Dunántúli Napló, 1978. augusztus (35. évfolyam, 210-240. szám)
1978-08-31 / 240. szám
e Dunántúli napló 1978. augusztus 31., csütörtök A jelszó: védeni a természetet Biológiai paradoxon Beszélgetés dr. Csaba György professzorral A modern ember biológiai paradoxonja című könyv — dr. Csaba György professzor, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Biológiai Intézetének igazgatója szerkesztésében és a Medicina kiadásában — 1967-ben jelent meg első ízben. Napok alatt elfogyott. Második, átdolgozott és bővített kiadása a közelmúltban került a könyvesboltokba. Akár biológiai bestsellernek nevezhetnénk ezt a kiváló orvos és biológus kutatók közérthető tanulmányaiból összeállított tartalmas kötetet. Csupa olyan aktuális, a modem embert és megváltozott környezetét érintő problémáról van benne szó, mely mindenkit érdekel; sőt: kell hogy érdekeljen! A mai ember életformájának biológiai hátulütőit bemutatni — ez ennek a könyvnek nyilvánvaló feladata. A tudományos fejlődés veszélyeire hívja fel a figyelmet, és benne tárgyalt jelenségek, világjelenségek — a modern ember életmódjára jellemzőek. Az első kiadás óta eltelt tizenegy év alatt a könyvben tárgyalt paradoxonok még jobban kiéleződtek —, s ez még komolyabban figyelmeztet bennünket az emberidség jövőjének buktatókkal teli alakulására. A tudományok — korunkban felerősödött — hallatlan mértékű fejlődése az élővilágra, s magára az emberre nézve is bizonyos veszélyeket rejt magában. Az elmúlt évtizedek alatt többet fejlődtek a tudományok, mint korábban évszázadok alatt. „Legyőzni a természetet" — ez volt régebben a tudomány célkitűzése. Ma viszont éppen ellenkezőleg: védeni a természetet — ez a jelszó mozgósít bennünket. Védeni a természetet az emberrel szemben! Életünk tele van paradoxonokkal. Megoldásukkal, bármily nehéz is: foglalkoznunk kell. A ma emberének feladata, hogy a jövő emberi társadalmának biztosítsa a holnapot és a holnaputánt. — Egy felvilágosító, ismeretterjesztő könyvet akartunk a laikusok kezébe adni — kezdi beszélgetésünket Csaba professzor. Ez volt az alapvető célunk. Tizenegy évvel ezelőtt ugyancsak, s ma is. Minderre szigorúan tudományos alapon készültünk, szakemberek közreműködésével. Mi e könyvben nem jósolunk, hanem megpróbáljuk a problémákat fölvetni, s többnyire válaszolunk is rájuk. De máris meg kell mondanom, ma még nem minden problémára tudunk válaszolni; s ez nem várható a közeljövőben sem. Ami több mint tíz évvel ezelőtt benne volt a könyvben — ma is igaz. Sőt, még élesebben vetődik fel, s kibővültek újabb problémákkal. Például itt van a környezetszennyeződés, a levegő, a víz, a zaj vagy a bűnözés problémái. Egyébként a laikus minősítést nem lekicsinylő értelemben mondtam, hiszen ma már minden szakember laikus egy másik szakterületen. Például egy kiváló gyártervező mérnöknek nincs fogalma a gyárat és annak termékeit érintő biológiai problémákról. A tudomány mai állása mellett már nem lehetnek polihisztorok. — Van-e egyáltalán, s mi a kiút a leglényegesebb biológiai paradoxonok feloldására? — Az ember intelligens lény. Azzal emelkedett ki az állatvilágból, hogy tudatosan meg tudta tervezni, amit akart s akar; egyben fölkészül annak várható követ kezményeire. Az emberiség józan belátásától, társadalmi és szociális berendezkedésétől egyaránt függ, hogy abból, amit felismer, mint paradoxonokat, illetőleg hátrányos dolgokat — mennyit és milyen mértékben tud kordába szorítani. Mondok egy példát: ha felismertem azt, hogy egy vegyi gyár a termelés közben mérgező anyagokat bocsát ki, de a termékeire szükség van elvileg rajtam múlik, hogy mit teszek . . . — Mi az alapvető ok, ami miatt korunkban különösen kiéleződtek a biológiai ellentmondások? — Korunkban óriási mértékű demográfiai robbanás következett be. Tömérdek embert el kell látni, s azért, hogy ez sikerülhessen, minden kémiai anyagot be kell vetni. Ezek viszont óriási mértékben szennyeznek. Ezt a — demográfiai robbanás létrehozta — kritikus periódust kell átvészelni. Mi segítette elő az emberiség lélekszánnának hirtelen növekedését? Elsősorban az orvos- tudomány óriási mértékű fejlődése. Megszűntek a járványok, a csecsemőhalálozás aránya ugyancsak jelentősen csökkent. Korábban halálos betegségek ma már gyógyíthatók, kitolódott az emberi életkor felső határa is. Ugyanakkor nem szűntek meg egyes társadalmi szokások, illetőleg olyan vallási okok, melyek nagy gyerekszámot eredményeznek; elsősorban a fejletlenebb országokban. Tehát a tudománynak mindent be kell vetnie, nehogy éhenhaljon az emberiség! Ma a világ lakosságának túlnyomórésze éhezik! Legalábbis, ami a fehérje-ellátottságot illeti. Ugyanakkor mindegyik fejlődési eredménynek van hátulütője is. — Professzor úr, a könyvben nincs sok optimista kicsengés ... — Hót, igen. Ezt el kell ismernem. Az a helyzet, hogy a paradoxonokból az ember az értelmével ki tudna bújni! Viszont sok más, kényszerítő tényezőt kell figyelembe vennie. Hogy az előbbi példámnál maradjak: zárjunk be minden vegyi gyárat? Ugye, ezt nem lehet. Leegyszerűsítve azt mondanám, nem tudunk hosszú távon gondolkodni akkor, amikor égető gondjaink várnak megoldásra rövid távon. Szóval, megvan az emberi értelem, de gyakran fölébe kerekednek más szempontok. így nagyon nehéz kijutni a paradoxonokból. Viszont tudomásulvételük elől nem lehet elbújni! És mindent meg kell tennünk — kinek-kinek a maga területén — csökkentésükre, mérséklésükre. Ha az ember tisztában van a dolgokkal, az már sokat jelent. Sajnos, a legtöbb paradoxon csak utólag derül ki. Itt van például a hírhedt DDT. Ennek fölfedezéséért annak idején Nobel-díjat adtak... Vagy az antibiotikumok. Sok millió ember életét mentették meg, de a baktériumok el- ölésével a gombák szaporodtak fel vészesen. A példákat hosszan sorolhatnám. Az új és új eredmények új és új veszélyeket vonnak maguk után, újabb problémákat vetnek föl. Eöry Éva Figyelőn alázat a szennyezés felderítésére Talajvizsgálatok Az emberiség számára nagy áldás a mezőgazdaság kemizá- lása, a műtrágyák és a pesztici- dek használata. Segítségükkel nőttek a terméshozamok, kevesebb ember lett az éhhalál áldozata. Amikor 1840-ben Justus Liebig bevezette a műtrágyákat a mezőgazdaságba, senki sem gondolhatta, hogy használatuk súlyos, az emberiség sorsát érintő problémákat is felvet. Ha ugyanis nem megfelelő, hanem túlzott adagban juttatják azt a földekre, és nincsenek tekintettel a környező álló-, vagy folyó vizekre, az áldás helyett átok fogan használatuk következtében. A nitrátok és a foszfátok például bejuthatnak a csapadék közvetítésével a tavakba, folyókba és ^ ott az algák olyan elszaporodását segíthetik elő, amelyek siettetik a vizek természetes pusztulását. Még nagyobb problémát jelenthet a peszticidek használata. Nem telik el év, hogy az újságcikkek ne számolnának be a világ különböző részein katasztrofális halpusztulásról. Csaknem 10 évvel ezelőtt az ENSZ akkori főtitkára a „Környezetünk válsága” című beszámolójában figyelmeztetett, hogy a bioszféra további szennyezése az emberiség globális öngyilkosságához vezet. A Világegészségügyi Szervezet is sürgős intézkedéseket követelt az élettér védelmében. A legtöbb ország ezért figyelőhálózatot épített ki a szennyezés felderítésére. Prágából érkezett a hír, hogy a Csehszlovák Tudományos Akadémia Ásványtani és Geokémiai Kísérleti Intézetének a munkatársai is napirendre tűzték a környezetvédelem különböző problémáinak a megoldását. A kutatómunka fő területe az intenzív trágyázás negatív hatása a felszíni vizek minőségére, különösen a vízgyűjtő területen. A spektrális laboratóriumban ellenőrzik a sugaras elemzésére szolgáló berendezést röntgenA fémváz-beültetés módszere A fémváz-beültetés műtétjének a tervezése egy csehszlovák klinikán Fogpótlások Rozsdamentes, elektromosan semleges hatású anyagból A fogazat részleges vagy teljes elvesztésekor károsodik a rágóképességünk, sorvadni kezd a fogínyünk és az állcsontunknak a fogakat tartó része, az elülső fogak elvesztésekor pedig zavar támad a hangképzésben. De nem elhanyagolható az az esztétikai hátrány sem, amit a fogatlan száj látványa kelt. Régóta foglalkoznak az elveszített fogak pótlásával. Próbálkoztak fából és csontból faragott fogak beerősítésével, sőt még gyöngy és üvegfogakkal is kísérleteztek. Ezután jöttek a különféle fémekből, majd porcelánból készített pótfogak. Jelentős előrelépést és részben megoldást jelent a fémvázbeültetés módszere, mert ahhoz, hogy a rágás elfogadható legyen, a fogaknak jól rögzített, stabil alapra van szükségük. A fémváz rögzítésére két mód is kínálkozik. Lehetőség van a felső vagy az alsó állcsontba horgonyzásra, ami azt jelenti, hogy a csontba csak a fogműből kinyúló, s azt rögzítő műgyökeret (csapokat, csavarokat stb.) erősítik be. A gyakoribb megoldás az, amikor a fémvázat nem erősítik bele az állcsontba, hanem pontosan ráillesztik, mégpedig úgy, hogy a csonthártya kívülről befedje. Ebben az esetben tehát egy — a csonthártya és az állcsont között nyugvó — vázszerkezetet alakítanak ki. A műtétet úgy végzik, hogy o beteg ínyét érzéstelenítés után felvágják és az így szabaddá tett felső vagy alsó állcsontról gipsz vagy különféle műanyagok segítségével lenyo- matot vesznek. Ezt használják fel a fémváz elkészítéséhez, amelyhez elsősorban kobaltkróm ötvözetet használnak, mert az egyrészt rozsdamentes, korrózióálló anyag, másrészt elektromosan semleges hatású, vagyis — szemben a vassal meg a rézzel — közötte és a szövetnedvek között nem lép fel feszültségkülönbség, s így' nem keletkezik az élő szövetekre káros hatású bioáram sem. A kobalt-króm mellett molibdén és nikkel ötvözeteket is használnak fémvázak készítésére. 8500 meteorológiai állomás Várható időjárás... Hurrikánok, tájfunok keletkezése Naponta halljuk a rádióban, televízióban, olvassuk újságokban a várható időjárást. S a tények bizony nem mindig felelnek meg a várakozásnak. Vajon miért? Az időjárás előrejelzéséhez minél több adatot kell gyűjteni a múltból és a jelenből, és ismerni kell a légkör mozgástörvényeit. Az utóbbiakat elvben ismerjük, az adatokból pedig több mint 100 ezret gyűjtenek össze naponta a világon. Miért nem lehet mégsem tökéletes prognózisokat készíteni? Az egész Föld felszíne 510 millió négyzetkilométer, ebből a viszonylag sűrűn lakott szárazföld mindössze 100 millió négyzetkilométer. A Föld négyötödén tehát csak nagyon gyér időjárás-megfigyelés folyik, vagy egyáltalán nincs megfigyelés. Pedig a Föld felszínén jelenleg több mint 8500 meteorológiai állomás működik. A légkör magasabb rétegeiről ennél jóval kevesebb adat áll rendelkezésre. Ahhoz, hogy az összes légköri mozgásról tudomást szerezzünk, olyan megfigyelőhálózatra volna szükség, amely az egész Földön észlelni képes a kis forgószeleket, a magányos gomolyfelhőket, a hegyeken átkapaszkodó szél hullámait és a hegy mögötti örvényeket, a helyi záporokat és zivatarokat, továbbá a trópusi tengereken a trópusi ciklonok, a hurrikánok, a tájfunok keletkezését és mozgását. Ho ehhez még hozzászámítjuk a légkört érő különböző váratlan külső hatások — például vulkánkitörések, a légkör szennyeződése, a tengervíz hőmérsékletváltozásai, a hótakaró — figyelemmel kíséréséhez szükséges adatmennyiséget, akkor valóban belátható, hogy a rengeteg adat ellenére is „adat- hiány"-ban szenved még a meteorológia. A kellő adatsűrűséghez a jelenleginél hozzávetőleg ötvenezerszer több mérési eredményt kellene naponta összegyűjteni, vagyis a mostani 100 ezer helyett napi 5 milliárd adatra volna szükség. Ennyi mérést a meteorológiai műholdak, az időjárási radarok, az automatikus mérőállomások, a tengereken úszó bóják és a mérésekre berendezett óceánjáró hajók ma még együttesen sem tudnak elvégezni. Lehetőség a statisztikai elemzésre Mesterséges villámok Valaha a haragvó istenek nyilainak tartotta az ember a villámot, s bár a róla alkotott véleményünk azóta merőben megváltozott, a félelmetes természeti jelenség még mindig rejteget titkokat számunkra. Ezért a villámlás folyamatának feltárására nagy feszültségű laboratóriumokban mesterségesen létrehozott villámokat vizsgálnak a tudósok. Az effajta kísérletek eredményeit ugyan csak kellő óvatossággal lehet általánosítani, de a problémaköregyes részkérdéseit gyorsabban és hatásosabban oldhatják meg a laboratóriumokban, mint a természetes villámok fáradságos és időrabló megfigyelésével, mérésével. A villám-kísérletek legfőbb előnye az, hogy bármikor és tetszés szerinti alkalommal megismételhetek, így a statisztikai elemzésekre is jobb lehetőséget nyújtanak. A mesterséges villámok előállítására kétféle berendezést használnok: lökőfeszültséggenerátorokat és lökóáram- generátörokat. Az előbbinél gömbszikraközökkel lökésszerűen feltöltött kondenzátorokat sorba kapcsolva, százmilliomod másodperces időtartamra, több millió voltos feszültséget állítanak elő. Ilyen feszültséggel több méter hosszú szikrakisüléseket lehet létrehozni a levegőben. Néhány évtizeddel ezelőtt még úgy gondolták, hogy ezzel a módszerrel a lecsapó villámnak a felhőtől a földig tartó egész útját reprodukálhatják. Ma már azonban tudják, hogy szikrakisüléssel csak a földelt tárgyba lecsapó villám útjának utolsó fázisát lehet utánozni. Míg a lökőfeszültséggenerátorokkal hosszú szikrák hozhatók létre a levegőben, addig a lökőáram-generátorokkal rövid időtartamú áramlökések produkálhatok.
