Dunántúli Napló, 1978. augusztus (35. évfolyam, 210-240. szám)
1978-08-28 / 237. szám
Világszínvonalú a magyar magnetofonfej és futómű- termék Odiisszeuszi messzeségben a Calypso II kazetta elveszett a profiltisztításban? Beszélgetés dr. Zoltán János professzorral A kozmetikai műtét nem luxus Ezüsttel pótolták a koponyadarabot Az elmúlt hét végén a fél világ Kecskemétre tekintett, a fogathatjó világbajnokság látványossága a híradástechnika jóvoltából sok százmillió tv-né- ző szórakozásává vált. A híradástechnikának köszönhetően azonban a „hírős város” máskor is megkülönböztetett figyelemben részesül. A magnófej gyártóvonalon dolgozó csinos, szőke lány bizonyára tudatában van, hogy leheletfinom mozdulata Vlagyivosztokban, Hanoiban, Malmő- ben és tucatnyi országban a magyar magnetofon jó hírét közvetíti. A mágneses erővonalak szétválasztására a körömnyi magnetofonfejbe olyan vékonyságú közömbös lemezt épít be, amelyből 250 darabot kellene egymásra helyezni, hogy 1 milliméter vastag legyen. S ez csak egyetlen a magnetofonfej három tucatnyi alkatrészéből. Természetesen a Budapesti Rádiótechnikai Gyár (BRG) kecskeméti gyárában elsősorban a kész magnetofonokról kellene beszélnem, sőt a kazettákról, melyekhez alig-alig juthat hozzá a vásárló, a kicsiny alkatrész azonban ma már a gyár kétségkívül legjobb terméke. A szigorú normákat tartalmazó licenc alapján gyártott magnófejből nemrégiben óránként egy darab készült el, ma már az automatizált munkafolyamatok 5 darab gyártását teszik lehetővé. Ez a korszerű kis termék hozza a legtöbb nyereséget, s ebből évente csaknem 1,9 millió darabot exportálunk. Legnagyobb vásárlónk a Szovjetunió: ezért is gondoltam, hogy a mindennapok emberét is külön érdekli az egyébként csillogó gazdásági, műszaki jelzőkkel ékesített parányi alkatrész. A Szovjetunió ugyanis színes televíziókészülékekkel fizet, nem közömbös tehát, hogy milyen áron, milyen színvonalon állítjuk elő ezeket az alkatrészeket. Nézzük az MK—27-est. Tizenhét esztendeje hozták létre a kecskeméti gyárat — a Calypso bizony már odüsszeuszi messzeségben van. A csöves, a tranzisztoros készülékek után a harmadik nemzedék él — az integrált áramkörű. Az igények a kazettás magnetofonok gyártására kényszerítették a gyárat, az orsós készülékeket ma már importáljuk. Évente több mint 100 ezer darab MK— 27-est gyártanak Kecskeméten, ebből 40 ezret értékesítenek itthon. Választék bővítésre, mennyiségi igények kielégítésére tehát külföldről is kell magnetofont vásárolnunk, s a VIEDOTON termékeire is nagy szüks'-j van. /•’ Rudasi Károly igazgató két nagyobb teljesítményű készülék születését ígéri: az MK— 44-es és 45-ös sztereo kazettás magnetofonok kísérleti példányai elkészültek, gyártását a csehszlovák TESLA céggel közösen tervezik. A kazetta pedig úgy érzem elveszett a gazdaságilag nagyon is indokolt profiltisztításban. Néhány esztendeje a budapesti POLIMER Szövetkezet állt át a magnetofon kazetták gyártására, a BRG ettől kezdve letudta ezt a tevékenységét, mindössze 30 emberét és a nem éppen korszerű gépparkját hagyta meg, hogy minden készülékéhez legalább egy kazettát biztosítani tudjon. Kazetta-ínség van. S hiába ugyanis a világszínvonalú magnetofonfej, a mindentudó futómű, a viszonylag nem túl drága MK—27-es, a készülő MK—44- es — kazetta nélkül. Természetesen megkérdezzük majd a POLIMER-t is, a KGM-et is. Lehetséges, hogy már megszületett az elképzelés a ma még sok bosszúságot okozó gond enyhítésére. Lombosi Jenő — A plasztikai sebészet fiatal tudomány? — Balassa János, a híres magyar sebész már a múlt század közepén végzett komoly plasztikai műtéteket. Sőt, azt is mondhatnám, hogy a munkásságának java része erre a területre terjedt ki. Az első világháború súlyos sebesülései szükségszerűen vezettek a plasztikai sebészet fejlődéséhez, és a második világégés sajnos ismét újabb tapasztalatokat hozott. Nem új dologról van tehát szó. Dr. Zoltán János budapesti professzor mondja mindezt, a Magyar Sebész Társaság plasztikai sebészeti szekciójának elnöke. Pécsett beszélgettünk a hét végén lezajlott plasztikai sebészeti konferencia alkalmával. — Az emberek többsége általában a megszépített arcra gondol, ha a plasztikai sebészetet emlegetik. Valóban csak a kozmetikai műtétekkel foglalkoznak? — Szó sincs róla. A műté- teink hetven százaléka helyreállító, pótló jellegű: sérülés, betegség, vagy orvosi beavatkozás során keletkezett elváltozásokat szüntetünk meg. Húsz százalékában fejlődési rendellenességeket korrigálunk, és csak tíz százalék azoknak az eseteknek a száma, amikor esztétikai műtétekre kerül sor. Hangsúlyozom azonban, hogy ezek sem luxus-operációk. Igen sok embernek okoz gondot, hogy nem találja „megfelelőnek" valamelyik testrészét. — Mi volt a pécsi konferencia központi témája? — A műanyagok felhasználása a plasztikai sebészetben. Amint említettem, tudományunk alapjai a történelmi, sőt, a történelem előtti időkbe nyúlnak vissza. Találtak a régészek olyan koponyákat, amelyeken jól látható kardvágás volt, de ezüstlappal kipótolták a hiányt. Századunkban sokáig magával a test anyagával próbálkoztak, például zsírral az emlőpótlásnál, de kényszerűségből kísérletezni kellett műanyagokkal is. Ma már az ipar képes olyan anyagokat előállítani, amelyek „szövetba rátok", tehát alkalmazásuk nem okoz károsodást. Ismert európai szakembereket hívtunk meg, hogy tájékoztassanak minket a tapasztalataikról. — Miért Pécsen rendezték a konferenciát? — Azért, mert dr. Forgon Mihály professzor vállalta a szervezés egyáltalán nem kis munkáját. Ű, és a vezetése alatt működő pécsi baleseti sebészeti osztály munkatársai mindig nagy sikerrel számoltak be eredményeikről az előző konferenciákon, ahol azonban csak néhány külföldi vendég vett részt. Az idén először nyílt arra alkalom, hogy eszmecserénket nemzeközivé szélesíthessük, s ezért mindenképpen elismerés illeti a vendéglátókat. Havasi János A Szabó házaspár kortalan és halhatatlan Az 1000. után jön az 1001. Balia a Dunába fulladt - jött helyette Kárpáti Zoltán Szabó bácsi 1959. június 30-án nyugdíjba vonult. így kezdődött a Magyar Rádió eddigi legnagyobb sikersorozata. Az első adást idáig 999 újabb követte és holnap hallható az 1001. A Forsyte Saga, a Budenbrook család vagy a Thibault család történetének vaskos kötetei elvesznének a könyvespolcon, ha egyszer íalaki megpróbálná megvalósítani a ma már alighanem képtelennek tűnő ötletet: kiadni a Szabó családot, könyv alakban. A rádió archívumában ugyanis több szekrényt töltenek meg az eddigi adások szövegkönyvei. 32 000 gépelt oldal eddig a Szabó család kéziratainak terjedelme. Természetesen megőrizték a műsorok hangszalagjait, ezek hossza ösz- szesen 650 kilométer. Magyar- ország két legtávolabbi pontjának távolsága kevesebb mint 600 kilométer. A szerzőtrió az első adás óta változatlan felállásban dolgozik, Baráti Géza, Forgács István és Liska Dénes felváltva írják a folytatásos riportjátékot. A jubileum alkalmából Baráti Gézával, a Magyar Nemzet ismert publicistájával beszélgettünk.- Hogyan kezdődött? — A rádió az ötvenes években több sorozat indításával próbálkozott. Külföldi példák nyomán születtek a különböző folytatásos műsorok. Egyik ilyen kezdeményezés sem járt sikerrel, néhány hónapot éltek meg csupán a Kincses Kalendárium, a Poroló és társaik. így hát mi sem fűztünk nagy reményeket a Szabó család megizmosodásához, melynek egyébként Liska Dénes volt az ötletadója. A rádió hallgatótábora azonban befogadta a Szabó családot és immár 20. esztendeje az ő érdeklődésük élteti Szabó nénit, leüt, Lacit, Angélát és a többieket. — ön szerint mi a műsor sikerének titka? — Úgy hiszem, hogy azért hallgatják hétről hétre több millióan a Szabó családot, mert olyan történetet követhetnek nyomon, amely nem mesterkélt kitalációkra épül: a mindany- nyiunk által átélt hétköznapok szolgálnak „nyersanyagunkkal". Ha Szabó" bácsi bosszankodik, hogy nem kap téglát a kéményépítéshez, akkor vele együft bosszankodnak mindazok, akik hasonló gondokkal küzdenek.- A levelek formálják a történetet?- Amikor a műsorban meghalt Bállá Tibor, akkor olyan levélórádat érkezett a rádióhoz, hogy fel kellett támasztanunk Zenthe Ferencet, egy új figurában. így született Kárpáti Zoltán. Bállá egyébként a történet Baráti Géza szerint a Dunába veszett, ezért hát hetekig zaklatták a hallgatók a vízirendőrséget, hogy megtalálták-e már Tibort. . . — Azóta nem „öltek meg" egyetlen szereplőt sem . . . — Nem. Nem hívjuk ki magunk ellen a Szabó családot szerető és velük együtt érző hallgatók haragját. így hát Szabó néni és Szabó bácsi kortalanok és halhatatlanok. Sajnos a sors kegyetlenebb a szerzőknél és sok színészt elragadott már a halál az eredeti szereplők közül. — Hogyan készül a műsor? — Szerzőtársaimmal kéthetente váltjuk egymást. A történet főbb vonalait előre megbeszéljük, bár most még én sem tudom, hogy Liska Dénes az 1000. adás végén hová tüntette el Petit... A szövegkönyvet pénteken adjuk át Major Annának, az állandó dramaturgnak é$ e napon értesítjük táviratilag azokat a színészeket, akik a folytatásban szerepelnek. Hétfőn délután két órakor a rádió 20-as stúdiójában veszik fel a heti adást, László Endre rendező irányításával. A gépezet jól működik, hiszen eddig egyetlen adás sem maradt el, noha váratlan szituációkat bőven produkált az élet. Gobbi Hilda egyébként az egyetlen olyan szereplő, aki eddig valamennyi műsorban szerepelt — önnek van kedvenc figurája? — Mindhármunknak vannak olyan kitalált alakjai, akik különösen a szívünkhöz nőttek. Ezt talán a figyelmes hallgatók észre is vették. Én Ferkó figuráját szeretem a legjobban. — Húsz év és ezer adás után nem unja még a szerző? — Alig várom már, hogy újra rám kerüljön az írás sora. Azokban a hetekben, amikor a szerzőtársak dolgoznak, már elindul a bizsergés és minden nap szünet növeli az íráskedvemet, így hát szerda hajnalban, amikor szokásom szerint elkezdem írni az újabb folytatást, már készen van a fejemben a történet, szinte párbeszédekre bontva. — Mit vár az í000. adás után? — Nem állunk meg ünnepelni, így az 1000. után én is azt várom, amit a közönség: egy jó • A BRG kecskeméti magnetofongyárának másik fő terméke a magnetofonok mechanikai szerkezete, más néven futóműve, amely mindent tud, amit a világon ma előállított legkorszerűbb japán, angol, vagy nyugatnémet termékek. A kazettaszekrény ajtaja puhán nyílik, egy-egy gombbal előre és visz- sza lehet hajtani a szalagot, majd a lejátszás automatikusan folytatódik, a szalag nem nyávogva indul, szalagkímélő szerkezettel látták el, távvezérlésre alkalmas, minden akusztikai zavart képes kizárni. Ez a termék elnyerte a hangvisszaadási képesség nemzetközi legmagasabb minősítését, a HI-FI jelzést. Évente 200 000-es nagyságrendben exportáljuk, a Szovjetunió és Svédország a legnagyobb vásárlók. Sajnos az igényeket a BRG nem tudja kielégíteni, pedig hihetetlenül dinamikusan fejlődik. A gyár 1200 dolgozója ma évente 600 millió forint értéket termel, 1980-ra megütik a mil- liárdot, 1980 és 1985 között pedig évente átlagosan 1,8 milliárd forint termelési értéket állítanak elő. Egy magas szikla tetejére Nóra vagy Cilia? Nagy Réka és az öt város Sepsiszentgyörgy, Kolozsvár, Marosvásárhely, Kolozsvár/ Pest, Pécs. A magyar színháztörténet öt jellegzetes városa foglalja keretbe Nagy Réka életét, a bölcsőtől — Ciliáig. Sorjában: Sepsiszent- györgyön született, Kolozsvárott érettségizett. Színházi levegőjű, színházi múltú két város. A harmadik mór egyenest a színművészetet jelentette számába: Nagy Réka első nekirugaszkodásra legyőzte a felvételi bizottság minden szigorát és négy szép esztendő alatt elvégezte a Marosvósár- helyi Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolát. Aztán megint Kolozsvár. A diploma után ott játszott kerek 12 esztendeig. Sokat. Szépeket. Nagyon jól. Biancá-t a Makrancos hölgyben, majd Arthur Miller borzalmasan szép tragédiájának, a Pillantás a hídról című drámának leányfőszerepét, a Bolond lány-ban a Josephine-t, a Libikóka Gitter Mosca-ját. Aztán egy napos hangulatú, szigligetis szerep követte a sort; Mariska a Liliomfi-ban, és a népi kedélyű Sárga Liliom jóízű alakja: Juli. De 1975-ben Pesten kapott szerződést és a pestiek főleg özvegy Batthyánynéként emlékeznek rá, a Különc egyik főszerepében. A kolozsváriak, a pestiek szerették őt a színpadon, de szerette őt az ország — filmen. A kocsmá- rosné Sarkadi: Hortobágyon című törtnénetében és Csez- mitzkynét a Kísértet Lublón című produkcióban. A sudár Nagy Réka sokféle tekintetét lassan megismeri hát az ország. Most Pécsre jött és Ciliát próbálja már. — Ha egy-egy jelzővel kellene jellemeznie saját magát, akkor mit mondana a színész és mit az ember Nagy Rékáról? Még akkor is, ha a kettő elválaszthatatlan! — Nem tudom . . . Szeretnék jó színésznő lenni és legalább olyan jó ember. — A kettő együtt nem könnyű ezen a pályán. De önportré dolgában sokat segítene, ha megmondaná, hogy nagyon ráérő idejében mit szeret legjobban csinálni. — Felmenni egy magos szikla legtetejére és onnét nézni a természetet meg a Napot. — Itt Pécsett Heltai Jenő: Néma Leventéjének női főszerepében mutatkozik be. Milyen embernek tartja Ciliát? — Cilia — nő! Ez persze így egyetlen szóval túl sokat és túl keveset mond. Nekem azért izgalmas, mert számomra eddig a nő megszemélyesítője a világ drámairodalmában Ibsen Nórá-ja volt. Most — Cilia. — Tehát kétféle nőtipusról van szó. Milyen nőnek érzi Nórát, és milyen nőnek Ciliát? — Nóra nőiesebb nő. Cilia — erősebb. Most őbenne hiszek, bár ilyenkor a hit természetesen nagyon összefügg a szerepérés lélektani folyamatával. Várjuk tehát szeretettel Nagy Réka—Ciliát. Földessy Dénes
