Dunántúli Napló, 1978. július (35. évfolyam, 179-209. szám)

1978-07-15 / 193. szám

1978. július 15., szombat Dunántúli napló 3 Lezajlottak a főpróbák... ■észlel a Parasztkantáta című balettből Szabadtéri T áncszín Ma este: Balettest-premiev Szabadtéri Táncszin, este fél 9. A színpad még sötétben, de a fehér drapéria-falak mö­gött és a nézőtéren élénk a nyüzsgés. Utolsó instrukciók hangzanak a világítóknak, a műszakiaknak, közben a zene­kar és a pécsi Liszt Kórus el­foglalja helyét a két nagy együttes számára meglehető­sen szűk zenekari árokban. Középütt, a pulpitusnál Mihály András a karmester; a nézőtéren, ugyancsak középütt, mikrofon­nal a kezében Eck Imre és Tóth Sándor, a Balettest ko­reográfusai. Mialatt a lesötétített színpad hátterében behúzódik a balett­kar, Eck Imre elrebegi utolsó könyörgéseit a népes kórusnak: „Kérek szépen mindenkit — láthatták a próbát — most már senki ne forduljon hát­ra a színpad felél..." Hát bizony ez megszívlelendő. Fő­próbán is .. . A Balettesten egy reneszánsz, egy barokk és egy XX. szá­zadi modern oratórium zenéjé­re írt balettet láthatunk. Az előadás nem követi ezt a kro­nológiát, sorrendje: Paraszt­kantáta, Tankréd és Klorinda párviadala, Carmina Burana. A Tankréd és Klorinda pár­viadalának rövid története leg­alább annyira ismert, mint a Romeo és Júliáé. Szövegét Tasso eposzának egyik éneké-- bői merítette Monteverdi, a XVII. század elején. Eszerint Tankréd, a keresztesháborúk vitéze beleszeret a hős sza- racén lányba, Klorindába, aki férfiöltözetben maga is harcol. Nem ismerik fel egymást, újra és újra párviadalra kelnek. A lány végül is halálos sebet kap, de mire a végzetes tévedés ki­derül, már utolsó perceit éli... A művet eredetileg — szerzői utasítás szerint — díszlet nél­küli színpadon, valószínűleg szcenikus oratóriumként adták elő. Hogyan építkezik a mű balettfeldolgozása; van-e va­lamilyen dramaturgiai sajátos­sága? — érdeklődtünk a ko­reográfustól, Tóth Sándortól. — A balett szerkezetileg az eredeti művel párhuzamos. Ka­marazenekarral és három éne­kessel felcsendülő oratórikus művet viszünk tágas, npgy sza­badtéri színpadra. A táncos számára öröm, boldogság ez a hatalmas tér, ami meghatá­rozza a dramaturgiai munkát és a koreográfiát is. Ugyanis két emberrel is tele lehet a színpad, ha a balett mozgás­anyaga betölti. Nálunk a Monteverdi-mű két síkban je­lentkezik. Előírás szerint: üres, díszlet nélküli színpadon, jel­mezbe — páncélba — öltözött táncosok jelenítik meg Tankré- dot és Klorindát, gesztusokkal jelezve az alaptörténetet. (Tol­nai Gágor és Tiborcz Zsuzsa). A két szólista — Keveházi Gá­bor és Bán Dóra — Tankréd és Klorinda trikóba öltözött lel­keit; vágyaikat, belső emóciói­kat személyesítik meg, számos esetben a görög kórusokhoz hasonlóan kommentálva is a történetet. Ez a kétfajta moz­gás és cselekménysík kapcso­lódik egybe a darab végén — a halálban. A balett sajátos­sága, hogy ellentétben az eredeti művel — ahol a sze­relmesek csak az utolsó pilla­natban ismerik fel egymást —, itt a vágyaik (tehát a balett) síkján az első perctől kiderül, hogy szeretik egymást: ez a balett alaphelyzete, Eck Imre Bach Parasztkantá­ta, és Orff Carmina Burana c. oratórikus műveinek koreográ­fusa. Tőle is érdeklődtünk: — Derűt, optimizmust sugár­zó táncjátékot láthattunk a próbán a Bach-kantáta balett feldolgozásában. Ez volt-e alapvető szándéka a koreográ­fusnak? — Igen. A Parasztkantáta Bach egyik híres világi kantátája. Zenéje egy felfokozottan vi­dám falusi képet mutat. Ezt akartuk: a zenét akartuk ezzel a darabbal kifejezni. Egy na­gyon örömteli, nagyon vidám falusi életképet és ezt talán sikerült is megvalósítani. — Különösképp megragadó a három fiatal szerelmes évő- dése és Bach parasztjainak — zeneileg is jelzett — kedves, kicsit suta, esetlen' mozgása, amit különleges „lábbelijük” is hangsúlyoz .. . — Vannak nekünk erről ké­pi emlékeink, festői emlékeink, hiszen Brueghelnek egész sor képe született ebben a téma­körben. Nem arról van szó, hogy Brueghel-t utánozzuk, de mindenesetre a szerkesztés, a koreográfikus szerkesztési mód rendkívül egyszerű, vilá­gos, egyértelmű a vidámság, az életöröm kifejezésére. — A képzőművészeti emlék­kép tehát itt intuitív módon hatott a koreográfusra ... — Mindenképpen, hiszen végtére nem Brueghel-képet fogunk látni a színpadon, ha­nem egy balettet, ahol a szín­padon táncosokat látunk trikó­ban, és ahol mozgásanyaguk­ban különösen a pas-de-deux-k eléggé raffináltak, épp azért, hogy ezt a vidámságot, és ezeket a helyzetszituációkat megteremtsük. — A Carmina Burana ko­reográfiája hogyan követi az eredeti mű építkezését? — Pontosan, azaz „egy az egyben" ... A balett pontosan követi a mű zenei szerkezetét. Ami ott háromszor hangzik el, az a balettban is — természe­tesen a maga törvényszerűsé­gei szerint — ismétlődik. A Parasztkantáta szólistái: a pás de trois-ban Kovács Zsuzsa — Hetényi János — Horváth Irén. Pás de deux-ben Handel Edit — Sipeki Levente; Uhrik Dóra — Hajzer Gábor. Parókás: Majoros István. A Carmina Burana-ban: Sólymos Gábor, Zarnóczai Gi­zella, Kuli Ferenc, Tamás Gyöngyi, Körmendi László, Ba- ráth Ildikó, valamint Bretus Mária. Énekes szólisták: Pászti Jú­lia, Marczis Demeter, Gulyás Dénes és Kovács Zoltán. Vezé­nyel : Mihály András Rossuth- díjas művész, a Magyar Ál­lami Operaház igazgatója. Karigazgató: Antal György. Wallinger Endre Abba, hogy kinek miért tet­szik az ABBA, nem látok bele. Abba sem, hogy mi az ABBA trükkje. Trükk-e az, aminek kö­szönhetően világszenzációnak tekinthető, amit csinálnak, amit és ahogyan énekelnek. Mert, hogy világszerte rajonganok értük, azt a Beatles óta legna­gyobb könnyűzenei szenzáció­nak számító ABBA lemezeinek vásárlási adatain túl egy sereg tényező bizonyítja. Ha ez pusz­tán trükknek volna köszönhető, már rég megfejtették, kisajátí­tották, magukba itatták volna sokan. Hogy megnyerőek, sike­resek, felszabadult, könnyed hangulatot teremtőek legyenek. Mindez utoljára ilyen mére­tekben, vagy talán még ennél is nagyobb átütő erővel a Beatlesnek sikerült. Az ő fa­nyar lírájukat magába olvasztó és az azóta termett beat- és popzenei termés legjavát stílu­sában messzemenően hasznosí­tó ABBA művészi erények tekin­tetében talán nem jut el odáig, mint a nagy előd, hatása, vonz­erejének kibontakozása azon­ban sokkal egyenletesebb. Mindebben — akárcsak a Beatles esetében — nagy sze­repe van a külsőségeknek. A Beatles bubifrizurája hosszú ideig sokak szemében eltakar­ta az általa szolgáltatott zene erényeit, megosztotta a közön­séget, az ABBA felállása kül­sőségek dolgában is telitalálat. Aki higgadtan próbálja ujjait vagy lábfejét mozgatni a zene ritmusára és a nagy hangere­jű ritmusok melankolikusan A Magyar Televízió pécsi körzeti stúdiójának egyik leg­jelentősebb vállalkozása volt a tavaly készített „Pince- labirintus” c. film, amelyben Vitézy László rendező arra ke­reste a választ: úgy halad­nak-e a pécsi pincemunkák, hogy elmondhassuk, jól sáfár­kodunk-e a népgazdaságtól kapott milliókkal, A film nem adott egyértel­mű és megnyugtató választ, s tetejébe egyes nyilatkozatok komoly vihart is kavartak. Leg­több helyen a „mundér becsü­lete" jegyében. Aztán kimon­dottan és kimondatlanul az is felmerült: illetékes-e a film ilyen ügyben úgy feltárni a problémákat, ahogyan a Pin­celabirintus is tette. Valóban illetékes-e? A tegnap bemutatott film ezt firtatta. Központjában az a koordinációs tárgyalás állt, amelyen igen keményen csap­csörgedező melódiák váltako­zása mögött a tömegjelenség, a tömeghatás magyarázatát kísérli meg kíváncsian kibogoz­ni, azt is kénytelen figyelni, hogy mit énekel oz ABBA. Pél­dául ilyesmit: „Ősz o hajunk Fernando . . ." „Boldog napok hova tűntetek...?” És így to­vább. A mostani percek embe­rének érzésvilágából párolt dallamok, nosztalgiák, rezignó- ciók tűnnek fel, a jelen van itt valamiképpen lor- konragadva és csábos öltö­zékbe bújtatva, a jelen intimi­tásai vannak felhangosítva olyan trükkös tudással, ami — mint ahogy Weöres Sándor mondta egyszer — a költők szá­mára is tanulnivaló, de sajnos aligha elérhető. A költők ugyanis valamiképpen mégis­csak másként áhítják megra­gadni, időtlenné tenni a jelent. Szeretnék elkerülni azt, amit még az ABBA sem tud: a her- vadást, a legszebb virágok mai pompázásában is benne rejlő holnapi sziromhullást, ami élő teremtménynek nem sikerülhet Szeretnék elkerülni a borzasztó dolgot, ami az ABBA-val mint­ha máris megesett volna: mai dalai a tegnapból szálltak fe­lénk ... Végül is milyen volt a film? Megfelelő. Bemutatta ezt a ki­tűnő együttest (hogy miért pont Ausztráliában, rejtelem), bemutatott egy nagylemeznyi éneket. És megmutatta, hogy az ABBA felsorolt erényein túl még azt is tudja, mikor hagy­jon egy filmet abba. tak össze a nézetek. Akkor az adta az „aláfestést”, hogy az egyik kivitelező egy-két napra volt csak ellátva munkával. Sajnálatosan jellemző helyzet: erőteljesen fejlesztendő a kivite­lezői kapacitás, jóval gyengébb tervezői háttérrel, ami együtt természetesen a lassúbb üte­mű munkát jelenti. Azóta ja­vult a helyzet. A legutóbbi, május végén tartott tárcaközi bizottság ülésén már optimá­lisabb hangot ütöttek meg a résztvevők. Vajon a filmnek köszönhe- tően-e? A kérdés nyitott. A tegnap látott filmben az egyik kivitelező cég embere úgy mondta: segített a film. A városi tanács pinceügyekkel foglalkozó előadója szerint nem volt szakszerű a film, sok melléfogás volt benne, nem sok újat mondott... Tessék, lehet így is, úgy is értelmezni ugyanazt. Pince­labirintus Véleménykülönbségek a képernyőn Az ember, a bábu és a játék „A művészet r • f ■■ I f I ■ ■■ újra fölfedezi ormon gyermekeit..." Interjú a kolozsvári bábszínház rendezőjével Romániában 19 önálló, hiva­tásos bábszínház működik. A marosvásárhelyi, a nagyváradi és a kolozsvári magyar, a nagy­szebeni német tagozattal is. A Kolozsvári Állami Bábszínház (Teatrul de Papusi, Cluj-Napo- co) régi ismerősünk, két éve a pécsi nemzetközi felnőttbáb­fesztiválon sikeresen mutatkoz­tok be egy magyar és egy ro­mán darabbal. A bábszínház magyar szekciójának négy mű­vésze pécsi meghívásra napok óta ismét itt tartózkodik. Meg­kezdték a próbákat, vasárnaptól a Pécsi Nyári Színház „Báb II.” műsorát az ő előadásukban lát­hatjuk. Közelebbi ismerkedésre Kovács Ildikót, a Kolozsvári Ál­lami Bábszínház rendezőjét kértük meg. Kovács Ildikó diák­korában Budapesten Dienes Valériánál tanult mozgásművé­szetet, érdekelte a koreográfia, a képzőművészet is, egyszóval mindent, amit az embernek meg kell tanulnia a bábozáshoz. Mindenekelőtt arról kérdeztük, hogyan alakult ki a román és magyar tagozattal működő ko­lozsvári bábszínház. — 1948-ban egy szakszervezeti bábcsoporthoz csatlakoztam, ez volt a magja a jelenleginek, amely 1950-ben lett önálló he­lyiségben működő állami báb­színház. Egy-két évig csak gye­rekeknek játszottunk, azután Moliere Botcsinálta doktor-óval megkezdtük a felnőtteknek szó­ló műsorokat is. Ezt követték: Karinthy Bűvös széke és házi- szerzőnk, Bajor Andor humoros jelenetei. Naponta mind a ro­mán, mind a magyar szekció­ban játszunk gyerekeknek is, felnőtteknek is, vasárnap két­szer. — Külföldön hol jártak eddig? — Csehszlovákiában Móricz állatmeséivel és egy román da­rabbal többször is; továbbá Zágrábban az eszperantó fesz­tiválon; Shakespeare Szentiván- éji álom-jónak adaptációjával Bohumban (NSZK), Bonnban és fisztiválon gyermekműsorral is; nemrégen Lengyelországban, ugyancsak fesztiválon és itt Pé­csett. Van egy pantomimcsopor­tunk a „Mim—7”, amelynek van egy 17-25 éves fiatalokból álló utánpótlás csoportja, ők ama­tőrök, de a mi művészeti irányí­tásunkkal működnek. A „Mim— 7” járt Zalaegerszegen és Amsz­terdamban; a fiatalok most ké­szülnek Wroclawba. Egyébként velük egy amatőrök és hivatá­sosok közös produkciójára ké­szülünk, Kolozsváron. — Pécsi műsorukból úgy tűnik érdekes, egyéni játékstílus ala­kult ki a kolozsvári bábszínház­ban. Játszanak pantomimot, ha­gyományos bábjátékot, Kovács Ildikó pedig rendezéseiben gyakran ötvözi a kettőt. így ki­fejezetten modern hangvételű előadások születnek a két leg­ősibb szinház eszközeivel. ■. — Igen, hisz minden művé­szetben önnön gyökereit újra fölfedezi az ember. A zenében is, a képzőművészetben is, de így van ez a színháznál is, ahol csak írott emlékek maradtak fenn, ahol csak következtetünk a korabeli színjátszásra. Mindez része a színházművészet meg­újulási folyamatának ... — A pécsi közönség még nem ismeri, talán soroljuk el, mit lát­hatunk a kolozsváriak előadá­sában? — Műsorunk Homo ludens összefoglaló címmel etűdökből és két önálló bábdarabból áll. Egyetlen gondolat: az ember, a bábú és a játék összefüggé­seiben. Játszani szeretnénk — a közönséggel együtt, miközben sok minden eszünkbe is juthat a világról, az életről, az emberi kapcsolatokról ... Az első etűd: Pantomim. Az ember mozdul, legyőzi a levegő ellenállását, megemeli a lábát és lép ... A következő: Kézpantomim. Az ember fölfedezi a kezét a mun­kára, a játékra. Játszik a kéz, a szellem . .. García Lorca ere­deti bábdarabjával folytatódik a műsorunk, a címe: Don Cris­tobal. Itt megjelenik a bábu: felöltöztetett fadarab és az em­beri kéz. Csokonai Vitéz Karnyó- né-részletében az ember mint önmaga bábuja jelenik meg. A műsor záró darabja a Kockás kabát technikailag báb-panto­mim. Ez utóbbi a Bóbitával kö­zös vállalkozásunk. Itt, Pécsett lesz az eredeti bemutatója. — Romániában hogyan fogad­ja a közönség ezeket a modern, új hangvételű játékstílusokat? — Jó érzékkel, magyarán szólva: bejön ró a közönség. Nemegyszer kicsinek bizonyul a terem. A Karnyóné pl. túl van az 50. előadáson, diákgyerekek négyszer-ötször is megnézik. Intellektuális rétegek az elő­adások áttételeit is érzékelik, de a legnagyobb sikereket falun arattuk, ahol spontán visszafe­leltek a szereplő báboknak . .. Ez a fajta közönséggel való együttjátszás az, amit a legna­gyobbak — Grotowsky, Brook — hallatlanul raffinált színpadi eszközökkel igyekszenek megte­remteni. Nálunk ennek a titka: a játék, a gyermeki tiszta játék­kedv, ami nélkül nincs se báb­játék, se pantomim. — Köszönjük a beszélgetést, sok sikert kívánunk! W. E. Megszűnik a mániái iskola Az utóbbi években fokozato­san elnéptelenedett o mánfai általános iskola. A szülők in­kább Komlóra íratták be gye­rekeiket első osztályba, hiszen az iskolabusz rendszeresen járt a városba és vissza, s az ösz- szevont négy osztály nem ke­csegtetett túl sok jóval. Ráadá­sul napközi sem várta tanítás után a kisdiákokat, és a dol­gozó szülők nem tudták hol el­helyezni délutánig a gyereke­ket. Mindezek következtében míg két évvel ezelőtt 37, tavaly már csak 13, és idén mindössze 9 tanulót írattak be az alsótago­zatos iskolába. A létszámcsök­kenés mellett a városi tanács támaszkodott a legújabb ta­nácstörvényre, és a távlati terv­re, miszerint a szétaprózott, el­avult kisiskolákat fokozatosan meg kell szüntetni, elősegítve, hogy a gyerekek a korszerű oktatást-nevelést adó iskolák­ba kerüljenek. A Komlói városi Tanács leg­utóbbi ülésén elrendelte 1978. július 31-vel a mánfai általános iskola megszüntetését.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom