Dunántúli Napló, 1978. augusztus (35. évfolyam, 210-240. szám)

1978-08-01 / 210. szám

1978. augusztus 1., kedd Dunántúli napló 3 Amit keresnek, az nincs Souvenir Pécsről A Széchenyi téri ajándékbolt­ban ilyenkor nyáron nagy a forgalom. A turisták — jó ré­szük nem magyar — nézelődnek, mit is vehetnének ismerőseik­nek, barátaiknak, rokonaiknak, esetleg saját maguknak. Vala­mi apróságot, ami Pécsre em­lékezteti őket. Én is nézelőd­tem. Rózsaszínű hamutartók Hát apróság az van. Nem is kevés. Általában olyasmi, amit bárhol az ország területén árulhatnának — és árulnak is —, a különbség csupán annyi, hogy itt „Pécs" felirat díszeleg rajtuk, máshol meg más. Ezek többnyire könyvjelzők, apró, fából készült tárgyak, például kulacsok, pipák, hordók stb. Ami leginkább arra készteti a gyanútlan, s viszonylag kevés pénzzel rendelkező vásárlókat, hogy kiforduljanak az üzletből, azok a színes olumíniumból gyártott hamutartók. Ebből ren. geteg van, s ez az, ami egyál­talán nem fogy ... A hamutar­tók két típusában „gyönyörköd­het" a szem az üvegpultnál: az olcsóbb fajta — öt forint — négyféle színben kapható: ezüst, kék, zöld, rózsaszínű (!), ebből egyet-egyet néha kisis­kolások vesznek meg. S lehet, hogy talán tetszik is nekik, mert csillog. De azért érdemes mel­lékesen megjegyezni, hogy ez­zel talán jóvátehetetlen károkat okozunk egy gyerek éppen csők kialakulóban levő ízlésének. Ők elhiszik, hogy ez szép. Giccs tömegméretekben Pécsi emlék „Made in Czechoslovakia” A másik hamutartó-típus már húsz forint körüli (egészen pon­tosan 19,90 Ft), kicsit nagyobb, mint az előbb említett, s köze­pén színes, illetve fekete-fehér pécsi látkép. Nem akarom, hogy üzletrontással vádoljanak, én nem venném meg. Mennyire igaza van az üzletvezetőnek, A^/prf' aki e tárgyakat illetően telje- frlICI l> sen osztotta véleményemet, amikor a színes diaképeket hiá­nyolta. Az azért mégis más, s azt keresik is, el is fogyna. bakánnal, a tettyei romokkal. S mellettük állnak, több fej­hosszal vezetve a valódi bőr bolgár és lengyel bőr- és le­véltárcák. A meggypiros mű­lakkból készült hazai gyárt­mányú kulcstartó ugyancsak szegényesen fest a bolgár és lengyel mellett. De nézzünk mást! Lehet kap­ni díszkanalat, kulcstartót. Mindegyiken ott a „Pécs” fel­irat, s egy látkép. Ezek sem szépek, de nem is ez a poén. Eladás előtt a bolt dolgozóinak mindegyikről úgy kellett levág­ni a fonalat, aminek a végén ott fityegett egy papírcédula a következő szöveggel: „Made in Czechoslovakia". Kínos lett volna eladni valakinek, aki Prágából érkezett. Persze, látni szép dolgokat is, például kerámia vázákat, ezek már drágák. Mindegyiken ma­gyaros motívum, a „Paprika” tí­pusú piros alapon zöld mintás, a „Juliska" elnevezésű piros­fehér. Ezek Ausztriában készül­tek ... Kérdezem, miért bolgár ká­véskészletet árulnak? A válasz: mert teljesen komplett készletet hazai gyártmányból nem kap­nak. Csak hat csészét csészeal­jakkal — ilyen van is az üzlet­ben —, de kiöntő már nincs hozzá. Persze a népművészeti blú­zók, meg a szőttesek kelendőek, azok szépek is, dehát nem min­denki azt szeretne venni. Ami­ket leginkább keresnek, s ami­re a válasz mindig ugyanaz, a „nincs", azok: eozin tárgyak, Zsolnay kerámia tányérok, kris­tály, magyaros babák. nincs masf Osztrák, lengyel, bolgár Hasonlóan az üzlet nyakán maradnak az ódivatú, műbőr pénztárcák — ezeket egy buda­pesti maszek készíti —, elejükön színes pécsi látképpel — a Bar­S hogy a fölsorolt ízléstelen souvenir-cikkek — és még sok más, amit nem is említettem —, miért vannak az üzletben? Mert nincs más. Az üzletvezető és munkatársai mondták, hogy egész egyszerűen nincs miből válosztani, ez van. Áruellátá­suk egyéb szempontból jó, de ami a pécsi jellegű tárgyakat illeti, hát az ilyen . .. Végül is az majdnem termé­szetes, hogy az ajándéktárgyak Rusztikus székek, sarokgarnitúrák Bútorkiállítás nyílt Mohácson Hagyományos és új ter­mékeiből ad ízelítőt július 31. és augusztus 8. között a mohácsi Kossuth Filmszín­ház emeletén a Szék- és Kárpitosipari Vállalat. A vállalat mohácsi, sikló­si, budapesti, debreceni és kecskeméti gyáregységében évente összesen egymilliárd forint értékben készülnek termékek. Milyen bútorok közül vá­logathatunk 1979-ben? A kis lakásokhoz, a lakótelepi szobákhoz alkalmazkodó bú­torok, sarokgarnitúrák, a székeknél viszont rusztikus formák jellemzik az elkövet­kezendő esztendőket. A bú­torszövetek közül a csíkosak dominálnak. A praktikusság, a kényelmesség jegyében ké­szült új konstrukciójú ülőgar­nitúra Mohácson látható először. A vállalat fejlesztési osztálya által kidolgozott prototípus érdekessége, hogy elhagyták a karfákat, emiatt kis helyen elfér a garnitúra. Minthogy a jövő évben kez­dik meg sorozatgyártását. egyelőre nem eldöntött, me­lyik gyáregység készíti majd. A mohácsiak szívesen vál­lalnák. A tetszetős kivitelű GILDA és HARGITA fantázianevet viselő étkezőgarnitúra mel­lett bemutatják a Pécsi Ipari Vásáron tavaly díjat nyert mohácsi BORODIN ülőgar­nitúrát, a Debrecenben gyártott ötletes NÁPOLY sa­rokfotelt. A székek közül külön említést érdemel a megszokottól eltérő THOR- BEN, és a kárpitozás nélküli, lakkozott VIKING típusú ülő­alkalmatosság. Valamennyi termék a ki­állítás ideje alatt megren­delhető és azokat a válla­lat nyolc napon belül szállít­ja. Azok is hozzájuthatnak néhány kiállított bútorhoz, akik nem vásárlási szándék­kal keresik fel a Kossuth Filmszínház emeletét. A SZKIV ugyanis négy kárpito­zott PRÉBEN széket, egy REKORD fotelágyat, vala­mint egy APOLLÓ ülőgarni­túrát sorsol ki augusztus 8-án. H. T. zöme nem képvisel magas mű­vészi értéket, de hogy ennyire nem, az már a vásárlók lebe­csülése. S hogy ez tényleg le­becsülés, arra maguknak a vá­sárlóknak, a Pécsre látogató magyaroknak és nem magya­roknak a reakciója a legfénye­sebb bizonyíték: ezek az „em­léktárgyak" nem fogynak. Sőt, halomszám állnak a raktáron. S ez már értékítélet. Dücső Csilla Mezőgazdasági kiállítás Komlón Három kategóriában szervez­nek mezőgazdasági kiállítást Komlón, augusztus 19—20—21- én a művelődési központ kiál­lító termében. A háztáji gaz­daságok, szakcsoportok, kert­barát társulások, kistermelők zöldség-gyümölcs terményeik mellett gyógynövényt és virá­got is bemutathatnak. Az öt­let bemutatóra — szemléltető rajzzal, közérthető műszaki le­írással, a legszükségesebb adatokkal ellátott egyéni ter­vezésű és kivitelezésű — kis­kertben hasznosítható — szer­számokat, munkagépeket vár­nak. Emellett megrendezik a már forgalomban lévő mező- gazdasági kisgépek, szerszá­mok, növényvédőszerek bemu­tatását helyszíni tanácsadással egybekötve. A kiállításra au­gusztus 15-ig lehet nevezni az ÁFÉSZ 82-046-os telefonszá­Fűszerpaprika Villányból Tízéues az Országos Zöldségtermesztő Kutató Intézet villanyi telepe A Kecskeméti Zöldségter­mesztő Kutató Intézet villányi telepét 10 évvel ezelőtt, 1968- ban hozták létre 46 hektárnyi területen azzal a céllal, hogy egyrészt jellegzetes baranyai zöldségfélék továbbnemesíté- sét, gépi művelésre való alkal­masságát kikísérletezzék, más­részt ezen a szubmediterrán ég­hajlaton eddig nem ismert zöldségféléket meghonosíta­nak, népszerűsítenek. A telep szükségességét annak idején senki sem vitatta, még­A nőpolitika a kár parancsa Nők a munkapad mellett Egyetlen nőtől sem kívánha­tó, hogy a munkája miatt le­mondjon egy másik, alapvető és nagyon fontos hivatásáról, az anyaságról. A nők munka- vállalása és anyaságuk között azonban akadnak ellentmondá­sok, melyeket nem egyedül a családdal, hanem vállalattal, gyárral közösen kell feloldani. Hogy ez mennyire sikerül, az nagyon is meghatározó a ter­melésre. Irimi Sándorral, a Pécsi Do­hánygyár igazgatójával arról beszélgettünk, lehet-e, sza­bad-e különválasztani a nőpo­litikát a gyár teljes tevékeny­ségétől, s hogy miként alakít­ja a nőkkel való törődés a termelő munkát. A dohánygyár összes dolgo­zójának kétharmada nő. Min­dig is dolgoztak itt lányok, asz- szonyok, ám a munkaerő újra és újra felosztása során egyre többen lettek. Az 1970-es évek elején alakult ki a jelenlegi női-férfi létszámösszetétel. Egy­re több nőre volt szükség a gépek mellett, délelőtt, dél­után és éjszaka is. Méghozzá jól képzett, szakmunkás iskolát vagy tanfolyamot végzettekre. A fiatal utánpótlás nem poty- tyant az ölükbe, a már itt dol­gozó betanított munkásokat kellett taníttatniuk. Jellemző, hogy tíz évvel ezelőtt egyetlen női szakmunkása volt a gyár­nak. Elkezdték a tanfolyamok szervezését, s nagyjából ezzel párhuzamosan zajlott a gyár­ban a gyártmányszerkezet-mó- dosítás, az automatizálás. A női erőhöz, kezekhez jobban il­lő és korszerűbb gépek egy­ben a hatékonyabb termelést is ígérték. A három műszakban dolgo­zás azonban megújuló, vissza­térő személyi és családi gon­dokat jelentett az asszonyok­nak, sokan állandó fáradtság­ra panaszkodtak. A gyár veze­tősége egy általános egészség- ügyi vizsgálat nyomán elgon­dolkodtató „eredményt” ka­pott: a nők 35—36 százaléka Amíg az édesanyák dolgoznak. idegileg és fizikailag is kime­rült. A műszakváltások miatti állandó átállás hozta ezt ma­gával. Átgondolt előkészítést köve­tően a három műszakot kettő plusz egyre szervezte át a gyár. Az eredeti gyakorlattal szem­ben a karbantartást és gépbe­állítást egy műszakba, az éj­szakaiba vonták össze. A fér­fi karbantartóknak most az a feladatuk, hogy valamennyi gép munkára készen és üzem­biztosán fogadja a délelőtti, il­letve délutáni műszakban dol­gozó lányokat, asszonyokat. Az eredmény: jelentősen, 40 szá­zalékkal csökkent az állásidő, nőtt a termelés. A tmk-sok is teljesítménybérben dolgoznak, érdekük, hogy napközben ne álljanak a gépek műszaki hi­ba miatt, s megváltozott a ke­zelők, vagyis a nők közérzete. A két műszak kevésbé fárasz­tó, többet lehetnek a család­dal, főként a gyerekeikkel. .. addig az apróságok a jól felszerelt óvodában, bölcsődé­ben játszanak. Erb János felvétele A gyerekekkel a gyár is törő­dik. Saját bölcsődét, óvodát üzemeltet, s valamennyi gyári dolgozó gyermekét elhelyezi. Jelenleg 138 kisgyermek lakó­ja a gyári gyermekintézmé­nyeknek. Nemrég szépítették és bővítették az óvodájukat. A munkahelyi gondoskodás — ami a családdal való törő­dést könnyíti — lényegesen hozzájárult ahhoz, hogy az utóbbi években egyre több do­hánygyári asszony kezdett ta­nulni. Ma már 66 dohányfel­dolgozó női szakmunkása van a gyárnak, s jelenleg is töb­ben tanulnak. Közülük hatan még gyermekgondozási sza­badságon vannak, s így vég­zik, a 18 hónapos szakmunkás- képző tanfolyamot. Az érettsé­gizett szakmunkások közül pe­dig egyetemi előkészítőre is je­lentkeztek. Ez évben összesen 124 nő tanul különböző tanfo­lyamokon, iskolákban. Nyilván nem véletlen, hogy ma a gyár 11 osztálya közül hetet nő irá­nyít. Többségben itt kezdtek dolgozni, a gépek mellett. Megkülönböztetett figyelem­mel törődnek azokkal a nőkkel, akikegyedül neveleki gyermekei­ket, illetve a nagycsaládos dol­gozóikkal. Tavaly csaknem öt­venezer foninjtot adtak iskolakez­detkor 44 dolgozójuknak. A la­kásgondok megoldását, lakás- építési, -vásárlási kölcsönökkel segítik. Az ilyen kedvezményes kölcsönben részesült 16 dolgo­zójuk között 10 nőt találha­tunk. A dohánygyár kapui semmi­vel sem különböznek más gyá­rak, üzemek kapuitól. Jönnek az új dolgozók, a régiek közül is többen próbáltak már másutt szerencsét. A nők közül is. A legtöbben visszajöttek. Lehet, hogy nemcsak a korszerű üze­mi orvosi rendelőjük, saját boltjuk és az új öltözőjük von­zotta vissza őket? Török Éva is attól tartottak, Villány nem lesz ehhez alkalmas hely, mert a szőlő- és a borkultusz miatt nem szentelnek majd kellő fi­gyelmet. Az idő azóta ellenke­zőjét igazolta. A telep szerény ellátottsága ellenére — eleget tett azoknak a feladatoknak, amivel elindították. A kísérleti telep fő profilja az első években a paradicsom kutatása, olyan új fajták kipró­bálása és elterjesztése volt, amelyek gépi szedésre alkal­masak. Ezen kívül különleges zöldségek népszerűsítésével — ezek között például a nálunk kevéssé ismert padlizsán ter­mesztésével — is foglalkoztak. Az utóbbi években az ország­ban egyedül itt végzik a laska­tök szelektálását és elszaporítá- sát is. Ez a főzeléknövény egész télen jól tárolható, s cv téli hó­napokban jó vitaminforrás. A telep profilja azonban egy­re inkább a fűszerpaprika ne­mesítése felé tolódik el. A ne­mesítő munkát tulajdonképpen a Kalocsai Kutató Állomás vég­zi, de Szeged és Kalocsa kör­nyéke a fűszerpaprika szem­pontjából már telített terület. Itt a villány-siklósi vidék az ed­digi kísérleti eredmények igazo- lásay szerint erre a célra kitű­nő adottságú terület. Az itt termesztett paprikában jó szín­anyag állítható elő. Megoldás­ra váró probléma: a gépi be­takarításhoz egyszerre érő, bő­séges termést és jó színanyagot hozó fajták létrehozása. A vil­lányi telepen az új fajtákat be is mutatják az érdeklődő me­zőgazdasági üzemeknek. A villányi telep az országos Zöldségtermesztési Kutató Inté­zet - melynek központja Kecs­kemét — kis egysége, csak a központtól kapott feladatokat tudja végrehajtani, s mint ilyen, ha kismértékben is, de munká­jával benne van azokban az eredményekben, melyet ez az országos kutató hálózat elért, s amelyért 1977-ben miniszteri elismerésben részesültek. To­vábbá a telep helyzetéből és bemutató jellegéből adódóan propagálja is ezeket az ered­ményeket. Távlati tervekben szerepel a villányi telepek kutató állomás­sá való fejlesztése, amely na­gyobb felszereltséget és na­gyobb kutató gárdát igényelne. S. Zs. Erőteljesen fejlődik a magyar faipar Részletesen foglalkozik a fa- kitermelés és a feldolgozás te­rén mutatkozó aránytalansá­gok feloldásával az erdőgaz­daság és a faipar fejlesztésé­nek távlati terve, amely most készült el a MÉM-ben. Az elmúlt harminc évben 450 ezer hektárral nőtt az er­dőterület, s megkétszereződött a fakitermelés, ezzel a fejlő­déssel azonban nem tartott lépést az ipar. Az elmúlt idő­szakban mindössze két na­gyobb fafeldolgozó üzem épült, a meglevők zöme pe­dig kis teljesítményű és el­avult. A feldolgozás nehézségei miatt az erdőkben egyre gyak­rabban lábon kellett hagyni a különben már kitermelésre érett faállományt. A fejlesztési terv megvalósí­tásával megteremtik az erdő- gazdálkodás és a faipar ter­melésének összhangját. Az or­szág erdőterületét 1981—90. között csak mérsékelten, mint­egy 100—110 ezer hektárral, a fakitermelést pedig ezzel ará­nyosan 1,5 millió köbméterrel bővítik. A feldolgozó üzemek teljesítményét ugyanakkor erő­teljesen, másfél—kétszeresére növelik, ezzel az ipar lénye­gében „utoléri” az erdőgaz­daságok teljesítményét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom