Dunántúli Napló, 1978. augusztus (35. évfolyam, 210-240. szám)
1978-08-16 / 225. szám
2 Dunantiiii fíanio 1978. augusztus 16., szerda Uj, k őrs z er ü MW$B Hm | l'öiW áfej Átadás előtt a komlói AFIT A gépek beállításót, a befejező munkákat végzik a komlói AFIT szerviz szerelőcsarnokában M ezőgazdasági áruház nyílt Szegeden A Szeged és Vidéke ÁFÉSZ áruházat nyitott kedden a Marx téren, a város nagy piacterén, ahol a kistermelők portékájukat árulják. Az új üzletben a legnagyobb hely azoknak a mezőgazdasági kisgépeknek és berendezéseknek jutott, amelyek kifejezetten a háztáji és kisegítő gazdaságok termelését szolgálják. Kaphatók itt kerti tratkorok, terménydarálók, kézi, háti és gépi permetezők, szőlő- zúzák, önetetők, önitatók, különböző méretű fóliák, növényvédőszerek, műtrágyák, vetőmagok és egyéb, a mezőgazdasági termeléshez szükséges árucikkek, árulnak e mellett televíziót, rádiót, lakásvilágítási cikkeket, olaj- és gázkályhákat is. Októberben autósbolt nyílik így közlekedünk mi Idegenkedés Elkészült megyénk harmadik nagy AFIT-bázisa. A pécsi és mohácsi mellett hamarosan megkezdi működését a komlói. Ez a szervizállomás megyénkben a legmodernebb, de országosan is a legjobban felszereltek közé tartozik. — Az új szervizünk évi száz- tizenötezer órányi közvetlen termelőmunkára lesz képes. Már a kezdetnél teljes üzemmel indítunk, s hetven százalékra becsüljük a lakossági igények kielégítésére szánt kapacitást. Októberben autósboltot is nyitunk a telepen, mivel erre is nagy szükség van Komlón. Eddig hetenként egy alkalommal járt ide üzlet-buszunk, s egy nap alatt tizenötezer forintos forgalmat bonyolított le — mondta Lantos Árpád, a XIV-es AFIT igazgatója. A befejező munkákat végzik a komlói AFIT-bázison. Beállítják a berendezéseket, festenek, takarítanak, a raktárt rendezgetik. Szekeres László helyettes üzemegységvezetővel egy javításra szánt autó útját kísérve jártuk végig az üzemet. Az ügyfél első útja a munkafelvevő helyiségbe vezet. Közepén kétoszlopos emelőberendezés, mely két ponton „megfogja” és felemeli a kocsit, így nincs szükség a balesetveszélyes aknára. Ebben a helyiségben gyorsszolgáltatást is végeznek. Áz itt átvett gépkocsikat a belső gépkocsimozgatók viszik át a diagnosztikai helyiségbe, mely a legkorszerűbb műszerekkel felszerelt. Az itt dolgozó diagnosztikus műszerekkel vizsgálja a jármű biztonsági berendezéseit. Az ELKON—5—200-as Látszólag egyszerű, de ugyancsak drága gép összeszerelését kezdték meg a Tejipari Kutató Intézet pécsi részlegében. Az NSZK-beli AHLBORN- cég nemrégiben szállította le a folytonos vajgyártás technológiáinak kidolgozására szolgáló, 700 ezer forint értékű berendezést. Korábban egy habverőből átalakított kis masinán ugyan alapos ismeretekhez jutottak, hiszen napi 30—40 köpülést is lehetett rajta végezni, üzemszerű gyártáshoz megfelelő paramétereket azonban nem lehetett megállapítani, hiszen egyszerre 1 deciliter tejfölből 4—5 dekagramm vajat állítottak rajta csak elő. Áz új gép tulajdonképpen már félüzemi nagyságrendű teljesítményre képes: óránként 20 kilogramm a kapa. citása. Hazánkban a kutatók célul tűzték ki a vaj fogyasztásának növelését. Sajnos Magyarországon még a 2 kilogrammot sem éri el az 1 főre eső évi vajfogyasztás, Finnországban például 13,7 kilogramm, de Eurótípusú motorteszt képernyőjén a motor legkisebb hibája is megjelenik, s néhány perc alatt felderít minden apró részletet A hibák felderítése után a szerelőcsarnok első részébe, az alvázkezelő műhelybe megy a kocsi. Korszerű alvázmosó berendezéseket alkalmaznak: tisztítás, rozsdátlanitás után védőréteggel vonják be az alvázat. Emellett külső-belső tisztítást végeznek. A hatalmas csarnokban kerül sor a gépkocsi revízióra. Egyik helyen zsíroznak és olajat cserélnek, másutt kiegyensúlyozzák a kerekeket, gumiköpenyt szerelnek fel, a következő pádon az első futómű geometriai beállítását végzik, majd a gépkocsi fő darabjait javítják. A fényezőműhely legérdekesebb része a fényezőfülke, melyben teljesen por- és páramentes a levegő. Hatalmas turbinákkal meghajtott ventillátorok szívják el a festékport, a tiszta levegő pedig szivacsszűrőkön keresztül áramlik be. Az itt dolgozó fényezőknek nem kell védőálarc, egészséges körülmények között végezhetik ezt a munkát. Végül az újjávarázsolt gépkocsit az infraszórító géppel „járják végig". A korszerűen felszerelt AFIT- szervizben Trabant, Wartburg, Skoda, Lada, Polski, Moszkvics és Nisa, Zsuk, valamint Multicar 22-es kistehergépkocsikat javítanak. Az ünnepélyes átadás augusztus 18-án délelőtt lesz, s augusztus 21-től már itt javíttathatják személygépkocsijaikat a komlóiak. pa legtöbb országában is jóval magasabb, mint hazánkban. A szakemberek elsősorban a minőség nagymérvű javításától várják a hazai fogyasztás növekedését. (Természetesen a csomagolás is nagymértékben befolyásolja.) Éppen a minőség javítását szolgálják a pécsi kutatók kísérletei: az új géppel elsősorban most majd azokat a paramétereket kívánják az üzemszerű termeléshez megadni, amelyek a vaj állományát iavítják. Vagyis télen jobban kenhető legyen — nyáron pedig kevésbé elfolyó vajat tudjanak előállítani. A kísérletek másik ugyancsak fontos célja, hogy a vaj íze a mostaninál sokkal aro- másabb legyen. Az új gép nagyon meaayorsítja majd az új technológiák bevezetését. A Tejipari Kutató Intézet pécsi részlegében folyó kutatómunkához nem a most érkezett folytonos vajgyártó az egyetlen új gép: az elmúlt egy esztendő alatt csaknem 3.5 millió forint értékű berendezést kaptak. L. i. Idegennek, Pécset egyáltalán nem vagy csak kevéssé ismerő autósnak csaptunk fel tegnapi közlekedési őrjáratunk során, elsősorban azért, hogy a városba toppanó, nem idevalósi sofőr szemével nézzük a közúti forgalmat. Az első, s egyben a legfontosabb kérdés tisztázásával kezdtük a barangolást. Arra voltunk kíváncsiak: hogyan és nem utolsósorban mennyi idő alatt lehet elérni a centrumot? Mintha a Balaton — mostanában meglehetősen hűs — vizét megunó, és Pécset felkeresni óhajtó autós turisták lennénk, mi is a Tolbuhin út végéről gurultunk lefelé, a város szíve irányába. Aránylag simán, jó tempóban, az útbaigazító táblákra hagyatkozva, eltévedés nélkül jutottunk el a Rózsa Ferenc utca —Rákóczi út kereszteződéséhez. A forgalomra, a zsúfoltságra egyáltalán nem lehetett panasz, mert jó húsz perc alatt értünk el idáig, majd rövidesen a KonZum Áruház környékén találtuk magunkat, ahonnan a tábla szerint a legegyszerűbb megközelíteni a Széchenyi teret. Az jár a legjobban, aki nem errefelé keres parkolóhelyet, ugyanis azt nehezen talál. Kocsik várnak talpalatnyi helyre, az áruház előtti és a közelben levő két parkoló dugig tömve, autóbuszok jönnek-mennek, tolatás, várakozás, tülkölés — mindenki magyaráz, integet, többen szitkozódnak. így fest ma a Konzum Áruház környéke — ahogy az idegen látja. Ha nagy nehezen átvergődik az ember az említett rövid, ám viszontagságos szakaszon, jöhet a Széchenyi tér. Azaz jöhetne, csak előbb a Bem utcai forgalommal kell megbirkózni, ami viszont korántsem olyan egyszerű. Mindkét oldalon árut rakodó teherautók, mögöttük hosszúra nőtt járműkígyók, keresztül- kasul futkosó vagy cammogó, a járdáról körültekintés nélkül lelépdelő gyalogosok. Végre. Felértünk "a Széchenyi térre. Irány: parkolóhelyet találni. Most sikerült, igaz: akad még itt-ott, négy forintért egy órára. De nem mindenki szeret fizetni kocsija őrzéséért. Ez lehet az oka, Jiogy a Hunyadi úton felfelé, egészen az Aradi vértanúk útja torkolatáig egymásba érnek a gépkocsik. A megengedett parkolókban éppúgy, mint a tilosban. Hazai rendszámú trabantok, Wartburgok és mások, külföldi felségjelű gépjárművek, még lakókocsistul is. Mindenki ott parkíroz, ahol tud. Hogy a tilosban is? — ki törődik vele, fő az, hogy helyet talált. Nekünk, mindennap Pécsett közlekedőknek megszokott látvány lett az utóbbi időben a temérdek útlezárás, építés, felbontás. Ha meg nem is barátkoztunk az elterelések gondolatával, mindenesetre ezekhez alkalmazkodva bu- szozunk, motorozunk, autózunk. Áz idegen viszont nemegyszer megkövültén áll a látvány előtt, amikor is egy utcába behajt, s csak annak közepén derül ki, hogy lezárták a végét. És akkor elkezd tolatni, megfordulni, másik utcát keresni — egyszóval percek alatt elkeveredik a városban. Forog az idegen. Idegenként forogtunk mi is tegnap, szokásos heti őrjáratunkat végezve. Szerencsére különösebb bonyodalom — eltévedés, a város körbejárása nélkül. Igaz, csak a nem idevalósit — játszottuk. Volt olyan pillanat, amikor sajnáltuk az igazi idegeneket. Pécsett ugyanis nem könnyű közlekedni a tősgyökeres helybelieknek sem. Hát még a vadidegeneknek. H. L. Gáldonyi M. Vajgyártás Aromásabb, jobb minőségű termék a kísérlet célja Tanul a Paksi Atomerömii „törzsgárdája” Számítógép szimulálja az üzemzavart Nemzetközi tapasztalatokra épített, tudományosan kidolgozott program szerint tanul a Pakson épülő első magyar atomerőmű üzemeltető „törzsgárdája", az 1976-ban alakult „Paksi Atomerőmű Vállalat” dolgozói. Azért is alakult ennyivel előbb az új energiabázist működtető szervezet, hogy időben gondoskodjon az első két blokk üzemeltetőinek magas színvonalú kiképzéséről 1980-ig. Speciális ismeretek összesen három és félszá- zan vesznek részt a képzésben, mérnökök, üzemmérnökök, technikusok. Olyan szakemberek, akik közvetlenül irányítják majd a technológiai folyamatokat, az atomerőmű kezelői és karbantartói lesznek. Ahogy gyorsul az építkezés, fokozódik a tanulás üteme. Ismeretes, a paksi atomerőmű magyar—szovjet államközi egyezmény alapján, szovjet tervek és technológia alkalmazásával valósul meg. Ezért a szakemberképzésben is nagy részt vállal a szovjet fél. A többlépcsős képzés gerincét a Novo-voronyezsi Atomerőmű oktató és gyakorló központjával kötött szerződés képezi. Az ott üzemelő atomerőmű olyan reaktorokkal működik, mint amilyen a paksi lesz, tehát a berendezéseket, üzemeltetésüket alaposan megismerhetik. Az előkészítésbe természetesen hazai intézmények is bekapcsolódtak. A Központi Fizikai Kutató Intézet például fizikusok képzésével, a műszaki egyetem szakmérnöki tanfolyamok szervezésével, amelyek témái többek között a sugárvédelem, radiokémia. A képzés kezdetétől a speciális ismeretek elsajátításáról tanúskodó „bizonyítvány” megszerzéséig hosszú az út, s nemcsak képletesen. Menetrendszerűen többször váltják egymást az oktatás elméleti és gyakorlati szakaszai itthon és külföldön. Minden fázisnál számot kell adni a tanultakról és sikeres beszámoló, tesztvizsga ad csak belépőt a képzés folytatásához. Á tanfolyamok időtartama munkakörtől függően változó, pár héttől nyolc és fél hónapig terjed. A „törzsgárda” tagjai együttesen mintegy 100 000 órát tanulnak a Szovjetunióban, az itthoni oktatásra tervezett óraszám is meghaladja az ötvenezret. Nagyon érdekes például a novo-voronyezsi oktatóközpontban az üzemzavar elhárítási gyakorlat, amit szaknyelven szimulátor-gyakorlatnak neveznek. Ebben két nagy számítógép segít. Egyik az üzemelési folyamatot helyettesíti, a másik ennek az irányító központja. A gép „szimulálja" az üzemzavart, amit a tanuló szakembernek meg kell szüntetni. Műszer mutatja a beavatkozás következményét: helyes volt az intézkedés vagy nem. Itt tehát oktató és ellenőrző személyzet irányításával gyakorolhatók a legbonyolultabb műveletek, amire később munkahelyükön szükség lehet. Hasonló céllal tanulnak magyar atomerőművesek az NDK „atomiskolájában”, ezenkívül Csehszlovákiában és Bulgáriában. De még ez sem elég. Az üzemeltetők Pakson részt vesznek az atomerőmű technológiai szerelésében, a munkák minőségi ellenőrzésénél, q kész egységek próbájánál, az üzembe helyezésnél, mindenki ott, ahol végleges munkahelye lesz. így területének minden apró részletét, feladatot tökéletesen megismer. Az 1760 MW teljesítményig kiépülő paksi atomerőmű másfél ezer fős létszámából ezer körül lesz az üzemviteliek száma. A későbbi szakembertovábbképzést azonban itthon kell megalapozni. A tervek szerint a harmadik és a negyedik blokk üzemviteli gárdája többnyié csak szimulátor gyakorlatra megy külföldre. Messzebbre Is gondolnak Messzebbre is gondolnak a szakemberképzésben. A középfokú atomenergetikai képzés megalapozása céljából két szakközépiskola kapta feladatul atomerőműves tagozat szervezését. Budapesten már működik ilyen, Pécsett 1979- től indul. Tervezik, hogy műszaki főiskolát is megbíznak hasonló feladattal. A szekszárdi Szakmunkás- képző Iskola azzal segít, hogy hagyományos szakmákat tanuló fiataloknak nyújtanak atomerőműves képzést, illetve gyakorlatuk egy részét a paksi atomerőműben tölthetik „kerítésen” kívüli területen, azaz olyan zónában levő üzemekben, ahol 18 éven aluliak foglalkoztathatók. Az atomerőmű vállalat szakemberei az iskolai képzést tantervvel, jegyzetekkel, később megfelelő tapasztalatok birtokában készített tankönyvekkel segítik. Hné Baranyai népszokások jugoszláv festő képein Régi falusi életet; ma is élő népszokásokat örökít meg vásznain Milan Dvornics. Jugoszláviában fellelhető baranyai népszokásokat mutat be Mohácson a tegnap megnyílt tárlata. Milan Dvornics 19 alkotása látható a Kossuth Filmszínház emeleti termében. A művész egyszerű, természetes formavilággal vall képein a prelóról, azaz a fonóról, az aratásról, amikor még kaszával vágták a rendet, az esküvői szokásokról, a Mohácson is jól ismert s hagyományos busójárásról, a májusfa állításáról, a húsvét kedves népszokásáról, a locsolásról, a baranyai sokácság körében még ma is élő hagyományról, az esőhívogatásról. Valamennyi képben közös: az életszeretetről, a vidámságról, a néphagyományokhoz való ragaszkodásról vallanak. Első ízben mutatkozik be a 31 esztendős jugoszláviai festő Mohácson. Korábban két kollektív és egy önálló kiállításon mutatta be alkotásait. Nem hivatásos festő. A Zágrábi Bank pélmonostori fiókjában dolgozik. Pélmonostoron él, Mohács testvérvárosában. Az elmúlt évek során a magyar és a jugoszláv település között egyre mélyülő kapcsolat alakult ki. Milan Dvornics tegnap megnyílt kiállítása minden bizonnyal e kapcsolatok további erősítését szolgálja. A Baranyai népszokások Jugoszláviában című tárlat, amely a XVI. országos nemzetiségi fesztivói nyitóprogramja is, szeptember 4-ig tekinthető meg. H. T.
