Dunántúli Napló, 1978. július (35. évfolyam, 179-209. szám)
1978-07-30 / 208. szám
DN HÉTVÉGE 10. KÖZGAZDASÁGI ÉLET 1978. JÚLIUS 30. RILLflIIITAS A JÖVŐBE Energiát, de miből? A szén új szerepe A világméretű ipari fejlődés soha nem tapasztalt energiaéhséget idézett elő, melynek kielégítése egyre nagyobb gondot okoz. Az energiaprobléma bonyolult, egymással többszörösen összefüggő kérdéskomplexum kusza szövevénye és nem egyszerű a kivezető út megtalálása sem. Elfogy az olaj Az energiaválság oka mindenekelőtt a primér energiahordozók felhasználása arányában bekövekezett eltolódásban keresendő, melynek nyomán az amúgyis erősen korlátozott olaj- és földgázkészletek fenyegető tempóban fogynak ki. A világ energiafelhasználása 1976-ban kereken 8 milliárd tonna volt kőszénegyenértékben számítva, melyből a szénhidrogének 66 %-kal részesedtek, okkor amikor a fosszilis energiahordozók ismert és valószínű készletének csak alig több mint 10 %-a esik rájuk. A geológusok véleménye szerint — jóllehet az olaj- és földgázkészleteknek mintegy a fele még ismeretlen — nincs lehetőség egy második „közel- keleti olajrégió” felfedezésére. A jövő olajleletei viszonylag kisebbek lesznek és elsősorban olyan területekre koncentrálódnak, mint például a sarkvidék és a mélyebb tengerfenék, ahol csak növekvő költséggel lehet ezeket kitermelni. Tekintettel arra, hogy a világ olaj- termelése az utóbbi években meghaladta az új lelőhelyek készletét, nincs messze az az időpont, amikor az olajtermelés az ipari államok szükségletét nem fogja fedezni. Ennek az időpontnak a meghatározása nehéz feladat, de abban a számítások megegyeznek, hogy az olajnál — és közel hasonlóan a földgáznál is — a termelési lehetőségek csúcsukat a kilencvenes évek derekán elérik. Eddig az időpontig növekvő olajkínálat várható, aztán stagnálás következik, majd egyre emelkedő árakkal, kikerülhetetlenül a termelés csökkenése. Valószínű, hogy a Szovjetunió hatalmas szénhidrogéntartalékai és az észszerűbb felhasználás miatt a KGST államokban a készletek csökkenése nem az ezredfordulón, hanem utána 5, 10 vagy 15 év múlva következik be, de nem kerülhető el. De nemcsak a szénhidrogének óra szökik fel, hanem a legóvatosabb becslések szerint is megsokszorozódik az össz- energiaigény. A jelenlegi pri- mérenergia-szükséglet 8 milliárd tonna/év, 2000-ben ez kb. 20 milliárd tonna/év lesz. A többlet tehát 12 milliárd tonna, ami több mint kétszerese az USA ma ismert olajtartalékának. Magyar- ország . kilátásai Hogyan alakultak, illetve fognak alakulni az igények hazánkban? Az összes energiaA második félévben újabb klasszikus kötettel bővül a magyar nyelvű közgazdasági irodalom: Érték és tőke címmel megjelenik John R. Hicks 400 oldalas műve, amelyben a legegyszerűbb alapfogalmaktól o legbonyolultabb közgazdasági problémákig vezeti el az olvasót. A Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó egy sor más meglepetést is tartogat a gazdasági kérdések iránt érdeklődőknek. Növekedés, szabályozás és stabilitás a gazdasági folyamatokban címmel lát napvilágot Ligeti István és Sivák József kötete, amely főleg a hazoi kutatási eredményekre támaszkodva nyújt módszertani útmutatót a népgazdasági tervezéshez. Az iparvállalatok számítógépes felhasználásunk 1950-ben 63,5, 1975-ben 260 1012 kcal/év volt. A tervek szerint ez 1980-ra 323, 1990-re 473 és 2000-re mintegy 650—670 10t2 kca^évre fog növekedni. A növekvő energiaigényt — a kifogyó készletek miatt — nem lehet a szénhidrogénekből kielégíteni, hanem meg kell találni azokat az alternatív energiahordozókat, melyek fedezik a szükségleteket A magenergia, mint az olaj és a földgáz alternatívája, magában nem elégséges, mert csak villamosáram előálítására alkalmas. Ezen a téren azonban nagy a jelentősége, de még korántsem mondhatjuk, hogy a felhasználásával összefüggő összes problémát megoldottuk. Eltekintve az atomerőművek építésével kapcsolatos műszaki, helykijelölési, biztonsági problémáktól —^melyek leküzdhetők —, a ma haszná- Jatos reaktortípusok anyaghasznosítási foka igen alacsony, ami hosszú távon nem lesz fenntartható. Az intenzív technológiai kutatások nyomán már sokkal gazdaságosabb atomenergia-művek körvonalai rajzolódnak ki. Ezek kifejlesztése és üzembe állítása azonban időt igényel. Ezért reálisnak tartom azt az előrebecslést, mely szerint 2000-ben a teljes energiaigény 20 %-át — ami 4 milliárd tonnának felel meg — magenergiából kívánják fedezni. Magyarországon az erőművek 48 %-a hasadó energiát fog használni 2000-ben. termelésirányítási rendszerének szervezéséhez ad hasznos útmutatást Fésűs Károly műve. Olajos Árpád Szakképzés és foglalkoztatás című kötete tudományos igényességgel foglalja össze a technikai haladásnak a munkahelyi struktúrára és a képzésre gyakorolt hatását. Négy szerző — a Belkereskedelmi Kutató Intézet munkatársai —, fogott össze az állami kiskereskedelem munkaerő helyzetének feltárására. Bizonyára sokan forgatják majd haszonnal Sándorné Szennyessy Judit: A piackutatás című kézikönyvét, amelyben a fogyasztási cikkek, termelőeszközök és a szolgáltatások kutatásának különböző típusait elemzi. A pesti, budai és óbudai fogadók, venEz jól beleillik a világméretű általános képbe. A többi ún. új energiaforrás fogalma mögött nagyon is tradicionális energiahordozók rejlenek, úgymint a nap- és szélenergia, a földmeleg és az árapályenergiája. Ezek elvben alternatívák lehetnek, a gyakorlatban azonban nem, legalább is nem belátható időn belül és nem jelentős tömegben. Minket hazai viszonylatban egyedül a föld melegéből nyerhető energia érdekel. A termálvizű kutak azonban az országos energiamérlegben soha sem fognak igazán számottevő szerepet játszani, mert a geotermikus energia gazdaságosan hosszabb, például 50 vagy 100 km-es távolságra nem szállítható. Tehát a kitermelés közvetlen közelében kell fogyasztókról gondoskodni, ami nehézkes és nem mindig oldható meg. Éppen ezért nem valószínű, hogy energiamérlegünkben ez az energiaféleség valaha is túllépje a 8—10 %-ot. A szén, a szén, a szén Mivel olaj és földgáz mind világ, mind hazai viszonylatban szűkén van, az új energiahordozók belátható időn belül nem fognak rendelkezésre állni, a magenergia pedig csak villamosáram előállításánál vedéglők, kocsmák, kávéházak és mulatók hajdani világát idézi Gundel Imre és Harmath Judit hamarosan napvilágot látó kötete: A vendéglátós emlékei című könyv, amely több feledésbe ment étel- és italkülönlegesség receptjét is megadja. Új sorozat első kötete kerül ki a nyomdából üzemi rendsze-. rek iparosodó mezőgazdaságunkban címmel. A tervezőknek és nemzetközi együttműködéssel foglalkozó szakembereknek mindennapos használati eszköze lesz Enyedi György: Kelet-, Közép-Európa gazdaságföldrajza című kézikönyve. Huszár Ernő Protekcionizmus és nemzetközi kereskedelem című kötetében napjaink tőkés Világgazdaságában észlelt változásokat elemzi. hető figyelembe, marad mint legkézenfekvőbb alternatíva, a szén. Erre két nyomós okunk van: 1. A szénkészletek a világ legnagyobb energiatartalékai. A készletek mintegy 90 %-a szén és csak 10 %-a olaj és földgáz. Egyes szovjet becslések szerint a kőszéntermelés ütemének jelenlegi növekedése mellett mintegy 5000 évre elegendő szénvagyonnal rendelkezünk. 2^ A szén az olaj és a földgáz mellett az egyetlen univerzális jellegű energiahordozó. Felhasználható energetikai célokra (villamosáram és gáz), mint végtermék hő formájában, mint adalék a vas- és acéliparban, továbbá mint szénhidrogénpótló alapanyag az üzemanyag- és nyersanyag szektorban, különösen a petro- kémiai iparban. Ilyen célú fel- használását ma még az korlátozza, hogy a szénből nyerhető szénhidrogéntermékek ára nem versenyképes, de csak idő — és belátható idő — kérdése, hogy mikor lesz a szén egyenrangú versenytárs. Hazánk összes kőszénvagyo- nát 9—10 milliárd tonnára becsülhetjük (az összes kategorizált készletünk 1977-ben mintegy 7 milliárd tonna volt), mely ugyan nemzetközi viszonylatban nem tartozik a nagy előfordulások közé, de azért számottevő értéket képvisel. Részünkre pedig az egyetlen saját, igazán potenciális energiaforrás, melynek nemcsak az az előnye, hogy vele általánosan helyettesíteni tudjuk majdan a szénhidrogéneket, hanem az is, hogy magunk szabályozhatjuk kitermelését és elsősorban rajtunk múlik a termelési költségek befolyásolása. Javítani gazdaságosságát Mint már említettük, az igaz, hogy ma még jóval drágább a belőle előállított vegyi nyersanyag, de ez nem lesz így holnap, amikor gazdaságos eljárások fognak a rendelkezésünkre állni és a szénhidrogénlelőhelyek kimerülőben lesznek. De hogy akkor is legyen kémiai iparunknak hazai nyersanyag- bázisa, legalább is a szükségletek egy — remélhetőleg nagyobb — hányadának kielégítésére, ahhoz már ma meg kell kezdeni a kutatásokat, mert a habozás felemészti azt a nem éppen sok időnket, ami a rendelkezésünkre áll. ösztönözzenek minket a külföld ez irányú törekvései és saját hagyományaink. Természetesen, hogy a szén nálunk is betölthesse szénhidrogénpótló szerepét, a szénbányászat gazdaságosságát — a már megkezdett és sikerrel járt úton — tovább kell javítani. Erre minden lehetőség megvan. így például a fejtési technológiában már eddig is hatalmas előrelépés történt. Miért ne sikerülne további áttörés? Ugyanez vonatkozik a feltárások gyorsítására, a még korszerűbb vágatbiztosítási eljárások kifejlesztésére, a biztonság fokozására stb. Remélem, hogy az elmondottakkal sikerült rávilágítani a szénnek, mint energiahordozónak és mint szénhidrogén- heyettesítő nyersanyagnak hazai viszonylatban is nagy jelentőségére, hiszen belőle viszonylag kielégítő mennyiség áll a rendelkezésünkre. Hogy a nem is olyan távoli jövőben valóban tudjuk vele — legalább is részben — pótolni az egyre jobban dráguló és mindinkább kifogyó szénhidrogéneket, annak az a feltétele, hogy ezt a lehetőséget még ma felismerjük és e szerint cselekedjünk! Dr. Fejér Leontin Közgazdasági könyvújdonságok Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt kardoskúti gázüzemében százötvenmillió forintos beruházási költséggel új kompresz- szorállomás épült. A berendezésnek az a feladata, hogy a nyári hónapokban termelt földgáz egy részét visszasajtolja a föld alatti tárolóba. Az így „megtakarított” földgázkészletet a téli hónapokban használják fel. A képen: a kompresszorállomás. Kit terhel a felelősség a mulasztásért? Beruházáspolitika a jogász szemével Jegyzetek dr. Tamás Lajos könyvéről K esernyés, de sajnos nagyon igaz megállapítás: hazánkban a beruházási tevékenység fogalmához többnyire a felelőtlenség asszociá- lódik. Ezért is kell örülnünk dr. Tamás Lajos, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa — a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó gondozásában megjelent — könyvének, amely „Polgári, jogi szerződések és beruházáspolitika" címmel igyekszik nemzetgazdaságunk egyik legfontosabb területén a jogi intézményrendet meghatározni. ♦ Az ötödik ötéves tervben 870 milliárd forintot fordít a magyar állam beruházási célokra, sajnálatos módon az indokoltnál sokkal alacsonyabb hatékonysággal. Baranyában például a mostani beruházások csaknem fele késésben van, a költségek magasak és a minőségi követelményektől is messze elmaradnak. A közgazdasági és műszaki beavatkozások hatékonysága nem lehetnek kizárólagos eszközök, nagyon is indokolt a felelősség jogi intézményrendszerének kidolgozása, amelyhez kitűnő áttekintést ad dr. Tamás Lajos könyve. ♦ A beruházási szerződések jogi szabályozásának problémáit, a beruházások előkészítését, a beruházási vállalkozási szerződéseket, a beruházások megvalósítására kötött megbízási szerződéseket részletesen körülhatárolja, a felelősség alanyát meghatározza. Ez nem könnyű, hiszen a közgpzdasági irodalom nem egészen pontosan választja szét a beruházáspolitikát és a beruházási rendszert. Berúházáspolitikán általában a beruházási elképzeléseken kívül a beruházásokkal kapcsolatos valamennyi tervezési, pénzügyi, jogi, szervezési és módszerbeli intézkedést, az állam ezen a területen végzett főbb tevékenységét értik. Ugyanakkor a beruházási rendszer fogalmát a beruházások népgazdasági tervezésének, számbavételének, előkészítésének és lebonyolításának, engedélyezésének, finanszírozásának és műszaki-pénzügyi ellenőrzésének rendjét, a jogi szabályozást és az ezt lebonyolító állam- igazgotási, pénzügyi és vállalati apparátusként tartják számon. ♦ A jogi eszközök helyét illetően tehát vitatott, hogy a beruházáspolitika vagy a beruházási rendszer részét képezik, így a felelősség megállapítása is nehézkes. Dr. Tomás Lajos egyértelműen a beruházási rendszer egyik fontos tényezőjének tekinti. Természetesen az öntudat, az anyagi érdekeltség a beruházások hatékonyságának növelésében továbbra is fontos eszköz kell hogy maradjon. Az alkotói kedv korlátozásához vezetne, ha a beruházási tevékenység szerteágazó területein dolgozó szakemberek, kollektívák állandóan büntető szankciók árnyékában dolgoznának. Elképzelhető azonban — szükséges is —, hogy a felelősség jogi intézményrendszerének meghatározásával az esetek többségében egyenes út vezet például ónnak megállapításához, hogy miért dőlt össze egy félig elkészült épület. Ugyanakkor szükséges a felelősség kapcsán a demokratizmusról is beszélni. ♦ ■Hazánk jelenlegi legfőbb béruhózás-politikai célkitűzései, hogy tovább tökéletesítsük a szocialista termelési viszonyokat, a fejlett szocializmus műszaki és gazdasági alapjainak megteremtését, a nemzeti vagyon növelését. Tartani kell a termelő és o nem termelő beruházások arányát, a beruházásokra fordítható eszközöket a legfontosabb gazdaságpolitikai célok megvalósítására kell hasznosítani, javítani szükséges a beruházások előkészítését, csökkenteni a kivitelezés időtartamát, a befejezetlen beruházások számát. ♦ Dr. Tamás Lajos alapos és hasznos tanulmányt állított a hatékony beruházási politika realizálásának szolgálatába. A beruházási rendszer részét képező jogi eszközök körén belül főként a polgári jog körébe eső szerződéses rendszer elemzése és annak továbbfejlesztése áll munkájának központjában. A könyv során mindvégig követni lehet a szerző eltökéltségét, mely szerint a népgazdasági szempontból alapvetően fontos beruházások eredményes, gyors és minőségileg megfelelő lebonyolítását kívánja elősegíteni. A felelősség kérdése sokszor a legérdekesebben azokkal szemben merül fel, akik kockázatot vállalnak, ezek politikai, erkölcsi és anyagi terhét is kénytelenek hordani. Mások viszont langyos vizeken evezve, rangjuk, sebezhetetlenségük tudatában élvezik a semmittevés felelőtlenségét. Dr. Tamás Lajos könyvével a pozitív cselekvő- képesség növelését kívánja szolgálni. L. J.
