Dunántúli Napló, 1978. július (35. évfolyam, 179-209. szám)
1978-07-07 / 185. szám
1978. július 7., péntek Dunántúlt napló 5 Megkezdődött az országgyűlés nyári ülésszaka Németh Károly felszólalása (Folytatás a 3. oldalról) Tisztelt Országgyűlési Kedves Elvtársnők és Elvtársak! Képviselőtársaim I A Minisztertanács — amint őzt a beszámoló tükrözi — eredményesen hajtotta végre az országgyűlésben csaknem három esztendeje jóváhagyott munka- programját. Lázár elvtárs szólt arról, hogy a kormány munkájának értékeléséhez, a feladatok kijelöléséhez jó alapot szolgáltatott a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága áprilisi ülésének határozata. A beszámolóban adott elemzés csakúgy, mint a kijelölt feladatok összhangban vannak a Központi Bizottság értékelésével, társadalmunk valóságos helyzetével. A tárgyalt időszak tapasztalatai ismételten megmutatták, hogy reális céljaink, feladataink megvalósításában bizton támaszkodhatunk a párt, a kormány, az egész nép egységére. Munkásosztályunk megfelelően tölti be történelmi küldetését; politikai öntudatának, szakmai felkészültségének, társadalmi aktivitásának növekedése, helytállása a termelőmunkában arról tanúskodik, hogy a vezető szerepéből eredő felelősséggel vállalja a szocializmus építéséből reá háruló feladatokat. A szövetkezeti parasztság is helytáll, megtanult élni o kollektív gazdálkodás lehetőségeivel és mind jobban kihasználja azokat. Munkásosztályunk oldalán, vele szövetségben eredménye^ sen veszi ki részét a termelőerők gyarapításából, szocialista társadalmunk fejlesztéséből. A munkásságnak és a szövetkezeti parasztságnak egyenrangú társa a létszámban és tudásban egyaránt gyarapodó értelmiségünk, amely oda- adóan támogatja országépítő céljainkat, felelősen kiveszi részét a gazdaság, o tudomány, az oktatás, a kultúra, a művészetek, az egészségügy fejlesztéséből, népünk szocialista tudatának alakításából. Méltán emelte ki debreceni beszédében Kádár János elvtárs, hogy a fejlett szocialista társadalom építése hazánkban nemzeti programmá vált. Ennek köszönhető minden, amit hazánk, életünk szebbé, jobbá tételében elértünk. Legyünk tudatában, hogy pártunk, kormányunk és népünk egysége a szocialista célokban — a legfőbb előre vivő erő, eddigi eredményeinknek a forrása, s további sikereinknek is a záloga. Nagy vívmányunk, hogy a fejlett szocialista társadalom építésén a kölcsönös bizalom jegyében, egymást megbecsülve és segítve, jó egyetértésben, közösen munkálkodnak a különböző világnézetű emberek, a kommunisták és pártonkívüliek, a nők és férfiak, a Magyar Népköztársaság nemzetiségi állampolgárai, a szocializmust építő dolgozók. A bővülő és szilárduló szocialista nemzeti egységet megtestesítő, alkotó összefogás ez, amelyet őrizni és tovább erősíteni fontos feladatunk. Méltán lehetünk büszkék népünk munkájára, helytállására. Igaz, nem minden sikerült úgy, ahogyan szerettük volna. Munkánk sok-sok gyengéje, vezetési hibák, következetlenség, fegyelmezetlenség is közrejátszott ebben. Nem volna helyes, ha kissebbítenénk eredményeinket, vagy hibáinkat. De az sem, ha bármelyiket felnagyítanánk. Felelősségünk egyetlen szemléletet enged meg számunkra: a reális szemléletet. Ez viszont arról győzhet meg mindenkit — országunk lakóit csakúgy, mint határainkon túli barátainkat, de a tőkés világ rólunk véleményt formáló embereit is —, hogy országunk előrehaladt ebben az időszakban is,' népünk alkotó légkörben, biztonságban él és dolgozik. Építőmunkánk eredményei különösen értékesek, mivel népünk azokat számunkra sok tekintetben kedvezőtlen külső gazdasági feltételek és kiéleződött nemzetközi ideológiai harc közepette érte el. Munkánk szempontjából ugyanakkor az a legfontosabb, hogy a nemzetközi életben változatlanul az enyhülés, a békés egymás mellett élés a fő tendencia. Ez akkor is igaz, ha tudjuk, hogy a béke és a társadalmi haladás ellenségei ellentámadásba lendültek, s a „szovjet fenyegetésről" szóló régi hazugságok felújításával a fegyverkezési verseny fokozásának veszedelmes útjára akarják kényszeríteni az emberiséget. A jövőben is azért dolgozunk, hogy az enyhülési folyamatot ne lehessen visszafordítani, sőt a politikai enyhülés terjedjen ki katonai térre is. Népünk sorsáért érzett felelősségtől indíttatva támogatjuk a Szovjetunió újabb konstruktív, az egész emberiség érdekeit szem előtt tartó javaslatait a fegyverkezési verseny megfékezésére. Külpolitikánk változatlan alapelve, hogy erősítjük internacionalista együttműködésünket, barátságunkat és szövetségünket a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés tagállamaival, a testvéri szocialista országokkal. Szolidárisak vagyunk a -'nemzetközi munkásmozgalom harcával, támogatjuk a nemzeti felszabadító mozgalmakat, a békés egymás mellett élés elvei alapján korrekt partneri kapcsolatokra törekszünk a tőkésországokkal. A világ minden békeszerető emberével együtt továbbra is minden tőlünk telhetőt megteszünk egy termonukleáris katasztrófa elkerülése, a világbéke megőrzése érdekében. Hazai és a nemzetközi munkánk tapasztalatait összegezve joggal mondhatta ki a párt Központi Bizottsága, hogy bevált politikánkon, a XI. kongresszuson kitűzött célokon nem kell változtatnunk. Népünk akaratával is egyezően az eddigi úton, az eddigi bel- és külpolitikát következetesen folytatva fogunk előrehaladni. Elválaszthatatlan feladatok Tisztelt Országgyűlés! A kormány beszámolójának középpontjában a gazdasági és a kulturális építőmunka kérdései állnak. Ez természetes, hiszen a szocializmus építésének jelenlegi időszakában ez a két legfontosabb, egymással szorosan összefüggő, egymástól elválaszthatatlan feladat. A népgazdaság fejlesztésének feladatai nagyobbak és bonyolultabbak, mint a korábbi években voltak. Lázár elvtárs méltán emelte ki, hogy ötéves tervünk időarányos céljait, legfőbb előirányzatait elértük, illetve megközelítettük, így van ez, annak ellenére, hogy az 1976-os és 1977-es esztendő két, gazdasági szempontból eléggé eltérő év volt. Míg az első esztendőt viszonylag lassú fejlődés jellemezte, a második évben szándékainknak megfelelően az ütem felgyorsult. Más szempontból: míg az első évben az ország külgazdasági egyensúlya — részben a nemzetközi cserearányok némi javulása következtében — valamelyest kedvezőbbé vált, a második esztendőben e folyamat megtorpant, a külkereskedelmi mérleg hiánya növekedett. A két esztendő összesített mérlege mindenesetre a terv eredeti számaihoz közel áll. Népünk életkörülményei a nehezebb gazdasági feltételek ellenére is javultak, bár az életszínvonal emelkedésének ütemét a reális lehetőségekhez igazodva valamelyest mérsékelnünk kellett. Nem csökkentettük, ellenkezőleg, növeltük a lakásépítést, a kommunális beruházásokat, javítottuk az áruellátást. Ismerjük a több területen jelentkező, ma még ki nem elégíthető, de feltétlenül jogos igényeket is. Kielégítésüket csakis gazdálkodásunk növekvő hatékonysága és a minőség erőteljesebb javulása teheti lehetővé. így van ez például a lakásokkal. Miközben évente egyre többet építünk, az igénylők száma Budapesten és a nagyvárosokban nem csökken, hanem növekszik. Természetesnek tartjuk, hogy az emberek kulturáltabb körülmények között szeretnének lakni, jogosnak a törekvést, hogy minden család önálló lakáshoz jusson. Ismerjük azoknak a családoknak a boldogságát, amelyek új lakásba költözve mintegy életüket is megújítják. Mindezt tudjuk és méltányoljuk azok igyekezetét, akik mielőbb szeretnének hasonló helyzetbe kerülni, a türelmetlenségükről is tudunk és megértjük azt. Az országban évente mintegy 90 ezer lakás épül, s a következő években eszám még valamelyest növekszik. Államunk óriási összegeket fordít lakásépítésre. A jelenlegi ötéves terv időszakában például a fővárosban a számítások szerint egy állami beruházásként épülő lakás — a közművesítés, a szociális ellátás járulékos költségeivel együtt — átlagosan 667 ezer forintba kerül. Tudjuk azt is, hogy már szűkös a bölcsődék, a kórházak, az egészségügyi, az oktatási, a kulturális, a sportlétesítméTisztelt Országgyűlés! Lázár elvtárs szólott népünk kulturális színvonalának emelkedéséről, s a tágabb értelemben vett kulturális munka sikereiről és gondjairól. Míg a gazdálkodás eredményessége számokban rögtön rögzíthető, a társadalom tudati állapota nehezebben mérhető, pedig vannak észrevehető jelei e területen is a fejlődésnek. A szocialista brigádmozgalom kiterebélyesedése, a szocialista munkaverseny sikerei, a társadalmi aktivitás fokozódása a városokban és a falvakban egyaránt mutatja, hogy növekszik azoknak a tábora, akik munkahelyi kötelezettségükön felül is hajlandók részt vállalni szocialista építőmunkánkban, kulturális értékeink gyarapításában, lakóhelyük szépítésében. A szocialista tudatosság fejlődését mutatja az is, hogy egyre többen vannak, akik az egész hazában gondolkodnak. Fokozódó állampolgári felelősségérzetet tanúsít, hogy mind többen bírálják a fogyatékosságokat, azokat, amelyekre a Központi Bizottság is rámutatott legutóbbi ülésén. Fellépnek a lazaságokkal, a közömbösséggel szemben; felvetik, hogy a fegyelmezetlenséggel, a bürokráciával szemben helyenként túlzott a türelem, s az a véleményük, hogy a jó politika következetesebb végrehajtására van szükség. Jogos és megszívlelendő ez az észrevétel. Tisztelt Országgyűlés! Akárcsak pártunk Központi Bizottságának határozata, a kormány itt elhangzott beszámolója is nyíltan és kritikusan szólt á gondokról, munkánk gyengeségeiről. Tudjuk és tudni kell, hogy népgazdaságunk külső egyensúlyának helyreállítása a korábban elképzelnél is nagyobb erőfeszítéseket és hosszabb időt igényel. Bár igaz, hogy hatnak ránk általunk nem, vagy alig befolyásolható külső tényezők, amivel a jövőben is számolnunk kell, figyelmünket mégis saját munkánk megjavítására kell összpontosítanunk. Nem várhatjuk és hiába is várnánk, hogy a világ alkalmazkodjon mihoznyek befogadóképessége; s a fejlődés gyorsítása e területeken ugyancsak jogos igénynek tekinthető. A feladat nem könnyű megoldásának érzékeltetésére említem csak meg, hogy például egy bölcsődei hely építése mintegy 120—130 ezer forintba kerül, s minden négy gyermek ellátásához egy bölcsődei dolgozó szükséges. Egy új kórházi ágy létesítésével kapcsolatos összkiadás pedig egy lakás építésének az árát is jóval meghaladja. A párt és a kormány számon tartja a jogos igényeket. A Központi Bizottság legutóbbi ülésén megerősítette — Lázár elvtárs is szólt róla — hogy a jelen ötéves tervidőszak második felében lehetőségeinkkel összhangban sor kerül az alacsony nyugdíjak, valamint a három- és több- gyermekesek családi pótlékának indokolt növelésére. Tudjuk — és ezt mindenkinek tudnia kell —, hogy az igények kielégítésének feltételei a jövőben is csak jobb, fegyelmezettebb munkával teremthetők meg. Pártunk és kormányunk következetes abban, hogy a szocializmus építésével együtt kell járnia az életszínvonal rendszeres emelkedésének. Népünk több mint két évtizede tapasztalja, hogy ez nemcsak elv, hanem megvalósuló gyakorlat. Soha nem maradtak el az életszínvonal-növelő intézkedések, amikor azok anyagi alapjait megteremtéttük. S ez a jövőben is így lesz. zánk. Nekünk kell helytállnunk a világgazdaság változó, nehezebb feltételei közepette. Nincs más megoldás: hozzá kell igazítanunk gondolkodásunkat, munkánkat a magasabb követelményekhez: jobban ki kell aknáznunk lehetőségeinket, a rendelkezésre álló anyagi és szellemi erőforrásokat itthon és nemzetközi kapcsolatainkban egyaránt. Számunkra továbbra is az a legfontosabb, hogy minden tekintetben erősítsük a gazdasági együttműködést a Szovjetunióval, a KGST tagországaival, a testvéri szocialista országokkal. Emellett tovább építjük kapcsolatainkat a fejlődő országokkal, és gazdasági együttműködésünk révén is segítjük őket kivívott nemzeti függetlenségük megszilárdításában. Az egyenjogúság, a kölcsönös előnyök alapján együttműködésre törekszünk a kapitalista országokkal is. Anyagi és szellemi erőink ismeretében elmondhatjuk: képesek vagyunk nagyobb és jobb teljesítményekre. A jogos igények teljesebb kielégítésének gazdasági alapjai fokozatosan megteremthetők. A meglévő adottságaink kihasználásával, a tervszerűbb, szervezettebb munkával eleget tudunk tenni a magasabb minőségi követelményeknek is. Ez nemcsak a gazdasági életben dolgozókra vonatkozik, hanem a tudomány, az oktatás, a közművelődés, az egészségügy — szóval életünk minden területére érvényes. Hiszen a társadalom együttes teljesítménye határozza meg a fejlődés általános ütemét, minőségét, azt, hogy miképpen boldo. gulunk, hogyan alakul népünk, hazánk sorsa. Gyakran szólunk gazdálkodásunk tartalékairól. Bárhol, bármilyen munkahelyen nézünk körül, azt látjuk, mindenütt vannak tartalékok az adottságok jobb kihasználásában, a munka szervezettségében. Az emberek túlnyomó többsége becsülettel dolgozik: de jobb munkafeltételek mellett többet is tenne. Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy bizony nem mindenki dolgozik képességei szerint, sőt akadnak olyanok is, akik többet szeretnének elvenni az ország asztaláról, mint amennyi munkával gazdagították azt. Ez nem engedhető meg! S ha követelmény, hogy igazodnunk kell a szigorúbb gazdasági feltételekhez, akkor az is követelmény, hogy minden szinten és az élet minden területén szigorúbb mércével mérjük a munkát. És követelmény az is, hogy ne egymásra várva, hanem kiki a maga területén felelősséggel oldja meg feladatát. Ehhez tovább kell javítanunk a munka feltételeit. A csoport- és az egyéni érdeket a társadalmi érdekek alapján még összehan- goltabban kell a hatékonyság, az építőmunka szolgálatába állítani. Gazdaságunk már évek óta intenzíven fejlődik, de hadd tegyem hozzá: ezen az úton még eléggé bizonytalanul járunk. Még kísért az a szemlélet, hogy egy feladatot csak új beruházással lehet megoldani. Új beruházásokra, köztük új, nagy létesítményekre is természeteden szükség van. Hasznos lepne azonban, ha a figyelem jobban a már meglévő termelő berendezések, a lehetőségeink alaposabb kiaknázására irányulna. Az új feladatok megoldását először a meglévő, különösen a korszerű géppark jobb kihasználásában keressük. Szükséges az is, hogy a tudomány eredményeit gyorsabban alkalmazzuk a termelésben és ily módon is növeljük a gazdaságosan értékesíthető termékek arányát. A kezdeti eredmények ellenére még nem bontakozott ki igazán a munka a Központi Bizottság tavaly októberi /határozatában foglalt irányelvek végrehajtására, külgazdasági stratégiánk érvényesítésének és a termelési szerkezet megváltozásának érdekében. Igaz, az irányelvek nem rövid távra szóló feladatokat szabtak'meg, ami eddig történt a lehetőségek felmérésére, a teendők kimunkálására, az elismerésre méltó, ügyelni kell azonbqfn, hogy a távlati tennivalók kimunkálása mellett maradjon idő és erő arra, amit már ma meg kell tenni e határozat valóra váltásáért. Gyorsítani szükséges a gazdaságos termékszerkezet fejlesztését, az exportárualapok növelését szolgáló, folyamatban lévő beruházásokat. Nem tűr halasztást az olyan gazdaságtalan termelési tevékenységek beszüntetése, amelyek nem növelik, hanem csökkentik a nemzeti jövedelmet. Ebben a kormánynak, a minisztériumoknak, a főhatóságoknak, a vállalatoknak és a szövetkezeteknek egyaránt feladatai vannak. A fegyelmezett munka követelménye, hogy a munkaidő valóban a munka ideje legyen és mindenütt tartsák be a technológiai rendet, a biztonsági előírásokét. De a fegyelem, a rend követelménye ennél többet is jelent. Ide tcrtozik véleményem szerint a környezeti kultúra is, amely még sok kívánnivalót hagy maga után. Szólni kell a takarékosságról is. Nem mondható, hogy a takarékosság követelményei életünk minden területén érvényesülnének, s napi tevékenységünk szerves részévé váltak volTisztelt Országgyűlés! . A feladatok nagyok, a további munkához rendelkezünk világos és reális tervekkel. A XI. pártkongresszus határozata, a párt programnyilatkozata, az V. ötéves terv, a legfontosabb feladatokat kiemelő áprilisi központi bizottsági határozat jó munkaprogram. Az, hogy terveink megvalósuljanak, nagymértékben függ a vezetőktől. A vezetők többsége képességei szerint dolgozik, becsülettel helytáll, megérdemli a társadalom elismerését. Közülük nem kevesen erejüket is meghaladó munkát végeznek, s képletesen szólva egy nap alatt két műszakot teljesítenek. S ha őket arra intjük, hogy maguk és a társadalom érdekében is szervezzék meg jobban a munkát, arra is gondoljunk, hogy ne legyen egyetlen vezető sem, aki — az előbbi hasonlatnál maradva — két nap alatt sem teljesít egy rendes műszakot. Mindenütt első a munka, alap- vetőek a közösség érdekei, ebna. S megint nem csupán a termelés területére értem ezt. Nemcsak az indokoltnál súlyosabb gépekre, veszendőbe menő nyersanyagokra, az újra hasznosítható melléktermékek elfe- csérlésére, a szükségesnél drágább beruházásokra gondolok, hanem mindennapi életünk megannyi, esetenként kicsinek tűnő, de hibás szemléletet tükröző pazarlásaira is. S nemcsak amiatt teszem szóvá mindezt, mert a sok kicsi sokra megy, hanem azért is, mert ahol a kicsivel nem tudnak gazdálkodni takarékosan, ott felelőtlenül szórják a milliókat is. Ez nemcsak forintban kifejeződő veszteség, de politikai kár is. Az ésszerű takarékosság nem a szegénység kényszere, hanem az okos gazdálkodás parancsszava. Tisztelt Képviselőtársaim! A pártkongresszus határozataival összhangban joggal állapíthattuk meg, hogy az immár tíz éve működő gazdaságirányítási rendszerünk bevált, képes biztosítani népgazdaságunk tervszerű fejlődését, alapelvein nem kell változtatni. A központi irányító szerveknek ezután is a gazdálkodás fő folyamatait kell kézben tartaniok, ugyanakkor továbbra is biztosítanunk kell a vállalatok nagyfokú önállóságát, serkentetnünk kell a vállalkozó készséget. A Központi Bizottság áprilisi határozata is utal rá, hogy a gazdaságirányítás rendszere akkor működhet igazán eredményesen, ha az árrendszer helyesen orientálja a vállalatokat, ha az árarányok valóban azt fejezik ki, amibe a nyersanyagok, termékek előállítása a népgazdaságnak kerül. A legutóbbi években gyorsan és gyakorta változó világpiaci árak hatására árrendszerünk túlságosan is bonyolulttá vált, a sokféle áreltérítés, támogatás, adókedvezmény következtében a termelés valódi, népgazdasági szintű költségei gyakran alig ítélhetők meg. A termelői árak a népgazdaság legtöbb területén irreálisak, nem tükrözik jól sem a hazai ráfordításokat, sem az importárakat, általános szintjük pedig meghaladja a fogyasztói árak színvonalát. E helyzeten változtatni kell. Mégpedig úgy, hogy a termelői árak jobban fejezzék ki a ráfordításokat, s — miként eddig is történt — a termelői árak rendezésével szükségképpen ösz- szefüggő fogyasztói árváltozások ne keresztezzék az életszínvonal emelésének tervét. Mint ismeretes, az árpolitika pártunk és kormányunk életszínvonal-politikájának része, eszköz céljaink eléréséhez. A termelői és a fogyasztói áraknak a gazdasági élet fejlődését, és azon keresztül végső fokon az életkörülmények javulását kell szolgálniok. Árváltozások tehát a jövőben is csak a bér- és jövedelemviszonyokkal, szociális törekvéseinkkel összhangban történhetnek. ben nem tehetünk engedményeket. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében a kormány beszámolóját elfogadom és az ország- gyűlésnek elfogadásra ajánlom. Németh Károly elvtárs nagy tetszéssel fogadott beszéde után tegnap az alábbi képviselők szólaltak fel: Géczi János (Nógrád, 6 vk), megyei pb-i titkár, Klaukó Mátyás (Békés, 9 vk), megyei tanács elnöke, Szabó István (Hajdú, 18 vk), TOT elnöke, Rujsz Lászlóné (Vas, 1 vk), a Sabaria Cipőgyár munkaügyi osztályvezetője, dr. Szekér Gyula, a Minisztertanács elnökhelyettese, Gorjanc Ignác (Szolnok, 15 vk), a Jászberényi Hűtőgépgyár vezérigazgatója, Weiszböck Rezsőné (Győr, 15 vk), a Soproni Szőnyeggyár igazgatója, Pethő István (Veszprém, 5 vk), a Mezőgép 8. sz. gyáregységének géplakatosa, Tollár József (Zala, 6 vk), a Kanizsa Bútorgyár igazgatója. Az országgyűlés ma folytatja munkáját. Fejlesszük a szocialista tudatosságot Világos, reális tervek
