocialista országok be­vonuló küldötteinek, különösen a Szovjetunió és Lengyelország fiataljainak bevonulása aratott nagy sikert. Lázasan vártuk a magyarokat, és tombolt az egész csoport, amikor megér­keztek. Közben az elnökséggel szembeni tribünön 15 000 fia­tal alkotta élőképek váltották egymást, csodálatos színekben. A szűnni nem akaró tapsban 134 delegáció táblája, illetve zászlaja nyújtott csodálatos lát­ványt. A köszöntő beszédek spanyol nyelvét nem értve is kiéreztük a dinamikus •beszéd­ből a mondanivalót: pase, pá­sé, béke, béke! A színpompás tornabemutatók egész sora má­sodpercnyi pontossággal váltot­ta egymást. És végül a finálé: Középen hatalmas éjúla, tele emberrel, minden mozog, a szem nem győzi követni. Ami­kor kioltják a stadion égőit és felettünk csodálatos tűzijáték világít meg millió színben mindent. Lent több ezer kubai fáradhatatlanul szambázik. így lett vége a hivatalos megnyitó­nak, de a 40 000 ember nehe­zen mozdult. Versenyt énekeltünk a szom­szédos szovjetekkel, gyorsan közös dalokat találtunk, min­denki mondta a maga nyelvén, ugyanarra gondolva. Égett a tenyerünk a tapstól, de a fá­radtság ismeretlen volt. A megnyitó éjszakáján tízez­rek táncoltak a tengerparton. Szombaton délelőtt próbáltuk kipihenni a nyitás fáradalmait, de legbelüi mindenki már a következő programokra gon­dolt. Este irány Havanna, és másnap reggelig fáradhatatla­nul táncoltunk, énekeltünk. A parton sorban kiépített színpa­dokon, emelvényeken folklórbe­mutatók, tánczenekarok műso­ra, a VIT-bazárok előtt regge­lig tartott a jelvénycsere. Va­sárnap délután három program közül is választhattunk, de a „bézból", illetve ökölvívó-be­mutató helyett a csoport zöme a szovjet fiatalok ezerszemé­lyes hajójának vendége kívánt lenni. A hatalmas óceánjárón ezer fiatal lakik, rajta uszoda, sportpályák sora és a hajófe­nékben 40 autóbusz parkoló­helye. A szovjet fiatalok szín­pompás műsora az éjszakába nyúlt, közben új ismeretségek kötődtek. És elérkezett hétfő, az utolsó kubai nap. Utoljára megfüröd- tunk a tengerben és elbúcsúz­tunk a parttól, s bár este 9-re útrakészek voltunk, délután még mindenki beutazott Havannába, egy utolsó köszönésre. Három órakor érkezett a bennünket váltó újabb magyar csoport, akiket hatalmas tapssal és énekbemutatóval egy-kettőre felhangoltunk a VIT-hangulat- ra. Miközben sorra hangoztak el a jó tanácsok, szinte kitép­tük kezükből a legfrissebb ma­gyar újságokat, köztük a Hét­fői Dunántúli Naplót, és egy­szerre nyolc ember olvasta a legfrissebb otthoni híreket. 5.30- kor indultunk hazafelé. Egyórás marokkói pihenő után másnap éjjel negyed 2-kor érkezett gé­pünk Ferihegyre. Két nap táv­latában is még a kubai láz­ban égünk, itt is kisért az a rtieleg, őszinte, baráti fogadta­tás, amely egész utunkat végig­kísérte, és hozzájárult, hogy egy életre szóló, felejthetetlen élmény részesei legyünk.” Helis Gábor Tíz nap — tíz vers — tíz élő adás. Akinek nevéhez mindez fűződik: Melis Gábor, a Pécsi Nemzeti Színház 29 esztendős művésze. — Életemben először a Ku­ba VIT-presszó adássorozata nyújtott lehetőséget arra, hogy élő adásban szerepelhessek. Ez nagyon izgalmas feladat, hi­szen nagyobb a feszültség és nagyobb a hibalehetőség ilyenkor, mint egy hangfelvé­telnél. De szerencsére egyetlen baki sem csúszott be. Dédel­getett álmom volt az, hogy valaha én is kijussak egy VIT-re. Ez nem sikerült, de úgy érzem, hogy a kubai köl­tők verseinek tolmácsolásával én is hozzájárultam egy kicsit a ' pécsi VIT-hangulat megte­remtéséhez. — Jó dolog az, ha a fia­tal művész nem él 23. emeleti lakásának elefántcsonttornyá­ban . .. — Én is úgy érzem, hogy jó dolog lenne a színházon kívül is élőbb, sokirányúbb és szervesebb kapcsolatot kialakí­tani az otthont adó várossal és annak lakóival. Három éve élünk Pécsett, a feleségemmel — aki egyben kolléganőm is — Krasznói Klárával, de ed­dig úgy érzem, hogy a szín­ház elzárt kis szigetén kívül nem sokat ismerhettünk meg Pécsből és a pécsiekből. Pe­dig szeretek mindent, ami a színházzal egy kicsit is kap­csolatos, és próbára teszi az embert. Szeretném, ha gyak­rabban „használna" a város: ha az itteni írók, költők, vagy éppen a munkásszállók veze­tői többet gondolkoznának ve­lünk — megkeresnének ben­nünket. — Milyen színházat szeret­nél? — Olyan színházat, ahol a színész nem szerződéses alkal­mazott, hanem alkotója és az igazi főszereplője a csodálatos munkának. A színész a szere­pekben él, a szerepekkel fej­lődik. A színész sohasem elé­gedett. Én sem vagyok az, nem érzem úgy, hogy a szín­ház megfelelő módon használ­na, ha úgy tetszik kihasználna. Hiszen három év alatt például arra sem kaptam lehetőséget, hogy zenés-táncos adottságai­mat megmutathassam. — A Pécsi Nemzeti Színház a fiatalok színháza . ■ . — Sok a fiatal a színház­ban, de igazi közösségi élet nem alakult ki. Az az igazság, hogy csak a játékban tud jól összemelegedni, az ember a kollégáival. Ilyen jó játékról álmodom mostanában, hogy jobb színházat csinálhassunk, hogy jobb emberekké lehes­sünk ... I Karneváli hangulat a havannai utcán (MTI Interfotó — Benkő Imre (elv. — Telefotó — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom