Dunántúli Napló, 1978. augusztus (35. évfolyam, 210-240. szám)

1978-08-23 / 232. szám

1978. augusztus 23., szerda ____________________________________Dünantült napló A ugusztus 20-án, este sikerrel mutatkozott be a Minaret udvarban a Plovdivi Kamarakórus, Kriszto Miháilov vezénylésével. Az együttes a vendéglátó pécsi Bartók Kamarakórus (Dobó utcai Gimná­zium leánykara) korábbi látogatását viszonozta pécsi szereplésével Fotó: Erb János Diákhagyomány és közösségi életvitel Epítötáboros diákok között A munkakedv megmaradt Az első osztály előtt... Iskolaérettség, iskolaéretlenség Ne követeljünk erőn felül A 1 iskolai élet első szakasza akkor is megterhelés a gyermek részére, ha életkorának megfelelően biológiailag, pszi­chológiailag és szociálisan egyaránt érett. Az iskolai munka ön­magában hord olyan vonásokat, amelyekből szükségszerűen fa­kad a gyermek eddigi egész életmódjának, tevékenysége jelle­gének és tartalmának változása. Pszichiátriai tudományos ankét Pécsett Ma fejeződik be Pécsett a POTE-n megrendezett tudo­mányos ankét, melynek fő szervezője a Magyar Rehabi­litációs Társaság pszichiátriai szekciója. Az ankétot har­madízben hívták össze Ma­gyarországon. A tanácskozás célja, hogy a pszichiátriai re­habilitációt kimozdítsák eddi­gi hátrányos helyzetéből, meg­felelő hangsúlyt helyezzenek a gyógyításban oly fontos sze­repet játszó tényezőre. A kör­nyező szocialista országokon kívül érkeztek előadók az Egyesült Államokból és Svéd­országból is. Előadások hangzottak el töb­bek között a rehabilitációs módszerekről, a deviáns ma­gatartásmódokról, az egész­ségügyi intézményekben vég­zett szociológiai és szociál­pszichológiai vizsgálatokról, a sajátos társadalmi helyzetű csoportok mentalhygienes problémáiról, a biológiai té­nyezők társadalom-orvostani értelmezéséről, a pszichiátriai betegek családi kapcsolatai­ról, az egészségnevelés he­lyéről a pszichiátriai megelő­zésben és rehabilitációban. A referátumok sokrétűsége is mutatja, hogy ez alkalom­mal nem csupán orvosok ta­lálkoztak, haném pszichológu­sok, pedagógusok is. A rehabi­litáció, a pszichiátriai betegek visszavezetése, beilleszkedésé­nek elősegítése a társadalom­ba igen fontos feladat, és ezt csak szoros együttműködéssel lehet biztosítani. A Baranya megyei Mentalhygienai Intézet vezető főorvosa dr. Kézdi Ba­lázs is kitért erre az előadá­sában a Krízis—intervenció helye az elmeegészségügyi szolgálatban címmel. A krízis —intervenció nemcsak szemlé­leti, elméleti és módszertani ismereteket felölelő fogalom, hanem legalább ennyire lé­nyeges általános és elme­egészségügyi szervezési kon­cepciókat is magába foglal. Magyar tévéadás Szlovéniában Ljubljanában indul meg Ju­goszlávia második, magyar nyelvű tévéprogramja, a Mura vidékén élő magyar nemzeti­ség részére. Dusán Dolinar, a Ljubljanai Televízió igazgatója tájékoztatásunkra elmondotta, hogy októberben kezdik sugá­rozni a 3—4 témából össze­állított mintegy 30—45 perces adást, mely havonta kerülne képernyőre. Mivel most gyűj­tik a tapasztalatokat, a mun­ka első fázisában szoros együttműködést valósítanak meg az újvidéki televízió ma­gyar szekciójával, ahol már húszéves múltra tekint visz- sza a nemzetiségi tévéadás. Eszerint a Mura mentén fel­vett dokumentum- és riport­anyagokat Újvidékre küldik a ljubljanaiak, ott szerkesztik, montírozzák a műsort, s ezt sugározná a ljubljanai Televí­zió. A magyar adás önálló szer­kesztőséget kap Ljubljaná­ban, ennek munkáját a Mura vidék társadalmi, politikai szervezeteiből, kulturális intéz­ményeiből delegált társadal­mi bizottság fogja támogatni. A munkába természetesen be­levonják a területen működő magyar nyelvű sajtó, a Nép­újság, a muraszombati és lendvai rádióstúdió és a Mu­ra menti Könyvkiadó munka­társait is. A későbbiek folya­mán a nemzetiségi magyar műsor keretei természetesen kibővülnek, a távlati tervek­ben önálló műsorokat, teljes programokat is szeretnének átvenni a Magyar Televízió­tól. G. O. Az „építőtábor" szó hallatón a negyedik X felé közeledők­nek a Hanság, a gumicsizmás, rövid hajú, igazodva lépegető fiatalok sora kopogtat az em­lékezete ajtaján. Hősi korszak, amikor nem volt még pavilon, csak sátor, nem volt munkaru­ha, csak klott-nadrág, s a meleg vizet a déli nap által felheví­tett mocsár vize szolgáltatta. Az építőtábori mozgalom azóta felserdült, sőt - mai számítá­saink szerint - nagykorúvá lett. ♦ Az utolsó középiskolás turnus dolgozik a baranyai gazdasá­gokban. Más megyékből jöttek, többségük az Alföldről, így leg­alább más vidékeket is megis­mernek. A végzendő munkáról, a gazdasági haszonról sok szó hangzott már el az idén e ha­sábokon is. Nemrégiben be­szélgettem a Pécsi Állami Gaz­daság főkertészével. Nagy kü­lönbség van a nyári és az őszi diákmunka minősége között — mondta. — Erősen meglátszik, hogy az építőtáborozók önként jöttek . .. ♦ — Persze, önként jelentkez­tünk, rögtön az első év után. Nagyon jó a táborozás, nem olyan unalmas, mintha egyedül dolgoznánk valahol. Igaz, a négy év alatt kötelező elmenni egyszer építőtáborba, s gon­doltam, mindjárt „letudom” az első nyáron — mondja Rózsa Györgyi szentesi gimnazista, szállásukon, a pécsi Asztalos­kollégiumban. — Talán nem is éppen köte­lező — szól közbe Zombori Emő­ke, egy makói kislány —, de azért ajánlott... — Elmehetnének nyáron pén­zért is dolgozni. Sok diák árul újságot, vagy vállal más mun­kát. Miért jöttek építőtáborba? — Dolgoztunk máshol is a tábor előtt — válaszolják mind a ketten. — Ide egyrészt az előbbiek miatt jelentkeztünk, másrészt pedig, mert egy építő­tábornak hangulata van. Le­dolgozzuk a munkaidőt, aztán miénk a világ. Itt Pécsen elég sok a kimenőnk ... ♦ Gréc-pusztán Szolnok megyei lányok dolgoznak. Az egyik bri­gád Göntéuen kötözi a szőlőt. Éppen tízórai szünetet tartanak. — Az első munkanapon, este ismerkedtünk. Éjfél felé alud­tunk el... - meséli Sinka Erika, a szolnoki Kereskedelmi és Ven­déglátóipari Szakmunkásképző tanulója. — Tetszik a tábor. So­ha nem voltunk még ezen a vidéken, legalább most megis­merjük. A munka után sokat lehet hülyéskedni, mint tegnap is . . . — kuncognak össze hár­man—négyen. — A munka nekem nem szo­katlan — mondja Budai Etelka. — Királyhegyesen lakom a szü­leimmel, akik állatokat is tar­tanak. Szoktam nekik segíteni az iskola után. A lányok mutatják a tenyerü­ket. Mitagadás, észre lehet venni, ki végez rendszeres fi­zikai munkát. — Bérházban lakunk, hol ka- pálgassak? Csináljak konyha­kertet a háztömb körül?... — Zombori Emőke kérdését sok más városi lány is föltehette volna. — Az biztos, hogy ezután másképpen nézem majd azokat, akiknek a kezében kapát lá­tok — tapogatja fájdalmas arc­cal az első napok vízhólyagjait Rózsa Györgyi. — Rendesek a munkavezetők? A lányok igennel felelnek. ám a „de" hamarosan előbuk­kan. — Van egy—két néni, aki meg sem mutatja, hogy mit kell csi­nálni, máris kiabál. Többször visszazavartak már amiatt, hogy valamit nem jól csináltunk meg, de nem is tudtuk, hogyan kellett volna. Vegyék figyelem­be, hogy nem vagyunk szakkép­zett munkások, és legyenek egy kicsit türelmesebbek! És jó volna, ha néhányon a hang­nemen is változtatnának . . . ♦ Munkára nevelés. Az egyik cél. A gazdasági haszon a má­sik. S a szórakozás, az ország megismerése a harmadik. Meg­vallom, nem vártam ennyi őszinte nyilatkozatot, amely az építőtáborok mellett szól. Hiszen a kísértés nagy: ma már egy diák súlyos ezreket vághat zsebre a nyár végén, ha jó munkahelyet talál. Az építőtá­borokban csak a legjobb bri­gádok tagjait jutalmazzák 3—4 naponként 50—100 forinttal, s a végén könyvvel. Persze, aki el­jön építőtáborba, a nyár többi részében még dolgozhat mun­kabérért, de a jelentkezésével letette a voksát a diákhagyo­mányok, a közösségi életvitel mellett. (Akadt olyan lány, aki a mostani táborokat is — az em­lített jutalmak miatt — elanya- giasodottnak tartotta.) A mai diákokban is él még tehát az építőtáborok romantikája. Lényegesen jobb munkakörül­mények között dolgoznak, mint a régiek. A munkájukra egész mezőgazdasági ágazatok épül­nek. A lelkesedés talán már nem olyan plakátra kívánkozó, de ez nem baj. A lényeg, a munkakedv megmaradt. Jó vol­na, ha később is megmaradna. Havasi János Az új követelményekhez való alkalmazkodás még több ne­hézséget jelent az iskolaéret­len gyermek számára. Fokoza­tosan háttérbe szorulnak a kö­zös osztálymunkában, s előbb- utóbb végleg lemorzsolódnak, évfolyamismétlőkké válnak. Is­kolaéretlenségükből fakadó hátrányuk a magasabb évfolya­mokban is gátolja eredményes előrehaladásukat. Az iskola­érettség, iskolára való alkal­masság összetett, komplex jel­legű. Hogyan jut el a gyermek az iskolaérettság fokára? Mi­kor válik alkalmassá a beisko­lázásra? A fejlődés folyamán, illetve következtében 6—7 éves kora között. A fejlődés feltéte­lei : egyrészt bizonyos adottsá­gok, másrészt a környezet és a környezetnek a gyermekre gya­korolt helyes, céltudatos ne­velői ráhatása, vagyis a gyer­mekkel való megfelelő, fejlesztő foglalkozás. A környezet, a ne­velés, a környezeti ingerek ve­zető szerepe elvitathatatlan a fejlődésben. A fejlődés biológiai és pszi­chológiai síkon egyaránt törté­nik, ha nem is mindig egyidő- ben. Amennyiben a fejlődést valami akadályozza, lassítja — pl. kisfokú szülési sérülés, kora­szülés, betegségek, vagy kör­nyezeti elhanyagoltság (a gyer­mekkel való megfelelő foglal­kozás hiánya), esetleg mind­kettő —, a gyermek általában, vagy az egyes felsorolt terü­leteken lassabban fejlődik és iskolaéretlenné válik. Ez azt jelenti, hogy a beiskolázás ide­jén az ismertetett különböző okok folytán nem lesz alkalmas a tanulás megkezdésére. Annak erőltetése tehát egészségének rovására mehet, iskolatársaival nem lesz képes együtt haladni a tananyagban, kudarcok érik. Az iskolaérettség sok feltételt foglal magában. A gyermek nem lesz „magától" iskola­érett. Sok fejlesztő hatásra, vele való foglalkozásra van szük­ség, hogy elérje a beiskoláz- hatóság fokát. Ez pedig a szü­lők közreműködése nélkül nem lehetséges! Még az óvodás gyermek esetében sem. A gyermek iskolaérettsége nagyon sokban a szülőkön mú­lik. A szülőknek mindenekelőtt jól fel kell készítenie érzelmi téren gyermekét az iskolára, „kedvet kell csinálni" az isko­lához. El kell érni, hogy alig várja már az iskolakezdés nap­ját. Mesélni kell neki az isko­láról, el kell mondani mennyi minden hasznosat fog ott tanul­ni és sok új kispajtása lesz, akikkel együtt játszhat, ismer­kedhet a betűkkel, számokkal. Ez a munka természetesen nem korlátozódhat közvetlenül az is­kolába lépés előtti hónapokra. A felkészítést jóval előbb el kell kezdeni. S nem csak érzelmi té­ren! A játék mellett a 3—6 éves gyermek életében egyre nagyobb hangsúlyt kap a cél­irányos tevékenység: a munka, s ez is örömet jelent a kicsik­nek, különösen akkor, ha el­végzéséhez sikerélmény társul. Ilyenkor ne fukarkodjunk a di­csérettel! Elsősorban olyan feladatok­kal bízzuk meg a gyermeket, melyek a saját személyével kapcsolatos teendők elvégzésé­ből állnak (pl. levetett ruhák összehajtása, cipőjének kifé- nyesítése stb.). Bevonhatók a gyermekek a házimunkába is. Ha süt, főz édesanya, ő is szí­vesen teszi ugyanazt. Ezzel fej­lődik kézügyessége, de megli- gyelőkepessége is, hisz alapo­san szemügyre kell venni a mama minden mozdulatát. Nagyon fontos a nyugodt, kiegyensúlyozott családi légkör. Ha ilyen környezetet teremtünk és biztosítunk, a növekvő, cse­peredő emberke is nyugodt, ki­egyensúlyozott lesz, könnyen fog alkalmazkodni az iskolához és az ott rá váró követelmé­nyekhez. Az ideges, kapkodó hangulat, légkör rányomja bé­lyegét a gyermekre is. Kapko- dóvá, idegessé válik maga is. A 6. életévhez közeledve fo­kozatosan el kell juttatnunk a gyermeket arra a szintre, hogy az iskolai követelményeknek majd minden téren meg tudjon felelni. A fejlesztést sokirányúan kell végeznünk. Szinte a leg­fontosabb e téren a beszédfej­lesztés. Engedjük beszélni a gyermeket, mert ha otthon eb­ben gátoljuk, állandóan csend­re intjük, az szellemi fejlődé­sében visszamaradáshoz vezet­het. A beszéd fejlesztésének legjobb módja a gyakorlás, de ez ne jelentse azt, hogy csak a gyermek beszéljen. Szükséges az is, hogy a felnőttek helyes beszédét, jó kiejtését hallgas­sa, figyelje meg. Beszélgessünk sokat a kis emberekkel. Hasz­náljuk ki a séták adta lehető­ségeket. Sokat segítenek a könyvek is. Adjunk a kezébe képeskönyveket. Először a fel­nőtt mesélje el, majd később már a gyermek tegye azt. A képolvasás jól előkészíti az ol­vasás tantárgyat. A szép ver­sek, mesék fejlesztik ritmusér­zékét, szókincsét, kifejezőképes­ségét, esztétikai érzékét, tehát jól szolgálják az anyanyelv megszerettetését is. A gondol­kodás fejlesztését nem lehet el­választani a játékosságtól, a sok mozgást igénylő cselekvés­től. így fejlődnek az egyes gon­dolati tevékenységek, az össze­hasonlítás, rendezés, az analí­zis-szintézis (rész és egész vi­szonyának értékelése), a követ­keztetés. Sok szülőben felvetődik a kérdés: tanítsa-e olvasni, írni a gyermeket. A válasz egyér­telműen: ne! Azokat a felada­tokat végeztesse csupán, ame­lyeket az eddigiekben ismertet­tünk. Köztük fontos még a mennyiség-fogalom, a számo­lási képesség fejlesztése is. Nem számtant kell tanítani, az az iskola feladata. A számolás megtanítását elősegítő képessé­geket kell fejleszteni. Hogyan? Sok módja, játékos lehetősége van ennek is. Mindenekelőtt meg kell ismertetni a kisebb, nagyobb, több, kevesebb stb. fogalmával. Az asztal terítése során gyakorolja pl. a párokba rerdezést, a csoportosítást. De jól szolgálja ezt a célt a mű­anyagból készült, színes, egy­másba rakható kocka is, amely szintén sorba rendezhető a ki­sebbtől a nagyobb felé és for­dítva. Fejleszteni kell a kéz­ügyességet is. Ne írni tanítsuk a gyermeket, mert a rosszul megtanult betűformát sokkal nehezebb javítani. Az izmok, a mozgás fejlesztése, összehan­golása lehet csupán az otthon feladata. Fessen, rajzoljon so­kat a gyermek. Wégül: ne követeljünk erőn felül! Ez káros. És ne kívánjuk, hogy * mindenből kiváló legyen. Értékeljünk reálisan. Kerényi Klára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom