Dunántúli Napló, 1978. július (35. évfolyam, 179-209. szám)

1978-07-01 / 179. szám

1978. július 1., szombat Dunántúlt napló 3 Tökéletes egység, a részletek érzékeny megfogalmazása Breuer Halász Béla orgona­estje Az Országos Filharmónia nyá­ri orgonahangversenyeinek ke­retében hétfőn este Halász Béla koncertjét hallhattuk a pécsi Székesegyházban. Műsorát az orgonairodalom virágzásának századaiból állította össze Frescobalditól Messianeig. Ta­lán a jól ismert, nagyszerű hangszer is tette, de Ffalász Bé­lát soha ilyen lendületesen, ex- presszíven még nem hallottam játszani. Régebbi koncertjein az orgo­nából eredő méltóság, a rend, a nyugalom jellemezte játékát. Most mindezt megtartva, de eze­ken fölülemelkedve szuverén mó­don állította a hangszert a ze­ne belső lényegét megjelenítő kifejezés szolgálatába. Regiszt­rálása korhűen volt színes: D’Aquin Noél-jének zengő nyelvsípokon való megszólalta­tása telitalálat. Legjobban ta­lán Bach e-moll prelúdium és fúga, (BWV, 548.) előadása tet­szett. A hatalmas mű szövevé­nyesen gazdag világa teljes szépségében szólalt meg. A merész harmóniaváltozá­sok, a fúgatéma Bachnál is szokatlan kromatikája okozta feszültség mindvégig kiélezet­ten, jól felfoghatóan, mégis a Bach által felállított rendet so­hasem áttörve érvényesült. Tö­kéletes egység jellemezte játé­kát. A kis részletek érzékeny Marcell kitüntetése A külföldön élő, pécsi szár­mazású építész, Breuer Marcell a közelmúltban vette át Was­hington francia nagykövetségén a Francia Épitészeti Akadémia aranyérmét. Breuer Marcell, a világ egyik vezető építésze az utóbbi két évtizedben főként Franciaországban dolgozik, Pá­rizsban önálló irodája is van. Ö tervezte a párizsi UNESCO- palotát valamint számos kitűnő családi ház, lakóház, középület, üdülőközpont és a 15 000 lakosú bayonne-i bolygóváros is az ő tervei alapján készült Évad végi mérleg a színházban Vége a színházi évadnak, megkezdődött a takarítás, majd később festés és egyéb nyári munkák. Képünkön: szétszedik és rendezik a díszleteket, a színház műszaki dolgozói. Kik távoztak, kik jönnek? megfogalmazása mindig jól il­leszkedett a nagy formai egy­ségek kifejlődésébe. A koncerten a Pécsi Nevelők Háza Kamarakórusa működött közre Tillai Aurél és Dobos László vezetésével. Mozart cso­dálatos szépségű c-moll misé­jéből énekeltek két tételt, abból a műből, melynek előadására ez év januárjában hiába utaz­tak Nápolyba, (a koncert elma­radt). A kórus igen egységesen, gazdagon és szépen szólt, Ke- resztúry Erika szólója jól illesz­kedett az együttesbe. Kokkonen és Szokolay Sándor felhangzott kórusai a Székesegyház akusz­tikájában különleges hangzás­élményt jelentettek. Kircsi László B efejeződött az 1977/78-as színházi évad. A június 15-i Óriáscsecsemő elő­adással néhány hónapra a Pécsi Nemzeti Színház tár­sulata is elbúcsúzott a közön­ségtől. A színház igozgatója és munkatársai segítségével rövid mérleget készítettünk az évad eseményeiről. A társulat 490 előadást tar­tott; ebben a számban a táj­előadások is benne vannak. A nézőszám meghaladta a 190 ez­ret. 14 és fél ezer bérlet talált gazdára, ebből mintegy hatezer gyermekbérlet. A korábbi tö­rekvéseknek megfelelően a fé­rőhelyeknek csak mintegy har­madát biztosították bérletekkel, azért hogy minden előadásra lehessen jegyet váltani. A szín­ház ezzel természetesen na­gyobb onyagi kockázatot vál­lalt, hiszen a pénztárnak na­ponta kellett négyszáz jegyet forgalmaznia. A tervezett tizenkét prózai bemutató közül nem valósult meg Ungvórnémeti Tóth László—Weöres Sándor Nárcisz című tragédiája, Székely János Caligula helytartója című drá­mája (ezt a Gyulai Várszínház produkciójában, a nyári szín­ház programjában láthatjuk majd). Ugyancsak elmaradt Ba­kos Ferenc Trisztán meg Izolda című darabjának és Mihail Roscsin Szerelvény a hátország­ba című színművének a bemu­tatója. Az előbbi hármat stú­dióelőadásnak szánták — a bér. letekben nem is szerepeltek — azonban a társulat erejéből erre már nem futotta. Mihail Roscsin színművét szovjet ren­dezőnő rendezte volna, ő azon. ban amerikai elfoglaltsága miatt nem tudta vállalni a mun­kát, íqy ez a bemutató jövőre marad. Nem láthatta a közön- séq Fejes Endre—Presser Gá­bor a Vígszínházban nagy si­kerrel játszott Jó estét nyár, jó estét szerelem című musical-jé- nek pécsi bemutatóját A szín­ház vezetése úgy döntött, hogy — tekintettel a Molnár-évfor­dulóra — ehelyett inkább Mol­nár Ferenc Játék a kastélyban című színművét mutatják be. A Jó estét nyár. .. jövőre sem szerepel a színház programjá­ban. A következő évad musi- cal-je minden valószínűség sze­rint a Hello Dolly lesz. Az ígért bemutatókon kívül tavasszal láthattuk a Kamaroszínházban Garda Lorca Bernarda Álba háza című drámáját is. A Spot-színházzal kapcsola­tos elképzelések nem váltok be. Itt többnyire csak előadóeste­ket tartottak. A színház igazga­tójának szavaival élve a „nézők nem nagyon tudtak arról, hogy itt stúdiószínház működik”. A színház vezetésének véleménye szerint a pécsi közönség a ka­maraszínházról is csak bizonyos idő után vett tudomást, a szín­házat egyelőre sokak számára csak a nagyszínház jelenti. A Spot-ban a jövő évadban nem lesznek o színház által szerve­zett előadások. Az elképzelések szerint az előadóesteket és a stúdióelőadásokat egyetemi és munkásklubokba viszik majd ki. Mindez várhatóan segíti a kö­zönséggel való kapcsolat to­vábbi jovulását. Sikeres mun­kás-művész találkozók voltak ebben az évadban a Mecseki Ércbánya Vállalatnál, a Gáz­gyár ifjúsági klubjában, s a Volán 12. sz. vállalatnál. „Amíg o gyertyák csonkig égnek” cím­mel két alkalommal a színház­ban is rendeztek közönségta­lálkozót Aiszkhülosz és Euripi­dész—Sartre tragédiáinak egy- egy előadása utón. Az évad végén eltávozott a színháztól többek között Holl István, Pásztor Erzsi, Pákozdy János, Stimácz Gabriella, Vota Emil és Antal Anetta. A társu­lat új tagjai: Nagy Réka, Bo- zóky István, Bicskey Károly, Csikós Gábor, Cserényi Béla, Unka György, valamint Hori- neczky Erika, Hartmann Teréz, Katona János, Vizi György és Tomanek Gábor. H. I. Ideiglenes működési engedélyt kapnak a discovezetők Maiépen életbe a rendelet Mint ismeretes a kulturális miniszter rendeletben szabá­lyozta a lemezbemutatók (disc yockeik) működését. Jú­lius 1-től valamennyi lemez­műsoros előadást (disco) ren­dezési engedélyhez kötött. A rendező szerv díjazás mellett csak olyan lemezbemutatót foglalkoztathat, akit az Or­szágos Szórakoztató Központ (OSZK) az általa kiállított ideiglenes működési engedély alapján kiközvetített. (Egyide­jűleg minden más eddig ki­adott engedély érvényét ve­szíti.) A rendező szerv minden esetben köteles — a lemez- bemutató személyének, a mű­sor idejének, helyének és a működés egyéb feltételeinek megjelölésével — közvetítési kérelmével az OSZK illetékes megbízottjaihoz fordulni. (Me­gyei kirendeltség; járási meg­bízottak.) Lemezbemutató ideiglenes működési engedélyt a lakóhelye szerinti illetékés kirendeltségen minden olyan 18. életévét betöltött jelent­kező kaphat, akinek lemez- bemutatóként való közvetíté­se reálisnak látszik. Az állandó működési enge­dély megszerzéséhez szüksé­ges feltételek kidolgozása fo­lyamatban van. A kategória­szerző vizsgákat (A—B—C) későbbi időpontban tartják. A lemezbemutatók működésével és működtetésével kapcsolat­ban további részletes felvilá­gosítást az OSZK Baranya megyei Kirendeltsége ad. (Pécs, Rákóczi út 68.). FILMEKRŐL H bosszú D háborúk túlélőinek a történetei befejezetle­nek, befejezhetetlenek. Rendszerint személyre szabottak, egyéniségek, egyé­ni sorsok szűrőjén, szöve­tén át jutnak el hozzánk. Lényegük mégis közös: a háború általában és önma­gában véve egyaránt borza­lom, katasztrófa. Csakhogy háború nincs sem „önmagá­ban” véve, sem általában. Minden háború történelem. A történelem az, ami általá­nosként jelenik meg a külö­nösnek mondott egyéni sor­sokban. Egyéni sorsok ábrá­zolása elképzelhetetlen nél­küle, mint ahogyan a törté­nelem ábrázolása is elkép­zelhetetlen az egyéni sorsok nélkül. A művészi ábrázolás fölöttébb kényes e tekintet­ben, nem tűri egyik oldal mellőzését sem, nem viseli el a megjelenítés aránytalansá­gait. Robert Enrico rendező A bosszú című francia filmjé­ben éppen egy ilyen jellegű eklekticizmussal találkozha­tunk. A művészi ábrázolás és a történelmi szemlélet meg­lehetősen zavaros elemei mintha csak megmakacsolták volna magukat, semmiképpen sem akarnak összebékülni és szerves vegyületet alkotni a rendező keze alatt. Nem cso­da. Máról holnapra öntudat­ra épülő főhőse ugyanis — emberi felépítettségét tekint­ve olyannyira elmosódó figu­ra, már-már valószínűtlen személyiség, hogy nem tud­juk őt valójában követni se a történelembe, sem az attól elválaszthatatlan egyéni tra­gédiájába. Mintha a rendező azt a megválaszolhatatlan kérdést próbálta volna megfogalmaz­ni ebben az alakban, hogy vajon a franciák ellenállók voltak-e a második világhá­borúban, vagy kollaborán- sok? Mintha azt akarná su­gallni, hogy voltaképpen a kollaboránsok is ellenállók voltak, azaz tulajdonképpen a franciák ... Itt a probléma. A határvonalakat nem lehet elmosni az egyén, a történe­lem, a hazafi, az áruló kö­zött. A történelmi hamis tu­datot nem lehet eladni sem­miféléi csomagolásban. Bár ez a film nem is megy el idáig, mindez csupán a kö­vetkező lépés eredménye le­hetne, ezt‘a lépést azonban már a továbbgondolkodó néző teszi meg. A gondolat- menetnek aligha nevezhető folyamat itt ügyesen leféke­ződik, lírába torkollik. Ez a líra azonban nem vág a problémakörhöz. Kevésnek és erőtlennek bizonyul ahhoz, hogy a megidézett szörnye­teg keltette borzongást fel­oldja, levezesse. Kevés az önvigasztaláshoz is. A francia burzsoá körök már közvetle­nül a háború után megkezd­ték a kollaboráns és az el­lenálló közötti áthidalhatat­lan szakadék feltöltését — egy „általában vett francia” előtérbe helyezésével. Mint­ha ez a film is ennek a tö­rekvésnek volna valamiféle kései szolgálója ... Pedig a tét és az áldozat — jól tudják ezt a film alkotói is — történelmi méretű volt, csak­nem nemzetek pusztulásához vezetett. Kellett, kell tehát a bosszú és az emlékezés. De nem ez a fajta. B. K. Serpíco A z amerikai filmek rendszerint a ho­mokzsák szerepét töltik be kritikai ringjeinkben. A Serpico is megkapta a magáét. Nos, a filmnek kétségtelenül vannak olyan fogyatékosságai, ame­lyek miatt nem emelkedhet a legmagasabbrendű művé­szi alkotások közé. Drama­turgiai hiba a sokhelyütt za­varos képkapcsolás, kidolgo­zatlanok a főhőst körülvevő alakok, hisz pl. a diáklány a legfelszínesebben reagál Ser­pico problémáira.'A főhős el­jut egy apparátus korrupció­jának leleplezéséig, de mé­lyebb társadalmi, uram bo- csá’: filozófiai összefüggések felfedezésére már alkalmat­lan. És a befejezés, amikor hősünk a tévékamerák és ju- piterlámpák fényében megdi- csőül, ez az egész addigi kálváriát tragikumában fel­oldja, majdhogynem semmis­sé teszi. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a Serpico ne len­ne figyelemreméltó film, ami­lyent ritkán láthat az e tekin­tetben korántsem kényezte­tett pécsi publikum. Az ame­rikai társadalom más utat jár, mint a magyar, így gond­jaira is kevésbé vagyunk ér­zékenyek. Am ez nem tehet bennünket vakká, s ha má­sért nem is, legalább a ren­dező, Sydney Lumet nevéért el kell töprengenünk a film kettős problematikáján. Mert a film egyrészt szól a merev szabályokkal rendelkező szer­vezet, és az ebbe belépő gondolkodó és egyéniségét megtartani akaró egyén szük­ségszerű összeütközéseiről. Másrészt pedig szól egy ál­lam rendfenntartó erőinek er­kölcsi bomlásáról és ezen ke­resztül: magának az amerikai társadalmi formának a bom­lásáról is. A Serpico tehát nyíltan és — ismerjük el — jó ügyet szolgálva politizál, ami önmagában is érdem. Egyébként azon amerikai fil­mek sorába tartozik, ame­lyek így vagy úgy felvetik az amerikai társadalom megvál­toztatásának szükségességét. (Ez lelkiismeretünk terhén is könnyíthet kissé, hisz látható, odaát is törik a fejüket a ka­pitalizmus problémáin ... Serpico — a kitűnő AI Pa­cino megformálásában — ti­pikus amerikai filmhős, jóké­pű, atletikus és megnyeri a vásznon a nők, a vászon előtt pedig a nézők szívét. Sajnos ez az idealizáltság a figura hitelességét rontja, Lumet tehát amennyit nyer a film népszerűségén, annyit veszít is annak művészi érté­kén. Végezetül bevallom, van egy kép a filmben, amit még az unokáimnak is mesélni fo­gok. A kép: Serpico hindu köntösben, jumbó-sapkában, hanyagul a lámpavasnak tá­maszkodva szotyolát rágcsál. Mint poszt... Ludvig Nándor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom