Dunántúli Napló, 1978. július (35. évfolyam, 179-209. szám)

1978-07-10 / 188. szám

Mi legyen az útlevéllel? Pénz az ablak alatt A különleges esetek egyike egy dollárokkal és márkákkal tömött pénztárcához kötődik. Valamint két csinos leányzó­hoz, akik a nyári szezonra szo­bát béreltek az egyik Balaton- parti üdülőhelyen. Látogatójuk — az említett „briftasni” tulaj­donosa — ki tudja, miért, de az ablakon akart hozzájuk be­mászni. A nyaraló gazdája azonban megzavarta a lányok oldaláról szemlélve jogos beto­lakodót, aki hanyatt-homlok vette az irányt az utca felé... Nagy igyekezetében a pénz­tárcája is kiesett a zsebéből. Látta ugyan, de nem volt ab­ban a helyzetben, hogy tiszte­lettudóan visszakérje. így a brifkó a talált tárgyak listájára került, s várták is a tulajdono­sát a tanács igazgatási osztá­lyán, de csak nem jelentkezett. Talán volt még egy pénztárcá­ja, talán akadt egy másik ab­lak is ... Tegyük hozzá: általános ta­pasztalat, hogy az emberek nem sokáig kutatnak elveszett értékeik után. S nem élnek az­zal a lehetőséggel sem, hogy a tanácson bejelentsék: szegé­nyebbek lettek valamivel. Néha nem is kevéssel. Előfordult, hogy hiába várták Fonyódon egy behozott Riga kismoto- tulajdonosát. Pedig a fonyódi tanácson igazán gondosan őriznek min­dent — bizonyos ideig. A „ma­gyaros adminisztráció”: a borí­tékok, a jegyzőkönyvek, az ik­tatószámok, a kimutatások, a feljegyzések mór csak járulékai a talált tárgyakra vonatkozó jogszabályoknak. Annyi minden bizonnyal ér­dekli a megtalálókat, hogy az elhagyott holmi meglelésétől számított három hónap múlva használatba vehetik az addig Kivétel: a lőszer, a lőfegyver és a robbanóanyag a tanácsok igazgatási osztá­lyain kezelt dolgokat. Egy év eltelte után pedig a tulajdon­jogot is megszerzik, természe­tesen, ha időközben nem je­lentkezik érte gazdája. Ezek az általános szabályok, mert mint mindenütt, itt is vannak kivé­telek. Ha például valaki a buszon, állomáson, vagy egy hivatal­ban hagy el valamit, egészen más az eljárás. A lényeg: há­rom hónap eltelte után legfel­jebb az elveszett holmiért ka­pott pénzre számíthat a tulaj­donos. A kivételek közé tarto­zik az útlevél, a külföldi pénz, az arany, az ékszer, az érték­papírok, s — mondja a ren­delkezés — az egyértelműen külföldi állampolgár tulajdoná­ba tartozó dolgok is. Kevés ember tudja, hogy ha valami értékesebbet találnának, azt be kell adni a tanácshoz. Ezt az igazgatási osztályon nem is nagyon bánják, a már említett adminisztráció miatt. Pedig az ott dolgozók kívülről fújják a rendelkezéseket, még azokat is, amelyek a lőszerre, a lőfegyverre és a robbanó­anyagra vonatkoznak, pedig ezzel eddig sohasem találkoz­tak. Nyilván azért, mert ezek is a kivételek közé tartoznak. Jelenleg több a talált tárgyak kezeléséről rendelkező jogsza­bály a fonyódi nagyközségi kö­zös Tanácson, mint amire vo­natkoznak. Ezen lehet csodál­kozni : a tanács hatáskörébe eső területen tizenhét strand van. Ha csak ezeket vesszük figyelembe, nyugodtan számít­hatunk elhagyott ruhadarabok, táskák, fényképezőgépek, rá­diók, pénztárcák, kulcsok tu­catjára. Most azonban csak egy kamaszöltöny van raktáron, az is már tavasz óta. Vagyis: a szezon kezdetétől ezidáig sen­ki sem talált semmit. Na már most: hogy ez az emberek nagyfokú gondosságára vall-e, az már más kérdés. Otthonka, otthon helyett Tinik a balatonszemesi gyermekmegőrzőben A „begyűjtötték” kétharmada lány Grillcsirkét és habfürdőt kért Kong o folyosó. Kulccsal közelednek az ajtó túlsó ol­daláról, visszhangzik a csör­gés. — Most csők egy fiú van. Tegnap este hozták be a rend­őrök. Az országúton stoppolt, 11-kor. Nem volt nála pénz. Csendes gyerek, már dél óta alszik. Értéktárgyak, ruhaneműk gazda nélkül Pihenő 87 év után A Helkáról, a sójáról, meg az illőről Múzeum lesz a hajómatuzsálem? — A szerelmese voltam ... — Tudom, oly sokan szeret­tek engem. Karcsú voltam és kecses. Azt írták akkoriban ró­lam: csodájára járt az úri kö­zönség . . . — Az idő megy. — Nem olyan gyorsan, s nem üresen. Megkoptam, elfogytam. A napokban említette valaki: „Ez a szegény Helka már csak 100 forintot ér. Ennyi az eszmei értéke." De én emlékszem a napfényes nyarakra, a meleg szellőkre, az est borzongató homályára, o balatoni napfel­kelte bájára. Emlékszem a ren­geteg utasra, a mögém sora­kozó hullámokra, a sikoltó si­rályokra, az apró csónakokra. És emlékszem az emberek si­mogató kezére, féltő szereteté- re. Nem hiúság ez: én és Ke­lén voltunk a Balaton legszebb hajói. Ismeri a legendát? „A szelíd öregembernek, akit Ro­han hercegnek neveztek, két szépséges lánya volt... A her­ceg másik lánya, Helka, mint­ha a tündérek birodalmából szállt volna le a tihanyi szik­lák közé ..." így a legenda. A valóságban Tihany Újpest volt, a tündérek birodalma pedig a SCHOENICHEN-HARTMANN- féle hajógyár. De hát ez nem Dz aranyhfd itt a leghosszabb Alig gondolhatná bárki az első látásra erről a kis terme­tű, ősz hajú, s vendégeit esz- terházy-kockás nadrágban fo­gadó emberről, hogy egyebek mellett 600 mázsa kő cipelése áll mögötte. Annak idején ugyanis, amikor megvásárolta a telkét a fonyódi Várhegy te­tején, ránézett az itt lévő dzsungelre és azt mondta: itt borkimérés lesz. A déli partnak itt a legma­gasabb pontja. Innen, a Vár­hegy tetejéről — pontosabban „Óh-féle borkimérés" tetőtera­száról — nyílik a legszebb pa­noráma a Balatonra, pedig a földvári sem akármilyen. Ellát­ni Igáiig, Badacsonyig, néha Tihanyig, s a kéklő messzesé­gek megszülik a véleményt: ez igen! Fent a hegyen Recept, feltételes módban — Hogyan kell tartani a vendégeket? — Zsíros kenyérrel és házi ké­szítésű szalámival . . . — Ez elég? — Kell még a bor természe­tesen, s nem akármilyen: riz­lingszilváni és muskotályos. Annak idején, amikor az első emberek erre vetődtek — né­metek voltak — azt mondtam magamban: nem fizethetnek. Híre lett a pincének . . . Kelle­ne még valami, ami kerek es­téhez szükséges. Az egytálétel. Nincs még engedélyem, pedig már tudom, mi lenne az. — Pörkölt? — Mi más lehetne? Termé­szetesen külön recept alapján. — Elmondaná? — Szó sem lehet róla. Leg­feljebb annyit: kilenc-tiz féle fűszer van benne, de ezeknek úgy kell összhangban lennie, mint a jó zenekarnak .. . Ide, a hegy tetejére napon­ta 100—150 ember jön fel. Részben a bor kedvéért, vagy a panoráma vonzzo őket, de sokan csak azért, hogy élvez­zék Óh Ferenc társaságát. A 223 méter magas Várhe­gyen sétautak bujkálnak. Érde­kes módon mindig az Óh-féle borozónál jut ki az ember, s mire észreveszi magát, már a tetőteraszon ül, szemben a Ba­latonnal, ahonnan játékszerré zsugorodnak az országúton ro­hanó autók. „Az aranyhíd — mondta egy törzsvendég — a világon itt a leghosszabb." M. A. változtat a lényegen. Ahogy az akkori újságok írták, 1891. jú­nius 28-án o Helka is vízre ke­rült. — Mondják, nem mentes a története a bortól sem. — Nem bizony, de inkább dicsekszem vele, mintsem szé­gyenem. Volt egy fűtőm, Dor- mál Lajos bácsi. Ma is él, nyugdíjban Balatonfüreden. Talán még találkozunk ... Nos, ő ajánlotta a többi matróznak a fogadást, s meg is nyerte. Siófoktól Keszthelyig vastag bundában volt a gépházban, pedig akkor még széntüzelésű kazán volt lent. Tizenöt liter zöldszilvánit nyert, badacso­nyit. Elmentek mellőlem az em­berek, hiszen oly csúnya va­gyok már. Megkopott a festé­kem, pókhálók lebegnek körü­löttem, s itt, a siófoki sója szomszédságában még a hul­lámok se köszöntenek. Mindig sima a víz. Pedig én és a Ke­lén minden viharban kimen­tünk. Olyan emberek vigyáztak rám, mint Kenyeres Lajos, s utoljára Kozári János. Igazi balatoni hajóparancsnokok. Hol vannak már a hosszújára­tok? Hol vannak a kormos vál- lú emberek, akiknek egy-egv alkalommal hatvan mázsa sze­net kellett a kazánba talics- kázni? Hol vannak a fénylő műszerek, s a tábla, amelyi­ken megörökítették kettőnk — a Kelén és az én — legendáját? Csak bejegyzések maradtak a hajóskönyvben: „1977. június 21. A kormányvezetéket, a kormányművet, a horgonycsör- lőt, a láncokat ellenőriztük, hiányosságokat nem észlel­tünk.” Az utolsó utak egyike . .. — Lesz még egy. — Ki tudja? Múzeum Füre­den? Talán bár? Vagy csak egyszerűen: a magyar hajózás matuzsáleme? Még nem derült ki, de sokan szeretnék, ha Helka nem halna meg. S higgye el: így is lesz. — Legyen így. Mészáros Attila A múlt évben — június 15- től augusztus 15-ig — negy­venhét fiatalkorút hoztak be a járőrök Balatonszemesre, a Somogy megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet ideiglenes szállására. Azokat a lányokat és fiúkat, akik sem elfogad­ható indokot, sem megfelelő háttért nem tudtok említeni, amikor megkérdezték őket: mit csinálnak a Balaton partján. Az idén már huszonkilencen voltak. A huszonkilencedik ez a 16 éves, mélyen alvó fiú, aki riadtan néz, amikor fel­ébresztik: Péter, beszélni sze­retnének veled. A „begyűjtött” gyerekek kö­zel kétharmada lány. Akik egy részének mindegy, hogy hol és kivel alszanak. Vagy akik éppenséggel a kirakatok előtt álldogálnak esténként, míg egy idősebb férfi a párt­fogásába nem veszi őket. Kö­zöttük olyanok is vannak, akik nyugodtan alszanak a náda­sokban, az üres tehervago­nokban, idegen fiúk sátrában, szeméttárolókban. Akik itt, mi­kor behozzák őket, otthonkát kapnak, amíg értük nem jön­nek. Akkor felvehetik saját ruhájukat. A — Csöves vagy? — Nem látod? — Az is­mertetőjegyek: szűk szárú far­mer, félmagas szárú csizma, mellény. Akit ilyen ruhában hoznak be, attól felesleges a többieknek megkérdezniük: csöves vagy? Mégis mindig elhangzik a „felhívás a kerin- gőre”, az „egy vérből va­gyunk, te meg én”. Mint ahogy nagyon sokszor hallják itt az áldozatos munkát vállaló fia­tal pedagógusok: „A Blaháról jöttem.” A Blaha Lujza és a Moszkva térről indulnak a ki­sebb társaságok. Ám nagyon gyakran nem a Balatonra, ha­nem Agárdra. A beat-Jcbn- certek kedvéért leugranak a Velencei-tavi üdülőhely kör­nyékén a robogó vonatról is. — És te, Péter? — Már hazafelé mentem ... — Ma jön érted édesanyád. Tartasz a találkozástól? Délután négy órakor jött a hívó táviratra P. P. édes­anyja. Kekszet és pulóvert lát­tam a táskájában. „Gyere ide, Péter, megigazítom az inged gallérját... Hol hagytad—a szemüveget, kisfiam?" Az ide kerülő gyerekek jó részének a szülei rendezett körülményeket biztosítanak lá­nyaiknak, fiaiknak. Legalábbis anyagilag. A gyerekek meg­nyílnak, ki tudja, milyen ké­pességgel rendelkeznek az itt dolgozó pedagógusok: Mészá­ros Györgyné, Szilágyi Ildikó, Banai Gyöngyi és Csima Sán­dor. Pedig olyan megkérgese- dett fiatalokkal kell megbir­kózniuk, akik közül az egyik ezt mondta: „Beledilizek a szeretetbe!" A másik — kissé könnyű vérű lányka — grill­csirkét követelt és habfür­dőt... Némelyik már másod­szor köszön a pedagógusok­nak ezen a nyáron. Van, aki nagyon szívesen van itt, a má­sik felírja az ablakpárkányra: „Most elzárták a napot — szörnyű rácsok mögé!” Éva, Mariann, Noémi — ke­resztnevükön említik őket az itt dolgozók. Pedig éjjel-nap­pal van munkájuk: nyugodt ál­mot biztosítanak, reggelit, tíz­órait, ebédet, uzsonnát és va­csorát adnak. És nem mind­egyik gyerek örül annak, ha elküldik a szüleiknek a táv­iratot. Az otthon nem mindig vonzó. M. A. A (lét programjából SIÓFOK. Ma délelőtt 10 órakor az Állami Bábszín­ház művészgárdája a Csiz­más Kandúr c. bábjátékot adja elő az üdülő gyer­mekeknek, a Dél-balatoni Kulturális Központban. 14- én, pénteken a Skorpió együttes koncertezik a sza­badtéri színpadon. Ugyan­csak 14-én a törökkoppá- nyi gyermek néptánc- együttes „Játsszunk együtt" című műsorára kerül sor a művelődési házban. 15-én, szombaton a Dél-balatoni Kulturális Központban az amatőr művészeti tábor gá­laestjét rendezik meg. 16- án, vasárnap a kulturális központ színháztermében este 8 órakor Jandó Jenő zongoraművész koncerte­zik, közreműködik László Margit operaénekesnő. Haydn-, Schubert-, Cho­pin- és Liszt-műveket ad­nak elő. Ugyancsak 16-án a siófoki szabadtéri szín­padon a Lett Népi Együt­tes mutatkozik be. KŐRÖSHEGY. Július 14- én a kőröshegyi Árpád-ko­ri műemlék templomban Kárpáti József ad orgona­hangversenyt. Közreműkö­dik a kaposvári Fikár Bé­la kórus, Zákányi Zsolt ve­zetésével. BALATONFÖLDVÁR. Sió- tur Klub. Július 10-én 21 órakor a Somogy Tánc- együttes szerepel. Július 11- én de. 10 órakor az Álla­mi Bábszínház Művész- együttese adja elő a Csiz­más Kandúr című bábjáté­kot. Július 15-én nyílik meg a III. balatoni és az ide­genforgalom fotópályázat­ra érkezett művek kiállítá­sa. Július 17-én a KISZ KB Rajkózenekara ad műsort. BALATONBOGLÁR. A vörös és kék kápolnában Reich Károly Kossuth-díjas grafikus és Somogyi Jó­zsef Kossuth-díjas szob­rászművész kiállítása lát­ható. A bogiári szabadté­ri színpadon július 15-én a Budapest Táncegyüttes szerepel. MOZIMŰSOR Siófok, kertmozi: 10—11- én: Hotel Pacific (8). 12- én: Tojásrántotta (8). 13 -14-én: K. O. (8). 15— 16-án: Ahová lépek, ott fű nem terem (8). Siófok, teremmozi: 10— 12-ig: Cirkusz a cirkusz­ban (f6, f8). A választ csak a szél ismeri (f8). 13—14- én: Piedone Hongkong­ban (f6, f8). 15—16-án: Magyarok (fő). A bosszú (f8). Balatonföldvár, fedett szabadtéri mozi: 10—11- én: A néma dosszié (f8). A rendőrnő (10). 12-én: A bosszú (f8). 13—19-ig: AB­BA (f8). KALMAN IMRE KIÁLLÍ­TÁS. A napokban nyílt meg a Kálmán Imre kiál­lítás Siófokon, a világhí­rű operettkomponista szü­lőházában. Kálmán Imre operettmuzsikájának min­den évben nagy sikere van a Balaton-parti szezonban is. Az idén nyáron a Ma­gyar Televízió, a Fővárosi Operettszínház és a Dél­balatoni Kulturális Központ közös rendezvénye lesz egy Kálmán Imre emlékhang­verseny augusztusban Sió­fokon. Hétfői □

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom