Dunántúli Napló, 1978. augusztus (35. évfolyam, 210-240. szám)
1978-08-06 / 215. szám
DN HÉTVÉGE 10. FIATALOK 1978. AUGUSZTUS 6. Havannából erkezett Kubai napló Farkas István útibeszámolója A Dunántúli Napló minifóruma Válaszol: Deák Gábor, a KISZ KB titkára. Befizetések a VIT-számlára Dolgozó fiatalok „L __ Deák Gábor, a KISZ KB tit- ® mOZgalOmDOn kára a pécsi Mini-VIT fórumán. A KISZ-naptár és a tervezés Sípol-e a macskakő? A július 30-j pécsi VIT-karne- vál egyik díszvendégeként Deák Gábort, a KISZ Központi Bizottságának titkárát köszönthettük a Sajtópresszóban, o Dunántúli Napló minifórumán. Az érdeklődő fiatalok kérdéseiket bedobhatták a DN-pavilon urnájába és feltehették személyesen is. A helyszínen nem jutott idő valamennyi kérdés megválaszolására, ezért — mint őzt már előre jeleztük —, az ifjúsági oldalon folytatjuk a válaszadást. Galambos Gábor Sásáról azt kér- dozte, hogy mennyi pénz gyűlt ösz- sze a magyar VIT-alap számlájára, és mi lett ennek az összegnek a sorsa? Deák Gábor: - Másfél évvel ezejőtt született meg a VIT- alap csekkszámlájáról szóló politikai döntés. Akkor úgy gondoltuk, hogy körülbelül nyolcmillió forinttal járul hozzá a magyar ifjúság a költségekhez. Ezzel szemben több mint 24 millió forintot fizettek be a társadalmi munka-akciók során. Ez a túlteljesítés jelzi társadalmunk három nemzedékének széles körű összefogását a VIT sikeréért. Egyben azt is mutatja, hogy Magyarországon népszerű a VIT gondolata, a magyarok szimpátiája, internacionalista szeretete igen erős a kubai nép iránt. Érdemes azt is elmondani, hogy sok egyéni befizetés is érkezett e számlára. Az összeget a magyar VIT - delegáció költségeinek fedezésébe fordítottuk és hozzájárultunk a rendezéshez is. — Mi az oka annak, hogy a KISZ szervezettsége nem mondható túlzottan magasnak a dolgozó fiatalok körében? - így szólt a pécsi Szebeni Andrea írásban feltett kérdése. Deák Gábor: — A KISZ taglétszáma jelenleg 827 ezer. Soha ilyen magas nem volt. Ez azt jelzi, hogy erősödött a KISZ politikai hatása. Az tény, hogy a szervezettség a fiatalok különböző rétegeiben nem mondható arányosnak. Alapelvünk az, hogy a szervezet taglétszáma' fejezze ki a tagjaira gyakorolt tényleges hatást. A dolgozó fiatalok 30 százaléka tagja a KISZ-nek. Ezt mi is kevésnek találjuk. A szervezetek létszáma mindig arányos a KISZ tekintélyével és program- jáva'l. A nagyüzemekben például a fiatalok 60 — néhol 80 — százaléka KISZ-tag. Elsősorban a szövetkezetekben, valamint a kis- és középüzemekben kell vonzóbb programókkal több fiatalt megnyerni. Fontos feladatunk az is, hogy biztosítsuk a folyamatosságot: azaz Az oldalt összeállította: Erdős Ákos ne szakadjon meg az iskolából kikerülő fiatalok tagsága és mozgalmi munkája, amikor belépnek a gyárkapun. Jobban ki kell használnunk a sikeres politikai akciók által keltett kedvező tömeghatást. Végül pedig — úgy érzem —, hogy o KISZ propagandája néhol túlzottan , .szemérmes". — A mozgalmi év a KISZ-ben április 4-én kezdődik. Ezt nem tartjuk szerencsésnek, mert gondot okoz a vállalati és a mozgalmi tervek egyeztetése — irta kérdőívünkre Szél Gábor. Deák Gábor: — Nincs feszültségmentes szervezési szisztéma. Rugalmasan kell értelmezni a mozgalmi év fogalmát. Az áprilisi időpont a naptári év és a tanévkezdés közötti időpontra esik. Ügy hiszem, hogy a dolgozó fiatalok körében egy kicsit előre kell tervezni, a diákoknál pedig jobban lehet igazodni az iskolai programhoz. A pártszervezetek cselekvési programja is az év elején készül el és a KISZ akciótervek ezt követik. Nem tervezzük a mozgalmi naptár megváltoztatását. — Javultak-e az építőtáborokban az állapotok a Sípoló macskakő című ominózus film elkészülte óta? — érdeklődik a komlói Sipos Zsolt. Deák Gábor: — A fiatalok egyre nagyobb számban vesznek részt az önkéntes ifjúsági építőtáborok munkájában. A népgazdaság, ezen belül is a mezőgazdaság, számít az ifjúságra. A KISZ egyrészt ezért tartja fontosnak az építőtáborok szervezését, másrészt pedig azért, mert az ifjúság nevelésében a munkára nevelés fontos tényező. Az utóbbi években pontosabbá vált a KISZ és az állami szervek munka- megosztása. Egyre több gazdaság szeretne építőtáborokat szervezni a területén. A KISZ abban az esetben vállalkozik ennek a segítésére, ha a gazdaságok pontosan biztosítják a munkához, a szabad idő kellemes eltöltéséhez szükséges elengedhetetlen feltételeket. Úgy hiszem, hogy a Sipoló macskakő ma már nem aratna olyan sikert, mint néhány évvel ezelőtt, hiszen a helyzet azóta gyökeresen megváltozott. Baranyai tartózkodásom ideje alatt ellátogattam a Bólyi Mezőgazdasági Kombinátba, ahol a fiatalok — többségükben lányok — igen nehéz munkát végeznek. Azt tapasztaltam, hogy a gazdaság vezetői igyekeztek a legjobb feltételeket megteremteni és ezért cserébe a fiatalok példásan teljesítik önként vállalt kötelességüket. Úgy érzem, hogy ma már a bólyi példa a jellemző és az általános - fejezte be a válaszadást a KISZ Központi Bizottságának titkára. Farkas István, a baksai Ezüstkalász Termelőszövetkezet 29 éves főkönyvelője öt baranyai társával együtt kéthetes jutalomutazáson vett részt, a XI. VIT otthonában, Kubában. Csütörtökön érkezett haza, tőle kaptuk az alábbi útibeszámolót: „Lázas izgalommal teli várakozás után az IL 62-es AE- ROFLOT-gépünk 16 óra 30 perckor indult a Ferihegyi repülőtérről. 20 óra 30 perckor Marokkó csodálatos tengerparti városában, Casablancában leszálltunk, majd egy óra pihenő után indultunk Havannába. Az éjszaka 11 órás repüléssel telt el és magyar idő szerint reggel 7 óra 30 perc volt, amikor szorongással teli érzésekkel léptünk ki a forró trópusi éjszakába. Az a fogadtatás, amiben első perctől kezdve részünk volt, hamar feloldotta a szorongást és tovább fokozta a hangulatot. Az idegen- vezetők, tolmácsok és a fogadó küldöttség tagjainak tapsvihara és rumba tánca köszöntött bennünket. A Havannától 25 kilométerre iévő tengerparti üdülőhelyen, Guanovóban szállásoltak el bennünket, csodálatos környezetben, kétágyas, minden kényelemmel ellátott turista bungalókban. A 17 órás repülőút ellenére első utunk a tengerparthoz vezetett és az első kubai napfelkeltét a tengerparton köszöntöttük. Már az első nap megismerkedtünk a kubaiak csodálatos italkülönlegességével, a dajkirivel. A VIT megnyitásáig még 11 nap volt hátra, és mi részesei voltunk annak a hangulatnak, mellyel az egész főváros készült a fesztiválra. Kedden délelőtt a havannai Nemzeti Kórházba látogattunk magyar-kubai- baráti találkozóra, ahol megismerkedtünk a kórház életével, a kubai egészség- ügyi viszonyokkal. Délután szabad program keretében megvívtuk az első barátságos labdarúgó mérkőzést, a helyi üdülők csapatával. Szerdán baráti találkozón vettünk részt a havannai Magyar —Kubai Barátság üveggyárban, ahol magyar szakemberek irányítják a termelést. Ezen a napon került sor a havannai Forradalmi Múzeum megtekintésére. Itt találkoztunk a kubai forradalom időszakának történelmi emlékeivel. Köztük Che Guevara és Fidel Castro személyes jellegű tárgyaival. Csütörtökön háromnapos kirándulásra indultunk az ország központi tartományába, Cien- fuegos-ba. A háromnapos út során végig megcsodálhattuk a kubai táj jellegzetes szépségét, a hatalmas cukornád-ültetvényeket, pálmaligeteket, cédrusokat. Utunk során érintettük a híres Guamai turisztikai központot, mely egy lagunarend- szer közepén lévő tavon épült fel. Visszaérkezésünk után meglátogattuk Közép-Amerika leghíresebb mulatóját, a Tropica- nát, ahol páratlan revüműsor nézői voltunk. Közben Kuba, a VIT mellett lázasan készült a Moncada laktanya megtámadásának 25. évfordulójára, mely Kuba nemzeti ünnepe. Ez alkalomból fogadást tartottak részünkre, a kubai ételkülönlegességek egész sorát felvonultatva. A VIT-et megelőző napokban sorra érkeztek a külföldi delegációk, melyekkel baráti találkozón vettünk részt. így vendégül láttuk a csehszlovák küldöttséget, másnap lengyel—magyar baráti találkozót tartottunk és vártuk 28-át, a VIT hivatalos megnyitóját. A megnyitó napján tudtuk meg az örömhírt, hogy a csoport teljes létszámban részt vehet a nyitóünnepélyen. Guamamóból 13 óra 30-kor hosszú autóbusz-konvojjal indultunk a stadionba. Végig Havannán, a zászlódíszbe öltözött házak között lelkesen éljenző és integető kubaiak fogadtak. A megnyitó előtt hatalmas, trópusi zivatar bőrig áztatott mindannyiunkat, de a lelkesedés egyre fokozódott, taps- és énekpárbaj zúgott végig a zivatar alatt. 6.15-kor bevonult az elnökség Fidel Castróval az élen. Ezt a taps- és hangorkánt átélni megborzongatóan csodálatos volt. Nagy sikere volt a szocialista országok bevonuló küldötteinek, különösen a Szovjetunió és Lengyelország fiataljainak bevonulása aratott nagy sikert. Lázasan vártuk a magyarokat, és tombolt az egész csoport, amikor megérkeztek. Közben az elnökséggel szembeni tribünön 15 000 fiatal alkotta élőképek váltották egymást, csodálatos színekben. A szűnni nem akaró tapsban 134 delegáció táblája, illetve zászlaja nyújtott csodálatos látványt. A köszöntő beszédek spanyol nyelvét nem értve is kiéreztük a dinamikus •beszédből a mondanivalót: pase, pásé, béke, béke! A színpompás tornabemutatók egész sora másodpercnyi pontossággal váltotta egymást. És végül a finálé: Középen hatalmas éjúla, tele emberrel, minden mozog, a szem nem győzi követni. Amikor kioltják a stadion égőit és felettünk csodálatos tűzijáték világít meg millió színben mindent. Lent több ezer kubai fáradhatatlanul szambázik. így lett vége a hivatalos megnyitónak, de a 40 000 ember nehezen mozdult. Versenyt énekeltünk a szomszédos szovjetekkel, gyorsan közös dalokat találtunk, mindenki mondta a maga nyelvén, ugyanarra gondolva. Égett a tenyerünk a tapstól, de a fáradtság ismeretlen volt. A megnyitó éjszakáján tízezrek táncoltak a tengerparton. Szombaton délelőtt próbáltuk kipihenni a nyitás fáradalmait, de legbelüi mindenki már a következő programokra gondolt. Este irány Havanna, és másnap reggelig fáradhatatlanul táncoltunk, énekeltünk. A parton sorban kiépített színpadokon, emelvényeken folklórbemutatók, tánczenekarok műsora, a VIT-bazárok előtt reggelig tartott a jelvénycsere. Vasárnap délután három program közül is választhattunk, de a „bézból", illetve ökölvívó-bemutató helyett a csoport zöme a szovjet fiatalok ezerszemélyes hajójának vendége kívánt lenni. A hatalmas óceánjárón ezer fiatal lakik, rajta uszoda, sportpályák sora és a hajófenékben 40 autóbusz parkolóhelye. A szovjet fiatalok színpompás műsora az éjszakába nyúlt, közben új ismeretségek kötődtek. És elérkezett hétfő, az utolsó kubai nap. Utoljára megfüröd- tunk a tengerben és elbúcsúztunk a parttól, s bár este 9-re útrakészek voltunk, délután még mindenki beutazott Havannába, egy utolsó köszönésre. Három órakor érkezett a bennünket váltó újabb magyar csoport, akiket hatalmas tapssal és énekbemutatóval egy-kettőre felhangoltunk a VIT-hangulat- ra. Miközben sorra hangoztak el a jó tanácsok, szinte kitéptük kezükből a legfrissebb magyar újságokat, köztük a Hétfői Dunántúli Naplót, és egyszerre nyolc ember olvasta a legfrissebb otthoni híreket. 5.30- kor indultunk hazafelé. Egyórás marokkói pihenő után másnap éjjel negyed 2-kor érkezett gépünk Ferihegyre. Két nap távlatában is még a kubai lázban égünk, itt is kisért az a rtieleg, őszinte, baráti fogadtatás, amely egész utunkat végigkísérte, és hozzájárult, hogy egy életre szóló, felejthetetlen élmény részesei legyünk.” Helis Gábor Tíz nap — tíz vers — tíz élő adás. Akinek nevéhez mindez fűződik: Melis Gábor, a Pécsi Nemzeti Színház 29 esztendős művésze. — Életemben először a Kuba VIT-presszó adássorozata nyújtott lehetőséget arra, hogy élő adásban szerepelhessek. Ez nagyon izgalmas feladat, hiszen nagyobb a feszültség és nagyobb a hibalehetőség ilyenkor, mint egy hangfelvételnél. De szerencsére egyetlen baki sem csúszott be. Dédelgetett álmom volt az, hogy valaha én is kijussak egy VIT-re. Ez nem sikerült, de úgy érzem, hogy a kubai költők verseinek tolmácsolásával én is hozzájárultam egy kicsit a ' pécsi VIT-hangulat megteremtéséhez. — Jó dolog az, ha a fiatal művész nem él 23. emeleti lakásának elefántcsonttornyában . .. — Én is úgy érzem, hogy jó dolog lenne a színházon kívül is élőbb, sokirányúbb és szervesebb kapcsolatot kialakítani az otthont adó várossal és annak lakóival. Három éve élünk Pécsett, a feleségemmel — aki egyben kolléganőm is — Krasznói Klárával, de eddig úgy érzem, hogy a színház elzárt kis szigetén kívül nem sokat ismerhettünk meg Pécsből és a pécsiekből. Pedig szeretek mindent, ami a színházzal egy kicsit is kapcsolatos, és próbára teszi az embert. Szeretném, ha gyakrabban „használna" a város: ha az itteni írók, költők, vagy éppen a munkásszállók vezetői többet gondolkoznának velünk — megkeresnének bennünket. — Milyen színházat szeretnél? — Olyan színházat, ahol a színész nem szerződéses alkalmazott, hanem alkotója és az igazi főszereplője a csodálatos munkának. A színész a szerepekben él, a szerepekkel fejlődik. A színész sohasem elégedett. Én sem vagyok az, nem érzem úgy, hogy a színház megfelelő módon használna, ha úgy tetszik kihasználna. Hiszen három év alatt például arra sem kaptam lehetőséget, hogy zenés-táncos adottságaimat megmutathassam. — A Pécsi Nemzeti Színház a fiatalok színháza . ■ . — Sok a fiatal a színházban, de igazi közösségi élet nem alakult ki. Az az igazság, hogy csak a játékban tud jól összemelegedni, az ember a kollégáival. Ilyen jó játékról álmodom mostanában, hogy jobb színházat csinálhassunk, hogy jobb emberekké lehessünk ... I Karneváli hangulat a havannai utcán (MTI Interfotó — Benkő Imre (elv. — Telefotó — KS)
