Dunántúli Napló, 1978. július (35. évfolyam, 179-209. szám)
1978-07-03 / 181. szám
Hare a világbajnokságért Tizenkét arc A sakk-világbajnoki párosmérkőzés előtt Július 16-án Karpov és Korcsnoj között megkezdődik a sakk-világbajnoki döntő. Tizenkét világbajnoka volt eddig a sportágnak. Hogy kik voltak, arra kívánunk választ adni a sportág kedvelőinek. Már „ostort” bontottak A vb-re készülnek a fogathajtók Abonyi, az ördöngős lovas STEINITZ, WILHELM (1836— 1900) Prágában született, de Bécs- ben járt főiskolára. A matematika érdekelte. Az 1862. évi Ion. doni versenyen hívta fel magára a figyelmet. Páros mérkőzéseken nyert, többek között Black- burne ellen, majd 1866-ban legyőzte a német Anderssent, a kor legjobbját. Ettől kezdve akár világbajnoknak is nevezhetnénk, de a címet csak 1886- ban, Zukertort legyőzése után vette föl. Közel harmincévi világelsőség után 58 évesen páros mérkőzést vesztett a 26 éves Losker ellen. A világbajnoki cím elvesztése összetörte. Szegényen és lelkibetegen halt meg New Yorkban. LASKER, EMANUEL (1868— 1941) Berlinchenben, a mai lengyel Barkinekben született, 1902-ben matematikából és filozófiából doktorált. 1890-ben Angliába költözött, s ott sorra verte a híres angol nagyokat. Einstein beszélgetőpartnere volt. Közel harminc éven át, hét páros mérkőzésen védte meg világbajnoki címét. CAPABLANCA, JÓSÉ RAOUL (1888—1942) Csodagyerekként indult, négyévesen tanulta meg a lépéseket, s 12 évesen Kuba bajnoka. 1921-ben — szülőföldjén, Havannában — legyőzte Laskert (4:0, tíz döntetlen mellett) s így nemzeti hőssé vált. Ma is minden évben versenyt szentelnek emlékének. Két erős versenyt nyert Budapesten is (1928 és 1929). Világbajnoki címét 1972- ben vesztette el Aljechinnal szemben. Harminc év alatt mindössze 36 játszmát vesztett! Igaz, sok volt a döntetlenje. ALJECHIN, ALEXANDER (1892—1946) Moszkvában született. Korán megtanult sakkozni. Jogot tanult a pétervári egyetemen, s a záróvizsga mellett aratta élete első nagy nemzetközi sikerét: harmadik Lasker és Capablanca mögött. 1935-ben, még pályája csúcsán, krízis következett be, sokat dohányzott, ivott, mindez aláásta erejét, s Euwe ellen elvesztette címét. Nagy önfegyelemmel változtatott életmódján, újra világbajnok lett. EUWE, MAX (1901—) Amszterdamban született, négyévesen már sakkozott. Ma- róczi tanítványa volt. Erős versenyeken ér el magas helyezéseket, köztük néhányszor első. Játéka alapján jogosnak ítélték, hogy kihívja Aljechint. A mécsesét minimális arányban (9:8, 13 döntetlen) meg is nyerte, s 1935-től 1937-ig ő volt a világ legjobbja. 1971 óta a Nemzetközi Sakkszövetség elnöke. BOTVINNIK, MIHÁLY (1911—) Pétervárott született, 12 évesen kezdett el sakkozni. 1948- ban tette a koronát sikereire: megszerezte a világbajnoki címet. Szmiszlovval szemben alulmaradt 1957-ben, de a visszavágón (1958) ismét visszaszerezte elsőségét. Tál 1960-ban megfosztotta világbajnoki címétől, de a visszavágó segített rajta (13:8-ra győzött). Hasonlóképpen veszített 1963-ban is, ezúttal Petroszjannal szemben, de visszavágni többé nem kívánt. 1970-től végleg visszavonult. SZMISZLOV, VASZILIJ (1921—) „ Moszkvában született, hatévesen tanult meg sakkozni apjától. Az ifjú Szmiszlov operaénekesnek készült. Húszévesen szovjet nagymester, Botvinniktől 1957-ben szerezte meg a világbajnoki címet. De egy év múlva a visszavágón Botvinnik nyert. A világversenyeken továbbra is kiválóan szerepel. TÁL, MIHALL 21 évesen már szovjet bajnok. 1960-ban legyőzte Botvinnikot 12,5:8,5-re. A visszavágót viszont elvesztette, ebben vesebetegsége is közrejátszott. Az operációt követően nem bírta végig a világbajnokjelöltek 1962. évi tornáját, vissza kellett lépnie. Azóta nem tud o legelső vonalba kerülni, bár egy-egy nagy eredménye alapján még ma is korunk legjobbjai közé számítjuk. . PETROSZJÁN, TYGRAN (1929—) 12 évesen ismerkedett meg a sakkjátékkal. 1962-ben nyerte meg a világbajnokjelöltek döntőjét, s mérkőzhet a világbajnoki címért. A 18 évvel idősebb Botvinnikot 1963-ban legyőzte. A címet 1969-ben át kellett engednie. Azóta is világbajnokjelölt. Többszörös szovjet bajnok. SZPASSZKIJ, BORISZ (1937—) Leningrádban született, csodagyereknek indult, már első osztályú játékos 11 éves korában. Kresz, Geller és Tál legyőzése után szembekerült a világbajnokkal. Petroszjón ekkor még győzni tud. 1969-ben azonban Gelleren, Laresen, Korcsnojon keresztül ismét kiverekszi magának a mérkőzés jogát, s elveszi tőle a címet 12,5:10,5-ös győzelemmel. A hatéves harc után elkényelmesedett, formájában visszaesett, s 1972-ben nem tud ellenállni Fischer rohamának. FISCHER, ROBERT (1943—) Chicagóban született. Hatéves, amikor megtanult sakkozni. Tizennégy, s az USA bajnoka! (összesen hétszer nyerte el ezt a címet, egyszer 100 százalékos teljesítménnyel!) Tizenöt évesen nagymester! 1962- ben fölényesen győzött Stockholmban a zónaközi döntőn. Azóta a világ legjobbjai közé számít. 1967-ben újból világbajnokjelölt lehetett volna, de visz- szalépett a versenyről. 1970—71- ben nem állt meg félúton! 6:0- ra verte Tajmanovot és Lar- sont (I), 6,5:2,5-re Petroszjant és ott állt a „trón" előtt. A világszenzációt keltő reykjavíki páros mérkőzés (1972) követelőzései és visszalépési szándéka miatt majdnem botrányba fulladt. De omilcor játszott, ellenállhatatlan volt, végül biztosan győzött 12,5:8,5-re. Világbajnokként nem teljesítette ígéretét, többé nem állt rajthoz. Sőt, 1975-ben vissza is lépett, nem védte meg világbajnokságát. KARPOV, ANATOLIJ (1951—) Hétéves korában tűnt fel sakk- és matematika tehetségével, tizenöt évesen már sakkmester, Botvinnik tanítványa. Már 1968-ban ifjúsági világbajnok. Ezután Leningrádba költözött, a közgazdasági egyetemre iratkozott be — meg is szerezte a diplomát, 1970-ben lett nagymester. A sikerek hamar jöttek: Moszkva (1971), Hastings (1971/ 72), San Antonió (1972), Budapest (1973), Leningrád (1973), Madrid (1973). Kiharcolta a világbajnokjelöltséget, Polugarjevszkij, Szpasszkij, majd Korcsnoj ellen győz páros mérkőzések szakaszában és kihívta Fischert. 1975- ben játék nélkül megkapta a világbajnoknak járó babért. A világranglistán 60 ponttal előzi meg Korcsnojt! Mérkőzésük mégsem mondható előre lefutottnak. Július 16-tól kezdve mindenesetre pályafutásának jegyzőkönyvébe „újabb fontos adatok kerülnek”. Nyicsevó lesántult! A hír futótűzként terjedt a szakmai berkekben. Döbbent arcok, elakadó lélegzetek fogadták. A lovaspálya körül huszontötezer ember az első fogathajtó Európa-bajnokság akadályversenyét várja és természetesen magyar győzelmet. Sőt! Abonyi Imre és fogatának győzelmét, hiszen ők állnak az élen, bennük minden remény. Fél óra múlva rajt. És Nyicsevó... Az orvosok mindent elkövettek. A szürke mén szintén. Abonyi már a bemelegítéskor olyan iramot diktált, hogy az ember haja az égnek állt: két keréken fordult, száguldott, vágta a port a kocsival. Vá- rady Jenő dr. esdeklő jajkiáltása talán el sem jutott a füléhezi Az akadálypályát is végig- száguldotta. Ahol más lépésben ment, ott ügetett, ahol más ügetésben ment, ott nála vágta volt a menet. A sa-. rokház megkerülésénél, ahol például Miller ezredes az angol királynő fogatával lépésben összedöntötte a kerítést, Abonyi vágtában fordult — koccanás nélkül — tovább, ördöngős ez az ember. Sándor Móricnak, az ördöglovasnak volt talán olyan híre a maga korában, mint a lovasvilágban ma a magyar hajtóknak van. Ezt a hírnevet természetesen nem egy ember vívta ki, hanem hajtők egész sora, nemzedékről nemzedékre. Kádár Pista bácsitól (ma a válogatott edzője) Muity Feriig, a válogatott legfiatalabb tagjáig. De a hírnév megvan, s' eddig megvannak mögötte az eredmények is, amellyel kivívták. Pedig mindig nehéz csatában kellett helytállniuk, s megküzdeniük olyan nyilvánvaló hátrányokkal, mint a kocsi és szerszám kevésbé díszes volta, vagy a ruhák avíttsága, az első időkben. Mert a fogathajtásban sok mindent csak pontoznak. A fogat kiállítását, a szerszámok díszességét, állapotát, a lovak küllemét, a kocsit, a fényezés állapotát, a baklegények, s a hajtó ruházatát, s az együttes egész megjelenését, összképét. És ezután jön még a díjhajtás. Amikor még azt is bírálják jószerivel, hogy a négy ló egyszerre mozdítja-e a fülét... Amikor aztán kiderült, hogy ennek ellenére is állják a mieink a sarat, mégpedig a maratonhajtás hallhatatlan nehézségeinek biztos leküzdésével, nos akkor elkezdték köny- nyíteni a maraton nehézségeit. Hogy az ellenfelek is végigjussanak rajta. Hét évvel ezelőtt Abonyi Imre győzelme nyitotta meg a sportágban az Európa-bajnok- ságok sorát. Fülöp Sándor volt aztán az első világbajnokunk, s legutóbb Bárdos György aratott Európa-bajnoki babért. Az évek sok munkával, nagy csatákkal teltek. A sportág versenyrendszere kialakult, az ellenfelek sokat tanultak tőlünk, és mi is nagyon sokat tőlük, azokban a részletekben, amelyekben bizony gyengék voltunk. A siker ma már csak kiélezett küzdelemben, hajszálnyi különbséggel vívható ki. Tehát augusztusban, a Kecskeméten megrendezésre kerülő világbajnokság sem lesz sétagalopp. Egy kis ízelítő a programból: Az események színhelye a kecskeméti KTE stadion lesz, augusztus 24-én, csütörtökön itt láthatjuk majd az ünnepélyes megnyitó lovas- és fogatbemutatót, másnap a bemutatókkal élénkített díjhajtást, majd vasárnap az akadályhajtást. Szombaton a maratonhajtást Helvécián, a fehértói erdőn, Városföldön át halad — a stadionból indulva, s oda érkezve. A felkészülés menetét ismerve az egész válogatottnak „ostort bontottak". Reméljük olyan sikerrel, mint Abonyi szokott. Dávid Sándor A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat azonnali belépéssel gépkocsirakodókat felvesz jelentkezés: Pécs, Szántó Kovács János u. l/a iü monitor ellöl Játékvezetők Palotai működése osztatlan elismerést keltett A játékvezetőkről szeretném elmondani személyes véleményemet az Argentínában tapasztaltakról, kicsit összehasonlítva a magyar játékvezetői felfogással, stílussal. Palotai működése osztatlan elismerést keltett, a dél-amerikai rangadó nagyon nehéz feladat elé állította. Látszott azonban rajta, hogy otthon máshoz szokott, és ezt Billy Wright, az egykori több mint százszoros válogatott, kitűnő angol labdarúgó így fogalmazta meg: „Palotai «okát beszél a pályán. Amiért nálunk a bajnokságban sárga lapot adnak, azért Palotai csak figyelmeztet. Leáll társalogni a játékosokkal és ennek nincs értelme. Bátrabban kellene a sárga lapokhoz nyúlnia. Kitűnő játékvezetőnek tartom, de sokkal erélyesebbnek kellene lennie!” Azt hiszem, Wrightnek igaza van. Az okot nálunk, otthon kell keresni. Vajon miért nem vezetik be Magyarországon is a sárga és piros lapokat, amikor a világon mindenütt beváltak? Jó és hasznos dolog, miért nem alkalmazzák ezt a magyar pályákon? Európa-baj- nokságokon, világbajnokságokon, különböző nemzeti bajnokságokon mindenütt ott lapulnak a kis kartonlapok a játékvezető zsebében, csak éppen Mögyarországon nem. Olyan dolgokért viszont, amiért otthon azonnal kiállítanak, itt legfeljebb szóbeli dorgálást kapnak g játékosok (pl. fütty utáni labdaelgurítás). Helyenként nem vagyunk szinkronban a nemzetközi játékvezetői felfogással. Azt hiszem, hogy a világbajnokság játékvezető tanulságai alapján nem lenne baj, ha otthon néhány előítéletet félretéve megközelítenénk a világszerte kialakult bírói gyakorlatot. A FIFA egyébként mindenben támogatja a játékvezetőket. Ezt a televízió nézői a képernyőn is. észrevehetik, mivel a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség megtiltotta, hogy vitás eseteket a televízióban megismételjenek, lelassítsanak. És még valami a játékvezetők itteni működéséről. Úgy tűnik, hogy a bírók — és ez a megállapítás nemcsak labdarúgásra vonatkozik, idesorolhatók a kézilabda és vízilabda is —, egyre meghatározóbb szerephez jutnak a különböző sportágakban. Mellékszereplőkből főszereplővé lettek, kis túlzással azt állíthatjuk, hogy élethalál urai a pályán. Valamikor úgy tartották, hogy az a jó bíró, akit nem lehet észrevenni. Nos, ez a megállapítás ma már elavult. Szőnyi János klni4«lck Kaposváron M egkezdték a felkészülést a Rákóczi labdarúgói • Buús Nyíregyházára ment • Nagy Lajos visszavonni, új játékos Borosa Béla A lengyelországi kupatorna után szabadságot kapott Kaposvári Rákóczi labdarúgói 26- án, hétfőn megkezdték a felkészülést az NB ll-re. Sokan várták kíváncsian az első találkozást, mert a szünet ideje alatt egymást érték a „hiteles forrásból" származó hírek, melyek szerint csaknem egy csapatra való játékos vesz búcsút a somogyi zöld-fehérektől. Az a hat labdarúgó, akikre a Rákóczi nem tart igényt, természetesen nem jelent meg az első gyakorláson. Hogy közülük ki hova távozik, még ma is homály fedi, mert tárgyalási engedélyt még nem kértek rájuk. De nemcsak ők hiányoznak. Nem volt ott Konrád és Kiss László sem. Ez a két játékos viszont maga döntött úgy, hogy eltávozik. Konrád Zalaegerszegre, Kiss pedig a Vasashoz tart. Hogy mikor játszhatnak új egyesületükben • ma még kérdéses, ugyanis a Rákóczi egyikük átigazolását sem záradékolta. Aztán, a héten robbant a bomba. Buús Györgyért megjelentek a nyíregyháziak, és a kapus nem sokáig habozott. Aláírta az átigazoló lapot. A csütörtöki edzésen már ő sem jelent meg. Egyetlen új játékossal találkoztunk az edzéseken. Burcsa Béla, Burcsa Győző testvér- öccse, a Kaposvári Vasas volt középpályása, a két klub megegyezése alapján, a jövőben a Rákócziban szerepel. Visszatér Szekszárdról az egykori Rákóczi labdarúgó Boross Gyula is, aki katonai szolgálata után távozott a Tolna megyei együtteshez. Ez a jelenlegi helyzet. Bár, mint dr. Balogh János szakosztályelnöktől megtudtuk, több labdarúgóval is tárgyal a klub, de míg azok eredménye bizonytalan, nem kívánják nyilvánosságra hozni. Az említetteken kívül Nagy Lajos, a kitűnő középpályás is bejelentette visszavonulását — erre az elhatározására hosszabb makacs sérülése késztette. Örömmel vette viszont mindenki, hogy a januárban porcoperáción átesett Ágfalvi és Marcsók együtt dolgozott a többiekkel. Ágfalvi, aki már ugyancsak a visszavonulás gondolatával foglalkozott, kijelentette, hogy úgy érzi, térde rendbe jött és szívesen vállalja továbbra is a játékot. Személyével a közvetlen védelem tovább erősödik. De mi lesz a középpályán és méginkább a csatársorban? Megannyi kérdőjel, melyekre remélhetőleg az átigazolások után megnyugtató választ kaphatunk. A Rákóczinál nemcsak a labdarúgók körében várható változás, hanem a vezetésben is. Mind az elnökséget, mind a labdarúgó szakosztályt meg kívánják erősíteni. De térjünk vissza a csapathoz. Befejezésül álljon itt a jelenleg rendelkezésre állók névsora: Málics, Horváth L. kapusok, Németh, Gulyás, Petrák, Ágfalvi, Zentai, Duschák, Csorba, Kanyar, Küher, Burcsa II. Rékási, Karasz, Czabula, Marcsók mezőnyjátékosok, akikhez a saját utánpótlásból csatlakozik még Murai, Horváth J. Pető és RózsavölgyiJutási Róbert / /
