Dunántúli Napló, 1978. augusztus (35. évfolyam, 210-240. szám)

1978-08-24 / 233. szám

e Dunántúli Tlnmö 1978. augusztus 24., csütörtök korabeli értékelése Ismeretien dokumentum a Baranya menyei Levéltárban Alapítvány az évenként /? . rendezendő ájtatosságokra A Baranya megyei Levéltár munkatársai ismeretlen dokumen­tumot találtak a Pécsi Székeskáptalan levéltárában. A dokumen­tum érdekessége, hogy 291 év távlatából hogyan értékelik a mo­hácsi csatát. Az iratból megtudhatjuk azt is, hogy 1817-ben ho­gyan kívántak megemlékezni népünk e gyászos kimenetelű üt­közetéről. Az alábbiakban közöljük az irat teljes szövegét. A Mohátsi veszedelemre emlékez­tető ájtatosságnak alkotmánya Mi alább Írattak tudtára adgyuk mindeneknek, akiknek illik e Levelünknek rendiben: hogy mi azon most is keserves emlékezetű Mohátsi térséget, a melly mái napig Mohátsi Ve­szedelem mezejének nevezte­tik, keserves könny-hullajtással több ízben meg járván és se . azon szerentsétlen tsatának, melly által 1526. esztendőben, Nyaka vágó Keresztelő Sz: János napján, melly állandóan 29. Augustusban esik, a pogány dühösséggel bíró Törökség édes hazánkat nem tsak sze­retett, és örök emlékezetet ér­demlő Királlyátúl Lajostól éle­tének leg Virágzóbb 25ik esz­tendeiben Keservessen meg fosztotta, hanem azon kívül dütső Nemzetünknek legneve­zetesebb eleit, Virágját, és azon híres bajnokit, a Kik en­nek előtte a pogány Töröknek parantsoló, és fenyítték Urai Voltak, egy szeretsétlen ütközet által, tulajdon Ki öntetett Véreikből készíttetett Vér pa­takba, a szörnyű tsata helyen el esett hét megyés Püspökkel együtt el temette. Sem pedig azon nagy Isteni Kegyelemnek, melly által üdő jártával meg segíttetvén a po­gány iga alól 1687. esztendő­ben szerentsésen ki szabadí­tottunk leg kissebb emlékeztető jelét sehol nem találván kü- lömb külömb féle gondolatok­ra vetemedtünk. — Mellyek végtire a sz: Lélek Úr Istenek sugarlásábul, töprenkedő szí­vünket arra bírták: hogy: Ugyan azon a szomorú emlé­kezetű véres tsata helyen, a mellyen az emberi Nemzetért szenvedő Isten Embernek tisz­teletére a Mohátsi mostani Kálvária hegy éppítetve va­gyon, egy olyatin emlékeztető, engesztelő, békéltető, hála adó, és minden lelki, és testi jöven­dő béli veszedelmektől Oltal­mazó, örökössen fönt" mara­dandó Ájtatosság Alkottasson, mellynek hathatós szentsége által nem tsak azok, a mi dütső Eleink, és Nemzetünknek Vitéz Bajnoki, a Kik ezen tér­séget piros vérökkel valaha meg festették, mentül előbb a Keresztényi Vitézség által meg érdemlett Koszorujokat, a ke­gyelmes Istentül az Egekben el nyerhessék. Hanem az ő hátra maradott Unokái is az ő dütsősséges Elejek nyomdoki­nak maradott példás Követési­re hathatós ösztönt nyerhesse­nek. Mi pedig mindnyájan több századok el folyása alatt düt- sősségessen Virágzó Nemzeti Alkotmányunknak Allapottyá- ban, a Magyarok, Nagy Asszo­nyának, az Isten Embert szülő szeplőtelen Szűznek hathatós «sedezése által, minden elle­nünk törekedő ellenségeinknek gonosz szándékjai ellen is ke­gyelmesen meg oltalmaztathas- sunk. Melly ebbéli örökös ájtatos­ságnak rendit, és allapottyát ekképpen rendöltük Úgy mint. J. Minden esztendőben Nya­ka vágó Keresztelő sz: János napján, az fönt nevezett Kál­váriának Kápolnájában méglen aztat nagyobbra vihettyük: tar- tatódjon egy Énekes mise. 2. Tizen-két Kiss-Mise 3. Három Predikátzió: úgy mint Magyar, Német és Hor­váth. Mivel pedig írva vagyon: hogy a ki az Oltárnak szolgál az Oltár után élljen: hogy ezen emlékeztető ájtatosság na­gyobb buzgósággal, és a Hí­veknek érzékenyebb lelki hasz­naival Vitetődjön végbe, Mi el tökéllett akarattal és leg üd- vösségesebb tzéllal a mi mo­hátsi mező Városunk Bíróinak és Elöl-járóinak le olvasunk és adunk három-ezer, azaz 3000- f. m valuta, olly móddal, és Kötelességgel: hogy annak esztendőbéli Kamattya fizetőd- gyön hat pro cento forintokkal, a melly esztendőnként tenne 180. forintokat. Mellyeknek föl osztattatása, a föl tett tzélnak bizonyossabb el érése végett éképpen hatá­roztad k. 1.) Annak a Ki szent misét énekli, adasson f.—6. 2.) min­den Kis misét mondónak két forint az az a tizen kettőnek összesen f.—24. 3.) Minden Prédikátornak 6 f. az az össze­sen f. — 18. 4.) Muzsikusoknak, avagy éneklő Mesternek f.—6. 5.) A Mohátsi Plébános Úrnak azért: hogy a Prédikátoroknak, és az öreg misét mondó Pap­nak, egy baráttságos ebédet adgyon, adasson esztendőnként f.—30. Suma ft. — 84. Oily magyarázattal: hogy a midőn az ebéd a Püspöki Rezi- dentziában adattatik, olyankor a Mohátsi Plébánosnak úgy mint az ájtatosság Pásztori Gondviselőjének az ebédért rendeltetett 30 forintokból tsak hat forint adattasson a 24 fo­rint pedig a Kápolnának javára fordíttattasson, és maradjon. És így a szokott Kamatbul esztendőnként el maradna 96 ft. mellyeket mindenkor az ezen végre tsináltatandó, és különös két kultsal biró ládatskába kelletik tenni, melly állandóan a Mohátsi Plébános Úrnál fog tartatódni. De az eggyik kultsa a Kápolna ládájának állandó­an a Várps Birájánál lészen maradandó; a kinek, és az Uradalmi Tisztartónak jelenlé­tiben a Mohátsi Plébános esz­tendőnként nem tsak a Kaszá­nak valóságos állapottyárul ha­nem Arról is számolni köteles lészen: hogy mikor Ki, és mi- némű áldozatot nyuitott ezen ájtatos és Istenes tzélnak fönt tartására; A mellybül ez hi- tettyük mi magunkkal aztat: hogy ezen meg tartandó Ajta- tosságnak szentséges hasznai- bul ezen Város határinak bol- dogittatására is tetemes meny- nyei áldások fognalf adattatni az irgalmasságot, és — hála­adást szerető Nagy Istentül. Költ a mi Püspöki Moháts Vá­rosunkban Böjt más Havának első napján Ezer, nyoltz száz tizen hetedik esztendőben Király Josef pécsi püspök. (aláírás és pecsét) Mi is Moháts Várossának Elöljárói, Biráji, Esküttyei, és az egész Község tapsoló örömmel meg értvén a mi kegyes Feő- Pásztorunknak, és Földes Urunk­nak, a mi lelki és testi boldo­gulásunkra intéztetett Atyai szent gondolattyát, nem tsajc minden Ki telhető hála-adással, édes örömest el fogadgyuk az­tat, hanem az ezen példás áj­tatosságnak fönt tartósára ren­deltetett, Kezünkbe le olvas­tatott és általunk föl vétette- tett három Ezer forintokból álló Summának föl vételin, és attul járandó törvényes 6. pro cento Kamatnak rendes ki fizetésin kívül, még arra is magunkat, és minden maradékinkat szives örömmel le kötelezzük: hogy ezen eddig is sok esztendők­nek el forgása alatt óhajtva vá- rattatott Isten Ember előtt Ked­ves emlékeztető, és hála adó ájtatosságnak fönt-tartására, és üdvösséges tenyéztetésire min­den Ki telhető móddal magun­kat, és minden maradékinkat le kötelezzük. Fiúi buzgósággal azért esedezvén: hogy ezen Ál­dozatnak Alkotmánnyá, három példázatban foglaltatván, egyik a Város Ládájába, máso­dik a Mohátsi Plébános Urnái tartandó Kápolna Kasszájába. Harmadik pedig a Méltóságos Püspöki avagy a N. Káptalan­nak Leveles Tárházába örökös emlékezetre tetetődjön. Mellyek­nek nagyobb hitelére adtuk, és adgyuk a Város petséttyivel, és tulajdon Kezeinknek aláírá­saival meg erősíttetett Kötelező Levelünket. Költ Mohátson. Böjt más Havának első Napján. Ezer Nyoltz száz tizen hetedik esztendőben. Biro és h. h. Tanáts, Baráth Ferenz Eskütt, ^ Sepátz Istvány Eskütt (További két aláírás olvas­hatatlan). Azon Érseknek, és Püspökök­nek, Kik ezen szerentsétlen Mo­hátsi Veszedelemben el estek, neveik ezek. Zalkán László Esztergomi Ér­sek, Tömöri Pál Kalocsai Érsek, Perény Ferencz Nagy-Váradi Püspök, Paksi Balós Győri Püspök, Chaholi Ferencz Csanádi Püspök, Palinai György Boznai Püspök, Móré Fülöp Pécsi Püspök, Ezen áldozatnak Király Josef Pécsi Püspök Alkotója Az Is­tennek, és Hazájának szívből szerető hiv szolgája. (A dokumentumot az eredeti helyesírást meghagyva közöl­tük.) Erdődi Gyula levéltári munkatárs 'titia« " ” — „// < Otj ■ Ss r/fa f “**•<*' ’’S /t,r ' •«try* ar '< f.- / a r- */ r Emlékezés dr. Hajdú Gyulára öt évvel ezelőtt, 1973. au­gusztus 24-én a Dunántúli Naplóban keretes gyászjelen­tés jelent meg, amit a MaJ gyár Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Ba­ranya megyei Bizottsága, va­lamint az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem közösen adott ki. „Fájdalommal tudatjuk, hogy augusztus 21-én elhunyt dr. Hajdú Gyula elvtárs, pár­tunk és a magyar munkás- mozgalom régi, kiemelkedő harcosa, az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem nyugalmazott tanszékvezető egyetemi taná­ra, állami díjas, a jogtudo­mányok doktora, Pécs város és Somogyszil község tisztelet­beli polgára” — hangzott a gyászjelentés. Ha festő lennék, akkor most halálának ötödik évfordulója alkalmából igen sok portrét tudnék csinálni dr. Hajdú Gyuláról, a „doktor elvtárs"- ról, ahogyan a munkásmozga­lom pécs-baranyai veteránjai nevezték. Megrajzolnám a po­ll t i k u s-t, aki az 1918-as októ­beri polgári forradalom ide­jén a pécsi Nemzeti Tanács titkára, a Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadseregben parancsnok, és az Országos Ellenőrző Bizottság tagja volt. Kirajzolódnak az emigráció kontúrjai, amikor Horthy fehér terror uralma elől Milánóba, Bécsbe, majd Dél-Franciaor- szágba kényszerült, 1921-ben a Komintern III. kongresszu­sán mint magyar küldött sze­repelt, s az egyik bizottság­ban, ahol Lenin volt az el­nök, ő volt a titkár. Pécs-Baranya öntudatos munkásainak, bányászainak azonban nem kell külön ké­pet festeni a forradalmi har­cokban megedzett politikusról, a magyar munkásmozgalom kiemelkedő személyiségéről. A Huszonhat tanulmány a világ minden tájáról Dr. Horvát Adolf Olivér kandidátus köszöntése A dél-amerikai Ecuadorban Hosszúhetény szülötte, Garay A. Lajos, az orchideák világszerte ismert tudósa felfedezett egy eddig ismeretlen orchidea-nem­zetséget, és azt volt tápára iránti hálából Horvátia Andico- /a-nak nevezte el. Ennek az érdekes virágnak a képe dí­szíti azt a könyvfedelet, ame­lyet Studia phitologica címmel, az MTA Pécsi Bizottsága adott ki, dr. Horvát A. Olivér kan­didátus hetvenedik születésnap­ja alkalmából: „in honorem jubilantis" — a jubiláns tisztele­tére. A kötet 26 német, orosz, an­gol, francia nyelven írt olyan tanulmányt tartalmaz, amelyek­nek szerzői a jubiláló pécsi tu-, dóst vagy növénycönológiai vi­lágkongresszusokon elhangzott előadásaiból ismerik, vagy vele végeztek belföldön vagy külföl­dön kutatómunkát. A 164 lap- nyi terjedelmű kötet szerkesztő­je a volt széchenyista diákok soraiból került ki: dr. Szabó László, a mezőgazdasági tudo­mányok kandidátusa, a bicsérdi kutató intézet tudományos fő­munkatársa. A tanulmányírók többsége európai, de más világrészekből (USA, Kanada, Japán) is küld­tek cikkeket. Különös érdeklő­désre tarthat számot Sz. M. Sztojka (Szovjetunió) professzor értekezése, aki Kárpátalja fa­növényzetét ismerteti. Rendkívül érdekes W. Pietsch (NDK) bo­tanikusnak a jubilálóval együtt végzett kutatása eredményeit felfedő tanulmánya. Benne a szerző a Somogy megyei Balá- ta-tavi Androvanda nevű, ritka húsevő növényről értekezik, amely e tóban még most is él, de Baranyában már kipusztult. A japán szerző (M. Numata) nemcsak hazája lombhullató fáiról tájékoztat, de dr. Horvát könyvei alapján bükköseiket összehasonlítja a mecsekiekkel. Többen foglalkoznak (Passarge, Raus) a tölgyesek világával, s számos fényképes illusztráció segíti a nem szakmabeli számá­ra is a könnyebb megértést. Az értékes tudományos ered­ményekről informáló tanulmá­nyok nemcsak a botanikai tu­dományos irodalomnak gazda­godását jelzik, hanem azt a megbecsülést is, amellyel dr. Horvát A. Olivér kandidátus tudós személyét és tudományos munkásságát mind bel-, mind külföldön megbecsülik. Ez nem is csoda. A jubiláló közel félszázada kutatja a Mecsek flóráját és vegetációját, és vé­gez összehasonlító vegetációs tanulmányokat két évtizede kül­földön. Ugyanakkor nagyszám­ban keresik föl külföldi bota­nikusok, akikkel a Mecseken és környékén végez terepmunkát. De, ő maga is részt vett 30 nemzetközi kongresszuson, ame­lyeket Európában, Amerikában és Japánban tartottak. Dr. Horvát A. Olivér világ­szerte ismert botanikai tudomá­nyos munkásságáról, csak cse­kély tájékoztatást kaphat az ol­vasó, ha a kötet bevezetőjéül szánt Tatin nyelvű, sűrített tá­jékoztatót elolvassa. Sajnálatos, hogy a hazai vonatkozásban egyedülálló tanulmánykötet csak kis példányszámban jelent meg, s nehezen hozzáférhető. Az 1931 óta Pécsett élő, nemzedékek sorát nevelő, kiváló pedagógusnak és tudós botani­kusnak köszöntéséhez, hadd csatlakozzon a Dunántúli Napló olvasótábora is: a hazai és a nemzetközi botanikusok, a volt diákseregek után mi is további tudományos eredmé­nyek elérését kívánjuk — ad multos annos! (—thisz) politikus Hajdú Gyula — akit Kun Béla a Külügyi Népbiz­tosság délvidéki biztosának, a Honvédelmi Népbiztosság, a kaposvári 44-es Vörös Dan­dár politikai biztosának ne­vezett ki, az egykori főispán és iparügyi államtitkár —ma is ott él a munkások szívé­ben. Élnek és hatnak harcos szónoklatai, a munkásosztály érdekében elhangzott komoly szavai. Hiszen ő szervezte és irányította Pécs munkásságá­nak harcait, ö hozta létre an­nak idején a Pécsi Munkás­iskolát. A Tanácsköztársaság idején pedig — felkészülve az intervencióra — Baranyá­ban és Somogybán <5 is szer­vezte a Vörös Hadsereget. Ki ne ismerte volna a ne­ves nemzetközi jogászt, az Eötvös Loránd Tudomány- Egyetem Jogtudományi Kará­nak egykori professzorát, jog- tudományi doktorát? És Hajdú Gyulát, az embert, dki min­denkor emberközelségben volt a kétkezi dolgozókkal, az el­nyomottakkal, a munkásokkal. Sokan ismerik a harcos publicistát, de vajmi kevesen Hajdú Gyulát, az írót. Pedig politikai tudományos és iro­dalmi munkásságot is folyta­tott. Bécsben 1931-ben jelent meg: „Ins Chaos?" című könyve és ugyanott látott nap­világot: „Russland 1932." c. nagy műve. Utópisztikus regé­nyét: „Roman der Sonne"-1 1928-ban írta. Ez a Nap energiájának felhasználásáról szól. A nemzetközi jogról az első szocialista egyetemi tanköny­vet ö irta meg 1951-ben. Ez­zel nyerte el az Állami Díjat. És jellemző emberi magatar­tására, szocialista közösségi érzésére, humánumára, hogye tankönyv honoráriumából száz­ezer forintot adott Pécsnek ajándékul, hogy e pólyadíj­alapból a városi tanács re­torikai pályázatot írjon ki. Ezt megelőzően az apósáról: dr. Doktor Sándorról elnevezett helytörténeti pályadijat is lé­tesített. Főbb munkái közé tartozik: „A Schuman-terv és a szuve- rénitás" című írása. És 1957- ben Pécs mj. város Tanácsá­nak kiadásában jelent meg: „Harcban az elnyomók és a megszállók ellen" (emlékezé­sek a pécsi munkásmozgalom­ról) című közel 500 oldalas könyve. A mű elejére Hajdú Gyula a következő sorokat ír­ta: „A harcostársak emlékére, akiket elsodort sorainkból az élet és elragadott a halál, ajánlom e könyvemet a pécsi -baranyai bányászoknak és munkásoknak, akik soha le nem tértek és le nem térnek a helyes útról, amely osztály­öntudattá izmosodult osztály­ösztönük mutatott és mutat. „Könyve több mint páratla­nul gazdag történelmi doku­mentum-gyűjtemény és sók­kal több, mint izgalmas, ér- dekfeszitö önéletrajz"' — írta erről a műről Parragi György, a „Hétfői Hírek" c. budapesti lap 1957. július 3. számában. Hajdú Gyulát hozzátartozói, barátai, elvtársai, tanítványai és tisztelői öt évvel ezelőtt, 1977. augusztus 28-án mély részvét mellett kísérték utolsó útjára a pécsi központi te­metőbe, ahol díszsírhelyen nyugszik apósa, dr. Doktor Sándor mellett. Pusztai József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom