Dunántúli Napló, 1978. július (35. évfolyam, 179-209. szám)
1978-07-25 / 203. szám
1978. július 25., kedd DunQntult napló 3 Dr. Hegyi Géza főmérnök Mennyi fontolgatás, mérlege, lés előz meg egy döntést, különösen, ha arról van szó, hogy az ember addigi élete, munkája változik meg e döntés által. Ilyen válaszút előtt állni mindig nehéz, s ha az időkerék a 40-es évekről lassan átgördül az 50- esre, már ritkán vállalkoznak nagy változásokra. Dr. Hegyi Géza azon mozgékony és mindig újat kereső emberek közé tartozik, akik ezt megtették, s akik fiatalos külsejükkel (talán épp az aktivitásuk miatt) legalább tíz évet rácáfolnak valódi korukra. Két évvel ezelőtt a MÉM növényvédelmi és agrokémiai főosztályán elrendelték, hogy minden megyében a növényvédő állomásokat a talajvédelem és talajerő-gazdálkodás érdekében agrokémiai állomássá is ki kell fejleszteni. Baranya e téren ugyan az országban az élen halad, de eddig még nem sikerült megfelelő képzettségű szakembert találni, aki a megyében szervezi, irányítja ezt a tevékenységet. Most július elsejétől nevezték ki e posztra, a Baranya megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás főmérnökévé dr. Hegyi Gézát, a mezőgazdasági tudományok kandidátusát.- Hogyan jött létre a döntés, hogy vállalja ezt a feladatot? - kédeztük az új főmérnököt. — Véletlen beszélgetés során jutott tudomásomra, hogy szakembert keresnek erre az állásra. Mikor felkértek, bizony számot kellett vetni: vállaljak-e egy új feladatot — ezzel együtt új környezetet, új kollégákat — vagy maradok a kényelmes rutinmunkánál. Az új mellett döntöttem. Itt már magasszintű szakmai problémák megoldása lehet a feladatom. A baranyai emberek becsülete, szorgalma, az új iránti fogékonysága jó perspektívát jelent számomra. — Mikor jegyezte el magát a mezőgazdasági tudományokkal? — A föld, a mezőgazdasági munka szeretetét otthonról hoztam. Édesapám a mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Akadémia tangazdaságában dolgozott gyakorlati munkavezetőként. Ott szerettem meg a szakmát, ott kezdtem el az egyetemet is. 1958-ban visszahívtak tanárnak. Szívesen mentem. Szép korszaka volt ez életemnek, szerettem diákokkal foglalkozni, itt lettem adjunktus, majd docens és 1968-ban kandidátus. Közben orosz, német és angol nyelvvizsgát is tettem. Egy idő után „HAMUBÓL SZÜLETETT" ÜZEM: A Magyar Pamutipar újpesti fonodája tavaly január elején leégett. Helyette felépítettek egy négyezer-nyo Icszázötven négyzetméter alapterületű új üzemcsarnokot, melyben negyvenkét csehszlovák gyártmányú, orsó nélküli fonógépet helyeztek üzembe. A képen: az újjáépített fonodában. úgy éreztem, kevés az, amit teszek. Ekkor kerültem Heves megyébe, ahol az Északkelet-magyarországi Mezőgazdasági Kutató Intézetben megszerveztem a növénytermesztési és talajvédelmi osztályt. Ezen az erősen erodált vidéken mi kezdtünk először talajkutatásokkal foglalkozni. Világszerte érdeklődtek a munkánk iránt és ekkor beválasztottak háromféle KGST bizottsági tagnak. Az itt eltöltött tíz évi munka után mentem Budapestre, az AGROBER-hez, majd a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központjába, onnan jöttem ide.- Biztosan vannak tervei, megoldásra váró elképzelései, amelyekért vállalta ezt az állást. — A talajerő-gazdálkodásban olyan előrelépést lehet elérni, amely nagymértékben és gazdaságosan emelheti a termésátlagot. Tovább kell szélesíteni a meliorációs munkákat, enél- kül ugyanis nem lehet a területek további termésemelkedését befolyásolni. Fel kell tárni a lehetőségeket a talajjavításra és erre ösztönözni a mezőgazda- sági üzemeket. A műtrágyázásnál a mennyiségi teljesitmény- nyef szemben inkább a minőségi munkát kell előtérbe helyezni. E téren sok a tennivalónk, nagyobb szakmai fegyelem szükséges. Itt a megyében, a volt egyetemi hallgatóim közül sokkal találkoztam. Számítok rájuk. Fontosnak tartom a baráti, kollegális és szigorú szakmai kapcsolatot, igyekszem ezt a kettősséget jól összeegyeztetni. Munkámmal szeretnék hozzájárulni, hogy Baranya, eredményét tekintve, az előkelő helyét tovább tarthassa, esetleg még előbbre léphessen. Sarok Zsuzsa malacnevelés Battériás sertésnevelö a szentlőrinci Úttörő Termelőszövetkezetben Már kilenc telep üzemel a megyében Csökkent az elhullás, nőtt a kapacitás 15 ezerrel több hízót bocsátanak ki Külföldi példák alapján nálunk is mind nagyobb tért hódít az emelt padozatú, ketreces, ismertebb nevén battériás sertéstartás. Megyénk sertéstartó mezőgazdasági nagyüzemei oz országban a legelsők között, valóban még csak külföldi, főként NDK tapasztalatok alapján kezdték meg 1973-1974- ben a szakosított sertéstelepeik rekonstrukcióját, a malacutóne- velő battériák beépítését. Az üzemek vezetői felismerték, hogy higiéniás előnyök mellett — a rácspadozat nagymértékben öntisztuló — legjobban a battériás tartással lehet épület- bővítés nélkül a telepek férőhely kapacitását, hízókibocsátó képességét növelni. A szakosított telepeket annak idején a nevelési és hizlalósi módokat illetően hagyományosra tervezték. A legtöbb telepen a malacokat 50—90 napos korig, tehát viszonylag igen hosszú ideig a fiaztatókban nevelték. Ezen belül a szoptatási idő is hosszú volt, mindez gátolta a telepek kapacitásának növelését. Néhány telepen ezen úgy próbáltak segíteni, hogy nem a malacokat, hanem a kocákat választották el a szaporulattól. Ezáltal meggyorsították a kocaforgót, több malac született, de így a malacok felnevelésénél és a hizlalásnál kapacitáshiány keletkezett. A problémát a malacutóne- velő battériák beépítése oldotta meg, ami egyben szakítást jelentett a hagyománnyal is, és a tenyésztői munka teljes átszervezését feltételezte. Át kellett térni a középkorai, 28 napos választásra. A fiaztató épületek forgója így 40 napra csökkent, ami az épületek 30 százalékát szabadította fel. Ezekben a felszabadult épületekben nyílt lehetőség a battériás molacnevelésre. Jelenleg megyénkben már kilenc helyen üzemel battériás malacnevelő, összesen 12 897 férőhellyel. A battéria típusok különfélék: Somberekén NDK gyártmányú, Szabadszentkirályon, Üjpetrén, Villányban és Egyházasharasztiban ISV típusú, Mohácson, az Új Barázda Tsz- ben KA-HYB, Hímesházán, Szentlőrincen és Baranyahídvé- gen egyedi típusú battéria került beépítésre. A nevelési eredmények között meglehetősen nagy a szóródás és ezek a különbségek az eddigi tapasztalatok szerint nem a battéria típusokkal függnek össze, hanem az egyéb feltételekkel — fűtés, szellőzés, takarmányozás stb. —, vagyis az eltérő üzemi háttérrel. Azonos nevelési idő alatt az egyházasharaszti tsz-ben 19 kiló 41 dekás, a hímesházi tsz- ben ugyanakkor 36 kiló 46 dekás átlagsúllyal szedték le a battériákról a süldőket. így érthető, ha Hímesházán a battériás utónevelés több mint 36 százalékkal, Egyházasharasztiban viszont csak 12,5 százalékkal növelte meg a hizlalási kapacitást. • Ha az eredmények üzemenként eltérőek is, a battériás utónevelés eredménye megyei szinten egyértelműen jónak mondható. Az említett kilenc telep a battériás malacnevelésre történő áttérés után közel 15 000 darabbal több hízót tud kibocsátani. A battéria csökkentette a malacelhullást is. Jelenleg 2-4 százalékkal kevesebb malac hullik el az utónevelés időszakában, mint az áttérés előtt. Ezek a kezdeti eredmények egyértelműen a battériás tartás kiszélesítése mellett szólnak. A megyében ezért folytatódik a battériás program, amelynek végső célja: a fiaztató és hizlaló kapacitással szinkronban valamennyi szakosított telepen megteremteni a battériás utónevelést. FEJLiSZtfSEX A program folytatásaként a már kilenc üzemelő utónevelő mellett jelenleg folyamatban van Véménden 4608 férőhelyes NDK, Belvárdgyulán 1728 férőhelyes és Vajszlón ugyancsak 1728 férőhelyes NDK, Mágo- cson pedig 1470 férőhelyes ISV típusú battéria beépítése. Ez újabb 9534 férőhelyet jelent majd. Vissza van még nyolc telep, amelyeknél csak tervezik a battériás utónevelést. Ha a program befejeződik, és a még alacsonyabb színvonalon üzemelő telepek felzárkóznak az átlaghoz, akkor megyénk termelőszövetkezeti szakosított sertéstelepeinek hízókibocsátása 33,5 százalékkal nő meg, s a telepek évente 37 530 darabbal több 105 kilós hízott sertést adnak majd. Rné Sörgyártó szakmunkásnők Temesiné a laborból és lllésné a pepsiüzemböl. Az ötlet eredetét senki sem kutatja, hiszen a lényeg, hogy mindenki jól járt. A gyár új szakmunkásokat kapott. Akik elvégezték a tanfolyamot, felelősségteljesebb munkakörben, nagyobb fizetésért dolgozhatnak. Köztük az a kilenc nő is, aki ma már sörgyártó szakmunkás. Ök az elsők, akik megtörve a férfiak „egyeduralmát”, megszerezték ezt a képzettséget. A pécsi Pannónia Sörgyárban tíz éven át — ez év tavaszáig — mindössze hat szakmunkás kopogtatott a gyár kapuján, pedig nagy szükség lett volna az utánpótlásra. A gyár vezetői évek óta azt tapasztalták, hogy a szülők — a távolság miatt — nem szívesen engedik 14 éves gyermekeiket a fővárosi szak- középiskolába tanulni. Ezért határozták el, hogy felnőtt szakmunkásképző tanfolyamot indítanak. A kétéves tanfolyamra fiatal, betanított munkásokat hívtak. Két évvel ezelőtt a fővárosi Bercsényi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola kihelyezett felnőtt tagozataként indították a tanfolyamot. Az iskola tematikával, teljes tananyaggal segítette a nagyrészt vállalati vezetőkből álló „tantestületet”. A ma már sörgyártó szakmunkásként dolgozó asszonyok közül többen gyermekgondozási segélyen voltak, amikor a gyárból felkeresték őket a tanulási lehetőség ajánlatával. Illés Istvánné a kisebb fiával volt gyermekgondozási szabadságon, mikor eldöntötte, hogy nekivág a tanulásnak, de közben vissza is jött dolgozni: — A brigádvezetőm, Konkolyáé és a művezetőm, Kiss Károly betanított — mondja. — Egyedül talán nem jutottam volna erre az elhatározásra, mert a férjem is tanult és két fiam van. Édesanyám vállalta a gyerekekről való gondoskodást, én meg minden héten két délutánt a padban töltöttem. Mikor kézhez kaptam a bizonyítványt, mintha kicseréltek volna. Sólyom Emma, aki kitűnőre vizsgázott, jövőre már továbbtanul. Temesi Béláné is kitűnő eredménnyel fejezte be a két évet. Két gyermekét egyedül neveli... Erre a két évre valamennyi „tanuló” csak egy műszakban dolgozott. Ez a kedvezmény nemcsak a gyár vezetői segítőkészségét, hanem a munkatársak jóindulatát is példázza. A jól tanuló dolgozóknak pedig már a tanulási idő alatt növelték az órabérét. Többségében jól vizsgáztak. A nők között négyes volt a legrosszabb gyakorlati jegy. Elégedett velük a gyár sörmestere — termelési osztályvezetője —, Szantner József is, aki vezetője volt a tanfolyamnak. A kilenc nő külön-külön is büszkén mondhatja, hogy ők az első női sörgyártó szakmunkásai a pécsi gyárnak. Török Éva Bevált a battériás Akik a hírekben szerepelnek Nem kizárólag férfimunka
