Dunántúli Napló, 1978. augusztus (35. évfolyam, 210-240. szám)

1978-08-26 / 235. szám

1978. augusztus 26., szombat Dünantult napló Lépcsőzetesen vezetik be „Rajt” az új tantervekkel Az ismeretek ésszerű megújítása Közoktatásunk továbbfejlesz­tésének fontos állomása lesz az idei szeptember: megkezdődik az új tantervek lépcsőzetes be­vezetése az általános és a kö­zépfokú iskolákban. Az általá­nos iskola első osztályában valamennyi tantárgyból, a 3., 4. és a 6. osztályban pedig csak néhányból „rajtolnak" az új tantervek. A középiskolák közül csak a szakmunkáskép­zést folytató szakközépiskolák­ban lesz változás az idén. A pedagógusok felkészülten vár­ják az új tantervek bevezeté­sét, hiszen az oktatás és ne­velés tartalmi megújítását az egész társadalom megkülön­böztetett figyelemmel kíséri. Már az első osztálytól Az új tantervekre való átté­réssel nem kisebb munka kez­dődik el iskoláinkban, mint a hagyományos műveltségtarta­lomnak hozzáigazítása a fejlett szocialista társadalom megnőtt követelményeihez, például a tu­dományos-technikai fejlődés gyorsuló üteméhez. Régebben a tanterv — ná-' lünk és más országokban is — kizárólag a tanulóifjúságnak átadandó tudományos ismere­tek foglalatát jelentette. Tulaj­donképpen csupán azt tartal­mazta — szigorú előírások for­májában —, hogy a tanárnak mit kell megtanítania szaktár­gyának ismeretanyagából, a diáknak pedig ezzel kapcsolat­ban milyen követelményeket kell teljesítenie. Ennek a százados igénynek is megfelelnek a mintegy öt esztendei munkával készült új tantervek, természetesen az is­meretek ésszerű megújításával, de igazi jelentőségük koránt­sem csak a tananyag felfrissí­tésében rejlik. A megtanítan­dó tartalom kiválasztásában és elrendezésében — a szocialista nevelés céljainak elérése érde­kében — az általános iskola első osztályától kezdve a tanuló személyiségének sokoldalú fej­lesztése áll az első helyen. A tanulókat nem elsősorban a tu­dás tárolására, hanem a meg­szerzett ismeretek továbbfej­lesztésére készteti a terv. Nagy­szerű feladat ez, amely nem­csak a tanítási órák ugyan­csak megszűkült kereteit feszíti szét, hanem előremutat az is­kolai nevelőmunka egészének megváltoztatásához is. Új dokumentumok — ezt a kifejezést használják a közok­tatási szakemberek az eddigi tantervek és nevelési tervek he­lyébe lépő iskolai „szabályza­tok” megjelölésére. Találó az elnevezés, mert szeptembertől kezdve valóban egy műfajilag is új dokumentum-együttes lesz iskoláinkban a pedagógiai te­vékenység vezérvonala. Alapel­vek a nevelő-oktató munkához; tantervek; a tanórán és az is­kolán kívüli nevelés terve — íme, ezek az „együttes" alkotó részei, amelyek nem egymás mellé rendelt iskolai szabály- könyvek, hanem olyan egymás­ra épülő és egymást átható előírások, amelyek együtt hatá­rozzák meg az iskola nevelő- munkájét. Hosszan sorolhatnánk, hogy mit tartalmaz a dokumentum­család egyik vagy másik tag­ja, mi a gyökeresen új ben­nük. Például iskolarendszerünk­ben még sohasem volt olyan dokumentum, mint az új Alap- elvek, amely az iskola teljes tevékenységét koordinálja: megfogalmazza az iskola célját és feladatát, a különböző ne­velési tényezők szerepét, a mű­velődési anyag helyét a neve­lési célhoz vezető úton, a ta­nulók elé állított társadalmi kö­vetelményeket stb. Vagy hogy a tantervi részből elmaradtak a tanároknak szánt — oly sok­szor kifogásolt — szigorú utasí­tások, ezáltal a tananyag fel­dolgozásában teljes módszer­tani szabadságot kapnak a nevelők. Régi óhajuk teljesül ezzel. Látványos változtatások nem lesznek, amelyektől gyereknek vagy tanárnak tartamok kelle­ne. Nem borul fel az iskola rendje akkor sem, amikor né­hány év múlva minden iskola­típusban áttérnek az új doku­mentumokra. Lesznek viszont új tankönyvek, korszerűsített —de nem túlméretezett — tananyag­gal, amelynek megtanítása a nevelői tevékenységnek nem ri­deg végcélja, hanem csupán eszköz a sokoldalú, művelt szo­cialista személyiség kibontakoz­tatásához. Ahogy mindez meg­valósul, úgy válik az iskola gye­rekeink számára vonzó mun­kahellyé. Elszakadni a tananyag gé­pies közvetítésétől, alárendelni ezt a képességfejlesztésnek, a tanítást végül is összetett neve­lési folyamatnak tekinteni és így végezni, teljesíteni a meg­nőtt igényeket — efféle felada­tokat ró az új pedagógiai do­kumentumok szerinti tanítás a nevelőkre. Nekik maguknak is meg kell újulniuk a korszerű­sítési folyamatban, hogy készen állhassanak az új tennivalók elvégzésére. Felkészültek a pedagógusok Az új helyzet ismételten elő­térbe állítja a nevelőt, mint a köznevelés döntő tényezőjét. Megnyugtató, hogy oktatás- politikai és szaktárgyi fölkészí­tésük az új teendőkre — igaz, néhol kisebb-nagyobb zökke­nőkkel — megtörtént az elmúlt két évben. P. Kovács Imre Zenélő pécsi udvarok A reneszánsz zenét ígérő Jft j f » * srsnssratt A Tinódi Kamarazenekar kán hallható korabarokk-műve­ket játszott hétfőn este a BM Tűzoltósági Tinódi Kamara- I Őszintén halasak vagyunk zenekara. Az együttes mint- KI SÍ KI (TW& K C A H \I viszont ,a Tinódi Kamarazene­egy harminc régi, XVI—XVII. I I U I I ZT V I Jtl I V C karnak es művészeti vezetoje­századi hangszere nagyszerűen ö / "ek' Mossocz7 V.lmosnak azért, érvényesült a Hotel Minaret bo9T megismerhettük <3. D. pompás akusztikájú udvarán; . . . ., Speer nemreg előkerült, ma­avönvörködhettünk a aambn karmester latvanya es teve- terekben gondolkodó hang- gyár vonatkozású Türkischer kórus puha zengésében a kenysége. A műsor első felé- szerelést kifogásoljuk. Idegen Eulenspiegel-jét. A három éne- blockflőte-hangok raqyoqásá- ben csuPán a Gabrieli-művek e stílustól a poentírozó, kés szólista: Fülöp Attila, ban a különféle hangolásé előadásához éreztük indokolt- eszpresszivitásra törekvő elő- Prevoz József és Gulyás Dénes nnm’mprpk átható hnnaláhan nak ezt 0 felállást: Giovanni adásmód is, a kisformákhoz is mindent megtett a siker a görbekürtök sejtelmes ^izeqé' Gabrieli több kórusos, töm- sehogy sem illő nagy zárlati érdekében. Nemcsak kiválóan seben, a cinkek harsogásában. bökben építkező zenéje való- lassításokkal együtt. J. Paix énekeltek, de szerepüknek ...... , ban , zenekarszeru, az első orgona-tabulaturás könyvénél» megfelelően teljes bedobással A korabeli hangszerek pa- zenekari muzsika a műfaj tör- közismert Ungarescá-ja ebben mókáztak is honv ezt a kissé rades felvonultatása azonban ténetében A háromféle fel- a túlhangszerelt, mindenkép- felemás remekműne semmi önmagában nem bizonyult dolgozásban elhangzó „se je „„„ ,_tn. . . ... ,-c. n ,elemas' remekműnek semmi­elégnek a régi zene széllé- perdon mon amy..." chanson, P. hatni, akaró talalasban keppen sem nevezhető, de az mének hiteles felidézéséhez. és a magyar táncsorozat da- elvesztette eredeti szépségét: újjáélesztésre mindenképpen Reneszánsz műveket kamara- rabjai azonban nem zenekari inkább emlékeztetett egy cir- érdemes darabot közelebb vi- zenekarral előadni már önma- művek. De nemcsak a későbbi kuszi kísérőzene fináléjára, gyék a hallgatóhoz, gában anakronizmus, kétszere- korok gyakorlatát utánzó, szó- mint XVII. századi udvari tánc­sen az a pálcával vezénylő lomokat kettőző vagy regisz- ra. Dobos L. A zene és a közösség vonzásában A komlói Munkáskórus szombathelyi koncertjén A komlói Munkáskórus Gondot okoz az utánpótlás A jó öntevékeny kórus olyan, mint egy terebélyes fa. Millió a gyökere, szerteágazik, tapad, sokfele kapcsolódik, a társada­lom vérkeringésének része — vallja Tóth Ferenc zenetanár, a komlói Munkáskórus vezetője, aki negyven évvel ezelőtt éne­kelt először kórusban. Az akko­ri komlói kórus, Fekete Pali bá­csi énekkara több volt, mint „egyszerű” dalárda. A szerve­zett munkások találkahelyéül is szolgált, itt nevelték az ifjúsá­got. És 1938-ban o legkritiku­sabb időben is elutaztak a Munkáskórusok Országos Talál­kozójára. Az a szombathelyi fellépés az éneklés örömei mel­lett komoly politikai harcot is jelentett. Az évforduló emlékére ez év júniusában újból megrendezték az ország munkáskórusainak fesztiválját. A komlóiak ezúttal is ott voltak, és ott volt Fekete A „Mi képernyőnk" kedvező fogadtatása Várják a folytatást Hogyan fogadták a Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdió­jában készült, a Mi képernyőnk c. első német és horvát-szerb nyelvű műsort? Erre próbáltunk választ kapni a nemzetiségek lakta területeken járva. Mihovics József (újságíró), Zalai Hírlap:- Alig vártam, hogy láthas­sam a műsort. Ezt a jó szintet tartani kell. Nem szerencsés azonban, hogy a második mű­sorban megy, mert Zala me­gyében nagyon sok helyen nem tudják fogni. Emiatt panaszkodott Rieder Antal, vértessomlói iskolaigaz­gató is. Sem az ő falujában, sem a környéken nem tudják nézni a műsort. Belos Péter, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szö­vetsége elnöke: Nagy örömmel és nagy várakozással fogadta a lakosság az első műsort. Azt hi­szem, elmondhatom mindenki nevében, hogy nagy boldogság volt ezt az első műsort látnunk, hallanunk. A horvát-szerb és né­met nyelvű részt külön műsor­ként kellene kezelni, mert így a nézőben is keveredést okozhat. Ugyanez volt a véleménye Pavlov Dusánnak, a Pécsi Ta­nárképző Főiskola szerb-horvát tanszékvezetőjének. Ezek ter­mészetesen - egy-egy mondat­ban — csupán az első reakciók voltak. A televízió stúdióban, a nemzetiségi rovat munkatársai tudják, hogy érdemi munkájuk most kezdődik igazán. Várjuk a további érdeklődéseket, vélemé­nyeket. Mert igazán azt szeret­nénk, ha együtt alakíthatnánk ki ezt a mindannyiunk számára fontos műsort. Legközelebb au­gusztus 31-én jelentkezünk. Új­donság, hogy a beérkezett vé­lemények alapján már teljesen különválasztottuk a német és a horvát-szerb műsort. Hárságyi Margit Pali bácsi is, aki még aktív tag­ja a karnak. 1978-ban 46 kórus érkezett Szombathelyre, 2500 résztvevővel, míg 38-bon kétez­ren daloltak. A komlóiak szép oklevéllel és élményekkel gaz­dagodva tértek haza. A nyáron pihentek, hogy újult erővel fog­hassanak a próbákhoz. A kórus 1961-ben alakult és jelenleg ötven tagja van, de csak 38—40 az olyan, akire mindig lehet számítani. A töb­bi néha eljön, de gyakrabban nem . . . Fellépéseiken a moz­galmi daloktól Hőndelig, Ko­dálytól a magyar szerzők da­laiig sok minden fölhangzik. Legfontosabb a színvonalas előadás és a sokoldalú, alapos műelemzés. Mikor, és miért, milyen körülmények között ke­letkezett egy dal, azt a kom­lóiak pontosan ismerik, így azo­nosulni is tudnak vele. Van azért gond is. Kevés a férfi kórustag, nincs utánpót­lás. Asszonyok, lányok inkább jelentkeznek, de fiúk nemigen. Tavaly is belépett négy tiné­dzser, ám egy-kettőre elma­radtak. „Nem elég férfias" a szemükben az éneklés. Inkább discóznak vagy kiülnek az ABC elé, és megjegyzéseket tesznek a lányokra. Ez már „virtus", de énekelgetni?!... És a fő boj — mondja Tóth Ferenc —, hogy az üzemek egy része is ezt a felfogást vallja. Ugratják, le­nézik azt, aki esténként a kó­rusba igyekszik Hiába támo­gatják felső szinteken, ha az üzemek, műhelyek egyes veze­tői és így a kollektíva is, bo­hóckodásnak, haszontalanság- nak tartja ezt a szép és hasz­nos időtöltést. Kellene az elismerés, néha a jutalmazás. Év végeken meg le­hetne említeni, hogy a jó mun­ka mellett kórusba is jár az il­lető és ez nem lenézendő ér­dem. A legdíszesebb oklevélnél is díszesebb papíron számolna be Tóth Ferenc egy-egy tagról, ha az üzemek ezt igényelnék. De ez még csak ábránd. És vajon a vállalati, üzemi veze­tők miért nem vesznek részt a kórus munkájában? Sokan jól énekelnek, mégis csak nevet­nek az egészen . . . Mintha res­tellni való lenne. — De akik járnak, azok iga­zán kedves, lelkes emberek — mondja Tóth Ferenc. — Kórus­ba az jön, aki a zene mellett a közösséget is szereti. Képes alkalmazkodni, csoportosan al­kotni. Művészetével nem kitűn­ni, hanem föloldódni akar. A kórus a legjobb közösségfor­máló társaság! Munkásokon, bányászokon kívül nyugdíjas pedagógus, óvónő, diák is tar­tozik hozzánk. Kórusunk kicsit a baráti kör kórusa is. Csalá­dok, barátok jönnek össze. Régen még irykább „családi kórus" volt a komlói. De azért ma is vannak dinasztiák. Ilyen például a Királyéké. Az asszony húsz év óta énekel, hozta hú­gát, majd a férjét. Ma a férj fuvarozza a tagokat ide-oda és jól is énekel. Kórustag a két fiuk is, a kisebbik zongorán kí­séri őket. Szűcs Gábor meg. ahogy megnősült, hozta a felesé­gét; Mariann pedig a nászúi­ról ment egyenesen a próbára — férjestől. — Néha vannak „meghason- ló” pillanataim — gondolkozik el a kórusvezető, aki valóban az életét tette a kórusmunkára. Rosszkedve azonban csak tűnő pillanat, már el is felejti, és azon töpreng, mi legyen a leg­közelebbi szereplésük műso­ra . . . Barlahidai Andrea mm Öreg színészek Már szót ejtettem erről a do­logról, de méltánytalan volna, ha most, amikor ismét három egészen kiváló öreg színészünk­kel találkozhattunk a képernyőn, pusztán az ismétlés vétkét el­kerülendő, szó nélkül hagynánk teljesítményüket. Ismét Z. szer­kesztő esetei adták számukra a lehetőséget, nem különösebb esetek, nem is az eset a jó szó itt, hanem inkább valami olyas­mi, hogy találkozás. Mert az új­ságírói munkában valóban ez a szép, az ember jön-megy a világban, sok mindent rutinból csinál, mint mindenki más is a maga munkáját, aztán egy- szercsak, sokszor olyankor, ami­kor legkevésbé számít rá, előtte van valami rendkívüli. Nem szenzáció, a szónak abban az értelmében, ahogyan a véres eseményeket, hatfejű borjúkat és másegyebeket nevezünk —, de szenzáció a szó nemesebb értelmében. Az ember életsor­sokba botlik bele, amelyek nyo­morúságukban is szépek, ame­lyek bármennyi évet is ölelnek fel, lényegében pár szóban összefoglalhatóak. Az egyik öregember élete ebben a p.ár szóban: mindig egy saját ház­ra vágyott, azért dolgozott, az tartotta benne a lelket, az tartja még most is, hogy itt. maradt vénen és egyedül, tíz gyereket kibocsájtva a világba. A má­sik öregember megélte a száz évet is, mire eljutott Debre­cenbe. Ha nem valóságos eset lenne, azt mondanánk: olcsó poén, akasztófahumor, hogy mi­re odajutott, homályos szemé­vel nem látott semmit a város­ból. A harmadik — ez már öregasszony — meg a maga szívós és kiirthatatlan hitével dolgozta végig az életet és ke­reste annak értelmét. Három remek öreg színész keltette életre ezeket az embe­reket: Bánhidi László, Patkós Irma és Siménfalvy Sándor. Számomra az utóbbi volt a leg­nagyobb élmény: a százeszten­dős embert, azt a kicsi és szűk életsorsot, azt a kicsiségében is nagy emberi tartást, azt a hu­mort, azt a földhözkötöttséget, egyszóval ezt a nagyon szűk fa­lak közé kényszerült kis paraszt­embert nehéz lenne elfelejteni. Nagyon jó dolog, hogy jutott nekik lehetőség, hogy érett mű­vészetüket, hatalmas tapaszta­lataikat és az öregkortól óhatat­lanul egyedivé árnyalt színészi egyéniségüket bemutathassák. Az is jó dolog, hogy — ha már nem filmriportban — de leg­alább így, áttételesen megőr­ződtek ezek a kicsi, de tanul­ságos sorsok a jövőnek. H. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom