Dunántúli Napló, 1978. augusztus (35. évfolyam, 210-240. szám)
1978-08-17 / 226. szám
1978. augusztus 17., csütörtök Dünantult napló 3 A eéls hatékonyabb büntető törvény- könyvet adni jogalkalmazóink kezébe Dióhéjban az üj EStk-ról Pontosan egy évszázaddal ezelőtt alkották meg hazánk első büntető törvénykönyvét, amelynek általános része 1950- ig, különös része pedig 1962-ig volt hatályban, többszöri módosítás után. Ezt követte 1961- ben egy új Btk, és már elkészült a legújabb tervezete is. Erről, a legfrissebbről beszélgettünk dr. Földvári József professzorral, a neves büntető- jogásszal, a Pécsi Tudomány- egyetem rektorával. Változások és indokok — Mi indokolta, hogy az aránylag rövid életű legutóbbi büntető törvénykönyv helyébe újabb megalkotását vegyék fontolóra a jogalkotók? — Az elmúlt 16 esztendő lényeges változásokat hozott gazdasági-társadalmi életünkben. Olyanokat, amelyeket büntetőjogi szabályaink alkalmazásánál is követnünk kell. Amellett az emberrel foglalkozó tudományok számos eredményt produkáltak, felhasználásuk célszerűségét kár lenne vitatni. Más országok törvényei is sok, figyelmet érdemlő jogi megoldást alkalmaztak időközben, belőlük néhányat nálunk szintén hasznosíthatunk. Mindezeket összefoglalva: a cél hatékonyabb büntető törvény- könyvet adni jogalkalmazóink kezébe. — Melyek a büntetőjogi reform fő feladatai? — Az új Btk tervezete szocialista büntetőjogunk fejlődésének eddigi vívmányaira épül. Átveszi és fenntartja az eddig bevált rendelkezéseket, intézményeket; tartózkodik az öncélú változtatásoktól. Felhasználja és továbbfejleszti a részleges büntetőjogi reformok eredményeit, egyszerűsíti a jogi megoldásokat. — összefüggésben áll-e az új törvénykönyv megalkotása a bűnözés helyzetének hazai alakulásával? — Feltétlenül. A bűnözést idehaza javuló tendencia jellemzi, de egyes területeken olyan negatív jelenségek tapasztalhatók, amelyek ellen erőteljesebb harcot kell folytatni — jogalkotónak, jogalkalmazónak egyaránt. Ilyen például a visszaeső bűnözők arányának növekedése, valamint az erőszakos jellegű bűncselekmények szaporodása. Ahol kedvezően alakult a bűnözés, ott sor kerülhet arra, hogy megszüntessük a büntetőjogi felelősségre vonást, s helyébe munkajogit, polgári jogit állítsunk. Magyarul: csak azokat zárjuk börtönbe, akik oda valók. Amikor a további bűnelkövetés, a megelőzés szabadságvesztés nélkül ■ is biztosítható, ott bátran nyúlhatunk más eszközökhöz, mint amilyen a szabálysértési bírság kiszabása. A visz- szaesőknél viszont az eddigieknél szigorúbb elbírálást kell alkalmazni, ha a korábbi büntetés hatástalan maradt. — Ezek szerint az új BTK-bál kimaradnak egyes bűncselekmények? — A tervezet értelmében a büntetőjog területéről ki fognak kerülni a kisebb kárt okozó cselekmények, és szabályBeszélgetés dr. Földvári Józseffel, a Pécsi Tudományegyetem rektorával sértésként bírálják majd el azokat. Ilyenek többek között a magánlaksértés és a becsületsértés enyhébb esetei. Mások viszont először kapnak helyet a Btk-ban, mint például az úgynevezett terrorista cselekmény, ami eddig ismeretlen volt a magyar jogban. Ez alatt az értendő, hogy ha valaki személyeket, vagy anyagi javakat kerít hatalmába, és szabadon bocsátásukat, illetve a sértetlenül hagyást bizonyos feltételek teljesítésétől teszi függővé — akár halálbüntetéssel is sújtható. * — Apropó, halálbüntetés. Továbbra Is megmarad? — Igen. Sokan elvben ugyan ellene vannak, de a nemzetközi viszonyok — értem alatta mindenekelőtt a terrorizmus terjedését — ma még nem teszik lehetővé, hogy teljesen kiiktassuk, ezt a közvélemény sem tudná elfogadni. Mindenesetre az új Btk szűkíteni fogja azon bűncselekmények körét, amelyek elkövetőivel szemben halálbüntetés kiszabásának van helye. A tervezet újdonságaiból — Professzor úr! Említene néhányat a tervezet újdonságai közül? — Csak röviden, íme egy csokorra való. A tervezet felemeli a szabadságvesztés alsó határát harminc napról három hónapra, csökkenti a büntetésvégrehajtási fokozatok számát (elhagyja a szigorított börtönt), önálló, szándékos bűncselekményként szabályozza az ittas vezetést. Rendelkezései szerint a bíróság végleges hatállyal is eltilthatja az elítéltet foglalkozásától, illetőleg a járművezetéstől —, hogy csak néhányat soroljak. — Mikorra várható legújabb büntető törvénykönyvünk hatályba lépése? — A tervezete már elkészült. A szakmai észrevételeket a Kodifikációs Főbizottság a közelmúltban tárgyalta meg. ezt követően kerül a kormány, az országgyűlés jogi bizottsága, és végül a parlament decemberi ülése elé. Végleges sorsa ott dől majd el — fejezte be tájékoztatóját dr. Földvári József, az új Btk megalkotásában, összeállításában oroszlánrészt vállaló Kodifikációs Főbizottság tagja. Horváth László Szovjet tervek alapján A budapesti Palota-szigeten szovjet tervek alapján épül az ország legnagyobb — napi 560 ezer köbméter kapacitású — szennyvíztisztító telepe. A Szovjetunióban több százra tehető az ehhez hasonló létesítmények száma, tervező és kivitelező kollektívájuk nagy tapasztalatú, felkészült szakemberekből áll. A budapesti beruházás megvalósítására a moszkvai Állami Kommunális Vízvezeték- és Csatornázási Tervező—Kutató Intézettől mind a költségre — a devizára —, mind pedig az építési időre vonatkozóan nagyon kedvező ajánlatot kaptunk. A szovjet mérnökök a budapesti sajátosságokat és adottságokat figyelembe véve készítették el a terveket. Kleptomániások, szórakozottak és megtévelyedettek * Bolti szarkák Kenyeret még nem loptak Hol vannak már azok az idők, amikor minden kereskedő a pult mögül szolgálta ki az üzletbe lépőket, szemmel tartva a kiterített portékákat, s a vevőket egyaránt. A régi, hagyományos eladási formát kiszorította az önkiszolgálási rendszer, ami szerte a világon általánossá vált az utóbbi évtizedekben. Az újnak, a modernnek előnyeit vitatni kár lenne, de hátrányait sem ildomos elkendőzni, amelyek közül első helyen a lopások állnak. Utcáróí Utoára Gaztenger fojtogatja a felüljárót Kasza vagy gyomirtó kellene a környéknek Mostani barangolási riportunk felcíme igazság szerint így lenne helyes: utcák fölött. „A” felüljáró volt ugyanis tanulságos szemlélődésünk színhelye. Azért ezt választottuk, mert innen „illetéktelenül” bepillanthatunk olyan helyekre, ahol egyébként semmi keresnivalónk nem lenne. Illetve nem lett volna mindaddig, míg ez a felüljáró el nem készült Azóta megváltoztak a viszonyok. Naponta sokezer ember — autóbuszok és autók utasai — gyönyörködhetne a látványban, ha lenne gyönyörköd- nivaló. Van gyönyörködnivaló. Csakhogy azért távolabbra kell nézni. A város panorámája, amely a Havihegytől a Makárhegyig, Uránvárosig elénk tárul. A panoráma élvezetéhez azonban túlságosan rövid az idő, amit autóbuszon, autóban ülve töltünk a felüljárón. Ahhoz bizony végig kell sétálni a híd rövid járdáján. Jöjjünk a főpályaudvar felől. A Vasút utca déli oldala most csinos, rendezett. Az új, színes ruhába öltözött vasúti üzemi épületek, a pályafenntartási múzeum, a gépi adatfeldolgozó főnökség együttesen megnyerő képet alkotnak. A túloldalon a A város panorámája a felüljáróról ' Elkezdték a felüljáró alatti terület gaztalanitását BÉV betonvas-üzeme már nehezen mondathatná ki ezt a jelzőt. Ha nem lenne ott mellette szinte tökéletes rendezettségével az ácstelep, az ember azt hihetné: minek itt a csinosságra törekedni arra a rövid időre, amíg ez a telep itt lesz. Az Ipar utcában a maszek TÖZÉP és a betonkeverő adja az első „élményt”. A jövő-menő teherautók finomra őrölték a port, amit a legkisebb szellő is meg-megemel, hogy aztán mindenre ráültesse. A lépcsőhöz „valamikor" aszfaltozott járda vezetett, most összetöredezetten rejtőzik a keményre száradt sár alatt. Lehangoló kép kísér a lépcsőig, s nem csodálom, hogy csak kevesen „vetemednek” rá, hogy a Bajcsy-sorompónál várakozás helyett inkább a hídon menjenek át. Maga a lépcső sem vonzó látvány. Még az építés idejéből ottmaradt festékfoltok, megkövesedett cementmaradványok és a gondozat- lanság... A szemetet csak a szél takarítja el... Fordulóról fordulóra több tárul elém. A zsáküzem mögötti udvarba látok be, felülről szem. lélem a félig ledőlt téglakerítést, a híd melletti betonkeverőt, az úttolan utat, amelyen ideértem és még valamit. . . Felüdülést jelent, amikor felérek a hídra és a mellvédre támaszkodva percekig nézem a várost. Közvetlen előttem sötétre öregedett háztetők, egy háztömb- nyi a tűnedező avitt Pécsből. A másik oldalon a még nem sok évet számláló toronypincén hónapok óta feketén ásítozik néhány lehullott burkolólap helye. Magányosan indulok át a hídon, s közben látom, hogy az éppen leeresztett sorompónál több tucatnyian is várakoznak. No igen, úgy egyszerűbb . . . Félúton járhatok, amikor teljes „városfogyatkozást” észlelek. A zsáküzem egyeduralkodó városképi elemmé rukkolt elő: szinte egész Pécset a háta mögé rejti. De nem is ez a bántó. Sokkal inkább az, hogy ez a nagytömegű épület, amely a felüljárón a város felé közeledve mindenképpen uralkodó látvány, oly csúnya látvány. Tudom, botor dolog lenne a lebontását követelni. De az nem, hogy va. lami elviselhetőbb külsőt adjanak neki. Tudomásul kell venni, — és persze nemcsak itt! — hogy a felüljáró létével ezen a környéken sok minden megváltozott, s ami eddig „békaperspektívából” senkit sem zavart, a mintegy 15 méteres magasságból már kellemetlen benyomást kelt. Alant a Hídépítő Vállalat pécsi építésvezetőségének (már nem sokáig) telephelye. Lehet, hogy lentről nézve rendnek néz ki, ami ott van, de innen fent- ről — isten tudja — valahogy másként látszik. Amikor már leérek a túlsó lépcsőn, s bepillantok a híd alá, mást látok: egy szépen rendezett raktárt, ahol méret szerint különválogatva szép szabályos stószokba rakták a gerendákat, deszkákat. Hát nem lenne szebb és jobb, ha az egész telep ilyen lenne? (De azért a rissz-rossz kerítést akkor sem bocsájthatnánk meg.) Ha a hátam mögé terelem ezt a telepet, amit magam előtt látok az úgy összességében nem zavaró. De ha jobban odafigyelek, látnom kell, hogy a felüljáró alá telepített növényzet — borostyán és néhány díszbokor— mennyire küzd a megmaradásért a vígan szaporodó gazzal. A legdélibb pillérközben 25 parkoló gépkocsit számolok meg (még több is elférne), s mellette is egy tucatot. És a többi vajon mikor lesz parkoló? A bo- rostyánost mór felfedezte egy Wartburg és egy Trabant. . . Visszamegyek a „túlsó partra", magam mögött hagyom a betonkeverőt, s a majdani (?) lehajtó ág helyén megyek át a híd alatt. Nem érdemes! Por, szemét és törmelékkupacok és . . . Hát kérem, ki kell már mondanom: nincs egy kasza és egy kaszaforgató ember, vagy némi gyomirtó ezen a vidéken? A felüljáró környékén mindent elnyel a méteres gaz. És ettől minden olyan gazdátlannak, elhagyatottnak tűnik. Adjunk már egy kicsit magunkra és rendezzük végre a felüljáró környékét! Hársfai István Alkalom szüli a tolvajt A nem éppen újkeletű közmondás nagyon sok igazságot rejt magában. Hogy a legfőbbet említsük: a bő árukínálat, az elárusítók távolléte, az éberség lankadásának érzése mind több embert visz kísértésbe. Tolvajnak ugyan senki sem születik, ám könnyen azzá lehet. Erre kellene rádöbbennem az áruházi lopásokról készült jegyzőkönyveket böngészve. Egyetemi tanár és kisiskolás, külföldi diplomata és segédmunkás, s ki tudja még hány foglalkozási ág képviselője próbált élni a lehetőséggel fizetés nélkül apró-cseprő, vagy éppen értékes portékával távozni. Számuk évről évre nő. Vannak kedvenc boltjaik, de megjelennek mindenütt, ahol új üzletet nyitnak. így volt ez a pécsi Konzum Áruház esetében is. A múlt esztendő szeptemberétől kezdve itt ma már az ötszázadik leleplezés felé közelednek. Ennyi tettest csíptek nyakon, de a felderítetlen esetek száma enné! jóval nagyobb. Jóformán alig akad nap, amikor nem érnek tetten valakit. Érdekes módon főleg nőket, mert ebben az áruházban velük van a legtöbb baja a féltucatnyi rendésznek, és a számtalan társadalmi figyelőnek. Nemigen válogatnak a tolvajok, lopnak minden kezük ügyébe kerülő holmit, a bundától a piperecikkekig, az égetett szeszektől a zöldpaprikáig. Nem riaszt el a figyelés, az éber szem, a megannyi tolvajfogó tükör — a kísértés nagy, így hát vállalkozó is mindig akad. A hatályban levő rendelet értelmében az 500 forint értékhatáron belüli áruházi lopások esetén szabálysértési eljárást folytatnak le az elkövetőkkel szemben, ezen felüli összegnél büntető feljelentést tesznek a rendőrségnél. Ma már a szabálysértések egy- harmadát teszik ki a bolti szarkák ügyei. Csak Pécsett 1977-ben hatszáznál is több esetben került sor ilyenek miatt bírság kiszabására. A pénzbüntetésnek azonban vajmi kevés visszatartó ereje van. Egyre több ügyben kell döntenie a hatóságnak, gyarapodnak az idézések, az akták, a határozatok. A jegyzőkönyvek a megmondhatói: a bolti tolvajok java részét nem a pénztelenség indítja tettének elkövetésére. Az esetek többségében szinte filléres dolgok eltulajdonításáról van szó. Olyanoknál is, atcik havi fizetésükből akár több százat vehetnének meg abból, amit a kabát alá, a táska mélyére süllyesztettek. Illatszereket, italokat, csokoládékat, sajtokat — ki mit talál. Kenyeret viszont sohasem lopnak. A tolvajok között vannak szórakozottak, kleptomániások, megtévelyedettek. Ök vannak kevesebben. A nagyobb hányad „csak” lop, még magyarázatot sem keresve tettére. Az áruházi tolvajlás — világjelenség. Talán az önkiszolgálási rendszer bosszújának is nevezhetnénk. Védekezni kell ellene, elsősorban megelőzéssel: éberséggel, nagyobb odafigyeléssel, a modern technika vívmányainak bevezetésével, s ha másként nem megy — szankciókkal. A csábításnak, az alkalomnak ugyanis nem mindenki tud ellenállni. Sajnos. H. L.