Dunántúli Napló, 1978. augusztus (35. évfolyam, 210-240. szám)

1978-08-06 / 215. szám

2 Dunántúlt napló 1978. augusztus 6., vasárnap Az 1979-80-as tanévtől Oj gimnáziumi tanterv a kajszibarack fl fagykár ellenére rekonl­termés Bikaion Teherautóra rakják a ládákba szedett gyümölcsöt A moszkvai olimpia lázában Pécsi stúdiómagnók a külpiacokon Ebben a hónapban indul az iraki export 1182 készüléket szállítanak a Szovjetunióba Bevált a ceglédi Hibrid Összefogott a falu Lakodalmas konyha Székelyszabaron Ötszáz vendég az avatón Korszerűsítik a gimnáziumi oktatást: az 1979-80-as tanév­től tanulmányaikat megkezdő diákok mór az új tanterv, „a gimnáziumi nevelés és oktatás terve" alapján sajátítják el az ismereteket. Az új dokumentum — amely várhatóan nyomtatás­ban már ez év ősién megje­lenik - a fakultatív rendszerű oktatás bevezetésével összhang­ban készült, s az 1972-es ok­tatáspolitikai párthatározatok­nak megfelelően a tanulók ne­velését helyezi az iskola és az iskolánkívüli munka középpont­jába. Korszerűsítették — a tár­sadalmi követelményeket és a tudományos-technikai forrada­lom új eredményeit figyelembe véve — az egyes tantárgyak tantervét is. A gimnáziumi nevelés-okta­tás szervezeti rendje is módo­sul. Az I. osztályban megkülön­böztetett figyelmet fordítanak a nevelők a tanulók képességei­nek és felkészültségének a fel­mérésére és szükség esetén se­gítséget nyújtanak az ismeret- anyagban tapasztalható hiá­nyok pótlásához. A diákok a tanév elején felmérő dolgozato­kat írnak. Az érdemjeggyel nem. minősített dolgozatok a többi között választ adnak arra, hogy a tanulók mit tudnak, s mit nem, mely tantárgyakból és mi­lyen mértékben hiányosak az ismereteik. Az arra rászorulók­nak délutánonként, a tanuló­szoba keretében kötelező, úgy­nevezett felzárkóztató foglalko­zásokat tartanak. A II. osztályban minden ed­diginél nagyobb szerephez jut a pályairányítás. A gimnáziumi oktatás történetében először szerepel önálló óraként a „pá­lyairányítás” című tantárgy. A heti egy óra a tanulók pálya- orientálását, önismereteik fej­lesztését, és a különböző pá­lyák jellegzetességeinek bemu­tatását szolgálja. A tanulók részletesen megismerik a többi között a főbb pályák — a pe­dagógiai, az egészségügyi, a jogi, a közgazdasági, az ügyvi­teli, a műszaki, a mezőgazdasá­gi, a kereskedelmi-vendéglátó- ipari-szolgáltató, az elméleti természettudományos, illetve társadalomtudományos, a ma­tematikai és a művészeti pályák — követelményeit, szépségeit és nehézségeit is. Mindez azonban csupán a „pályairóny” megvá­lasztásához nyújt segítséget. Az egészségügyi pályairányhoz való vonzódás például nem feltétle­nül jelenti azt, hogy már ekkor eldöntenék a fiatalok: gyógyí­tó orvosok, kutatók, assziszten­sek, ápolónők lesznek. Az új tanterv szerint a gimná­ziumok I—II. osztályaiban azo­nos óraszámban azonos ismere­teket nyújtanak minden diák­nak. A III. osztálytól lép életbe a közvetlen fakultáció. A har­madikosok a heti kötelező óra­számukon belül érdeklődésük­nek, képességeiknek és felké­szültségüknek megfelelően két vagy három fakultatív tantár­gyat választanak. Ezeket együtt­véve heti 7, illetve 9 órában tanulják. A tanulók érdeklődé­se szerinti választás, valamint a kiscsoportos foglalkozás a ne­velőmunka hatékonyságát szol­gálja és segíti őket a választott pályára való felkészülésben. A választható — fakultatív — tantárgyakat a többi között az egyes iskolák lehetőségeinek figyelembevételével határozzák meg. Fakultatív tárgyként ta­nulhatják a diákok az óraterv­ijén szereplő szinte valamennyi tantárgyat, így a magyar nyelv és irodalmat, a történelmet, o matematikát, a biológiát, stb. Fakultative választhatnak ugyan­akkor különböző speciális tan­tárgyakat is, például pszicholó­giát, logikát, ábrázoló geomet­riát, kibernetikát, gépírást, mű­szaki rajzot, könyvtárosi isme­reteket stb. Az új tanterv és ezzel együtt a fakultatív rendszerű oktatás életbelépéséről szóló miniszteri utasítás bevezetése előtt több mint egy évvel korábban, a na­pokban jelent meg. rekord Gyümölcsfáink közül talán a legkényesebbek közé tartozik a kajszibarackfa. Hosszú ideig hazánkban csak az Alföldön, főképp a Duna:Tisza közén ter­jedt el, a Dunántúlon csak szór­ványosan, kis mennyiségben volt található. Azt tartották, a kajszi csak a szárazabb, homo­kos talajt kedveli, meg aztán féltek is a gazdaságok ettől a fától, hisz állandó fenyegető problémája, hogy könnyen kap „gutaütést”, szinte egyik nap­ról a másikra elpusztul. Nos, egy dunántúli gazda­ság, a Bikali Állami Gazdaság bebizonyította, hogy nemcsak a homokon él meg jól ez a fa, hanem a Dunántúl meszes löszhátain is, sőt az idei év 50 százalékos fagykára ellenére (februárban rügy, május elején termés elfagyás) hektáronként 100 mázsát szüretelnek. Ez a mennyiség az országos átlag­nak háromszorosa. Hogyan sikerült ezt az ered­ményt a jelentős elfagyás elle­nére elérni? Talán a sikerek gyökere 1963-ba nyúlik vissza, amikor az ún. ceglédi hibridet — amit az országban nehezén fogadtak el, idegenkedtek tőle — felkarolták, s ezt telepítették a gazdaságba. A terület meg­választása is szerencsés volt, ugyanis a kajszibarack telepí­tésénél, érzékenysége miatt na­gyon figyelembe kellett venni a mikroklimatikus adottságokat. Ennek ellenére voltak olyan te­rületek, ahol többször előfor­dult fagy, vagy gutaütés. A fák egészségesek, terebélyesek, rendkívül jó termőképességgel rendelkeznek, s míg Közép- és Dél-Európában a barackter­mesztő országok szakemberei a gutaütés problémájáról cikkez­nek, tanácskoznak, addig Bika- Ion ez a barack „népbetegség” nem okoz különösebb gondot, ritkán fordul elő. Van-e ennek valami egyéb Befejezéséhez közeledik a zánkai úttörővárosban a béke és barátság nemzetközi tábor lakóinak vakációja, amely a megnyitásának 30. évfordulóját ünneplő Csillebércen, július 15- én kezdődött. A mintegy 3 ezer magyar úttörővel együtt pihenő­szórakozó 265 külföldi pajtás 25 országból érkezett. Közöt­tük vannak görög, jemeni és palesztin baloldali pártok gyer­mekszervezeteinek tagjai is, akik először látogattak el Ma­gyarországra. A tábor ifjú külföldi lakói jú­lius végén költöztek át Zánká- ra, ahonnan augusztus 9-én vesznek búcsút. Eseményekben gazdagok voltak a napjaik: a fürdés, játék mellett a többi kö­zött a havannai VIT szellemét, hangulatát idéző dalfesztivált oka, vagy titka? Erről kérdeztük Molnár Miklóst, a gazdaság növénytermesztési, műszaki szaktanácsadóját, aki jelenleg ugyan nyugdíjas, de naponta bejár és besegít a barackos gondjának-bajának intézésébe, irányításába. — Mint minden munkában, itt is csak lelkiismeretességgel, alapossággal lehet elérni ki­emelkedő eredményeket. Az ül­tetéstől kezdve a fa egész élet­tartama alatt a maximális mi­nőségi munka megkövetelése, a szakmai továbbképzés, s a munka, a növény szeretete. Molnár Miklós még valamit mondott, bár attól fél, ha le­írom, esetleg félreértik, tudo­mánytalansággal vádolják, pe­dig csak több éves, bizonyos összefüggések meglátásáról van szó. A bikali barackosban elszaporodtak az ún. tövisalja- gombák, melyek a fák tövében, azok gyökerein élnek, s igen jóízűek, étkezésre alkalmasak. Nos, ott, ahol ezek a gombák élnek, a fák egészségesebbek, gutaütés rendkívül ritkán fordul elő. Még valóban nincsenek konkrét tudományos kísérletek ennek igazolására, viszont el­képzelhető, hogy egy hasznos szimbiózisról van szó. A Bikali Állami Gazdaságnak 107 hektárnyi területen 25 000 kajszifája van. S hogy ez mi­lyen hasznot hoz a gazdaság­nak és a népgazdaságnak?, A nyugati piacon keresett cikk, kétszer annyit fizetnek érte, mint az őszibarackért. A bikali gazdaságból naponta 180 má­zsa barack indul a piros-fehér- zöld szalaggal körül rag osztott, HUNGAROFRUCT feliratú lá­dákban Nyugat-Németország- ba, összesen 30—35 vagont exportálnak. A gazdaság az évi termést mintegy 90—100 vagon­ra becsüli. Sarok Zsuzsa tartottak, s a programban „Ki tud többet Magyarországról?” címmel vetélkedő, „Kiáltás a békéért!” címmel szolidaritási est szerepelt. Az idei nyáron egyébként 280 ezer úttörő és kisdobos tá­borozik. Az ország legszebb ré­szein 188 úttörőtáborban töl­töttek, töltenek el 10—14 na­pot, vidám játékkal, pihenés­sel, sportolással, sok-sok szóra­kozással. A 280 ezer pajtás közül 100 ezren az úttörő vándortáborok lakói. Részben a Magyar úttö­rők Szövetsége által ajánlott közel 30 útvonalon, részben a maguk által meghatározott program szerint barangolják be az ország legszebb tájait, gyalog, kerékpáron, kajakok­ban, kenukban. A közel ezer lélekszámú Szé­kelyszabaron évente 10—12 al­kalommal a fél falut kitevő lét­számú vendégsereg pusztítja a lakodalmas ételeket: az ebéd, uzsonna, vacsora és az éjféli meglepetés válogatott fogásait. Hol készítették el ezt a tö­méntelen ennivalót? A kultúr- ház végében lévő fészerben, bográcsokban. Fejük felett ponyva, körös körül a nyers­anyagok, padok, asztalok zsú­folódtak a füstben. A sürgő­forgó szakácsnők és kisegítők tucatnyi hada sütötte, főzte a finomságokat nem éppen irigy­lésre méltó körülmények között, míg egyszer betelt a pohár. Stang Ferenc tanácstag állt elő a tervvel, és a község apraja, nagyja áldását adta rá. Mi volt a terv? Új, emberibb körülményeket biztosító épület­rész építése a fészer helyett. Ez egymagában nem nagy ügy, inkább a megvalósítás mikéntje érdemel említést. A tanácselnök Péter János tehetetlenül tárja szét karját: — Nincs rá pénzünk. Mégis elkészül. A tanácsta­gok szerveztek, a falubeliek ki­nyitották a pénztárcájukat és „összedobták” anyagköltségre a tizenötezer forintot. Tudták, hiába is van meg a cement, tégla, faanyag, hullámpala, meg is kell építeni az egészet. Ezt is vállalták, hisz van elég kőműves, ács és segíteni vágyó ember. Július 29-én kezdték a nyolc­szor négy méteres helyiség alapbetonozását, másnap — vasárnap — felhúzták a falakat, tegnap befejezték a falazást és megkezdték a belső vakolást, ma az aljbeton elkészítése van soron. Jövő szombaton felkerül a tető, aztán jöhet is a lako­dalmas vendégsereg. Kropp Ádám bácsi falaz, Blum Ádám vakol, Lauer János Emlékezetes évként vonul be az idei esztendő a Mechanikai Laboratórium pécsi híradás- technikai gyára történetébe. 1978 az az év, amikor a nem­zetközi küzdőtérre — az elekt­rotechnikai cikkekben rendkí­vül éles' a verseny a világpia­con — is kimerészkedett a vál­lalat, az idén már dollárviszony- latú exportot is elkönyvelhet. S ami méginkább emlékezetessé teszi az évet: megkezdődött a pécsi stúdiómagnetofonok szál­lítása a moszkvai olimpiára. A és Kibler János a kisegítő, ado­gatják a téglát, keverik a ha­barcsot, a kis masina zúgva gyúrja péppé a vizet, homokot, cementet. A tanácselnök saját termésű borral kínálja a tik­kasztó melegben serénykedő- ket, dicséri szorgalmukat a kö­zös ügyért való fáradozásukat. Wéber György kőműves, Szélig Adóm „segédmunkás" már megdolgozta o mai normát, mint ahogy a múlt hétvégen is majd kéttucatnyion nem sajnál­ták sem idejüket, sem erejüket. — összefogott a falu, akart valamit és meg is csinálja — mondja az ötletgazda — csak az a kár, hogy a fiatalok, pont ők nem tesznek semmit. Har­mincon aluli egy se jött el dol­gozni, annál több a nyugdíjas. Mit csinálnak a fiatalok, elvég­re egyszer miattuk készítik több száz személyre itt a lakodalmas étkeket? — vetem közbe. — Ők másutt dolgoznak, hogy mi­előbb összejöjjön a házra, ko­csira való. Helyettük a szülők és a rokonok jönnek . . . Fögleinék lakodalmával esik át a tűzkeresztségen az új építmény. Az asszony sorolja, mi mindent sütnek, főznek, au­gusztus 19-én mivel traktálják a félezer vendéget — köztük ter­mészetesen az építőket is — Gé- ,za fiúk lakodalmán: — Hat disznó, száznál több csibe, marhahúsból is jut bőven a hat bográcsba. Lesz hurka, kolbász, pörkölt, kirántott hús, fasírozott, rétes, torta. Megren­deltünk 14 hektó üveges sört, hozunk a pincénkből 4—5 hektó bort is. Vagy másfélszázan se­rénykednek majd a vendége­kért. Nem nagy ügy a székelysza- bari példa. Mégis, társadalmi munkával, pénzzel, szándékkal összefogott az egész község va­lamiért, amit meg is csinálnak. Murányi László budapesti anyavállalat ugyanis az olimpia hivatalos szállítója, az üzletkötések eredményeként 1182 Pécsett készült stúdiómag­netofon szolgálja majd az olim­piai játékok hírközlését. Ami ‘ a dollárviszonylatú ex­portot illeti, a legújabb stúdió­magnetofon-családból — az STM 600 és 610, mono és szte­reo kivitel — öt darabot szállí­tottak Pakisztánba, ahol koráb­ban versenytárgyalást nyertek. Ebben a hónapban kezdődik meg az iraki export. Kis késés­sel, ami azzal magyarázható, hogy új termékről — a már említett STM 600, 610-esekről — van szó, a gyártásba még bele kell rázódni. A közel-ke­leti országba 93 stúdiómagne­tofont szállítanak. A kezelő sze­mélyzetet Pécsett tanítják be, az irakiak a hónap végén ér­keznek a híradóstechnikai gyárba. Újabb piacokat is ke­resnek, legújabban Finnország­ba küldtek stúdiómagnetofont. Az előzetes értesülések szerint termékük kedvező fogadtatás­ban részesült. A legnagyobb ügylet kétség­kívül az olimpiai szállítás, ami­re megkülönböztetett figyelmet szentelnek. Az ütemezés szerint az elmúlt negyedévben az STM 300-as típusból 50, a 310-ből 40 darabot szállítottak a Szov­jetunióba, mindezeken felül elő­szállításként még további 37-et az STM 310-ből. A szovjet fél itt Pécsett vette át a stúdió- magnetofonokat, s teljes meg­elégedettséggel nyilatkozott azok minőségéről. Az STM 300, 310-es típusokból ebben az év­ben összesen 200-at kell szál­lítaniuk, előreláthatólag ennél többet teljesítenek. Az év negyedik neqyedében indítják útnak a Szovjetunióba az első STM 600, 610-eseket, majd azt követően egyre in­kább ez a típus veszi át a fő­szerepet a szállításokban. Ezek­ből a készülékekből rendeltek ugyanis többet — 780 darabot, mindezeken felül pedig méq 70 különleges kivitelű STM 650-es stúdiómagnetofonokat is készí­tenek. A szállításokkal sietni kell, jövőre Moszkva szpartakiá- dot rendez, s ezt már az olim­pia főpróbájának tekintik, vizs­gáznak tehát a pécsi stúdió- magnetofonok is. Hogy minden simán menjen, a pécsi szak­emberek is jelen lesznek Moszk­vásban, hogy azonnal kijavít­hassák, ha netán valami hiba adódik. M. Z. Vaddisznó­vadászat Napok óta négyszáz-ötszáz vadász járja rendszeresen a dé­li Bükk, az edelényi járás, va­lamint a zempléni részeken lé­vő Hegyköz erdők közé húzódó búzatábláit, ahol falkákban „csatangolnak" a vaddisznók. Az erdőkből szinte „magukhoz húzzák" az érő búzatáblák eze­ket a dúvadakat. A korábbi évek rendszeres apasztása el­lenére is elszaporodtak a vad­disznók Borsodban. A kártékony vadak „inváziójának”, az álta­luk okozott kártételeknek a csökkentésére rendezett hajtó­vadászatokon az utóbbi har­minc napban több vaddisznó került puskavégre, mint tavaly egész évben. A zempléni hegy­vidéken fekvő úgynevezett Hegyköz községeiben, ahol kora hajnalban és alkonyatkor még a községekbe is bemerészked­nek a vaddisznók, július elejé­től több mint száz dúvadat kaptak puskavégre. Tartalmas úttörővakáció Százezren a uöndortáborokban

Next

/
Oldalképek
Tartalom