Dunántúli Napló, 1978. július (35. évfolyam, 179-209. szám)

1978-07-08 / 186. szám

1978. július 8., szombat Dunántúlt napló 5 Tartalmasabb szakszervezeti munka Három év óta végzett mun­kájukról számoltak be tegnapi ülésükön a Közalkalmazottak Szakszervezete Baranya me­gyei Bizottságának tagjai. Tö­mörítve a legutóbbi választá­sok óta végzett tevékenységü­ket, egyfajta önvizsgálatot, ön­értékelést végeztek. A tanács­kozáson részt vett dr. Dallos Ferenc nyugalmazott minisz­terhelyettes, a Közalkalmazot­tak Szakszervezete központi vezetősége elnökségének tag­ja, Szili József, az SZMT tit­kára, dr. Garányi László, a megyei pártbizottság munka­társa. A szakszervezeti élet teljes területét átfogó beszámolót dr. Sziráki Ferenc, a megyei bizottság titkára terjesztette elő. Többek között a teljesség­re törekvés igénye nélkül fog­lalkozott az államigazgatási szervek és a szakszervezet kö­zött kialakult szoros együtt­működésről, amely nemcsak a szakszervezeti tagjaik, hanem a lakosság érdekeit is szol­gálja. Az ügyfélszolgálatok lét­rehozásában csak közreműköd­tek, ám az igazgatás egyes nyilvántartásainak perem­lyukkártyára vitele az ő kez­deményezésük. Szorgalmazták az üzemi államigazgatási szol­gálatok megszervezését, a fo­gadó órák rendszeresebbé té­telét. Ez évben először, —Szi­getvár erre a példa — a ta­nácsok általános, komplex, il­letve célellenőrzéseinél a szak- szervezeti bizottságok is érté­kelnek. Ezek a konkrét lépések csak kiragadott példák azok­ból a tettekből, melyekkel az utóbbi években gazdagította munkáját a megyebizottság. Rendszeresen figyelemmel kí­sérték a dolgozók erkölcsi, anyagi megbecsülését, mun­kahelyi eszközellátásukat. Az elmúlt napokban fejeztek be egy újabb felmérést a leírói, adminisztratív munkakörökben dolgozók helyzetéről. Megem­lítették, hogy minden területen jobban kell érvényesíteni a munka szerinti bérezés elvét, illetve probléma, hogy a jutal­mak nem eléggé differenciál­tak, s éves szinten általában kiegyenlítődnek. Kiemelten foglalkozott a me­gyebizottság a szakszervezeti nevelőmunkával, különösen a szocialista életmód erősítésé­vel. A megyei bizottság titkára is hangsúlyozta, hogy a köz- alkalmazottak szakszervezeté­hez tartozó valamennyi dolgo­zó hivatalból közéleti szereplő, s a jövőben is arra kell töre­kedni, hogy közülük még töb­ben váljanak közéleti emberré. A beszámolót követő hoz­zászólók kivétel nélkül ered­ményesnek minősítették az el­múlt években végzett munkát. Különböző fazonú kaptafák a BÖRFA kiállításán A bőrdíszmű- és cipőiparban nélkülözhetetlen fém- és mű­anyag kellékek Mindenféle Cziner István szegedi bőrdísz­műves aranyérmes munkája Még két nap, s — vasárnap este — véget ér Pécsett a ha­zai bőr- és bőrfeldolgozó ipar első országos seregszemléje. Eseményeiről napról napra be­számoltunk, s külön-külön volt már szó a bőrökről, a bőrruhá­ról, a kesztyűről és a bőrdísz­műről. Utoljára — vasárnapra — hagytuk a cipőket, hiszen — fo­galmazhatunk úgy is — erre megy ki a játék. Arról van szó, hogy a kiállítást követően, de már a kiállítás ideje alatt is előbörzeként — egy óriási asz­talra hordták-hordják az itt lát­ható temérdek cipőt, hogy a kereskedők az országos cipő­börze keretében, amelyet ezút­tal nem Budapesten, hanem Pécsett tartanak, kiválaszthas­sák a gyárak által a jövő év első felére kínált cipőmodelle- ket. Holnap tehát a cipőkről, ma — „mindenféle.” A műbőrökkel eddig kissé mostohán bántunk. Pedig van mivel dicsekednünk, az 1905- ben alapított győri Graboplast Pamutszövő és Műbőrgyár ma Közép-Európa egyik legkorsze­rűbb, méretét tekintve egyik legjelentősebb műbőrgyára, melynek termékei ötven ország­ba eljutnak. Hogy mi minden készül a győri gyárban? Műbő­rök ruházatra, táskára, bőrönd­re, cipőre, járműre, ezenkívül készítenek bútoripari lap- és élfóliákat, tapétákat, asztalterí­tőket, könyvkötővásznakat, mű­szaki rendeltetésű műbőröket. A most zajló kiállításon két ter­mékük is - a GRABOMAT R/S ruházati és bőrdíszműipari mű­bőr és a GRABOXAN S/FW ci­pőipari műfelsőbőr — nagydíjat nyert. Mint fogyasztó, mit mond­jak? A kiállítás nonstop divat- bemutatóin is felvonultatott gyöngyházfényű esőkabátok mellett az egykor oly nagy slá­ger orkán kopott kabátként hat. A kiállítás legkisebb darabjai a bőr- és cipőkellékek - csatok, zárak stb. Kicsik, de a divatcikk-iparban nagyon is fontos kellékek, gondoljunk csak arra, egy csillogó kis mütyür mennyire fel tudja „dobni11 a bőrből- mit Kár, hogy ebben szegényes a hazai kínálat, nem véletlenül jegyez­te meg Keserű Jánosné könnyűipari miniszter is a BÖRKER standján — ez semmi, tízszer ennyi kellene. A világ számos országába ex­portáló Pécsi Kesztyűgyár stand­ján hallottuk Csillag János érté­kesítési osztályvezetőtől: a gyár most már akkora rangot vívott ki magának a szakmában, hogy lépéseket tesznek márkájuk Figyelmet érdemlő vendégei vannak Pécs városának. A bu­dapesti XI. kerületi iskolák te­hetséggondozó és -fejlesztő tábora az idén Pécset válasz­totta központjának, innen in­dulnak el a gyerekek hosz- szabb-rövidebb dél-dunántúli kirándulásokra. A tábor veze­tője Szombathy Gyula, a bu­dapesti Kaffka Margit Gim­názium igazgatója. — Olyan gyerekeket hozunk el most már harmadik éve tá­borozásra, akiknek a szülei fi­zikai dolgozók, és egyes tár­gyakból az átlagosnál na­gyobb tehetséget árulnak el — mondja Szombathy Gyula. — A kerület 20 általános is­kolájából mintegy 120 gyerek­kel foglalkozunk. Évközben köz­ponti szakkörökben folyik a munka, a gyerekek érdeklődési körük, tehetségük szerint vá­lasztanak. Az évközi foglalko­zások szintetizálására nyáron tábort szervezünk, ahol a gye­rekek tíz szakraj ban — ma­tematika, fizika, kémia, ripor­Tehetségfejlesztő tábor Pécsett tér, sport stb. — játékoskere­tek között ugyan, de továbbra is nagyon komoly munkát vé­geznek. Az első tábort Kősze­gen, a másodikat Debrecen­ben tartottuk, jövőre pedig Salgótarjánba megyünk Észak- Magyarország megismerésére. — Nem „elitképzés" folyik ezekben a táborokban? — kérdezem Kerekes Bélánét, a tábor pedagógiai vezetőjét. — Egyáltalán nem. Éppen a hátrányos helyzet kiegyenlíté­séről van szó, a tehetséges, de környezeti hatások miatt lema­radt gyerekek felzárkóztatásá­ról. A rajokban évfolyamokra való tekintet nélkül dolgozzák fel a kiadott anyagot a gyere­kek: ez már a jövő tantervei felé mutat. Tekintve, hogy a rajok egy részének tanár­irányítói, s az ifivezetők is a Kaffka Margit Gimnáziumból vannak, közvetlen kapcsolat ke­letkezik a kerület általános is­kolái és a gimnázium között. A tehetséggondozásban részt vevő gyerekek érdeklődési kö­re észrevehetően tágult, ők akkor is meg fogják állni a helyüket, ha esetleg nem ta­nulnak tovább. A tábor prog­ramja nagyon gazdag: üzem­látogatás, kirándulások, író— olvasó-találkozók. Kerekes Béláné e témával kapcsolatos tanulmánya a jú­liusi Pedagógiai Szemlében jelent meg. H. J. nemzetközi bejegyeztetésére, termékeik tehát az ismert öttor­nyos emblémával futnak. Ugyanakkor megbízást adtak új cégnév — fantázianév — meg­alkotására, tekintettel arra, hogy o Pécsi Kesztyűgyár ma már bőrruhákat és bőrdíszműt is gyárt. * A Konxum Áruházban a kiállításon szereplő egyes cipő- és táskamodel- lekből árusítanak is. Napi 100 ezer forintos forgalommal indultak, de az­tán lejjebb kellett adni, sok áru el­fogyott, táskákból például már egyál­talán nem kaptak utánpótlást. Ha mammut-forgalmat nem is tudtak csinálni, azt tudják, jövőre miből kell sokat rendelni. Miklósvári Zoltán Település- rendezés A szakmai bemutató és munkamegbeszélés témája: az általános településrendezési tervek tartalmi követelményei a jelen és a jövő terület­felhasználásának hosszú távú és nagy távlatú terveit, míg az ,,A"-típusú teljes, részletes rendezési tervek az ezernél na­gyobb lakásszámú lakótelepek építésének tennivalóit bontot­ta ki. A Városépítési Tudományos és Tervező Intézet szakemberei — Ráth György irodavezető és Molnár Attila műteremvezető — tegnap délután ismertették Pécsett, az MTESZ-ben a Ma­gyar Urbanisztikai Társaság és a Magyar Építőművészek Szö­vetsége dél-dunántúli csoport­ja, valamint az Építőipari Tu­dományos Egyesület pécsi vá­rosrendezési szakosztálya tag­jaival a településfejlesztéssel kapcsolatos legújabb tudni­valókat. Menyasszonyi és ajándékcsokor Országos virág­verseny kötészeti Aki a virágot szereti... o közmondást másképpen folytat­va: az menjen ki a XII. orszá­gos virágkötészeti versenyt és kiállítást befogadó pécsi sport- csarnokba. A küzdőtér a virágoké és a fantáziáé. Virágok tucatjai, szí­nek kavolkádja, formák sokfé­lesége. A versenyzők — a tel­jes magyar virágkötész élgárda és egy svájci fiatalember — már pénteken hajnali öttől készítet­ték műremekeiket. Száz számra fehér, piros, sárga, rózsaszín, lila, zöld és ki tudja hányféle színben és színárnyalatban pompázó virág. Megszokottak és ritkaságok: szegfű, rózsa, krizantém, margaréta, királyli­liom, gomblyukvirág, gerbera, évelő szarkaláb, citromsárga bársonyka, pézsmavirág, sza­gosbükköny, narancssárga és kék színű — darufejet idéző — strelicia, a díszítő zöld, egzoti­kus páfrány, fokföldi ibolya. Akad gyöngyvirág is egy cso­korban — ilyenkor valóban rit­kaság. Első az asztali díszítés. Van Mátyás korabeli — ebből kettő is - vadászteríték, habán kerá­mia társaságában évelő csokor, a „jó étvágyat” teríték kellékei: hagyma, káposzta, sárgarépa, mákgubó, paprika, poradicsom, karfiol. Minden versenyző 90 percet kapott az asztali díszítésre. Vi­rágajándék készítésre ugyan­ennyit. A „meglepetés" téma összeállítására egy óra és ne­gyedikként a menyasszonyi cso­kor elkészítésére is egy óro állt a virágkötészek — több mint negyven nő és mindössze két férfi — rendelkezésére. A zsűri tagjai szigorúan vizsgáztatták az elkészült alkotásokat. Ötödikként a térbeli rendezés tette végső próbára a virágkö- tészeket. A késő délután nyitó posta- hivatal virágos bélyegekkel és alkalmi bélyegzővel, o Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat virágokkal, a Konzum Áruház cserepekkel és kerámiákkal fo­gadta a látogatókat, akik a megnyitóra gyülekeztek. Czente Gyula, a Pécs városi Tanács elnöke nyitotta meg a XII. országos virágkötészeti ver­senyt és kiállítást, majd a zsűri elnöke, dr. Nagy Béla, a Kerté­szeti Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára hirdetett ered­ményt. Az asztali díszítésben Szabó Jánosné (FŐKERT), a vi­rágküldés kategóriában Marton Györgyné (Sasad), a „megle­petésben” Preznánszky Ágnes (Pécs), a menyasszonyi csokor kategóriában Szabó Jánosné (FŐKERT), a térbeli elhelyezés­ben Imre Katalin (Rozmaring Tsz) csokra bizonyult a leg­szebbnek. Az összesített egyéni versenyben Szabó Jánosné (FŐ­KERT), végzett az első helyen, Ihárossy Jánosné (Pécs) és Im­re Katalin (Rozmaring Tsz) előtt. Az összesített csapatver­senyt, ezzel a Kertészeti Egye­sülés vándorserlegét az Építés­ügyi és Városfejlesztési Minisz­térium különdíjával — idén elő­ször —, a budapesti Rozmaring Tsz nyerte a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat és oz Esz­tergomi Városgazdálkodási Vál­lalat előtt. A díjakat Sövegjártó László, a Kertészeti Egyesülés elnöke és Horváth József, a há­zigazda pécsi vállalat igazgató­ja adta át. A megnyitó ünnepségen részt vett dr. Földvári János, a Ba­ranya megyei Tanács általános elnökhelyettese, Szentirányi Jó­zsef, a Pécs városi Pártbizottság titkára, Szives Lajos, az ÉVM főosztályvezetője, Krasznai An­tal, a HNF Baranya megyei tit­kára és Kovács Jenő, a KISZ Pécs városi Bizottságának titká­ra. A kiállítás díjtalanul tekinthe­tő meg ma és holnap reggel 9-től este 8 óráig a pécsi sport­csarnokban. Murányi László Portré­gondok Van bőven tűnődni való a te­levízió portréműsorain. Nemcsak azért, mert többféle okból is ér­dekesek ezek a műsorok, hanem azért is, mert a televíziós portré igen nagy eszköz, népszerűsé­get ad, reflektorfénybe állít, lehetőséget nyújt valakinek sze­mélyisége megmutatására, né­zetei kifejtésére. A televíziós portré tehát az orientálásnak olyan erőteljes eszköze, amely­re nem lehet elég figyelmet for­dítani. Mármost hosszú ideje tűnő­döm azon is, vajon minek alap­ján dől el, hogy a meglehetős választékból kiknek jut ez a nagy lehetőség. Egy időben azt hittem, csak az érdemek dönte­nek, egy-egy szakma, művészeti ág legjobbjai kerülnek képer­nyőre, s pusztán idő kérdése, mikor, milyen sorrendben. Ezt a meggyőződésemet azonban föl kellett adnom. Gondoltam, ta­lán bizonyos számú megélt év adhatja meg ezt a tisztességet. De ez is megdőlt. Maradt vol­na. . . hm, szóval a személyes ismeretség, apró pluszként. Mint az egyetemi felvételiknél, ahol azonos számú pontot elért jelöltek közül kell választani, a televíziónak is valamiféle bi­zottsága, mint felvételi bizott­ság, személyes emlékei, véle­ményei alapján döntene ... Je­lenleg nincs véleményem, sőt, hajlok arra, hogy a véletlenre hárítsam a felelősséget, hátha valami titkos kalapból húzzák ki a neveket? Házy Erzsébet esetében ko­rántsem a jogosultságot vita­tom, ez nyilvánvaló. Szép és széphangú magánénekesünket az egész ország ismeri, miért is ne láthatnánk egy estén sok­féle szerepben, sokféle maszk­ban, miért is ne hallanánk tőle valami közelebbit önmagáról, szerepeiről, a világról vallott né­zeteiről. Csakhogy ezúttal port­réfilmnek neveztek egy olyan műsort, amelyet inkább önálló estnek lehetett volna nevezni. Ami ebben portré lehetett vol­na, azt egy beszélgetés jelen­tette, amely egy rumlis öltöző­ben zajlott, nyilván stílszerűnek, hangulatkeltőnek szánva, de csak azt elérve, hogy a néző is kényelmetlenül feszengjen, mint­ha attól félne, nehogy ráüljön véletlenül egy ledobott kalapra vagy szőrmesálra. A beszélgetés maga pedig, akár az a bizonyos anatómiai tó, magán viselte mindazokat a betegségeket, amelyek mostanában a művész­interjúkat rágják. Antal Imre, akinek sokoldalúságát, tájéko­zottságát, szellemességét eszünkben sincs vitatni, ezúttal vagy teljesen felkészületlen volt, vagy valami megbénította. Kü­lönben aligha tett volna fel olyan kérdéseket, amelyekre nem lehet felelni. Nevezetesen például: „maga bújik a szerep­be, vagy magához igazítja?" és hasonlók. „Is, is” - válaszolhat­ta volna lakonikusan Házy Er­zsébet, ha nem lett volna ud­varias. Az pedig, hogy fogal­mazza meg ars poeticáját — szintén nem valami gondolat­ébresztő és eredeti felszólítás. így aztán Házy Erzsébetről semmit sem tudtunk meg, csak általánosságokat. Pedig a be­szélgetéshez partnert is „szer­ződtettek" Koródy András kar­mester személyében. Ebből a hármasból viszont a másik gya­korta jelentkező, kínos helyzet adódott: a képernyőn dicsérge- tik agyba-főbe egymást művé­szeink. Erre most már ideje len­ne fölfigyelni és kiirtani vala­hogyan televíziós műsorainkból, mielőtt végérvényesen kötelező­vé válik. H. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom