Dunántúli Napló, 1978. július (35. évfolyam, 179-209. szám)
1978-07-11 / 189. szám
Éttermi és bevásárlóközpont épül Pécsett a Szigeti úton a magasház tövében. A Gettó József által tervezett impozáns épületben ezer adagos konyhát, éttermet és presszót rendez be a Baranya megyei Vendéglátó Vállalat, a földszinten pedig Tyler rendszerű szuper ABC-t nyit a Baranya megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat. Mindkét létesitményt ez év augusztus 18-án adják át. A képen: szerelik az ABC pénztár pultjait. Erb János felvétele. az Ifjúsági Házban Két számadás A Progressz 2 sikeres csatlakozása Szakmunkásavató S Az iskolaévek után nehéz a munkába illeszkedés ■ A Sopiana Gépgyár segíti a kezdő szakmunkásokat nemzetközi kapcsolatoktól a gazdasági, társadalmi feladatok szolgálatáig, életünk szinte valamennyi részterepét felölelte az a beszámoló, melyet a Minisztertanács elnöke, Lázár György terjesztett az országgyűlés most lezajlott nyári ülésszaka elé. Nincs semmi erőltetettség abban, ha logikusnak látjuk az összetartozást a napirend e része, valamint az 1977. évi állomi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentés között, hiszen fogalmazhatunk úgy is, hogy a két számadás jelenünk tágabb és szőkébb értelmű szemrevételezése volt, azonos indítékokkal. Valójában ugyanis a két beszámolót nemcsak az alkotmányos, s a szocialista demokrácia előírta kötelezettségek sorába illeszthetjük be, hanem olyasfajta nyilvános számvetésként is fölfoghatjuk, ami módot ad a közfigyelem erősítésére, o megtett és a megteendő feladatok összevetésével a szocialista társadalomban rejlő alkotóerők mozgósítására. Ezeknek az erőknek a kormány elnöke is nagy figyelmet szentelt beszédében, mert a közfelfogással egyezően, tevékenysége során a Minisztertanács is azt tapasztalhatta, hogy vonzó társadalmi-gazdasági, azaz szocialista céljaink megalapozottak, elérhetők, élvezik a dolgozó tömegek cselekvő támogatását. A számunkra kedvezőtlenül megváltozott világgazdasági körülmények közepette is megmutatkozott, a szocializmusba vetett hit és bizalom ma már valóban hatalmas tömegek sajátja, s egyre több közösség bizonyítja tettekkel, hogy képes megfelelni a nehezebb követelményeknek, főként akkor, ha egyértelmű választ kap a feladatok indokaként, s a cselekvés hogyanjára. Lényegében három évet ölelt fel a kormány elnökének az országgyűlés elé terjesztett beszámolója s e háromból az egyik esztendő az 1977-es volt, amelynek zárszámadása ugyancsak a képviselők elé került. Bármennyire is szerteágazónak, sok feladatkört foglalónak bizonyult a kormány tevékenységéről készített számadás, a fő helyet a gazdasági kérdések foglalták el. Ez még akkor is igaz, ha felületes megítélésre nem látszik gazdasági természetű tevékenységnek mindaz, amit például intézkedéseivel, rendelkezéseivel és határozataival a Minisztertanács az élet- és munkakörülmények javítása érdekében tett, vagy amilyen lépéseket a nemzetközi kapcsolatokban elsődlegeseknek tartott. Ezért indokoltan írhatjuk le, valójában mindenfajta haladásunknak záloga a szocialista építőmunka, s éppen emiatt a költségvetés tavalyi végrehajtása, a népgazdaság 1977. évi fejlődése fontos adalékokkal szolgált mindahhoz, amiről a kormány nagyobb távlatban készíthetett összegező mérleget. Nem csupán a két beszámoló, hanem azok megtárgyalása is azt tanúsította — a szót kérő képviselők tények seregét vonultatták fel erre bizonyságként —, hogy eredményeinkről és gondjainkról egyforma nyíltsággal beszélünk, azaz senkinek sem áll szándékában a valóság megmósítása. Ez o közös, s rendkívül fontos vonása a két számadás megtárgyalásának, bátran feltételezhetjük, jellemzője, megjelenítője annak a kiegyensúlyozott belpolitikai helyzetnek, amelyről Lázár György beszélt, s amelynek alapja a párt politikája. Az a politika, amelynek végrehajtását a két kongresszus közötti félidőben az MSZMP Központi Bizottsága április 19-20-i ülése értékelte, egyben a teendőket is meghatározva. Tények újsághasábokat megtöltő seregét kellene említenünk még akkor is, ha csupán utalásokkal kívánnánk érzékeltetni, mi mindent fogott át a minisztertanácsi és a pénzügyi beszámoló. Ez a sokrétűség figyelmeztet arra — s ezt hangsúlyozta a kormány elnöke is —, teendőink nem tagolhatok részekre, éles, merev határokkal, azaz jobban kell tisztelnünk az összefüggéseket, munkánk — s bizonyos esetekben mulasztásaink — különféle elemeinek kölcsönhatásait. Erre minden területen szükség van, de elsőként a gazdasági tevékenységben. Mi az, amit legfontosabb tényezőként ragadhatunk ki az országgyűlés kétnapos tanácskozásából? Úgy véljük, a nagyobb fegyelem szükségességét, s vele párhuzamosan en- I nek igénylését a társadalom j valamennyi rétegében. Hang- | súlyozni szükséges azonban: | veszélyes leegyszerűsítés a fegyelem kifejezést pusztán a munkaidő becsületes eltöltésére szűkíteni. Sokkal többről van itt szó, nevezetesen arról a szocialista tudatosságú fegyelemről, mely fölismerteti a társadalmi érdekeket, s azokat fölérendeli a helyi, a csoport, s más lokális érdekeknek, azaz képes mindenkor megragadni az össztársadalmilag leghasznosabbat, legfontosabbat, s azt nemcsak hangoztatni, hanem a napi munkában érvényesíttetni is hajlandó. Sürgető szükségünk van ezekre a tartalékokra! Amint az például a költségvetési beszámolóból kiderült, bár meggyorsult a gazdasági növekedés tempója, több fontos területen ném sikerült elérni a tervben megjelölt célokat. így változatlanul feszültségek forrása a behozatal gyors, s a kivitel lassú bővülése, a nemzeti jövedelem felhasználásának a számítottal nem egyező összetétele — a tervezettet jóval meghaladó beruházási tevékenység következményeként —, s az szintén, hogy az állami bevételek elmaradtak, a vállalatiak viszont túlléptek a tervezett határtól, határon. a most a pénzügyminiszteri beszámoló további elemeit is összeillesztjük — így azt, hogy a termelésnövekedésnek csak szerény része járult hozzá a tőkés piacokon történő értékesítés fokozásához, hogy ismétlődő gondok vannak az áruk minőségével, a beruházások tervszerű kivitelezésével, ezzel szemben a lakosság jövedelme gyorsabban gyarapodott, mint 1976- ban —, akkor egyértelműen kirajzolódnak előttünk a feladatokat magukba foglaló tanulságok. A minisztertanácsi beszámoló éppúgy, mint a pénzügyi mérleg értékelése a jól csoportosított tények érvelésével arra hívta fel a figyelmet, hogy elsősorban szemléleti, munka- módszerbeli, szervezési gyengéink játszanak közre makacsnak bizonyuló gondjainkban, tehát a meglevő anyagi, technikai feltételek mellett is dolgozhatnánk eredményesebben. S azt, hogy valóban így dolgozzunk, a közérdek kötelességként szabja meg valameny- nyi közösség számára. Négy nappal Pjotr Klimuk és Miroslaw Hermaszewski rövid űrlátogatása után ismét van útitársa a negyedik hete a Szaljut—6 tudományos űrállomáson dolgozó Vlagyimir Kovaljonoknak és Alekszandr Ivancsenkovnak. Vasárnap moszkvai idő szerint 15 óra 59 perckor összekapcsolódott a Szaljut—6—Szojuz—29 űrkomplexummal a Progressz—2 a világ második teherűrhajója. Bár a Progressz—2 mindvégig automatikus vezérléssel közelítette meg a Szaljut—6-ot és automatikusan csatlakozott az űrállomás aggregát rendszerének oldalához, Vlagyimir Kovaljonoknak és Alekszandr Ivancsenkovnak bőven akadt ezzel kapcsolatban tennivalója. Vasárnap éppen ezért a szombati pihenőnap után a szokásosnál korábban ébredtek, hogy a kormányzó rakétákkal az összekapcsolásnak megfelelő helyzetbe fordítsák az űrállomást. Ezt követően fedélzeti műszereikkel figyelték a teherszállító űrhajó közeledését: az írsz elnevezésű berendezés pontosan továbbította a szükséges adatokat a Progressz—2 sebességéről, távolságáról. A közeledő űrhajót vizuálisan is megfigyelték, és a fedélzeti televízió segítségével mindvégig nyomon követték. Az automatikus megközelítés és összekapcsolás alatt a két űrhajós természetesen ellenőrizte a műveleteket. A vasárnapi sikeres összekapcsolás után hétfőn hozzálátott a Progressz—2 teherűrhajó szállítmányának „kicsomagolásához" a Szaljut—6 tudományos űrállomás személyzete. A program szerint az űrhajósok a következő napokban Sötétruhás fiatalok — némelyek szülői kísérettel — gyülekeztek tegnap délután az Ifjúsági Házban. Szakmunkásavató volt. Azoknak a 500-as Szakmunkásképző Intézetben végzett fiataloknak az ünnepélyes avatása, akik ezután már az EIVRT Sopiana Gépgyár munkásai lesznek. Nem kis forduló ez a mai nap számukra. Hiszen eddig az iskoláskor kezdetétől azonoskorú, gondolkodású társakkal voltak évekig együtt és jórészt csak a tanulás volt feladatuk, most pedig bekerülnek egy gyár lüktető mindennapjaiba, a legkülönbözőbb korú kollégák közé és alkalmazkodniuk kell számukra eddig teljesen ismeretlen légkörhöz, szokásokhoz, egyáltalán a rendszeres munkavégzéshez. A beilleszkedésről, esetleges nehézségeiről, problémáiról szólt többek között ünnepi beszédében Czakó János, a Sopiana Gépgyár igazgatója. — Az iskolaévek után a munkába illeszkedés nehéz feladat — mondta az igazgató, — s hogy hogyan sikerül, az függ a gyártól, az ott dolgozó tapasztalt szakmunkásoktól és nagy mértékben a kezdő fiataloktól. Mi mindent elkövetünk, hogy ez gördülékeny legyen, azt kérjük tőletek, tegyétek ezt ti is. Bármi problémátok lesz, bármilyen szakmai segítségre lesz szükségetek, forduljatok tisztelettel és bizalommal az idősebb szakmunkásokhoz, azok tanácsait, intelmeit ne félvállról vegyétek. A szakmát kezdőfokon már megtanultátok, most következik „élesre töltve" a gyakorlás, a produktív munkában való részvétel. A fiatalok továbbképzését, továbbtanulását is segíteni kívánjuk, természetesen a lehetséges keretek között. A gyárigazgató szavai után Blesz József, az 500-as Szakmunkásképző Intézet igazgatója búcsúzott volt tanulóitól. Elmondta, hogy megítélése szerint, jó választás volt a nagymúltú és nagy fejlődés előtt álló Sopiana Gépgyárba jelentkezni. Kérte volt diákjait, hogy becsülettel álljanak helyt a munkában, járuljanak hozzá az iskola eddigi jó hírnevéhez. Az iskola igazgatója ezután ünnepélyesen „átadta” diákjait a gyár igazgatójának, aki már ifjú szakmunkásokként „fogadta" őket. Ezt követően eredményes munkájukért szakoktatókat; kitűnő tanulmányi eredményért illetve KISZ-ben végzett munkáért pedig ifjú szakmunkásokat jutalmaztak meg. A végzett diákok mintegy harmada nem vehette át személyesen a jutalmat, mert most utoljára, még egyszer diákként ifjúsági építőtáborban vesznek részt. Sarok Zsuzsa a Szaljut—6-hoz Csomagolás a világűrben a teherűrhajóról az űrállomásra szállítják át a Földről feljuttatott összes hasznos terhet, átszivattyúzzák az egy tonna súlyú üzemanyagot, a már feladatukat betöltött berendezéseket, műszereket pedig átviszik a Progressz—2-re, amely elődjéhez, a Progressz—1-hez hasonlóan nem tér vissza a Földre, hanem feladata és az űrállomástól történt szétkapcsolása után a sűrű légrétegbe hatolva megsemmisül. Magyar-osztrák egészségügyi egyezmény A magyar-osztrák egészségügyi és orvostudományi együttműködés elmélyítését szolgálja az az öt évre szóló egyezmény, amelyet hétfőn Budapesten, a Hilton Szállóban írt alá Schulteisz Emil egészség- ügyi miniszter és a meghívásra hazánkba érkezett Ingrid Leodolter egészség- ügyi és környezetvédelmi miniszterasszony. Korábban is eredményesen működött együtt a két ország az egészségügy területén, most viszont az egyezmény rendszeressé teszi a kapcsolatot. Az aláírásnál jelen volt Nagy János külügyminiszter-helyettes, valamint Johann Dengler, az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövete. Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli nanio XXXV. évfolyam, 189. szám 1978. július 11., kedd Ára: 80 fillér Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja
