Dunántúli Napló, 1978. július (35. évfolyam, 179-209. szám)
1978-07-09 / 187. szám
DN HÉTVÉGE 7. IRODALOM - MŰVÉSZET 1978. JÚLIUS 9. Fesztiválok után nyári színház előtt Gondolatok Pécs-Baranya nagyrendezvényeiről P écs „zenei város”; a modern balett, a kórusmuzsika fellegvára és még jó néhány más, hovatovább állandó jelző fokozatosan hozzátapadt ehhez a városhoz. Nem mi találtuk ki őket. Bizonyos művészeti ágakban talán indokolt is az elismerés. Ez ösztökél kimondani végre egy kérdést, amiről nemigen szólunk. Azt, hogy ha Pécs-Baranyát valóban elismerő országos figyelem övezi pl. az előadóművészet némelyik területén, akkor vajon mi okozza, hogy fontos művészeti értékek, produkciók szűk körben, jószerével a négy fal között maradnak? 1. Galambosi László 50 éves Hát ez a nap is elérkezik egyszer! Betoppan, mint a többi — kitessékelhetetlenül. Úgy jó tizenöt éve ismerem közelebbről Galambosi Lászlót, látom magam előtt pályája kezdetét, kibontakozását, érzékelem, érzem benne az érett költőt. Egy valami azonban idegen elem ebben a harmonikus képben, nem tudom hova tenni az ötvenéves férfi alakját. Pedig így van. Galambosi 1928. július 2-án született, a baranyai Berkesden. Édesapja ott tanítóskodott. Később Ma- gyarhertelendre kerültek, majd 12 év után Cserkútra. A gimnáziumot és a tanítóképzőt Pécsett végezte el. 1948-ban a Pécsi Gyógypedagógiai Intézet (most Kisegítő és Foglalkoztató Iskola) tanára lett. 25 évig tanított egyhelyben. 1973 decembere óta kizárólag irodalommal foglalkozik. — E sűrített, jelzésszerű adatok között elveszni látszik a vers. Mikor találkozott először vele? — Még elemi iskolás koromban. Arany János: Mátyás anyja és Petőfi: Füstbe ment terve voltak az első versek, amelyekkel szembekerültem. Hét-nyolc éves lehettem akkor. Nem nagyon fogtak meg ezek az írások. Az érdeklődésem inkább a sport felé nyiladozott. A diszkoszt, a súlygolyót sokkal vonzóbbnak találtam, mint’ a verseket. A középiskolában olvastam ugyan lírai műveket, de csak a kötelezőket — így például Ady „istenes költészetének", hazafias lírájának egyes darabjait. A regényeket viszont szinte válogatás nélkül szívtam magamba. Arany Toldija és Petőfi János vitéze is kedvenc olvasmányaim lettek. Harmadikos tanítóképzős koromban — mint a szerelem hatására csaknem minden fiatal — szerelmi és tájverseket olvastam. Egyszer aztán rajtakaptam magamat, hogy verseken töröm a fejem. Spontán tevékenység volt ez, eszembe sem jutott, hogy költő legyek. Az első verseim csokrát egy sajtópályázat dicséretben részesítette, ettől úgymond: vérszemet kaptam, és elkezdtem tudatosan foglalkozni a költészettel. 19 éves voltam ... A Legelső nyomtatott versem a Dunántúli Naplóban jelent meg, a Széchenyi téri Hunyadiszobor leleplezésének a napján — Hunyadi címmel. — Tehát ettől kezdve publikál folyamatosan. — Igen. A Dunántúli Napló ezután rendszeresen közölte írásaimat. 1958-ban pedig az akkor megalakult Jelenkor munkatársa lettem. így — ha szabad azt mondanom — tudatos irodalmi tevékenységem egyidős az idén 20 éves Jelenkorral. Az első komolyabb publikációm viszont csak 1964-ben született meg —■ Lengő fényhi- dak címmel. Ennek a kötetnek az egyharmad része jutott nekem. Eddig ezzel a hármaskönyvvel együtt nyolc könyvemet adták ki. Pillanatnyilag négy szerződés van a zsebemben. A négy kötetből három már elkészült. 1979 első felében várható a Röptető című gyermekverskötet megjelenése, 1980 elejére pedig a Teremtmények találkozása című verseskötet. Válogatott verseim gyűjteménye Naptollú vándor címmel szintén 1980-ban lát napvilágot a Szépirodalmi Kiadónál. 1980-ra tervezte a Móra Kiadó annak az ifjúsági kalandregénynek a megjelentetését, amelyen most dolgozom. A regényben a Jakab-hegyi Zson- gor-kő legendáját elevenítem meg. — Milyen alapvető hatások formálták költészetét az eddigiek során? — Vörösmarty Zalán futása tette rám az első meghatározó „bélyeget". Aztán Arany balladái. Később pedig Ady, József Attila, Babits, majd Weöres Sándor... — Ars poeticája? — Számomra a költészet maga az élet. Éppúgy süt benne a nap, egén éppúgy futnak a felhők, pislognak a csillagok, mint a valóságban. A hangya és a galaxis éppúgy megfér benne, mint a múlt, jelen és a jövő. Emellett a költészet minden pontján kötődik, kapcsolódik a művészetek nagy családjához, mint annak egyik tagja. így különösen érdekel a festészet, szobrászat, zene. Persze nemcsak az úgynevezett „nehéz zene”, hanem az olyan is, amilyent például az Abbaegyüttes művel. Nem röstellem kimondani: a sport legalább annyira fontos számomra, mint a költészet. A sportot az emberi megmérettetés egyik legszebb, legtisztább formájának érzem. Magam is nyolc évig aktív sportoló voltam, NB l-es és NB Il-es fokon. — Lírájában fontos helyet kapott a szerelem. Mi a véleménye a szerelemről, úgy általában? ■— A mostani fiatalok — ahogy én látom — nyíltabbak, közvetlenebbek egymással és a világgal szemben. Ez jó, de egyben azt hiszem, együtt jár a szerelem kultuszának lerombolásával, ami mint jelenség azért káros, mert az ember nemcsak biológiai lény, hanem kulturális lény is, azaz a számára különösen becses emberi értékeket nem tekinti vásári portékának. Nem tetszik nekem az, hogy a szerelem manapság az utcára kerül, és sokak szemében vásári holmivá válik ... — Távlati tervei? — Szeretnék minél jobb verseket írni. Egészen pontosan: a zenei fesztiválokra, kórustalálkozókra gondolok. Van belőlük három is Pécsett és a megyében. Az idei év úgy hozta, hogy egymás után következtek, rendre megerősítve bennünket: jóval több értékünk van, mint amennyit ismer belőlük akár az ország, de főleg Európa vagy akár a világ. Mert ide akarok kilyukadni. Pécsett és Baranyában — ahogy én látom — jelenleg négy olyan találkozót számolhatunk össze, amelyik méltán igényt tarthat európai-közép- európai érdeklődésre is. Közülük egy vált sorszámmal is jegyzett rangos és ismert fesztivállá: a pécsi nemzetközi felnőtt bábfesztivál háromévenkénti bemutatósorozata. A kamarakórusok országos fesztiválja Pécsett, a komlói nemzetközi gyermekkórus találkozó, valamint a siklósi fúvószenekari találkozó és várfesztivál — jóllehet vendégként külföldi együttesek is mindegyiknél jelen vannak; jóllehet föltételei is nagyjából adottak —, jobb sorsra érdemes művészi és szakmai értékeikkel egy bűvös körön belül maradnak. Nem jutnak se té, se tova. Áprilistól júniusig a szokásos módon nagy sikerrel lezajlott mindhárom találkozó, az együttesek hazautaztak, mi pedig a jó sikerek fölötti örömünkben némi ürömcseppekkel most azon töprengünk: vajon miért nem válhat ismert nemzetközi fesztiválvárossá Komló, Siklós vagy a kamarakórusoknak: Pécs? Maradjunk az utóbbinál. Ez év áprilisában 18 hazai és három külföldi együttes vett részt a magyar kórusművészet elitjének találkozóján: a Vili. pécsi kamarakórus fesztiválon. Rangos művészi élményeiről, nívójáról annak idején beszámoltunk. A rendezvényt már négy évvel ezelőtt a magyar zenei élet neves szakemberei úgy minősítették, hogy java részében bármelyik világverseny élmezőnyét is reprezentálhatná; egészében véve a kórusfesztivál már nemcsak •európai színvonalat képvisel. Ugyanez a mostanira vagy a két évvel ezelőttire is áll. Csak ez már egy kicsit „természetes”. .. Annál inkább lehangoló e kivételes művészi értékek elzártsága. „Világ- színvonalat produkál egy pécsi | országos kamarakórushangverseny sorozat: ami itt elhangzik, nemzetünk szellemi vagyonának, élő művészeti kincseinek része, de falakkal van körülzárva és valahogy, valamiért ez a muzsika nem hangzik a falakon túlra. Hiába szeretnénk világgá kiáltani boldogan, hogy ez nekünk van, és ez mindenkié lehetne. Erős bennünk az érzés, hogy ki figyel oda . .. Hogy szervezés kérdése ez vagy másutt a hiba? — jó lenne rajta elgondolkodnunk. „E sorokat ugyancsak négy éve írtuk le különböző javaslatainkkal: mit kellene vagy lehetne tenni e hazai fesztivál nemzetközivé szélesítése érdekében. Nem történt semmi. Sem itt, sem országosan. Pedig azt minden hozzáértő zenei szakember tudja ebben az országban — s ezt is leírtuk már —, hogy Pécs második Arezzo lehetne. Akar az lenni. Akarják, hogy azzá váljon?... A választ a jövő mondhatja ki. Persze csak akkor, ha teszünk is érte valamit. Akár igen, akár nem ez a válasz. 3. Néhány hete részletesen beszámoltunk a siklósi fúvószenekari találkozó és várfesztivál eseményeirőf, Bizonyára e tudósításokból, kritikai beszámolókból is kiderült, hogy az összesen 25 fúvószenekari együttes részvételével megtartott nagyszabású rendezvény- sorozat tartalmában, külsőségeiben és szakmai eredményeiben egyaránt kimagaslott a korábbi fesztiválok közül, és mindhárom szempontból egészen közel áll a hasonló nemzetközi fesztiválok légköréhez és sajátosságaihoz. A továbbiakban újra kétévenként rendeznek Siklóson várfesztivált. Érdemes volna elgondolkodni itt is a továbblépés, a valóban nemzetközivé szélesítés lehetőségein, járható útjain. 4. Nincs összehasonlítási alapom, így elfogadom Maróti Gyula, a Kórusok Országos Tanácsa főtitkára értékelését, miszerint a komlói nemzetközi gyermekkórus találkozó valamennyi hasonló rendezvény fölé tudott nőni jelentőségével. Kiemelkedően magas művészi színvonala, nemes célkitűzései, szellemisége, elegánsan gördülő szervezettsége révén s azáltal, hogy valóban találkozóvá tud válni. E tényezők tartalmiak, épp ezért talán helyesebb úgy fogalmaznunk — aki figyelemmel kísérte, meggyőződhetett róla —, hogy a komlói találkozó épp tartalmi értékeivel, meghittségével képes túlnövekedni sok más hasonló rendezvényen. Súlyával, horderejével még aligha, hiszen — bár jó néhány külföldi együttest fogadott már ez a város —, egy-egy belga, holland vagy csehszlovák gyermekegyüttes- találkozó mércéjével ítélve, arra kell jutnunk: bizony méltatlanul kevés helyen ismerik még Komló nevét a hasonló európai rendezvények láncolatában. Pedig már bizonyított. Mindenekelőtt: e találkozók példás, európai színvonalú megrendezésével, a város gyermekszeretetével, muzsika iránti aktív tiszteletével és azzal a szellemi és emocionális érték- többlettel, amely a háromnapos rendezvénysor eszmei tudatosságában realizálódik. Amikor a városi pártbizottság első titkára „átadja a várost” a gyerekeknek, akkor az objektív művészi értékeken túl, zsilipeket nyit emberi kapcsolatokhoz, a találkozó emberi melegségéhez, ami Komló jellegét valóban megkülönbözteti más gyermekkórus fesztiváloktól. Nincsenek itt lózungok, politikai beszédek se hiányoznak, még a CIMEA-dalt se énekli senki, mégis mindenki érzi és átérzi, hogy a magyar kisdiákok épp úgy, mint az osztrák, lengyel, cseh, bolgár, nemet gyerekek vagy, mint két éve a svéd királyi gyermekkórus tagjai: muzsikálni és barátkozni szeretnének egymással, még nagyon sokáig . . . 5. Kis ország vagyunk, ám dugig tele fesztiválokkal. A valóságban persze ezeknek csupán kis töredéke igazi fesztivál: országos vagy nemzetközi bemutatósorozat, ünnepélyes hangulatú előadásokkal és ünnepi közönséggel. Ez utóbbiakból számoltunk össze három olyat, amelyik nemzetközivé szélesedhetne. Mi szükséges ehhez az anyagi-tárgyi föltételeken túl, amik voltaképp jó részt eddig is megvoltak? A legfontosabbak: azonos számú külföldi és hazai együttesek meghívása; sajátos arculat kialakítása; az értékelő bizottságban külföldi szakemberek is legyenek. Komlón mindhárom területen — részben Siklóson is — léptek egyet az utóbbi alkalommal. A többi szervezeti alapföltétel már ezekből következik. Természetesen nem arra gondolunk, hogy mindhárom találkozó egycsapásra nemzetközivé váljék, ez a megyének is irreális terheket hozna. De szép fokozatosan azért — ahol lehet —, előbbre kellene jutnunk. S érzésünk szerint ebben Komló a legesélyesebb. Persze, ha idejében — azaz most — sikerülne „lépni” . . . És ehhez mi szükséges? Kik lépjenek és milyen irányban? Kérdéssel válaszolhatunk ró. Hogyan juthatott kimagasló fesztiválokhoz Szeged, Sopron, Debrecen? Nemcsak a hagyományai és lehetőségei révén. Kulturális diplomatái is voltak hozzá .. . Nálunk is ki kellene alakítani az esélyes, pontosabban: többre, nemzetközi figyelemre érdemes előadóművészeti ágakat képviselő „diplomáciai testületünket”, amit Pécs-Baranya képzőművészetében már régóta példaszerűen megtettünk. Enélkül a fővárosi döntésekben továbbra is nagyobb maradhat a szubjektív tényezők aránya. Végül itt említem, hogy július közepén Pécsett is megszólalnak a fanfárok, hirdetve a Pécsi Nyári Színház kéthetes rendezvénysorozatának kezdetét. Mint ezt az alap- koncepcióban már többször hangsúlyoztuk: a művészeti irányítás elképzelése szerint középpontjában az oratorikus balett áll. A Pécsi Nyár^ Színház arculata szerint a hazai táncművészet nyári otthona kíván lenni. Hasonló és a színházművészet komplexitását is fölvállaló nyári játékokról nem hallani másutt. Legalábbis nem tudunk róla. Következésül a pécsi vállalkozás — a modern táncművészet részéről mindenképp — idővel nemzetközi érdeklődésre is számíthat. Milyen mértékben? — Ezt bízzuk a jövőre. Először találjon otthonra valóban ez a rendezvény. És ez elsősorban rajtunk, a pécsi közönségen múlik. Nemcsak a produkciók vizsgáznak itt első alkalommal. A pécsi közönség hagyományosnak ismert művészetszeretete, pártolása is mérlegre kerül. És nem kis mértékben. Wallinger Endre Bebesi Károly Galambosi László Az eget lobbantó asszony Suhog a menny, a madár-virággal A magasság kapuja küszöbén állva, hímzett fátyol. Eljött a nyár-hívó, nem érhet bennünket békétlenség az eget lobbantó asszony. szélvert havazása. Hajoljatok rá rigó-szerelmet Jég-kardok, jég-lándzsák nem ütik rejtő fák; forrás csókolja ujjait, szivünket jégszirom-fehérbe. pitypangtól hamvas fű. Ölel Boldogan simul vigyázó ölünkbe a fény lepkéket himbáló sűrűjében, kalász-fejékű fiúnk, a Béke. hátán, lombokkal cirókált mellén íme a nyár-hivó, ki kibontja pipacsok szája ég. íme a nyár-hívó, a ■ termékenység meleggel borított ki a fölmagasztalódásban enyém, kosarát. Ezüstbe árad röptét őrzésre-méltó csillagok védik. a liliom-nyakú libák népe. Galaxis-ligetek lánya. Ő. Munkálkodik Piros kislány-ruhákba, a szerelem ágyásaiban. Neveli az bimbókból szőtt ingecskékbe öröm kegyelem-dús növényeit, öltöznek a játékhoz készülő ágak, a jóság üdvösség-szaporító a méhekkel bujálkodó bokrok. gyümölcseit. íme a nyár-hívó, Szívünkre nem sújthat feje okosság arany kápolnája, márvány-fejszével a Tél. A szív tenyere bizalom babáját csalogató rózsa, nem törhet, mint tollak bíborából szelídség-búzának fénybe csorgatója. botokkal kőre dúlt fészek.
